Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

„Jó érzés másokon segíteni Van, aki szégyenli a rászorultságát... n Saepen fejlődő legfiatalabb városunkban, Barcson szintén megtalálhatók azok az idős és fiatal emberek, akiknek a szociális helyzete indokolja, hogy a város átmenetileg vagy tartósan támogassa őket Van­nak, akik maguk jelentkez­nek segélyért, mások rászo­rultságáról viszont csak ak­kor szereznek tudomást, ha valaki szól az érdekükben. — Szeretnénk, ha a Haza­fias Népfront, a Vöröskereszt aktíváitól, a körzeti pártalap- szervezetektől rendszereseb­ben kapnánk ilyen jelzéseket — mondta Gaál Endre ta­nácselnök-helyettes. — Ezeket megvizsgáltatnánk az egész­ségügyi osztállyal, vagy ja­vasolnánk az elnöknek, hogy részesítse kiemelt segélyben a rászorulókat. Még több olyan segitőtársra lenne szükségünk, mint amilyen a tarnócaiak Teri nénije: Antal Teréz nyugdíjas pedagógus ugyanis állandó kapcsolatot tart a la­kóhelyén élőkkel és a tanács­csal; hozzá mennek az idősek, ő tölti ki a segély igénylésé­hez i szükséges nyomtatványt. S vannak még néhányan, akik jeleznek nekünk ilyen ügyek­ben, függetlenül attól, hogy tajai-e társadalmi és tömeg­szervezeteknek, vagy nem... A városi tanács ügyfélszol­gálati irodáján hárman dol­goznak, számos segélykérelem­mel találkoznak. Pankász Lászlóné, az iroda előadója mondta: — Közvetlen kérelmeket is kapunk, de értesülünk a rá­szorulókról á tanácstagok meg a szociális gondozó el­mondásából is. Vannak, akik szégyenük, hogy rászorultsá­gukat nyíltan bevallják, ilyenkor mások szólnak ne­künk helyettük. Minden eset­ben környezettanulmány kö­veti a bejelentéseket, s a ta­pasztalat azt mutatja, hogy a nagy többségnél alapos az indok a segély megallapi­Az értelmiség a középkorban Jacques Le Goff könyvéről Ä polgári történelemszem­lélet középlkarfogalima azt a körülbelül ezer esztendőt je­löli Európa történelmében, amely a klasszikus ókort a re­neszánsztól elválasztja. Ezt a tobbé-kevésibé hagyományosá­nak is mondható felfogást a marxista történetírás a társa­dalmi formák változása alap­ján módosította. Ebben az ér­telemben tehát a középkor a feudalizmus korával azonos. A köztudatban a középkor idő­szaka a sötétséggel, a szellem * világának megcsontosodásá­val fonódott össze. E felfogás túlzó egyoldalú­sága ma már nyilvánvaló, mindamellett a korabeli kul­túra vívmányait elemző is­mertetéseknek még mindig szűkében vagyunk. így hát Jacques Le Goff könyve nem­csak a szaktudomány számára fontos, hanem a nagyközön­ség körében is érdeklődésre tarthat, számot. Művében Le Goff a középkori gondolkodás egyik sajátos megtestesítőjét, az értelmiségi típusát vizs­gálja. Származását, ambícióját te­kintve rendkívül összetett az a társadalmi réteg, amelyből a középkor értelmisége kiala­kul. Komédiások, bűvészek, lakóhelyhez, javadalmakhoz nem kötődő szegény diákok, iskolamesterek — ők a szel­lemi kalandozások derékhada. Kezdetben a vallási ideológiá­hoz igazodnak, de lassan új formát öltenek célkitűzéseik, s elkülönülnek a hivatalos egyházi művelődéstől. Ok lesznek azok, akik elsőiként vetik föl a jövő problémáit; erkölcsi és szellemi felszaba­dulást követelve, a teológia humanizálására törekszenek. »Mint jó mesterember, a kö­zépkori értelmiségi tudatában van vállalt hivatásának. Fel­ismerd a tudomány és az ok­tatás közti szoros kapcsolat szükségszerűségét« — írja Le Goff. S valóban, az iskolát — amely itt egyféle szellemi mű­helyt jelent — ugyanaz a ter­melő lendület hatja, mint — mondjuk — a szövőcéh üze­meit. Az általános fejlődést szem­lélve nem szabad azonban megfeledkezni arról a tényről, hogy a középkori kultúra fő letéteményese végül is az egy­ház. A papság állásfoglalása, manipuláló módszerei követ­keztében »tudományágak egész sorozata bénul meg év­századokra, pusztán azért, mert nem rendelkezik közvet­len vallásos jelleggel.« Ebben a helyzetben tűnik föl egy újfajta személyiség, a huma­nista, aki megpróbálja az em­beri méltóság eszményét fenn­tartani. A humanista eszmény és a társadalmi gyakorlat köz­ti ellentmondás okát Le Goff a szociális képlet megváltozá- i sahan látja, abban tudniillik, ' hogy a humanisták maguk as kiváltságosok. Más szóval: arisztokraták. Munkájuk gyü­mölcséből csak a beavatottak szűk köre részesül. Föllépé­sükkel a középkori eszmék fokozatosan értéküket vesztik, s hamarosan bekövetkezik a nagy korszakváltás: Kolum­busz hajója elindul Amerika felé. Hosszú évszázadoknak kell eltelni azután, hogy a tömegek ismét tevékeny szerepet kap­janak a kulturális életben — ezzel a gondolattal fejezi be Jacques Le Goff könyvét. Végigolvasva a művet indo­kolt á " kérdés," vajon csak­ugyan illik-e a »sötét« jelző arra a korra, ami egyebek mel­lett például az európai népek nemzeti irodalmának is böl­csője volt A francia közép­korkutató segít megadni a választ.., Jacques Le Goff kötete a Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatában jelent meg, a fordítás Klaniczay Gábor hoz­záértését dicséri. Kelemen Lajos — Egy házaspárnak nagyon kellett volna a rokkantkocsi... tásához. Az is előfordul, hogy az ügyfél egyéb témát ad elő itt, az irodán, s ebből követ­keztethetünk a nehéz körül­ményekre, amelyek között él: segéllyel próbálunk javítani a helyzetén... Ezekről az ötszáztól ezer forintig terjedő összegű ese­tenkénti segélyekről Pankász- né dönt egy személyben ( a rendszeres segélyeket az egészségügyi osztály állapítja meg). Az évi keret 50 ezer forint. Nagy felelősséggel jár az indokoltság kimondása... — Volt olyan édesanya az igénylők között, aki pillanat­nyilag plyan szűkös anyagi körülmények között élt, hogy nem futotta gyermekének el­temettetésére. Természetesen azonnali kifizetéssel megkapta az ezer forintot. Egy házas­párnak nagyon kellett volna a rokkantkocsi, de nem volt rá elég pénzük: nekik 2500 forintot adtunk. Olyan igény­lő is van, aki a »nekem meg­jár« kifejezéssel állít be, s noha különböző támogatáso­kat élvez, hozzánk hozza a gázszámláját, hogy fizessük ki... Az előadó kirívó, szélsősé­ges eseteket említett arra, hógy néhányan megpróbáltak visszaélni a segély igénylésé­nek lehetőségével. Akgdt ügy­fél, akiről például tudták, hogy két-harom »csatornán« már élvezte a támogatást, nem dolgozott, de újra jelent­kezett a pénzért. Ez az út azonban csak ideig-óráig jár­ható, az ügyfélszolgálatnál már fölismerik az ilyen, in­dok nélküli kísérletezőket. Előfordult olyan eset is, hogy az előadó kifizette az üvege­zés számláját, amelyet az ügyfél hozott, s nem a munka költségére adott pénzt, szociá­lis segély címén. így ugyanis arra ment az összeg, amire tényleg kellett... Indokolt esetben a hivatalsegéd ruhát, élelmiszert, tüzelőt vesz, s ezt kapják a rászorulók (sok eset­ben ez is »célravezetőbb« tá­mogatás, mint a készpénz). — Az ötvenezer forintos keret most több mint szám­ezer forintos pótkerettel egé­szült ki — tájékoztatott Pan­kász Lászlóné. »— Ez is mu­tatja, hogy a megyei tanács- vb egészségügyi osztálya meg­értőén támogatja céljainkat, állandóan figyelemmel kíséri a város egészségügyi, szociális helyzetét. Ebből adunk egyedi segélyeket a rászprulóknak az év hátralevő időszakában, és karácsonyi rendkívüli segélyt azoknak, akiket eddig rend­szeresen támogattunk... Es ugyancsak ebből a pót­keretből juttatnak ezer-két­ezer forintot a város tíz ve­teránjának. A gondoskodás nyilván kellemes meglepetést szerez majd ennek a tíz idős embernek, hiszen kérés nél­kül, »hivatalból« kapják majcl az összeget, amelyet a napok­ban utalnak ki részükre. Pankászné nem »saját zseb­ből« fizet, hanem a város se­gélykeretéből támogatja a rá­szorulókat, ám mégis sokan neki köszönik meg a segítsé­get. — Van, aki levélben, van, aki szóban köszöni meg azt, amiért tulajdonképpen nem jár köszönet, hiszen a jogo­sultság szerint őket megillető támogatásban részesültek. Mé­gis: jó érzés másokon se­gíteni, még ha ebben a segí­tésben én nem ts teszek töb­bet csupán közreműködök. Sok mindenre nem futja ezekből az összegekből, tu­dom, de arra jó, hogy a ne­héz anyagi körülmények kö­zött élők gondjain enyhítsen. Ennyi a célunk, s nem több. Am a tapasztalatok mutat­ják: a kevésnek is becsülete van, ha jó helyre kerül. Hern esz Ferenc HÉTVÉGI TÁJOLO Játsszunk bábszínházát! Ezzel a címmel rendezik meg ma 9 órától a baranyai, tolnai, somogyi és veszprémi bábcsoportok vetélkedőjét a kaposvári Latinca Sándor Mű­velődési Központban. A ren­dező szervek: a Magyar Tele­vízió gyermekosztálya, a Nép­művelési Intézet és a Somogy megyei Művelődési Központ. A KUián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központ népművelőd is rendeznek báb­előadást — Mesélő babok cím­mel — vasárnap 10 órakor a MÁV -nevelőotthonban. Itt az úttörőház, a Zrínyi és a Kis­faludy iskola csoportjai lép­nek föl. De az intézmény szer­vezésében megrendezendő programok már nyj elkezdőd­nek. A Természettudományos Stúdió keretében dr. Csőm Gyula kandidátus az energia- igények kielégítésének lehető­ségeiről és a jövő atomerő­műveiről tart előadást 15 óra­kor a Táncsics Mihály gim­náziumban, 17 órakor pedig a tanítóképző főiskola Kaffka Margit kollégiumában. S hogy előre is tekintsünk: hétfőn az úttörő- és ifjúsági kulturális intézmény a Szabad Ifjúság moziban rendez filmvetítést. 14 óra 30 perckor kezdődik A kincses sziget, Stevenson re­gényének spanyol filmváltoza­ta. Apropos, mozi! A Vörös Csillag filmszínházban a ko­rai előadáson a Severino című színes, szinkronizált NDK— román kalandtörténet kockái peregnek. Az esti program pedig A vasálarcos férfi című kosztümös, angol kalandfilm. A Szalontay Mihály z utolsó nap Az oldalsó kis kertkapu nyitva volt. Szelíden meg­emelte a faléceket; úgy nyi­totta, hogy ne nyikorogjon. Betette maga után, s ment a padláshoz. Nem igazi padlás volt, affé­le tetőtér-szoba; Beretvás néni leginkább lomtárnak hasz­nálta. Kopott bicikli, ócska ponyva, kerti szerszámok, ko­sarak, régi Singer-varrógép, egy heverő, lepedő, párna, dunyha, s a dunyha tetején Juszti. Kislámpánál olvasott a befüggönyzött ablak mögött, aminek vastag vászna még a háború alatt szolgálta a söté­títés. Nem is látszott — érző­dött ki semmi fény. Korom­sötétbe burkolózott a tájék, csak messziről látszott ide az utca sarkáról imbolyogva halvány egy szál körte, hogy elnyelj e a hold tálán, Pest környéki nyári éj. Az ágy mellett egy tálca, tejbegríz-maradványok, egy szelet kalács, kakaó. — De jól tart Beretvás né­ni! — Aranyos öregasszony. Ha feljön és hoz valamit, mindig itt marad legalább egy órára, s rólad beszél. Meg az öcsi­ről. öcsi dadogott, te meg volt pendelyes kis kuka voltál. Beretvás néni öcsi nagy­nénje volt, gyerekkorukban ir­tózatosan féltek tőle, mert ha Öcsi anyja, Balog néni meg­betegedett es Beretvás Béni jött átvenni a háztartást, lé­vén gyermektelen, mindig ren­det akart csinálni az örökö­sen futó fölfordulásban, amit a gyerekek nem szerettek, s nem is értették. Beretvás nagynéni rögtön beágyazott reggel, az iskolásokat iskolá­ba, a kicsiket játszani zavar­ta. Fölmosta a szoba-konyhát, ebédet főzött — neki valahogy mindig volt mit —; elmo­sogatott, azután egy kicsit szundított... Aztán az elemistáknak ta­nulni kellett. Szóval egy ször­nyű börtön volt az élet, ha Beretvás -néni megjelent. Az állandó »Rend a lelke mindennek!« megnyilvánulá­sai jobban riasztották őket, mintha ütötte-verte volna a gyereksereget. Aztán, no hisz, aztán, hogy Beretvás néni fér­je elesett a háborúban, vagy hogy ők megnőttek s immár más szemmel nézték a ked­ves kicsiny öregasszonyt, Be­retvás nén; a kedvencük lett. Háza. az egyedül élő kis öreg­asszony háza menedék volt. Első leányismeretségeik is szinte ott zajlottak le. A kis öregasszony képmutatás nél­kül ment el sétálni, ha nem hol másutt... Imádta őket, s mindent megtett volna értük. Ezzel élt most vissza Miki. Csak hosszú évek során döbbent rá, hogy milyen ve­szedelembe sodorta az öreg­asszonyt, mint ahogy ennek az ügynek kapcsán tulajdon­képpen mindenkit. Lerakta ő is a kis csoma­got, amit hozott Jusztinák, letett egy százast, eloltotta a villanyt. A sötétben dobta le magáról az inget és a nadrá­got és odabújt a lány mellé. Átölelte, s hanyatt fekve csendben maradt, csak a szu- szogása erősödött föl. Aztán Miki lassan tagolva, de részle­tesen elmondta neki a tervét. Hihetetlen, de most Juszti el­lenezte. Pedig nem Mikinek jutott eszébe, hanem Juszti­nák. Pontosabban: Juszti nő­vérének, Margitnak, aki utol­só éjszakáján egész idő alatt magyarázta Jusztinák ezt az őrült lehetőséget, mint egyet­len lehetőséget, és hogy ő nem fogja tudni megtenni, mert szerelmes az emberébe, aki nem is fogja cserben hagyni, de Jusztinák nem szabad koc­káztatnia ... ő tehetséges, na­gyon tehetséges ... neki karri­ert keü csinálnia. És ehhez minden lehetőség megvan: Bécsben rokonaik élnek, vi­lághírű öreg színész házaspár, miskolciak, apai nagyapjuk az unokatestvére, és tartják is a rokonságot, minden húsvétra, karácsonyra írnak üdvözlőla­pot, mert a rokonság távoli ugyan, de egyetlen. A suttogó veszekedés egyre közelebb sodorta a két testet egymáshoz — olyannyira, hogy ami következett, az kimosta az időt, idegeikből a félelmet. Elzavarta -r- a fekete éjszaká­ban melegen lihegő, fekete madarat — körülük: a ve­szélyt. Hanem hát mindennek van kezdete és vége. S vége sza­kadt idővel az időtlen időnek is, és hogy kifújták magukat, újra ott volt a fekete szara»­csapás. Tolla izzadt, meztelen testüket érintette — vissza kéüett jönni a realitásba. Juszti fölgyújtotta a vil­lanyt, kicsomagolta összes va­gyonkáját, amit Margit adott neki, a »családi ékszereket«, s bánatosan nézte. Néhány vé­kony kis karkötő, négy jegy­gyűrű, bérmálási óra, nyak­lánc ezüstkereszttel, kis kék üvegkővél.,. Fél marékra va­ló ha volt. — Mit gondolsz, mennyit ér? , — Nem tudom, nem értek hozzá. De ha valahogyan ki- J jutsz, akkor munkából, a te­hetségedből. a táncból keü megélned. A rokonaid majd biztos segítenek. — És te? — Mi az, hogy én? — Te mihez fogsz kezdeni? — Én? Majd meglátjuk. — Te! Nélküled nem me­gyek. — Jó, jó. Most az a lényeg, hogy vigyázz magadra, s le­gyél fegyelmezett. Olvasniva­lód van? — Van, de már unom — mutatott Juszti arra a rakás könyvre, ami az ágy meüett volt feistószolva. — Siess! — Sietek. Megcsókolták egymást, és Miki óvatosan távozott. A kertajtónál nem, de három házzal odébb hosszan időzött, hogy mintegy a pórusaival ér­zékelje, van-e mozgás, szo­katlan moccanás, rebbenés a meleg éjszakában. Nem volt, nem érzékelt semmit. De azért nem valami nyugodtan indult a hosszú gyaloglásnak, a min­den közlekedési eszköz nélkü­li éji sétának. WolgtatjukJ Rendezője Mike Newell. A film Alexandre Dumas regé­nye alapján készült. XIV. La­jos börtönében egy titokzatos rabot őriznek, akiről csak ke­vesen tudják, hogy a király ikertestvére, Fülöp — a Du- mas-i verzió szerint. Az em­berek úgy tudják, hogy Fü­löp csecsemőkorában meghalt. Lajos el akarja távolítani testvérét az udvarból, ám Fü­löp barátai — kihasználva a hasonlóságot — magát Lajos királyt készülnek az útból eltenni. A Szabad Ifjúság mozi hét végi kínálata az első előadá­son a Hívj a messzeségbe! című színes, szinkronizált szovjet film, amely Suksin forgatókönyvéből készült, s benne a felesége játssza a főszerepet. Az esti két vetítés alkalmából a Griffin és Phoe­nix című színes, szinkronizált amerikai filmet nézhetjük« Nosí, Colombo hadnagyot ez­úttal középkorú szerelmesként látjuk viszont: Peter Falk — ugyanis egy lírai szerep el­játszására vállalkozott. A La­tinca moziban szombat—va­sárnap A kívánság fája című film van műsoron. A kaposvári Csiky Gergely Színházban ma este a Déry- né-bérletesek Moliére Don Juan című színművét nézik meg Babarczy László rendezé­sében. Rajhcma Adómmal és Lukáts Andorral a főszerepek­ben, Donáth Péter szép dísz» létével. Holnap az Uray-bér- letesek ugyanezt a darabot látják, vasárnap 15 és 19 óra­kor Kálmán Imre nagyoperett­je, a Csárdáskirálynő kerül színre Ács János főiskolai hallgató rendezésében. A múlt szombati előadás az egyik fő­szereplő, Medgyessy Pál be­tegsége miatt elmaradt: már egészséges, így vasárnap ját­szik majd. Cinema-discót rendeznek holnap 17 órától a siófoki kul­turális központban. A zene mellé a Két férfi a városban című francia filmet kapják a fiatalok Alain Delonnal és Jean Gabinnel a főszerepek­ben. Tabon a művelődési ház­ban Tavaszy Noémi grafikái láthatók. Marcaliban a gyere­kek ma délelőtt 10 órakor Ka- corkirály kalandjait élvezik, izgulják végig. Somogy szebbnél szebb tá­jait járva olykor csak kipil­lantunk a gépkocsi, autóbusz, vonat ablakán. Erdők, mezők, dombok és völgyek gyönyör­ködtetik a szemet. Érdemes megáüni, nagyot szippantani az éles levegőből, s nekiló­dulni a völgynek. E fotónk ágneslaki tájrész­letet ábrázol, fával... Ády-évforduló Tegnap. Ady Endre születé­sének évfordulóján — immár negyedszer — adták át a nagy költő emlékére Dénes Zsófia által alapított jutalmakat. Ady műveinek magas szín­vonalú tolmácsolásáért, illetve a költő munkásságának tudo­mányos feldolgozásáért Men- sáros László színművész. Bus- tya Endre kolozsvári iroda­lomtörténész. Kiss Ferenc iro­dalomtörténész, Tverdota György irodalomtörténész ka­pott jutalmat. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents