Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

Várdombi tapasztalatok

Jövőre bővítik a programot

Dél-dunántúli

találkozók

TTj programmá! gazdagodott a nyáron a boglárletllei iidüLő- központ. Háromszor vehettek részt az érdeklődők a várdombi vidám vasárnapok rendezvénysorozatán. A tapasztalatokról beszélgettünk Ágo&ton Ernővel, a községi közös tanács elnökével.

— Rendezvényeink színhelye a várdombi parkerdő szabadtéri színpada volt; átlag háromezren látogatták. A terület szinte korlátlan számú néző befogadására alkalmas. Reggeltől estig különféle programok szórakoztatták itt a közönséget. A 'kezdés korainak bizonyult; a jövőben ebédszünetet is tervezünk. A délelőtti programiban fúvós- zenekar, folklórműsor szerepelt, az OKISZ Labor műso- r. divatbemutatót tartott. í . gyerekelőadások voltak a legnépszerűbbek. A kicsik nagyon szerették a báb- és artistabemutatót, de legjobban a bohócelőadásofc kötötték le a figyelmüket. Délután külföldi együttesek léptek színpadra. Naigy sikerük volt a bolgároknak és a lengyeleknek. Az esti záróprogramiban minden alkalommal volt beatkoncert, a legtöbb jegyet itt adtuk el: esténként ötezernél is többet.

Triavnai

fafaragók

Az észak-bulgáriai Triavna fafaragó mestereiről vált híressé. A régi házak, pincék, mindennapi használati tárgyak is szebbnél szebb fafaragásokkal ékesek. ,A fafaragás apáról fiúra szálló nép- művészeti hagyomány ezen a vidéken, és az egykori nagy mesterek ma élő utódai sem fSSferadtak hűtlenek a fához es a vésőhöz.

“•triavnai iskola« mai művészei — szövetkezetbe tömörülve — saját környezetük megszépítése mellett középületek egész sorát teszik vonzóvá. A Balkán Szövetkezet fafaragóinak keze nyomát őrzi a helyi vasútállomás váróterme, a Janica-sizálló, az űj orvosi rendelő és a hegyi üdülő, ahol a falak, és a bútorzat szebbnél szebb fafarag- ványokkal ékes. A faragók művészi fantáziájuk, ihletett ötleteik alapján dolgoznak, szorosan együttműködve az építészekkel.

Az állandó Iciálilitásök melr lett újakat is nyitottunk. A művelődési házban Karád és Buzsák népművészetét mutattuk be. A látogatottságukkal nem lehetünk elégedettek. Az iskolában a kertbarátok találkoztak és kaptak tanácsot; itt kiisgépbemutatót is tartottak. A sportpálya mögötti platánsorban népi iparművészeti vásár aratott sikert Rövid idő alatt gazdára találtak a kékfestők, fafaragók, bábosok, bőrdíszművesek portékái.

Jövőre nem három, hanem négy rendezvényt terveznek, és szüreti mulatság zárja a várdombi vidám vasárnapok programját. A műsorban apróbb módosítások is lesznek: valószínű, hogy a délutáni diákszínpadi előadások elmaradnak, s helyette színesebb, vidámabb bábelőadások szerepelnek majd.

— A tanulságot levontuk: a propagandánk hiányos volt A jövőben ezen is változtatunk. A Cooptouristtal már megkezdtük a tárgyalásokat.

Király Zoltán, a megyei művelődési központ igazgatója így nyilatkozott:

— A kezdeményezés dicséretes. A rendezvény nemcsak1 kultúrprogramökból áll, s így mindenki megtalálja szórakozását. A szabadtéri színpadon amatőr együttesek léptek föl. Kiemelkedő teljesítményt a BM Kaposvár Táncegyüttese és a kapovári ifjúsági ház fú- vószenékara nyújtott. Jövőre a népművészek és fazekasok helyszíni bemutatóját tervezzük. A kiállításokat szabadtéri fotókkal, karika tűr aversennyel szeretnénk bővíteni. A helyi rendezőknek Igazuk van: a diákszínpadok nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, helyettük színvonalas bábelőadásokat javasolnék. Szeretnénk felkutatni és felújítani a régi vásári szokásokat, hogy ezzel is színesítsük a programot. Érdekünk -az -erőteljesebb propaganda, ezen a Magyar Hirdetővel közösen kell javítani. A programok nagy része nem változik, de szeretnénk támaszkodni a négy dunántúli megye kapcsolatára, hogy a kevésbé ismert együtteseket is bemutathassuk. Jövőre igyekszünk összhangba hozni a nyári színházat, a vidám vasárnapokat és a filharmónia előadásait. Rossz időre pedig kisebb rendezvényeket tervezünk: arra ügyelni fogunk, hogy két megyei szintű eseményt ne rendezzünk egy időben.

I. A.

Szekszárd látta vendégül az idei dél-dunántúli népművészeti hét (hetek) résztvevőit; Baranya, Somogy és Zala együtteseit, szakembereit. A népmese köré csoportosultak a programok.' A rendezvény egyébként a hagyományos mederben folyt — vagy inkább csörgedezett, bár ezzel korántsem szeretném a felelősséget a rendező megyére hárítani. A dél-dunántúli népművészeti hét felelős gazdái — a rendező megye kiemelkedő szerepe mellett — mindazok a megyék, amelyek részt vesznek ezeken a találkozókon. Évek óta hallani arról a töprengésről, hogy megfelel-e a mai követelményeknek ez a rendezvénysorozat.

Az idén Szekszárdon ‘smét fölvetődött: halaszt hatatlan

feladat a dél-dunántúli nép- művészeti hét programjának a megújítása. Mert, ami tiz évvel ezelőtt korszerű (kezdeményezés) volt, az nem biztos, hogy változatlanul betöltheti a szerepét 1979-bfen, 80- ban. Ha a nemzetközi .gyermekév nem juttatja a rendezvény előkészítőinek az ‘eszébe a népmesét, a kutatás helyzetének számba vételét, a feladatokat, nem tudom, nem válik-e még inkább állóvízzé a tíz éve még hömpölygő folyam. De igy is: ugyanazok a kutatók ülték körül a konferencia előadói asztalát, akik évről évre találkoznak a dél- dunántúli, rendezvényen.

Tíz éve a megyékben élő kutatóknak vallás programot adott a találkozóra való készülés. Megújító programot remélnek már ők is. Nem akarnak lemondani — erre- ne is gondoljunk! — a feladatukról, ami rájuk hárul a regionális együttműködésben, csupán a medret kívánják megtisztítani a sok »lerakódástól-« ... Azon egyelőre fölösleges vitatkozni, hogy napok, hetek, hónapok időtartamára adjon-e programot a négy megye: elsősorban a tartalmi megújítás kell foglalkoztassa a rendezvény gazdáit.

Vajon fölmérte-e bárk\ hogy a tíz év alatt milyen szakmai, illetve közönségsikere Volt ■ a találkozóknak? Mennyiben segítette megvalósulni a közművelődós vállalásait, előbbre vitte-e a négy megye élő népművészetét, kutatásait a program. A dél- dunántüli népművészeti hét közművelődési szerepe föltétlenül aszerint alakul, sikerül-e megújítani a rendezvényt. Nagyjából körülhatárolható az a terület, amelyet

ez a találkozó »orszägol«. Nevében is hordozza: a népművészet — és az innen való kitekintés — a közös gondolkodás alapja. A regionális kapcsolatok nemcsak abban jutnak kifejeződésre, hogy a dél-dunántúli találkozókon kölcsönösek az érdekek, a hagyományokban is sok az ösz- szefonódott szál. Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy bármelyik téma is .kerül napirendre, a regionális kérdés egybeesik az országossal. Élég, ha a legutóbbi tudományos tanácskozásokra gondolunk: a népme- sőkutatás nem csak a baranyai, somogyi, tolnai és zalai szakembereket foglalkoztatja.

Ä dél-dunántúli népművészeti hét megújítása aítól függ, sikerül-e a regionális együttműködést kiszélesítve az országos kezdeményezések homlokterébe állítani. Erre is egy példát: a dél-dunántuli népművészeti hét szekszárdi eseményeivel egybeesett a neptáncosok találkozója. Érdekes beszámolót olvastam róla egyik országos hetila- punkbah. A legfőbb megállapítása az volt: a kiegyensúlyozott színvonal, az újító szándék hiánya miatt ha nem is ad okot aggodalomra, mindenképpen fölvet néhány gondot. A mozgalommal szemben támasztott követelmény: a megújulás. S minthogy ilyen »részkérdések« alkotják a déldunántúli népművészeti hét programját, nyilvánvaló: az egész rendezvényre is érvényes a fenti megállapítás.

Horányi Barna

Gyerek

rajzok

Két kiállítás nyílt a Műcsarnokban a nemzetközi gvermekév tiszteletére. Az első termet a gyerekek vették birtokukba, s a hatalmas papírokon a számukra előkészített rajzeszközökkel kedvük szerint »alkothattak«. A többi kiállítóhely iség változatlanul a »profiké«, akik a gyermekrajzok által ihletett képeiket, plasztikáikat mutatják be.

Felvételeink a kiállításon készültek.

(Hauer Lajos felt).

KS)

A KISZ és a közművelődés

Társadalmi szervezeteink mindent elkövetnek a szocialista műveltség kialakítása érdekében — ez a következtetés kínálkozik a közművelődési témájú értekezletek, jelentések, beszámolók, javaslatok és egyéb dokumentumok számából És a mi:nka- megosztásból is. Szép reményékre jogosít, hogy a népművelés feladataiból — az erre hivatott állami szerveken kívül — részt vállai a -szak- szervezet, a Hazafias Népfront, és — erről sok szó esett a szervezet megyei bizottsági ülésén a múlt csütörtökön — a KISZ is szívügyének tekinti a fiatalok szakmai tudásának . gyarapítását, műveltségének növelését.

Jelzők a fejemre

Terpeszkedem a fodrászszékben, miközben a mini köpenyes tanulólány elmerül- ten matat a fejemen. E pillanatban teljesen elégedett vagyok: barátságos meleget áraszt az olajkályha, hamarosan megszabadulok túlburjánzott hajzatomtól, és ráadásul egy csinos, fiatal lány minden figyelmét nekem szenteli.

Buzgón, munkájába belefeledkezve dolgozik, időnként még a nyelve hegyét is kidugja. Látszik, hogy a körülötte levő világból számára nem létezik más, <csak én. Pontosabban: csak a fejem. Neki most én egy fej vagyok, amelyet meg kell munkálnia — elfogadható formát kell adnia neki, a lehetőségekhez képest.

Nagy feladat ez, és teljes figyelmet igényel. Michelangelo dolgozhatott ilyen önfeledten csodálatos szobrain.

Szinte egyenként igazítja, fésüli, csippenti, bodorítja a hajszálakat. Meghat ez a buzgalom. Úgy érzem, hogy egy kicsit a személyemnek szól. Másként szinte lehetetlen, hogy ekkora figyelmet szentelne egy számára teljesen közömbös fejnek. Egy munkadarabnak. Itt többről lehet szó. Különben miért simítaná végig oly gondosan

piros végű ujjacskáival háromszor is a homlokomat, amikor Feri, a főnök egyetlen mozdulattal szokta lesöpörni.

Kihúzom magam, s igyekszem »igazi fejhez« méltóan viselkedni. A megkülönböztetett gondoskodást . valahogy illik viszonozni. Meg se moccanok, nehogy alkotás közben zavarjam, pedig az ingem alá hulló hajszálak ugyancsak ingerelnek. Kitörni készülő tüsszentésemet is visszafojtom, amikor pedig ollójával a tarkómhoz közeledik, előzékenyen előrebillentem a fejem.

Hálás mosollyal nyugtázza igyekezetemet.

No lám, milyen kedves, ügyes kislány! Legközelebb is hozzá jövök.

Már csak a fejem két oldalán marad némi igazítani- való, amikor váratlan akadály merül föl: útban van a fülem.

A kislány először az ölembe hajol: szemből akarja megközelíteni a bujóeskái játszó, rakoncátlan hajtincset, majd a hátam mögül próbálkozik. Aztán oldalt áll. Leguggol, fölágaskodik. Sehogy sem tud hozzáférni. No, talán én segíthetek. Tekerem, csavargatom a fejem.

Hiábavaló az igyekezet...

Derűs homloka ' elfelhősö- dik. Aztán gondol egyet: ujjat közé fogja a fülemet, és mintha csak egy képeskönyvben lapozgatna, egy akkurátus mozdulattal elörehajtja. Tenyere élével még gondosan simít is rajta egyet — nehogy a könyvlapok szokása szerint visszapördüljön. Ám hiába tartja ott a kezét, a malcacs fülkagyló az első lazább mozdulattól kiszabadul, s visszaugrik eredeti helyzetébe.

Ezt már nem tudja lenyelni. Fölkapja a fejét, idegesen ceccint a nyelvével. Segélykérőén pillant a mesterre, és szemében ott a kérdés: hát látott már ilyet?!

A mester a kuncsafttal van elfoglalva, én pedig kezdem kényelmetlennek érezni a széket. A lány tekintetében már nyoma sincs az iménti rokonszenvnek; villámokat szór a szeme, s dühösen mered a ... fülemre. Látom, a legszívesebben lenyisszantaná és a kezembe adná: »Tessék, tegye zsebre, vigye haza, vagy csináljon velük azt, amit akar!-«

Megint csattogni kezd az olló, s engem kimondhatatlan félelem jog cl. Mit akar

íez a hegyes nyelvű vipera, fez a vérvörös körmű sár- I hányt!? Ha nem vigyázok, itt I rérzek el. Most fordulnék a mester felé, a lány azonban visszanyom a székbe, s rámdörren:

— Ne mozogjon! így sohasem végzek magával:..

Dobolni kezd a halántékom. Úristen! »Hallotta ezt ' mester? Végezni akar velem!« — kiáltanám. De a torkomban gombóc van. s egy hang sem jön ki a számon.

Szeretnék a föld alá süly- lyedni) Köddé válni, megsemmisülni ... Mindennek ez az átkozott két fülem az oka. Bár csak el tudnám hullatni, mint agancsukat a szarvasok! Vagy legalább mozgatni tudnám, mint a csacsi — akkor nem lenne útjában, s talán megengesztelődne.

Hiába minden. A füleim olyanok, amilyenek, és egyelőre még a helyükön vannak. Addig mentem az irhám, amíg nem késő. Kezeimet a szék karfáira helyezem, kissé előrehajolok, testemet megfeszítem, mint az íjat. A kislány azonban megelőz. Szája sírásra görbül, lecsapja a fésűt meg az ollót, és pityeregve a mesterhez fordul:

— Feri bácsi, én ezt nem tudom megcsinálni. A fene se látott még ilyen hülye fejet.

Megmenekültem! , . /

Lend mi Jós&ef

Erre kötelezte pártunk köz- művelődési határozata, ezt a célt szolgálta a megyei feladatterv is. Elsősorban a szervezési, mozgósítási tevékenység állt a munka középpontjában. A rendezvények, akciók, kampányok lebanyolRá- sához kellett szakmai szempontból is felkészült partnereket keresnie.

Az utóbbi négy év tanúsága szerint a KISZ nem lebecsülendő eredményeket éri el a meggyőzési, mozgósítás: tevékenységében, jóreszt — bár a jelentés ezt csak futólag említi — a tanácsok, a művelődési otthonok e* a szakszervezet közreműködésével. Tizenéveseink .életében eseményszámba mentek az i olyan rendezvénysorozatok, ’ mint az ifjúmunkás- <&> szak munkástanuló-napúk. rengeteg új hívet szerzett a Gu lenberg-galaxisnak az ifiúsa gi szervezet által kezdeményezett olvasómozgalom, fellendült a klubmozgalom — az ifjúsági klubok száma a megyében meghaladja a leétszá zat —, és bár olykor nem a legszerencsésebb formában, sikerült -az ifjúság egy részét az évfordulók ürügyén is megismertetni olyan nagy történeti események jelentőségével, mint .az oktőoert és az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság. Ám épp az a bökkenő, hogy a megyei KISZ-bizottság' tevékenysége jórészt a középiskolásokra, a szakmunkástanulókra és a felsőfokú intézmények hallgatóira terjed- ki. Vagyis arra a rétegre, amelynek ideológiai és kulturális felkészültsége egyébként is jóval magasabb az állagnál és amelynek szervezettségi fóka nem okozhat túlságosan nagy gondot az ifjúsági szervezet funkcionáriusainak. A fiatalság számottevő részére azonban nem terjed ki a KISZ közművelődési tevékenysé ge.

Látványos például a jelentésnek az a passzusa, mely szerint »emelkedett a munka mellett’ szervezett továbbtanulásban részt veti, fiatalok száma a közép- és felsőfokú oktatásban, a rokonszakmák elsajátításában.« Látványos akkor is, ha — a teljes igazság kedvéért — figyelembe vesszük, hogy a KISZ-en ki- vül olyan tényezők is kész-"

tethetnek valakit középiskolai és egyetemi tanulmányokra, mint a tudásvágy, a gazdasági ösztönzők, az előírás (vagy egyenesen kényszer), • a szak- szervezet, a helyi művelődési otthon meggyőző munkája.

Elégedettségre ad okot az a tény is, hogy a somogyi KISZ-tagok közül csupán százharmincán nem végezték el az. általános iskolát. S álljunk meg itt egy pillajfctra! Az alapfokú képzettségre szert nem tett fiatalok — pontosabban: a harminc éven aluiiak — száma megyénkben megközelíti a tízezret, és e szám évről évre »újratermelődik«. Mindez aira utal: az ifjúsági szervezet propagandamódszerei vei ü k kapcsolatban korántsem voltak oly kifinomultak, differenciáltak és főképp, eiedményesek, mint a jól szervezőit iskolai közöségek esetében. A nem KISZ-tagok patronálÉsa természetesen ismét szerepel a megyei szervezet, feiadattervében. De ötletekről, módszerekről, eljárásokról a megyei fórumon szó sem esett. Nyilván értékes javaslatok hangzanak majd el azon a közművelődési aktívaértekez- leten, amelyet a KiSZ-bizott- ság' rendez, még az idén.

A tanácskozáson ismerteit tt tényekből és tapasztalatokból egyértelmű a következtetés: ifjúsági tomegszer- vezetünlc tevékenysége elfogadhatónak bizonyult a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben, a szakmunkásképző intézetekben — tehát ott, ahol ‘a jó szervezés

megkönnyítette a dóigát —, viszont szinte teljesen kima- maradtak hatóköréből a tag- könyvvel nem rendelkező ifjak ezrei, valamint a fiatal munkások és az értelmiségiek többsége. Épp azok,, akiknek »toborzásához« valóban komoly szervezőtehetségre és elméleti felkészültségre van szükség. E pillanatban tehát még sürgetőbb a kemény ön-, bírálat, a tárgyilagos elemzés igénye. Mellőzni \ keil a más hibáira való hivatk »zásokat, a magyarázkodást, a formalizmust — száműzni a látszatot,' végérvényesen.

Lengyel Andráa