Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Szikrázik a napfény a lovacskák tomporán, remeg-íe- szül az istráng; nehéz a fóliával bélelt kocsi, fekete sző- lőfürtökkel van tele. Már csak néhány forduló, és a fáradt. lovak teher nélkül kaptathatnak hegynek föl — völgybe le, befejeződik a szüret a böhönyei termelőszövetkezetben. A községi általános iskola 72 diákja az utolsó sorokat fürkészi. Ha azokkal is végeznek, nem marad a kékfrankos fajtából egy fürt sem kint a hegyen. — Jó ez az év, jó a termés. Többet szüreteltünk, mint vártuk, és magas a szőlő cukorfoka is. — Barkóczi Béla, a gazdaság kertészeti ágazatának vezetője most már méltán lehet elégedett. — Túlteljesítettük a tervet, pedig a hektáronkénti 120 mázsás termésátlag sem volt alacsony. Tavaly alig 14 fokos lett a cukortartalom, az idei olyan magas — hat éve nem volt ilyen —, hogy nem A szüret utolsó napján. kell a szőlésznek közbeavatkoznia ahhoz, hogy jó minőségű pecsenyebora legyen. A legtöbbet és a legjobb minőséget a muskát-ottónel fajta hozta. Ezt a szőlőt a Vi- ticoop társulás keretében a bogiári állami gazdaságnak adta át a tsz. Ott dolgozták fel a bogiári terméssel együtt. Huzavona egy vízmű korul Keserű cseppek Lesz-e vízmű Bárdudvarnokon? Ma már egyszerű a válasz: lesz. Fúriák a kutat, decemberre be is fejezik, azután kezdődhet a vízmű és a hálózat építése. 1981-ben már valószínűleg nem kell a kútról hordaniuk a község lakóinak a vizet Tiszta ivóvizet kapnak majd az emberek, ám jó ideje mégis keserűs lesz, mert amíg eljutottak idáig, sokat bosszankodtak' A vízmű terveinek útja a tervezőasztaltól a megvalósulásig kusza volt Zavarosak az iratok ebben az ügyben, holott lehetne kristálytiszta is a kép — mint a víz, ami még nincs, de lesz. A kaposmérői közös tanács, a Vízkutató és Fúró Vállalat, a megyei tanács levelezéséből, az ügy részvevői által elmondottakból ma már lehetetlen kibogozni, hogy mikor és miért görcsösült gordiuszi csomóvá az a sok szál. mely az érdekelteket összekötötte — azaz inkább szétválasztotta. Néhány szemelvény az 1976-ban megkezdett dosszié duzzadó papírkötegéből. Áprilisban levelet kapott a Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzeme, amely szerint a mérői tanács elhatározta, hogy Bárdudvarnokon vízmüvet építenek, s kérik a kút fúrását. A válasz udvarias és segítőkész: továbbították a megrendelést a tervezőcsoportnak, mert terv nélkül a fúrást nem lehet megkezdeni, és megírták a tanácsnak pontról pontra, hogy mi szükséges egy vízmű létesítéséhez. Már itt felvetődik a kérdés, hogy amikor egy tanács elhatároz egy ilyen építkezést; miért nem néznek utána: miként bonyolítható le az előkészítés, a tervezés, a vízjogi engedély megszerzése, melyik a leggyorsabb hivatali út Nem néztek utána, de mentségükre szóljon, ez a hivatalos út elég bonyolult egy-egy kútért a tanács nem foglalkoztathat külön vízügyi szakembert. És — akkor úgy látszott — még idejében megkapták a felvilágosítást a vízkutatóktól, a válaszlevél alapján sínre kerülhetett volna a dolog. Ami ezután következik, az inkább egy bürokráciáról szóló tragikomédiába illik, mint valódi hivatali dossziékba. A fúróvállalat és a mérői tanács huzavonája elküldött megrendelések és kitérő válaszok váltakozása. A tanács szívósan kéri minduntalan azt az időpontot, amelyre a vállalat nem tudja beütemezni a kútfúrást, a vállalat pedig konokul közli, h zy 1979-re ren- fieljék meg a kutat. Altkor ( sorbaállítják a megrendelést, és va.óczinuieg jóval korábban elkészülnek a múmiával, mert mindig van egy-két lemondás, amelynek helyére a későbbi kérelmek besorolhatók. A vállalat néha már szinte könyörög: rendeljék meg a kutat, és minden rendben lesz. 1977 júliusában úgy tűnt, megtörik a jég. A Kaposmérő Községi Közös Tanács bélyegzőjével ellátott levélben megrendelés érkezett 1979-re. Valószínűleg készült is szerződés a vízkutatónál, amikor a tanácstól néhány hét múlva újabb levél jött, amelyben megint 1978-ra kérik a szerződés megkötését. így hát a megállapodás megint nem ké- szüLt el. Ettől kezdve lehetetlen követni a felgyorsult eseményeket, melyek a vállalat, a mé- rőiek és a pénzt biztosító, a kút fúrását szorgalmazó megyei tanács háromszögében zajlottak. Annyi bizonyos, hogy a huzavonát egy gyors kényszerintézkedés szüntette meg, és Gamás helyett Bárdudvarnokon kezdték fúrni a kutat. A kényszerintézkedés nélkül talán még ma is folyna a levelezgetés. A mérői tanácson úgy érzik, ők mindent megtettek, ám mindenki keresztbe tett valamit előttünk. Ha a bárdudvarnoki vízműről hallanak, csak emelt hangon tudnak beszélni, és sorsüldözötteknek tartják magukat. Miért, kinek a hibája miatt nem készült el idejekorán a sokat emlegetett szerződés? Sokan foglalkoztak ezzel az üggyel, és hiába nem szeretjük a személytelenséget, a felelősök ködbe burkolását, ezúttal senki sem vállalkozhatna arra. hogy rámutasson valakire, s azután bizonyos legyen abban, hogy jól választott. Állt a hegy és állt Mohamed is. azután lépett az egyik is, a másik is. végül gyorsan kettőt visszaléptek, s kezdődött elölről a séta. Nem is ez a legfontosabb kérdés, hanem az. hogy mit éreznek most és a »-keserű- víz-« első cseppjeinek láttán a bárdudvarnoki emberek. Kár lenne elkezdeni egy újabb huzavonát, amely már arról szólna: én megtettem, te nem, te megtetted, én megtettem. mi megtettük... A bárdudvarnoki vízmű ügye egy ügy a sok közül, változó szereplőkkel és hasonló cselekménnyel. A kérdés: kellenek-e ilyen ügyek? Lehet-e itt és most kapcsolatrendszerünk. szellemi és anyagi javaink szolgálatának szervezete áttetsző és kristálytiszta — mint a víz. Luthár Péter Az első kategóriásnak minősített illatos fehér borszőlőt nem volt célszerű itt Böhö- nyén feldolgozni. A vörösborfajták közül a kékfrankos hasonló eredményt mutat, ebből is több és jobb termett a vártnál. Az oportó sem sokkal maradt el tőle, de I mint az ágazatvezető mondta, »nem váltotta be a titkon hozzá fűzött reményeket«, nem adta azt a többletet, melyet a korai termésbecslések alapján várni lehetett. Minősége azonban kifogástalan, a »tervet hozó« hárslevelű, olaszrizling fajtákhoz hasonlóan. Bent a régi pince előcsarnokában megállás nélkül morog a bogyózógép, vödörrel táplálják a kertészet dolgozói a telhetetlen masinát, majd szintén vödörrel öntik a szártól megszabadított szemeket a kádba. | Részben munkaerőgondok miatt, a gazdaság vörösborszőlőinek szüretét nem tudta összehangolni a bogiári szalag beindításával. Ezért a szőlőt itt dolgozzák fel borrá, s a bort adják el a bogláriak- nak. A kékfrankost még préseli... az oportó megforrt, s bár még zayaros a színe, az íze már élvezhető —benne ég a nyár tüze, á könnyű borszőlő jellegzetes illata. Még egy hónap, s a letisztult bor akár forgalomba kerülhet. Jövőre 27 hektáron telepítenek, s ezzel együtt 100 hektár szőlőt mondhat magáénak a gazdaság. Ekkora területű és mennyiségű szőlő feldolgozására Böhönyén nincs mód. A fejlesztést a Viticöop társulás tette lehetővé, amely segítséget nyújtott a telepítéseknél, s amely segít megoldani az értékesítést is. B. A. Sokszor kifogásolják különféle fórumokon, hogy miért készül annyi írásos jelentés a testületek ülésére. Nem egy téma sokkal érdekesebb volna, ha érthetően, tömören elmondanák. A tagok is nyilván sokkal jobban odafigyelnének, s elmaradna az írásos anyagok »megvitatásának« formális része is. amikor a kérdések zöme az elgépelések, a valótlannak vélt adatok körül forog. Jó az a törekvés, amelyet egyre több tórumon tapasztalhatunk, hogy egyre több a szóbeli tájékoztatás. Az ilyen előterjesztés azonban igen nagy felelősséget ró a napirend előkészítőire, s természetesen arra is, aki a testület előtt szabadon fejti ki véleményét. Senki sem vitatja, hogy szakmai szempontból nagyon felkészült emberek, akiknek — úgy mond — a kisujjukban van minden. Azt azonban nem kívánhatják a testület tagjaiként ott ülő munkásoktól, tsz-tagok- tól. alkalmazóttaktáU hogy szintén olyan tájékozottak legyenek e szakterületen. Sajnos, még nem minden szakember politikus is egyben, olyan értelemben, hogy lehetőséget kapva a fontos döntések előkészítésére, ne a szakmai csillogást válassza, hanem a szerény tájékoztató szerepét. Hiába szórja ugyanis az adatokat, a szakszavakat, ezzel ugynis inkább nehezíti a téma megértését, s olyan érzést kelt a testület tagjaiban: »Én ezt képtelen vagyok továbbadni a választóimnak !« A politikus szakemberek — sok van ilyen a megyében — mindig a befogadó közeg összetételének figyelembevételével tájékoztatnak, nem tévesztik össze a tanácsülést a, szakmai szimpozionnal, közérthetően, egyszerűen foglalják össze, milyen eredményeket értek el az iparban vagy más területen, milyen feladatok állnak előttük, s ebben milyen támogatást adhatnak az ott ülők. Ez a világos beszéd, ez késztet cselekvésre is. Sok példát lehetne felhozni arra, hogy hol és mivel térnek el e jó gyakorlattól. Legutóbb például a megyei népfrontülésen tapasztaltam, milyen gondot okozott a tagoknak, a meghívottaknak is, hogy megértsék az ott elmondott településfejlesztési tájékoztatót. Amikor megkezdődött a vita, többen fölemlegették: nem ártott volna ezt a témát írásban kiadni, akkor sokkal jobban felkészülhettek volna az állásfoglalásra. Olyan is akadt, aki a szemléltető táblázatokat• terveket hiányolta. A napirend összefoglalásalcor azt a következtetést vonták le: valóban jó lett volna inkább írásban kiadni ezt a témát. A rosszul sikerült szóbeli tájékoztatás nem jelentheti sem ezen a fórumon, sem máshol, hogy még kevesebb- szer alkalmazzák ezt a módszert. A megoldás csak az egyszerűség, a közérthetőség tudatos alkalmazása a szóbeli tájékoztatókban. Akkor megnő ennek a formának a tekintélye, s akkor talán valóban csökken az írásos anyagok száma a testületek ülésein. L. G. Ha drágább a leves SEM A melléktermék hasznosítása — nem mindenáron A rítő takarékosság kénysze- szükséggé, ennek nyomán * melléktermék hasznosítás »divatos témává« lett A korábban szemétként kezelt anyagok soráról derült ki, hogy hasznos fehérjehordozók vagy ipari nyersanyagok. A melléktermék hasznosításáról már mindenki tudja, hogy milliós tartalék. Hovatovább a korszerű gazdálkodás mércéje, hogy egy-egy mezőgazdasági nagyüzem miként hasznosítja a termelés »hulladékait«. Aligha csökkenti azonban a hasznosítás jelentőségét, ha idejében belátjuk, hogy néhány — korábban az ésszerűség példájaként említett — módszer nem állta ki az energiaárrobbanás próbatételét. Az ésszerűség ésszerűt- lenséggé válik, ha már drágább a leves, mint a hús... A szentgáloskéri tsz évek óta úttörő szerepet vállal a melléktermék hasznosításában. Két éve az országban harmadikként léptek be a Sinatelepi Állami Gazdaság rendszerébe. Akkor még egyértelmű volt, hogy a szalma hasznosítására módot adó peletgyártás reményt keltő. Az NDK-ban akkor már több éve eredményesen etették a tehenészetekben a szalmaőrleményből és különféle adaléktápanyagokból készülő takarmánypogácsát. A szentgáloskériek is azt remélték, hogy .egyszerűbbé válik a tömegíakarmányozás. felhasználják a korábban kárba veszett szalmát, ráadásul mintegy 300 hektárnyi takarmánytermő területük . szabadul föl árutermelő területté. Egyszerű társulás létrehozását is tervezték néhány környező gazdaság szalmájának hasznosítására, illetve a pelei szélesebb körű felhasználására. Annál inkább tehettéK ezt. mert egyebek közt a tejipar szakemberei is szívesen fogadták a kezdeménvezést. (Kísérletek szerint az új készítménnyel etetett tehenek teje biojógiallag «terű, így Takarmánypogácsa készül gombnyomásra. könnyebben tartósítható.) A gazdaság szakemberei számoltak az újjal járó kockázattal. Nem tudták, hogyan alakul majd a takarmányfélék világpiaci ara, milyen eredménnyel jár a pelet tömeges etetése, s azt sem: két vagy három év múlva jut-e az új üzembe elég dolgozó. Végül is mégsem ezek a bizonytalansági tényezők okozták, hogy a pelet nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. Igaz, valóban eredményesen etethető, gyártása felszabadít takarmámytermő területeket, nincs munkaerő- hiány sem, ráadásul a termékből kétszer annyit is megvennének, mint amennyit gyártani képesek, mégis megfontolandó, hogy az üzem re hagyjon-e föl a gyártásával. A takarmár.ypelet előállítása igen energiaigényes. Ami a ké' évvel ezelőtti energiaárak mellett kecsegtető volt, az ma túl drága: több a gyártás energiaköltsége, mint a takarmánypogácsában levő anyagok értéke. Önköltségi áron számolva 14 forint értékű szalmát csaknem 100 forintnyi energiaköltséggel »hasznosítanak«, miközben ugyanazt a szalmát 120 forin'ért el is lehetne adni. Ez a gazdaság főagronómusa által említett összefüggés önmagában is megkérdőjelezné a pelet gazdaságosságát, van azonban egyéb is. Egy mázsa pelet előállt ási költsége 360 forint, eladási ára 460. így látszólag jó üzlet. A valóságban inkább csak a mázsánként 1005 forintos tápsűrítményt szállító sinatelepiekAek, mintsem a 14 forintos szalmát adó tsz- nek az. Vagy talán egyiküknek sem ? Egy mázsa kukorica önköltsége a szentgáloskéri tsz-ben 200 forint körül van. eladási ára háromszázegvnéhány forint. Végül is kiderül, hogy a pelet drágább„ mintha, abrakot vagy tejelőtápot mtelnének. Ez esetben tehát valóban drágább a leves ... A szentgáloskériek kísérlete most két ev után is Dél-Du- nántúl-szerie egyedülálló kezdeményezés. A gazdaság a leírlak e,lenére szép esélyekkel indulhatna a MÉM nemrég «íeghirdetett melléktermék- hasznosítási pályázatán. Az üzemben már keresik a peletgyártás energiatakarékosabb megoldását.. Az Állattenyésztési Kutató Intézet például etetés; kísérleteket végzett termékükkel. Ezek bebizonyították, hogy a pelet préselés nélkül is — némi átállási idővel számolva — ugyanolyan jól etethető. Ha pedig így van, máris megtakaríthatják az energia jó részét. Eséllyel pályázhatnának tehát, a föagronómus és a főállat tenyésztő azonban egyetértett abban, hogy ezt nem fogják megtenni. »Aligha volna becsületes dolog reményt kelteni azokban, akik esetleg most fontolgatják: belevágja- nak-e. Leírni a módszer előnyös tapasztalatait, tudva, hogy ez a gyakorlatban mennyi nehézséggel jár,« Ha mindezek után bárki úgy gondolná, hogy a szent- gáioskéri tsz »letudta« a melléktermék-hasznosítást, téved. Ugyancsak úttörő módon évek óta hasznosítják a takarmányozásnál a tejsavót, az ipari zsiradékokat, és nagy mennyiségben etetnek répafejet. Mindemellett eredményesen működik a kukoricaszárítás hulladékait hasznosító granuláló-, valamint zöldliszt- üzemük. Szentgá1 oskéreo talán többen úgy érzik, zsákutcába jutottak szalmakísérletükkel, pedig a melléktermék hasznosításnak ma is megyeszer- te figyelemre méltó példáját adják. Bíró Ferenc A szőlőhegy már csöndes Egyszerűen, közérthetően Szőrét után
