Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
Sokan nem tudják Ödiifés kisgyermekes családoknak “Gyes-en lévő kismamák és gyermekeik üdültetése kezdődött meg- a SZOT Délbalatoni Üdülési Igazgatóságának boglárlellei Fémmunkás-üdülőjében, amelyet erre a célra alakítottak át« — eddig a hír. Á modern bútorokkal berendezett tágas, világos szobákban akár egy háromgyerekes család is kényelmesen elférhet.. Minden megvan, ami csak kell a zavartalan pihenéshez, s ahhoz, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat. A gyarmektársalgóban nyugodtan játszhatnak a csöppségek, hely van bőven. Babafürdőkádak, szárítók állnak rendelkezésre Külön helyiség szolgál arra, hogy a kismamák ebédet főzzenek csemetéiknek. A mesedélutánok, a diavetítések mindennaposak. A védőnő szívesen vállal felügyeletet, amikor a fiatal házaspár moziba vagy sétálni akar ^ menni. Televí-' zió, rádió, lemezjátszó mindenütt van. A családok, melyek az üdülőbe jöttek, az ország különböző pontjain laknak. Vörös Péterek Budapestről érkeztek két kisgyermekkel. ÜWÜuitWagyon jól éreztük makár, hogy ilyen haIllHiiMSeltelt ez ja. két hét Egyrészt minden megvolt, ami a pihenéshez kell, másrészt együtt volt a család. Remek az ellátás, a programok szintén jók voltak. Mi, akik meglehetősen távol lakunk a Balatontól, nem ismerjük az országnak ezt a részét. Most voltunk Buzsákon, a balaton- boglári bormúzeumban, jártunk Zalakaroson, Csiszta- pusztán .., Rendeztünk pingpongversenyt, női focimérkőzéseket, s a hozzánk hasonló kisgyerekes házaspárokkal beszélgettünk a gyermeknevelésről és -gondozásról.. Mindenkinek vannak tapasztalatai, amelyeket hasznosítani lehet. Simon AndrdsnS kislánya. Ágika karácsonykor született: — Még meg sem született a lányom, amikor bejelentettem az igényemet egy itteni beutalóra. A Nők Lapjában olvastam a hírt, s rögtön »lecsaptam« a dologra. Ügy látszik, jól megéreztem, mert már rég pihentem ilyen jól. Nem kellett főzni, takarítani; végre csali a gyerekemmel törődhettem. Ágika szemmel láthatóan jól töltötte a két hetet. A hideg idő ellenére sem betegedett meg, még a Balaton- parti kocsikázás sem ártott. Igaz, ehhez hozzájárul az orvos is, aki hetente kétszer ellenőrzi a gyerekek egészségi állapotát. f) Gyermekszínházi találkozó A Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka Háry bátya igazsága Á portán minden' kapható, a papírzsebkendőtől a baba-1 pelenkáig. Gondoskodnak a i gyerekek etetéséhez , szükséges vajról, tejről, almáról, babapiskótáról és más fontos élelmiszerről. Egy listát kapnak a szülők, c arról választhatnak. —Mi nőén t megkaptunk, amit csak kértünk, akár több tejet, akár valami mást. Itt valóban minden a mi kényelmünket szolgálta. A harmadik turnus üdülői elutazáshoz készülődtek. Ahogy mondják, remekül töltöttek a két hetet, s mégis hat szóba üres volt. — Sajnos, a vállalatoknál nem propagálják ezt a lehetőséget — mondja az üdülő helyettes vezetője. — Helyenként egyáltalán nem tudnak róla, máshol pedig nyolc jelentkező házaspárból csak egy kap beutalót. Szeretnénk, ha minél többen jönnének, hiszen öröm nézni, milyen jól érzik magukat a családok. Sopron, a Mátra és Leányfalu után Boglárlelle a negyedik hely, ahol ilyen üdültetést szervezték. A. A. Kapkodhatták a fejüket az ellenkező tartalmú bölcsességek záporában .azok a gyermekek, akiknek alkalmuk volt megtekinteni mindkét fesztiválprodúkciót hétfőn a kaposvári színházban. A lipcsei társulat az ábrándozás életet megrontó hatásáról mesélt, bizonygatva a fantázia hiábavalóságát. néhány órával később bedig a pécsi együttes hirdette — a Háry János bemutatásával — az álmok gyógyító erejét, a felejtés gyönyörűségét. Mert a mesének is van funkciója a történelemben; volt Garay János idejében, Kodály legtermékenyebb korszakában, s van ma is. Hogy önkéntelen pótcselekvés-e a szép fikció, vagy az illúzióvesztés tudatos ellensúlyozása, ma már édesmindegy. A lényeg a ta- hulságös szórakozás, a szellemes ötletek tengerében való “-fürdőzés«. Persze. töméntelen rendezői »sziporka«, színészi lele- ménv szükséges ahhoz, hogy elhihessük a lehetetlent, a nagyképű kinyilatkoztatást, mely szerint »nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt«. A pécsi társulatnak csak részben sikerült bebizonyítania e mellbevágó »hadova« igazságát. Sik Ferenc rendezőn nem múlott a siker; az általa komponált tömeg.ielenetek vonzzák a »szemet«, a szfnészmozgatás élénksége miatt figyelmünk nem lanyhul. »Halálbiztosan« kerüli el az »operás« beállítások csapdáját, tudván, hogy az ilyen merevség — »mesegyilkos« lenne. Tömegjelenetei sohasem válnak konzervatívokká. s ebben jelentős részt kell tulajdonítanunk Nagy Sándor szellemes díszleteinek, melyek egyidejűleg tesznek eleget a dekoratívi- tás és a mozgathatóság köve- telményeinek. Schaffer Judit jelmeztervező lehetőségeit erősen meghatározta a cselekmény korhozkötöttsége. Eck Imre koreográfiáiban a néptánc és a klasszikus balett elemei keverednek, igen szerencsétlenül. Már-már paródiába illik, ahogyan a népi figurák amúgy párizsiasan vagy péterváriasan, magas féltalpon lejtik tradicionális táncainkat. A Pécsi Filharmonikus Zenekar megbízhatóan, de színtelenül interpretálta a legmulattatóbb zenei »fricskákat« is, Hirsch Bence irányításával. A stilizált népdalbetétek nem tettek különösebben próbára az énekeseket: hanganyag szempontjából valamennyien megfeleltek, kimagaslót azonban csupán Szabadíts Judit nyújtott a hisztérikusan szerelmes Mária Lujza szerepében. Berczeli Tibor — Marci bácsi jelmezében — inkább csiszolt modorú főúri parádéskocsist alakított, mint nyers, indulatos. vagány parasztembert. Még dala is bécsiesen civilizáltnak hatott. Kőváry Anikó inkább volt szentimentális Elisabeth, mint tenyeres-talpas. férfiőriítő örzse. A leg- mulatságosabb parcekkel Vállai Péter — Ebelasztin lovag — ajándékozta meg a hálás gyermekközönséget. L abancz Borbála. Mester István és Fa- ludy László kevés színnel, de dicséretes intenzitással formálta meg a császárné, a császár és Napóleon alakját. Marczis Demeter remek muzikalitással és sokféle színészi eszközzel állította elénk a nagyabonyi obsitos figuráját. »Palettáján« nemcsak a kivagyiság, a nagyzás hajlamát találtuk meg: tudott gyengéd, lovagias, kegyes is lenni, egyszóval nem sémán mintázta Háry alakját. Játéka nyomán eszünkbe ser» jutott kétsésbe vonni a kocsmában ücsörgő deák igazságát: »nincs olyan .vitéz a földön, mint Háry bátya volt« Lengyel András Budapesti Gyermekszínház Egy szivdobbanásfele Mai program Városi Könyvtár, 10 óra: Rodolfó műsora. ‘Zrínyi iskola, 14 óra: Rodolfó műsora. Csíky Gergely Színház, 14 óra: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj. A Békés megyei Jókai Színház vendégjátéka. Latinra Művelődési Központ, 17 óra: Bolondok. A prágai »Bolondok« panto- mámegyüttes előadása. Juhász István remek darabja gyermeknevelésünk ’ neuralgikus pontjára tapint rá: nevezhetjük a jelenséget cx- pressznevelésnek. A jelenség sajnos nagyon is valós. A munkáiból fáradtan érkező szülő képtelen arra, hogy tanulásban. játékban, sőt érzelmi kapcsolatban társa, alkotó viszonyú partnere legyen a gyereknek.., Juhász István ötletpetán- dás, kitűnő műve bevallottdi- daktípzimussa! — s itt nem pejoratív a meghatározás — arra figyelmeztet bennünket, hogy tudatosan vállalnunk kell ezt ' a »társulást«, a jövendő nemzedékekért, de önmagunkért. is. Mert e kapcsolat kétirányú; általa a szülő is gazdagodik. A Szalontay Mihály z utolsó nap 2. Csörgött a telefon, az Öreg nyúlt a kagyló után, de a fekete membrán egyhangúan zúgott. Még kicsit bamba volt, nem tudott a fényfüggönyök szmpaditaréből visszaérkezni a szobába, rádobta a kagylót a készülékre, bal tenyérrel rádőlt a falra, nekitámasatotta magát, jobb felső karjával végigsúrolta csatakos homlokát. A csengő újra megszólalt, de akikor már valaki az ajtót is rúgta, de az Öreg csak nem tudott kitömi önmagából, átkozta a pillanatot, amikor a rossz hiúságból belement ebbe a játékba. Csak amikor már mögötte állt Márta és kocog- tatta a vállát, és nézett rá ijedt-kérőn, hogy ki lehet az, nyitotta ki az eliőszobaajtót egy “Eh, senki!« — jelzésű mozdulattal, . A bejárati ajtónál Ambrus állt, volt főnöke, ha éppen össze nem vesztek, barátja, a magyar civil kurázsi világbajnoka. Az Öreg értetlenül nézte a felhevült Ambrust, de szánté jobban érzékelte a huzat hűtő csapódását izzadt bőrén, és érezte is szagát saját izzadtságának, amit mindig utált, és ami mindig idegesítette. Behúzta hát a szoba és az előszoba közötti ajtót: — Gyere — mondta Ambrusnak, azzal bement a fürdőszobába, beállt a kádba, és magára engedte a vizet. A tus sustorgó-sziszegő hangján keresztül hallotta, hogy Ambrus valamit kiabál, de azzal az egykedvű nyugalommal, amitől már tizenöt éves korában »öregnek« nevezték a gimnáziumban osztálytársai, azzal az önmaga pámcéltarnyát megteremtő magatartással szedte le magáról a nyirkosságot a bő vízzel, ami most azt jelentette, hogy tőle aztán összedőlhet a világ. Ambrus ezt tudta is. nekd- támaszfcodott hát a falnak, remegett a szája széle, szeme tele lett könnye1!, s csak motyogott, motyogott maga elé, mintha egy őshéber imát gajdokra magában, és minden sor végén egy csöndes jajt bólintott rá ősiszent görcsoldó ritmusban, és fölöttébb szokatlan módon. Mikor az öreg kiszállt, s magára terítette a fürdőlepedőt, a szűk helyen a lepedő sarka megcsapta Ambrust, akkor nézett rá az öreg, s vette észre, hogy az őszülő haj, a fehér, magas homlok alatt' kidülledő kék, golyvás szemek milyenek. — Hé, te, mi lelt?! — Engem? Engem semmi. Te csak fürödj nyugodtan, telefonálj a másik csajodért... — Mi van, összedőlt a ház? — Ugyan, hát nem történt semmi az ég világon, mi történt volna? Édes istenem, mi történt volna ? A legjobb .. i arz. állítólagos legjobb barátod ... és az én 1 állítólagos legjobb barátom is! Mit beszélek már össze itt hülyeségeket, nekem aztán tényleg a legjobb barátom volt! — Zagyva vagy már megint — állapította meg az öreg tárgyilagosan, de most pám- céltoróny-szigételés nélkül, mert nem tudta kizárni Ambrust. Sose látta még sírni, s tudta is, hogy a gyáva emberek nem sírnak, mert hamarabb beszarnak, imntseni sor kerül ion arra, hogy sírniuk kelljen... Nézte, s ez most több volt, mint kérdés. — Szóval, most telefonáltak. Rendkívül rossz volt az összeköttetés, valami kisvárosiból, ... y-ból. Miklós meghalt. Két órája történt. Az Öreg csak nézte, nézte, fellebbent a homlokán beiül valami vérhulláim, Ambrus szemei világoskék köd-ködökként táncoltak valahol koponyája közepén, és ebbe a fehér-világoskékbe itt-obt piros és fekete is belecsúszott. Nem hallotta a saját hangját, amikor kérdezte: — Mit beszélsz? Nagyon halkan, de követelődzőén az értelem bizonyosságot követelő fenyegetésével hangzott a kérdés. Mert van ember, ki ha váratlanul megérzi, hogy valami nagyon nagy veszély fenyegeti, de miég nem érti, csiak érzi — agresszíven szinte, és szomjúzóií kérdez! Még nyitva hagyva önmagában — a nyilvánvaló kétkedés segítségével —, a rossz elhes- segetésénefk lehetőségét, miközben magával a leérdés ilyetén feltevésével, a hangsúlyozás ilyen tisztán artikulált csendességével már önmagát taszítja beljebb az elkövetkezendő, valóságos tények bűvkörébe. (Folytam*) Ez a színpadi család olyan, mint az a bizonyos anatómiai ábra, mélyet az orvostanhallgatók tanulmányozhatnak preparálták az összes betegség jellemzőivel. Elsősorban is — sajnos már-már társadalmi jelenség — csonka családról van szó, melyből az anya kivált, itt nem közölt okok miatt. S miután három férfi »neveli« Bencét — apa, nagy- báty, nagyapa —, a színjei es kisfiú rövid idő alatt nem kevesebb, mint harmincnyolc elégtelent »teljesít«. Hogyne csodálkozna ezen a három botcsinálta házi pedagógus, amikor ők még a távnevelést is megvalósították a siker érdekében. A néző először azt hiszi, hogy a kisfiú belső een~ zora az a góphang, mely az ajtó becsukására, a kabát és a táska helyretételére, a dohányzás mellőzésére szólítja föl. Ám kiderük hogy a villamosmérnök atya találmányáról van szó; automatikusain bekapcsol a magnetofon minden hibás lépés előtt, preventív módszerként. Ez az automatizált nevelés azonban valósággal megnyomorítja hősünket, A kapcsolat hiánya eredményezi a Viola-effektust: a hajban mellé szegődik egy tündér — lásd a világirodalom jó tündéreit! —, akinek segítségével Bence eminens tesz. ^Természetesen sok félreértés, konfliktusig élezett, s mégis vidám szituáció után nyer »polgárjogot« ez a képzeletben termett tündér, és kiderül, aminek ki kell derülnie: bizony, ha nagyon magára marad, mindenkinek szüksége volna erre a Violára. A gyermek közönség reakcióiból is egyértelmű: nagysikerű előadás ez a Nyilassy Judit rendezte bemutató. A darab nem véletlenül nyerte a Kulturális Minisztérium által kiírt drámapályázatot. Írója és rendezője pszichológusnál is mélyebben ismeri a gyermeki lelket, annak rezdüléseiről, szeizmogram pontosságú ábrát képes rajzolni. Tulajdonképpen azt a hiányt igyekszik eltüntetni, amely egyre inkább • érezteti hatását: kevés a kamaszoknak szóló színpadi mű, amely két órán át képes lekötni a tizen éveik első szakaszát élő gyéreitek figyelmét. Az előadás után Ambrus Asmánák, Perlaky Istvánnak, Móni Ottónak, Sárosi Gábornak, Miklós sy Juditnak, Szécsi Vilmának és Detre Annamáriának tapsoltak a nézők. Leskó László Somogyi Néplap
