Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
\ Menyasszonyi csokor gerberáből Télen termő virágok birodalmában r rA virágsze- rető ember (s melyikünk nem az?) ilyenkor csodálattal és némi nosztalgiával álldogál a pompás színű virágokkal telt üvegház bejáratánál. A szegfűk, krizantémok, mikulásvirágok ezrei a tavaszt, a nyarat idézik, illatuk kellemes, napsütést varázsol a helyiségbe. A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat siófoki telepéin tizenhat kertész dolgozik szorgalmasan. Akinek a munkahelye ez a virágoskert, vajon nem unja meg a természet csodáit? — Soha nem lehet megunni — mondja Fejes Lajosné árukészítő, eladó. A szép virág mindig gyönyörködtet, különösen bennünket, akik az első pillanattól kezdve figyeljük a fejlődését, gondozzuk,' ápoljuk. Munkánk eredménye ez a szép látvány. — Most volt Erzsébet- és Katalin-nap. Mennyivel növekszik ilyenkor a forgalmuk es a munkájuk? — A nagyobb névnapok, ünnepek alkalmával háromszor, négyszer annyit dolgozunk, mint különben. Erzsébet- és Katalin-nap előtt tízezer szál szegfűt, háromezer szál krizantémot szállítottunk az üzletekbe. A mi névnapi ajándékunk a Zsokéknak és a Katiknak a begónia volt, ezt olcsóbban adtuk akkor. — Hová kerülnek a virágok az üvegházból? — Siófok valamennyi virágüzletébe, a megye több más helyére, s szállítunk Veszprémbe is. Van olyan növényünk, amellyel csak »áttételesen« foglalkozunk: ilyen a közkedvelt gerbera, ebből egyre több mennyasszonyi csokor készül. A virágot Budapestről kapjuk. — Készítenek rendelésre csokrokat? — Inkább koszorúkat. A virágüzletből kapjuk a megrendelést, s egy óra alatt elkészítjük. — Melyik a legkedveltebb virág? — A vásárlók körében a szegfű; néha az az érzésünk, hogy nem is tudnak más virág létezéséről. Űjabban felkapott lett a sterlicia, nagyon szép, de szálanként százhúsz forintba kerül. Növényállományunkat a forgalom szerint cseréljük újabb fajtájúra. — A kertészetben nagyon sok a fiatal. Milyen a kapcsolat közöttük, milyen a »hangulat«? — KISZ-aLapszervezetünk jól működik, rendszeresen végzünk társadalmi munkát, amely közelebb hozza egymáshoz a fiatalokat — mondja Krutzler László telepvezető- helyettes. — Közös kirándulásokat, táncesteket szervezünk, s az itteni munkánk szintén öszekapcsol bennünket. Többen voltunk a vállalat ösztöndíjasai, így már a tanulóévek alatt megismerhettük egymást. Néhányan Győrben és Boglár- lellén végeztünk. A szakmunkás-ellátottságunk jó, nem küzdünk munkaerőhdánnyaL — Ön milyen virággal kedveskedik feleségének, a névnapjára? — Szegfűvel — mondja mosolyogva —, mert azt szereti. A. A. II munkaerő felelősségre vágyik Két szakmát szereztek A korszerűség nagyobb tudást követel Többen ülünk az igazgatói szobában a Mezőgép vállalat tabi gyáregységében. A fiatalok pályakezdéséről, beilleszkedéséről, továbbtanulásuk lehetőségeiről, terveikről, nehézségeikről beszélgetünk. — Azt hiszem: jó lenne, ha visszapillantanánk egy kicsit a 60-as évekre is — mondja Keller László igazgató. — A fejlődést úgy érhetjük meg, ha alapos összehasonlítást teszünk. Köztudott, hogy a termékszerkezet-váltással. a vidéki iparosítással összhangban alakult gyáregységünk a valamikori gépállomásból olyan üzemmé, amely korszerű termékeket állít elő. Az elmúlt hetekben tárgyaltun k egy osztrák céggel a világpiaci árakhoz viszonyítottan megle- hetően olcsó, tetszetős konténer eladásáról. Az üzlet most van folyamatban, tehát érthető, hogy előre még nem akarunk örülni, de reméljük, sikerül egy igazán »nagy-« üzletet nyélbe ütni. — A konténer olcsó és jó, legföljebb kevésbé tetszetős — szól közbe Lipusz András, a gyáregység főnöke. — A kérdés pusztán az, hogy a mérlegelés melyik szempontot helyezi előtérbe. — Látja: a fiatalokról kérdezett, s mi látszólag másról beszélünk — veszi át ismét a szót Keller László. — Pedig nem így van. Ennek a termék- szerkezetnek a legelemibb követelménye a jól -és sokoldalúan képzett munkásgárda. Sajnos, Tabon nem a legkedvezőbbek a körülmények a továbbtanuláshoz. Első helyen a már legendásan rosíjz közlekedési viszonyokat említem meg: Kaposvárról például este viszajönnd egyszerűen képtelenség. Márpedig ez igen fontos annak, aki nem nappalin vagy valamilyen, bentlakásos iskolán tanul. Németh Lajosné személyzeti és szociálpolitikai főelőadó hatalmas paksamétát hozott, s már mondja is: — Gyáregységünknek jelenleg 246 a létszáma, talán ha négy-öt hiányunk van, de olyan emberekre nincs szükségünk, akik jobb is, ha nincsenek. hiszen csak hátramoz- dítói lennének a folyamatos termelésnek. Ha sorra veszem a különböző szintű oktatási formákat, azt mondhatom, hogy a létszámnak majdnem a fele _ xi3 dolgozó — vett, illetve vesz részt valamilyen szintű iskolai oktatásban. A túlnyomó többségük fiatal. Azt hiszem, hogy az érdekeltségi rendszerünk sem ■ mondható rossznak, hiszen aki eléri a ki- ‘ ludasukat. tűzött célt. nyolc százalék kö- l rüli bérfejlesztést kaphat. Ez nem csekélység. — Ma már azt csináljuk — mond!ja a főmérnök —, hogy beszélünk a dolgozóval és megmondjuk, neki: ilyen és ilyen elképzeléseink vannak vele, mit tudunk biztosítani mi és mit várunk tőle. Döntsön, s aztán ha előbbre akar lépni, tanuljon, de számoljon annak minden következményével. — Többen bizonyították annak szükségességét — folytatja a főelőadó —, hogy egyre inkább fontos a második, sőt a harmadik szakma megszerzése is. Tizenhármán szereztek második szakmát, egy fiatal pedig a harmadik szakmunkás-bizonyítványt mondhatja magáénak. öten érettségiztek tavaly, és többen kapcsolódták be a technikusminősítő tanfolyam mokba; tizenhármán jártak középiskolába, négyen felsőfokú képesítést szereztek, illetve szereznek. — S mennyire megalapozott a tudás? — Ha nincs vagy nem lenne — mond ja Keller László —, az illető a saját dolgát teszi nehezebbé. Mi a jelentős támogatásért kérünk valamit. Aki ebben a gyáregységben továbbtanul, azzal nekünk tervünk van, méghozzá nem is akármilyen. — Tervek és tettek — fűzi hozzá András — összhangja nélkül nincs előrelépés: mind a kettő alapfeltétel. Végső választ csak pár év múlva kapnak. Akkor, ha az iskola után a most beiratkozottak már az életben bizonyítják Körtési Zsolt — Kérem a munkaköri leírásomat! — hangzik gyakran az indulatos követelés, amely rendszerint akkor fogalmazódik meg, ha valami baj van. A baj azonban többféle lehet: nincs munka, vagy éppenséggel túl sók van, elvégzetten a feladat, nincs gazdája. Tisztázatlan az illetékesség, és vele a felelősség ... Egy oktatási intézmény első embere nem vállalta addig megbízatását, amíg írásban nem tisztázták hatáskörét. Nem a felelősségtől ódzkodott — ellenkezőleg: azért kereste a feladat határait, hogy a vele járó felelősséget ténylegesen vállalhassa. Nehogy több szék között — melyek egyike az övé — a »pad alá essen«. t Alacsonyabb beosztásokban nem ilyen egyszerű a helyzet. A munkakört ugyanis — leírva vagy anélkül — a munkáltató határozza meg. Ha a dolgozó nem fogadja el. az gyakorlatilag ‘ a felmondást jelentené. Ezért, ha valahol nincs tisztázva a munkakör, vagy nincs munkaköri leírás, annak nem az érintett munkavállaló az oka. Sokkal jellemzőbb a dologban a vezetői halogatás, idegenkedés. Az illetékesség. mint a felelősség előfeltétele szándékosan is lehet tisztázatlan; egy-egy bizonytalan vezető a kus^a felelősségi láncolatban könynyebben megőrizheti pozícióját — persze nem feltétlenül a közösség javára Pedig a beosztottak felelősségre törekvése jó munkaviszonyt jelez: olyan tőke, amelyet hűen kezelni vezetői kötelesség. A legtöbb kutatóintézet házi műhelyében jó kezű, sokoldalú technikusok dolgoznak. Az egyik orvosi egyetemi intézetben mondta a népszerű ezermester, aki találmányszámba menő megoldásaival az ott zajló tudományos munkában is érdekelt: — A mi munkaköri leírásunk meg sem próbálja a lényeget megfogalmazni. Számomra a lényeg ott kezdődik. ahol már könnyen ráfoghatják: »nem lehet megcsinálni«. Igaza van: a műszaki kultúrát, a leleményesséeet. az ügyszeretetét önmagában hiába tennék papírra. Az eltökéltség mellett abban az intézetben a külső és a be'ső feltételek is megvannak: a bizalom és elismerés az orvoskutatók részéről, a jól fölszerelt műhely, a jó vezetés és a közös munka kohéziója fogja össze a dolgozók tevékenységét. Egy másik ismerős technikusnak. aki egy nagv szolgáltató vállalat műszaki ellenőre. nincs ilyen szerencséje a munkaköri leírásával. Az utolsó bekezdésre bök leleplező szándékkal: továbbá köteles ellátni azokat a feladatokat, melyekkel csoportvagy osztályvezetője szükség esetén megbízza«. Es ő lép- ten-nyomon »szükség esetént« végez... A munkaköri leírás önmagában nem csodaszer; nem teremti meg a rendet, ha egyébként annak feltételei hiányoznak. Ebből ered a feszültség. Ronthatja a helyzetet a ma is gyakori jogi tájékozatlanság. Soka n csak a leírást lobogtatva szereznek tudomást arról, hogy a munkaszerződéseken belül a munkáltató végrehajthat változtatásokat. például • a dolgozó vállalaton intézményen belüli átirányítását, ha az nem jár keresetcsökkenéssel, ha ideiglenes jellegű, és nem ütközik általánosabb érvényű más jogszabályba. Mindez pedig független attól, hogy leszögez- ték-e munkaköri leírásban vagy sem. Kötelezhet, és leleplezhet tehát ez a dokumentum, de a közös érdek, hogy a dolgozó és munkáltató ne alkalmatlan fegyverként, hanem az ésszerű és termelékeny munka érdekében, együtt használja. Fontos ez napjainkban, amikor nagy szerep jut a rugalmasságnak. a szervezettségnek és a munkaerő jobb kihasználásának a gazdaságban. Kövecs Tamás A közgyűlés megbízatásában Tiszteletben tartják az észrevételeket Nem látványos, de nélkülözhetetlenül fontos teendőt lát el valamennyi termelő- szövetkezetben az ellenőrző bizottság. Balatonszárszón a Vörös Csillagban Schmidt Gyulával, a bizottság elnökével beszélgettem a munkájukról. — Az ellenőrző bizottsági tagság társadalmi megbízatás és meghatározott időre szól: öt évre választanak meg egy- egy tagot. Nálunk kivételes a helyzet, a jelenlegi bizottság hat évig látja el feladatát, mivel a tagokat a vezetőségválasztás után egy év múlva lehet, választani, s mindkettő jövőre esedékes — mondta Schmidt Gyula. — A bizottság hét tagból áll. ők a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgoznak: az állattenyésztésben, a szőlészetben; van közöttünk autójavító, gépkocsivezető, szóval majdnem minden munkahely képviselteti magát. — Miért van erre szükség? — Mert az egyes munkahe lyeken dolgozók ismerik legjobban az ottani gondokat, könnyebben fölismerik a helytelen intézkedést, és tapasztalataik szerint tehetnek javaslatot is. — Jelent-e valamilyen előnyt, hogy ön függetlenített elnök? — Feltétlenül megkönnyíti a munkát. Ott vagyok minden vezetőségi ülésen, tehát részletesen, átfogóbban ismerem a vezetőség elképzeléseit, s közvetlenül még a döntés előtt kifejthetem a Véleményemet — Az ellenőrzések alkalmával milyen észrevételeik voltak? — Tavaly az állattenyésztés tevékenységét vizsgáltuk meg aprólékosan, az idén pedig a növénytermesztési és kertészeti ágazatot. Nyár elején egy egésznapos vizsgálatsorozattal elemeztük az ottani munkát. Erről részletesen tájékoztattuk a vezetőséget. Tavasszal például az ellenőrzés során észrevettük, hogy el- J maradt egy területen a szőlő j művelése. A vezetőség kellőképpen reagált is meglátásunkra. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az ellenőrző bizottság a gabonakiesés pótlására is tett javaslatot, s több ízben foglalkozott a háztáji állattenyésztők folyamatos takarmányellátásának biztosítása-. val. Nem kevésbé jelentős, hogy a bizottságnak a szociális alap elosztásában is van véleménynyilvánítási lehetősége, s figyelembe is veszik az illetékesek. — Ügy tudom; az ellenőrző bizottságnak intézkedési jogköre nincs, csak javaslattételi hatáskörrel rendelkezik. Mi erről a véleménye? — A tsz vezető! minden esetiben figyelmébe veszik, hogy milyen hiányosságokat tártunk föl, s ezeket, tapasztalatom szerint, igyekeznek is mielőbb megszüntetni. Természetesen a javaslattételen túl is vannak még intézkedési lehetőségeink: mivel a közgyűlés megbízásából dolgozunk, rendkívüli közgyűlést is összehívhatunk. Erre azonban eddig még nem volt példa. h. r. A BARCSI UN1TECH IPARI SZÖVETKEZET árfelelősi munkakör betöltésére pályázatot hirdet Feltétel: szakirányú felsőfokú végzettség, vagy középfokú végzettség és öt éves szakma gyakorlat. Jelentkezés a szövetkezet elnökénél, 7571 Barcs, Nagyhír u. 1. (632094) A Szalontay Mihály z utolsó nap — Pesten most csak csövi- dinkát lehet kapni: kukorica- bort, itókát meg rumot. Bólogattak. Géza* nézte az óráját, majd hogy visszajött közéjük Sárika azt mondta: — Itt az ideje, hogy elinduljunk. Még gyorsan megbeszélték: az előadás végén Béla és Robi a klub előtt várja őket, így megússzák a marasztalást, s átmennek a laktanyába, ahol Béla bemutatja Mikit a lakta- nyaparancsnoknak meg a helyettesének, mert a holnap délelőtti konzultációt a váratlanul ajándékba kapott központi előadó tiszteletére a laktanyaparancsnok akarja megnyitni. Nem búcsúzott el Jusztitól. Sáriak mondta, hogy csak menjenek nyugodtan, és siessenek vissza, mert egy óra múlva kész a vacsora. El is mentek. A ház előtt már várta őket az az autó, ami Gézát és Mikit behozta az állomásról, beültek, s a többire a nagy rohanásban, az egymásra torlódó képfelvillanásokra, már csak lázban, messzi távolból jövő, idegenül kongó hangkáoszban, izzadó, meleg, lelki vakufény-felvilla- násokban tud emlékezni. (Folutűtiuk) i Töltött, ittak. Visszajött Sárika, elvitte Mikit a folyosó egy másik szobájába, ahol Juszti kombinéban feküdt az ágyon, megmosakodva-töiül- közve-fésül ködve, csak a szeme nyúzottsága jelezte az átmenetiséget, a belső feszültséget. Miki megcsókolta, aztán levetette az ingét, megmosakodott derékig, keményen lucs- kolta magára a vizet, hogy lejöjjön mindaz a korom, por, szenny, ami a vonatúton rátapadt. Sárika nézte — a vékony, nyúlánk, inas fútestet —, valamit mondani is akart, de aztán bennemaradt. Ráborított egy nagy, tiszta lenvászonlepe- dőt, s Miki keményen dörzsölte bőre felületét. — Mindenki ilyen tágasan lakik itt? — kérdezte az asz- szonytól. — Itt, igen. Merthogy itt nincs ipar. Aztán a fiatalok mind elköltöztek: ki Pestre, ki • Szombathelyre, ki Ővárra, ki Sopronba, öreg város ez. öreg lakókkal. Túl közel a határ. — Értem — mondta Miki, és Juszti nézte, követte annak szembogarát, a plafonbeázás ábráit; maga volt a reménytelenség, majd fölvette ingjét, és visszament a fiúkhoz. Vidámabbak voltak. — Mennyi időnk van? — kérdezte. — A-z előadásig még húsz perc. — De mit kell előadnom? Azok nevettek. — Elhatároztuk, hogy borítékoljuk az előadás címét, s a borítékot csak akkor nyithatod ki, ha fölálltál az elnökségi asztalnál. Mikinek fölvillant a szeme. — S miért? — Mert ahogy ismerünk, nincs olyan, amiről ne tudnál kapásból két órát szövegelni, gondosan megszerkesztve, fölépítve, bevezetéssel, tárgyalással, befejezéssel. — És az ellenkezőjéről is — mondta Robi. — Hülyék vagyok. Persze, hogy az ember slágfertig ezekben a politikai kérdésekben. De hát mégis miről? Géza előhalászott a táskájából egy sokszorosított programot, kinyitotta, megnézte a dátumot, s olvasta: — ,,A vallások eredete, története, keletkezése, a vallások osztálytartalma stb. . — Ez a téma a központi előadóé. — Értem — mondta Miki — meglesz. Még szerencse, hogy nemrég dolgoztam föl Hahn István vallástörténeti jegyzetét. Majd a mítoszoknál kezdem, hogy lesz a mitológiából vallás, és az egyháznál végzem: avval, hogy az egyház a feudális uralkodóosztály ideológiai támasza. — Már meg is van neki — mondta Robi. — Téged az a jó marxista úristen is népszónoknak teremtett. — Csak vigyázzon is rá az a jó marxista úristen ma éjszaka! — Jégbe van hűtve ez a bor? — Á, dehogy. Csak itt olyan pincék vannak, tudod, hogy a jég itt megfagy benne.