Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

23 ünnepi kiadvány Politikai könyvnapok Elismerés a terjesztőknek Szépen megrendezett könyv- kiállítás fogadta az érkezőket tegnap délután a Dél-dunán­túli Vízügyi és Közműépítő Vállalat kaposvári központjá­ban. A helyiek tablói, a ta­nácsteremben elhelyezett könyvék átfogó képet adtak a Kossuth kiadó tevékenysé­géről. A politikai könyvnapok megyei megnyitójának elején a Táncsics Diákszínpad és az óvónőképző kamarakórusa mutatta be ünnepi műsorát. Ezután Sülé Vilmos, a válla­lat pártvezetőségének titkára üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket. Nyíró József, a Kossuth Könyvkiadó főszerkesztője méltatta a politikai irodalom szerepét, a könyvnapok je­lentőségét. Országosan tizen­nyolcadszor nyílik alkalom arra, hogy a politikai könyv­napok ünnepi rendezvényeivel a szokásosnál is erőteljeseb­ben ráirányítsák a figyelmet a politikai, a társadalomtudo­mányi könyvkiadásra. — Ma azokról a könyvek­ről lesz szó, amelyek a leg­közvetlenebb kapcsolatban vannak népünk országépítő munkájával, a marxizmus— leninizmus tanításának ter­jesztésével, a tudat, a világ­nézet formálásával — hangsú­lyozta az előadó. —r Elismerés és köszönet illeti mindazokat — az országban vagy húszez­ren vannak ilyenek —, akik közreműködnek abban, hogy a marxizmus, a szocializmus eszméi, a könyvek és a folyó­iratok eljussanak az ország minden zugába, minden dol­gozó kollektívához, minden olvasóhoz. Nyíró József külön foglal­kozott azzal, milyen fontos, hogy minél többen és minél alaposabban ismerjék és ta­nulmányozzák át a marxizmus klasszikusainak munkáit. ..Ezt. az igényt szolgálja a Kossuth Könyvkiadó Marx, t Engels és Lenin műveinek kiadásával sorozatban és gyűjteményes kötetekben. Egyre többet tesz­nek a magyar forradalmi munkásmozgalom hagyomá­nyainak népszerűsítéséért; er­re példaképpen az 1918-as polgári demokratikus forrada­lom, a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság 60. évfor­dulója tiszteletére kiadott mű­veket hozta fél. Rendszeresen és kellő gyorsasággal gondos­kodott a kiadó arról is, hogy megjelentesse a Központi Bi­zottság üléseinek anyagát. — A politikai könyvek idei seregszemléjére a kiadó 23 új könyvet jelentetett meg csaknem egymillió példány­ban. A gazdag kínálat közép­pontjában pártunk vezető személyiségeinek frissen köz­readott kötetei állnak. A nemzetközi munkásmozga­lomról, a testvéri szocialista országok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek újonnan megjelent kötetei. Jövőre kétszáz mű megjelentetését tervezzük, csaknem négyezer ív terjede­lemben, így az évnek majd­nem minden napjára jut egy Kossuth-kiadvány. A megnyitó ünnepség részt­vevői megtudhatták, hogy jö­vőre kiemelt helyen szerepel­nek azok a «kiadványok, ame­lyek a párt XII. kongresszusá­hoz kapcsolódnak. A kongresz- szus teljes és rövidített jegyző­könyve félmillió példányban jelenik meg. Más kiadványok témájukban kapcsolódnak a kongresszushoz. A jövő évi terv a bel-, a gazdaságpoliti­kai, a külgazdasági és a kul­túrpolitikai témák változatos­ságát ígéri. ' Érdekes kiadvá­nyok sorával készülnek hazánk felszabadulásanak 35. évfordu­lójára. Szakmunkások nélkül nem megy Tervszerű képzés a Dráva szövetkezetben — Gépeket, épületeket a korszerű termelés érdekében hat hónap vagy egy év alatt beszerezhetünk, illetve fölépít­hetünk, munkavégzéshez értő szakembereket és szakmai irá­nyítókat azonban csak hosz- szabb időn át tartó tervszerű képzés után állíthatunk csata­sorba — mondta dr. Papp Fe­renc, a barcsi Dráva Ipari Szö­vetkezet elnöke. — Az 1974. évi választást követően az új vezetőség fő feladatként szab­ta meg a szakmunkás-utánpót­lás és az oktatás ösztöndíjjal való segítését, a szakemberek — köztük technikusok — ké- peztetését megfelelő intézmé­nyekben . .. A sürgetést megértjük, ha tudjuk, hogy 1970-ben a Dráva szövetkezetnek mindössze 15 szakmunkása volt, s közöttük egvetlen érettségizett sem akadt. Pedig arra az időszak­ra — a hetvenes évek első fe­lére — esett a korszerű üzem­részek kialakításának terve. — 1970-ben az évi termelés értéke szövetkezetünkben 27 millió forint volt. Ezt követő­en a választékot bővítő új ter­mékekkel álltunk elő, javítot­tunk a minőségen, az esztétikai színvonalon. Szövetkezetünk szerepe megnőtt a belföldön hiánycikknek számító, aztán az egyéni igényeket kielégítő termékek gyártásában. A ke­reslethez igazodva évente tíz- tizenöt modellt, új fazont mu­tattunk be — ezek kétharma­dát általában megrendelte a kereskedelem. Többször válto­zott nálunk a termékszerkezet. Mindezt nem valósíthattuk volna meg szakmunkások, jó) képzett szakemberek nélkül... Nőtt a műszaki színvonal: a régi Csepel és Minerva gépe­ket fölváltották az ötezres for­dulatszámú, félautomata, NDK-gyártmányú Textima gé­pek. 1972-ben hozzáfogtak a központi telep kialakításához, öt évvel ezelőtt megrendelték a korszerű középüzem föltéte­leinek megfelelő beruházási és technológiai tervet, s most ennek alapján dolgoznak fej­lesztési programjuk megvaló­sításán. A tágas csarnokokban 1980- ban már 110 milliós termelési értéket állítanak elő. Ez több mint a négyszerese az 1970. évineik. s az emelkedésben nem kis szerepet játszik a szakmai hozzáértés növekedé­se. Dr. Papp Ferenc szerint: — Szövetkezetünkben a fog­lalkoztatottak száma stagnál, illetve némi csökkenést mutat évről évre. Szembetűnőbb a változás a végzettség szerinti összetételben. Ez már a képzé­si terv következetes megvaló­sításának eredménye: mérsék­lődik a betanított munkások száma és örvendetesen nő a szakmunkásoké. Jelenleg 63 ipari tanulónk van. 172 a vég­zett szakmunkások száma, s ők a foglalkoztatottak 42 százalé­kát teszik ki ... A most tanulókat szintén fi­gyelembe véve bíztató kép alakul ki 1980-ra a Dráva ISz- nél: jövőre már 131 szakmun­kásuk lesz, csaknem negyven nen teszik le az érettségit, hárman a technikusmi nősítő vizsgát, egy ösztöndíjas pedig a textilipari szakközépiskolá­ban végez Budapesten. Joggal elmondható: megvan a szemé­lyi-szakmai feltétele — a tech­nikai és technológiai mellett — a tíz évvel korábbit több mint négyszer meghaladó. 1980. évi termelési érték elérésének. — Javulnak a fiatalok kép­zésének körülményei. A kor­szerű tanműhely fölépítését — mondta a szövetkezet elnöke — támogatják a megyei és az országos szervek; 1,1 millió fo­rinttal járul hozzá a KISZÖV, saját forrásból pedig 700 ezer forintot használunk föl. A beruházás munkálatait — a let vek szerint — a jövő év szeptemberéig befejezik. Hemesz Ferenc — Jövőre a haladó embe­riség megemlékezik Lenin születésének 110. és Engels születésének 160. évfordulóié­ról. Kiadónk a Lenin-évfor- duló tiszteletére elhatározta, hogy a Lenin összes művei sorozat, utolsó — hiányzó — köteteit is megjelenteti. 1980 áprilisára az 55 kötetes soro­zat már a magyar olvasók, rendelkezésére áll. Engels szü­letésének évfordulójára gazda- j gon illusztrált életrajzát jelen- / tétjük meg. Sok érdekességet kínál majd j a Népszerű történelem soro­zat. A nemzetközi politikai témákkal foglalkozó sorozatok ugyancsak folytatódnak — olyan művekkel, amelyek Lengyelországról, Mongóliá­ról, a Szovjetunióról, az Egye­sült Államok közel-keleti * po­litikájáról szólnak. Nyíró József befejezésül azt kérte, hogy legyenek tovább­ra is hűséges olvasói és ter­jesztői a politikai könyvnek. Dr. Horváth Sánd a me­gyei pártbizottság propagan­da- és művelődési osztályá­nak vezetője adta át ezután a Kiváló terjesztő plakettot Kovács Józsefnének, a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság politikai-könyvter­jesztőjének. Sülé Vilmos zárszava után a résztvevők megnézték a ki­állítást, amely egy hétig lesz’ nyitva. Nyugdíjban a tartalék? A rendelkezések messzemenő önállóságot engednek Kevés a káposzta Zöldség, gyümölcs télire Kopárak a kertészetek, be­fejezték nagyüzemeink a zöldségfélék betakarítását. A kertészeti dolgozók már a jövő évi termelésre készül­nek. — Mi került a megye éléskamrájába, milyen téli ellátásra számíthatnak a so-, ntogyi háziasszonyok? — erről beszélgetett munkatársunk Báli Gyulával, a Zöldért vál­lalat megyei igazgatójával. — Most, a szezon végén hogyan jellemezné az idei zöldség—gyümölcs-termelést, •forgalmazást? — Burgonyából és zöldség­féléből megítélésem szerint viszonylag kiegyensúlyozott volt az ellátás — mondta Bá­li Gyula. — Hiányosabb és gyengébb volt viszont a gyü- mölcsforgalom. Ez, sajnos, az árakban is megmutatkozott:'a kedvezőtlen időjárás, a máju­si aszály hatását itt éreztük leginkább. Őszibarackból húsz, szamócából hatvan, szilvából hetven százalékkal kevesebbet értékesítettünk, mint tavaly. A zöldségfélék­nél a helyzet: másfélszer annyi vöröshagymát és húsz százalékkal több paradicso- mot fogyasztott például a la­kosság, mint egy évvel ko­rábban. — Ezek szerint a zöldség­féléknél sikerült »kivédeni« az időjárás hátrányos hatá­sait? — No, nem minden cikk­nél. A legsúlyosabb a hely­zet a zöldborsónál volt: en­nek a forgalmát szinte telje­sen tönkretette az aszály. So­káig kétséges vo!t a paprika sorsa is, örvendetes azonban, hogy mennyiségileg mégsem következett be visszaesés, ösz- szességében ezerhatszáz vagon zöldséget, gyümölcsöt és bur­gonyát forgalmaztunk eddig és most hat héttel az év vége előtt úgy mutatkozik, hogy tavalyhoz képest mintegy 15—16 százalékkal nő az idén a lakosság fogyasztása. Ezen belül hét százalékkal több burgonya, huszonhat százalék­kal több zöldség fogyott, vi­szont tizenkét százalékkal ke­vesebb gyümölcsöt vásároltak a fogyasztók. — A betakarításnak vége. Hogyan készült föl a téli el­látásra a vállalat? — A megyei tanácstól ka­pott feladat értelmében száz­tízen egy és fél vagon zöldség­félét, száz vagon almát ;és háromszázötven vagon burgo­nyát kell tárolnunk megyei ellátásra. Burgonyából már megvan a szükséges mennyi­ség. a zöldségfélék döntő többsége is a tárolókba ke­rült. Lényegében egyetlenegy cikknél, a fejes káposztánál vannak gondjaink: ennek a termelése az idén nemcsak nálunk, hanem sajnos, orszá­gosan sem sikerült, és ott tar­tunk. hogy a szükséges meny- nyiségnek még mindig hiány­zik a nyolcvan—kilencven százaléka. Épp most utazom Jugoszláviába; a kishatárfor- galmon belül a Konsumexen keresztül legalább nyolcvan— száz vagon káposztát szeret­nénk behozni a megye ellá­tására. Ha ez sikerül, akkar tulajdonképpen nyugodtan nézhetünk a tél élé, megfele­lő ellátást biztosíthatunk a so­mogyi vásárlóknak. — Ahogy az üzemekben ez az időszak már a vállalatnál is a jövő évre való készülődés ideje. — A zöldségfélékre a szer­ződéskötések lényegében befe­jeződtek, most folynak az ösz- szesítesek, illetve egy-két cikknél a pótszerződések kö­tése. Burgonyára most kötjük a termelési—értékesítési meg­állapodásokat, a gyümölcs­szerződések pedig csak a tél végi hónapokban lesznek vég­legesek. A megkötött megálla­podások értelmében mennyisé­gileg nem lesznek lényeges változások; a kereskedelmi ta­pasztalatok alapján arra ösz­tönözzük partnereinket, hogy a fogyasztói igényeknek meg­felelő fajtájú és minőségű zöldségfélét termeljenek. — A szóbeli meggyőzésen túl él-e a vállalat az anyagi ösztönzés lehetőségével? — Ígéri, méghozzá a korai termelést, igyekszünk elősegíte­ni. Ennek most már tapaszta­latok alapján bebizonyított módszere a síkfóliás termelés: arra buzdítjuk partnereinket, hogy a zöldségféléknél,' elsősorban a paprikánál - alkalmazzák ezt a módszert. Az idén hat—hétszázezer . fo-' rintot. jövőre körülbelül ecy milliót szeretnénk erre a cél­ra fordítani, és szeretnénk, hogy legalább száz hektár zöldségféle fölött legyen fólia. V. M. I A kis és nagyvárosokban, valamint Budapesten egyaránt hozzá tartozik már az utca­képhez a kapukra kiakasztott hirdetőtábla: üzemek, intéz­mények, hivatalok keresnek szakmunkást, segédmunkást, takarítónőt. gépírónőt... Munkaerőhiányról panaszko­dik a vasút éppúgy, mint a posta; munkaerő hiányában nem tudnak második vágy harmadik műszakot indítani fontos üzemek. Nincs elég ember a javításokhoz, szolgál­tatásokhoz, és így tovább. Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy ponto­san mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a ■ munkaké­pes férfilakosságnak 98, az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszony­ban. Ez — hozzá számítva a férfiaknál a »szabadúszó-« mű­vészeket és egyéb, önálló fog­lalkozást űzőket, a nőknél a több gyermek miatt munkát vállalni nem tudókat — csaknem százszázalékos fog­lalkoztatottságot jelent. Idő előtt A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbben­tően nagy különbség oka az, hogy az 1920-as évek körül született férfiak voltak a második világháborúban a »fróntkorosztály.ok«. Innen van az is, hogy ezekből az évjáratokból a korábbinál lé­nyegesen többen mentek idő előtt — rokkantsági alapon — nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számítani, az iskolákból kikerülő fiatalok épp csak pótolják az el távozókat. Fia­talításra tehát alig-alig van mód. Előállott az a furcsa helyzet, hogy a munkaerőtar­talékot — az aktívabb idő­sebb korosztályok jelentik. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfog­lalkozásban, átlag évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytatta a mun­kát a korhatár elérése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre van »vetítve«, a valóságban továbbdolgozol, száma ennél kevesebb, közü­lük sokan csak részmunkaidő­ben dolgoznak.) Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdolgozási pót­lékot. Sokan élnek is vele. hi­szen nem mindenki érzi ma­gát öregnek, aki betöltölte a nyugdíjjogosultságot jelentő kort. Sőt az általános tapasz­talat az, hogy az 55 éves nők és a 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. So­kan ilyenkor vesznek telket és azon dolgozgatnak megnó- vekedett szabad idejükben. Mások — különösen azok. akiknek »hiányszakmából- van szakmunkási vagy ma­gasabb képesítésük — iparen­gedéllyel vagy anélkül vállal­nak alkalmi (és általában iól fizető) munkákat. Erejük teljében Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt elérők közül sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulási szándéku­kat. De az sem elhanyagolha­tó, hogy sokan a munkahelyi légkör, a közvetlen vagy ma­gasabb főnökök parancsolga­tása, a sok bosszúságot okozó rossz szervezés, az önhibáju­kon kívüli munka közbeni fö­lösleges ácsorgások miatt igyekeznek minél előbb kí­vül kerülni a gyár vagy a hivatal kapuján. Jó néhány munkahelyen lé- iektelenül, bürokratikusán intézik a nyugdíjkorhatárt el­érők ügyeit.' Ha az évtizedek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni, egy­szerűen tudomásul veszik. Nem ritkán személy szerint is azok, akik már a következő percben telebeszélik fölöt.tese- ik és kooperációs vagy anyag- és alkatrészszállításra váró partnereik fejét, mondván,: elviselhetetlen gondokat okoz a munkaerőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok leg­többje, hogy sok évi vagy ép­pen több évtizedes gyakorlat­tal rendelkező, szakmáját ala­posan ismerő, a maga helyén kulcsembernek számító dolgo­zókat az első szóra elenged­jen vagy elküldjön nyugdíj­ba? A rendelkezések messze­menő önállóságot engednek az egyes vállalatoknak. Van pél­dául mód arra is, hogy ma­gas szintű szakismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tá­jékozottsággal és önállósággal, valamint felsőfokú képesítés­sel rendelkező szakembereket műszaki-gazdasági tanácsadó­ként tovább tartsanak a vál­lalatnál, A MÉM egyik leg­utóbbi vizsgálata azonban be­bizonyította, hogy ezt sok he­lyen a nyugdíjba vonult igaz­gatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő (!) díjazással. Nem volt ritka, hogy a coit igazgató száz forintot megkö­zelítő órabérrel (!) adta a ta­nácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros. És nyil­ván magával hozza azt is, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Pedig munka szinte mindenütt van. S nemcsak »akad« — azért, hogy a nyugdíjas afféle kegy­díjként kapjon valami kiegé­szítést. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy aki 55 vagy 60 éves koráig jól, becsületesen dolgozott, egyetlen dátum el- érkezésétől már nem ugyan­olyan értékű »munkaerő«. Megkérdezik tőle A megoldás valahol ott van. ahol például a budapesti Kőbányai Gyógyszergyárban keresték — és meg is találták. Létrehozták a nyugdíjelőké­szítő albizottságot, s már a kritikus születésnapot jóval megelőzve beszélgetnek az idősödő dolgozókkal. Megkér­dezik például, hogy akar-e maradni, s mindjárt azt is közlik, hogy a vállalat szük­ségesnek tartja-e tovább dol­goztatását. Vele együtt dönte­nek. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótsza­badságon kívül a vállalati ke­retből tíz százalék pótdíjat is fizetnek. Más üzemekben, vállalatok­nál is alkalmaznak máh ha­sonló módszereket, noha ez még korántsem vált általá­nossá. Pedig itt nagyon egy­bevág a népgazdaság, a vál­lalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szük­ség van minden dolgozni tu­dó és akaró ember alkotó ere­jére, tudására, tapasztalatára. A vállalatok a termék- és profilváltások során nagyon jól tudják hasznosítani a régi dolgozók véleményét, elképze­léseit. Az egyén, a nyugtííi- korhatárt elérő ember számá­ra pedig egész további életé­re kihatással van az, hógv érzi: szükség van rá. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az olykor reménytelen­nek látszó munkaerőhiány­gondokat éppen velük: a leg­tapasztaltabb, a vállalaton be­lüli helyzetet és lehetőséee- ket legjobban ismerő dolgo­zókkal lehet enyhíteni. Várkonyl Endre

Next

/
Thumbnails
Contents