Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

GYERMEKEKNEK Az őrsi alapítólevél kezest foglalja írásba. Néz­zünk egy példát rá! Alapítólevél — Tigris őrs. Csatakiáltás.: Hajdúság az drága kincs, Böszörménynek párja nincs. Tigriseknek hali­hó, Városunkért élni jó! Rá, rá, hajrá! (Ez a hajdúböszörményi Zrí­nyi Ilona úttörőcsapat Tig­ris őrsének a csatakiáltása.) Ezután az őrs tagjainak fel­sorolása. a tisztségek leírása következik. Első kirándulá­sunkat Köves-ligetbe tervez- I tűk, 12 kilométert gyalogol­tunk, odavissza. Többször tar­tottunk összejövetelt Orsós Zoliéknál. Kedvenc búvóhe­lyünk a Nádas-patak hídja mögötti bokros rész. Baráta­ink a textilgyár Munkácsy szocialista brigádjának tagjai. Társadalmi munkát végeztünk az iskolai sportpálya építésé­nél. Rendszeresein látogatjuk és bevásárolunk mindennap a 80 éves, egyedül élő Horváth néninek. Levelezni kezdtünk egy leningrádi úttörőőrssel, már két levelet kaptunk tő­lük. Rendszeresen sportolunk, a raj többi őrsével összemérjük erőnket fociban és ügyességi játékokban. Bekapcsolódunk a Teremtsünk értéket akcióba, és A művészetek vándorútján játékba. Az alapítólevélre rákerül az őrs pecsétje, és mindannyian aláírjátok. Szép kivitelben. tetszetős formában készítsétek el, mint az okleveleket, vagy a diplo­mákat szokás. Egy kerek tar­tódobozt is fabrikáljatok hoz­zá. Most egy-két hónapig ne zárjátok le végleg, féléven­ként írjátok hozzá a feljegy­zésre méltó eseményeket. Repül a kismadár A hideg idő közeledtével melegebb tájra repül ez a kis­madár is. Elhagyja régi ott­honát. ezt a szép lombos fát. De vajon a többiek, kis éne­kes társai hol vannak? Ha jól megnézitek, elrejtőztek a lombok közé. Számoljátok meg hányán vannak! (Ellenőrizhetitek az ered­ményt a Megfejtések között a ló. oldalon.) Megalakult az őrs. Van már] nevetek, zászlótok, csatakiál­tásotok, működnek a tisztség- viselők. lezajlott az első túra is. Talán már búvóhelyetek is van. Szereztetek KISZ-es se­gítőt.' vagy szocialista testvér­brigádot. Esetleg ti patronál­tok egy idős nénit vagy kis­dobosokat. Bizonyára elkészít­tettétek már az őrsi pecsétet radirgumiból, rajta az őrsi névadó rajza, mondjuk a pár­duc vagy a mókus. Esetleg őrsi indulótok is van, vala­melyik népdal vagy közismert mozgalmi dal dallamára, amelynek szövegét magatok szereztétek, s gyakorta nagy élvezettel fújjátok. Nos, ak­kor éppen ideje elkészíteni az őrsi alapítólevelet. Ez valójá­ban, szerződés, amely a közöt­tetek szövődött barátságot, a közös dolgokra való szövet­Európai fő vá ros írjátok be az ábra függőle­ges oszlopaiba az alább felső­iéit neveket úgy, hogy a kö­rökkel megjelölt középső víz­szintes sorba kerülő betűk egy európai főváros nevét ad- ják_eredményül. Majd a szá­mozott négyzetekbe került be­tűket írjátok át az alsó két sor azonos számú négyzeteibe és a főváros egyik nevezetes­ségének nevét kapjátok meg­fejtésül. BONIFÁC, GERZSON, GYÁRFÁS, IZSÁK, LIFÓT, ROZÁLIA. (Helyes megfejtés a 10. ol­dalon»»1 • 8~ 4 11 7 1 2 il 1 'Vy O O 5 3 4 6 9 © 10 • 1 2 3 4 1 5 6 7 8 9 10 11 Bayer Béla Rímjáték Három szóvég, három ász, vadból így lesz a vadász, a madárból madarász, halból épül a halász. Ütra kef a három ász, elöl lépked a vadász, követi a madarász, végen kullog a halász. Puskát hordoz a vadász, kelepcét a madará-sz, hálót cipel a halász, így baktat a három ász. Erdőn, réten bámulász, semmit sem 16 a vadász, szelet fog a madarász, lyukas vékát a halász. tires kézzel a vadász, a halász meg a madarász hazatérni restel, túladnak a végződésen, a három ász nem kell! Szabadon szalad a vad, hal bucskáz a vízbe, légbe szökik a madár, játékunknak vege. — Miről meséljek? — kér­dezte Jutkától akkor este a nagymamája. — Miről, miről? Hát a csillagokról? — Hm-hm hümmögött er­re a nagymama. Ez vem akármilyen kívánság. Egy kis ideig gondolkodott. De egy­szeresük huncut mosoly ke­I rekedett az arcára: — Csil- j lagos Gereben történetét mondom el. — Nagyszerű, még a neve is csillagos! — nevetett Jut- Ica. — Azt már előre elárul­hatom neked, hogy igazából Kovács Gereben volt annak a legénynek a neve. Csak mesébe illő története után nevezte el a falu népe Csil­lagosnak. Gereben szorgos legény hűében állt. Megcsi­nált az mindent, amit paran­csoltak neki, de hogy az eszét használja, arra bizony lusta volt. Mikor aztán el­jött az ideje, hogy párt vá­lasszon magának, éppen Ro­zikán akadt meg a szeme. Ez a leány szép volt, de furfan­gos is. < — Egy életem, egy halá­lom, legyél az én kedves párom! Ügy szeretlek, hogy érted még a csillagot is le­hoznám, az égről? — lelkese­dett Gereben, amikor Rozika elé állt, hogy megkérje a ke­zét. — Lári-fári! Nem. szeretem én az ilyen elcsépelt szólás- mondást. A csillagot nem le­het, lehozni az égről, ilyesmit kár ígérgetni. De tudok a csillagról három találós kér­dést. Ha kitalálod, hozzám, való vagy. Ezért jól figyelj, máris mondom őket: Varázsolj elém a földre élő csillagot. Hozd el nekem azt, ami egyszer égi volt. Találd meg azt a csillagot, amely se égen, se földön nincs, mégis rád ragyog. Ha ezeket megfejted, párod leszek — mondta a lány. Gereben, amikor meghal­lotta a három találós kér­dést, nagyon elkeseredett. Hi­szen ö csak egyszerű szegény napszámos legény, nem hol­mi mesebeli varázsló. Az első pillanatban úgy tűnt, egyiket sem tudja megoldani. így hát szomorúan elindult a tó irányába, annak partiára ült, hogy töprengjen további sor­sán. Hát amint elmélkedett, beesteledett, s észrevette a körülötte futkározó jánosbo­----- «■ ...■ ■......................^------- -nwiÁ'- * F ekete Katalin (9 éves) Illusztráld*!» Színek, formák Á régi tanteremben 25—30 gyerek munkálkodik. Ki kavi­csot rajzol, ki motorbiciklit, vagy éppen saját kezéről ké­szít tanulmányokat; a hátsó padban ülő kisfiú elmerülten rajzol egy koponyát. A falon Csontváry, Michelangelo, Gau­guin reprodukciók és gyer­mekrajzok eredetiben; a szek­rényt saját készítésű gótikus és modern üvegablak-tervek díszítik. Múlt évben indult a rajz- szakkör Giber Vilmosné (Sárffy Valéria) vezetésével a Petőfi utcai általános iskolá­ban. A gyermekek rajzai az­óta több helyen is szerepel­tek. például az OTP-ben, a megyei könyvtárban, a Zselic- áruházban rendezett kiállítá­son — utóbbi kettő ma is lát­ható. — Milyen témákkal foglal­koznak a gyerekek? — kérde­zem a fiatal tanárnőt. — Természetes, mestersé­ges formaelemzéssel, színelmé­lettel, s nem utolsó sorban tervezéssel, ami alkotókészsé­güket erősen fejleszti. — Lesz-e folytatása a kiál­lításoknak? — Természetesen, hiszen önbizalmat adnak a gyere­keknek, megismerhetik egy­más munkáit, s rajzaik a ta­nításhoz is tapasztalati anya­got nyújtanak. Jó lenne idő­szakos kiállítások helyett gyermekrajz galériát nyitni, amire van már példa Bulgá­riában, a Szovjetunióban. Bódis Robi igen mozgékony, nyugtalan hatodikos kisfiú, motorkerékpárt rajzol. Megle­pően tehetséges, figurái élnek, mozognak a képeken. — Mit szoktál rajzolni? — Motorbiciklit, kvarcórát; legjobban az állatfigurákat szeretem. — Honnan veszed az ötlete­ket a témákhoz? — Amit látok, amit elkép­zelek. garakat. Hol itt. hol ott fé- nyesedtek. S ezzel meg is ta­lálta az első találós kérdés megoldását. Szed ő azonnyom- ban egy kis csillagra valót a jánosbogarakból — gondolta vidáman. Hazafelé indult. De közben folyton törte a fejét a második találós kérdésen. S nemhiába, mert észébe ju­tott, amit augusztusban sok­szor megfigyelt, hogy a hulló csillagok mind a domb irá­nyába pottyannak le. — A rajzaiddal díjat is nyertél. Sejtetted, vagy megle­petés volt? — Nem gondoltam, hogy ilyen jók, hiszen sokan voltak, akik nálam nagyobbak, többet tudnak. — Mi szeretnél lenni? — Még nem tudom. Autó­szerelő vagy festő. Krénusz Gyuri és Berkes Nándi hetedikesek, mindket­ten jutalomüdülést nyertek. Gyuri kicsit félénken vála- szolgat; beszélnek helyette az üvegablak-tervek érdekes szí­nei, elvonatkoztatott formái. — Miért jelentkeztél a szakkörre? — A tanárnő hívott, tetszet­tek a rajzaim. — Mi szeretnél leírni? — Keramikus. — Próbálkoztál már ezzel is? — Még nem, csak gyurmá­ból készítettéin figurákat. Berkes Nándi legszíveseb­ben fasort fest — színeire oda kell figyelni. Olajfestékkel dolgozik. .,A Vörös teret aszfalttal borítani vétek” — írta 1929 júliusában a Ve- ' esernaja Moszkva című napilap. A I Vörös tér gránit kockakövekkel va- I ló borításának munkáit 199(1 nyarán i kezdték meg. A munka nagy eröki- ; fejtést igényelt, hiszen nem voltak [ megfelelő gépek, mindent kézi erő- ; vei kellett elvégezni. Az előzetes költségvetés is egymillió rubelt irányzott elő. Elkészíteni az alapot, majd milliméteres pontossággal fa­ragni és illeszteni a gránitkockákat, — Hogy jutott eszedbe aa olaj, hiszen ezt nem is tanul­tátok? — Próbálkoztam tempera-« val, vízfestékkel, de nem na­gyon ment. Olajjal igen. (Ez a legnehezebb.) — Miért éppen fákat raj­zolsz? — Szeretem a fákat, rajtuk sokkal több szín van, mint pl. a gépeken. Nem kedvelem az egyenes vonalakat, a kö­töttséget — én akarom kita­lálni a színeket. — További terveid? — Olyan pályára szeretnék) menni, ami a rajzzal kapcso­latos, konkrétan festőnek. Nos. Kaposvár egyik legré­gibb iskolája, amely nem ép­pen rózsás körülmények közi dolgozik, utat enged az új­nak. A Zselic-áruház lépcső­házában pedig a pitypangok, vízi tündérek, cserebogara IS alatt egy látogató megjegyzé­se árulkodik: »Több helyet érdemelne«. egyengetni a burkolatot — ez bi­zony igen nagy munkát jelenteti * mestereknek. Az első minőségi vizsga még a* év november 7-én lezajlott; a ha­gyományos díszszemlén már az új burkolaton vonultak végig a Vörö-r | Hadsereg egységei. Azóta ezek » kövek „megismerkedtek” a tiadi- I technika számtalan vívmányával, de a legsúlyosabb harceszközök I terheit is javítás nélkül viselték. E?« 1 az építők kczemunkájál dicséri. Évfordulók novemberben Molnár Erzsébet A Vörös tér kockakövei — Egészen biztosan maradt ott azokból csak úgy muta­tóba egy kis darab — gon­dolta. Meg is lelte hamaro­san. Igaz, csak kihűlt vas­darab volt az, nem más, de neki elég arra, hogy Roziká­nak elvigye. — Szép jó estét! — kö­szöntötte Rozikát, amint be­lépett házuk kapuján. — Gyere csak, gyere, galambom, elhoztam én az élő, meg a holt csillagot, mindjárt meg- ; láthatod! — lelkesedett a le­gény. A földre rakogatta a jánosbogarakból az élő csil­lagot. — így gondoltam, Gereben! És most már fussatok világ- ] gá bogárkák! — mondta a j leány. A legény erre elővette zse­béből a kis vasdarabot, amit a domboldalon talált. . — Ez itt valamikor égi I csillag volt, abból való, ami I lehullott a földre. A leány csak erre várt. I Lám, milyen hamar megta­nult Gereben okosan gondol­kodni. — Mindig tetszett ne­ki a legény, s hogy most már egy hibát sem talált benne, felcsillant szemében a fény. Gereben ezt mindjárt észre­vette és felkiáltott: — Megvan a harmadik csillag! Ami nem égi, nem földi, ott ragyog a te sze­medben, kedves galambocs- kám! — S nyomban meg­ölelte Rozikát. Aztán hét határra szóló la­kodalmat csaptak. Szépen, békességben éltek, amíg meg mm haltak. 10 lő 17 |K '111 I 12 14~~ 1? 15 |1p rég 2(P 25~ 17 m |21 I 26 I !27~ «ít 18 !19 22 28-jía 74 29 i m m 30 m 31 32 33 34 n 35 m 36 VÍZSZINTES: 1. Magyar orvos, a munkás- mozgalom harcosa, 25 éve, no­vember 2-án halt meg. 5. Ér­tékébe. 9. Köztudott. 11. Pa­kol. 12. Elek Tamás. 13. Éne­kekre. 14. Leningrad folyója. 16. Az arc része. 17. Cöpek. 19. Indítéka. 21. Erdélyi re­formátor, 400 éve, november 15-én halt meg. 23. Félig Ubul. 25. Sértetlen. 27. Hely lovaglás oktatására. 29. Tele­pakoló. 30. Megszólítás. 31. Francia festő, 25 éve, novem­ber 3-án halt meg. 34. Kezé­vel jelez. 35. Ezen a helyen. 36. Iker fele. ’ fogalom. 6. Üt mentén van­nak. 7. Svájci festő, 25 éve, november 11-én halt meg. 8. Szándékozik. 10. Reguly An­tal. 15. Szelíd ellentéte. 18. Gyermekintézménybe való. 19. Arra a helyre. 20. Kunyerá’ói. 22. Oltotta a szomját. 24. Sze­rencsétlen ember. 26. Román költő, 125 éve, november 2-án halt meg. 28. Nyílás. 32. Fé­lig itat. 33. Téli sport. K. J. * * * Beküldési határidő: 1979. * november 19., hétfő. Kérjük, hogy a megfejtést levelezőla­pon küldjétek be, s írjátok rá: »Gvermekkeresztreitvény«. FÜGGŐLEGES: 1. Becs. 5. Napszakok. 3. Lám. 4. Megőrlöm. 5. Mértani Somogyi Néplap Csillagos Gereben

Next

/
Thumbnails
Contents