Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

Hader öcsökké ntési tárgyalások Az Éj szovjet javaslatok elősegíthetik a megegyezést Dr. Emü Kedlusek nagykö­vetnek, a csehszlovák küldött­ség vezetőjének elnökletével tegnap megtartották Becsben a közép-európai, fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 214. plenáris ülését. A tanácskozás egyedüli felszó­lalója Nyikolaj Taraszov nagykövet, a szovjet küldött­ség vezetője volt, aki aláhúzta a Szovjetunió új történelmi jelentőségű kezdeményezés®- nek fontosságát az európai katonai enyhülés és a bécsi tárgyalások előrehaladása szempontjából. Taraszov nagykövet beszé­dében kiemelte: a 20 000 szov­jet katona, illetve az 1000 harckocsi kivonása az NDK- ból, a Szovjetunió készsége k öaépható távolságú nukleáris harceszközei számának csök­kentésére — ez utóbbi, azon feltétel mellett, hogy Nyugat- Európában nem növekszik a kóróphatótávolságú eszközök száma — valamint az álla­mok közötti bizalom növelésé­re irányuló új javaslatok a Szovjetunió békés szándékú' Útkeresés Iránban Egyre fokozódik Iránban az általános politikai erje­dés, amelynek egyelőre nem látni a végét. Miközben ja­vában zajlik az erők polari­zálódása az új rendnek, vagy­is az eléggé meghatározatlan arculatú iszlám köztársaság­nak egyik legsúlyosabb gon­dot a lázongó nemzetiségek okozzák. Az olajmezőket is magában foglaló délnyu­gati tartományokban, az ara­bok lakta Kuzisztánban több szabotázscselekményre ke­rült sor, s pattanásig feszült a helyzet. Ennél is súlyosabb azonban — gyakorlatilag polgárháborús jellegű — az ország északnyugati részén, Kurdisztánban kialakulóban levő helyzet. A Jcurd felke­lők, akiket szeptember elején az iráni kormánycsapatok ki­szorították városaikból, most ellentámadást mártottak el­vesztett állásaik visszaszerzé­sére. A nemzeti önrendelkezésért küzdő kard mozgalom har­cosai érzékeny veszteségeiket okoznak a központi kormány csapatainak. A helyzetet Te­herán kemény fellépése mér­gesítette el: az iszlám forra­dalmi bíróságok sommás el­járással eddig mintegy 120 kurd harcost végeztek ici. a kurd demokrata pártot tör­vényen kívül helyezték s ve­zetőit távóllétükben halálra ítélték. Ezek után Ezzedin Hosszeini, a kurdok vallási vezetője (az irániakkal el­lentétben a kurdok nem síi­ták, hanem szunniták) élta­lános háborút hirdetett e Kurdisztánban állomásozó kormánycsapatok ellen. A kardokkal szembeni ma­gatartást illetően megoszla­nak a vélemények a hatalom csúcsán álló iram vallási ve­zetők között is. A kétségte­lenül legnagyobb tekintő ly- lyel rendelkező Khomeini ajatoUah szerint a kurdok »fellázadtak allah és földi helytartói ellene, s ezért nem Számíthatnak kö-ayörületre. Sariat Maiiari ajatollah azonban bírálta a kormány­nak a kardokkal kapcsola­tos politikáját. »A kurdisztá- ni háború, amely senkinek sem használ, sosem robbant volna ki, ha a központi ha­talom időben figyelembe ve­szi a kurd nép követeléseit« ■—jelentette ki a minap a vallási vezető. Félő azonban. hogy az ilyen jósam hangok elvesznek a vallási fanatizmus zenebo­nájában. Az iszlám forrada­lom útkeresése még javában tart, s nenn zárható ki az a lehetőség, hogy egy időre megreked a téves nemzetisé­gi politika ingoványában. Somosai Néplap nak és jóakaratának konkrét megnyilvánulásai. A szovjet nagykövet rámu­tatott, hogy az új szovjet ja­vaslatok hordereje túlmutat a bécsi tárgyalásokon., ugyanak­kor konkrét példákkal bizo­nyította, hogy e javaslatok jelentősen elősegítik a konk­rét megállapodások kidolgozá­sát a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tár­gyalásokon. Beszéde végén a szovjet nagykövet rámutatott, hogy lehetséges az előrehaladás a bécsi tárgyalásokon, ha a nyugati delegációk konstruk­tív álláspontot alakítanak ki és felhagynak azzal a kitétel­lel, hogy az erőviszonyokat javukra változtassák meg. A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését jövő csütörtökön tart­ják. Olaszországnak kezdeményeznie kellene az enyhülés érdekében Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára lisszaboni és madridi látoga­tásáról hazatérve nyilatkoza­tot adott a római Paese Se­ranak a nyugat-európai mun­kásmozgalom feladatairól, va­lamint a NATO fegyverkezési programjáról, összefüggésben Leonyid Brezsnyev Berlinben elhangzott javaslataival. ' Berlinguer provincializ­mussal vádolta azokat az olasz politikai erőket, ame­lyek antikommunista elvakult- ságukban képtelenek felmérni a NATO újabb fegyverkezési programjának várható nega­tív következményeit. Annak a meggyőződésének adott han­got. hogy Olaszországnak a NATO szövetségi rendszerében is kezdeményeznie kellene az európai enyhülés katonai té­ren való megszilárdítása ér­dekében és ebből a célból fo­kozottan együtt kellene mű­Kissinger Bonnban ködnie valamennyi békeszere­tő állammal, köztük a szocia­lista országokkal is. Az OKP főtitkára Alvaro Cunhállal és Santiago Carril­lóval Lisszabonban illetve Madridban folytatott megbe­széléseiről szólva elmondta: mindkét párt vezetőjével megállapították, hogy a nyu­gat-európai társadalmak mély válságot élnek át és ebből befolyásos hatalmi erők jobb­oldali megoldásban keresnek kiutat. A baloldal eddig nem bizonyult képesnek megfelelő választ adni ennek a válság­nak a leküzdésére. Berlinguer elismerte, hogy az OKP álláspontja közelebb áll a Spanyol Kommunista Pártéhoz, mint a portugálé­hoz. Nem rejtette véka alá, hogy az olasz «és a portugál kommunisták álláspontja né­hány fontos kérdésben eltér egymástól, és hogy pártja na­gyobb körültekintéssel és óvatosabban viszonyul a szo­cialista országok társadalmi valóságához, mint a Spanyol KP. Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár tegnap kétórás megbeszélést tartott Bonnban Henry Kissinger volt ameri­kai külügyminiszterrel. Első­sorban a leszereléspolitika időszerű kérdésesről, a közép­európai haderőcsökkentés­sel kapcsolatos szovjet javas­latokról, a SALT—II. ratifi­kálásáról' és a NATO újabb fegyverkezési terveiről esett szó. Kissinger emlékiratai el­ső kötetének NSZK-beli ki­adására érkezett a frankfurti könyvvásárra. (MTI) Partraszállási gyakorlat Kuba területén Amerikai hadihajók ÉsaaSo- Carolina szövetségi államban, Morehead Cityben mintegy 1800 tengerészgyalogost vet­tek fedélzetükre, akik a Car- ter-kormány döntésére part­raszállási hadgyakorlatot fog­nak tartani a Kubai Köztár­saság területén fekvő guan- tanamói amerikai katonai tá­maszponton. A hadihajók kedden indul­tak el a Virginia állambeli Norfolkből és tegnap folytat­ták útjukat Kuba félé. Guan- tanamóba érkezésük időpont­ját a Pentagon titokban tart­ja. Egy helikopteregység és más katonai repülőgépek kí­sérik őket. Az amerikai kormány — a Kuba-ellenes propaganda- kampány keretében — a múlt héten jelentette , be, hogy a Karib-tenger térségé­ben jelentősen' növeli katonai jelenlétét és nagyméretű had­gyakorlatokat fog tartani. Sandro Pertini olasz köz- társasági elnök tegnap .dél­előtt különrepülőgépen Belg- rádba érkezett. , Tito elnök belgrádi rezidenciáján ünne­pélyes külsőségek között fo­gadta vendégét, aki négyna­pos hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. A két állam­fő röviddel az olasz vendég megérkezése után megkezdte tárgyalásait. Szelim al-Hossz libanoni kormányfő magához kérette Jas&zer Arafatot, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának el­nökét, és megvitatta vele a válságos dél-libanoni helyze­tet — közölte a Wafa pa­lesztin hírügynökség. A talál­kozón szó volt a Dél-Líba- nonnal kapcsolatban tervezett arab csúcsértekezletről is. Katonai támaszponton ta­lálták meg Kolumbiában egy kommunista városi tanácsos holttestét. A tanácsost, Dario Arangót néhány nappal ez­előtt katonaság hurcolta el az­zal a váddal, hogy gerillamoz­galmakkal tartott fenn kap­csolatot. A tanácsost a halála előtt kegyetlenül megkínoz­ták. A felszabadító harcok ide­jén súlyosan megrongálódott vállalatok 80 százalékát he­lyezték eddig üzembe Nica­raguában. Többségükben ipa­ri üzemekről, szállítási válla­latokról és bankokról van szó. Helyreállításukkal mint­egy 13 ezer ember jut mun­kához. Rhodesia — Zimbabwe Nicaraguái tapasztalatok A DÍVSZ elnökének nyilatkozata A »Sandämfbsfea Ifjúság Jú­lius 19.« nevű ifjúsági szer­vezet meghívására négy na­pot töltött Nicaraguában a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség küldöttsége. Buda­pestre visszaérkezve Emesto Ottone Fernandez, a DÍVSZ elnöke, a delegáció vezetője tájékoztatta a látogatás ta­pasztalatairól az MTI mun­katársát: — A Somoza-rezeim tönk­retett országot hagyott hátra, minden városban ezt tapasz­taltuk. De azt is: az ország új vezetői hatalmas erőfeszí­téseket tesznek, hogy mielőbb helyreállítsák a gazdasági élet vérkeringését. Tájékoz­tattak például arról, hogy küszöbön a demokratikus mezőgazdasági reform, a földbirtokok felosztása, s a bankok államosítása. — Bármerre jártunk, érez­tük a Nicaraguát támogató nemzetközi szolidaritás ere-. jét. S azt, hogy a nemzetközi imperializmus sem tétlen. Lépten-nyomon támadja az új Nicaraguát. Igyekeznek megalead ályozm, hogy meg­szilárduljon a demokrácia és a nemzeti egység. Ezért is tu­lajdonítunk nagy jelentőséget annak, hogy a világ demok­ratikus és haladó erői fokoz­zák szolidaritásukat a sokat szenvedett ország népével. — Rendkívül nagy hatással voít reánk, mennyire örülnek az emberek a nehezen kiví­vott győzelemnek. Bizalom­mal vannak a forradalom ve­zetői iránt. Űj politikai la­pok jelennek meg. s n töme­gek mind szorosabb egységbe tömörülnek az országépítő cé­lok valóra váltásáért. Nem felejtik el a Somoza-rezsim bűneit. Tapasztalják, hogy az. ellenforradalmi erők még ma sem nyugszanak: esténként csoportjaik terrorcselekmé­nyekkel zavarják «meg a köa- nyu££dmat. — A DÍVSZ . felhívással fordul tagszervezeteihez, va­lamint a világ valamennyi haladó és demokratikus fia-, táljához: megsokszorozott erő­vel folytassák szolidaritási megmozdulásaikat Nyújtsa­nak további anyagi támoga­tást Nicaraguának, amelynek égető szüksége van gyógysze­rekre és iskolai eszközökre. Szervezünk egy orvosokból álló nemzetközi ifjúsági bri­gádot: az 1971 óta Julio An­tonio Mella néven ismert, időnként más és más szak­embergárdából toborzott nem­zetközi brigád hamarosan út­ra kei Nicaraguába. — Érdemes szót ejteni ar­ról is, hogy az ifjúsági szer­vezet vezetői ott jártunk al­kalmával jelentették be: sze­retnének a DÍVSZ tagjainak sorába lépni. Örömmel fogad­tuk a kérést, amelyet a kö­vetkező végrehajtó bizottsági' ülésünk ele terjesztünk. 1 Rögös ut a hatalomhoz A londoni Lancaster Hou­se-ban szeptember eleje óta folynak a tárgyalások Rho- désia-Zirmbabwe független­ségiéről. A tárgyalóasztal mellett ülő küldöttségek más-más elképzelésekkel ér­keztek Londonba: a Muzore- wa—Smith duó bizonyos en­gedmények árán áldásit sze­retne kapni az év elején ren­dezett törvénytelen választá­sok után kialakult .hatalmi viszonyokra; a Zimbabwe Hazafias Front képviselői Mugabe és Nkomo a zimbab­wei nép nemzeti törekvéseit akarják valóra váltani; míg a brit kormány olyan meg­oldásra törekszik, amely biz­tosítja a saját és a nemzet­közi töke befolyásának meg­őrzését. A tőkés érdekek makacs védeknezése érthető. A 389, 300 négyzetkilométer kiter­jedésű ország mezőgazdasá­gilag értékes területekkel rendelkezik, a világranglistán harmadik a krómérctermelés- ben, hatodik az azbesztelőál­lításban, nyolcadik az arany­bányászatban, s igen gazdag kőszén- és vasércletöhelyek- kel rendelkezik. A terület gazdagsága von­zotta az első telepeseket is, akik véres és kegyetlen há­borúkban igázrták le az ott élő törzseket. A gyarmatosí­tók szellemi vezére Cecil Rhodes brit állampolgár vóLt, aki az 1870-es években a nagy aranyláz idején került Dél- Afrikába, s hamarosan Fok- föld pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke és a Brit Dél-afrikai Társaság megala­pítója lett. Ö volt az, aki 1887-ben bizalmi emberét, Moffat anglikán lelkészt el­küldte Lobengulához, a te­rületen élő matebele törzs* királyához. Szerződést kül­dött az uralkodónak, amely előjogokat biztosított az an­goloknak az arany és gyé- má ntl élőhelyekre. Cserébe «szövetséget« ajánlott. »a te- rjile't megvédését a németek­kel szemben«. Az írástudat­lan királyt alaposan becsap­ták, amikor ujjlenyomata az okmányra került, amely or­szágát Brit Dél-afrikai Tár­saság fennhatósága alá he­lyezte. A helyzeten már nem változtathatott a Viktória ki­rálynőhöz küldött drámai hangú levél sem, amely így kezdődött: »A fehér emberek sókat zaklatnak’ az arany miatt Ha a királynő azt hallja, hogy odaadtam az egész országomat, az nem •felel meg a valóságnak.«. A Buckhingham-palotábain azonban nenj hallották meg a király könyörgését, népei­nek jajkiáltását. Kialakult Afrika déli részén az össze­függő brit gyarmati terület: Észafc-Rhodésia és Nyassza- föld mint angol protektorá­tus és Dél-Rhodésia »magán- gyármatként«. E területet, amely 1895 óta viselte Cecil Rhodes nevét, 1923-ban a Brit Dél-afrikai Társaság kártérítése ellenében »álla­mosítják«. A következő mér­földkő 1953 szeptembere, amikor hivatalosan1 is létre­jön a Közép-afrikai Állam- szövetség. Észak- és Dei- Rhodésia, valamint Nyassza­föld részvételévé!. Az állam­szövetséget azonban nem le­hetett sokáig életben tarta­ni. Londonban 1963. decem­ber 31-én kénytelen-kelletlen kimondták az államszövetség feloszlatását. A gyarmatok­ból önálló államok lettele: N yasszaföleiből Malawi, Észak-Rhodésiábói Zambia. Dél-Rhodésia esetében azonban másként alakult a helyzet A fehér telepesek ragaszkodtak uralmukhoz. Az úgynevezett önkormányzati választásokon a szélsőséges Rhodesia Front nyerte el a szavazatok többségét és lan Smith lett a miniszterelnök. 1966. decemberében Rhodesia kilépett a Brit Nemzetközös­ségből, 1970. március 3-án pedig köztársasággá alakítot­ták át az országot. Az új stá­tust a Biztonsági Tanács nem ismerte el, s a közgyűlés nagy többséggel a “-függet­lenség« ellen szavazott Nagy-Britannia azóta több­ször is kísérletet tett a: ren­dezésre. A brit befolyás meg­őrzését szolgáló próbálkozásai azonban megbuktak a haza­fiak ellenállásán, akik 1972 óta gerillaháborút folytatnak az ország felszabadításáért. A Joshua Nkomo vezette ZA- PU és a Robert Mugabe ve­zette ZANU az Afrikai Egy­ségszervezet és a frontorszá- gok támogatásával jelentős sikereket ért el, nem csupán a fegyveres ellenállásban, ha­nem* politikai sík«! is. / A Zimbabwe Hazafias Front, amelynek két szár­nya' korábbi nézeteltéréseit félretéve időközben egységes politikái és katonai akciók­ba kezdett, kikényszerítette a szeptember eleje óta tartó londoni tárgyalásokat, s ott a jelék szerint jelentős hala­dást ért el. A hazafiak kompromisszu­mos javaslata alapján jött létre az előzetes megállapo­dás arról, hogy a parlamen­ti mandátumok számát 120- ban állapítják meg, s ebből 24 a fehér kisebbségé. Lét­rehoznak továbbá egy 69 ta­gú szenátust is, amelyben a fehérek 12 hellyel rendelkez­nek majd. Miután ezt a ja­vaslatot mind a brit kor­mány, mind Muzorewa elfo­gadhatónak minősítette, ez­zel megoldottnak tekinthető az új alkotmány problémája. A kulcskérdés azonban az: kié legyen a hatalom az át­meneti időszakban, ki ellen­őrizze a fegyveres erőket? A hazafias front elképzelése szerint az átmeneti időszak­ban létre kell hozni az új hadsereget, gmelynek magvát a hazafiak fegyveres ereje alkotja, s nem lehetnek tag­jai a Smith-féle partizánva­dász alakulatok katonái és a külföldről toborzott zsoldo­sok, akiknek el kell hagyni­uk az országot. A hazafiak — hangsúlyozta londoni saj­tókonferenciáján Mugabe, — csakis olyan végleges rende­zést fogadhatnak el, amely szavatolja az átmeneti Idő­szakiban a hatalom rendezett átadását és az azt követő szabad választások révén a többségi uralmat Zimbabwé­ben. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents