Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
Kiállítás Nagyberényben — Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog szólni — pengeti meg az új citerát Szabó János nagyberényi fafaragó. — Figyelje! Ugye, van olyan hangja, mint a réginek? A »régit-« 14 eves kora óta használja. Édesapja vásárolta neki, hosszú könyörgés után. — Hegedűit is szerettem volna, de arra már sokallta apám a költséget Megértem. Volt őneki, szegénynek elég gondja: igazán szép tőle, hálás vagyok neíki, hogy ezt a citerát a kezembe adta. Gulyásgyerek voltam, sok marhát őriztem, s néha magammal vittem a hangszeremet á legelőre. Ott kezdtem farigcsálni is. Meg verseket kigondolni. Aztán ahogy nőttem, egyre több lett a munka: dolgozni kellett a családért, a megélhetésért. De a citera mindig jó társam volt. Akármennyire elfáradtam estére, megpendíteni mindig volt kedvem. Tudja, ez az új falu — régen papi hirtok — negyvenöt után épült. Sok tollfosztó volt itt még 10—16 évvel ezelőtt is. Minden házba elhívtak muzsikáin i. Nem mondhattam, .hogy nem megyek, annyira késetek mindig Ha késlekedtem, eljöttek értem az asszonyok. Szép idők voltak! Közben megtanultam a citerakészítést. Évekig nem csináltam ugyan egyet sem, nem volt divat; most aztán annál többen kérnek, hogy készítsek nekik. Amióta megrokkantam, időm is van az effélére. Mert nem vagyok ám én olyan öreg, mint amilyennek látszom; ötvenhat éves fejjel még nem vén az ember, csak hát megrokkantam, az a baj. Igen nagy baj. Azóta csak a szobroknak élek: iharfába, hársfába, kürtébe, dióba faragom az emlékeimet. A hozzám hasonló, falun nőtt munkában élt — öregedett emberekről szeretnék elmondani egyetmásit, szerényen, a magam módján. Szabó János szobrai szerepeltek már kiállításon; s "minden bizonnyal ezután is láthatjuk majd a tárlatokon munkáit Tavaly találkoztunk utoljára, azóta húsz-bu- szonöttel több a szobor a kis háai kiállítóhelyiségében, a zárt verandán. Ezenkívül gyönyörű pásztorbotokat, díszes dobozokat mutat Mindezt a nyáron faragta. — Igyekeztem, mert az udvaron tudok és szeretek a legjobban dolgozná — mondja. Meghívót kaptam Nagybe- rényből — kiállításra szólót —, ezért látogattam el a faluba. »Szeretettel meghívjuk a nagyberényi öregek otthonában tartandó, kiállítással egyA szakmunkásképző az első helyen bekötött műsoros délutánra.« A káállításón Szabó János csaknem húsz szobrát bemutatják (ez az első alkalom, hogy szülőfalujában mutatkozik be müveivel), ugyanakkor Gombai Ferencné helybeli fesitőasszony képekkel, Lázár István — ugyancsak nagyberényi faragó — pedig szép bútorokkal szerepei a tárlaton. — Ugye, nagyszerű, hogy ennek a kis falunak három ilyen lakója is van? — mondja büszkén Takács Károlyné, a nagyberényi öregek otthonának vezetője. — Ügy gondoltuk: a helybeli öregeknek, de minden herényinek örömet szerzünk ezzel a kiállítással. Szeretném, ha minél többen eljönnének a műsoros délutánra, és megismerkednének Jani bácsi szobraival, Mari néni képeivel meg a náluk jóval fiatalabb Lázár István munkáival — Én bizony félek ettől a bemutatkozástól — csóválja a fejét Szabó János. — Iréntke, nem lehetne valahogy itthon maradni? Menjenek csak a szobraim,., — Szó sem lehet róla, Jani bácsi — mondja az energikus fiatalasszony. — Magának ott muzsikálnia is kell... — Na, jól van, jól vem — mondja az öregember, s megpengeti a vadonatúj citerát. — Ezt az unokámnak csináltam. Szerepeljen vele majd ő! Én a régin fogok játszani az ünnepségen. Sz. A. Mindennapi bosszúság Tízszer ennyi képet lehetne közreadni szókról a mindennapi bosszúságokról, amelyek a kaposváriakat és az ide látogatókat érik a megyeszékhelyen. íme: »Ez elment társadalmi munkában parkosítani, az gondolt egyet, s odaállt parkolni...« vállalatok látogatása rendszeres, onnan is jönnek szakemberek az ifjúság tájékoztatására. Osztályfőnöki órákon gyakori a beszélgetés a pályákról, a lehetőségekről. — Hová jelentkeznek a leggyakrabban a nyolcadik osztályosok? — Első helyen a szakmunkásképző áll; utána a szak- középiskola, végül a gimnázium következik. Más iskoláknál ez az arány pontosan fordított, de nálunk figyelembe kell venni a helyi lehetősegeket is: a gimnázium megszűnt, helyét az erdészeti és vízügyi szakközépiskola foglalta el. Ezt sokan sajnálják: a szülők közt általában él az a helytelen nézet, hogy csak az úgynevezett rossz tanulók valók szakmunkásképzőbe. Nem egy példát tudnék említeni, hogy kitűnő gyerekek jelentkeztek ipari tanulónak, és nem bánták meg. Aki gimnáziumba altar menni, azt szívesen fogadja Kaposvár, Szigetvár, Pécs, Nagyatád. Barcs moßt indult fejlődésnek, sok az új üzem, gyár — szükség van a munkaerőre. A? állandó kapcsolat az iskola és a termelőegységek között sok segítséget ad. A helyi vállalatok munka- és továbbtanulási lehetőséget is nyújtanak, s ezt a gyerekek i6 tudják. — Sokszor kapunk jelzéseket volt tanulóinkról: mindenütt meg vannak elégedve a munkájukkal. — Az iskola tanulói között jóval több a lány, mint a fiú. Van-e helyi lehetőség az ő továbbképzésükre? — Minden jelentkezőt szívesen lát a Fővárosi Kézműipari Vállalat itteni egysége, I a Dráva Ipari Szövetkezet vagy a Kemikál. Az elhelyezkedési lehetőségek és a jelentkezés összhangban van. A munkára való nevelés fontos feladat. Mi ezt összekapcsoljuk az »akarat« kérdésével is: akarjon tudni a gyermek, ismerje a különböző erkölcsi normákat, amelyek a választott pályán elengedhetetlenül szükségesek. Üj iskola a mienk, s a tantestület meglehetősen fiatal; fiatalos a lendület is. A gyerekek így jobban tudják érvényesíteni egyéniségüket, hamarabb kiderül, hogy mely terület áll hozzájuk a legközelebb. A pályákra való fölkészítést tu datosan emeltük ki, mert az általános iskola utolsó évében ez jelenti a legtöbb gondot. Szeretnénk segíteni a gyerekeknek, szülőknek egyaránt. i Es úgy érezzük, eddig ez sii került is. 1 Anhrw Ágnes A Szalontay Mihály z utolsó nap A lassú, tagolt, nyugodtam intonált szöveg alatt kezet fogott Gézával, a valamilyen nevű főhadnaggyal, de közben minden idegszáiával a tulajdonképpen még mindig nagyon közel álló két testet érzékelte, az ellenőrző ellensé- ges sugárzást, a fiziológiailag megnyilvánuló gátat. hatalomgócot, valami irtózatos társadalmi erő izzadság-bőr- zsír-szagkon centrátumban ösz- szeálló megelevenedését. Nem is nézett rájuk, de biztosan tudta, hogy azok jól megnézték maguknak, csak érzékelte eltávolodásukat, azt is tudta biztosan, hogy ehnenve is még vissza-v isszané/.tek rá — remélte látszólag könnyedén csevegő, cigarettázva egyenrangú valakire, »akit az éLv- társak vártak-«. — Természetesen — mondta természetesen... — TöbbSomogyi Néplap szőr is. — Átmegyek Béláék- hoz, átmegyek, szívósén. Csak most mennünk kéne — mondta Gézának, mert nem tudta, említheti-e, hogy Juszti- val van együtt, hogy egyáltalán nincs egyedül, s most értette meg, hogy miért kell mindenféle titkos akcióhoz regényekben, filmekben az összehangoltág, a hosszadalmas, pontos előkészület, a részletekre menő percnyi pontos fölkészülés, szóval mindaz, amit ők könnyedén és elegánsan elmulasztottak. Géza is egy kicsit nehézfejűnek bizonyult, mert Miki zavarát, zavarodottságát változatlanul a szituáció feszültségének tudta be, s nem annak, hogy Miki féltette Jusz- tit Mi van ha pzek a civil ruhások vagy más civil ro- hások végigjárják a veszteglő vonatot?' így hát amikor egy pillanatra a fecsegés köziben ketten kifordultak a szerelvények felé. csak szájmozgással, lehelet nélkül súgta, de három felkiáltójellel: »Nem vagyok egyedül!!!« Most már Géza is reagált: •Persze — mondta — persze. A titkár elvtárs nincs egyedül. Ha megengeded, Sárosi elvtárs, elkísérem az elvtársat« — és már mentek is. Talán nagyon furcsa volt, de ez csak Mikinek, a most mindent élesen megfigyelő és regisztráló Mikinek. Menet közben Géza pontosan úgy és ott fogta a könyökét, mint a két civil ruhás pályaudvari bámészkodó, csak talán kicsit könnyedebben. Ráadásul Miki elvétette a vagont is: egy pillanatra meg is rémült, amikor csak üres kupét talált, pedig, pontosan rögzítette, hogy a pályaudvari ivócsap előtti lépcsőn szállt te, ott kellett visszaszállnia. Ezt magyarázta Gézának is, aki szárazon csak ennyit mondott: »Rossz rögzítés. A vonat elmozdulhatott«. El is mozdult, föl és alá. többször is, de két perc múlva onnan a második vagonban megtalálták a sarokba húzódó, retiküljét görcsösein fogó Jusz- tit. Ekkor derült ki, hogy Géza milyen gondos, a bemutatkozásnak rögtön élébe vágott, s azt mondta: — Kedves, én nem tudom a maga nevét, maga nem tudja az enyémet. Mondtad neki? — fordult Mifcihe*. — Nem. — így jó. Tehát maga Miki munkatársa, aki elkíséri erre az előadásra. Semmit nem tudunk magáról. Sapkája van? Juszti csak intett, ijedten, hogy nincs. Géza vaskos oldaltáskájából elővarázsolt egy koszos barna svájcisapkát: — Akkor ez is jó lesz. Leg szívesebben azt modanám, hogy vágja le a hosszú, hollófekete haját, de mindenesetre gyűrje be a sapka alá, hogy ne legyen nyomjelző. Ha leszállónk, majd még ezt is vegye föl; este lesz mire odaérünk, kellhet is, — ezzel egy ugyanolyan koszor barna sá lat is elővarázsolt, és kezébe nyomta Jusztinák. — Kártyázni tud? — kérdezte. — Nem én — rebbent föl Juszti. — Nem baj, akkor is kártyázni fogunk — mondta. — Pontosabban: megtanítjuk ultizni. — Maga annyira szeret? — Kártyázni? Szeret a fene! De ez a legtermészetesebb villámhárító mifelénk. A kártyázó szent, azt nem zavarják. Ha mi így együtt -vagyunk és kártyázunk.,. — Ha megérkezünk, ml lesz? Ezt Miki kérdezte. (Folytatjuk.) Csak nappal cserélhetjük az égőket Hozzászólás cikkünkhöz A Somogyi Néplap 1979. november 11-iki számában »A lakó meglátja, a szerelő nem« című cikkel kapcsolatban az alábbi kiegészítéseket tesszük. A kaposvári Arany János utcának és környékének köz- világítási hálózatával kapcsolatos bejelentéseket kivizsgálva megállapítottuk, hogy a közvilágítási hálózat és a berendezések rendellenes üzemelését a vezérlőkábel meghibásodása okozta. Az üzemzavar megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtettük. Megjegyezzük, hogy közvilágítási hálózatunk a megvilágítási igényeknek megfelelő üzemének vezérlésére úgynevezett alkonykapcsolót alkalmaztunk. Ennek üzembe helyezése után a közvilágítás ki- és bekapcsolási időpontját reklamáló bejelentések száma elenyészően kevés volt. Azt azonban ezúton is közölnünk kell, hogy az égőket a jelenlegi munkavédelmi előírásoknak és vállalatunk munkarendjének is megfelelően csak nappal, a hálózat bekapcsolásával cserélhetjük ki. Természetesen — elsősorban energiatakarékossági szempontokat figyelembe véve — ilyen esetekben a műszakilag lehetséges legkisebb hálózatszakaszokat kapcsoljuk be. Sajnos, a fejlettség mai színvonalán — de elsősorban anyagi okokat figyelembe véve — ma még elképzelhetetlen olyan távvezérlés és távjelzés megvalósítása, mely lehetővé tenné, hogy például Kaposvár több mint 6000 darab közvilágítási izzójának üzemállapotát bármikor »bentröi« figyelemmel kísérhessük. A cikkben említett marcali és fonyódi esetekkel nem kívánunk , foglalkozni, mert ezek nem üzemigazgatóságunk ellátási területéhez tartoznak. 1 S zakón yi Gyula, A Dédász Kaposvári üzem- igazgatjóságának osztályvezetője Öröm, ha hiányzik — Nincs almabor, a fene egye meg! — Ezt tudatta környezetével egy meglehetősen ingatag férfi, aztán távozott a kaposvári Zsebe Áruházból. Végre egy hiánycikk, aminek örülhetünk! És — mint az áruház illetékese elmondta — almabor még az ilyen tömör és velŐ6 reklamáció után sem lesz. Sőt akkor sem lesz, ha piros hó esik. Miért? Egyrészt, mert ők is tudják, hogy az almabor nem csupán azért árt, mert szesz, hanem azért is, mert még másféle káros hatása is van. Másrészt azért sem lesz, mert ahol almabor van, ott egy közeli kapualj vagy utcasarok — tiltó rendelet ide vagy oda — általában kocsmává alakul. ' Tehát a Zselicben nincs. De mit mondanak ott, ahol van? Hát azt, hogy hiába száműznék, az almaborivók megkeresnék másutt. Tehát inkább ők is árusítják (városszerte). Támadható az az érv, miszerint aki ilyesmit akar inni, az legalább menjen tftá-J na — lehetőleg minél mesz- szebbre. S ugyanígy támadható a fenti álláspont is: úgyis megkeresik. Ne azért ne tartsanak, hogy fölöslegesen fárasszák az almaborra szomjazó szesztestvéreket, hanem azért ne,1 mert árt! Nagyon. És ha egyre többen nem árusítanák ezt az alattomos italt, vagy tálán egyszer eljönne az az idő, hogy senki sem árusítja, az mindenképpen hasznos volna. Persze erre is megtalálják a »védelmet«: akkor innának mást az ital kedvelői. Igen, valószínűleg innának. Csakhogy a másik rossz nem védheti az egyik rosszat; ezzel akár azt is mondhatnánk^ azért tartsunk heroint, hogy ne igyanak almabort.,. Tisztelet tehát a Zselic —1 és több más üzlet — vezetőinek, az elhatározásnak, amely- lyel lemondanak néhány forint nyereségről — a sokkal nagyobb, de pénzben nem mérhető haszon kedvéért! L. P. NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Veszélyeztetői mezei pocok is A nyárvégi fölmérések szerint Somogybán a mezei pociik egyedsürűsége az előző évekénél kisebb volt. A szeptemberi és októberi meleg, a csapadékszegény időjárás azonban különösen kedvezett e kártevő élettevékenységének, s így számuk nagyon megnőtt. A beköszöntő fagyok a növények zöld részeit elpusztították, s a kukorica betakarításának előrehaladtával a mezei pockok folyamatosan az évelő pillangósokra települtek át, sőt helyenként már az őszi gabonavetésekben és káposztarepcében is megfigyelhetők. A kártétel télöl sem szünetel: a mezei pocok kitavaszodásig a hőréteg alatt készített folyosókon járja a vetéseket, s járataival fokozza a fagykárt is. A kártevők , egészségi állapotának vizsgálata, szaporodásának gyorsasága arra figyelmeztet, hogy terjedésének rohamos erősödésére kell számítani. Elsősorban a Kapos és a Koppány völgye, illetve Marcali körzete van veszélyben, ámde a megye más részein is meg kell kezdeni a mezei pocok által rendszeresen károsított területek ellenőrzését és veszélyes egyedsű- rűség esetén (100 négyzet- méterenként 2-nél több lakott járat) a védekezést is. Védekezésre a Redentin—75 granulátum használható, nagyüzemekben és házikertekben egyaránt. E készítmény sajátos hatású (nem mérgező a kérődzőkre, a madarakra és a gerinctelenekre), sőt másodlagos mérgezést sem okoz, Formulázása következtében — kukoricatörmelékre van a hatóanyag fölvíve — kutyára, macskára és vadon élő emlős ragadozókra sem jelent veszélyt. Nem érzékeny a csapadékra, ezért jól használható nedvesebb időben is, A szert hektáronként 15—20 kilós mennyiségben egyenletesen kell a talaj felszínére szórni E művelet többféle géppel — vetőgéppel, műtrágyaszóróval, granulá turns zéróval, repülőgéppel, helikopterrel — elvégezhető. Nagyobb adagokat az erősen fertőzött, kisebb mennyiséget a közepesen fertőzött területen kell alkalmazni. A készítmény használatánál fontos tudni: a kártevő a kezelés utáni 4—6, nm», patt pusziul ei, Szobrok közt citerával Áz általános iskolák hetedik-nyolcadik osztályos tanulóinak gyakran teszik föl a kérdést: »Mi szeretnél lenni?« Sokan korainak tartják a faggatózást, hiszen a gyereknek még nincs elegendő ismeretanyaga, nem tud sok pályáról vagy amit választana, az adottságaihoz, lehetőségeihez képest megvalósíthatatlan. E téren az általános iskolák feladata a figyelemfölkel tés : az egyes foglalkozások bemutatása, ismertetése — a gyermek korának megfelelő szinten. A következő lépcsőfok a középiskola, amelyre a fölkészítés szintén az alsó fokú képzés feladatkörébe tartozik. Hogyan oldják meg ezt a barcsi 2. számú általános iskolában? — A különböző középfokú oktatási intézményekre való felkészítésre programot dolgoztunk ki — mondja dr. Hetzer Mihályné igazgató. — Ez a legkisebb közösségeknél, az egyes osztályoknál kezdődik. Fölmérjük, hogy mekkora a gyerekek érdeklődési köre, milyen foglalatosságok vonzzák őket; ezt a nevelési értekezleten megvitatjuk, s ott határozunk a következő lépésekről is ... Szerencsés helyzetben voltunk, mivel a pályaválasztási heteket városunkban nyitották meg. A szakmunkásképző intézetben a helyi ipari üzemek állították ki termékeiket, gépeiket, illetve azok modelljeit, s a mi I * gyerekeink a szakmunkásképző tanulóit kérdezhették meg életükről, a tananyagról é6 munkájukról. A helyi üzemek,
