Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
Lakk vagy Modern védőbevonattal kezelt faházak. Üdül őtá j ainkon egyre több faház nő ki a földből, ezek kétségtelen előnyei miatt: olcsók, gyorsan felépíthetők, hitelre is kaphatók, jó hőszigetelő tulajdonságnak stb. A fa az egyik legősibb építőanyag, de élettartama nem túlságosan hosszú. Régebben o'ají'es- tékkel védték, amely megnövelte ugyan, élettartamát, ám átlátszatlanul eltakarta magát a fát. A szabadban állő faszerke- zetekeit elsősorban az időjárási hatások támadják: a napfény hő- és ultraibolya sugárzása, a víz és a fagy. Védekezésül hazánkban főként az átlátszó lakírok terjedtek eL A lakkozott fa a szabadban is megtartja természetes szépségét, és rövid ideig véd a környezet ártalma ellen is. A lakkrétegben azonban hajszál- repedések keletkeznek, így a víz a lakk alá juthat, és megindul — gombák hatására — a fa megszürkülése, amely egyre terjed és néhány év alatt az egész felület tönkremehet. A sérült felület újra- lakkozással nem állítható helyre, és az 1—2 évenkénti karbantartó lakkozás sem ajánlatos: a lakkréteg megvastagodik. és ez növeli repe- dékenységét Nyugat-Európában és Csehszlovákiában nem lakkozzák a faépületek külső felületét A fafelület matt vagy selyemfényű, de alóla kitetszik a fa természetes rajzolata és általában a sötétebb színek uralkodnak. Ezek a lakknál tartó- sabb, színes bevonatok, az úgynevezett lazurok, gomba- és rovar kár ellen alkalmas hatóanyagokat tartalmaznak és színanyagaik kiszűrik az ibolyántúli sugarakat. Hagyják a fát »lélegzeni«, és a felületen sem alkotnak légmentesen záró réteget. Beszívódnak a fa pórusaiba. így a fa hő hatására bekövetkező mozgásakor a bevonat nem pattogzik le, nem repedezik meg. És mivel a lazurok nem fedőfestékek, alóluk áttetszik a fa természetes rajzolata. A Műemlékek enciklopédiája A Szovjetunióban most jelent meg a moszkvai műemlékek enciklopédiájának is nevezhető sorozat első két kötete. Az egész sorozat nyolc kötetet ölel majd fel. A kötetekben felsorolják a szovjet főváros ezernyi építészeti remekének és műemléki együttesének nevét és címét. Közük minden éiiilet | fényképét, s rövid ismertetést is olvashatunk annak történetéről, alkotójáról. A kötetekhez a történelmi emlékhe- 1 veket feltüntető térképet mellékelnek. [azúrokkal kezelt világos fenyőfa valamilyen más, színes fához lesz hasonló, például a vörösesbarna mahagónihoz, a fekete ébenfához. vagy a mélybama padisanderhez. Különös gyóiymód A tiibingiai egyetem ideg- klinikáján meJankóliás betegeket kísérletiképp úgy kezeltek, hogy egy egész éjszakán át akadályozták őket az alvásban. Ennek hatáséra a betegek, fiatalok és idősebbek állapota egyaránt jelentősen javuilt. Legsúlyosabb tüneteik: a nyomott hangulat, az öngyilkossági hajlam és a gátlások sitb. csakhamar elmúltak. Csupán a betegek 20 százalékánál nem észleltek jelentékenyebb hatást. A javulás némelyik súlyos letargiában szenvedő beteg esetében mindössze fél napig, vagy 24 óráig tartott, más betegek »etében hosszabb ideig. De akadtak olyanok is, akiket az egyetlen éjszakára korlátozott nemalvás teljesen meggyógyított A kezelés — az ottani orvosok véleménye szerint — bizonyos időközökben megismételhető mindaddig, amíg a kívánt tartós hatás be r*?m következik. Mélytengeri kábelek Ejtőernyősök szerencséje A T ai-ni rLcvv*.« á líriwí 'VYi O 1ri.f r-, 1 , ■ ' T I tonal és sporteszköz. Az ejtó- i ernyőét sokáéi e veszedelem is ! fenyegeti. Két esetről hallót - , lünk, amely majdnem ember- iialállal vésődött, ám a szerencsétlenségben is Közbejöhet szerencse. Angliában, a Londont^! északnyugatra fekvő shobdoni repülőtér fölött történt, hogv egy 16. éves fiú, miközben ö! társával együtt végrehajtotta első ejtőernyős ugrását 2600 láb. azaz csaknem 900 méter magasból, félig nyitott ejtőernyővel zuhant nagy sebességgel a föld felé. mert a vészernyő sem nyílt ki — é; mégsem Halt szörnyet. Mindössze kisebb sérüléseket szenvedett a jobb lábán, mert épzuhant, áttörte azt, azután az ejtőernyő és zsinórzata úgy akadt fenn a betört tetőn, hogy a. fiú a hangár padozata fölött^ alig fél méter magasban himbálódzva kötött ki. Olyan balszerencse, hogv az ernyő nem nyílik ki és aj vészernyő teljesen rossz, nagy i ritkaság, de még r\agvobb ritkaság, hogy valakinek 'iiven szerencséje legyen. Jonathan Vowles, a hajmeresztő kaland hőse ezután csak annyit mondott: Továbbra is az a szándéka, hogy hivatásos katona lesz — de nem az ejtőernyősöknél . .. A másik, kevésbé szerencsés eset, amely azonban mégis viszonylag örvendetes kimenetörtérit. Meghívott, vendégek és Clifford Alexander honvédelmi miniszter jelenlétében hatszáz katona tömeges ejtő- ernyősugrás-bem utalót tartott Fort Braggban. a hadsereg egyik kiképző központja mellett. Két katona, aki 1200 láb (kb. 400 méf er) magasban ugrott ki. 600 láb (200 méter) magasságban összeütközött, j Ejtőernyőjük összecsavaro- dött, felülete megkisebbedett és ennek következtében gyorsabban érkeztek a földre mint különben történt volna. Szerencséjük volt ugyan annyiban, hogy egyikük sem vesztette életét, de mindketten megsérültek, egyikük súlyosan. Kamcsatka! tarisznyarák A Ptyicsij nevű parányi sziget a Kamcsatka-félsziget partjai közelében fekszik. Az év nagy részében csaknem teljesen kihalt, csupán a meteorológusok maradnak itt a téli idényre. Nyáron azonban a kis sziget lakossága tízszeresére, tizenötszörösére növekszik: itt van a báziski kötője a »Vörös Október« kolhoz kis halász- és rákászflottájának. A hajók hajnalban kifutnak a tengerre és éjfél tájban gazdag zsákmánnyal térnek visz- sza. i A szakemberek szerint avi- ' tág legjobb tarisznyarákja itt, a Kamcsatka-félsziget partjai mentén található. Ezt a fajta tarisznyarákot kam- csatkai ráknak is nevezik. A szovjet kormány által foganatosított rendszabályok eredményeként ez az értékes állat számszerűen növekszik Az egyik ilyen intézkedés volt a rakhalaszat idejének korlátozása. Fontos szerepet játszott az új halászati módszer bevezetése is. A hagyományos fenékhálók helyett, amelyekbe nőstények és apró egyedek is bekerülték, ma speciális csapdákat alkalmaznak. A csap« dába került, nem megfelelő méretű rákot haladéktalanul visszadobják a tengerbe. A rákokat konzervként dolgozzák fel. Képünkön: gazdag zsákmány. A távközlési mesterséges holdak részben már átvették az interkontinentális víz alatti kábelek szerepét, de teljes egészében sohasem szorítják ki őket. Erre utal az is, hogy még mindig egyre újabb mélytengeri kábeleket süllyesztenek le az óceánok fenekére, ami nem csekély költséggel jár. Az egyik legutóbb létesített víz alatti távkábel, amely Európát Dél-Ameriká- val köti össze (a Kanáriszigetek érintésével,), közel 7000 kilométer hosszú, s 33 kiegyenlítő- és 503 erősítőegységet tartalmaz; egyidejűleg 1840 telefonbeszélgetés folytatható rajta. Elképzelhető. hogy milyen komoly ö«z- szegbe került ez a Kolum- buszról elnevezett kábel, de a szakemberek szerint viszonylag gyorsan megtérül az ára. A kábelfektetést speciális hajók segítségével végzik, amelyek esetenként a hibák helyének meghatározására és a tengerből kiemelt kábel részek megjavítására is vállalkoznak. Amennyiben nagy mélységben fekszik a kábel, speciálisan e célra kifejlesztett robotokat bocsátanak le a hibahely pontos felderítésére. Jóllehet a víz alatti kábelbe beépített közbenső erősítőket nagy megbízhatóságú alkatrészekből szerelik össze, ha ritkán is, de előfordul a meghibásodásuk. Ekkor először a beépített tartalék-erősítő lép i működésbe, s ha az is felmondaná a szolgálatot javítás céljából ki kell emelni az adott kábelszakaszt. Ezenkívül az okozhat még problémákat. ha halászhálókkal megsértik a víz alatti kábeleket. Az angol »Mercury« kibclfekteiő és -javító hajó, annak mii szerterme, ahol lebocsátásra készítik elő a kábelbe 10—15 ki- lanseterenként beépítésit- kerülő erősítő-egységeket, lK5j Pipáxős A dohánnyal először Kolumbusz találkozott Amerikában: 149^-ben a guanahani bennszülöttek dohányzásáról számolt be. Összesodort dohánylevelet kukoricalevélbe burkoltak és ezt szívták. Két évvel később egyik kísérője. Pane Roman atya azt írta, hogy Santo Domingo szigetén a dohányleveleket csöalakúra formálják, majd egyforma kisebb darabokra vágják és ezeket meggyújtják, a keletkező füstöt pedig moszkitók elűzésére használják. íme az első szivarok, amelyek még nem okoztak élvezetet, csupán a rovarok elleni védekezést szolgálták. A pipázás m Amerikából származtíc.'Az ottani indiánok az edényben égetett dohány füstjét hosszú toliakkal díszített nádszálon át élvezték. Az egykor olyan népszerű indián regényekben is szerepel ez a pipázási módszer, a »bé- kepi-pa«. melyet vendégeikkel együtt szívtak. Európában Menardes spanyol orvos kezdte meg először a dohánytermesztést, de mégsem róla kaipta a dohány hatóanyaga a nevét, hanem Jean Nicot. diplomatáról, aki mini 11 Ferenc francia király lisz- azabpoi követe Floridát», kapott dohanypalálltákat és kertjében elültette, majd másoknak elajándékozta. Az ő neve után hívják a dohány alkaloidáját nikotinnak, A dohány élvezetének középpontja Anglia, Franciaország Hollandia volt. Londonban jegyezték fel az 1600-as években ezt a kis történetet. Az egyik londoni kávómérés- ben, mely a hajósok gyülekezőhelye volt, egy tengerész- kapitány megivott egy kupa. rumot, majd elővett zsebéből egy furcsa szerszámot, teletömte száraz, barna füvei, és meggyúj botfa. A füstöt maga elé fújta, és nem válaszolt az érdeklődő vendegeknek, hogy mit csinál. Amikor látta, hogy milyen figyelmet keltett, mosolyogva az orrán keresztül eregette a füstöt. A kávézó tulajdonosa figyelte a. kapitányt, és ekkor egy vödör vízzel öntötte le, mert azt hitte. hogy a megivott rum gyulladt meg benne... Bár európaszerte tiltotta a, egyház és sok állam a dohányzást, mégis mind nagyobb mértékben terjedt, Törökország, Egyiptom, Kelet-India is szívesen hódolt az új szenvedélynek. Az utóbbi helyen 1634-ben elrendelték, hogy a dohányzáson tetten eltek orral le kell vágni. Ez sem tudta azonban elejét venni továbbterjedésének. Európában a pi- pázás mellett a tubák is népszerűvé vált. VIII. Orbán pápa egyházi átokkal sújtotta az »ördögi« szenvedély űzőit. A korból fennmaradt díszes, legtöbbször nemesfémből készített szelencék művészi kivitelezése mutatja a tubák megbecsülését. (A tubák = dohánypor. melyet még külön is illatosítottak, és az orrba szippantva, tüsszentést, majd felfrissülést okoz.) A dohányt Bornemissza Pál püspök 1568-ban ismertette meg Erdély népével. A dohányra és annak élvezetére vonatkozó későbbi kutatások során megállapították. hogy a pipázást már a dohány felfedezése előtt is ismerték. Plinius például azt írja, hogy az ökörfarkkórót a legjobb pipában elszívni, mert ennek füstje sok betegséget meggyógyít. Az i. u. 5. században élt Marcellus Empiricus receptkönyvében szintén ajánlja az ökörfarkkórót köhögés ellen, csak jól le kell szívni 1 a füstjét. (Érdekes, hogy az észak-amerikai indiánok a doha nyf üstöt eleinte szinten gyógyításra használták.) A későbbi kutatások, főleg -századunk elején, igazolták, hogy az ókori Rómában, sem volt ismeretlen a pipázás. 1902-ben Haltern-ben egy erőd maradványai között 50 db(!) nagyrészt még ép agyagpipát leltek a régészek. Ezek 8 méter mélységben, rétegesen helyezkednek el. és az egymás után következő korok pipáinak kivitelezése, díszítése fokozatos fejlődést mutatott. A legfelső rétegből kiemelt pipák díszesek, rajtuk a készítők neveivel, Svájcban is előkerültek hasonló leletek: fából, vasból, bronzból készült pipák, melyek közül egyeseken fellelhetők voltak a kupakok nyomai is, sőt a sarokpántok helye is meglátszott még egyi- ken-másikon. A pipaszán rövid fa- vagy fémnyél volt, de e célra nádat is használtak. Az ásatások azt igazolták, hogy másfélezer évvel Kolumbusz útja előtt is ismerték a pipát Európában, és a világ egyéb részein, tehát a pipázás nem a dohány felfedezése után kezdődött. R. J.
