Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
Az anyag ne vesszen el... Elforgácsolt milliók Jelképnek használjuk persze az elforgácsolt forintmil- liókat, a pazarló gyártástechnológiák jelképének, ám — sajnálatosan — nem kiagyalt szimbólum ez, hanem nagyon is valóságos tény. A hazai fémmegmunkálás — áruk tömege mellett — hatalmas mennyiségű hulladékot is termel. Nosza rajta, fülön fogni a pazarlókat!... Várjunk azonban egy keveset ezzel, hiszen nem biztos, jó helyre nyúlunk. Kevesebbet ér a több Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése szerint — a hazai gépipar technológiájának fejlesztéséről — e gyártási területen a termékektől függően két- szer-háromszor annyi anyagot forgácsolnak el, mint az ösz- szehasonlításba bevont szocialista és tőkésországokban. Ez alapvetően nem a gépipar mu-1 lasztása — sokkal inkább az előgyártmányok fejlesztésének elmaradottságára vezethető vissza. Így aztán már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, kevés a fúrómű, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör mintha bezárulna ezzel, s közben értékes anyagok tízezer tonnái potyognak ki onnét. Jöjjön akkor a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontal fúró-marógép, amely korszerű megmunkálást — fokozat nélküli sebességváltást — tesz lehetővé?! Kétmillió forintba kerül egy ilyen berendezés. Megéri? Meg! De nem akkor, ha olyan munkadarabok kerülnek rá, amelyek egy hagyományos — félmillió forint értékű — gépre is rábízhatok lennének, mert így. ha képletesen bár, de tovább nő a forgácshalom. S gyarapodik valóban, mert különfén Holtszezon" küszöbén Ez a gép nyeli el a kényes ruhákat. Csökken a forgalom a Patyolat üzleteiben, és a vegytisztítást végző emberek néha már szusszanhatnak is egy kicsit.- Eltűntek a kabáthegyek: aki akarta kitisztítatta a bundáját vagy újjávarázsoltatta megunt színű nagykabátját. Nem volt zökkenők nélküli az őszi csúcs. Néha, bizony, »•csúszott« a határidő, s öt-hat nappal később kapták meg az emberek a tisztaruhát. Többet is késtek volna, ám a vállalat központjában időben átszervezték a munkát. Az idén az ál-változások miatt egy kicsit kevesebben vették igénybe a szalonok gyorstisztítószolgálatát, és több ruhanemű érkezett a központi üzembe. Ezért a szalonokból a kaposvári Mező Imre úti üzembe ment segíteni néhány szakember, és sok kabátot »átirányítottak« a gyorstisztítókhoz. Most már helyreállt a rend. Annyi tisztítanivaló érkezik csak, amennyivel zökkenők nélkül végeznek; s így az üzletekbe is időben visszakerül az újjávarázsolt ruha. Nemsoká ra beköszönt a december — januári »holtszezon«. majd februárban újra kezdődik a roham. Akkor a tavaszikabátok, felöltqk árasztják el a Patyolatot. Szeptemberben 9700 ruhát tisztítottak, festettek, októberben 15 500-as. Október 00-án »tetőizött az ár«: ezen a napon 1100 bunda, kabát, irha és más tisztítását kellett elvégezni. A novemberi forgalmat most összegűik. és már jóval kisebb adatokkal szamólnak. le elemzések egybehangzóan azt mutatták: a fémmegmunkáló gépek teljesítőképességét az üzemekben csak 40—70 százalékban hasznosíthatják. Hiányzik a technológiai előírások becsülete, betartásuk keretei lazák. Hiszen a témában folytatott népi ellenőrzési vizsgálat elképesztő esetekre bukkant. Arra például, hogy a nagy értékű importberendezés a használatba vétel után két héttel azért szorult alapos javításra, mert a kezelési utasítást »nem értek r4» leford- tani a gyárban... Rábízva a véletlenre Nem egyedi eset az előbbi. Tavaly hatmilliárd forintért vásároltak külföldön a magyar cégek mezőgazdasági erő- és munkagépeket. alkatrészeket pedig 3.4 milliárdért. összehasonlító elemzések azt matatják: a mezőgazdasági üzemek alkat részföl használása — gyakran épp a gépek időbeni és előírás szerinti karbantartásának elmulasztása, a javítások szinte véletlenszerűsége miatt — átlagosan kétszerte nagyobb az elfogadhatónál, de jónéhány termelőhelyen öthatszorosa a technológiailag Indokoltnak. Könnyen úgy vélhetnők az eddig leírtak olvasásakor, hogy helyi mulasztások, melléfogások sereglenek elénk. És kétségtelen: tömegével vannak ilyenek. Viszont az is igaz: a szabályozás — ösztönzési és visszatartási — feltételei szintén hiányoztak, a termelés megszervezésének kiindulópontja csupán az elérhető árbevé&ei, és nem a takarékos tecfanäca met — technológia aíkalmáaáaéval étert maximális haszon volt. Ez teszi érthetővé, miért nélkülözzük korszerű gépipari előgyártmá- nyokat készítő üzemeket, technológiákat, így a porkohászatot, a süllyesztékes kovácsolást, a hidegen sajtolt, folytatott termékeket. Holott erőteljes nemzetközi irányzat: az előregyártás a befejező megmunkálások jelentős részét átválalja. Arányok, kérdőjellel Miközben nagy,- mennyiségben kerül hulladékba az importált vasércből készült fém, addig — például 1978-han 33 milliárd forint értékben — külföldről vásárolnak alkatrészeket a magyar vállalatok. S nemcsak ez elgondolkoztató tény. Nemzetközi összehasonlításban a hazai gépipar anyagkihozatali aránya — a nyersanyag és a készáru súlyának viszonya — tíz-ttzen- két százalékkal rosszabb a fejlett ipari országokban elértnél. amint ezt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy másik, nemrég elkészült tanulmánya állítja. Tavaly 362 kilogramm volt az egy lakosra jutó nyersacéltermelés Magyarországon. És ehhez még tetemes acélárubehozatal is társul! Némi bepillantást enged ez az adat abba, mekkora mennyiségek, milyen értékek áramlanak a termelés egyik résztelepéről a másikra. S mert hatalmas összegekről van szó, valójában az el forgácsolt — a ténylegesen és képletesen, de mindenkor fölöslegesen elforgácsolt — milliók nem is milliók, hanem milliárdok. S ez bizony, már jelentős tétel lenne a nemzeti jövedelemben is. Mészáros Ottó (Folytatjuk.) Száz éve született Magyar Mátyás Egy harcos életút Utolsó simítások a vasalórészlegben. Munkásindulók hangjainál gyülekeztek Kaposvár város kommunistáinak képviselői és a közeli II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörői tegnap délután a Nyugati temetőben, hogy leróják kegyeletüket Magyar Mátyás emléke előtt. Az előtt az egyszerű munkásember emléke előtt, aki tizenhárom éves korában került a munkásmozgalomba, s végig haláláig kitartott mellette, nem tántorította eí . a börtön, a kínzás, a meghurcoltatás sem. 1 — Száz esztendeje, 1879. november 27-én született Magyal Mátyás elvtárs, aki tevékenységével nemcsak akkori munkatársainak mutatott nagyszerű példát, hanem a ma nemzedékének is.... — Kacsar József rendőr alezredes. a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányság párt- bizottságának titkára e szavakkal kezdte Somogy munkásmozgalma egyik kiemelkedő harcosának tevékenységéről szóló megemlékezését. Gazdag, ám igen nehéz volt az életútja — attól kezdve, hogy szülei 13 esztendős korában asztalosinasnak szerződtették. S ez a pályaválasztás igen korán megismertette vele a munkás- és szak- szervezeti mozgalmat, bekapcsolódott abba. s hamarosan az asztalosmunkások szak- tervezetének vezetői közé .korúit. Már az 1906. február 4 én ! ártott megyei pártirtekezle- ‘en q számolt be a famunkás- szakszervezet megbízottjaként az asztalosok között végzett munkáról. Az ural kodó osztály nem nézte jó szemmel tevékenységét: feketelistára tetlék. s a város területén egyetlen mester sem alkalmazhatta, kénytelen Volt. másutt, munkát, megélhetést keresni. S bizony, sokat nélkülözött csaladjával együtt, de a mozgalomtól a/, sem szakította el. UO'-ben a szociáldemokrata párt ellenőréve. 1908 februárjában a párt megyei ér- tcke-.'.eienek elnökévé majd 1911-ben á kilenctagú kaposvári szakszervezeti összveze- trség tagiává választották. A rendőrség állandóan figyelte, tevékeny bégéről rentUzerecea tettek jelentést a város urainak. Végig katona volt az első világháborúban. s amikor 1918-ban hazajött az olasz frontról, azonnal a polgári demokratikus forradalom szolgálatába állt. Ettől kezdve, a Magyar Tanácsköztársaság megdöntéséig híven, elkötelezetten a forradalom győzelméért harcolt. Tagja volt a Kaposvári Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának, a Megyei Munkástanács Intéző Bizottságának, majd Kaposvár közrendészeti megbízottja lett, s végül a Vörösőrség parancsnoka .., ö sem kerülhette el a megkínoztatást;; 4 évig fegy- házban sínylődött. 10 évi hivatalvesztésre ítélték, s noha 1921-ben amnesztiát kapott a rendőrség felügyelet alatt tartotta. Ám ennek ellenére is részt vett a párt- és a szak- szervezeti mozgalomban, s mindezek következménye, hogy sokszor tengődött munka nélkül, családja pedig nélkülözött, ötvenhat esztendős korában, 1933. szeptember 12-én halt meg. A munkásgyászinduló hangjai mellett az egyszerű síremléken — amely mellett rendőrök álltak .díszőrséget — elhelyezték a megemlékezés és kegyelet koszorúit. A város kommunistái, lakói nevében Mihalics István és Török Sándor honvéd őrnagy — a városi pártbizottság tagjai —. a BM kaposvári kapitánysága nevében Kacsar József alezredes és Márkus László alhadnagy, illetve a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nevében Varga János, a pártvezetőség titkára és Perjést Ferencné, a párt vezetőség tagja koszorúzotl. A forradalmár fia. Magyar Géza nyugdíjas asztalos es felesege, illetve a családtagok is meghatottan helyezték az emlékezés csokrait a síremlékre. S kegyelettel tisztelegtek a Kapusvári Lakberendező Ipari Szövetkezet kommunistái — asztalosok, famunkások —, e szövetkezetné! dolgozott nyugdíjazásáig a forradalmár fia szakmunkásként. Sz. fe. Gyökerek K apaszkodnak a mélybe. A desréknyi vastagságú, föld alatti »ágak« és hajszálerek életet adó nedvekért hálózzák be a mélységet Az óriás fa magabiztosan állja az orkánok viharát. Ifjú koromban azt hittem: törvényszerűen pusztul a fa, ha gyökerét erőszakosan kiszakítják; vagy netán dédelgetve, gondosan, de mégis csak megfosztják eredeti környezetétől, más tájaikon kényszerítve új életre. Tévedtem, nem így van. A gyökerek kitéphe- tetlenek. Hatalmas földlabdába ágyazva élnek tovább; őrzik a szülőföld ízeit, zamatét, megtermékenyítő humuszát. De hiszen azokról a gyökerekről is szó lesz. »melyek nem szakadtak ki: itt élnek tovább, s amelyekből a hazai földben is szálfaerős útjelzők, egyenes derekú »példájuk" emelkednek a magasiba. A gyökér — mint köldökzsinór — köti 'össze az embert és a tájat a meghatározó gyermekkori élmények áradásában. Bölcs volt az olvasók sokasága; bölcs és előrelátó. Két éve sincs, hogy együvétartozásrÓL árulkodva megfogta a kezünket, s elvezetett bennünket egy időnként elhagyott útra. Azért, mert látni, tudni, ismerni akarták a szülőföld értékeit, tájait, embereit; az országosan és Európa-szerte kiemelkedő egyéniségeket éppúgy, mint azokat, akik »csak« tisztességgel és becsülettel élik, hétköznapi tettekkel aranyozzák be e táj történetét. Rácsodálkoztunk a kívánságra., Lapunk olvasóinak csaknem a fele ifjú, harminc év alatti; sokat nem tud, de tudni akar szűkebb környezetének értékeiről Azt kérték, hogy időnként ássunk a mélyre, mutassuk meg Somogy »gyökereit«. Hogy a közelükbe férkőzhessenek, hogy büszkék lehessenek rájuk, hogy tudjanak indíttatásukról, munkásságukról, sikereikről és kudarcaikról. Mert ittéLnek vagy sem, naponta látjuk őket vagy sem, hozzánk tartoznak, a mi -rokonaink". Jól tudom: ez a vágy nem valamiféle túlzott, önhitt és a megyét mindenek fölé emelni akaró lokálpatriotizmusból táplálkozott. Egyszerűen csak a szűkebb környezet őszinte szeretetéből. Éneikül pedig nincs hazaszeretet, nem kaphat teret a nemzetköziség gondolata sem ... Megfogadtuk a bölcs tanácsot. Munkatársaink kedvvel és odaadással, nagy-nagy szenvedéllyel tárják föl azóta is értékeinket, szép tájainkat, s e táj emberét, aki itt saivta magába az anyatejet és sohasem felejti a folyóvá vagy folyammá duzzadt erecske forrásvidékét. Másfél év telt el azóta, hogy Somogyi tájak, emberek címmel — olvasóink kívánságára — sorozatot indítottunk. Es nyomában újabb és újabb gyökerek kapaszkodtak a mélybe. Somogy ifjú lakóira gondolok, de azokra a hivatott krónikásokra is, akik más tájakról jöttek, s most az innen származókkal és fel- növekvőickel együtt kutató szenvedéllyel, lelkesedéssel munkálkodnak e sorozat megjelenésén. Ezerkilencszázhet- vennyolc május hetedikén jelent meg az első, egészoldala» riport e témakörben. S azóta negyvenkétszer találkozhattunk egy-egy vasárnapi újság ötödik oldalán. Rég elhunytak hagyatékával, életművével és napjainkra gyakorolt hatásával éppúgy megismerkedhetett az olvasó, mint ifjú társadalmunk politikában, irodalomban, művészetben, munkában és emberségben, tisztességben és becsületben értékeket alkotó embereivel; a hivatásuknál, körülményeiknél fogva eltávozottakkal, de mindig visszatérőkkel; s az itt élőkkel, az érteket őrző és kincsei teremtő emberek tevékenységével. Jó visszhangja. van e riportoknak, mert kötődésről, a szülőföld -szere te férői, kohéziós erőről vallanak. Folytatjuk hát, s a -lista« egyre gazdagabb. Ha jól megfontolom: nem is lehet vége e sorozatnak: életünk gazdagsága, e táj kimeríthetetlen szépsége, a felnövekvő emberek sokasága ad új és új témát újságíróink számára. T alán nem tetszik dagálvos vallomásnak: igazán boldog vagyok, hogy ott lehetek e sorozat minden darabjának születésénél. Szeretem a gondolatot, mert a tömegektől fogant; szeretem munkatársaimat, mert hivatásukhoz híven megértették és megszerették az olvasó szándékát. Ezernyi élménnyel gazdagodunk, olyanokkal is, amelyeket —■ a személyes találkozás varázsa híján — csak részben érzékelhet az olvasó. Nincs okom arra, hogy most részletesen visszaemlékezzem rájuk, hiszen kettős értelem- ben — a sorozatot és azéletet illetően— is remélem: mesz- sze van még a vég. Mégis élénken él bennem Gyergyai Albert magányos otthonának emléke, szavai a szülőföldről. Nem tudom elfelejteni a Bece-hegyi élményt: Takáts Gyulát, aki nemcsak érdemdús szereplője, hanem alkotója is e sorozatnak. Gyönyörű gondolatokat vetett papírra a Nagyberekről, hogy azután föllelkesülve újabb témák feldolgozására vállalkozzon. Ragaszkodással gondolok vissza a múltat őrző és a hagyományok továbbéléséért munkálkodó szennai Kati nénire; Imre bácsira, a kishárapáti népi énekesre, s a Kossuth-díjas grafikusművészre, Reich Károlyra, akinek otthona az első pillanatban a miénk lett, mintha legalább harminc éve kötöttünk volna barátságot. Magam előtt látom,Vavrinecz Bélát, ahogy a zongorához ült, hogy fővárosi lakásában a készülő Somogyi rapszódia hangjai elevenedjenék meg. pedig az újságpapír képtelen visszaadni a muzsikát. Egyek voltunk: Somogy szülöttei. Nem véletlen hát a »titkos« szándék, hogy egyszer majd — ha mecénás is vállalkozna az? értékőrző kezdeményezésre, albumokban jelentessük meg e sorozatot a jelen embere számára. i A munka újabb ötleteket szül. Erről szólnék most és nem az albumról, hiszen azt elvileg mindenki támogatja. Hanem fölmerült a kérdés: ei tudunk-e mondani mindent az újság hasábjain? Azt hiszem, igen. De tovább tudjuk-e adni a -gyökerek« személyes varázsát? Nem! Horányi Barna kollégánkhoz fűződik a gondolat: találkozzon az olvasó személyesen is sorozatunk riportalanyaival! És íme, az ötlet megvalósul. Mert okos, értelmes, és közelebb visz bennünket egymáshoz, a »gyökerekhez«. Ezért úgy határoztunk, hogy megteremtjük ezt a lehetőséget. Sokan és sokszor dugtuk össze a fejünket e témakörben, mígnem kimondtuk: aligha lehetne szebben, tartalmasabban megünnepelni a magyar sajtó napját, mint azzal, hogy olvasóinkat összehozzuk sorozatunk néhány riportalanyával. Nos hát, fölkerestük a szereplőket. Örömmel és szívesen vállalták e randevút. így december 7-ét, a magyar sajtó napját azzal is ünnepelni kívánjuk, hogy meghívtuk szülőföldjére Reich Karoly grafikusművésat, az itt élő és alkotó Takáts Gyula költői. Fodor Andrási, a megyénkben ma is oda- ádoan munkálkodó költőt és műfordítót, Vavrinecz Béla zeneszerzőt, Bokor Pétert, a Korunk című dokumentum - film-sorozat rendezőjét de itt lesz Tóth Imre bácsi, a népi enekes is. Az irodalomban, művészetben járatos dr. Albert Áron vallaita szívesen a műsorvezető tisztét. S a megyei könyvtár — mint mindig — most is készséggel fogadta kezdeményezésünket. Náluk lesz az ünnepi est, kiállításokkal, zenével, ismerkedéssel, beszélgetéssel fűszerezve, L ehet, hogy rendhagyónak Játszik a mai jegyzet Mégis azt hiszem: a gyökerek méltatása, a szülőföld szeretetének, megbecsülésének gondolata sem nélkülözi a társadalmi töltést. Végtére is a gyökerekből nőhet föl bárka életerős, minden viharnak ellené’Jé -példájává*. Jávori Béla
