Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
AZ IFJÚSÁG ÉLETE Mezőgazdasági szakembereket képeznek Adándon. a Fekete István mezőgazdasági. szakmunkásképző kollégiumának öreg épülete évről évre megfiatalodik ilyenkor ősszel. Száznál is több diák életvidám zsábongása hatja át a múlt századi hangulatot idéző kastély falait. A kollégium szomszédságában, alig ötven lépésnyire ál!l a jóval fiatalabb iskolaépület, mely minden évben jól képzett szakembereket bocsát ki a kapuján. Az iskola múltjáról és a jelenlegi helyzetről beszélgetünk Teke Miklós igazgatóval. — 1946 óta folyamatosan működik Intézményünk. Először ezüst- és aranykalászos gazdaképző tanfolyamokat szerveztek, a mostaninál rö- vódebb tanulmányi idővel. 1949-től folyik gépészképző jellegű oktatás. Iskolánkban a fiatalok a növénytermesztő gépész szakmát tanulják, három év alatt. — Milyen irányú szakmai felkészü It segg el rendel keznek az itt végző diákok? — Amint a szakma megnevezéséből is kitűnik, a tanulók oktatása kétirányú. Egyrészt növénytermesztési ismereteket szereznek, másrészt gépkezelői képesítést kapnak; a hallgatók gépjárművezetői vizsgát is tehetnek. A gyerekek többsége somogyi származású, s a néhány helybeli kivételével valamennyien, a szomszédos kollégiumban laknak. Évfolyamonként csaknem ötvenen vannak, kizárólag fiúk. — Milyen a tanulók felkészültsége, amikor ide kerülnek? — Ez még mindig gondot okoz az oktatásban, mivel a tanulók ' mindegyike hármas alatti eredménnyel kerül hozzánk, s erre alapozva igen nehéz dolguk van tanáraiknak, oktatóiknak. Ezek a gyerekek nehezebben, hosszabb idő alatt tudják elsajátítani a szükséges ismereteket. — Ügy tudom, itt az. iskolában kapják a gyakorlati képzi» t is. — Részben igen. A műhelygyakorlatot az iskolánkban tartjuk, de a termelés- technológiai és gepüzemelési ismereteket a balatonszabadi termelőszövetkezetben, az ott dolgozó szakemberek segítségével oktatjuk. Jelentős az iskola sportélete. Négy szakosztály — labdarúgó, atlétikai, kézilabda és ODK — működik, mégpedig szép sikerrel. A sportkör a Siófoki Bányász együttesével \ tart szoros kapcsolatot. Már hagyománynak számít a minden év tavaszán, szervezetit pályaválasztási látogatás, amelynek során felkeresünk MOST VÉGEZTEK Tervek és tettek több általános iskolát,' és áz érdeklődő nyolcadikosokat meghívjuk egy ismerkedő látogatásra. Az iskola életét bemutató fotókiállítással vagy más rendezvénnyel fogadjuk a gyerekeket, s igyekszünk el-. nyerni a leendő hallgatók bizalmát. Tavaly a szakma kiváló tanulója versenyben azádán- di iskola képviselője harmadik lett. A parkszerű udvaron nagy hévvel vitatkozik egy végzős és egy első éves fiú. Mindkettőjüknek az általános iskolai tanáruk javasolta az ádándi szakmunkásképzőt. — Nagyszakályról jöttem, az általános iskolában közepes tanuló voltam •— mondja az elsős Tóth József. — Hamar összebarátkoztunk a fiúkkal. Nagyon, jó, hogy a nagyok úgy kezelnek bennünket, mintha velük egyidősek lennénk. A harmadikos Póder Csaba már a jövő terveiről beszél, — Enyingi származású vagyok, s az ottani iskolából az ismerőseim közül sokan végezték Adandón. Sok jót és érdekeset meséltek az itt töltött három évről, így nagy örömmel jöttem én is ide tanulni. Lassan a szakmunkásvizsgára készülök; a traktorvezetői jogosítványt korábban megszereztem. Édesapám az enyingi termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatában dolgozik, & ha minden jól megy, nekem is sikerül ott elhelyezkednem. Később tovább akarok tanulni, nagyon megszerettem ezt a szakmát. Hornyák József Rendhagyó matekéra — öt percre átveszem az osztályfőnök szerepét! — mondta a matematikatanárnő az osztályba lépve. A diákok megkönnyebbülten nyújtóztak el a padokban. »Szóval ma nem lesz felelés!« — Mint tudjátok a második emeleten én vagyok a »bagó- felelős«, azaz én ellenőrzőm, hogy nem füstöltök-e valahol titokban. »Űristen, valakit rajtakaptak és most jön a megtorlás!« — vélték többen és jobbnak látták, ha ismét a matekkönyvbe temetkeznek. A várt megtorlás azonban ezúttal elmaradt. Helyette a tanárnő derűsen az asztal tetejére telepedett és mesélni kezdett. — Nekem először a bal kezem zsibbadt el időnként. Sebaj, gondoltam, van énnekem jobb kezem is. Ám a bökkenő ott volt, hogy egy idő múlva amaz is el-elzsibbadt. Aztán a lábaim. Majd jöttek a köhögőgörcsök. És akkor elhatároztam, lesz ami lesz én leszokom a cigarettáról, j Elhihetitek. borzasztó volt. j Az első hónapokban leginkább. De sikerült! Két éve egyetlen szálat sem szívtam ei. És most elhatároztam, hogy föllépek a cigaret lázás} ellen a diákjaim érdekében. Harmadikosok vagytok. Elég érettek és okosak ahhoz, hogyj eldöntsétek: Jó ez nekem vagy nem? Itt a soha vissza nem térő lehetőség: Nem dohányosnak lenni! A cigaretta először is drága. Másodszor: lassan ölő méreg. Hogy kezdődik? Elszívod az elsőt és úgy döntesz, többet a szádba sem veszed, hiszen nem jó. Különösebb élvezetet nem nyújt. Fél év múlva egy társaságban újra rágyújtasz, mert »mindenki szívja, majd pont én ne?«. Olyan ez, mint a kábítószer. Betegség. Minél előrehaladottabb stádiumban van, annál nehezebb kigyógyulni belőle. Egyébként meggyőződésem, hogy nincs olyan dohányos, aki titokban ne irigyelné a nem dohányzó embertársait. Még aki azt módja, nem akar leszokni, az sem mond igazat. — Állítólag fogyaszt! — emelkedett egy kéz a magasba. — Jó a légcsőhurutra, megöli a baktériumokat. — Az én nagyanyám 70 éves, körülbelül 50 éve naponta két dobozzal elszív és kptya baja! Óriási vita kerekedik. Érvek és ellenérvek csaptak össze.. A tanárnő azonban megingathatatlannak bizonyult, és csak nevetett a szóáradaton. — Koholmányok, ne dőljetek be! Lghet, he§? valaki — Nem vagyok idevalósi. ] még csak a környék szülötte sem, de megszerettem ezt a j tájat; most már talán otthon | érezném magam idegennek.. ^ Bakos László elektroműsze- [ rész a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése óta meós- ként dolgozik a Videoton tahi gyáregységében.-r- Sokan furcsa madárnak tartanak, hiszen lassan nyolc éve élek itt, a községben, s elég ritkán megyek haza Mesztegnyőn, a megye masis végében laknak a szüleim. A szakközépiskolában érettségiztem, a mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanultam. s utána kerültem a Videotonhoz eiektromüszeresz-tanu- lónak. Hogy mi kötött ide? Magam sem tudom. Talán a barátok, az ismerősök is, de azt hiszem, elsősorban a gyár: a maga légkörével, lehetőségeivel. A középiskola négy éve alatt kollégista voltam, majd albérletbe kerültem; itt a gyár munkásszállójában lakom. Szép. négyszintes házak a kis templom fölötti dombon, nem messze a l-^özponttól. Ez a munkásszálló. Általában hárman-négy en laknak egy kétszobás, mindennel fölszerelt lakásban. — Több fiatal kapott itt lakást, illetve ideiglenesen egy-egy szobát a gyártól — mondja a fiatal szakmunkás. — Sikerült a beilleszkedés? — Nekem nagyon könnyen. A nyári gyakorlatok alkalmával már belekóstol ha ttunk ebbe az életbe. Én különleges helyzetben is vagyok: az úgynevezett belső telepen, a község központjában dolgozom, ahol kisebb is a létszám, mint a »nagy gyárban«. A terveim? Azt hiszem, hama: vosan bevonulok katonának; aztán majd meglátjuk. Most úgy érzem,’ a későbbiekben itt maradok, hiszen jól érzem magam és engem is szeretnek itt. Sudár Péter — ahogy mondani szokták — bennszülött. Ű is az idén szerezte meg az elektroműszerész szakmunkásbizonyítványt; ő bemérőként dolgozik a külső telepen. — Reggel hattól délután kettőig tart a mukaidő — mondja -r aztán irány a röplabdapálya. A röplabdázás szinte családi hagyomány nálunk: az egyik bátyám az NB I-ben, a másik pedig a helybeli csapatban játszik. Én bíróként hódolok ennek a sfép sportágnak. — Voltak-e zökkenők a beilleszkedésnél ? — Nagyon jó osztály volt a mienk; azt hiszem, elég ritka, hogy két év alatt ilyen jó közösség alak üljön ki. Igaz, többen lemorzsolódtak; akik maradtunk, mindannyian itt. a gyárban helyezkedtünk el. A beilleszkedéskor, sajnos, voltak meglepetések, de azt hiszem, ez törvényszerű is. Mindenesetre keltett egy kis idő míg beleiszoktam, de idomul az ember ... — Mik voltak a meglepetések? Elmosolyodik, elhúzza a száját: — Amikor bementem jelentkezni, elintézni a formaságokat, nagyon udvariasan fogadtak. Pillanatuk alatt túl is voltunk a dolog bürokratikus részén, már csak az volt hátra, hogy bemenjek a »fő] nőkhöz« egy elindító kézfogásra, pár jó szóra. Épp jött is; az intézkedő hölgy mondja, hogy itt vagyok, holnap állok munkába, most jelentkeztem, ha volna a főnök kartársnak két perce . .. Nem volt! Közölte, hogy dolga •van. Tíz perc múlva, miután kijöttem az irodából, hadd ne mondjam, épp mivel volt elfoglalva. Nem vagyok túlságosan érzékeny, de rosszul esett. Előttem is .ott a katonaság. Mindenesetre szeretnék ma- | radni, mert nagyon érdekes dolgokkal foglalkozom: most I displayket mérünk. Ezek j nemsokára a moszkvai olimpián szolgálják a rendezők és a résztvevők munkáját. — Telvezik-e, hogy további tanulnak? Mindketten gondolkodnak.' Péter nem nagyon lelkesedik. — Jó lenne — szólal meg végül Bakos László. — De gyakorlatot is kell szereznünk," mert bizony, bár a két év alatt hetenként négy napig műhelyben dolgoztunk, ránk fér még a tanulás. Kőrlési Zsolt Havonta értékelik Örömmel fogadták a tanulók Tanulmányi mozgalom a barcsi szakmunkásképzőben A fiatalok a társadalmi munka teljesítményét tanulmányozzák. meghal 90 éves korában, s ha nem cigarettázott volna akkor 120 évig él. A nikotin méreg. Ez tény. Ti pedig fiatalok vágytak és sokkal jobban megviseli a szervezeteteket, mint a felnőtt »gyárkéményekét«. Egy erős, vastag derekú fát nehezebb ledönteni, mint letörni a gyenge hajtást. Higgyétek el, nem azért hajtogatjuk: Ne dohá-, nyozzatok!, merf ezt a kivált- ) Ságot magunknak akarjuk i megtartani! Nevelők vagyunk, j Igazság szerint sehol sem j szabadna dohányozni, ahol i gyerekek, kamaszok vannak, j Mi, tanárok is rossz példát mutatunk azzal, ha cigarettázunk. Akár itt a gimnáziumban, akár az általános iskolában. És otthon, es akárhol! Legszívesebben táblákat akasztanék magamra, ilyen felirattal: Le a dohányzással! A tanárnő leszállt az asztalról és végignézett a csodálatosképpen figyelmes és elgondolkodni látszó tiniken. — Nemsokára kicsengetnék! Ti tudjátok a legjobban, 1 mennyire sajnálom az időt a j matekórától, de most nem 1 bánom! Első az egészség! Vi-[ gyázzatok rá jól, ne pazarol- f játok! } Az órájára pillantott. ! — Na. akkor nézzük meg azokal az egyenleteke)! . Svai Barcson, az 525. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet előcsarnokában tablót tanulmányozó csoportra figyel tünk fel: »Egy nap Barcsért — az iskoláért« — olvasható. A tanulók neve mellett ott áll ki hány órát dolgozott társadalmi munkában fiatal városunkért. — A múlt szombaton is voltak a tanulóink társadalmi munkán, parképítésiben vették részt... Szívesen mennek a gyerekek. Amikor az iskolarádió közli, hogy társadalmi munkásokra van szükség, akkor csoportosan jelentkeznek, Építettünk járdát, készítettünk óvodáknak, s más iskoláknak játékokat, csináltunk kerítést, minden szakmunkát elvállaltunk, s azt a tanulóink az oktatóikkal közösen megcsinálják. Negyedévenként átlagosan 40 ezer forint értékű társadalmi munkával segítjük városunk gyarapodását — tájékoztat Berndt Mihály igazgat ó-helyettes. Az iskola vezetői — össze-, fogva a KlSZ-bizottsággal, az alapszervezetekkel —- következetesen arra törekszenek, hogy a fiatalokban korán fölkeltsék a közéleti, s így a társadalmi munka iránti érdeklődést, megismertessék a jövő szakembereivel a közösségért végzett munka örömét. Ezért kezdeményezték tavaly az »Egy nap Barcsért — az iskoláért« [ —- mozgalmat, A sikert bízó- j nyitják m eltelt hónap ered- i ményei, a tanulók lelkesedése, a tanácstól kapott oklevél, az intézetnek megszavazott »Kiváló társadalmi munkás« kitüntetés,. A kulturális munka gazdagítása érdekében harmincnyolc tagú vegyes kórust alakítottak a szakmát tanuló lányokból, fiúikból, közösen a művelődési házzal. Az a tervük, hogy ez lesz az alapja a közeljövőben megalapítandó barcsi szakmumkáskórusnak. — A szakmájukat értő és szerető, politikai szempontból tájékozott, a közélet iránt érdeklődő fiatalok nevelését tartjuk legfontosabbnak. Ezért örömmel fogadtuk a KISZ KB tanulmányi mozgalommal kapcsolatos felihívását. Az ehhez való csatlakozás, az eredményes részvétel segíti elképzeléseink megvalósítását. Azok a tanárok, oktatók és tanulók, akik már ismerik a felhívást, s az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket. javaslatainkat, örömmel fogadták a tanulmányi mozgalmat — mondja Pandur István igazgató. Ennél azonban már jóval több történt. Tanárokból, ta- j nulókból, az iskolai KISZ- j bizottság képviselőiből1 meg- j alakították all tagú tan-u-lmá- i nyi munkabizottságot. Gondos munkával — első-! nek az országban a mozgalomba eddig benevezett k' lene intézmény közül — kidolgoztak esy követelmény- rendszeri,. Ez tartalmazza a tanulók felelősségérzetre, önállóságra való nevelését, a KISZ tekintélyének, befolyásának növelését, a tanulmányi fegyelem szilárdítását. Érdekessége ennék, hogy más-más követelményt állítottak az elsős, a másodikos és a harmadikos, valamint a gyengébb és a jobb tanulók elé. Ám a magasabb szintű követelményeket nemcsak a jó, hanem a gyengébb tanulók is vállalhatják. Ennek célja, hogy minden tanuló képessége legjavát nyújtva vegyen részt a mozgalomban, hogy ne elégedjen meg senki a gyenge, vagy csupán a megfelelő oszitályzstpkikak Az önállóság, a felelősségérzet növelését igen fontosnak tartják az iskola vezetői, s a tanulmányi munkabizottság: Ezért határoztak úgy, hogy a követelményeket házinyomdájukban sokszorosítják, s azt valamennyi tanuló füzet alakban megkapja, és teljesítményüket — akár jó, akár rossz — ők értékelik, vezetik a füzetben. Most KIS Z -gy üléseken — a tanulmányi felelős tanárok bevonásával —, tárgyalnak a mozgalomról. A KlSZ-alap- sízervezetek, az osztályfőnökölt, az iskola vezetői állandóan figyelemmel kísérik a füzetek vezetését, elemzik azt, hogy a mozgalomnak a szakmai-tanulmányi téren, a közösségi munkában, a tanulók formálásában mi lyen eredménye, hatása van. Ez nem verseny ugyan, az osztályok vetélkedését, s a tanulók eredményeit mégis értékelik : s az év végén a legjobbak jutalomikönyvet kapnak, a legsikeresebb osztály- közösségeik pedig országjáró kirándulásokon vehetnek majd részt. Addig persze sokat keli tenni a mozgalom érdekében Ha a folytatás is olyan lesz, mint a fogadtatás, bizonyára a korábbiaknál is eredményesebb évet zárhatnak. Sz. L. Első az egészség!
