Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
A Nagyberek világa A berek leesapolása 1908 fezén kezdődött a Nyugati Bozótban és 1911-ben a Keleti Bozótban. — De hogy is történt? — A berket eddig a Balaton táplálta, mert a berek a tó nulla szintje alatt északról dél felé +1,20-tól +0.20 m-ig emelkedve fekszik. Ezt tudomásul véve készült a vízmentesítée terve. Röviden: el kell tömni a Boglár— Fonyód—Keresztúr közötti homokstrandon minden befolyót. Délen és nyugaton egy külvízlevezető övcsatornával ki kell vezetni minden berket tápláló somogyi külvízet, és Keresztűrnál be kell vinni ezeket a vizeket a Balatonba. A berek belvizeit pedig a Ba- latonfenyveshez lejtő belvízcsatornák hálózatával össze kell gyűjteni, és egy szivattyú- házzal át kell emelni a tóba. Ez a munka először a Nyugati Bozótban indult meg. 1908 és 1911 között kezdték a berki pionírok toborzását. Kezdetben egyik falu népe sem szegődött a saját berkére. Valóságos háborúság kezdődött. Mindegyik »becsülettel«. de a gazdasági szükségtől hajtva struccpolitikával a másik falu vizének csatornázására szegődött. Mintha végül nem is egyre ment volna a játék. Így aztán a nyugati berken megépült a külvízlevezető övcsatorna Buzsák és Keresztúr között nyolc áteresztővel, elkészült ggy belvízlevezető főcsatorna, hét belvízcsatorna és egy szivattyútelep. Ezen felbuzdult a berek keleti medencéiében a közben megalakult, »Zardavári Berek lecsapoló Társulat«, és üzembe helyezte Ordacsehi alatt a csehi árkon a belvizeket átemelő szívógáz motoros szivattyú- telepet. Három év alatt egymillió-kétszázezer köbméter föld megmozgatásával és 177 kilométer csatorna segítségével 15 200 holdról emeltek le a vizet Mindez megszabta a berek jövendő, a napjainkba átnyúló sorsát az úgynevezett »ronda berekből« az úgynevezett »szép berek« felé. Ezek után egyetlen óriás, füves, törpe sá- sos, homokos és jól kifizető legelővé alakult át ez a nádrengeteg. Csak a berek zugaiban és a Keleti Bozótban díszlett még a sekély vizű nádaslegelő, és leselkedett itt-ott a bivalyt és később a traktort is elnyelő tólikak sokasága. Köröttük mutatóba volt már a régi nádas. A régi pionírok, a régi berki emberek Végezték el ezt az óriási munkát. A nádtenger helyett már átlátott a szem a Nagyberken Fonyódtól szinte Táskáig. Méneseknek, gulyáknak és kondáknak, nyájaknak lett a világa. Ekkor, még szinte 1944-ig, nem fellegzett be a pásztorvilágnak. Csak a berki halász- és pákászvilág szűnt meg. A nagybirtoknak és a falvaknak is ez a csatornázás egy jól kifizetődő, rideg és fél rideg tartasd legelőterülettel hasznos gazdálkodási formát szült, A gulya állások és téli szállások, gémeskutak megszaporodtak. Ezt az életformát a Balaton olykor megzavarta. Így például 1930-ban újra betört, és visszakövetelte a keleti berket. 1944-ben pedig, amikor a németek felrobbantották a fenyvesi szivattyúházat, akkor á- berek területére és a csatornákra is rázúdult újra a víz, és egy 22 ezer holdas nvílt vízi, szigetes balatoni öböl alakult ki újra ezen a területen. Fél Somogy horgászai hordták a halat három éven át erről a területről, mert a kultúrtáj elpusztult. A Bajaton legnagvobb öble szikrázott a íonyodi Vár-hegy körül. így lett a Nagyberekből se nádrengeteg, se pedig rengeteg jószágot szinte ingyen tápláló legelő. Csak tőzeg és mocsár és vadvíz, ameddig a szem ellátott. Öt—hat évig ilyen senki löldje volt, amely mindenkié. 1949 őszéig, amikor kormányhatározattal megszületett ezen a területen a Nagybereki Állami Gazdaság terve. Most következett aztán csak az egész vadnyugati típusú pionírmunka, amikor 1949 őszén a tervvel együtt megindult a fenyvesi szivattyútelep és megindultak a gépek, teherkocsik, fuvarok, traktorok, vontatók, dömperek csapatai. Harcoltak parancsszóra a nyakig érő kátyúkkal. Megjelentek a legújabb típusú árokásó gépek, hogy új árkokat metszenek és kitisztítsák a régieket. Rögtönzött barakkok és munkásszállások épültek. Olyan munkásbábel sereglett Ö6sze ezen a berki parton, amilyet a berki mocsár még sohasem látott. Ez az első ötéves tervben az új életre kész, hatalmas berekvidék »a szakemberek vitájának tüzébe került«. A ráfizetéses tűzijáték és a hasznos ésszerűség elve mérkőzött. A mutatós tervek feltörő emberei és a régi gyakorlat csendes, veterán berki szakemberei álltak egymással szemben. Üj tervek délibábját villantották fel a berek fölött a győztes »szakemberek«. Ez a szerves talajú berek készen adta volna, mint eddig is, hatalmas legelőjét egy modern szellemű állattartáshoz. Hiszen meszes lápja, a szénsavas kréta még állati takarmányra is alkalmas volt. Viszont közismert, hogy ásványi talajterülete kevés volt. Itt-ott csak a szigeteken, és mégis győzött a földművelés, a szemes gabona, a kender, dohány és a cukorrépa, a kertészet terve. A legnagyobb »bátarságú« terv! A legtöbb energiát és Dárius kincsét követelő befektetés terve. Természetes, hogy ezzel a gazdálkodással növekedett a ráfizetés is. Hiszen ez így felelőtlenül époszi vállalkozás volt. Így aztán az állami gazdaság megépült gépállomása körül egy forró és fekete sivataggá alakult berek kerekedett. Kotuszaharává alakult a gazdag berki legelő, mert a fölszántott tőzeg porát fekete viharok vitték el erről a fekete sivatagról. Ha nem láttál hőst, néztél volna meg akkor egy berki traktorost a »kotuban«. ö volt a Nagyberek beduinja! Csak a 6zeme fehérje villogott. A legfinomabb őrlésű, kávébarna por ellepte nemcsak a testét, hanem még a munkájának a nyomát is. Elreoült a fölszántott föld, és a traktorok a tőzeg alatt rejtett vermek fölött imbolyogtak. Olykor el • is süllyedtek a rejtett tólikak- ban. De hozott sok olyat is ez a munka, amely elősegítette és ma is segíti a Nagyberek területén egy nem a természet ellen epüló és készülő, de a bölcs természetet segítő gazdasági élet és tervezés munkáját. Megépült a gépállomás, keskeny vágányú vasút, szélvédő erdősávok, az Imre- és a Pál- major üzemegység területei,, művelődési ház, 250 családnak szolgálati lakás, utak; új nyárfaerdők települtek, új vadállománnyal. Megkezdődött lassan és céltudatosan a legelőterületek szaporítása, és a sok kár és energiapocsékolás után a szántóföldek hektárainak rohamos csökkentése. Egyszóval rájöttek lassan, hogy a természeten erőszakot elkövetni büntetlenül nem lehet. így 1965 és 70 után bevezették az új gazdasági és növénytermelési szerkezetet a Nagyberek tájain. Már újra öröm járni ezen az egyedülállóan szép, annyira szeretett berken, amelyről valamikor olyan sok verset és könyvet is írtam. Oda tértünk vissza, amit az egyszerű és okos régi pásztorok is tudtak. Olyan természeti és táji állapotot teremteni, amely a régi szép berek felé közelít. Ezt elérni könnyű, és talán a bátorság is megvan már hozzá. Könnyű, mert a rendbe hozott kül- és belvízcsatornákkal tüdományos biztonsággal lehet irányítani az itt mindent meghatározó belvizeket, az év végi zárszámadások növekvő haszna pedig növelheti a kezdeményező bátorságot. Ebben a fényes nyári—őszi időben jártam újra a berket. Tája a sivatag után ismét a régi, s hasznosan szép kezd lenni. Ragyognak a nyárfasorok. A belvízcsatornák itt is, ott is új és szép tavakat hoztak létre. Ladikokkal, vízi lőállásokkal. rengeteg szárnyas vaddal, a partokon sötétzöld égeres, ezüst nyárfás, és kontyos füzes ligetekkel. Nem csoda, hogy vad- és vadászparadicsom lesz és lett is már a Rigóház körüli kis öt—hat hektárnyi terület Persze ezt a tóalakító kezdeményezést az egész berek területén, elsősorban pedig a mély területeken, délen folytatni kell. Pihenők, javított utak, lesek, vendégmarasztaló oázisok építésével romantikusan otthonos világot lehet teremteni ebben az állandóan sistergő nádóceánban. Vadságában szépet! Az a vadász vagy mezőgazda, vagy vendég, aki fölmegy egy-egy magaslesre, láthatja, és ahogyan autónkkal végigmegyünk, gyönyörködhetünk is az egyre szaporodó berki erdős ligetek színeiben, szigeteiben és a sakktáblásan burjánzó, rejtő vadföldekben, a szélvédő erdősávok bodzás zöld-sárga ligeteiben, amelyek így aztán együtt a kis- és a nagyvadaknak egyaránt télen-nyáron az eldorádója. A fácánokat úgy kell az útból eldudálni. Ritka látvány a berki erdő területén a fekete tőzegsárban a disznóskert 600 hektárja, ahol úgy tenyésztik a vadat, mint a háziállatot. Névvel is elkeresztelve a vaddisznót, és aztán süldő korában engedik ki a gazdaságba, ahol vadon nőhet tovább. A szarvas is megtelepedett az utóbbi évtizedben a berek területén. Nem is találhatna szebb és jobb környezetet, mint ez a berki bozót és ez a nagy vadra olyan alkalmas tenyésztési kultúrtáj. Hiszen a vadak bozótjait színes lucernatáblák váltják. Mögöttük kukoricatáblákkal, fűz- és kőiriserdőkkel. Utunkon igen színes látványként csatlakozik a zsombékosok illatos vadnövényzete és a szaporodó nádasok mindig beszédes világa. Évről évre így aztán nem csoda, hogy több és több aranyérmes bika kerül ezen a területen puskacsőre. Nem lehet megfeledkeznünk arról sem, ahogyan az őzek csapatai szelíden járják át kasul a területet. Az égen pedig a húzó vagy a felröppentett vadkacsák és vadlibák csapatai romantikus látványt nyújtanak a berek látogatóinak. Az idegen vadászok száma szaporodik. Igen hasznos, nemes valutát termő birodalom lett lassan er a nem is olyan régen tőzegnorra tervezett berki »szántóföld«. Egy szó, mint száz, a somogyi Nagy berek, amely annyi kísérleten esett át, és amely mégis megmaradt eredeti szépségében, ma már az állattartáshoz igazodik. vad- és kultúrnövény- zetével egyaránt. Kukorica, lucerna, gabona takarmány céllal nő a táblákon, mind a kahyb sertéseknek (40 ezer), mind a szarvasmarháknak és a vadállománynak. De a nagyvad elől a szarvasmarha még mintha elvenné az életteret. A kivezető utat azt hiszem itt is meg lehet találni, és meg is kell, mert a vadászat kétszer annyi hasznot hoz a berken, mint a marha. A régi pásztorok, gulyások és pákászok biztosan nagyot néznének ma, ha megismerhetnék a Hereford rideg marháknak a csordáit. Ma már 2600 kanadai rideg marha legel és delel télen-nyáron kint a szabadban,, éppúgy, mint a vadnyugaton. A hajdani igen hasznos és szép magyar ridegmarha-tartás- nak ez a modem változata honosodott meg kifizetőén ezen a kultúrával átitatott berki tájon. Azt hiszem, a Zselicség dímbes-dom- bos és erdős, nehezen hasznosítható, csepő- tés vidékein is ezt a marhát kellene honossá tenni. Ma már a Nagybereknek a területe és környéke egy 22 ezer hektár területű, ritka látványú berki vadrezervátum. Csgk azt hiányolom, hogy lassan a múltját nagyon is kiirtjuk. Pedig jó lenne mutatóul visszaállítani a régi ho- dályok közül egy-kettőt. Így például a han- gyálosi putrit, _ vagy ' egy-egy téli és ' nyári szállást. Aránylag olcsón megoldhatók ezek. Nem a romantikához kellenek, de a való és a gazdaságtörténet fejlődésének felméréséhez és ' bemutatásához lenne szükséges ez. Visszaállításukkal és ití- ott berendezésükkel is a régi berki pásztor- világot, halászatot és vadfogást be lehetne könnyen mutatni. Szabadtéri berki múzeumot kellene létrehozni erről a tájról és embereiről, mint ahogyan Szennán is megtettük ezt. Az alkalom és a hely itt a Nagyberekben igen kézenfekvő a még félig-meddig élő pásztor- és halászvilág emlékeivel. De segítségül lehetne hívni erre a feladatra a Rippl-Római Múzeumot. s Somogyi Műemléki Csoportot is.- vagy az Országos Mezőeazdasá- , ai Múzeumot Hiszen még Boalár. Fonyód és Orda között a víz is kéklik. A Hortobágy hídjá- nál és vizénél nagyobb vizek és »hajózható« árkok szelik át ezt az igen szép hátterű tájat. Az övcsatorna is kész hajóút egész Somos: szentpálig. A kisvasút ugyancsak szállíthatná vadas tájon át a múzeum látogatóit. Az övcsatorna partján nemrég ott állt, talán még most is ott van a meg- kapóan szép, nádas tetejű Szigetükül a juhász- házakkal. Visszaállítva és beleépítve a vendéglátóipart is, sokkal érdekesebb és szebb is lehetne, mint a keszthelyi Halászcsárda. A berki tó és nádas, a meglevő csatornákkal egy kis rezervátumon bármikor visszavarázsolhatja a varsákkal és röjtökökkel a régi halászromantikát is. Egy berki horgásztanya felszerelése sem lenne nagy költség. A berek zugában, mint ahogy az altalaj öntözési szint előállítható, éppúgy a sajnálatosan eitúnt Kis-Balaton mellett és helyett itt még létesíthetnénk egy mérnöki pontosságai kezelhető berki lápot és nádast. Azt hiszem, olyan világ alakítható ki könnyen a somogyi strandok mögött, amely egyedülállóan szép és ami több, igen kifizető lenne és mozdítaná a Balaton megmentésének nehezen előrelépő tervét is. Hiszen a halak részére gyönyörű ívóterületeket lehet kihasítani. Ez elősegítené egyúttal a Balaton vizének a tisztítását és a tisztulását is, hogy a nemzet betonlavórjából a régi tó legyen újra. TAKÁTS GYULA .....y,,., ^ SOMOGYI TAJAK, EMBEREK
