Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

Fegyelem az iskolában

„Maradj nyugton, mert.

Újra fiatalon

Harmincéves a Somogy Táncegyüttes

.kiváglak, kidoblak, kihajítalak, felképellek, felpofozlak, megnyakallak, megemlítelek az osztályfőnöknek, behívatom a szüléidét beírok az ellenőrződbe, fekete pontot kapsz, kiküldelek a folyosóra, elégtelent kapsz, megbánod, ráfizetsz, nem lesz jó vége, rossz vége lesz ...« Légyseregek módjára röpködnek az ilyen és hasonló kifejezések iskoláinkban. A nyakleves, a vonalzós »pacsi«, a kormos, a kukoricás térdepelés s »a fogd meg a lábujjadat, édes fiam« immár kiment a divatból — az erkölcsök és a jogszabályok fejlődésének következtében —, ily módon maradt a szankciók emlegetése #u nt »fegyelmezési« módszer. Az idomítás eme eszközeiről aligha esik majj szó azokon a tesztlapokon, beszélgetéseken, felméréseken, ame lyeket az elmúlt hetexben kezdtek el összeállítani több ezer iskolánk pedagógusai, hogy eleget tegyenek a kötelező nevelési célnak: fölmérjék, milyen a fegyelem oktatási intézményeinkben.

Mert sokasodnak a panaszok. A pedagógusok szerint a tanulók egyre neveletlenebbek, a szülők szerint az iskolákban évről évre gyarapodnak a megengedhetetlenül »kemény« nevelési eljárások. A gyermek- és ideggyógyászok egyöntetűen állítják publikációk sorában: rohamosan növekszik a szorongásos, neurotikus kicsinyek száma. A bajok forrását nem ritkán a tanteremben, az önérzetet és igazságérzetet sértő fegyelme- zés; eszközökben, a viszonylag merev alá- és fölérendeltségi viszonyban kell keresnünk.

A fiatal, jó egy esztendeje dolgozó tanárnőt nem kedvelik a gyermekek. Viselkedése

Collegium

Academicum

A tudományos eredmények ismertetésére, a vitás kérdé- j s»ek megtárgyalására különleges megoldást találtak a Lengyel Tudományos Akadémia vezetői. Tíz évvel ezelőtt életre hívták a Collegium Acade- micumot, amelynek rendezvényein minden érdeklődő részt vehet, s találkozhat a lengyel, valamint a meghívott külföldi tudósokkal.

A kollégium előadásai kétórásak, de rendszerint az éjszakába nyúló parázs viták követik a beszámolókat, s a vitákon számtalan új problémát vetnek föl.

Az utóbbi öt egyetemi félévben 98 professzor 256 előadást tartott a tudomány legújabb eredményeiről az előadássorozatokon. A legtöbb előadás a társadalomtudományok, a közgazdaságtan és a jogtudomány kérdéseivel foglalkozott. Nagyon látogatottak voltak még a biológiai tárgyú előadássorozatok, sokan érdeklődtek a genetika, a Kísérleti biológia egyes témái iránt. A műszaki területen a, fizikai, kémiai, geológiai, elektronikai, energetikai és rendszertani előadások vonzzák leginkább a hallgatókat.

A Collegium Academicum a Lengyel Tudományos Akadémia varsói palotájában működik. Két kihelyezett tagozata is van, Gdanskban és Katowicében. A becslések szerint a Collegium fennállása óta több mint 120 ezer hallgatója volt az előadásoknak. Az Akadémia népszerűvé vált könyv- sorozatban is kiadja az elhangzott előadások anyagai. I

A Collegium Academicum-1 nak célja a fentieken túl Pa-1 tál tudósok képzése és tovább- j képzése is. Néhány éve a kői- j légium doktori fokozatot is! nyújt. Az itt tovább specializálódó, fejlődő új tudósgeneráció nem egy tagjából lett az idők folyamán a Collegium Academicum olyan előadója, aki hozzásegítette az új ismeretekre szomjazókat. hogy jobban megértség, megismerjék d ma világát.

rideg, beszédmodorában a kedvességnek, humorérzéknek nyomát sem leljük, órái elviselhetetlenül unalmasak. Izgalmasabb elfoglaltságot Kereshetnek hát a nebulók: óra közben beszélgetnek, játszadoznak, a tanárnőnek fittyet hánynak. »Jutalmul« úgynevezett fekete pontok tömkelegét kapják: a tanárnő »módszertárából« csupán erre a bárgyú eljárásra futja. Az eredmény: a gyermekek igazságérzete feiborzolódik, az ellenérzés a végletekig fokozódik a pedagógus és — ami ennél jóval nagyobb baj — a tantágy iránt.

Megyeszékhelyünk teátruma előtt iskolások nyüzsögnek: a gyermekszínházi fesztivál egyik előadására jöttek. Néhány perccel a becsengeíés előtt korosodó tanárnő kiabai- ja össze a csintalan fiókákat. »Aki odabent rendetlenül viselkedik, holnap osztályfőnöki intést kap!« A színészexet persze hidegen hagyja a nemes didaktikai cél, a fegyelmi szempont: önfeledten ko- médiáznak, mindent elxövet- nek, hogy bevonják a jaLek- ba a közönséget, és nem 's sikertelenül. Az apróságok hangosan »szurkolnak«, bekiabálnak, kacagnak és ficánkolnak, egyszóval részt vesznek a mókázásban. A tanárnő azonban megunja a mulatságot és pulykavörösen pattan fel. »Nem hallgatsz el rögtön? Nem tudsz nyugodtan ülni? Na várj csak!« S a gyerekek elnémulnak... Megtanuljak, hogyan kell hűvösen végignézni az előadást és langyosan tapsolni a felvonás végén . .. Megtanulják, hogy a véleményeket, érzéseket csak szolidan illik kinyilvánítani.

így válik lassanként eszményünkké az engedelmes, úgynevezett jó gyerek. Örülünk, ha a tanuló rezzenéstelen arccal üli végig a legunalmasabb tanítási órát, s megdicsérjük ha nyakig begombolva, meg- adóan viseli az elszürkülő iskolaköpenyt« példásra értékeljük magatartását, ha nem vitatkozik a pedagógussal, de »betörjük«, »normális« honpolgárrá neveljük, fegyelmezzük, idomítjuk, ha saját színes ruhácskáját részesíti előnyben az indigószerű iskolaköpennyel szemben, megrójuk vagy megbüntetjük fegyelemsértésért, h# az órán »spontán« véleményt nyilvánít. De miért?

A legkézenfekvőbb magyarázat: a pedagógusok immár krónikussá vált idegessége amelyen aligha csodálkozna- tunk, ha figyelembe vesszük, hogy havonta több mint száz

órán át kell tűrniük hamvne- harmincöt gyermek »csipogását« vagy rendetlen viselkedését, és szűk, balesetveszélyes folyosókon, tantermekben kell vigyázniuk tanítványaik testi épségére is. »Ludasak« e kollektív idegességben tehát a magas osztálylétszámok és néhol a hozzáértés nélkül tervezett épületek. Nehéz volna elhallgatni azt is, hogy a tanárok, tanítók egy része nem éppen az »egészséges kiválasztódás« alapján került a pályára, ismert társadalmi okok miatt. Jóval kevésbé emberközpontú, kevésbé felelősségteljes munxak.n'ök betöltéséhez is szükséges ma már az alkalmassági vizsgálat, de főiskoláink, egyetemeink felvételi vizsgáin csupán az a lényeges szempont, képes-e a jelölt elemezni egy Babits- verset, le tudja-e vezetni a gömbtérfogat megoldóképletét, fel tudja-e sorolni Europa vulkanikus hegységeit. A lélektani oldal senkit sem ériekéi. Bármely rideg, egészséges kommunikációra képtelen, cezarömániás vagy neurotikus személyiség kaphat pedagógusdiplomát, ha legalább elégségesen fölkészült a Kollokviumokra, szigor’atokra, államvizsgára.

Egy másik oka lehel a lélekölő, görcsös fegyelmezési módszereknek a teiiesitmény- elv túlhajtása. Pedagógusainknak »kutyakötelessegüK« a kötelezően előírt anyag megtanítása, arra azonban alig marad alkalmuk és idejük, hogy a gyermekkel mint személyiséggel, mint élő organizmussal foglalkozzanak. A görcsök feloldására, a hiány pótlására az úttörőmozgalom is csupán részben képes. Oktatási struktúránk ezért nem járul hozzá megfelelően, hogy a mindig a pedagógus által meghatározott, kezdeményezett és irányított emberi kapcsolatok szimmetrikusakká, tehát megközelítően egyenrangúvá, demokratikussá váljanak. Ezen a helyzeten az úgynevezett úttörő- és diákparla- mentek sem sokat változtatnak.

Természetesen nem is adhattuk a -»fegyelmezési gondoknak és azok okainak teljességét. De a sok iskolában most megkezdett felmérések, i vizsgálódások nyemán bizonyára feltárul majd ok'^tásl rendszerünk jo nehány káros, gyermakideget roncsoló hatása is. önkritikusan, ködösítés és bizonyítványmagyarázgatas nélkül

Lengyel András

Felső-magyarországi táncok. Tánc 1972-ből.

Jubileumi műsorra készül a Somogy Táncegyüttes. Azok a fiatal táncosok, akik most az együttest alkotják, csupán hírből ismerhetik a csoport múltját. A tánc szeretetéből, az együtteshez való ragaszkodásból szövik a jubileumi tánokoszorút, mely az elmúlt néhány év. kiemelkedő sikerű koreográfiáját idézi föl. Az együttes »öregei« — akik véglegesen megváltak már a tánccsoporttól — is készülnek a decemberi bemutatóra. Idő közben pedig m utánpótláscsoport is »felnőtt«;, ők két tánccal szerepelnek a jubileumi műsorban. Ha a műsortervbe pillantunk, rögtön feltűnik, hogy elsősorban két koreográfus: Novak Ferenc és Foltin Jolán táncait újítják föl erre az alkalomra. Tizenöt évig Kanyar József vezette a Somogy Táncegyüttes elődjét, a népi együttest, s az újabb tizenöt év alatt hatan váltották egymást az együttes élén. Pár hónapja Mosóczi István, a budapesti Vasas Táncegyüttes tagja, fiatal koreográfus vette *át az együttest. Három úí táncot tanít. a bemutatóra.

A Latinca . Sándor Művelődési Központban kerestük meg a Somogy Táncegyüttest.

Csak az bírja a próbák igénybevételét, akiben erősen él az elhatározás, hogy táncos lesz. Hetente kétszer,

ezekben a hetekben háromszor, négy-négy órát dolgoznak a színpadon. A kedd esti próbára várták Fossa Lászlót a Népszínházból, hogy az együttest kísérő zenészeknek nyújtson segítséget.

Amióta személyesen ismerem az együttest, mindig a táncosok között találtam Bó- dis Máriát. Sok éve, hogy itt táncol.

— November 30-án lesz tizenhat éve. Itt kezdtem a gyermekcsoportban. Három évig — abban az időben jártam gimnáziumba — eljártam a gyerekcsoport és a felnőttegyüttes próbáira is.

— Mindvégig töretlen volt a hűség a Somogy Táncegyütteshez?

— Háromnegyed évig nem táncoltam. Két gyerekem született, s összesen nem hiányoztam egy évet miattuk.

— Hűség a tánchoz, hűség az együtteshez. Nem tudnám más szavakkal kifejezni ezt a kapcsolatot.

— A tánc szeretetéből fakad. Hiába változott az együttes az évek során, mindig jöttek fiatalabbak, de mindig otthon éreztem magam közöttük. Nagyon jó oktatóm volt: Vida József.

— Az együttes mikor dolgozott a legeredményesebben?

— 1968-tól 1972-ig. Mindent megkaptunk abban az időben:

Kincses

Kincs birtokában van Ka- rádi Anti bácsi, a kaposvári Schönherz utca háromablakos házának gazdája. Mesekincs- csel tarisznyálták föl, még gyerekkorában. Édesapja egy időben őrei kanász volt, de nem is tőle tanulta csodálatos történeteit, hanem egy szlavóniai horvát öregembertől, Bogdán Mártontól. Jó harminc-negyvenet tud, de olyat ám, hogy a legrövidebb másfél órás. Neki is kezdett az égig érő fa történetének, amelyben — halljanak csudát, talán nem is véletlen — egy kondásgyerek a főszereplő, aki sárkányokat győz le...

— Milyen volt az egykori kondásélet?

Kincses Karadi Antal neki- készülődiik a válasznak. Testes, bajszos ember, ötvennégy évvel a háta mögött.

— A szegénység ragadt meg az emlékezetemben abból az időből; olyan volt a pásztorélet. Pénzhez ritkán jutottunk, ugyanis termésben fizettek. Enni volt mit. de ruházkodni nemigen lehetett. Öt év ment el így az életünkből ott, Orci- ban.

— S a többi gyerekév?

— Mi egyébként szentjakabiak vagyun. Innen mentünk oda pásztorkodni. No, a gyerekévek. Hát bizony, tizenhárom évesen már mentem

arámmal a Nádasdi-erdőre fát vágni. HataLemis világ volt,

annyit végeztem, majd három ismétlőt. Napszámba jártunk, alkalmi munkákat vállaltunk. 1948. január hatodikén vettem el a sántosi Orsós Juliannát.. Négy lányunk született. Három unokánk van.

— Hogyan indult a közös életük, Orsós Juliannával?

Hátratolja fején a sildes sapkát, s mielőtt még megszólalna, közbevág élete párja, a hajdani Orsós Julika, akin alig látszanak az évek: szép asszony.

— Jár tűnik masináim a sántosi Mayer János gépével,

máskor meg Frame* András szentbalázsi gépével. Mi tulajdonképpen a munkában ismertük meg egymást. Ügy volt az, hogy a kiicsépelt gabonából tizenegy százalék illette meg a gépet, abból 5,5 százalékot kapott a munkás. Mind a tizenkilencen egyformán. így aztán 10—11 mázsa gyűlt össze egy-egy idényben.

Anti bácsi veszi át ismét a szót. Mintha a fonalat kapná föl, ezt a témát folytatja:

— Akkoriban, huszonötharminc éve még nem kapkodtak a cigányért. Válogattak közülünk. Jártam a cukorgyárba dolgozni, aztán bentmaradtam a szezon után is, karbantartani a gépeket. De most már 1964. április ha- todika óta a húskombinátban alkalmaznak, raktári segédmunkán. Olyan dolog ez, hogy nem a legnehezebbek közül való, de vannak időszakok, amikor erősebb a munka...

Most éppen táppénzen van, elparancsolta a munkahelyéről a betegség. De családjának többi tagja mind a kombinátban dolgozik. Beszédes élete volt, amíg idáig elérkezett. Egykori nevét is elcserélte, így lett Kalányosból Karádi. Ezt a szép házat 1967-ben épülték a régi egyszobás helyén. Most a fürdőszobán törik a fejüket: hogyan, s mint legyen. Szükség van rá, ebben nincs köztük véleménykülönbség.

Az unokák szerelik a meséket, sőt annyira élő ez a mesekincs, hogy Andrea és A net- . te, a két kaposvári lányka is I tud már közülük jó néhányat. I Családi körben gyakran me-1 sél a fiatal »nagyapó«, de a! virrasztásokon szívesen hall 1 gatják Anti bátyáinkat az utcabeliek is.

Hogy mennyire értékes az, amit Karádi Antal magáénak mondhat, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Szapu Magda fiatal néprajzos már rögzíti is a meséket magnetofonra, képmagnóra. S talán nemsokára köz-kinccsé válnak Anti bácsi meséi.

Leskó László

díjaikat, külföldi utazást. Fesztiváldíjasok voltunk, « hazai versenyeken az első, második díjat mi kaptuk. Görögországban elnyertük az Arany Artemisz díjat. Két alkalommal tüntettek ki bennünket kiváló együttes címmel. A Ki mit tud? A középdöntőig jutottunk el.

— A »csúcsra«, azt hiszem, nemcsak az együttes tagjai emlékeznek szívesen, hanem a közönség is: azok, akik akár a képernyőn, akár a somogyi színpadokon látták táncaikat. 1972 után mintha ez a ragyogás elhalványult volna, sőt a szürkeséget sem kerülhették el.

. — A vezetőink, az együttes tagjai gyakran váltogatták egymást. Ez nem használt.

— Van remény, hogy visz- szajutnak a csúcsra?

— Azok a táncosok, akik most a Somogyot alkotják, ennél nehezebb időszakot is képesek voltak átvészelni. Őket is már összeköti a tánc szeretete. A kérdésre optimista választ adhatok: van remény, hogy föltámad az együttes. A legfiatalabbak két éve táncolnak itt; a közösségi élet jó, beilleszkedtek. Az idősebbek segítik őket.

— Bizony, nem kevés lemondással jár egy ilyen szenvedély.

— Se színház, jóformán semmi szórakozás ezen kívül. De ha nem segítenének a szüleim, nem is gondolhatnék azon, hogy táncoljak-e. A férjem is itt van az együttesben. Muníka mellett elvégeztem a gyógy szerészasszisztens-kép- zőt is, most a jogsegélyszolgálattal ismerkedem egy tanfolyamon.

— Azt hiszem, akiben megvan a képesség, hogy ennyi mindennel megbirkózzon, az nem tekinti fárasztónak ezt a színes és gazdag életet.

— Én nem érziem, hogy elfáradok.

A Somogy Táncegyüttes most negyvenöt tagú. Fiatal koreográfus és vezető áll az élükön, Mosóczi István. Nem árulta el, másoktól tudom, hogy itt nőtt föl az együttesben. Rég volt...

— Miért vállalta el a Somogyot?

— Személyesen is kötődő«» az együtteshez: ezzel a csoporttal szeretnék együtt dolgozni, nekik -készítek koreográfiát. Olyan lehetőséget kaptam Kaposváron, amely — hosszú távú feladatot jelent számomra. Ebben a megyében sokat tehet ez az együttes a közművelődésért, a hagyományok ápolásában. Ügy érzem, ez alatt a rövid idő alatt is kialakult már az a biztos alap az együttesben, amelyre a jövőben építeni lehet.

Horányi Barna