Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

ínycsiklandó ötletek Csere helyett cipőjavítás ve főzni. A bemutató remé­nyeket keltett. A dicséret majd akkor következhet, ha ezekből valóság lesz. Ä vendéglátás több mint ezeréves. Ennyi idő alatt min­dent kitaláltak a szakma mes­terei, amit lehetett; így az el­ső pillanatban furcsának lát­szott, hogy a Somogy megyei Vendéglátó Vállalatnál újítási hónapot tartottak. A nemrég véget ért rendezvénysorozat azonban bebinyí tóttá, hogy szükség volt meghirdetésére és azok az apró ötletek, ame­lyek itt fölvetődtek, egyálta­lán nem megvetendőék. Ide vágó hasonlattal élve: olyan volt e hónap, mintha egy ré­gi, már-már megunt étéit né­hány csipetnyi különleges fű­szerrel újra ínycsiklandóvá változtatnánk. Az idei események négy ki­emelkedő rendezvény körül zajlottak. Elfelejtett ízek, el­felejtett fűszerek címmel Ka­posváron a Park étteremben volt vacsoraest, az előfizetéses étkezésről tanácskoztak a ven­déglátók és a fogyasztók, hű­tőipari, tejipari és húsipari be­mutatót rendeztek, s végül öt- letmapra gyűltek össze a szak­emberek. A korábbi években már vol­tak hasonló hónapok, az 1979- esnek az adott különleges fel­adatot, hogy nemrég változtak meg az éttermi árak. A ven­dégeket pedig a drágulás után is el kell látni, az elmaradókat vissza kell csalogatni. Ez az újítási hónap tehát a bővülő kínálat, az új — és megújított régi — ételek, a korszerű táp­lálkozás jegyében telt el. Né­hány jellemző adat bizonyítja, hogy a vendéglátók (a kezdeti meglepett mozdulatlanság után) nem tétlenkedtek. 1977- ben mindössze három újítást fogadtak el, s ezekért kétezer forintot fizették ki, az idén novemberig pedig 11 újításért 12 600 forintot vettek föl az emberek, s ez a tizenegy öt- * let 420 ezer forint hasznot ho­zott. Hasznot a vendéglátó vállalatnak és hasznot a ven­dégeknek! Ötletek persze nemcsak eb­ben az egy hónapban szület­tek, de a vállalatnál úgy tart­ják: ha nem lenne ez a ren­dezvény, kisebb lenne a gon­dolkodásra serkentő erő. So­kakat vonz az, hogy ez alatt a pár hét alatt rukkolhatnak ki dédelgetett, titokban tartott terveikkel. Valóban így lehet. A múlt hét elején a Kapos önkiszol­gáló éttermében tartott ötlet­napon csak úgy roskadoztak t az asztalé* az ínycsiklandó falatoktól. Már szemre is szép volt a hidegkonyhai termékek sokasága. Csupa új, eddig még nem látott,' ínyencséget hoztak ide a sza­kácsok, köztük olyanokat is, amelyek nagyanyáink asztalán mindennaposak voltak, de ma .már tanácstalanul állná­nak a háziasszonyok, ha eze­ket kellene elkészíteniük. A fahéj,as csiga, a lengyel tojás, a kukoricasaláta, a hal­kocsonya, a sertésfalatok bor- koosonyában, a sajtkrémes töl­tött alma és társaik ma még ritkák asztalunkon. De talán nem sokáig! A bemutatóra meghívott kereskedők meg­kóstolhattak mindent, s meg­győződhettek arról, hogy való­ban jó-e a falat; remélhetőleg a kitűnőre vizsgázott étkeket viszontláthatjuk az üzletekben és a bisztrókban. Nem titkolt cél volt, hogy ez a. kiállítás ne maradjon »-ételtárlat«. A vendéglátó vállalat sokat sze­retne eladni az ínyencségek­ből. Nyernek rajta. De nyer a vásárló is, mert ízletes és olcsó készítményeket találhat — és tálalhat otthon, ha nincs ked­Erdekes színfoltja volt az újítási hónap zárórenidezvé- nvének az ötletbörze. Apró, újításnak nem számító, de hasznos gondolataikat mond­hatták el itt a szakemberek. Ha jó volt egy-egy ilyen ja­vaslat, akkor ott helyben 100—* 200 forintos utalvánnyal dí­jazták. Ilyen kis ötleteknek köszönhető a már bevezetett programozott szállításszerve­zés. És az is, hogy az elhasz­nálódott fagylaltgépeket nem kell kiselejtezni, mert más célokra átalakíthatok, s az is, hogy a szakácsok nem égetik meg a kezüket, mert a sütő ajtajára egyszerű rugókat sze­reltek ... Befejeződött az újítási hó­nap. Ha ezután könnyebben választunk az étlapról, ha ke­vesebbet bosszankodunk a vendéglátók időnként még szembetűnő hibái miatt, azt ennék a rendezvénysorozatnak is tulajdoníthatjuk. Országosan kialakítják a januártól bevezetendő szava- tossági cipőjavítás garancia­hálózatát. A január másodi- kán hatályba lépő rendelet szerint a boltvezetők vagy a kijelölt eladók mérlegelik a minőségi kifogás jogosságát, és javítható hiba esetén a műhelybe küldik a cipőt. Ezt a kereskedelmi egységgel szer­ződéses kapcsolatban álló szol­gáltató szövetkezet cipőjavícó részlege végzi. A költségeket a gyártó vállalat állja. Ha a vevő javítható hiba esetén nem tudja megvárni a nyolc napot, altkor a bolt kifizeti a javítás költségét. Ha a vevő további kifogást emel, akkor panaszával a KERMI-hez for­dulhat. Ennek az intézkedésnek célja a minőség további javí­tása. A Könnyűipari Miniszté­rium már intézkedett, hogy a legtöbb minőségi kifogást oko­zó, úgynevezett járófolt gyár­tója sürgősen gondoskodjon a hibák megszüntetéséről: ellen­kező esetben a javításból ere­dő összes költség őket terheli. A cipőgyárakat felszólították, hogy a garanciális javításo­kat végző szövetkezeteket minden eszközzel támogassák, s minden gyárban ki kell je­lölni egy olyan személyt, aki csak a garanciális javítások ügyeivel foglalkozik majd. — Június óta Baranya. Nóg- rád, Békés, Győr-Sopron és Tolna megyében vezettük be a szavatossági cipőjavítást — mondta Killer István, a Köny- nyűipari Minisztérium főelő­adója. A kezdeti nehézségek után bevált. Az új rendszer­ben a fogyasztók érdekeit a kereskedelem képviseli. A Ru­házati Minőségellenőrző Szer­vezet műszeres vizsgálatokat végez minden megvásárolt té­telen. Az ipar által szállított terméket mintavétel révén vizsgálja, s ha hibá't találnak, minőségi kötbért fizettetnek. Nagyon hatékony érdekvédel­mi szervezet a KERMI ’s, hi­szen döntése a kereskedelem­re nézve kötelezőek. — Mennyi időt vesz igénybe egy KERMI-vizsgálat? — Átlag harminc napot. Ez azonban nem vonatkozik a ja­vított cipő felülvizsgálatára: az öt megyében nyolc napon belül visszaküldték a cipőket. A vevők összesen ötvenhat esetben fordultak a KERMI- hez, s ebből öt volt jogos. L. P. MŰSZERÉSZEK Újpesten, a Landler Jenő Gép- és Híradásipari Szakközép- iskolában számítástechnikai műszerészeket is képeznek. Azok a fiatalok, akik ezt a szakmát választották, négy év után a digitális számítógépek és kapcsolódó berendezések üzembe helyezését, karbantartási munkáit látják el. A szak­ma gyakorlati tudnivalóit az iskola számítógéptermében, illetve laboratóriumokban és műhelyekben sajátítják el. (MTI-fotó — Fehér József felv. — KS) — Milyen többletterheket ró a szavatossági cipőjavítás a kereskedelmi hálózatra? — A boltvezetőknek vagy a kijelölt eladóknak kell el­dönteniük, hogy a vevő rek­lamációja jogos-e és hogy a hiba javítható-e vagy sem ök végzik az ügykezeléssel járó többletmunkát is. Az a véleményünk, hogy ezzel a rendelettel a hiba elkövetőbe hárul a teher. Sajnos, tovább­ra is sok csereköteles cipő lesz, anyag- és technológiai hibák miatt. A könnyűipar képviselőire vár az a feladat, hogy a javítóhálózatot előké­szítsék, tájékoztassák a gyár­tóval és kereskedővel tartan­dó kapcsolatról. — Ml a garancia arra — kérdeztük Revitz Lászlót, a Könnyűipari Minisztérium műszaki tanácsadóját —, hogy a hibás lábbelik gyártója vagy importálója elismeri a garanciális javítást végző szö­vetkezetek hozzá benyújtott követelését? — A rendelet kimondja; a vásárlói kifogás nyomán föl­merült javítási költséget el kell fogadni. — A cipőjavítás kihalófél­ben levő szakma. — Optimista vagyok: bízom abban, hogy a szakma nem hal ki. A garanciális javítás­nál pedig nagyobb árat szá­míthatnak föl, mint a lakos­sági szolgáltatás esetében. Ez a tevékenység azonban nem mehet a lakossági szolgáltatás rovására. — Nem kellene inkább m gyártó minőségellenőrzésé* megszigorítani ? — Minden tevékenységbe» vannak hibák. De a belkeres­kedelem szerint javul a mi-J nőség. Ennek ellenére, ha a kár elhárítható, akkor el kell hárítani. A javítható cipőket nem lehet csak úgy kidobni az ablakon. Az új rendszer lehetetlenné teszi, hogy a téli csizmát sze­zon után sokan ingyen cse­réljék tavaszi cipőre, s ez na­gyon is rendben van. De a gyártó és a kereskedelem nem gondoskodik arról — mert beismerésük szerint nem is képes rá —, hogy további hibák ne forduljanak elő. Ko­molyan fontolgatják, hogy a cipőket olyan címkékkel lát­ják el, amely tájékoztat arról, hogy a cipő »mit bír ki«. Pél­dául egy bőrcipőn ott Vesz a figyelmeztetés, hogy 35 per­cig vízálló. Ez a példa szak­mai konzultáción hangzott el. Nincs garancia arra sem, hogy a ragasztott talp nem válik le. Ha viszont leválik, akkor a szükséges ragasztó hí­ján nem lehet tökéletesen megjavítani. A cipőgyáraktól elvárhatnánk, hogy termékei­ken ezt maguk fedezzék föl, és javítsák is ki — s ne a fogyasztóra hagyják a hibát.’ Cs. U Piaci körkép Nehéz volt jó minőségű zöldséget találni A Szalontay Mihály z utolsó nap Letelt a két nap, nehezen, de Robi nem jött. Bélától üze­net semmi. Fattansáig feszül­tek idegei. A kerületben már mindenkivel összeveszett, pe­dig rendesek voltak. Rendben, hogy tanulni akar, mondták, de miért ez a sietség. — Július van — felelte —, mindjárt itt a szeptember. Nekem vidéki egyetem is jó. Ezen aztán az anyjával kap­tak össze. Nem akarta enged­ni. Nehezen értette meg fia el­vágyódását. Egyébként is rit­kán volt otthon, mert most már nemcsak éjszakáit, de nappalait is Jusztival töltötte. Kata kétszer is kereste, de egyszer se volt otthon. Any­jától azt kérte, mondja min­denkinek: elment vidékre, csak ha Robi jön, őneki mondja meg, vár rá. nagyon vár, s hagyja meg, hol lesz elérhető. A harmadik napot azért ott­hon töltötte. Barátja, osztály­társa nem jött. Este Erzsébet­re, reggel vissza. Otthon lefe­küdt, s rögtön elaludt. Soha­se értette az altatós alvókat. Rossz alvó volt, de — álmos­ság nélkül — akkor nem is aludt Néha napokig nem, míg aztán villámcsapottként zu­hant mély, álom nélküli pi­henésbe. Most arra ébredt, Somogyi Néplap hogy ketten is rázzák: anyja meg egy katona állt az ágya mellett Robi volt Rövid ideig némán néztek fartoasszemett ö az alvás me­leg-mély jó nyugalmát hámoz­ta magáról, a másik a vára­kozás feszültségét. Kinyitotta kezét, karját nyújtotta, s ke­ményen összecsapódott a két tenyér. — Ettél? — Persze. Annus néni jól tartott. Anyja elégedetten ment ki; egy-két kivételléL szerette Mi­ki barátait. Robit különösen dolgos, rendes gyereknek tar­totta, és sajnálta, amikor a fiánál három évvel idősebb kölökembert elvitték a gim­názium negyedik osztályából katonákat. Határőr lett, s Mi­ki beszélt Szabados Bélával, hogy figyeljen rá, ezért aztán egy kis ügyeskedéssel egy helyre kerültek. Így kötődött össze Robi személyében Miki mitológiájának két köre; a városszéli gyerekseregé és a kamaszkori, a belvárosi isko­láié. — Tudod, már miről van saó? y — Részleteiben nem, de lé­nyegében igen. Elég borzasz­tó — és elmesélte, hogy Béla amint visszaérkezett, megke­reste öt, kimentek őrs-szemlé­re, * a kocsiban elmondta ne­ki a Duna-parti ' beszélgetést. Öt pedig most azért küldte, hogy próbálja lebeszélni Mi­kit erről az esztelenségről. Miki dühös lett. — Megmondtam Bélának, nem kell közösködni ezzel az üggyel. Nem akarok én tőle semmit, de én végigcsinálom! — Kuss! Ez Robi volt, aki láthatóan szintén megdühödött. — Fene azt a konok fejedet? Végigcsinálod? Mit csinálsz végig? Hiszen egyáltalán azt se tudod, mit csinálsz. Hall­jam elejétől végig a részlete­ket, s közben igyunk. — Nem biztos, hogy van itthon... — Nem iszunk civil piát! — azzal Robi elővett egy irdom- talan kulacsot, barna daróc- ban, fényezett bőrszíjakkal csüngőt. — Rumos feketét iszunk — mondta. A konyhából hozott két po­harat; kitöltötte, s megitták. Miki krákogott. — Te hol van ebben a fe­kete? — Évekkel ezelőtt állítólag volt a kulacsban, az adja en­nek a rumnak azt a jó aro­máját. Más szöveg szerint azért kell rummal mindig gondosan kimosogatni, hogy eltűnjön a fekete rossz ize a kulacsból. Akarsz még egyet? Ittak. Miki pedig, ahogy a Duna-parton szép sorjában el­mesélte Juszt-i esetét a világ­gal. sűrűn kérdezve: te érted? És sűrűn felelve Robi néma fejcaóválására: mert én se. Amikor aztán odaért, hogy mit gondol konkrét teendőnek, mit kellene tenni, akkor Robi elő­vett egy darab cetlit, tollat, és rögtön gondolkozni kezdett, méricskélni, számvetést csi­nálva valmilyen lehetőségről. Aztán összegyűrte a papír- gombócot, kinyitotta a cserép­kályha fekete vasnyilását, be­dobta, s nézte, hogyan kap lángra, ég el a papír, omlik össze a pernye. Visszacsukta, s csak aztán szolt: — Öregem nincs, érted, nincs semmi józan lehetőség. — Biztos? — Biztos. Nincs semmi va­lószínűsége. Túl nagy a koc­kázat. i Mikinek fölcsiTlant a szeme, nézte Robit, majd megkérdez­te: — Kinek a kockázatáról be­szélsz? — Mindenkiéről, aki ebben az'ügyben benne van vagy csak hozzáér, akár tudattala­nul is. Az bármi zűr esetén, komoly bajiba kerül. Olyan bajba, amit nem igen tud ki­magyarázni, arról nem is be­szélve, hogy ahol ezekkel a bajokkal foglalkoznak, ott nincs magyarázkodás! Érted? Se neked, se Bélának, se ne­kem. Miki nyögött egyet fájdal­mában, s megitta a rumot Most olyan édeskés kátrtány- íze-szaga volt. Robi utánatöl- tött. — Az a baj — folytatta Ro­bi —, de lehel, hogy neked, konok makacs fejednek ez a szerencséje, hogy most már tudunk róla.' És ha csinálod, és lebuksz... Ha jaj! Már­pedig segítség nélkül csiná­lod, semmi... Érted? Semmi — pöccentett e“yet nagyujja körmével — eselyed nincs. (Folytatjuk.) A sűrű ködben nehéz volt jó minőségű árut találni a tegnapi kaposvári hetipiacon. Az árak felől érdeklődő vá­sárlóknak is nem egyszer az arcukra fagyott a piac bejára­tánál még oly reményteljes mosoly. A 14—15 forintos vegyes zöldség például nagy érvágás a vegetáriánusoknak. Ehhez mérten igazán méltányos volt az a kistermelő, aki primőr salátáját darabonként 2 fo­rintért adta. A fejes káposzta tovább drágul: hovatovább 10 forint kilója. Sebaj! Így legalább a káposztához viszonyítva ol­csóbb lesz a hús. A karfiol igényeseknek már 13—14 forint, karalábét viszont ez alkalommal 2 forintért is lehetett kapni. A szeptemberről maradt zöldpaprika fogyatékosságait végre maguk az árusok is föl­ismerték — ez tűnt ki a 8—10 forintra mérsékelt árakból. Paradicsom csak a Zöldért pavilonjában fordult elő 36- ért. Négy forint a cékla, s ugyanennyi a burgonya zö­me. A korábbinál is nagyobb »tök-özön« végre mérsékelte az árat. Négyért már jó na­gyot adtak. A gyümölcsfélék küllemé­ben már csak a csökkentlátók nem találnak hibát. Enyhén ráncos körtét 16— 22-ért lehetett venni. Az al­ma legalább szép piros 14— 16-ért. A szőlő nem sok jót ígér, azt viszont maradéktalanul nvújtja is, 22 kilója. A 100 forintos dióbelet piac- szerte csak felvásárolták. A gombaárusok tettek még egy elkeseredett kísérletet, egyhe- esőtől megviselt por téká­jukon azonban nem igen si­került túladni 30—60 forintért’ Ismét jó vásárt csináltak az alkalmi árusok az 1,80-as Bá- bolna-tojással. A baromfipiacon szokatlanul nagy volt a kínálat, így a leg­több áru még délelőtt tízkor is kinn állt. Egy pár tyúkon 140-ért sem sikerült túladni. Egy sokat sejtető kakasért 110 forintot sokalltak. Egy bon­tott kacsa 220-ért vevőre tá­lált. A libák 300-ért kellették! magukat. Kecskeméten ennél jóval’ drágább a baromfi. Egy kiló élőcsirke ott 52 forint (nálunk tízzel olcsóbb). Ugyancsak a hírős városban kérnek legtöb­bet — 2,50-et — a tojásért Békéscsaba mellett Kaposvá­ron lehet legolcsóbban (1,80- ért) hozzájutni a rántottának valóhoz. A burgonya is Somogybán á legolcsóbb. Szolnokon 6,60-ért adják. A vöröshagyma — ért­hető okból — csak 6—8 fo­rint a szegedi szabadpiacon, holott Zalában és Somogybán kétszer ennyi. Egerszegen 24 forint a szárazbab kilója, míg Pesten az Élmunkás téri pia­con 40 forintot is elkérnek ér­te. Zöldpaprika Békéscsabán már csak 40 forint körüli áron kapható, 100 kilométerrel ar­rébb, Szegeden ennek a har-, madába kerül. A primőrparadicsom az al­földi városokban még 20 fo­rint körüli áron kapható. A Dunántúlon 25—40 forint. Al­mából Debrecenben legna-’ gyobb a választék: a java sem drágább 8 forintnál. A körte maradványai Békéscsabán 25 forintba kerülnek, a főváros­ban 18, a Tisza partján 12—15 forintba. R. %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents