Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

Pályakezdő értelmiségiek Szembeszegülök Egységes vagy heterogén közegbe került beilleszkedni tudókról, s menekvést vá­lasztókról szóltunk soroza­tunk első és második részé­ben. Számításba vettük az ifjú diplomásokra ható leg­lényegesebb ösztönző erőket, az ön-elfogadtatást akadályo­zó körülményeket, s a pá­lyakezdők felelősségét is. Most — egy másik felosztá­si elv alapján — beszéljünk azokról, akik ellenálltak a rossz utakra kényszerítő szél­járásnak! Kesztyűt dobni a divatnak T. B. huszonhat esztendős gimnáziumi nyelvtanár. Az egyetemein az »évfolyam eszének« tartották; betéve tudta az angol—magyar ké­ziszótár tartalmát; enciklo­pédikus tudásának, hatalmas olvasottságának a legtehetsé­gesebb hallgatók is csodaia- ra jártak. Visszautasított egy tanársegédi állást és néhány, más »nagy lehetőséget« is: eltökélte, hogy nyelvtanár lesz, gimnáziumban. — Ismerőseim, barátaim, sőt hozzátartozóim hónapokig »győzködtek« arról, hogy egy jó bölcsész számára a taní­tás egyenlő az öngyilkosság­gal — legalábbis a szellemi ellaposodással —, és próbál­tak rávenni, hogy szegődjek el vállalati tolmácsnak, mert ott sokat kereshetek, idegen- vezetőnek, mert akikor rend­szeresen utazhatok Nyugatra, és istenigazából megszedhe­tem magam. De nekem a tanároskodáshoz volt és van kedvem! Egy diplomás tanár miért csináljon féWétlenüT valami mást, miért ne ép­pen tanítson? Igaz, T. B. közben tudo­mányos munkát is végez, sőt publikál is. igazgatója és né­hány kartársa megrökönyö­désére. De ő a szellemsor­vasztó széljárással is szem­beszegül, akár korábban a divathóborttal. Gátszakrtás - higgadtan O. E. huszonhét esztendős, a fővárosból, a közgazdaság- tudományi egyetem padjaiból került egy országos nagyvál­lalat somogyi íiliáléjához. Az előzetes megállapodás és a szerződés ellenére olyan munkakörben foglalkoztat­ták, amelyhez egy közgazda- sági szakközépiskolában szerzett érettségi és egy tan­folyam elegendő lett volna. — Közvetlen főnököm mindössze két évvel volt idő­sebb nálam, de taktikai ér­zéke — és ezáltal jövedelme — legalább kétszerese volt az enyémnek. Ö — ki • tudja, miért — vetél y társat látott bennem, és ezért ott »fúrt- faragott«, ahol csak tudott. Mégsem haragszom rá; ki­bontakozási vágya szükség­szerűen terelődött ebbe a csatornába, hiszen a Vállalat­nál nem volt más mód az érvényesülésre. Hosszú ide­ig szembeszegültem irányítá­si módszereivel, a tekinüeiy- elven alapuló hierarchiával, de mindhiába. A vállalatnál az utóbbi hó­napokban felgyorsult a fluk­tuáció üteme, s O. E. is el­pártolt sok más társával együtt egy igen komoly szak­*91« Beszélgetés a holnapról, a hivatásról Or. Dénes Lajos miniszterhelyettes a mezőgazdasági főiskolán — Valamikor tavasszal ígé­retet tettem arra, hogy eljö­vök Kaposvárra, találkozni a főiskola oktatóival, hallgatói­val, beszélgetni mindarról, ami kölcsönösen érdekel ben­nünket — ezekkel a szavak­kal kezdte mondandóját teg­nap délután a Kaposvári Me- zőgazdasái Főiskola aulájában dr. Dénes Lajos mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes. A főiskola KISZ bizottsá­ga hívta meg a miniszterhe­lyettest. látogasson el az in­tézménybe, találkozhassanak, beszélgethessenek életükről, munkájukról. Délelőtt dr. Gu­ba Sándor főigazgató és a fő­iskola vezető tanárai fogadták a vendéget, tájékoztatóik rö­viden az intézetben folyó ok­tató, kutatómunkáról, terme­lésfejlesztő tevékenységükről, a mezőgazdasági üzemekkel való kapcsolataikról. Ezután dr. Dénes Lajos megtekintet­te a most is épülő, fejlődő főiskola létesítményeit, nosz- szan elidőzött a központi la­boratóriumban, ellátogatott a kísérleti telepekre, megtekin­tette a most felépült, európai színvonalú próbavágóhidat. Már gyülekeztek az aulá­ban a hallgatók, amikor még javában folyt az iskola KISZ- vezetőivel a kerekasztal-be- szélgetés. Szabó Ferencnek, a KISZ-bizotteág titkárának tá­jékoztatója nyomán élénk és közvetlen eszmecsere alakult ki a főiskolai ifjúság életé­ről, politikai képzésükről, te­vékenységükről. így már csak néhány pillanat maradt arra, hogy a miniszterhelyettes be­tekintsen az intézet audio­vizuális termébe, néhány sza­vas tájékoztatót hallgasson meg az oktató és módszertani csoport munkájáról. Vártak a fiatalok. A tájékoztató témája a me­zőgazdaság hatodik ötéves tervi áelacUU volt, majd a jövőnői, a hivatásról, a mai hallgatókra váró holnapi fele­lősségteljes termelőmunkáról beszélgetett dr. Dénes Lajos a résztvevőkkel. Elöljáróban rö­vid tájékoztatót adott a mi­nisztérium alá tartozó felső­fokú oktatási intézetekről. Külön részletességgel szólt a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskoláról; a minisztériumi in­tézetek között is a legmaga­sabb arányú a túljelentkezés. Hazánkban egyre nagyobb jelentősége van az állatte­nyésztésnek. egyre nagyobb ebben az ágazatban a tudás iránti igény, és a kaposvári főiskola az egyedüli, ahol ál­lattenyésztő üzemmérnököket képeznek. Ez az intézmény igen nagy eredményeket ért el eddi& most is épül, és to­vább kell fejleszteni, meg­őrizve az itt kialakított nagy­szerű módszereket, szellemi hagyományokat. A mezőgazdaság helyzeté­ről szólva röviden vá­zolta az' év rendkívüli nehézségeit, a kalászos gabonáknál bekövetkezett veszteségeket, melyeknek kö­vetkezménye, hogy ez évi ter­vét nem tudja száz százalékig teljesíteni az ágazat. Követ­kezetes, jó munkával a jövő évben kell ezeket a kieséseket pótolni úgy, hogy telljsüljenek az ötéves terv céljai is. A ha­todik ötéves terv kapcsán nem számokról szólt, hanem mód­szerekről, követelményekről. A gondolatok sorában szere­pelt az emberi munka minő­ségének javítása, az értelmes gazdálkodás, szervezés és ta­karékosság, az emberi, a ve­zetői magatartással kapcsola­tos követelmények. A hallgatók nagy tapssal köszönték meg a miniszter- helyettes kötetlen szavait. Látogatásának befejezése­ként tegnap este dr. Dénes Lajos a főiskola vezető taná­raival folytatott eszmecserét. % M. mai felkészültséget követelő munkahelyre. Ideáljaiból jot­tányit sem adott fel. »A ge­rinctörést nem vállalom, te­hát törvényszerűen kitartó­nak, ha kell, dacosnak kell lennem« — vallja. . Ha ellenállsz, elúszik a prémium! Ä huszonnyolc esztendős S. 1. pályafutásában sűrítet­ten találjuk meg a pályakez­dés valamennyi ismérvét. A nyitott gondolkodású, előzé­keny modorú építészmérnök egy speciális munkákat vég­ző vállalatnál helyezkedett el. — A munkába állás után két-három hónapig nem kap­tam semmilyen feladatot, csak lézengtem, »kapkodtam a fejemet« a gyanakvó pil­lantások elől. A nagy jövés­menésben senkinek sem ma­radt ideje arra, hogy velem foglalkozzon. (Az igazság kedvéért hozzá kell termem: velem együtt kettő, e speciá­lis építési ágazatban képzett mérnöke volt akkoriban a vállalatnak: ma már egy sincs!) Végül kisütötték, hogy — a legfontosabb gyakorlati követelmények megismerése céljából — menjek el műve­zetőnek egy Balaton-parti építkezésre. A »beletanulást« magam is kötelességemnek tartottam, szívesen vállaltam hát a munkát, bár igen fele­lősségteljes, sőt balesetveszé­lyes is volt. Ezután rövid időközönként hétszer-nyolc- szor »vezényeltek« más mun­kahelyre, mindig dicsérettel, s mindig közvetlenül a mun­ka befejezése és a prémium­osztás előtt Hétszer-nyolc­szor kapta meg más személy a prémiumot azért a munká­ért, melyet az én irányítá­sommal végeztek. Megun­tam ... Nem voltam hajlandó maradni, bár nyolcszáz fo­rint fizetésemelést ígértek. Gyomorforgatónak éreztem a dilettantizmust felháborító­nak az elfuserált munkálato­kat, a hiábavalóan elpazarolt P*e*3Bffc< es a cfatiSbraBiígl Horbarátság alaíliaaa. kiosztott prémiumokat S- £ jelenleg egy másik építőipari vállalat alkalma­zottja. Itt sem teljesen a képzettségének _ megfelelő munkát végez.' de a közös­ségben jól érzi magát Ügy gondolja, megbecsülik. „Hiánycikk" a diplomás Somogy az országos rang- Jístán a 18. helyet foglalja el a felsőfokú képzettségű szak­emberek számával. Hazánk lakosságának 5,3 százaléka diplomás, megyénk népessé­gének mindössze 3,8 százalé­ka. »Nettó« számértékekre lefordítva ez azt jelenti: e pillanatban 5400 mérnökre, tanárra, orvosra, közgazdász­ra, népművelőre, tudomá­nyos kutatóra lenne szükség ahhoz, hogy elérjük a hazai átlagszínvonalat. Ennyi szakember gyors alkalmazá­sa lehetetlen, marad tehát a már létező tartalékok fel- használása. Idézet Papp Tibornak, a SÁÉV volt főmérnökének nyilatkozatából. Megjelent a Somogyi Műszaki Szemle ez évi második számában: »Túl könnyen engedünk el embereket, olyanokat is. akik a fejükben milliós értékeket hordoznak, s ha eltávoznak, ezt az értékét éppen az őket elengedő vállalat veszíti eL Ha egy új gép érkezik, azt a vállalat minden rendű és rangú vezetője megnézi,, szin­te körbesimogatja, de ha megérkezik egy új mérnök­ember, vajon hány vezető tud legalább annyi időt for­dítani erre a szakemberre, mint amennyit az új gépnél eltöltött?«. Akadnak persze már vi­gasztaló jelek is. Egyre több vezető veszi észre, hogy a fiatalok, ha kell, a lehetet­lent is elvégzik, s egyre több fiatal döbben rá, hogy a lí­ceumi szellem sem mindig jó, de ha az »átörökítéséhez« nem elég a tudás; a szívós­ság, gyakran a »rámenŐ6ség« is elengedhetetlen. Lehet hogy olykor gorombán, sér­tően szókimondók, lehet, hogy néha oktalanul panasz­kodnak — de mennyivel len­ne jobb, ha beadnák a de­rekukat? Lengyel András HÉTVÉGI TÁJOLÓ Cinemad isco Figyelemre méltó kezdemé­nyezést eredményezett a Dél­balatoni Kulturális Központ és a KISZ Siófoki Városi Bi­zottságának együttműködése. Szombaton délután 17 órakor lesz az úgynevezett Cinema- disco komplex programsoro­zat első rendezvénye a műve­lődési intézményben. A prog­ramban — remek árukapcso­lás! — a fiatalok táncos együttléte az általános mű­veltséget fejlesztő és szóra­koztató filmek megtekintésé­vel, esetenként zenei, irodal­mi és szórakoztató élő műso­rokkal párosul. A város akti­vistáinak már ma 17 órától bemutatót tartanak elképzelé­seikből, terveikből. Szomba­ton pedig Horváth József közreműködésével szólal meg - diszkózene, közben — tar­talmas kikapcsolódásként — egy olasz filmet vetítenek. Ugyancsak Siófokról érke­zett a meghívó: a könyv és ifjúság akcióhoz kapcsolódva könyvárusítást, könyvkiállí­tást, ajánlószolgálatot, könyv­diszkót, amatőr csoportok fel­léptét szervezi meg a kulturá­lis központ és könyvtár a KISZ járási—városi bizottsá­gával november negyedikére, vasárnapra. Kezdés 14 órakor. Megújuló kulturális életről {kaptunk híradást programfü­zet formájában Tabról: e hó­napban szerepel majd a mű­velődési házban az Állami Bábszínház és a Népszínház, Jgjlk Szalontay Mihály M"kx utolsó nap — Kérem, ha a mentőautó­ban halt meg ék a mentőor- vos bizonyosnak tekintette az exitust, ami valószínű, lehe­tetlen, hogy másképpen le­gyen, akikor biztos, hogy nem hozták be. Akkor minek? Ak­kor mindjárt vitték a fagyasz­tóba. — Nem — mondta az öreg konokul. — Nem. A mentő­autóban még élt. A rendőrsé­gen határozottan ezt mond­ták. Most jövök onnan. — Hozzátartozója? — Igen — felelte ingerül­ten az Öreg. — Hivatalos meg­bízottja vagyok a hivatalá­nak. Több h-betűs szó hirte­len nem jutott eszébe. — Nézzünk utána kérem! — mondta a másik egykedvűen. Csöngetett. Egy fityulás le­ányzó lépett be. Szép, kemé­nyített kötényruha, világoskék blúz. Tán ez volt a belső tar­talma is. Az orvos előadta a tényál­lást, a kislány mondta, hogy ő ugyan itt volt egész nap, de nem tud semmit; hívják Cilikét, a főnővért. Hívták. Jött. Üjra el lett mondta a bal­eset, a mentők, az óra. a kö­rülbelüli helyzet. Ciliké gon­dolkozott, majd egyszer csak tanítónénisem felnyújtotta az ujját, s a fehér fityulás feh- hér kötényhez fordult és an­nak mondta: — Na látod, ez az. Tud­tam, hogy ebből még baj lesz. Egy kórházban semmiféle pon­tatlanságnak nincs helye. Én nem is túrom! Mindig vitat­koztok velem, de lám ezért. — Mi? Hogy? — kapkodta fejét az Öreg. — Semmi, kérem. Az úgy volt, a doktor úr nem emlé­kezhet rá, mert operált, hogy egyszerre három mentő futott össze.i Ez volt az utolsó, de egymás sarkában voltak. Ma­ceráit a mentőorvos, hogy sú­lyos, hogy belső sérülés, hogy legalább azonnal meg kéne nézni; mondtam, vigyék be a vizsgálóba. Letették a folyo­sóra, aztán kis idő múlva ki­nézek, s látom, ott van a mentőknek még a hordagya, de se beteg, se mentős. Aztán mentem a vizsgálóba, szóltam a Kiss doktornőnek, ő volt egyediül szabad, de a vizsgáló­ban nem volt senki. Nem is értettem. Mentem vissza, és hordágy sincs. Nézek ki az ablakon, s látom, akikor for­dul ki a kert végén a főépü­let mellé, a íkapu irányában, a mentőautó. Ök hát elmen­tek, mint akik jól végezték a dolgukat. De hol a beteg? — Hol? — kérdezte bután az Öreg. Az egykedvű orvos szólalt meg: — Lehet, hogy nem Is volt olyan beteg? Ilyenkor egy-egy balesetnél a kosz, a horzsolás, a Ids seb, pláne ha nagyon vérzik, nagyobb riadalmat tud okozni, mint amekkora a baj. — De hát ez felelőtlenség! — hápogott az öreg. — Az — bólogatott az or­vos —, hogy elment, az! te­hettek súlyos belső sérülései, agyrázkódás satöbbi. Összees­hetett volna bárhol az utcán. Nagyon nagy felelőtlenség az ilyesmi; csak nagyon primitív vagy nagyon anarchikus ter­mészetű emberek, alkoholis­ták csinálnak ilyet. — Megáll az ész! — ször­nyűik ődött az öreg. — Elen­gedték!? Azt mondja, elment? El tudott menni?? — Kérem, nem is láttuk. Mi nem vettük át a mentőktől. Az eset után a Kiss doktornő rögtön a mentők után telefo­nált. Azok már épp új bal­esethez mentek, s mondták, hogy ők nem tudják, mi van. Azt hitték, mi bevittük a be­teget a vizsgálóba. — De hál; de hát... Nem értem! — Mi se. kérem,, de előbb pontosan utána kéne nézni, hogy ez az eset azonos-e az­zal az esettel, s az a személy ugyanaz-e, akit ön keres? Ez a mai »frontos« nap, a fá­radtságomon érzem; nagyon sok beteget hoztak be, kisgbb- nagyobb esetek voltak, de ez most nem fontos. Tessék ta­lán utánanézni a mentőknél, hogy nem halt-e meg a men­tőautóban. Mert akkor már talán a temetkezési vállalat­nál kell keresni. És nem is biztos, hogy Ha meghalt, a mentők a mi fagyasztónkba hozták. Vihették máshova is. Például... — és mondta an­nak a városnak a nevét, ahol az a bizonyos szálloda is volt, ahova a kocsiban talált szám­la már úgyis kényszerítette az Öreget. 9. Kicsft mérgesen — udva- rlatiamul hagyta ott őket. A »nesze semmi, fogd meg jól« levegője lengte körül a kór­házkertet, s az öreg nagyon csúnyán haragudott ezért er­re a kórházkertre. (Folytatjuk) megrendezik Tavaszy Noémi kiállítását, Erzsébet- és Kata- lin-bált tartanak, a szakkö­rökben, és klubokban is pezs­gővé szervezik az életet. A kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörö Művelődési Központban sem csalódnak a hét végén a fiatalok. Ma 18 órakor Együd Árpád tart elő-, adást a Fiatal Utazók Klub­jában. Téma: Somogy nép­művészete. Ugyancsak ma szervez ez az intézmény a filmtörténeti előadássorozat keretében általános iskolások­nak bérletes előadást A bá­tyámnak klassz öccse van cí­mű szovjet alkotásból. Az Is­merkedem a filmmel című so­rozat mai programja 15 óra­kor kezdődik. A színhely ugyan más — a középiskolások központi kol­légiuma —, de a rendező szerv ugyanaz: ma este 19 órakor a filmtörténeti és filmesztétikai szabadeigyetem keretében a Kék angyalt vetítik — ez /Marlene Dietrich parádés sze­repe. (Az alapmű Heinrich Mann Ronda tanár úr című regénye.) Ide kívánkozik az Is, hogy az ifjúsági és úttörő művelő­dési‘központ, valamint a taní­tóképző főiskola Cantus Pan­noni cus kamarakórusa vasár­nap 10 órakor a budapesti Történeti Múzeumban ad hangversenyt. Közreműködik a Barokk együttes. A kaposvári Csiky Gergely Színház társulata délután 14 árakor Spiró György Hajrá, Samu! című játékát adja elő a Latinca Művelődési Köz­pontban. Este 19 órakor Moliére Don Juan című szín­művét játssza a színházépü­letben. Szombaton ugyancsak a Don Juan kerül színre, 19 órakor. Vasárnap — 15 és 19 órakor — Kálmán Imre Csár- dáskírálynő című nagyoperett­jét adják elő. Ferdinand fő­herceg szerepét Komlós Ist­ván vette át. Ezek bérletszü- netes előadások. A Vörös Csillag filmszín­házban az első előadáson új magyar film kockái peregnek, a címe: Minden szerdán. A színes aikoí-ás rendezője Gyar­mat ny Lívia. F,gy kallódó fia­tal m agára eszmélését ábrá­zolja a neves rendezőnő, do­kumentumfilm iei tapasztala­tait összegezve játékfilmmé. Az esti műsor A Keselyű há­rom napja című lebilincselően izgalmas amerikai kalandfilm, mely a nem éppen makulátlan CIA-tevékenységreI ad képet A Szabad Ifjúságban 16 óra­kor a gyerekeknek vetítik a Vadnyugati mackókaland cí­mű színes, szinkronizált len­gyel-francia bábfilmet. Az esti két előadáson Az utolsó szolgálat című színes, szinkro­nizált amerikai alkotás látha­tó. A Latinca mozi ajánlata szombat—vasárnapra a Mé- reggel című NSZK bűnügyi történet, míg a Rákóczi mozi ma Az erőd című színes ma­gyar filmet ajánlja; ez Színe - tár Miklós és Hernádi Gyula alkotása, s a moszkvai feszti­válon eredménnyel szerepelt. Vasárnap ugyanitt a Kalózok Jamaicában című színes an­gol kalandfiimet tűzték mű­sorra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents