Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

Téli vendégek, a sirályok

Válasz egyjümrajlőick

Kedves fiatal barátom!

Amikor verébfej betűidet megláttam, azt hittem, ka- an újaidról számolsz be, s ahelyett tanácskérésed komoly soraival találkoztam. Elhatároztad, hogy könyvtárat gyűjtesz. Miként fogj hozzá? — kérdezed

Készséggel állóik rendelkezésedre. bár azt hiszem, a kezdeteken túl vagy. tudom, hogy évek óta olvasol, s nem is keveset. Ne vesd meg régi könyveidet, ne is szórd szét, gondolj inkább arra, milyen kedvesek lesznek ezek számodra évek, évtizedek múlva. Ha kéz bevet zed őket. egyszerre megszólalnak, elbeszélik a gyermekkarodat. Jónéhány örökértékű alkotás is akad közöttük, s ha felnőve újraolvasod, épp úgy. gyönyörködsz majd bennük, mint most, vagy még jobban. A könyv műtárgy is, és mint ilyen régiséggé válik, ritkasággá is egyúttal. Ne tekintsd tehát eldobandó, kinőtt ruhának: a könyvet nem nőjük ki, hanem ragaszkodunk hozzá, mint a kipróbált, hűséges baráthoz, s akkor rájövünk: könyveink sora életünk történetét is hordozza, mindegyik emlékeztet arra az időszakra, eseményre, amely olvasásával épp egybeesett, és mivel — ha szerettük — hallgattunk rá, tehát gondolatvilágával, hangulatával, hőseinek példájával befolyásolta döntéseinket, cselekedeteinket.

őrizd hát meglévő könyveidet, és szerezd vissza a kölcsönkerteket is. Aztán pedig neki a rendszerezésnek! Tedd külön polcra a meséket, a verseket, a regényeket, az ismeretterjesztő munkákat, sorold betűrendbe az írókat, mert csak úgy tudsz majd eligazodni, vaktában is megtalálni, amit keresel, ha rendet tartasz. Polcra feltétlenül szükséged van. s ha kicsit is ügyesnek mutatkozol, próbálj barkácsolni. Készíts függeszthető polcokat, mert. így sok helyet nyersz, kihasználva a heverő, az ágy, az asztal feletti falsíkokat. Nem igaz, hogy kis lakásba nem fér könyv: a legkisebb lakást. is falak veszik körül, s ezekre földtől mennyezetig igen sokat lehet rápakolni ügyes elrendezéssel.

Mikor már van hová — kezdheted a gyűjtést. Csakugyan, de mivel? A meséket unod, jórészt már az ifjúsági műveket is, a felnőttekhez szóló irodalmat sokszor még nehéznek találod. Indulj ki abból a tárgykörből, ami különösen érdekel. Szereted az állatokat? Megszámlálhatatlan állatos könyvet találsz a magyar és a világirodalomban. Érdekel a történelem, a vár- védó harcok, a vár-építészet? Itt is szeles a mezőny, s a szépirodaimon túl még a művészet, a földrajz, s az útikönyvekre is nyílik kitekintés. Megszerettél egy-ggy írót? Szerezd meg több művét is!

Csak arra vigyázz, hogy lehetőleg tervszerűen olvass. Egyik könyv vonzza a másikat. s ha belső kapcsolat van közöttük, jobban megmarad emlékezetedben mindegyik, mint ahogy a falban az egymáshoz illeszkedő téglák is megtartják egymást. Ha például kedves olvasmányod volt az Egri csillagok — és kinek nem volt kedves?! —, bizonyára kíváncsi leszel Gárdonyi más regényeire is, elindulhatsz tehát az író nyomában is, olvasván tőle és róla. De maradhatsz a korban is, kereshetsz más könyveket a török időkről, s ha nem restelled a fáradságot, megpróbálhatsz olyan szerzőket is olvasni, akik akkor éltek és írtak, elvégre a kor leghitelesebb tanúja: maga a kartárs. És kitekinthetsz a nagyvilágba is, mi történi Eger ostromának századában más oi-szágokbaa, mit alkottak a költők és a művészek kevesbe baljós csillagok alatt?

Mindezzel azcsiban még mindig csak abban adtam tanácsot, hogy olvasmányaidat, rendszerezd valamiképpen,- VT-^rgJ-: •

Hazai szikes tavaink és mocsaras, lapos, belvizes területeink környékén fészkelő dankasirályokról úgy tudjuk, hogy költözőmadarák. ősz jöttével többségük átrepül Jugoszlávián. s a daimát, valamint az olasz tengerparton vonul dél felé. Más részük a Duna mentén a Fekete-tengerre, majd tovább, Görögország felé tart. A tél végét Spanyolországtól Tuniszig, Olaszországtól a görög szigetekig szétszórva várják ki.

Ám a tél közepén a Duna- parton is láthatunk kavargó sirálycsapatokat, kivált egy- egy csatorna beömlésénél. De a rikácsoló sirálysereg nemcsak a Dunának, hanem a többi, ritkán befagyó folyónknak és nagyobb tavainknak — a Balatonnak, a Velencei, a Fertő tónak — a téli hangulatához Szintén hozzátartozik. Ezek a sirályok vendégként érkeznek hozzánk télire. Az Odera és a Visztula folyását követve a Balti-tenger partjairól, sőt néhányan a Jeges- tengierről húzódnak délre, mások a Duna mentén jutnak el hazánk területére táplálékkereső kalandozásaik közben a Fekete- és Földközi-tengerről. Északról elsősorban az éhínséges időszak kényszeríti őket délre, de ebben az évszakban a tőlünk délebbre élők is könnyebben jutnak táplálékhoz, ha mennél nagyobb területen szólódnak szét. A Duna vonulási útjuk, és amíg be nem fagy, télen is táplálékot adó terület számukra, tavainkkal együtt.

A leggyakoribb téli sirály

vendégünk a nálunk te költő

dankasirály. Ez a tőlünk a Földközi-tenger vidékére vonulók helyébe érkezik a Balti-tenger melletti országokból, a Szovjetunió nyugati és középső tájairól, Finnországból, Lengyelországból. Ott — a mieinkhez hasonlóan — szintén mocsaras, vizenyős tájakon. sekély tavak környékén rendszerint telepekben fészkel.

Többnyire ezek a sirályok keringenek körülöttünk, amikor a partról kenyérdarabkákat dobálunk a vízbe madár- vendégeinknek. Az élelemért cserébe bemutatják repülőmű' vószetüket; ügyesen keringve s forogva még a levegőben elkapkodják a falatot. Képünkön: telelő sirálycsapat a Fekete-tenger partján.

A vas művésze

Növelik

a magyar bélyeg értékét

z Ötezer fílatelista képviselőinek tanácskozása

Nemrég tartották küldöttgyűlésüket a Latinca Sándor Művelődési Központban a bélyeggyűjtők szövetségének pécsi területi irodájához tartozó tagok. A felnőtt és az ifjúsági gyűjtők az elmúlt évek szokásaitól eltérve, ezúttal nem Pécsre, hanem a megyeszékhelyeken tartott értekezletekre hivták össze küldötteiket — lehetővé téve ezzel a korábbinál jóval több érdeklődő részvételét.

A területi iroda három megye — Baranya, Tolna és Somogy — bélyeggyűjtőit fogja össze. Ezen az eseményen Somogy 80 felnőtt és 46 ifjúsági körének választott képviselői vettek részt — mintegy 3000 felnőtt és körülbelül 1200 ifjúsági tag képviseletében. A szakbizottságok, illetve a Mabeosz képviseletében megjelent dr. Horváth Lajos, a szakbizottság elnöke, Tegzes József, a szakbizottság titkára, Harmat János, a Mabeosz vezetőségi tagja és Farkas Zoltán, a területi iroda vezetője.

A szakbizottság titkára ismertette a szövetség, illetve a magyar bélyeggyűjtők munkáját, s taglétszám alakulását, foglalkozott az 1979-ben megjelent bélyegekkel kapcsolatos észrevételekkel — kiemelve, hogy miként javult a Magyar Posta és a bélyeggyűjtők kapcsolata. A posta ugyanis egyre jobban figyelembe veszi bélyegeivel kapcsolatban * gyűjtQK észrevételeit, javaslatait. A szövetségtől kapott tájékoztatás alapján jövőre az évi kibocsátás; összeg értékenként. illetve soronként 50 forinttal kevesebb lesz, de a bélyegfajták száma is jelentősen csökken. Ezzel a rendelkezéssel, és a posta tulajdonában levő 1967 és 1976 között kibocsátott és nem értékesített mennyiség megsemmisítésével növelik a magyar bélyegek értékét. Ezek a rendelkezések a magyar gyűjtők érdekeit is védik a külföldi cserék alkalmával

A megye területén tartott kiállításokat és bemutatókat a szakbizottság titkára színvonalasnak mondta, s megemlítette, hogy szeretné a szövetség, ha a körök vezetői 1980-ban hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére felszabadulási, illetve munkásmoz- gami kiállítást szerveznének.

A kaposvári városi bélyeggyűjtőkör vezetősége biztosította a szakbizottság tagjait, hogy a Latinca Művelődési Központban — a Mabeosz területi irodája segítségével — 1980. április 4-re nagyszabású kiállítást rendeznek.

Ezután a megyei szakbizottságban megüresedett helyre Sebők Zoltán kaposvári gyűjtőt választották meg

azonban a könyvgyűjtés és a; olvasás két küLonböző tevékenység. Az ember — ha mégoly fiatal is . — föltétlenül több könyvet forgat, mini amennyit megvenni, saját könyvtárában elhelyezni képes. Arra valók a könyvtárak hogy ott ismerkedjünk meg £ könyvekkel! Csak azokat választjuk ki saját gyűjteményünkbe, amelyekhez különösképpen ragaszkodunk. Meri vannak művek, amelyekről tudjuk: többször elolvassuk kézbevesszük majd és vannak olyanok is, amelyek annyira szívünkhöz nőnek, hogy jólesik polcunkra tekintve tudnunk jelenlétükről.

Kedvenceinken kívül gyűjtjük a bennünket különösen érdeklő témákat, műfajokat — például a verseket, vagy csak a magyar verseket, vagy bizonyos nyelv, esetleg korszak verseit; talán adott íré összes műveit; esetleg művészeti könyveket, s azok közül valamely csoportot. Minél szű- kebbre vonjuk a határokat, annál mélyebbre hatolhatunk a teljesség felé; minél tágabb választásunk kőire, annál kevésbé meríthetjük ki az egész bőséget, be kell érnünk a »mindenből egy keveset« vágyával. Dehát mindenki személyére szabott könyvtárat gyűjt, egyéni ízlése, szükségletei szabják meg, hogy mélységben vagy szélességben terjeszkedik-e, s hogy kit, mit, miért szeret? Gyűjteményünk éppen egyéni mivoltával árulkodik rólunk: ha csak futó pillantást vetünk is egy könyvtárra, már igen sokat tudunk a gazdájáról...

Gondolj » szépirodalnion kívül másféle érdeklődésedre is, jóllehet már pályaválasztásod körvonalai is derengenek előtted, kedvtelésed is van bizonyára: gyűjtésedet ez is befolyásolja.

Könyveidbe egyelőre frl be a neved — később majd terveztetsz es librist, könyvjegyet —, hogy a hanyag kölcsönkérő tudja, kitől is vetődött hozzá a könyv; és ha kölcsönadod, tégy a helyere a polcra »árcédulát", hogy ne feledd, mit kitől kell visszakérned. Az igazi gyűjtő nehezen adja könyvét, ám az ember nem lehet önző, és nem tagadhatja meg a kérést.

Láss hozzá tehát, örök barátok vesznek majd körűi, akik kitárják előtted a világét, terben és időben.

Pompás lámpák, kovácsolt vas asztalok mindenfelé. A nagyszobában sokfejű sárkány nyújtogatja a nyakát. Mindent látni akar, ezért három- karú lámpaformát öltött, s a mennyezetről lóg lefelé, hagy vasnyelveit kiöltve a világra.

A családi házat öten lakják. Két, élete délén már jóval tűi lévő ember és három fiatal.

— A papi nálunk a mindenes. Nagyon ügyes keze van, amihez hozzáfog, azzal mindig boldogul — mondja a nagylány.

Kovács Zoltán több mint 15 eve nyugdíjas, eredeti szakmája kazán kovács. Egykori munkahelyén, Budapesten, a MA V Járműjavítóban több mint 30 évig dolgozott, s mindenkinek csak Zoii Dácsi volt.

— Nem tudok munka nélkül létezni. Így. születtem vagy belém neveltek, magam sem tudom már. Sajnos, elég sok gondom adódót; ebből annak idején. .Nem jött az anyag vagy régen kész voltam már az arra a napra rendelt normával, aztán egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Volt olyan, hogy titokban, lopva segítettem munkatársaimnak, csakhogy él legyek foglalva valamivel, ne legyék tétlen.

— Hatvanéves korában mégis elment nyugdíjba ... Miért ?

— A fiam Kaposvárra nősült, a táj meg nagyon közel állt hozzám, hiszen gyerekkoromban egy anyai nagynéném révén nagyon sok szép emlék fűz hozzá, így hát eljöttünk.

— Honnan meríti az ötleteket?

/— Nagyon szeretem a művészettörténeti könyveket és főként: imádom a vasat. A szobrászok, ugye, azt mondják a fa vagy a kő szinte »adja magát«. Az anyagban már bent foglaltatik a forma, s csak egy ember kell hozzá, s kibomlik. így van ez a vassal is. Hozzá keLl csak nyúlni, kezbe venni . Érzi az ember a fogásáról mit rejt magában, hogyan alakítható. Persze vannak hagyományos motívumok, régóta ismételt díszítő elemek

Különleges hangú fuvola

Az emberiség egyik legrégibb hangszere a fuvola, amelynek ősi formái a nád- és csontsípok voltak. Ezek a Földnek csaknem, valamennyi kultúrájában megjelentek már a történelem előtti időkben, és eleinte mint egyenesen tartott, majd mint rézsútos, azaz harántfuvolákként fejlődtek tovább. Amikor a fuvolát megfújják, a légáram egy belső élnek ütközik, és kétfelé ágazik el: egyik része a fuvola csövébe hatol, a másik elsik- lik mellette. A fuvola úgy szólal meg, hogy a fuvolacsőben lévő levegő oszlop rezgésbe jön. Az egyenesen tartott fuvolánál (blockfőténél) a játékos a hangot neon ludja befolyásolni. Am a harántfuvolánál, amelynek hangját a játékos közvetlenül az ajkaival képezi, a fuvolajáték egyéni szint is kap, hiszen a fuvolás ajka valósággal a hangszer egyik részévé válik. A mai formájában ismert harántfuvolát 1847-ben készítetté el egy zseniális német hangszer- készítő. Ezt azután róla nevezték el Böhm-fuvolának.

A btssim-fmla

Böhm rájött, hogy a játékosoknak nincs elég ujjuk ahhoz, hogy az összes lyukat el ; tudják fedni, ezért a nyilasok j- mindegyikét billentyűkkel zárta le. A modern zenekarokban e jól bevált fuvola- típus mellett csak a pikkoló- vagy kisfuvolát, és alkalmilag a valamivel nagyabb altfuvo- fit használják még.

A tökéletes basszus-fuvolát kesrfteni — a hangszer hosz- saa, a billentyű- és emeltyű- rendszer bonyolultsága miatt — eddig csak keveseknek sikerült. Közéj-ük tartozik a k^oen látható nyugat-berlini hangszerkészítő, aki megkonstruálta és újezüst lemezből összeállította azt az 1,3 méter hosszú hangszert, amelyen ki lehet fújni a mély G hangot is. A fuvolásnak persze — akárcsak a nagybőgősnek — magas székre kell ülnie, ha e különleges basszusfuvolán játszani akar. A komponisták ezután kiterjeszthetik a fuvola hanghatárát erre a/ eddig elérhetetlennek hitt területre m.

is. Ilyen a levél, a virág, ** állatfigurák.

— Milyen anyagokat has», nál, s honnan szerzi be azo- kát?

— Nagyon sokféle vaasa# dolgozom. Általában az a Júlia az ember minél több léiét alkalmaz, én legalább is ’ígj tartom. Nagyon szeretem a »színvariációkat«, a különböző keménységű, széntartalmó anyagokat. Általában a MÉH- telepen vásárolok. Sajnos, ai utóbbi időben elég sok utánajárást igényel, nem mindig lehet azt kapni, amit az embeí szeretne.

Csodálatosan szép az asztal Üveglap van a tetején, mitológiai illusztrációk, stilizált világok az oldalán.

— Több mint négy évig dolgoztam rajta. A váza vasból van, a lábak díszítése vörösrézből. Emlékszem, abban az időben minden megtakarított pénzem ráment az anyagvásárlásra. Nem bántam meg, úgy érzem, az eddigi munkáim közül ez a legsikerültebb.

Kis rácsosablakú műhelyében vörösen világít a forrasztólámpa, szerszámok százai a falakon, a szekrényekben. Oda siet minden hajnalban, beöltözik kék munkásruhájába, s ott tölti napjait. Virágtartók, gyertyatartók, lámpák és fali- I karok készülnek itt, mindegyik j egy-egy műremek.

— Hova kerül ez a rengeteg minden? Eladni is szokott belőle?

— Vagy negyven éve ütöm a vasat, dolgozom, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, hogy hányat adtam el. Igaz, hogy itt a környéken már majd mindenki kapott, a gyerekek, a rokonság sem panaszkodhat, de pénzért nem Nem azért csinálom, megvan nekem, a tisztességes nyugdíjam. a szép házam, a vejem villát épít a Balatonon. Nincs nekem erre szükségem.

Az üllőre vasat tesz az idős mester.

— Ne mondja ám odafent

— s fejével a lakás felé in;

— mi készül, mert a lányomé knak lesz meglepetes, karácsonyi ajándék.

Amikor búcsúzóul kezet fogunk, a szorításáról érzem vasikos tenyerében nagy még az erő.

Körtési Zsolt