Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

Á zenei világnap tiszteletére mm Ünnepi hangverseny . Kaposváron Sosztakovics hír^s-szép üze­netének részletei vezették be azt az ünnepi hangversenyt, amelyet hétfőn este rendeztek a zeneiskola nagytermében. — A zene teljesíti nemes hiva­tását, az embereket korunk leghaladóbb és legnagyobb eszméinek, elsősorban a béke és a népek barátsága gondo­laiának jegyében közelhozza és egyesíti — hangzottak el a szovjet és az egyetemes ze­neirodalom nagy alakjának . szavai. Dr. Kovács Ferenc, a váro­si tanács elnöke is hasonló gondolatokkal emlékezett meg' az ünnepről: — A zeneművészetnek meg­különböztetett szerepe van a népek érzés- és gondolatvi­lágának kölcsönös megismerc- 1 'sStíéíí, a békés egymás mel­lett ‘ élés szükségszerűségének f<M ismertetésében. Nekünk, magyaroknak kiemelt köves­ségünk, hogy e napról példa­mutatóan megemlékezzünk. Erre kötelez bennünket a magyar zenei élet helye a vi­lágban. A nemzetközi közvé­lemény ma már nemcsak Liszt, Bartók és Kodály ha- •zájaként tekint ránk megkü­lönböztetett tisztelettel, hanem kimagasló eredményeink miatt is, amelyeket a szocia­lista Magyarország ért el a zenei élet szervezett kiterjesz­tésében. — Ezután arról szólt, .mit jelent a művészet és így a zene is az életünkben; mennyire , elválaszthatatlanná vált az'ember hétköznapjaitól és ünnepeitől, munkájától és örömétől. Végül Kodály Zoltán sza­vaival fejezte be a zene1 vi­lágnap tiszteletére mondott köszöntőjét: — »A zeneve’ nemcsak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít. A zene koncentrál, testi, lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, figyelemre, fe­gyelemre szoktat. Kifejleszti a csírájában minden ember­ben meglévő zenei érzéket, ezzel megadja a zenei mű­veltség alapiát, amivel aztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.« Az erre az alkalomra ösz- szeállított ünnepi műsor mél­tó volt az esemény jelentősé­géhez. A zeneiskola tanara: és a SÁÉV Munkás Kamara­kórusa olyan színes csokrot nyújtottak át a kamaramuzsi­ka legszebb darabjaiból válo­gatva, amellyel maradandóan szép élményt ajándékoztak a közönségnek. A zongora, a csembaló, a hegedű, a cselló, a fagott, a kürt hangjai hol duettbe, majd trióba, kvar­tettbe fonódva ‘ eggyé, korok, tájak, stílusok, alkotói világok hangulatát közvetítették a ze­ne sokszínű, mindenütt ért­hető. múló időt és határokat nem ismerő nyelvén. Szíves­szép muzsikát hallottunk, gondos szerkesztésben, értő. érzelemgazdag, színvonalas előadásban. Méltatlan lenne akár egyetlen szereplőt vagy bármelyik együttest kiemelte a közreműködők közül, hi­szen olyan közösségi produk­ciónak örülhettünk, amelyben épp az együtt muzsikálás, a művészi harmónia tiszta szép­sége fénylett, P. L. i Vendégünk: Amerigo Tot Gyermekkort idéző ismerkedés Somoggyal Mind erősebb a szál, amely Amerigo Totot — azaz: Tot Imrét —, a magyar szárma­zású olasz szobrászművészt Pécsihez fűzi. Szobraiból töb­bet is adományozott már a városnak; hétfőn pedig a Ko­rn a rovról elnevezett iskola előtt " föl avatták a mecsafcalji városban Tot új köztéri szob­rát, amelyik az űrrepülés hő­sének az emlékére készült. A napokban ünnepelte hetvene­dik születésnapját a világhírű szobrászművész, s ebből az alkalomból a Magyar Nép­köztársaság babérkoszorúval A kertbarátmozgalom közművelődési szerepe Helyzetelemzés a továbbképző konferencián A Népművelési Intézet és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának rendezésében a szeptember 26’-tól 29-ig tartó konferencia új megvilágítás­ban mutatta meg az egyre szélesebb alapokon kibontako­zó kertbarát-mozgalom je­lentőségét. A különböző me­gyékből összegyűlt kertba­rátmozgalmi vezetők - már Csekei Lászlónak, a Ha­zafias Népfront országos köz­pontja kiküldöttének, a kert­barátkörök társadalmi vezető­sége titkárának bevezető élői adásából megérthették, hogy itt többről, van szó, mint az eddigi, szűk értelemben vett szakmai problémák megvita­tása. A közművelődés szakembe­rei időben észrevették a több millió embert összefogó kert­barát mozgalomban rejlő — eddig még nagyrészt kiakná-* zatlan — lehetőségeket. A i Népművelési Intézet felnőtt­nevelési osztálya a kertbarát­körök és a művelődés vonat­kozásában kísérletsorozatba kezdett; ennek első szakasza most zárult, s a konferencia résztvevői tájékoztatást kap­tak eredményeiről. Eddig' az ország három kertbarátkörét vizsgálták meg: mind külön­böznek földrajzi elhelyezke­désben és más-más életkorn­ak Is e közösségek. A kertba­rátköri tagokkal magnós be­szélgetéseket készítettek. Ezek során kiderült: az évről év­re ismétlődő, kizárólag szak­mai jellegű összejövetelek idővel egyhangúvá válnak. Si­keresebbek azok az éves prog­ramok, ahol a szórakozás és a kulturális elem is megtalál­ható: például a vetélkedő, a kulturális programmal terve­zett kirándulás, a közös könyvtárlátogatás. az együt­tes éneklés, a termékbemuta­tóhoz kapcsolódó népi kerá­miáváfiár stb. A Népművelési Intézet a továbbiakban az ország több kertbarátkörére szeretné ki­terjeszteni ezt a kísérletet. A kertbarátkörök éves program­jainak kialakításához módszer­tani és anyagi segítséget is nyújt. A kísérletbe Somogy megyéből is bekapcsolódhat- nak a kertbarátkörök. Jelent­kezésüket október 20-ig kell közölniük a Somogy megyei Kertbarátszövetséggel (Ka­posvár, Latinca S. u. 2/a.) A Népművelési Intézet kez­deményezése figyelemre mél­tó. Akiknek eddig nem volt módjuk és alkalmuk a műve­lődésre, most a kertbarátkö­zösségekben ezt is elérhetik. Monspart Judit Fekete Gábor Újságírók marian Áa Ébredés szerkesztőjén kortársai sem igazodtak el egykönnyen. Göndör Ferenc a Somogyi Hírlap számára irt cikkében őt is megvádolta a december 12-i fosztogatásokra való felbújtással — Péchy- Horváth Rezső, a Somogyi Hírlap újságírója azonban vé- - delmébe vette a Somogyi Tü­kör hasábjain. ; Az ellentmondás oka • az volt, hogy Horváth Rezső de­cember 12-e éjszakájának mozgatórugóit ítélte meg pon­tosabban, míg Biczi Gyula személyét illetően Göndör Fe­renc »sejtése« igazolódott be. Göndör ellenforradalmi pro­vokációnak tekintette ka­posvári fosztogatásokat, ,s ez<en az alapon keverte gya­núba az Ébredés szerkesztő-' jót. Péchy-Horváth Rezső tisz­tázta a Somogyi Tükör egyik cikkében: a falusi szegénysé­get kiuzsorázó kereskedők önmaguk idézték fejükre a népharagok amely fosztoga­tássá fajult, s bár ártott a szervezett munkások ügyé­nek, nem volt ellenforradal­mi megmozdulás. így Biczi káplán sem lehetett az ese­mények valamiféle megszer­vezője. Viszont Péchy-Hor­váth Rezső is tévedett, ami­kor leírta, hogy »Biczi Gyula ártatlan, naiv lélek, akiinek, sejtelme, fogalma sincsen har­cos hercehurcákról, alattomos aláafcnázásokról, ' sötét mani­pulációkról.« 1919. május 14-én — hat héttel az Ébredés megszünte­tése után — a Somogyi Vörös Újság szenzációs leleplezést közölt: Bici káplán, mint# el­lenforradalmi rikkancs. Pórul járt a kétkulacsos selyempa- pocska címmel. v . Biczi Gyula kereskedelmista diákokat hívott fel lakására, s ott a Magyar Kultúra című szocialistaellenes lap néhány példányát adta át nekik, hogy terjesszék... A diákok azonnal feljelen­tették Biczit a direktóriumnál, s a káplánt hamarosan letar­tóztatták. A Magyar Kultúra jellemzésére egy idézet az 1918-ban megjelent lapból: ' »Csak a vak nem tudja, hogy szocialistának lenni a köz­nyelvhasználat szerint is kö- . rülbelül annyi, mint _ duhaj, részeges* istenkáromló, dolog-; kerülő, lázongó, neveletlen embernek lenni.« Biczi káplán 1918 májusában még tekeversenyt nyert a Ka­posvári Katolikus Körben. Álmában sem gondolta akkor, hogy egy év múlva — ilyen naív módpn — önmagát, fogja kigolyózni Kaposvár közéleté­nek szintexérőL Igaz, nem hosszú időre. 1919 őszén Biczi Gyula is ott sürgölődött a »ke­resztény-nemzeti« Somogyi Üjság létrehozására alakult mozgalom tagjai közt. •.•er* i Az árnyék kormánybiztos A Somogyi Kisgazda 1911- ben indult mint a Somogy me­gyei Kisgazdák Egyesületének hivatalos lapja. A kisgazda- párt nagydobra vert ellenzé­kisége a háború éveiben sem nagyon nyilvánult an eg a Neu­bauer Ferenc kaposvári ügy­véd által szerkesztett lap ha­sábjain. Néha ugyan óvato­san megcsípkedte a nagybir­tokosokat, mondott egy-két ejnyebejnyét a Tisza-kormány rekvirálási politikájára, de a lap fő gondja mégis csak a kisüst volt, azaz a házi pálin­kafőzés joga. Természetesen a Somogyi kisgazda is foglal­kozott az 1914—1918-ban a legaktuálisabb kérdéssel, a háborúval. Például 1917-ben Kitartás ? siker atyja! cím­mel. Eszerint a nép ugyan bé­két kíván, de az ellenség nem hajlik rá — siessünk hát gyor­san az állam segítségére a hfc fedik hadikölcsőn befízetésé- . vei... A lapban még Makfal- vay főispán is szívhez szóló kérelemmel fordult Somogy vármegye hölgyeihez: »Már egy hónapja hirdetem, hogy gyapotfonalat árusítok, kiló­ját 15 koronáért, hogy ebből sálak, ütér, térdmelegítök ké­szüljenek a hadsereg számá­ra; s mindeddig — szégyen­lem nyilvánosságra hozni — csak mintegy 65 kilót voltam kepes ■ eladni.« A Somogyi Kisgazda szer­kesztője viszont nem szégyell- te közzétenni ezt a cikket, amelyből az is kiderült, hogy a kereskedőnek fölcsapó főis­pán élelmesebb kollégáihoz képest nem sok tehetséggel igyekezett hasznot húzni a vi­lágháborúból. Pedig nagylel­kűen még azt is fölajánlotta cikkében, hogy ha valaki nem akar vesződni a sálak kötésé­vel, csak küldje el néki a fo­nal árát, a többiről ő majd gondoskodik... A Somogyi Kisgazda egyre ritkábban jelent meg. Előfize­tői elpártoltak tőle. 1918 ban még kitartásról szónokolt, ün- neoélyesen felszólítva Somogy kisgazdáit, hogy foglalják el helyüket, a győzelem utáni »táplálkozásához. Neubauer Ferenc ekkor már a Nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapárt vezető embere volt Somogybán, és 1919. feb­ruár 14-én a megye főispán kormánybiztosává nevezte ki a Berin-key-kormány. jlolytatitM * ‘ ■ ékesített zászlórendjével tün­tették ki. Amerigo Tot tegnap me­gyénk vendége volt. Dr. Da' Uissa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta a Pécsről érkező vendéget, akit elkísért Takács Gyula, a Ba­ranya megyei tanács elnök- helyettese és Martyn Ferenc festőművész is. — Nem először járok Ka­posváron — lepte meg a há­zigazdákat Amerigo Tot. S elmondta, hogy 1930-ban részt vett Budapesten egy tünte­tésen. A Kassák-nixmkáskör- ben tevékenykedett abban az időben, így »közrend elleni vétség« miatt börtönbe ke­rült. A fővárosi cellák olyan zsúfolták voltak, hogy néhány tárcával Kaposvárra szállítot­ták; egy hét múlva bocsátot­ták szabadon. A régi emlék fölelevenitése után vendégünk a megye- székhely művészeti hagyomá­nyaival ismerkedett, Martyn Ferenc kalauzolta a Rippl- Rónai-viilában. Nagy érdeklő­déssel hallgatta a villa egyko­ri lakójának, Rippl-Rónai ta­nítványának a szavait, aki. a századelő hangulatát ébresztve vallott az itt élt festő életé­ről, művészetérőL A parkban és az épületben található Medgyessy-szobrok révén Amerigo Tot emlékezete is »megelevenedett«, hiszen sze­mélyesen ismerte alkotóju­kat. Rippl-Rónai franciaor­szági festményein az ismerős tájat szemlélte együtt Tot és Martyn. — Bz » hás * magyar— francia kapcsolatok; sambólu­ma — mondotta Martyn Fe­renc. — Lazarine őrizte • a francia szokásokat, s ezelk öt­vöződtek a magyar hagyomá­nyokkal. — Ismerős kép — állt' meg az egyik vászon előtt Ameri­go Tot Maillol háza; én is jártam ott. Megyénk vendégé Ka­posvárról Szennába lá­togatott. A gyermekkort idéző ismer­kedés a régi falusi házak­ban kezdő­dött Cse­pinszky ' Má­ria kalauzol­ta itt Amerigo Totot, aki ott­honosan fog­lalt helyet az egyik épület­ben a sarok- padon. — Éltél ilyet? — for­dult Martyn Ferenchez. — A konyha is épp olyan, mint otthon Fehérvár­csurgón volt Nincs máa különbség, csak hogy a miénket szabadkéményesre építették. A gólyák fészket raktak rá, s új nyílást kellett vágni, hogy a füst eltávozhas­son, mert apám azt mondta: a gólyákat nem szabad elkül­deni. Az 1785—87-ben épült refor­mátus templom, különlegessé­ge a festett fakazettás meny- nyezet. Szép stílusáról elis­meréssel beszéLt vendégünk. A vendégkönyvben a gyerek­kort idéző élményekről em­lékezett meg.- _ ­A világhírű szobrászművész nagy várakozással nézett út­ja újabb állomása elé. Nagy­atádon megtekintette a szob­rásztelepet. S nemcsak bók­nak szánta itt sem az elis­merést. — Szívesen dolgoznék itt — támasztotta alá a dicséretet. A város vezetői örömmel hívták: ha ideje engedi, Jölt- sön egy évadot Nagyatádén. — Most sok a munkám, na­gyon elfoglalt vagyok — vá­laszolt Tot a hívó szóra, de hangján érződött, hogy öröm­mel tenne eleget a fölkérés­nek. A fa sem idegen anyag tőle; főleg belsőépítészeti munkákat készített Olaszor­szágban. — Rámában előadást fogok tartani az itt látottakról. — mondta búcsúzóul vendé­günk. Az alkony már kezdte pi­rosra festeni az eget. Este Pécsen a főiskolásokkal ter­vezett találkozás siettette út­ját — vissza Baranyába, H. B. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents