Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatós a 4. oldalról) ' A forduló vat/ygatottja: Ke­resztes (Karód — Czimbalek (Nagyatád), Vendl (Tab), Laczlcovdcs (Vasas), Fitt (La- timca), Vitális (Táncsics), Czuczka (Latinca), Zámbori (Fonyód), Bardelt (Barcs), Izsák (Marcali), Horváth (Sió­fok.) A bajnokság állása: 1. Siófok 12 12 _ _ 46-12 2 4 2. Táncsics 12 9 2 1 42-10 20 3. Kiss J. SE 12 8 2 2 32-11 18 4. Latinca 12 7 1 4 23-18 15 5. Barcs 12 6 3 3 17*15 15 6. Vasa-s 12 6 2 4 21-14 14 7. Boglárle-lle 12 3 1 6 24-21 11 8. Tab 12 2 6 4 10-11 10 S. Marcali 12 4 2 6 15-23 10 10. Csurgó 12 3 4 5 11-* 10 11. Mernye 12 4 1 7 14-26 9 12. Kadarkút 12 4 1 7 19-33 9 13. Fonyód 12 3 2 7 22-30 8 14. Karád 12 3 2 7 11-27 8 14. Nagyatád 12 2 2 8 20-25 6 16. Lábod 12 2 1 9 8-38 5 i Nagy küzdelem jellemezte a Táncsics—latinra mérkőzést. Országos ifjúsági bajnokság: Rákóczi—PMSC 0:2 (0:1) Országos serdülőbajnokság: Rákóczi—PMSC 2:0 Rekordnevezés a magyar nemzetközi asztalitenisz-bajnokságra Harmincöt emlékezés Egy tisztelgő margójára K Dr. Lakaton György, az asztalitenisz szövetség elnöke hétfőn Miskolcra utazott, hogy a helyszínen győződjön meg arról, minden rendben lesz-e a jövő héten kezdődő nemzetközi bajnokságon. Bérezik Zoltán, a válogatott edzője ezen a héten Tatán irányítja a játékosait, itt fe­jeződik be a közös felkészü­lés a versenyre. Mindez bizonyítja, hogy a sportágban serény előkészüle­tek folynak a miskolci sport- csarnokban november 8—11-el között sorra kerülő XII. I nemzetközi bajnokságra. Re­kordnevezés érkezett: 17 or­szág indítja játékosait; a KNDK és Libanon első ízben. Előbb a csapatküzdelmeket bonyolítják le (26 férfi és 24 nőd együttes), majd az egyéni és páros számokra kerül sor. A nevezésekből kitűnik, hogy a világ- és Európa-baj- nokok egész sora vonul fel a különböző számokban. A fér­fiaknál a magyar vb-győzte- sek mellett a svéd Bengtsson, a jugoszláv Surbek. a fran­cia Secretin, a csehszlovák Orlovski, a nyugatnémet Sporthírek ’X etániai Odenseben befe­jeződtek a vízilabda bajnok- csapatok Európa-kupa torná­ján azok a selejtező mérkő­zések, amelyeken a Vasas is részt vett. A piros-kékek har- .jldáőlk találkozójukat is gól­záporral nyerték, és így az első helyen jutottak tovább a középdöntőbe. • * • Két új világrekordot ért él a 18 éves szovjet Jurik Szar- ki6zjan a súlyemelők 56 kg- os kategóriájában. A lökés­ben 152,5, az összetettben 267,5 kg az új világcsúcs. Mindkét régit a bolgár Kod- jabacsev tartotta 152, illetve 265 kg-rnal. » * • Az Öbuda Tsz versenyzői a Leitold—Raffinger páros, a nemzetközi Wartburg-rallyén kategóriájában a harmadik helyen végzett, az abszolút­ban a 17. lett. * * • Valószínűleg hamarosan kenyértörésre kerül sor a Lieck és a koreai Yo Yong Hoa »fémjelzi-« a versenyt. A nőknél a magyar Európa- bajnokok teljes számmal sze­repelnek, nevezett az idei vb-n egyéni ezüstérmet nyert koreai Li Song Suk, a román Alexandra (húsz éve az első magyar nemzetközi bajnok­ságon is jelen volt és Pitica- val az oldalán a női páros­ban első lett), az angol Ham- mersley a jugoszláv Palatí­nus, a francia Bergeret, a csehszlovák Uhlikova, a svéd Heilman és a nyugatnémet Hendri'ksen. \ A névsort tekintve a kon­tinens úgyszólván valameny- nyl kiválósága ellátogat Miskolcra. Az európai férfi­ranglista első 15 helyezettje mind itt lesz s a nőknél csak a szovjet Bak.su tova és a hol­land Vriesekoop hiányzik. A szervező bizottság elké­szítette a hét szám sorsolá­sát. A férfi egyesben Klaim- pár, a női egyesben Li Song Suk, a férfi párosban a Sur­bek—Sztipancsics, a női pá­rosban a Palatínus—Perku- csin, a vegyes párosban a Secretin—Bergeret kettős az első helyen kiemelt. A férfi csapatban a világbajnok ma­gyar válogatott, nőiben a vb 2. helyezett KNDK »indul« az első helyen. Utoljára két évvel ezelőtt, ugyancsak Miskolcon volt a színhelye a nemzetközi baj­nokságnak, és akkor mind­össze egy »fél- aranyérmet sikerült a magyaroknak nyerniük, Gergely a csehszlo­vák Orlovski oldalán a férfi párosban lett első. Az idén i többre készülnek Bérezik ta­nítványai ., r I őszön töm a zenét. A fenséges művészetet, az emberiség legfé­nyesebb, legigazabb aranyér­tékét. A tiszta szárnyú han­gokat, a félhangoljat. A hú ros és billentyűs hangszere­ket. A kottát (a kiapadhatat­lan világnyelv irodalmát), szívek berozsdásodott zárát is nyitó könnyed violinkul csőt. Méltóságos fanfárok kö­szöntsék a zenét, zengjék a kristályvizű forrás — a nép­zene — dicséretét. A földig áttetsző forrásét, melyre — miként hímes patakra a szomjas szarvas — kívánko­zott a fonográfos Vikár Béla Lajtha László, a táltos tekin­tetű Bartók és Kodály. Elin­dultak megkeresni, mint me­sebeli királyfiak, vándorbot­tal, tarisznyával, irdatlan tá­jon, úttalan úton, magyar földön. Keresték az ösvényt, a titkosat, amely hivalkodó lombozató nótafák között a forráshoz vezet. Addig-addig jártak töretlen hittel, fárado­zással (őket csillag sem ve­zette más, mint amely ku­polás homlokuk mögött ra­gyogott), míg gyomok és in­dák szövevénye alatt meglel­ték a forrást, s merítve an­nak vizéből, látták; fényes- sége6 tisztasága a napfényé, s enyhet adó hűvössége a földé. NépdaL Milyen varázsos szép ez a szavunk. Milyen sokféle jelentésámyalattal bővítette az idő, ez a mind­össze fél évszázad: mi­csoda szivárványos magassá­gokat megrendítő mélysége­ket láttat: milyen harmatos a mosolya, mélyen búgó a bánata. Mennyi hasig, meny­nyi szín, mely fölszánt, majd vísszahanyaüott — mint »föl-földobott kő« a szabadesés törvénye szerint —, mennyi egyedi, megismé­telhetetlen dalolás kelt, majd hamvadt el az évszázadok pusztaságain. És mint rop­pant kórus, egy hanggá, egy énekké, népdallá lényegültek át. A hajnalcsillag szemér­mes világosságánál újra ' és újra testet ölt (ringó járású lányalakban: ükanyáink és húgaink alakjában) a földön járó szerelem. Örök Varga Julcsák, megvéníthet.etie­nek, deli Garzó Péterek, megtörhetetlenek' vonulnak a réten, ösvényeken, eltűnnek a táj ködében, majd újra előbukkannak valamerről. Aztán a többiek: öregek, buj­dosók, »hosszú útra menők" (de mindig visszatérők), bá­natosak (de sosem csügge- dők), balladai betyárok (a sírban is dacolok), Fábián Pesták, Vidróczkik, Bogár Imrék. A népdal velünk van. Nélküle már nem élhetnénk, mint gyökér nélkül a fa és a virág. Mienk a népdal, a tiszta forrás, mienk a zene. Mert csillagok jártak előt­tünk. akik megmutatták, hol és miként lelhető, s megta­nítottak kitárni érte szívein két. M Énekel az ország, s he­lyenként tisztán, szépen. Mert meg'tanította a nagy magyar tanár, aki a világot is tanította, tanítja. Nyelvét megértik a szovjet földön Franciaországban, Hollan­diában, Amerikában. Roppant életműve szétsugárzók, s hí rét, nevét öregbíti a magyar­nak. Géniusz volt, sokarcú ember. ,A »Nyári este« alko tója, egykorú fényképeken Petőfi-arcú, körgalléros, sze­rény, de öntudatot sugárzó tekintetű ifjú. Nemrég vé­gezte el — Eötvös-kollégis­taként — a magyar—német szakot az egyetemen, s egy időben a Zeneakadémiát ze­neszerző tanszakon Koessler professzornál. A »Psalmus Hungaricus« és a »Háry Já­nos« komponistájának arcát mintha engedetlen-kemény köbe faragták volna. »Ez az arc mást és mást mutatott minden közegben — vallja egykori tanítványa, Bónis Ferenc, a zenei kiadónál megjelent kötet szerkesztője. — Másnak látták, akik mesz- sziről nézték, másnak, akik közelről, vagy még közelebb­ről. A szigor ‘és a jóság, a Á tudományok központja A Lengyel Tudományos Akadémia, a PAN központja Varsóban- működik, de néhány nagyvárosiban is van kihelye­zett osztálya. A PAN-t 1951 őszén hívták életre, és az 1874- ben alapított Krakkói Akadé­mia és a Lengyel Tudományos Társaság hagyományait to­Szalontay Mihály z utolsó nap De nem kellett félnem et­től sem, nem volt számomra szent tárgya, melyhez ragasz­kodtam volna, nem voltak javak, amelyeket szentként tiszteltem. Oly ősök öröksé­gét hordozom idegrendsze­remben, kiknek nem voltak »marháik-. De féltem, nagyon féltem a kiszolgáltatottságtól, ame­lyet legutóbb a nyugatnémet CDU—CSU választási prog­ramjának szabadságértelme­zésében olvastam, ami szerint kétely esetén az egyén képte­len az erkölcsi önrendelkezés­re, nyomás alá kell őt he­lyezni, mert: »Egyedül a bűm tetőssel való fenyegetés pusz­ta létének is befolyása van a lakosság érték elképzeléseire és • magatartásimódjára.« Féltem tehát, s holtomban is félni fogok a saját elbutu- lásomtól, vagy ahogy manap­ság mondjuk, öregkori »le­épülésemtől-. Attól, hogy külső vagy bel­ső tényezők hatására elveszt­hetem szemem elől a válttá ­zsal, meseszerű fogódzókat ta­lálni a rációnál i tásos belüli irracionálissal. Kinek Isten ez, saját vagy közös Isten, ki­nek fantasztikus bolygók ap­ró zöld emberkéi... Minél okosabbak leszünk, annál in­kább megkísértenek eleink naív, de talán szükségszerű hiedelmei, akik gyakorta in­tuícióval is próbálták tudásu­kat gyarapítani, nemcsak ra­cionális gondolkodással. Jó volna most is, de hűen ifjú­ságunkhoz, hűen eszméinkhez. Ha harcainkhoz nem is, hi­szen azt nem mindig ml vá­lasztottuk; sem a küzdőterei sem a fegyvereket, csak az ellenfeléket és a barátokat. És nagy összefüggésekben a ma parányi helyünket És ez kezd most összezavarodni. Ki a barát itt, öregem? És ki az ellenség? Mindegy, nekem már mindegy, fáradt vagyok, és »... szorgos szerveim (üdk újjászülnek napról napra), már fölkészülnek, hogy elné­muljanak.) De addig mind ki­ált...- Kiált? Mindig ugyan­azt. Mit kellene tenni? S tet- tem-e azt, arait tenni kellett? Persze, hogy nem,.. nem eléggé, s rosszul De én va­gyok a hibás? Én is! Zavaros vagyok öregem, és fáradt, s vénségesen vén, ötezer éves.. És abba is hagyom ... Abba­hagyom ,. .• &9kgbastjuk) vábhtfejlesztve látja eä felada­tait. A PAN autonóm! tudomá­nyos szervezet, amely mags választja tagjait, ugyanakkoi állami intézmény, az ország központi tudományos szerve Legmagasabb fóruma a köz­gyűlés, mely a tudományos tevékenység általános irá­nyait szaljja meg, ezenkívül felügyelő, kutatást ellenőrző szerepe is van. Az akadémia elnökségét három évre választ­ják, az elnökből, alelnökök- ből, tudományos titkárból és helyetteseiből, az egyes osztá­lyok különféle tudományága­kat képviselő személyiségekből áll. Az elnökségi tagságot a kormány erősíti meg, a tudo­mányos titkárt a miniszter­elnök jelöli ki, aki azután javaslatot tesz az osztály tit­kárainak és helyetteseinek személyére. A Lengyel Tudományos Akadémiának hét osztálya van: társadalomtu dományi, biológiai, matematikai—fizi­kait—-kémiai—geólógai—föld­rajzi, műszaki—tudományos, mező- és erdőgazdasági, or­vostudományi és legújabban a bányászati és talajtani osz­tály. Jelentősebb kutatóállo­másai a Katowicéi Kutatóköz­pont, a Tudományos Informá­ciós Központ, a Rendszer- szervezési Intézet, a találmá­nyok védelmére hivatott és a tudományos kutatásokat érté­kelő intézmény. A vidéki ta­gozatok Krakkóban, Katowi­cében, Poznanban, Lódzban és Wroclawban tevékenyked­nék. Különösen jelentős a Len­gyel Tudományos Akadémia tudománykoordinálő szerepe. Három kormányzati, tíz köz­ponti és harminchat minisz­tériumi programra vonatkozó kutatás egyeztetése jelenleg a komolyság és a derű végte­lennek tetsző hihetetlenül érzékeny beosztású skálája tükröződött ezen az arcon.« elyik volt az igazi Ko-' dály-arc? Valószínű valamennyi — együtt. T óbb nemzedék képviselői vallanak róla e kötetben: zöm­mel tanítványai. Kik a Zene- akadémián, a zeneszerzés vagy a zenetudományi tan­szakon, kik ugyanitt népze­nei órákon, de olyanok is, akik más tanárnál végeztek, mint Farkas Ferenc, a »tör­vénytelen tanítvány« például; valamennyien mesterüknek vallják. »Munkatársai, ta­nítványai mindig is Tanár úrnak szólították« — emlé­kezik Vikár Béla. Muzsikus körökben, ha valaki a »Ta­nár úrról« beszélt, mindenki tudta, hogy róla van szó. Nemcsak ő, a környezete is furcsállotta, ha valaki mes­ternek, maestronak, profesz- szomak. művész úrnak szólít tóttá. Aki közelebbi kapcso­latba került vele, többnyire »élete legnagyobb ajándéká­nak« érezte (mint például Andor Éva) bíráló, eligazító szavait. A legnagyobb pél­daképe Szokolay Sándornak is, aki nagyságát nem csa- , pán zenei géniuszában látta.' Az egykori tarhosi diák nemcsak tiszteleg fejet hajt, hanem hódol is Kodálynak, (Hódolat Kodálynak című kantátája is ezt bizonyítja.) És hangsúlyozza (szerintem ez a kötet leginkább meg­szívlelendő mondanivalója)» ■ünnepeltük életében, s ma nemcsak megfeledkezünk ró­la, hanem abban az önhitt­ségben élünk, hogy túljutot­tunk rajta, pedig utol sem értük! Kodály szellemi óriás volt; akik vele vitatkoznak, nem partnerei... ö a ma­gyar kultúra szimbóluma...’ Egy műveltebb és Igazabb Magyarország szimbóluma.. Az ő géniusza kikezdhetetlen ugyan — magunkat azon­ban kár lenne szegényebbé tennünk.« Hadd említsem az emléke- zők közül a somogyi Happ József nevét, aki karádi igaz­gató tanítóként a harmincas években vendégül látta falu­jában Kodályt, és segítette népdalgyűjtő munkájában, Happ Józseffel 1978-ban ké­szített interjút e kötet szer­kesztője. A kilencvennégy esztendős pedagógus részlete-: sen beszámolt az azóta hires karádi nóták történetéről.' Először az akkor még fia­tal Dávid Gyula érkezett * faluba népdalt gyűjteni. Az eredményt bemutatta Ko­dálynak, s a mester olyany- nyira elégedett volt, hogy maga is leutazott Karádra. Miután visszatért a fővá­rosba, az Est című lap mun­katársa megkérdezte, érde­mes volt-e leruccannia a so­mogyi községbe. Kodály Zol­tán elővett egy »hengert«, le­játszotta, s csak ennyit mon­dott: »Ez az egy dallam is megérte, hogy leutazzam Ka­rádra.« A híres kórusműről Happ József a következőket nyilatkozta: »1934-ben én rendeztem Karád községgé nyilvánításának 800 éves ju­bileumát. Erre az alkalomra nagy ünnepséget készítettem elő. Közben lejött Ko­dály Karádra népdalt gyűj­teni; megkértem, hogy állít­son össze a Karádon össze­gyűjtött nótákból egy csok­rot, tegye le három szólam­ra, én azt betanítom. Ez megtörtént, megtette, a kot­ta, Dávid Gyula írásában, még most is megvan itt, a birtokomban.« E kötet mondanivalói jánafc summája: Ko­dály életművét, kori szakalkotó jelentőségét ak­kor értjük meg, ha zeneszer­zői, tudományos és nevelői munkásságát együtt vizsgál­juk. Életműve elsősorban a magyarságé, de az egyetemes kultúráé is. Szapudi Andráa Somogyi Néplap m Barcelona és tavaly szerződ­tetett osztrák sztárja, Hans Krankl között. A baj akkor kezdődött, amikor a tavalyi spanyol gólkirály mind gyak­rabban került összetűzésbe az edzővel, Joaquin Rifevel. De még ezt Is megbocsátot­ták volna neki, ha tartja ta­valyi formáját Teljesítménye azonban alaposan csökkent, az utóbbi időkben nem is szerepelt az első csapatban, előzőleg pedig lecseréléssel “szégyeni tette- meg őt a szakvezető. Krankl szerződé­se 1981-ig szól, de hírügynök­ségi jelentések szerint a klub már előbb meg szeretne vál­ni fegyelmezetlen és rossz formában lévő játékosától. Már utódja után is néznek, a kiszemelt két nyugatnémet- Klaus Allots (Fortuna Düs­seldorf). valamint Karl-Heinz I Rummenigge (Bayern Mün­chen). I got, annak meglevő rendsze­reit: az életet. És csak azok­kal a programokkal törődök, csak azokat látom, amelyek elindításában én is részt vet­tem. És félhetek, hogy nem látom az életet, mert mind­azok az intézkedések, tervek, célkitűzések, mélyek létreho­zásában agyam segített, önál­lósulnak és elfogadhatják az élet szülte problémák helyét. A fontosa bbaikét! Egyszerűen azért, mert már nem vagyok- leszek elég rugalmas — vén hülye lettem, bár ezt külön­böző fokon szépíthetem, mint ahogyan minden véú hülye szépítheti a maga hivatal adta erejével, már felszedett társadalmi rangjával. Nem vagyok elég rugalmas... mert nem tudok — sokszor más példányaimban nerh is akarok — a körülményekhez hozzá­igazodni. Egyszerűen ragasz­kodom a világ egyszer meg­kapott képéhez, ezen nem akarok változtatni, nem gyűj­tök többé információkat, nem állok már készen arra. hogy ezt a képet napról napra, új­ra és újra helyesbítsem. Ezért nem értem — csodálkozva nézem —, ha. a tervek és programok kudarccal végződ­nek, nem tudom minek tu­lajdonítani a mai válságokat, s nem érzem, hogy mindez az egyszer megkopottnak az ab­szolúttá válása, s nyomában régi gyakorlat ismételgetése, új körülmények között. Ki­csit változtatott formában... ahelyett, hogy az újonnan megmért valóságból új gya­korlat születhetne, új formá­ban .,. Ettől félek. Ezért hát. mint az egyszeri székely: »a tinó­mat, aki tavaly elveszett, ha megkerül, Áron öcsémre ha­gyom. Ha nem kerül meg, ak­kor a jegyző úrra.« Sofcfajta félelemben eltelhe­tett volna életem, ha voltak ilyenek, ezek voltaik a főb­bek. Egyébként pedig siem embertől, sem állattól, sem szituácitól nem félek. Noha ki ismerheti önmagát? Az embernek magamagáról szer­zett ismeretei nagyon hézago­sak. Hiába a racionalitás szent tisztelete bennünk, keveset tudunk önmagunkról. Sose leszünk olyanok, mint az Is­ten: »jónak és gonosznak tu­dói-, Hiába mondja a Gene­zis könyve: »Eritis sicut deus...« Hiába mondja. Hi­ába minél pontosabbak kívá­nunk lenni önmagunk ismere­tében, annál jobban csaló- duk és annál jobban fog el a vágy: megtámogatni önön- tnaguruvat az ős-bobaj-varazs-

Next

/
Thumbnails
Contents