Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
Csúnady Jánes Lázár Ervin Százpettyes katica — Äipul — Tessék? — Bejöhetek? — Be — mondom meg- adóan. Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. — Írsz? — Láthatod. — Mit írsz? — Egy történetet. — Nemlétezik történetet? — Micsodát? — A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. — Ki az a Mául? — Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén ... Ugye, a Maul egy nagy buta? — Hát... nem is tudom-... — Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. — Most nagyon meg vagy mentve. — Nagyon? Miért? — Mert hoztam neked valamit. — Mit? — Egy nemlétezik történetet. — Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el. — Nem eknondós. Itt van a kezemben. — Akkor mutasd, — Na, mi ez? — Ez? Egy katicabogár. — Nézd meg jobban! — Akárhogy nézem, katicabogár. — Számold meg a pötteyit. — Kettő. — Na látod. Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. — Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. — Nem látod, hogy két pötfjfé van? — Öehogynem. De teljesen^ szabályosam van neki két pöttyé. — Két pöttyel született? — Igen. — És mégis katica ? — Persze. Ügy hívják, változékony katica. Latinul cocci- nella bipunctáta. — Micsoda? — Coccinella bipunctata. — És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punkta- ta? — Az is, csak éppen septempunctata. — És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. — Micsoda nem a te fejed? — Káptalan. . — Az mit jelent? — Hogy én se tudhatok mindent. — És akinek a feje káptalan, az mindent tud? — Majdnem mindent. — A tízpöttyös katicát is? — Azt is. — De te •'nem tudod. — Én nem. — Akkor a te fejed kápos. — Hát bizony, elég kúpos. — De én se tudom a tízpettyes katicát. — Nem baj az. — Alílror az én, fejem is kapós. — A tied is. — De a Maulé, ugye, -káposabb? — Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. — Ha megtudjuk a tízpety- tyes katicát, akkor káptalan, lesz a fejünk? — Akkor még nem. — De már nem lesz annyira kápos? — Annyira már nem. — Benne van? — Benne. Tízpettyes katica, ooccinella decempunctata. — És tizenegy pöttyös? — Az is van. Coccinella un- decimpunctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? — Na nézzük csak . .. olyan is van. Ügy hívják, bogáncs katica. — Szegény ... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty .. . sok pötty na nézd csak! En,nek huszonnégy, van. Ügy hívják, lucer- naböde. És nagyon, kártékony bogár. — ö is punktata? — De még mennyi,re! Sub- coccinella vigintiquator punctata. Qrsavoi Emil ANTENNA 'Antenna vagyok, köss a készülékbe, és többet hallasz, messzebb látsz velem. Ügy lépkedünk át tornyokon, reléken, mint Gulliver a törpeségeken. A holnap hullámhosszán tarts a‘z égbe, így jobban hallasz, tisztán látsz velem, kit alkonyaikor elborít az éter: s drótjában lüktet'már a végtelen. Kapcsold velem magad egy új világba: az egész földön légy jelenvaló, migrén a téli háztetőkön állva büszkén magaslok, ébren álmodó sudár antenna, ágaim kitárva, s körülrepked a vattaszárnyú hó. — És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét? — Lucemaböde. — Na annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És várj . . . megszámolom .. . negyvenhét féle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. — Hát? — Van itt böde, bödice, fél- böde, füsskata, szerencsenat- ka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? — Százpettyes? Az nincs. — Nincs benne a könyvben?! — Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? — Azt. Aranylottak, meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. — Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter. — Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett. akit annyit emlegettél. — Én? Mikor emlegettem? — Most. — Most? Milyen bácsit? — Hát a Punk tatát! — Na nézd csak. tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter beszélgetett a jó, öreg Punk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek ... Nem hiszed ? — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. — De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet — fölemelte az ujját —, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Arany lőtt és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-taegforgatta a légcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz, nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. — Jónapot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticá- mat? Azaz katikopteremet ? — De, itt van — mondtuk egyszerre nagy boldogan. — Na végre — sóhajtott fel Punk tata és lehuppant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rám ragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. — Nagyon rendes vagy — mondtam, a szemem hol a hé- liticán, hol meg Punk tatán. — Megírod? — Meg. — A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. — A Maul nem számít — mondta —, nagyon kápos a feje. Tormai Oltó Szórakoztató műsor A Televízió Magyarország egyik nagyhatalma, ezért nem csoda, hogy Küszvágó Ottó szerkesztő így szólt Napos Kelemen szerkesztőhöz: — Te Kelemen, a kedves közönség már nem nevet a képernyő előtt a kabaré jeleneteken és a szakállas vicceken! — Akkor most mit csináljunk? — kérdezte 'Kelemen. — Van egy nagyszerű ötletem! — mondta Ottó. És kezdetét vette az új szórakoztató műsor. Egyik riporter (közvetlenül az illetékeshez): Ügy tudom, hogy önöknél gyesre ment a hatékonyság, csütörtököt mondott az export, táppénzes állományban van az üzemi demokrácia, félhalott a minőség, sikkasztott a főkönyvelő, korróziót kapott az alapanyag, rubeolát a vállalati gazdaságszervező, bőregerek költöztek a gyárkéménybe, és gyúlékony av,yag mellett szivarozott az éjjeliőr! Válasz: — Ügy érzem, hogy önkritikát kell gyakorolnunk, de azért még nem, állunk rosszul, mert a. szomszédos Főtengely Gyárban egy huszonnyolc millió forintos francia célgépre esik az udvaron az eső. He. he... Kommentátor: — Mit fűzzek ehhez, kedves nézőink? Keill ennél több vicc?! Másik riporter (közvetlenül az illetékes háta mögött): — Ügy tudóul, hogy a kacsaúsztató lecsapolására felvettek állámi hitelt, hogy silótomyot építenek a helyére, de nem silótornyot, hanem idegenforgalmi kilátó- tornyot építettek, ahol harminc forint egy féldeci törköly, és ahonnan a munkaegységből élő helyi lakosság nem látja, hogy merrefelé kell hazamenni. Válasz: — Én ebben nem látok nagy problémát, de azért fel fogjuk hívni a tagság figyelmét, hogy a saját földünkön, saját kamatlábunkon álló kilátótoronyban ne foglalják el a helyet a túristák elöl, vagy csak kemény valutáért igyák a törkölyt, mert az adósság minket is kötelez. Kommentátor: — Mit fűzzek ehhez, kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Harmadik riporter (közvetlenül az illetékes szárny- segédjéhez): — Úgy tudom, hogy az OPEC tudta nélkül, itt a Velencei-tónál is megkezdődött az olajcsata. Már hétszáz motorcsónakos horgászt kitiltottak a tó területéről, mert napi jtizqnhét liter motorolajjal szennyezték a, vizei. A napi nyolcezerhalFekete—fehér domináns Mint aivó, nagy isállalok A kukoricát letaroltak, pipál a föld csendesen, ködöt ereget, gőzölög, nem takarja már semmi sem, csak néhány megmenekült gaz, őszi muhar, amely a gépek magas lába alatt megmaradt, ők hirdetik, él még az élet, a többi, arany, sárga fog, kipergett szem már a magtárban, vagy a szárítóban forog, avagy gazdáknál t a padlásban, mert disznó hízik a hidlásban. A kis mezei bogarak nem döngicsélnek, megdermedtek, Alföldem, terád gondolok én most, és a szívem meleg, bejárom a betonblokk házak tág űréit, a satnya gyep poros partjain elmélázok, jó a szoba, jó a meleg, jó a fehér papírra fekete kis bogarakat rakni sorra, melynek egyike sem meredt,' őrzik nyarad, őszöd, teled, akkor is, ha már letaroltak mezőid, némán fénylenek a szántott rögök, őszi földek, s mint alvó, nagy ősállatok, csak ködös párlatuk szuszog. Drégely László 25 éve kiállító művész. Nevét mégis elsősorban díszlettervező munkássága alapján ismerik. Színpadi és tv-s . díszletei . ' festészetének téliben történő | kiterjesztését mutatják. Így a | festőt és a szcenifeust aligha lehet szétválasztani. Képi gondolatvilága sokrétű. A képírás modern változatait valósította meg: festékkel írott. ábráiban, jeleiben Szimbólumai az idő múlását hordozzák legtöbbször: szárnyas órák és szárnyatlanok, vagy szárnyak magukban, különös tárgyakkal kombinálva. Bencze József Gyeplőzött tehenek Ökö rn yál - drótozott, saroglyás nagy szekér, földbe süpped sárgán sár nyűtte kerekét. Megriadt pillanat tapsolt a szívemben, cselédlelkű erő állott elsüllyedve. Lelemény segített: gyeplőztem szarvukat, s ráncigiálitam: csás, hajsz, tisztelve rangjukat. A süppedt útszélen ócska szekér-vonat de messze is vitte, velem az álmokat! Jószagú szán® közt kézvánkosra dőlve, csillagokról néztem le a szelíd földre. vaukét fürdőző viszont százhúsz liter napolajjal szeny- nyez, ha. bekenve magát bemegy fürdeni. Nincs itt valami ellentmondás?! Válasz: — Nincs: Persze, ha ki tudnánk tiltani a für- dözőket és a nyaralókat is a Velencei-tó környékéről, akkor sokat tehetnénk a környezetvédelemért, mert visz- szaállna természetes állapotába a szamárkóró, a na- dálypióca és a nádi poszáta. Kommentátor— Mit fűzzek ehhez, kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Negyedik riporter (közvetlenül egy illetéktelen emberhez): — Ügy tudom, hogy maga gyújtotta föl ezt a sok büdös műanyag hulladékot itt, a lakótelep szomszédsá- uabanl'l Új könyvekről — röviden • Magyar gondolkodók »Az az öt év, amelyet. Vásárhelyen, az Alföld csendjében töltöttem, gondpjatho- zarnban életem legterméke- -n.yebb szakasza volt« — írja Németh László á Megmentett gondolatokban. A XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a magyar gondolkodók egyik legjelentősebb, európai szán- tű képviselője 1945 és 1950 között Hódmezővásárhelyen volt óraadó tanár. Hogy milyen tlnár volt, arról bővet , tudhatunk azoktól, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy hallgathatták óráit. Ha a tanulmányírónak a Tanú című folyóirat korszaka a fénykora, azé a folyóiraté, melynek egyszerű élvben volt írója, szerkesztője, fordítója, titkára, levelezője, korrektora és tulajdonosa, akkor a vásárhelyi éveket a regényíró Németh László fénykorának mondhatjuk. Ekkor keletkezett a legtöbb idegien nyelvű 'kiadást megért, ma már hallhatatlan Iszony s a nem kisebb prózai teljesítményű Égető Eszter. S ha ehhez hozzávész- szük Széchenyi és Húsz című drámáit, akkor biztos állítás: Németh László alkotó korszakának egyik legVálasz: ■— Én hát! De parancsra tettem. A főnökeim ugyanis egy másik lakótelepen laknak, és azt mondták: gyújtsa föl ezeket a bakelit pityorkákat, Józsi bácsi, mert kell a fenének... Fel is gyújtottam, mint a tavalyi avart. Es ez a bakelit pityorkahul- ladék ötven tonna, kérem! Mégse vihetem át a hátamon máshol felgyújtani! Sokkal egyszerűbb, ha kiköltöztetik a lakótelepet, amíg én égek. Kommentátor: — Mit fűzzek ehhez, kedves nézőink? Kell ennél még több vicc? Kell ennél .jobb szórakoztató műsor?! Ugye nem?! Ezért a jövő havi riportjainkban beszámolunk önöknek, hogy a. kisbarcsai tehénistálló tetejét grizestésztából csinálták, hogy Budapesten is lehet kétmilliót lopni, hogy a Tisza gondatlanság miatt visz- szafelé folyik, és hogy egykét üzemünk fejes helyén fejetlenség ui-allíodik. Rémé lem, jól szórakoztak, a viszont Iáimra. I jelentősebb állomása volt Vásárhely. Erről az alkotói és nem életrajzi korszakról írt szép és gondolatokban gazdag könyvet Grezsa Ferenc. Nevét jószerivel a Tiszafái című folyóiratból ismerheti az irodalombarátok ■szűkebb köre. Grezsa ugyanott tanított gimnáziumi tanárként, ahol szeretett írója, s így nem véletlen az a mélyreható filoszi — s ezen túlmenően: gondolati — gazdagság és alaposság mely e tanulmánykötetét jellemzi, »Munkám vitairat is. Megkísérli bizonyítani, hogy Németh László életmű vét a szocialista kultúra szervesebb, elevenebb részévé kell — és érdemes — tennünk«. Könyve erről — ha netán kétség volt efelől — meg is győzi az olvasót. A Magyar remekírók legutóbb megjelent kötetei közt egyre több a meglepetésszerű újdonság, új felfedezés. A legutóbbi kötet a magyar gondolkodókat mutatja be Bocskay Istvántól Szepsi Csombar Mártonig, s gyakorlatilag a 17. század teljes magyar-politikai és közgondolkodásról ad, keresztmet- szete-t. Ha egy-egy név kerül elénk e korból; tudjuk, s ismerjük értékeit, de így együtt látjuk csak mélységes gazdagságukat. Prágai András Fejedelmeknek serkentő órája vagy Bethlen Miklós Olajágat viselő Noé galambja című írása nagykorú politikai irodalomról tanúskodnak, hogy Rákóczi Breznai Kiáltványáról ne is beszéljünk. E kötetben végre hozzáférhetők olyan nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor Végrendelete, Alvinci Péter Magyarország, panasza. Az áUamelméleti, politikai cikkek mellett, bő válogatást kapunk a 17. századi művelődéspolitikai gondolkodás legremekebfo darabjaiból, Szenei Molnár Albert, Rimát/, Apácai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Tótfalusi Kis Miklós műveiből. Hasonlóképpen a kór kevésbé ismert történetíróitól és út- leíróitöl. Megkülönböztetett figyelmet érdemel e jól szerkesztett és régóta hiányolt összeállítás. Időtlenség és borzongás a visszavonhatatlanul tovatűnő jelenségektől egyszerre van jelen képeiben.
