Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
Erem! De milyen? Meglepetésre Mojszejeváék. S Éake Placid-i téli olimpiai műkorcsolyázó versenyek jégtánc része két szempontból is érdekes: egyrészt minden bizonnyal ez lesz a leg- szórakoztatóbb »műfaj« valamennyi sportág közül, másrészt, mert itt indul az egyetlen magyar »egység«, a Regő- czy—Sallai duó. Egyébként három nagy jelentős nemzetközi verseny volt az új idényben, ennek alapján szakavatottak már megpróbálkoznak az esélylatolgatással is. A Lake Placid-i előolimpiáról, a londoni és tokiói versenyekről van sió, amelyen az éremesélyesek kétharmad része bemutatta, hogyan is áll ötkarikás formájával. Egy kis összegezés! A nőknél ugyan nem versenyzett idén az NDK-beli Pötzsch, de már bemutatta tudását az olasz—amerikai Dria- no, és a hírek szerint egészen jól fejlődik a japán Wa- tanabe is. A férfiaknál az NDK-beli ex-világbajnok Hoffmann sok rontás után az előolimpián csak 3. lett, szuperkűrrel rukkolt elő (ötféle duplát ugrott Tokéiban) az angol Cousins « 11 esélyesnek számít hazai pályán az amerikai Santee, pompás kűröző a japán Iga- vashi és a már veteránnak számító Kovaljev élete nagy »fogására« készül. Akik látták a bécsi gálát, azok már most esküsznek a szovjet Rodnyina—Zajcev kettős újabb olimpiai sikerére. Ez lenne Rodnyina harmadik ötkarikás aranyérme (Rodnyina a nyáron szült), ami pompás teljesítménynek számítana. Persze sohasem lehet tud ni hogy a tavalyi bécsi VB-r Rotínyilláéit távollétében világbajnokká előrerukkol* amerikai Babilónia—Gardner kettős mennyit dolgozott, fejlődött egy év alatt. A dobogós helyek sorsába beleszólnat még NDK-beli és a másik szovjet pár is. Az olimpiák történetének második jégtáncversenyére kerül sor Lake Placid-ben, és talán ... Arról van szó, hogy a Regőczy-Sallai kettős maradandóan letette névjegyét fölényes előolimpiai győzelmével, míg a nagy riválisok közül eddig csak a szovjet Moiszejeva—Minyenkov és az angol Torvill—Dean kettős mérte össze »fegyvereit«. akik szakítottak a balettes irányzattal és discozenére futnak, csak minimális különbséggel verték meg a szigetországi fiatal kettőst. Nem hallatott magáról a legutóbbi világbajnok szovjet Linicsuk— Karponoszov duó, pusztán annyi hír szivárgott ki róluk, hogy lényegesen nem változtattak tavalyi sikerkűrjükön. Nagy csendben készül az angol Thompson—Maxwell kettős, viszont annál nagyobb önbizalommal gyakorolnak Regőczyék. Ök most is változtatott szabadkorcsolyázással lepik meg majd a bírói kart. Üj gyakorlatukat már bemutatták ugyan az előolimpián, de utána módosítottak rajta egy részt. S ez nem hátrány, sóti A közönség reakciója jelzi. hogy gyakorlatuk rokonszenves, és továbbra is az a veiemény, hogy ők járják a szó igaz értelmében a kívánt jégtáncot. Egy bizonyos: a téli olimpiák történetében eddig szerzett egy ezüst- és négy bronzérem mellé a BSE kettőse megszerezheti a harmadik femet is ... ,1980 februárjában kiel“ ü.. Színház a régi kastélyban Körmenden az egykori Batthyány-kastélyban helyreállították a XIII. században épült lovardát, és négyszázötven férőhelyes színházat alakítottak ki. Itt a kaposvári társulat is vendégszerepei majd. A most átalakított és felújított barokk kocsiszínben kiállítótermet rendeztek be, és Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész állandó tárlata kapott helyet, (MTl-fotó — Rózsás Sándor fele. — KS) Megyei labdarúgó-bajnokság DALOLO SOMOGY r (Folytatás a 4. oldalról) két csapat nyerhetett volna. Jók: Horváth, Kovács, Bogdán, illetve Heuthialer, Pataki, Pável. Mernye ifi—Vasas ifi. 0:10 Kéri Lajos Tab—Lábod 1:0 (0:0) Lábod, 100 néző. Vezette: Vukmann. Tab: Gróf — Berk! L., Furmenn, VendI, Androsovics, Vinkr ler (Györki), Molnár, Kovács, Balázs, Reitchert, Berki I. (Kavecz- ki). Edző: Puha József. Lábod: Pető — Bebics I., Varga, Szekeres, Kovács S., Fülöp (Kovács Z.), Horváth., Miklós, Bebics II., Sporthírek Ä dallasi UPI-jelentés szerint az Egyesült Államok olimpiai bizottságának végrehajtó tanácsa olyan terveket hozott nyilvánosságra, amelyek szerint az amerikaiak a rhbszkvai nyári olimpiára a játékok történetében először Európában fejezik be előkészületeiket- Az elképzelések szerint erre az edzőtáborozásra esetleg Ny ugat-Berlinben kerülne sor. , » • • Az UEEA végrehajtó bizottságának döntésé szerint az EB júwiusd döntőiben egy országból kialakított játékvezetői hármasok működnek közre a mérkőzéseken. De nemcsak a résztvevő nyolc ország ad játékvezetői »triókat«, hanem más országokból is meghívnak bírókat. « . • A soron következő három hétvége a vízilabda kupacsapatoké. Itthon szerdán folytatódnak és vasárnap fejeződnek be az MNK küzdelmei; egv héttel később (november 30.—december 2.) ugyancsak Budapesten a Komjádi uszodában a KEK négyes döntőjét vívja az FTC, a jugoszláv POSK Split, a spanyol CN Barcelona és a holland de Rabben együttese. A »sort« december 7—9. között Nyu- gat-Berlinben a BEK döntője zárja, ezen a nagy esélyes Vasas mellett a Partizán, (jugoszláv), a Mont Juich (spanyol) és a Spandau 04 (nyugatnémet) bajnokcsapat játszik. A Szalontay Mihály z utolsó nap 20. — Ide figyelj, Miklós, te voltál köztünk a legfutóbb eszű. Hiába voltál nálunk fiatalabb, te voltál az, akihez mindig mindenben tanácsért mentünk. Neked soha semmi nem kerülte el a figyelmedet. Aggályosán bámultál rá a környezet részleteire, é* mindig minden kis szart, jót és rosszat, észrevettél. Néha kicsit túl aggályoskodtad, az igaz, de megtanulhattuk ezt a fajta észjárást, és ez nem akármilyen, előny. Nem értem én ezt az egészet még, de ha azt akarod.. — Ne folytasd! Nagyon valószínűnek látszik, — mondom valószínűnek, de nem értem... — Te, akkor itt valami nem tiszta. Altkor ezt az ügyet messzire ki kell kerülni. — Kikerülném, ón, ha tudnám, de nem tudom már. Juszt it egy hete keresik otthon, Kivittem Erzsébetre. — ... S Beretvás néninél eldugtad! — Hülye! Hogy tehetsz ilyet.? Ha be is viszik, kihallgatják, ártatlan, elengedik. = Mono.». — Nekem ne nonózz! Te is éppúgy egyenruhában izzadsz, mint én, — Másnak nem is nonoz- nék, csak neked. Tudod, amikor mostani, állomáshelyemre Skerültem, mint frissen végzett rendőr hadnagy, rögtön egy nagy ügybe cseppentem. Begyűjtöttünk vagy harminc embert, dolgoztunk éjjel-nappal. Pesti utasításra tettük, onnan jöttek a nevek is. öregem én a mai napig sem tudom, hogy tulajdonképpen mit kellett tőlük kérdeznem, és milyen ügyben nyomoztam. Szétvágott papírcsíkokat kaptunk, mint a kisdiákok, minden reggel az eligazításon, azt kellett kérdezni. De hogy az egész társaság milyen konkrét ügyben, vagy ügyekben, ellenség . .. érted? A lényegi összefüggéseket nem tudtam, nem is tudom, Most hogy már ott élek fél éve, kezdek megismerkedni az emberekkel. Ha hiszed, ha nem, most kevésbé értem azt az ügyet, mintákkor. — De hát tárgyalás csak volt? — Hogyne! Egy részinek. A többinek csak munkatábor. De a tárgyalásról se tudok sémáit, csak azt. hogy cetül oszt Lassú, Kovács F. Edző: Tátos József. A végig átgondolt és tudatosan játszó tabiak megérdemelten nyertek az elképzelés nélkül kísérletezgető lábodiak ellen. Góllövő: Molnár (11-es- ből). Jók: Berki L., a mezőny legjobbja, Reichert, Vendl, illetve Varga, Miklós. Lábod ifi—Tab ifi OH Tóth Sándor A forduló válogatottja: Jancsi (Csurgó) — Berki L. (Tab), Horváth (Memye), Monoki (Kiss J. SE), Berdán (Boglár- lelle), Miskei (Siófok), Takács (Siófok), Vecsera (Fonyód), Orosz (Siófok), Fürtös (Siófok), Mohácsi (Nagyatád). A bajnokság őszí végeredménye: 1. Siófoki B. 15 15 «9 59-15 30 •s Kiss J. SE 15 11 2 2 42-13 24 3.* Táncsics SE 15 9 3 3 45-17 21 4. Latinca SE 15 0 l 4 29-21 20 5. Barcs SC 15 7 4 4 19-18 18 fi. BoglárJelle 15 7 2 fi 34-24 Ifi 7. V BKM Vas. 15 fi 3 fi 22-20 15 8. Tahi MSC 15 3 7 5 12-16 13 9. Marc. VSE 15 5 2 8 20-31 12 10. Nagy a. VSE 15 4 3 8 33-30 11 li. Fonyód 15 4 3 8 30-39 11 12. Kadark. 15 5 1 9 23-40 11 13. Karád 15 4 3 8 14-35 11 14. Csurgó 15 3 1 8 13-27 10 IS. Mcrny© 15 4 2 9 15-33 10 Ifi. Labod 15 3 1 11 11-42 7 togató főnökömet behívták tanúnak. A házban, ahol lakom, él egy öreg néni. Az az első héten sírva letolt, mint egy pengős malacot, merthogy az ő ártatlan, mindenkivel jót tevő öccsét is, csak azért, mert a ház az övé volt, elvitték, abban az ügyben. — Rokoni elfogultság. — Valószínű. De az kiderült nekem, hogy a kisöreg soha ki nem mozdult a házból. 40 éve nem érintkezett senkivel. Szóval, hogy ez a pasas összeesküvő nem lehetett, az biztos. — Az öreglánytöl veszed? — Nem. Van egy unokahúg is. Most a Patyolatban dolgozik. — Csinos? — Igen, de ennek ehhez semmi köze. — No jó. Lehetnek ügyek, amelyekről nem tudjuk pontosan, hogy is van. Tévedések is előfordulhatnak. — Ti értitek ezt? — Ilyet a párt nen enged! — Nem! De nem biztos, hogy tud róla. Megint hallgattak. Hirtelen nemcsak ezt az egy esietet, nemcsak Géza esetét a nénivel, és az unokahúggal, de az egész -életüket föl kellett dolgozni, és ez egyiküknek sem akaródzott. Valahogyan túl kevés volt hozzá a szellemi muníció, ha elrugaszkodtak a szemükkel látható, fülükkel hallható tényanyagtól, attól az egyszerűtől, hogy ok komoly. ígéretes ébredés Egy tetszhalott »feltámadásának« folyamatát kísérhettük figyelemmel szombaton Nagyatádon, a Gábor Andor járási—városi művelődési központban. Az újjáélesztéshez nem kellett elek- trosokk, sőt hipnózis sem; a Daloló Somogy mozgalom megújulását — ötesztendei csend után — a sikerek szaporodása, az énekkari produkciók iránti igény tette szükségszerűvé. Mert a somogyi kórusok száma és átlagos színvonala — gyakran emlegetett akadályok ellenére is — a legkiválóbbak közé tartozik az országban. Dalosaink remek »esztétikai propagandatevékenységet« fejtetek ki az utóbbi években Tours-tél a lengyelországi Miedzyzdrojeig, Hambvirgtól Várnáig, maradandó élményeket »vetettek« és vastapsokat arattak a »legjegy zettebb« hazai fesztiválokon Debrecentől Szombathelyig, a szépségérzet komplexitásához segítették hozzá a Nemzeti Galéria és a Történeti Múzeum látogatóit. Oklevelek, emléklapok, ér-. felnőtt emberek, a proletárha- talom részei, tiszta szívű, teljes hitű katonái, maradéktalan hívei, mert ez a világ- rendszer csinált belőlük embert, értelmeset, valakit. — Nem tudom — szólalt meg sok végre Béla. — Nem értem, nem látom át. S ezért ösztönöm azt súgja, az ilyen dolognak nem szabad közelébe menni. Az elvtársak tudják, mit csinálnak, rájuk kell hagyni. Ha rájönnek, hogy tévedtek, önkritikát gyakorolnak, és ha a párt észreveszi, hogy valakj olyan lopódzott soraink közé, aki magánbosz- szút áll a közösség fegyvere segítségével, akkor a párt arra le is fog sújtani. Előfordult már ilyen a közelmúltban. Bíznunk kell, gy erekek, ez létünk feltétele! Okos, nyitott szemű figyelem, mert az ellenség nem alszik. Ezt én tudom legjobban. Nincs olyan nap, éjszaka, hogy ne volna határsértés! Kísérlete! Mert sem a műszaki záron, sem éberségünkön senki áttörni nem tud. Géza nagyot sóhajtott, és egy kicsit türelmetlenül mondta: — Igazad van, igazad van, de biztos a halaknak mondod, mert nekünk ugyan minek. Itt egy Valóságos kerületi DISZ-titkárral ülsz együtt, meg velem, a politikai osztály munkatársával. — Magamnak is mondtam — dacoskodott Béla. mék, plakettek, ajándékok jelzik a sikereket. A megyei tanács és a megyei művelődési központ »csomagterve« tehát időszerűnek bizonyult, a • közös dalolás, a tapasztalatcsere, a közönségtoborzás e fórumának újjáépítése kitűnő ötlet volt, s ráadásul példás precizitással és lelkesedéssel valósították meg. A meghívott huszonnégy együttes — egy-két kivételtől eltekintve — a megyei dalosegyletek színsavához tartozik. A gyermekkórusok hangversenyéről hiányzott ugyan két »klasszis« — és nemcsak a megyei értékrendben klasszis — együttes: a kaposvári Tóth Lajos és II. Rákóczi Ferenc általános iskoláé, mindkettő »önhibáján kívül«, a nyolc kórus azonban így is megbízható keresztmetszetet adott a mozgalom és az általános iskolai énektanítás helyzetéről. Általános tünetnek éreztük, hogy — ki tudja, miért? — a gyerekek mintha nem mernének lelkesen, hévvel, önfeledten énekelni; kivétel csupán kettő volt: a Peperö Gyula által betanított berzenceiek és a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola Schuster Gyu- láné által irányított, minden szempontból kiváló kórusa. Jó jel azonban, hogy — bár éppen az egészséges ösztönösség rovására — a gyermekkórusok hangzáskultúrája finomabbá, csiszoltabbá, áttet- szőbbé vált, a ritmus és a dinamikai hatások »beállítása« is megbízhatóbb, stílusosabb. mint korábban. E fejlődést elsősorban megyeszékhelyünk bárom kórusának — a Kisfaludy, a Zrínyi és a Petőfi iskola együtteseinek — fellépésekor »könyvelhettük el«. Figyelmeztető jel viszont a hangszín egysíkúsága. Érthetetlen, indokolhatatlan, hogy a kicsinyek ugyanazzal a finom, sőt gyakran finomkodó hangszínnel énekeljék végig a népdalokat, a gyermekdalokat és a klasszikus műveket. Külön kell szólnunk a délelőtti koncert »meglepetéscsapatáról«, a somogyjádi gyerekekről. Őket eddig jobbára a második vonaliban tartottuk számon, ám szombati produkcióikkal — a balatoni népdalcsokor vitalitásával és mindenekelőtt a Mozart-dal áttetszőén szép harmóniáival — most feltétlenül az élmezőnybe léptek, hála tanáruk, Egri Bálint kitartásának. Ugyancsak a kevésbé átütő, de csiszolt hangzás ideálja jellemezte a közép- és főiskolai énekkarok hangversenyét. Itt, ellentétben a délelőtti koncerttel, nem hallottunk ugyan kirívóan gyenge produkciót, de pozitív meglepetés is kevesebb akadt. A kaposvári Táncsics és a nagyatádi ftimnaaium kórusa, ha nem is rohamosan, de egyenletesen fejlődik. Korrekt kulturáltságáért tetszett a Munkácsy gimnázium csoportja és a tanítóképző főiskola két együttese. Igazi, magával ragadó élményt adott viszont a csurgói Csokonai gimnázium kamarak árusa, Pintér József dirigálásával. Ritmikai pontosságuk, az összhang kultuJ ráltsága, s nem utolsósorban igényes, merész műsorválasztásuk feltétlenül az országos élmezőnybe predesztinálja őket. Felnőtt kórusaink esti koncertje kételyt ébresztett a rendezvény időpontjának megválasztásával kapcsolatban. A színvonal elbírálásakor — sajnos — nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hangversenyre nem sokkal a nyári »lazítás« és csak jó egy hó* nappal a rendszeres próbák megkezdése után került sor, s az elfoglalt felnőttelvet bizony jóval nehezebb ősz közepére »összerázni«, mint a diákokat. Jórészt ezzel magyarázhatjuk, hogy több kiváló együttesünk — mint a SAÉV munkáskórusa és a Somogy megyei Pedagógus-férfikar — mélyen * tudása alatt »produkált«, sőt más énekkaroktól egészen gyenge megnyilvánulásokat is hallottunk. Híresen magas színvonalát »hozta« viszont a KISZÖV Vi-kár Béla Vegyeskara, Zákányt Zsolt vezényletével. Szerencsére a meglepetés itt sem maradt el: a nagyatádi pedagógusok alig több mint két esztendeje alakult női kara nyújtotta, Bender Istvánná irányításával. Akár magyar népdalfeldolgozást, akár svéd kompozíciót énekeltek, előadásuknak mindig volt karaktere, »fazonja«, és volt vitalitása is. Hanganyaguk egyelőre talán nem tartozik a legeszményibbek közé. Kulturáltságuk, muzikalitásuk azonban sejteti, hogy megyénknek hamarosan' újabb, magasan kvalifikált női kara lesz. Összegezve: ha a Daloló Somogy atádi rendezvényén volt gyengébb szereplés is, mint amit vártunk, a rendezvény jól sikerült, és a megye legjobb énekkarainknak megfelelő tapasztalatcsere-lehetőséget teremtett, örülnénk, ha e szép kezdeményezés után nem »állna be« ismét a tetszhalál. És ha a »kitekintést« olyan tudású meghívott vendégek is erősítenék, mint a szombati koncerten a székes- fehérvári Építők Alba Regia Vegyeskara. Lengyel András Somogyi Néplap (Folytatjuk.)
