Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oidalrőt) Siófok—K. Vasas 3:6 (1:0* Siófok, 800 néző. V.: Pesti. Siófok: Málics — Kiss, Rékási, Bocsev, Miskei, Takács, Csépán, (Revcland), Túli, Horváth L., Fürtös, Orosz. Edző: Nagy György. Vasas: Heuthaler — Hor­váth, Pataki, Pető, Laczkovics, Fábián, Mali (Szabó), Borbély, Rézsó, Hidegh, Orsós (Czimmer- menn). Edző: Fülöp János. Jó iramú, változatos mér­kőzésen a kaposvári csapat kemény, helyenként kímélet­len játékkal próbálta elkerül­ni a nagyobb arányú vereséget a magabiztosan látszó, minden részében jobb Siófokkal szem­ben. Góllövők: Miskei, Fürtös (11-esből). Horváth L. Jók: Rékási, Bocsev, Miskei, illet­ve Heuthaler, Laczkovics, Rá- zsó. Siófok I. ifi—Vasas ifi 1:2 Molnár József Kiss J. SE—Mernyc 6:1 (4:0) Kápoly, 200 néző. V.: Bu- zsáki. Kiss J. SE: Ért öcs (Kiss) — Répás, Hlagyvig, Vámos, Monoki, Szakály, Dobos, Francz (Gedai), Horváth, Bódis, Kovács. Edző: Kétszeri Ferenc. Mernve: Szeke­res — Tardi, Horváth, Kertész, Szanyadi. Kiss, Bogdán, Simon M. (Stmiglíu), Cservenák, Simon J., Kovács E, Edző: Szűcs László. A közepes színvonalú mér­kőzésen az új összetételben játszó hazai csapat jó játékot mutatva még. ilyen arányban is megérdemelten tartotta ott­hon a két pontot. Góllövők: Bódis (3), Gedai, Dobos, Hlagyvig (11-esből), illeve Bogdán. Jóik: Monoki, Dobos, Gedai, Horváth, Bódis, illetve Cservenák, Kovács, Siófok II. ifi—Mernye ifi 9:2 Kálmán Ferenc Latinca SE—Marcali VSE 3:2 (2:2) , Marcali, 600 néző. V.: Ke­lemen. IVTst, _________ L atinra SE: Mtillner — Kurdi, Kövér, Fitt, Péntek, Bodó, Czucz- ka, Pintér, Pasztusics, Bosnyák (Basics), Födi (Veres). Edző: Borsfái Géza. Marcali VSE: Bar- tha — Filagics, Kozma, Beck, Borsfái, Hajdú, Luka. Sándor, Izsák, Kovács (Rácz), Ilia. Edző: Sándor Imre. A nagy érdeklődéssel várt helyi rangadó az első félidő­ben egyenlő erők küzdelmét hozta. A második félidőben fö­lénybe került a Latinca SE, és jobban kihasználta helyze­teit. Végül megérdemelten szerezte meg a győzelmet je­lentő gólt is. Góllövők: Bos­nyák (2), Pasztusics, illetve Izsák, Czuczka (öngól). Jók: Kurdi, Fitt, Bosmyáik, illetve Hajdú, Luka, Sándor. Latinca ifi—Rákóczi 11. ifi 0:0 Giber Károly Barcs—Táncsics SE 0:6 Barcs, 300 néző. V.: László. Barcs: Kótai — Kovács, Erde- lecz, Fodor I., Magyar, Pintér, Gölöncsér, Barrtek, Payer, Hol- dosi, Borbély (Fodor II,). Edző: Karsai Tibor, Táncsics: Ágos­ton — Kátai, Trcszlcr, Szabó, Bara, Kiss, Magyar (Bolla), Hó- dosi, Orsós, Meskó, Vitális. Edző: Zsoldos László. A mindvégig sportszerű mérkőzés első félidejében a Barcs, a másodikban a Tán­csics támadott többet. A csa­tárok mindkét oldalon gólkép­teleneknek bizonyultak. Jók: a közvetlen védelem, Holdosi, a Táncsicsban Szabó, Bara és Vitális. Barcs ifi—Rákóczi 111. ifi 0:0 Pandúr Ferenc A forduló válogatottja: Heuthaler (Vasas) — Bocsev (Siófok), Varga (Lábod), Ré­kási (Siófok). Kila J. (Fo­nyód), Bódis (Kiss J. SE), Szi­lágyi (Boglárlelle), Soós (Bog­lár Jelle), Mohácsi (Nagyatád), Dics {Nagyatád), Púpos (Ka­darkút). A bajnokság állása: Népdalok hetedhét határból Szövetkezeti páva körök területi bemutatója 1. Siófok 13 13 — — 49-12 26 2. Táncsics 13 9 3 1 42-10 21 3. Kiss J. SE 13 í* 2 2 38-12 20 4. Latinca SE 13 8 1 4 26-20 17 5. Barcs 13 6 4 3 17-15 16 6. Vasas 13 6 2 5 21-17 14 7. B.-lelIe 13 6 1 6 28-21 13 8. Tab 13 2 6 5 10-15 10 9. Fonyód 13 4 2 7 25-32 10 10. Marc. VSE 13 4 2 7 17-26 10 11. Csurgó 13 3 4 6 12-23 10 12. Kadrakút 13 4 1 8 21-3« 9 13. Mernye 13 4 1 8 15-32 9 14. Nagyatád 13 3 2 8 27-26 8 15. Karád 13 3 2 8 12-34 8 16. Lábod 13 3 1 9 10-39 7 Adorján vesz részt a sakk-világbajnokjetöltek versenyén húsa •lépés»**'. Mindössze tíz perc ideje maradt. A 24. lé­pés után a sötét bábukat ve­zető Ribli felajánlotta a dön­tetlent, amelyet Adorján el­fogadott, hisz a fiatal nemzet­közi nagymesternek ez is ele­gendő volt a világbajnokje- lölti páros mérkőzéseken való részvételre. November 7. sportműsora 13.30 órakor MNK-mérkő­zés, Táncsics—Rákóczi. A Táncsics-pálya. A kék és a sárga bérletek egyaránt érvé­nyesek. Asztalitenisz Serdülő és ifjúsági egyéni bajnokság. Kaposvár, Kisfa­ludy utcai általános iskola, 9 óra. Ünnepi asztalitenisz-ver­seny. Nagyatad, Vasaxcsamok, 8.30 ó. Sakk November 7. Kupa. Barcs, művelődési központ klubter­me, 8 óra. Sakk villámverseny. Siófok sportfelügyelőség (Szabadság tér 3.), 9 óra. Kézilabda November 7. Kupa, járási úttörőcsapatok részvételével. Kaposvár, 503-as szakmun­kásképző, 9 óra. Női kézilabda torna. Zamár- di, Petőfi-sporttelep, 9 óra. November 7. Kupa. Férfi és női torna. Barcs, 1. sz. Ált. Isk. Tájfutás Zselic Kupa tájfutó verseny. Gyertyános-völgy, 10 ó. (Gyü- lekedzés: a töröcskei ország­úton a 2-es kilométerkőnél.) Nyílt kategória, tetszés sze­rinti nevezéssel ugyanott. Je­lentkezés 11 óra. (A verseny­ző családokat külön értékelik.) Kispályás labdarúgás November 7. Kupa. Férfi— női torna. Siófok, kórházi pá­lya, 9 óra. November 7. Kupa, torna döntői. Kaposvár, Vasas cse­ri úti sporttelepe, 9 óra. Labdarúgás Az NB II. Keleti—Nyugati csoportjának válogatott mér­kőzése. Rákóczi pálya, 11 óra. Adorján András továbbju- fásóval kialakult a férfi' vi­lágbajnok-jelöltek nyolcas mezőnye: Korcsnoj és Szpasszkij, a rigai zónaközi döntőből Tál, Polugajevszkij és Adorján, a riói zónaközi döntőből pedig Portisch, Pet- roszjan és Hübner. A nemzetközi sakkszövet­ség november 17-én Amszter­damban tartja a férfi és női világbajnokjelölti negyed­döntő sorsolását. Ekkor derül ki, hogy ki lesz Portisch La­jos, Adorján András és Verő- czi Zsuzsa ellenfele. Milliós nyeremény a totón A 44. játékhét telitalálatos szelvénye: 221222x11 X X 1 X +x. 13+1 találatos szelvény mindössze egy akadt, ennek nyereménye: 1 016 028 forint, a 13-asok 508 014. a 12-esek 70„i5, a 11-esek 485, a 10 talá­latos szelvények pedig 93 fo­rintot érnek. . Szalontay Mihály z utolsó nap Népzenénk ápolására a szövetkezeti pávakörök rész­vételével először rendeztek területi bemutatót Dombóvá­ron. a művelődési otthonban. A találkozót Szoboszlay Jenő, a Mészöv titkára nyitotta meg. »A népművészet leg- | szebb kivirágzása a népdal« — e gondolat jegyében köszön­tötte az együtteseket és a zsű­rit: Olsvai Imre zenetudóst. Borbély Jolán néprajzkutatót ti Cs. Emódi Gyöngyit. A műsort a pusztaegresi népdalkor kezdte. A népdal­kor négy éve alakult, tagjai zömmel a helyi termelőszö­vetkezetben dolgoznak. Után­pótlásuk biztosított, az utóbbi időben erőteljesen fiatalod­nak. i A kiskanizsai népi együttes műsorában a dorombos fiú a dél-dunántúli népzenét vir­tuózán szólaltatta meg. Vizeli Balázs a helyi általános isko­la 7. osztályába jár. i — Néhány hónapja játszom j ezen a hangszeren, viszont al- ! sós korom óta hegedülök és furulyázom. Édesapám az ! együttes vezetője, ő irányítot­ta érdeklődésemet a népzene felé. A hangszeremre nagyon vigyázok — mutatja kérésem­re a dorombot —. mert az or­szágban nem lehet ilyet be­szerezni. Az andocsi pávakor az idén alakult. Műsorukat az új stí­lusú népdalok alkották. A ré­gebbiek felkutatása, a gyűjtő­munka még sok helyi értéket fog felszínre hozni. A mosdósi pávakör hang­zása egyöntetű, dalszerkeze­tük őszinte. — Műsorukon érződik, hogy megkomponálták, egységbe vonták a mozgást, a ruhát és a dalanyagot — mondta Bor­bély Jolán, néprajzkutató. A délutáni fellépést a so- mogysámsoniak kezdték, mű­sorukat köcsögduda színesí­tette, viszont a citera néhány alkalommal hamisan szólt. A vörsi együttes vezetője így nyilatkozott a csoportról: — Kis-Balaton' melletti nép­dalokat hoztunk. A régi nép- ha -yomány unk töretlen. A mostani fellépésünkből azon­ban hiányzott a belső lükte­tés, a gördüiékenység, ami az izgatottságból adódott. A zsűri elnöke igy látta őket: — A koreográfia ügyes volt, viszont a táj ízt nem hagyták szabadon kibontakoz­ni, ezért nem sikerült igazán somogyi hangulatot teremte­niük. Berzence szereplése kiemel­kedett az átlagból. Viseletűk kifejezte a környék hagyomá­nyait, a fiatalok és az idősek szemet gyönyörködtető ruhái­kat sokan megcsodálták. Ezek többsége családi örökség, új nem nagyon készül belőlük. Karúdról fiatalok érkeztek. Szép éneklés, tiszta szöveg- mondás, jó stílus jellemezte fellépésüket. Szőcsénypuszta jól összeállí­tott népdalcsokorral mutat­kozott be. — Fejdíszünk csa­ládi hagyományból való — mondta az egyik idősebb né­ni —. de mi is foglalkozunk készítésével. A magyaregresiek a Bara­nya völgyében összegyűjtött táncokat, dalokat mutatták be. Válogatásuk a fonó, a lakoda­lom és a Kelemen-járás szo­kásaiból tevődött össze. — Biztatóan szólalt meg egy népszokás anyaga — mondta Olsavi Imre zeneszerző. — Á' fiatalok, köztük egészen ki­csik, a hagyományt ápolják, érződik a céltudatosságuk. Viszont a gyerekek színpadi mozgását és éneklését a ké­sőbbiekben felszabadultabbá - kell tenni. A törökkoppányiak sikere a kórus fejlődésének lehetőségét ígérte. A zsűri a bemutató után szakmai értékelést tartott, s ez alapján a gáalesten min­den együttes szerepelhetett.’ Nívódíjat a karádi népdalkor'’ kapott. Az országban még ez­után is tartanak a területi be­mutatók, és a részt vevő együttesek jogot szerezhetnek! az országos minősítésben való) Szereplésre. Lehetőséget ad-fr nak a pávaköröknek arraj hogy gazdagítsák tagjaik ze-,1 nei ismeretét és tovább gyara­pítsák a zenét szerető embe­rek táborát. I. A. Késik a szemesi iskola felújítása Nyers téglafalak néznek a Balatonszemesen kanyargó közútra, a műemlék iskola észak—déli szárnyán. Felújít­ják az öreg falakat, új tető alatt folyik majd az oktatás. ügyben tetszett jönni, akkor abban ugye kérem, én csak a tanácselnök elvtárs engedé­lyével adhatok felvilágosítást. — Sukorő úr, azt se tudom, hogy ki az a Császár, azt se, hogy ki a Rátkay, pláne azt, hogy kontra. Nyomozok. Su- koró tír, nyomozok, fáradtan, öregesen, betegesen. Tudja, ez olyan megszállottság. Biztos maga is volt már így dolgok­kal. Egy barátom nyomát ke­resem. Ha lehet az embernek nyoma itt a földön. — Hát én azt kérem nem tudom. De biztos nem Csá­szár kontra Rátkay? — Józsi, ne izélj mari A hang tulajdonosa genera­lisszimusz volt Sukoró úr lel­kében, mert azonnal és vég­legesen Józsivá, sőt Józsikám­má szelídült. — Hát ha meghívhatom az író elvtársat egy kőbányai vi­lágosra, mert az a legjobb itt kérem, s nekem mindig van itt rezerválva. — Elfogadom, Sukoró úr, de csak ha viszonozhatom, és ha természetesen a hölgyek is megengedik... — Nekünk szolgalatban in­ni nem szabad, riporter elv­tára, de rabicot természete­sen: ... — ?'?» — A rabic — ál-fal, tetszik tudni! Namármost egy férde­ds pohárban — tea az ál-ko­nyak, tiszta víz az ál-cseresz­nye. Az ára a mienk, a ven­dég kedves volt, a kiszolgáló józan, marad, mindenki jól jár. — Hát akkor, ha megenge­dik ... négy whiskyt kérnék — mondta az Öreg. — Ó, azt mi nem tartunk, de konyakunk az van. Cabi­net is meg Lánchíd is. Az Öregnek eszébe jutot­tak az 50-as évek rum-piálá- sai, úgy, hogy rezzenő pillan­tással szelíden kérte: — Akkor talán, a Lánchi­dat próbáljuk meg. Gyorsan eljutottak a lénye­gig. Józsikám ugyan szemér­metlenül tagadni akarta, hogy ő valaha is látta volna a vá­rost, a jelzett időben, vagy pláne belülről a szállodát, »■mert, hogy én családos em­ber vagyok, kérem«, de a generalisszima azonnal lelőt­te. — Most hagyjuk a fal du­mát. Józsikám, itt mindenki tudja, két heted és negyedévi fizetésed ment rá Mucókádra. Nem titok, nem szégyen, min­denki tudja, még a nyolcéves Beácskád is. Pont ennek az édes, aranyos író elvtársinak fogod itt megjátszani magad, akit tegnap este láttunk a tv-, ben személyesen. — No, hát én ezzel a Mu- cókámmal szeretnék beszélni. — Azzal kérem, most nem lehet, mert az délelőttös — mondta a generalisszima. — Mert itt, tetszik tudni, követ­keztetés is van, és aki rosz- szul viseli magát, az megy a közkonyhába. — Na de, hát a Sukoró úr biztos tudja, hol lakik. — fin nem kérem, én nem ! — Nem a fenét, nem tudod! Csak be vagy tojva, félsz tőle. Mert a végén összevesztek. Ö megtépte Mucókát, Mucóka meg őt. Mucóka egyedül él, s ha éppen egyedül van, akkor a riporter elvtárs beszélhet vele. Csak nem fog itt alud­ni, azért mert te gyáva vagy, s nem mered megmutatni, hol lakik. — Köszönöm, kedves, maga drága és gondolatolvasó. 12. Egy óra és öt kör telt el, amíg végre elindultak, és az öreg csöngethetett egy kor­hadt fakerítésű, de valaha masszív vasúti talpfa-vastag­ságú gerendakerítés kapuján. A meleg, a doh, a penész, a vizelet szagát hozta fel az öreg kerítésből. De ez most megnyugtatólag hatott az Öregre, az emberi élvezetre alkalmatlan helyi konyak nyomása után. Villany gyúlt az oszloptor- nácos parasztház udvari front­ján, kopogó lépések után két fekete bogár kerekedett cso­dálkozva az öregre. — Kit tetszik keresni? — Kovács Klára elvtársnőt, azaz Mucókát — mondta az öreg. — Én vagyok — mondta a két fekete kőrisbogár —, de honnan tudja a nevem és ki maga? Az öreg megmondta a ne­vét, bemondta munkahelyét, és így folytatta: 1 |Folytatjuk.) A tervek szerint december vegéig elkészüllek volna a felújítással. A munka most, á határidő közeledtével mégis áll, és egyre bizonytalanabbá válik, hogy végeznek-e az építők — különböző kisiparom sok — decemberre. Mi hátráltatja a gyors be-' Cejezést? Zotter Tibort, a ba- latonszárszói tanács terület- I építési csoportvezetőjét kér-' j deztük. Megtudtuk: a tetősaer- j kezet lebontása során kide­rült, hogy a tartógerendákat ki kell cserélni. A tervben a gerendák 30 százalékának el­távolítását írták elő, de a nagy fenyőszálak végei — ahol a falazásba csatlakoztak — kivétel nélkül elkorhad­tak. Ezért szükség van a tel­jes födémcserére, és új tető- szerkezetet kell beépíteni. Ezt azonban anyagbeszerzési gon­dok nehezítik. 150, egyenként 6,60 méteres fesztávú beton- gerendát rendeltek. De ezt sem a környékbeli tüzép-te- lepeken nem kapták meg, sem a Dunaújvárosi Vasbetonipari Művektől nem tudják szállí­tani. Megfelelő faanyagot sem lehet kapni, ráadásul az épü­let délkeleti sarka ledőlt a kö­tőgerendák kibontása után. Ezért a decemberi befejezés bizonytalanná vált. Jövőre kezdenék az iskola másik, kelet—nyugati szár­nyának felújítását, s ezzel szeptember 1-ig végezni akar­nak. Hogy ne nehezítsék ezt is hasonló gondok, az anyag­beszerzést már korábban megkezdték. Leszállították a burkolóanyagokat, egyebek között a barcsi panelparket­tát. A határidőre való befeje­zést tehát csak a betonge­rendák és a faanyag hiánya akadályozza. Ez ügyben tele­fonálnak, leveleznek most az építési csoport munkatársai. Somogyi Néplap Kétszeri halasztás után va­sárnap került sor az Ador­ján—Ribli párharc hatodik mérkőzésére. A gyengén raj­toló, de annál jobban hajrázó Adorján András angol meg- | nyitású játszmában világos- I sál előnyösebb helyzetben ke­rült ki a nyitásból. Ribli sok I időt használt el. Az utolsó — Ne haragudjon, hogy za­varom és itt, de Pestről jöt­tem, újságíró vagyok, s tény­leg, ahogy hallotta, néha a televíziónál is dolgozom... — Azért kérem csak mu­tassa meg az Igazolványát. Az Öreg elmosolyodott. — Melyiket kérem! Van fo- tóművészek-szövetségi, újság­író-szövetségi, partizánszövet­ségi, kutyatenyésztok-szövet- ségi, amatőrfilmesek klubja tagsági igazolványom... — A személyi igazolványát mutassa meg... — És miért mutassam? — kérdezte az öreg. — Hátha csak azt akarom megkérdeni magától, hogy hány óra van? — Ó, fotóriporter elvtára, ne tessék haragudni rá, Józsi már mindig ilyen hivatalos. Az öreg közijén már elővette a személyi igazolványát, oda­adta az előtte álló embernek, aki most a megtestesült és két lábon járó Sukoró József volt, a hivatalos hivatalosság hivatalnoka. Semmi Józsi­| szerűség nem volt benne. Su­koró József elvtárs visszaadta az öreg személyi igazolványát, de úgy látszik, a tekintélyes intézmény pecsétjétől a mun­kahelyrovatban, egy kicsit za­varba jöhetett, mert valami­vel Józsi-szerűbben mondta: — ... hát ha kérem, ebben I» Császár kontra, Rátkay

Next

/
Thumbnails
Contents