Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

ENSZ-közgyülés Szavaztak a „kambodzsai kérdésről” Szerdán éjszaka szavazás­sal ért véget az ENSZ közgyű­lésének az a vitája, amelyet az öt Asean-ország kezdeménye­zésére indítottak a »kambod­zsai kérdésről-«. A kambodzsai helyzet ki­alakulásának valódi okait több felszólalásban megkerülő vita részvevői közül 91 ország képviselője megszavazta az Asean-állaimofc által előter­jesztett és 25 nyugati ország által támogatott határozati javaslatot. Ez ajánlja, hogy »haladéktalanul vonjanak ki az országból minden idegen csapatot«. Huszonegy állam küldöttei a javaslat ellen sza­vaztak, 29 delegáció pedig tar­tózkodott. A javaslat ellen szavazott Afganisztán, Angola, Bulgá­ria, Belorusszia, Kuba, Cseh­szlovákia, Dél-Jemen, Etiópia, az NDK, Grenada, Guyana, Magyarország. Laosz, Mongó­lia, Mozambik, Nicaragua, Lengyelország, Sao Tómé és Principe, Ukrajna, a Szovjet­unió, Vietnam. A kambodzsai belügyekbe beavatkozó javaslat támoga­tója volt az Asean-országok mellett Kína, az Egyesült Ál­lamok, valamint Finnország és Ciprus kivételével minden európai tőkés ország, továbbá számos afrikai és latin-ameri­kai állam. Tanácskoznak az arab külügy­miniszterek Tuniszban csütörtökön meg­nyílt az arab külügyminiszte­rek tanácskozása, amely a november 20. és 22. között tartandó X. arab csúcsérte­kezletet hivatott előkészíteni. A találkozón 21 küldöttség vesz részt, köztük a PFSZ de­legációja is. Egyiptom külön- utas politikája miatt nem ka­pott meghívást a konferen­ciára. A tunéziai fővárosban, amely Kairót felváltva az Arab Liga új székhelye, az ünnepélyes megnyitó után zárt ajtók mögött kezdődött el az érdemi munka. Irán a hágai nemzetközi bírósághoz fordul Egyetlen teszt sem engednek el A volt sah hamarosan visszatér Mexikóba A CBS amerikai televíziós hálózat teheráni tudósítójának jelentése szerint Abol Hasszán Baniszadr iráni külügymi­niszter csütörtökön bejelentet­te: hamarosan szabadon bo­csátják az amerikai nagykö­vetségen őrzött túszok egy 'részét. A »fehérbőrű, amerikai állampolgárságú férfiak« — mint mondotta — továbbra is őrizetben maradnak. A 98 túsz között 36 nem amerikai állampolgárságú,' fő­leg indiai és pakisztáni sze­mély van, akik a nagykövet­ség alkalmazásában állnak.. A nők száma egyes jelentések szerint 13, mások szerint 7. Az sem tisztázott kérdés, ki­ket tekintenének »fehérbőrű amerikai állampolgárságú fér­fiaknak«. Ali Akbar Moinfar iráni kő­olajipari miniszter a Mabdad címe lapnak adott nyilatkoza­tában törvénytelennek minő­sítette Carter elnöknek azt a döntését, hogy befagyasztják az iráni állam amerikai ban­koknál letétbe helyezett, pénz­eszközeit. A miniszter szerint ilyen lépést egyetlen kormány , sem tehet a hágai nemzetközi bíróság vagy hazai bíróságai­nak engedélye nélkül. Moinfar bejelentette. hogy az iráni »iszlám forradalmi tanács« az üggyel kapcsolat­ban panasszal fordul a hágai nemzetközi bírósághoz és az amerikai bíróságokhoz. • * • A teheráni amerikai nagy- követséget megszállva tartó diákok csütörtökön újságírók­kal közölték: »Nincs jelentő­sége« Abol Hasszán BaniszadT megbízott külügyminiszter nyilatkozatának, amely sze­rint rövidesen szabadon bo­csátják a túszok közül a nő­ket és a színes bőrű férfiakat. Hangoztatták, mindaddig egyetlen embert sem bocsáta­nak el. amíg a megdöntött uralkodót nem szolgáltatják ki Iránnak, s e szándékuktól kizárólag Khomeini térítheti el őket Irán egyébként — azon kí­vül, hogy a hágai nemzetközi bírósághoz valamint amerikai bíróságokhoz szándékozik fo­lyamodni Carter elnöknek az j iráni követelések befagyasztá- I sárál hozott döntése ellen, Svájcban ügyvédeket bízott meg azzal, hogy eszközöljék ki a volt sah által svájci bankokban elhelyezett mintegy 4,5 milliárd svájci frankra tehető összegek visszajuttatá­sát Iránnak. Erich Diefen- bacher az egyik megbízott ügyvéd újságíróknak kijelen­tette: Reza Pahlavi 1974-ben Zürichben még a következő­ket mondotta: 5 maga nem rendelkezik semmiféle va­gyoninál. az általa letétbe he­lyezett összeg az iráni nép tu­lajdonát képezi. Az Arab Liga tuniszi kül­ügyminiszteri értekezletén bí­rálták Carter elnök intézke­déseit, és több résztvevő cél­zott rá: a továbbiakban ala­posabban megfontolják majd, hogy pénzösszegeket helyezze­nek el az Egyesült Államok­ban. • * * A volt iráni sah tíz napon belül elhagyja az Egyesült Államokat és visszatér Mexi­kóba — jelentette szerdán es­te az NBC-hálózat. Értesülése szerint az amerikai kormány nemcsak tud, a sah tervéről, hanem szorgalmazza is távo­zását : emlékeztették, hogy eredetileg mintegy három hétben irányozták elő ameri­kai gyógykezelésének időtar­tamát — s ez az idő már le­telt. Szerdai sajtójelentés szerint orvosai úgy látják: veszély nélkül szállítható. Az amerikai, kormány szá­mára nagy megkönnyebbülést jelentene, ha régi védence és szövetségese távozna az or­szágból. Washington azt re­méli, hogy ezzel megnyílna az út az iráni kormánnyal való tárgyalások, az ottani ameri­kai nagykövetségen foglyul ejtett túszok kiszabadítása előtt Hajószerencsétlenség Isztambulban Lángtenger a Boszporusz vizén Görög teherhajóval ütkö­zött össze, majd felrobbant egy román tartályhajó csütör­tökön az isztanbuli kikötő közelében. Mindkét hajó ki­gyulladt. A nagy erejű robbanás meg­rázta az egész kikötőt és Isz­tambul belvárosát is. A kikö­tő közelében az utcákat törött ablaküvegek borítják. A 90 ezer tonnás román »Indepen­dente« tartályhajóból kiöm­lött és kigyulladt olaj láng- i tengerként borítja a Boszpo­rusz tengerszoros vízfelületé­nek nagy részét. A török hatóságok lezárták a hajóforgalom elől a Boszpo­ruszt. Egyelőre több mint nyolcvan hajó vesztegel Isz- tanbul közelében és várakozik arra, hogy megfékezzék a ha­jókon keletkezett tüzet és lo­kalizálják a víz felületét bo­rító, lángoló olajréteget. A Reuter angol hírszolgálati iroda jelentése szerint a két hajón keletkezett tüzet sike­rült mgfékezni, az azonban nem ismeretes, vajon megfé­kezték-e már a lángba borult olaj réteget is. A torok hatóságok katonai járműveken szállítják át a la­kosokat az Isztambul két partját összekötő hídon, mi­vel a komphajók forgalma is megbénult. A hirügynökségek egymás­nak ellentmondó adatokat kő- j zölnek arról, milyen mennyi- j ségű nyersolaj került a ten- j gerbe a katasztrófa alkalma- i val. Egyes jelentések szerint I 50 ezer, mások szerint 95 ezer 1 tonnára becsülhető. Ami az emberveszteségeket illeti: a román tartályhajó személyze­tének tagjai közül eddig há­romnak a holttestét találták meg, egy tengerészt súlyos, kettőt könnyebb égési sérü- i lésekkel kórházba szállítót- J tak. ötven román tengerész i sorsa egyelőre ismeretlen. A j görög teherhajó egész legény­ségét sikerült megmenteni. A Minisztertanács megtárgyalta Munka és védelem Gondolkodásra késztető adatpár: az üzemi balesetek száma a népgazdaságban — kiváltképp az állami iparban, de a mezőgazdaság és az er­dőgazdaság területén is — 1970 óta fokozatosan csökken, ugyanakkor a halálos kime­netelű és a csonkulással járó szerencsétlenségek mind gya­koribbak. Ha csupán a közel­múlt számait vesszük figye­lembe: 1975 és 1977 között, éves átlagban, 116 ezer üze­mi baleset történt, s ebből 453 volt halálos, 887 pedig csonku­lásos. Tavaly kevesebb üzemi balesetről számolhatott be a statisztika: 111 ezerről, ám a sérültek közül 478-an haltak meg. Az idén, tíz hónap alatt — időarányosan — ismét emelkedett a halálos végű munkahelyi tragédiák száma. A technika fejlődik, mind bonyolultabbá válik — a me­zőgazdaságban immár nem lovakkal, hanem lóerőkkel: fejlett műszaki ismereteket igénylő gépekkel dolgoznak —, s az emberek szakértel­me (hozzátehetjük: fegyelme) mintha nem lenne képes ha­sonló léptókváltasra. Az ipar­ban például — 1966—1977 át­lagában — az üzemi balese­tek 39,1 százaléka vezethető vissza a dolgozók szakképzet­lenségére, gyakorlatlanságá­ra, 17 százaléka pedig a munka, a munkamenet hely­telen szervezésére, a felügye­let hiányára. E kedvezőtlen irányzat is indokolta, hogy a Miniszter- tanács napirendre tűzze a munkavédelem helyzetét, ám az elsődleges ok mégsem ez volt. Sokkal inkább az, hogy mindmáig nem volt olyan jel­legű, átfogó jogszabály, mint amilyent legutóbbi ülésén a kormány elfogadott. Hadd utaljunk az eddigi gyakorlat­ra: a munkavédelemről a munka törvénykönyve tartal­mazott elvi jelentőségű sza­bályokat (ez a jövőben, az 1980. január 1-én hatályba lé­pő, új munka törvénykönyvé­ben is ekként lesz). Részlete­sebb rendelkezéseket a tör­vénykönyv végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tartalmazott (az új munka törvénykönyve végrehajtására vonatkozó kormányrendelet ezt mellőzni fogja). A Minisztériumok és az or­szágos hatáskörű szervek ön­álló rendeleteket, utasításokat adtak ki (volt olyan tárca, amelyik egyazon tárgyban ti­zet is), s ezzel még koránt­sem véges a sor. A munkave­delem országos irányítása a SZOT feladata. A szaktanács szabályzataként jelent meg 1965-ben az ÁBEO (általános balesetelhárító és egészségvé­dő óvórendszabály), amely az ágazatokra is vonatkozik. En­nek ismeretében a miniszté­riumok száznál több ágazati jellegű BEO-t hoztak, ráadá­sul még olyan szabványok is voltak, amelyek speciális jog­szabálynak nevezhetők. Az 1965 után sorra kiadott BEO-k után, a hetvenes években megjelentek a munkavédelmi tárgyú szabványok. Mindez átfedésekhez, ellentmondá­sokhoz vezetett, a munkavé­delem egész rendszere bonyo­lulttá, áttekinthetetlenné vált, s szakember legyen a talpán, aki eme útvesztőben töpren­gés nélkül eligazodott ... A SZOT — törvényes jogá­nak és kötelességének megfe­lelően — kimunkálta azt az előterjesztést, amelynek alap­ján a Minisztertanács rende­letet alkotott. Ez a munkavé­delem valamennyi kérdését átfogóan — egységes logikai rendben — szabályozza. Lé­nyegére sűrítve öt részre bontható. A minisztertől a munkapadok mellett dolgozó­kig megszabja a munkavéde­lemmel kapcsolatos jogokat és kötelmeket. A népgazdaság egészére érvényes, tehát nem­csak az állami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre, a szakmunkás-tanulókra, sőt a kisiparosokra, a magánkeres­kedőkre, a javító-nevelő munkára ítéltekre is. Vagyis, egységes követelményrendszer. Külön témakör taglalja a beruházásokat, a felújításokat, a bővítéseket. A jogszabály tételesen rögzíti a tervező, a beruházó és a kivitelező fel­adatait (vagyis: miként te­remthetők meg az egészséges munkakörülmények); s bár el­különíti egymástól a feladato­kat, egyszersmind kötelezően előírja az együttműködés te­rületeit. A munkahelyre vo­natkozó követelmények egyik újdonsága, hogy megszűrnie az ÁBEO (követelményrendsze­re viszont — az eddigieknél rugalmasabb keretek kozott —megmarad.) A konkrét mű­szaki előírásokat, paramétere­ket a jövőben szabványok tar- : talmazzák. A rendelet megfő-1 galmazza a munkafolyamatok-: ra vonatkozó követelménye- j két, végül pedig szabályozzaj a munkavédelmi oktatást, az ellenőrzés rendjét __ A minisztertanácsi rendelet ily módón egyesíti a korábban ■ kiadott, munkavédelmi tárgyú SZOT-szabályzatokat (az j ÁBEO-t is); több mint száz j ágazati óvórendszabály foko­zatosan megszűnik és szabvá­nyok lépnek a helyükbe. A miniszterek 1980 végéig köte­lesek újra szabályozni a mun­kavédelmet, oly módon, hogy a korábbi rendeleteiket össze­vonják és újakkal egészítik ki. (Ez a helyi sajátosságok miatt a jövőben sem mellőz­hető, hiszen a vegyiparban nem túlzás, ha szigorúbb- gyakoribb az ellenőrzés, mint például a könnyűiparban, vagy a kereskedelemben.) Végezetül utaljunk a szab­ványokra, amelyek a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok j miatt is szükségesek. A KGST J munkavédelmi alapszabványa 1980. január 1-én hatályba lép; egyik célja, hogy ne for­dulhasson elő olyan eset, ami­kor azért nem helyezhetők üzembe Magyarországon egyes külföldön gyártott gépek, mert az eltérő munkavédelmi követelményrendszer miatt nem felelnek meg a hazai í előírásoknak. Az új jogszabály célja egy­értelmű: áttekinthetőbbé te­szi a munkavédelem egész rendszerét. Ám hangsúlyoz- ■ zuk: ez csak egyik eszköze annak, hogy a népgazdaság­ban — az üzemi balesetek számához hasonlóan — csök­kenjen a súlyos üzemi balese­tek száma. | & T. | IZRAEL Politikai földrengés Az izraeli politikai életben október végén bekövetkezett földrengés nehezen helyreál­lítható károkat okozott Begin miniszterelnök házatáján. Előbb Dajan külügyminiszter nyújtotta be lemondását, majd egy nappal később a legfel­sőbb bíróság törvénytelennek nyilvánította a Nablus köze­lében létesített Elon Moreh félkatonai települést, amelyről pedig 1977 májusában történt megválasztásakor Begin ma­gabiztosan jelentette ki: »... még nagyon sok olyan te­lepülést fogunk létrehozni.« Infláció és bizalmatlanság Az egyre mélyülő belső válság egyik oka a gazdasági helyzet tartós romlása. Hiva­talos adatok szerint az inflá­ció idén eléri a 108 százalé­kot. A pénzromlást annak el­lenére sem sikerült megfé­kezni, hogy külföldről — .fő­leg az Egyesült Államokból — több milliárd dollárt pumpál­nak az izraeli gazdaságba. A fegyverkezésre fordított ki­adásokat tekintve viszont Iz­rael a világranglista elére küzdötte fel magát, s ma már az egy főre eső külföldi adós­ság tekintetében is az elsők között van. Javulás pedig aligha várható a közeljövőben, hiszen Izraelnek le kellett mondania a Sínai-félsziget olajkútjairól, amelyek szük­ségletének egyharmadát fe­dezték. A hiányzó mennyisé­get részben Egyiptomból, részben a világpiacról kell be­szereznie egyre magasabb árakon. A válság másik s fontosabb oka a Begin-kormány elleni egyre növekvő bizalmatlanság, Dajan lemondása csupán egyik megnyilvánulási formá­ja ennek. A volt külügymi­niszter korántsem a béke őr­angyala, ő ugyanúgy Izrael érdekeit tartja szem előtt, fnint Begin. Nézeteik nem a célok tekintetében, sokkal in­kább a hozzájuk vezető útban, a módszerekben és az eszkö­zökben különböznek. Míg ugyanis Begin Ciszjordánia nyílt és erőszakos bekebelezé­sére törekszik, Dajan megelé­gedne azzal, ha ott és a Gá- zai-övezetben a palesztin la­kosságnak nyújtott autonómiá­val egyidőben fennmarad­hatna az izraeli katonai je­lenlét. Ez azt jelentené, hogy az említett területek hivatalo­san nem tartoznának izraeli fennhatóság alá, a paleszti­nok azonban csupán névleges autonómiát élvezhetnének, az­az »szabadon« intézhetnék saját ügyeiket az izraeli fegy­verek árnyékában. Dajan ta­lálkozott a Ciszjordániában és a Gázai-övezetben lévő palesz­tinok több olyan képviselőjé­vel, aki a PFSZ-t tekinti a Palesztinái nép egyetlen tör­vényes képviselőjének és sze­rinte az említett személyisé­gek készek lettek volna tár­gyalni egy ilyen átmeneti sza­kaszról. Begin azonban még e cse­kélyke autonómiát is elutasí­totta, sőt újabb települések létrehozását szorgalmazta. Ugyanakkor felmentette kül­ügyminiszterét az autonómia tárgyalásokon résztvevő iz­raeli küldöttség vezetése alól, s erre a posztra a vallásos fanatikusok képviselőjét, Burg belügyminisztert nevezte ki. Dajan, akit ezzel a saját sza vai szerint »a diplomáciai rendezvények és fogadások szervezőjévé degradáltak« be­nyújtotta lemondását. Talán nem véletlen, hogy aznap es­te 100 ezer ember vonult fel I a Tel Aviv-i polgármesteri hi­vatal előtti térre, tartó» ée igazságos rendezést követel­ve. Ingatag pozícióban Begin azonban — bár sú­lyosnak ítéli meg saját as kormánya helyzetét — jottá­nyit sem akar változtatni po­litikáján. A törvénytelen föld- foglalásokat a bírósági döntés ellenére továbbra is támogatni kívánja. Ingatag belpolitikai helyzete miatt azért is Ke­ménynek kell mutatkoznia, hogy biztosítsa a fanatikus vallási csoportok támogatását mind a kabinetben, mind a parlamentben. Növekszik az izraelieknek az az óhaja, hogy megállapo­dást érjenek el a palesztinéi néppel, méghozzá törvényes képviselőjével, a PFSZ-szel folytatandó tárgyalások révén. Ezt a közvéleménykutatásolc adatai szerint az izraeliek 30 százaléka óhajtja. Ebben bi­zonyára szerepet játszik a PFSZ diplomáciai ofíenziva- jának sikere, amely kifejezés­re jutott az ez év nyaran Bécsben létrejött Arafat— Kreisky—Brandt találkozón és a Szocialista Internacio- nálé legutóbbi ülésén is. Hogy Begin mégsem siet változtatni erőszakos terü­letszerző politikáján, abban jelentős szerepe van a közel- keleti katonai és politikai erő­viszonyoknak. Izrael továbbra is a térség legerősebb katonai hatalma. Ezt annak köszönhe­ti, hogy az amerikai kormány noha szavakban az igazságos és békés rendezés mellett tör lándzsát, gondoskodik róla. hogy az izraeli hadsereg erő­sebb legyen bármely szomszé­dos arab ország hadseregénél. Egy másik tényező az arab országok egységének hiánya: Szadat elárulta az arab ügyet; Szíria és Irak kapcsolatai az utóbbi időben megromlottak; Jordánia és Szaúd-Arábia pe­dig félszemmel folyton az Egyesült Államokra kacsingat. Kiút: a választás? Az amerikai Time magazin értékelése szerint az izraeli választók magatartása hasonló az amerikaiakéhoz. Vagyis vé­leményalkotásukat nem any- nyira a kül-, mint a belpoliti­kai helyzet alakulása befolyá­solja. Márpedig Izrael beipol - tikai stabilitása, s vele együtt a Begin-kormány tekintélye is mélypontra süllyedt. »A kor­mányt már csupán a koalíciós partnerek fegyelme tartja ösz- üze, a nép körében nincs többsége« — írja egy kor­mánypárti jeruzsálemi lap. E kritikus helyzetből Begin állítólag úgy akar megszaba­dulni, hogy jövő év márciusá­ban idő előtti választásokat rendez. Tanácsadói szerint ez azért lenne jó időpont, mert február végén Izrael és Egyiptom nagyköveteket cse­rél, ez pedig a Camp David-i alku látványos eredménye lenne. A kairói Al-Ahram azonban éppen Ezer Weiz- man múltheti látogatása előtt írta, hogy »Begin eljátszotta szerepét. Most már akár le is léphet a politikai színpadról. Sőt — írta a lap — a legjobb az lenne, ha átadná a helyét olyasvalakinek, aki képes megbirkózni az új feladatok­kal.« Noha e nézet egy kairói lapban látott napvilágot, a jelek szerint Tel-Avivban is sokan egyetértenek vele. K. A. A kutasi Béke Mg. Tsz november 24-én 8 órakor lóvásárt rendez a tsz kisbajomi telepén. Felvezetésre kerülnek 2 éven felüli csikók és lovak.

Next

/
Thumbnails
Contents