Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

Arafat Moszkvában tárgyal Az ETA rabolta el Javier Ruperezt A spanyol kormány nem hajlandó semmiféle tárgyalás­ra az ETA politikai-katonai ágazatával az elrabolt Javier Ruperez centrista képviselő, a demokratikus centrum unió nemzetközi kapcsolat ügyei­ben illetékes titkárának kisza­badulása érdekében — jelen­tette ki az Adolfo Suarez mi­niszterelnök elnökletével tar­tott rendkívüli ülése után a spanyol kormánypárt végre­hajtó bizottsága. Az ülést azt követően hívták egybe, hogy a baszk terrorszervezet beje­lentette: ők tartják fogva az elrabolt politikust. A demokratikus centrum unió nyilatkozata * elutasít mindenféle feltételt vagy zsa­rolást a képviselő kiszabadítá­sával kapcsolatban, és Javier Ruperez azonnali szabadon- bocsátását követeli. A szélsőségesen nacionalis­ta Herri Batasuna kivételével valamennyi spanyol és baszk politikai párt élesen elítélte a fiatal politikus elrablását. A baszk főtanács, az ideiglenes baszk autonom kormány, egy­hangúlag jóváhagyott nyilat­kozatában elítélte az akciót cs követelte Javier Ruperez azonnali szabadonengedését. Az .ETA politikai-katonai ágazata, amely az október 25-i népszavazáson az autonómia elfogadására szólított fel, az autonómia életbeléptetése kö­vetkező szakasza kezdetének minősíti akcióját, de mind ez ideig nem közölte konkrét fel­tételeit, amelyek teljesítése esetén hajlandó lenne szab.a- donbocsátani foglyát. Az el rablást és a fogvatartást be­jelentő nyilatkozatból azon­ban kitűnik, hogy az ETA ter­rorszervezet bebörtönzött tag­jainak szabadonbocsátását Na­varra tartomány Baszkföldhöz való csatolását, és a spanyol országos rendőrség egységei nek Baszkföldről való kivo­nását szabja meg feltételéül. Valamennyi spanyol és baszk politikai erő — a Herri Batasuna szélsőségesen nacio­nalista baszk pártszövetség ki­vételével — élesen elítélte Ja­vier Rupereznek, a demokra­tikus centrum unió nemzetkö­zi titkárának az ETA politikai­katonai ágazata által történt elrablását, követeli azonnali szabadon engedését és támo­gatja a kormányt abban az el­határozásában, hogy nem haj­landó tárgyalni az emberrab­lókkal. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere és Borisz Pono- marjov, az SZKP KB PB pót­tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap a Kremlben fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizott­ságának elnökét, aki a PFSZ küldöttsége élén hétfőn érke­zett Moszkvába. A meleg, baráti légkörű találkozón megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és az igazságos, átfogó rendezés el­érésével kapcsolatos kérdése­ket. Különös figyelmet fordí­tottak arra, hogy biztosítani kell a Palesztinái arab nép törvényes nemzeti jogait, ■ be­leértve az önrendelkezésre és az önálló államalapításra való jogot is. Foglalkoztak az arab népeknek az imperializmus próbálkozásai és az arabelle­nes különmegállapodások po­litikája ellen vívott harcával. A találkozót követően a szovjet vezetők villásreggelit adtak Jasßzer Arafat és a küldöttség tagjai tiszteletére. A villásreggelin Andrej Gro­miko és Arafat mondott po­hárköszöntőt. A képen: Középen Jasszer Arafat, bal oldalán Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter, jobb oldalán pedig Borisz Ponotnarjov, az SZKP KB titkára. Puhui ax a/ato/fah Új feltételek Az iszlám- forradalmi tanács egyik tagja tegnap első ízben jelezte, hogy az immár kilen­cedik napja tartó »-túsz-ügy« esetleg megoldható anélkül is, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban gyógykezelt meg­buktatott sahot azonnal ki kelljen adni Teheránnak. Szadegh Ghotbzadch, aki február óta az iráni rádió és televízió élén áll, és egyes hí­rek szerint a Bazargan-kabi- net lemondását követően tá­jékoztatási miniszterré nevez­ték ki, sajtóértekezletén fel­vetette annak lehetőségét, hogy a muzulmán diákok ál­tal fogságban tartott mintegy száz túsz szabadon bocsátásá­ról tárgyalások kezdődhetnek, ha az Egyesült Államok elfő­Újra megjelent a londoni Times A nyomdászok győztek Csaknem egyéves tetszhalál után tegnap új életre kelt a legtekintélyesebb brit napilap, a Times. A lap 194 éves tör­ténetében még sohasem, há­borúk idején sem fordult elő, hogy két hét híján egy teljes évig szüneteljen. A Times-t és testvérlapjait, a Sunday Times-t, az irodal­mi és oktatásügyi mellékletet a laptulajdonos kanadai tő­kés konglomerátum, a Thom- son-csoport záratta be tavaly november 30-án, mert nyom­dászaira nem tudta rákény­szeríteni saját feltételeit a lapelőállítás korszerűsítésé­ben. Az egyéves kiesés 30 millió fontos veszteséget je­lentett Thomsonnak. A hosszú ostromban végül is a tulajdo­nos makacssága tört meg: Thomson belátta, hogy nem tudja térdre kényszeríteni a nyomdászait, legfeljebb meg­szüntetheti vagy eladhatja a világszerte legismertebb an­gol lapot. gad két iráni követelést: Wa­shingtonnak a volt sahot nyilvánosan bűnözőnek kell nyilvánítania, másrészt bele kell egyeznie egy nemzetközi bíróság felállításába a Reza Pahlavi által elkövetett bűn- cselekmények kivizsgálásá­ra. »Ha az amerikai kormány elfogadja ezt a két feltételt, biztos vagyok abban, hogy a helyzet jobbra fordul — je­lentette ki Szadegh Ghot­bzadch, majd hozzáfűzte: Irán Washingtontól várja, hogy az említett feltételek elfogadásá­val megtegye az első lépést a tárgyalásos rendezés irányá­ba. Teheráni megfigyelők Ghot­bzadch nyilatkozatát úgy ér­tékelik, hogy az iráni állás­I pontban nénii »enyhülés« kö­vetkezett be. Eddig ugyanis az iráni vezetők teljes mér­tékben támogatták az ameri- ; kai nagykövetséget megszáll- I va tartó diákok követelését, nevezetesen, a túszok szaba­don bocsátása fejében a sah kiadatását. Kísértet­Hua huszonnégy napja Huszonnégy nap telt el at­tól a perctől kezdve, hogy, Hua Kuo-feng a párizsi re­pülőtér betonjára lépett, ad­dig; amíg négy nyugat-euró­pai ország meglátogatása után repülőgépe újra kínai földön, Urumcsiban szállt le. Még körútja előtt fogadta a BBC-televizió forgatócso­portját, s nyilatkozatában el­sősorban a »hegemonizmus elleni küzdelemről« beszélt. (Ezt a kifejezést akkor hasz­nálják Peking mai vezetői, ha a Szovjetunióról van szó.) »Minden számbajöhető erő­vel készek vagyunk egyesíte­ni erőinket ebből a célból« — mondta az angol tv-ripor- . mreknek a kínai kormányfő és pártelnök. Szovjetellenesség Bár különböző hangnem­ben, .de lényegében ugyanezt smételte meg Hua Párizs­ban, Bonnban, Londonban és Rómában. A szembeszökő hangnemkülönbség oka, hogy sem Giscard d’Estaing, s fő­leg Helmut Schmidt jelenlé­tében nem lehetett olyan kí­nosan átlátszó és nyers szov- jetellenes tirádát elmondani, mint a moszkvai szándéko­kat és politikát szándékosan sötétre színező, nem egyszer hidegháborús beállítottságú Margaret Thatcher, angol konzervatív kormányfő előtt. Ha Franciaországban és az NSZK-ban a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok (a Rajna partján ezt még külön motiválja a keleti politika bővülő folytatásának szándé­ka) akadályozták, hogy Hua nyersebben fogalmazzon, Ró­3 mában az olasz kommunis­ták súlyának és tekintélyé­nek felismerése tartotta vissza ettől. Londonban azonban már nem érzett semmiféle gátlást. A szovjetellenes politikai megnyUatkozások konkrét el­lenértékéként Hua legfeljebb a Londonban kapott fegy­verszállítási ígéreteket köny­velheti eh (Harrier-típusú, helyből felszálló vadászbom- bázők szállításáról van szó.) Másutt csupán előkészítették a tárgyalásokat olyan ipari berendezések szállításárói, amelyeknek egy része kato­nai célokat is szolgál. Érde­mes ennél a tárgykörnél a már említett BBC-interjú egyik részét idézni. Hua azt állította, hogy a modernizá­lási programmal Peking gi­gantikus kísérletet tesz a nyugati világ utolérésére. Hozzátette: sokan felteszik a kérdést: miért e sietség? »Az a véleményünk, hogy egy elmaradott ország nyitott a támadás előtt«. Hua tehát azt próbálta sugalmazni an­gol nézőinek, hogy Kínát, az elmaradott országot támadás fenyegeti. Ez csak kiegészí­tése volt a szokásos kínai világábrázolásnak, amelyben a Szovjetunió mindönkit fe­nyeget, . Becsvágyó tervek A meglátogatott négy ál­lam vezetése és közvélemé­nye, függetlenül a pekingi propagandaszólamoktól, ob­jektív képet alakított ki ma­gának a vendég országának helyzetéről. Kína népessége valószínűleg elérte már az I egymilliárdot; a gabonater­més tavaly meghaladta a há­romszázmillió tonnát — ám | a népességnövekedes eile» az egy-gyermekes család mo­delljét reklámozó vezetés az élelmiszerellátásban is gon­dokkal küzd. Hallatlanul becsvágyó tervek sorát hir­dettél? meg, majd e célkitű­zéseket a nyilvánosság előtt mérsékelték. Az egész íkinai életet átfogó úgynevezett »négy modernizálás«-ban ha történt is elsőbbségi, rangso­rolási változtatás — általá­ban a mezőgazdaság, a köny- nyűipar javára —, a fegy­verkezési tervek mérséklésé­ről a vezetés hallani sem akar. Hua egyáltalán nem titkolt fő céljainak egyike, az ipari berendezések vásárlása és hitelek megszerzése, nem járt azzal az eredménnyel, amit Pékingben reméltek. Két megnyilatkozás segít megérteni, mennyire nem azonos fontosságú a két fél számára a Nyugat-Európa és Kína közötti gazdasági együttműködés. Az első Genscher- külügyminiszter, a ZDF tv-állomásnak kijelen­tette: Bonn és Peking gaz­dasági kapcsolatai jelenleg olyan nagyságrendűek, mint a nyugatnémet—luxemburgi kapcsolatok. A második: Bemard Buckmannak, a brit—kínai kereskedelmi ta­nács alelnökének nyilatkoza­ta. Buckmann a maga 25 éves tapasztalataira hivat­kozva óvott minden olyan il­lúziótól, amely a most 350 millió font összegű brit ki­vitel gyors bővítését reméli. (Egyébként Hongkong—Kína gazdasági kapcsolatainak összege kilencszer nagyobb.) A magyarázatot abban kell keresni, hogy a kínai üzlet — egymilliárdos ország pia­ca! — nem ígér sem gyors, sem biztos profitot. Hiszen Pehingben nincs ké&zpén*­vagy nemesfém-fedezet; a hi­telek törlesztésére a majd megnyitandó olajkutakat, s az egyelőre csak térképeken szereplő nyersanyagbányá­kat ajánlották fel a kínai politikusok. Négy i egy főváros Érdekes volt figyelni: szinte egyetlen komolyabb értékelés sem mulasztott el emlékeztetni rá, hogy Hua négy fővárost érintő körútja idején egy ötödikben Kína számára fölöttébb fontos megbeszéléssorozat zajlik. A moszkvai szovjet—kínai kül­ügyminiszter-helyettesi tár­gyalásokról van szó. Peking számára ott és most lehető­ség adatott, hogy a régóta — és nem Moszkva hibájából — rendezetlen kínai—szovjet viszonyt terhelő kérdésieket feltárják, megoldják. Ezek a tárgyalások felölelhetnék és rendezhetnék a Moszkva—Pe­king kapcsolat minden való­ban kétoldalú kérdését — úgy persze, hogy Peking ne kísérelje meg más, a tárgy­tól idegen témák tárgysoro- zatra-erőltetését. A nyugat-európai út nem váltotta be a reményeket. Kína számára a következő évtized rendkívüli tennivaló­kat ír elő. A Szovjetunió — és a többi szocialista or­szág — nyilván számos terü­leten tudna a kölcsönösen előnyös együttműködés je­gyében közreműködni ab­ban, hogy a valóban elma­radott Kína behozza hátrá­nyát. Ehhez Moszkva és a szocialista világ a békés egy­más mellett élés politikáját ajánlja. Ez ugyan más, mint amit Hua Kuo-feng Pá­rizstól Rómáig 24 napon át hirdetett —, de Kína számá­ra ez lenne az igazán célra­vezető. ttárdos Miklós varos Hétfőn a késői órákban be­fejeződött Mississauga kanadai város kiürítése. Ez a legna­gyobb kitelepítési akció, ame­lyet az országban békeidőben valaha is végrehajtottak. A tűzoltóknak késő estig sike­rült megszüntetni a halálos veszélyt jelentő klórgáz szi­várgását is a megsérült tar­tálykocsiból. Mint ismeretes, a szombaton este kisiklott tehervonat hét mérgesgázt tartalmazó tartály- J kocsija felrobbant és kigyul-' ladt, egy hetedik sérült tar­tálykocsiból pedig klórgáz szökött a levegőbe. Ezért a hatóságok elrendelték a 250 ezer lakosú iparváros kiürí­tését. A tűzoltóknak sikerült megfékezni a lángokat a tü­zet azonban nem oltják ki teljesen, mert biztonságosabb lassan elégetni a gázokat, mint a tüzet teljesen elfojtva újabb robbanást kockáztatni. Mississauga kísértetváros­ra emlékeztet. Az utcákon csak járőrök cirkálnak, hogy az esetleges fosztogatóktól védjék az elhagyott otthono­kat. W Árnyék­bokszolás A Kambodzsai Népköztár­saságot eddig több mint 30 ország és szervezet elismerte. Ennek ellenére most az ENSZ-közgyűlés fórumán vita kezdődött az úgyneve­zett kambodzsai kérdésről. Nehéz minősíteni ezt a ta­nácskozást, amelyre a legil­letékesebbek : a kambodzsai népi forradalmi tanács kép­viselői nem is kaptak meg­hívást. Ott vannak viszont egy nemlétező rezsim, a Pol Pot-klikk emberei. Annak a rendszernek a képviseleté­ben, amely viszonylag rövid országlása alatt legalább há­rommillió kambodzsai éle­tét oltatta ki. Az ürügy na- gyonis átlátszó. Egyesek — kínai sugallmazásra — sze­retnék elhitetni, hogy Kam­bodzsában »két ellenőrzési zóna és két hatalom« léte­zik. Vagyis a dzsungelben bujkáló, rablásból élő, bé­kés állampolgárokat gyilkoló egykori polpotista katonák bandái bizonyos körök sze­rint »hivatalos« rangra emeltetnék. Ha visszaéltek már az az ENSZ tekintélyével, akkor most mindennél alaposab­ban! Aligha kétséges, hogy álvita, igazi árnyékbokszolás folyik a közgyűlésben. Olyan ügyről, amely sem a sókat szenvedett kambodzsai nép­nek, sem Délkelet-Ázsia bé­kéjének és biztonságának nem válik előnyére. Az Ase- an-országok — engedve Pe­king csábításának — maguk­ra vállalták a kezdeménye­zést és szorgalmazták az úgynevezett ^kambodzsai kérdési« napirendre tűzését. Ezzel azonban súlyosan véte­nek az ENSZ egyik sarkala­tos elve ellen: eljárásukkal beavatkoznak egy szuverén ország bélügyeibe. A téma kapcsán akad jó- néhány rágalom is. Az egyik a vietnami csapatok kam­bodzsai jelenlétével függ «össze. Akárcsak Hanoi memo­randuma, a kambodzsai kül­ügyminisztérium állásfoglalá­sa is nyomatékkai hangsú­lyozza: a vietnami erők a februárban kötött kétoldalú szerződés értelmében együttműködnek a forradal­mi hadsereggel a szétszórt Pol Pot-féle katonaság ma­radványainak felszámolásá­ban. Ugyanakkor a vietnami , haderő nem fenyegeti Thai­földet, s amint megszűnik a kambodzsai nép békés életé­nek veszélyeztetése, a viet­nami katonák hazatérnek. A szocialista országok és jó néhány haladó el nem kötelezett állam . küldöttei egyetértenek abban: a füg­getlen és önálló Kambodzsa beleegyezése és képviselőjé­nek jelenléte nélkül semmi­féle érvényes határozatot nem hozhat a közgyűlés. Sajnálatos, hogy a világszer­vezet tekintélyével ilyein méltatlan ügyben, élnék visz- sza. S még visszatetszöbb, hogy az ENSZ-ben megtűrik a népirtó rezsim emberét, aki nem egy nép, hanem egy tö­meggyilkos klikk, egy szét­zúzott rendszer képviselője. Illegális árdrágítás Egyes pekingi áruházak s üzletek homlokzatán szokat­lan szövegű feliratok jelentek meg, amelyek üdvözlik az ár­ellenőrök várható látogatását. Egyidejűleg közzétették a saj­tóban a kínai államtanács körlevelét, amely felszólítja a tartományi, nagyvárosi, vál­lalati, nagyüzemi és egyéb helyi vezető szerveket, szigo­rúan ellenőrizzék az árakat és vessenek véget az ország­szerte tapasztalható illegális árdrágításnak. Mindez azt ta­núsítja, hogy a november el­sején bevezetett hivatalos fo­gyasztói áremelések mellett emelkedő irányzatot mutat­nak Kínában nemcsak a kis­kereskedelmi, hanem a nagy­kereskedelmi árak is. E ezek az áremelések zömében ille­gálisak. , A tartományokból és az- ipari központokból befutó je­lentések arról számolnak be, hogy függetlenül a központi irányelvektől a helyi szervek fokozatosan emelik az árakat és engedély nélkül módosít­ják a termelői és a nagyke­reskedelmi árakat is. Megfigyelők rámutatnak, hogy a hivatalos és az ille­gális áremelések a lakosság minden fontosabb rétege ál­tal érezhető inflációs hullá­mot indítottak el Kínában, s ez a folyamat, tekintettel Kí­na gazdasági helyzetére és a világpiaci árak emelkedésé­re, gyakorlatilag megáöftha- tatlan. Ennek fényében humo­rosnak tűnik, hogy a pekingi könyvesboltok kirakataiban .továbbra is ott látható az a több nyelven is megjelente­tett brosúra, amelynek címe: »Miért nincs Irrflaci» Kíná­ba»?*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents