Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
I Porfelhőben — Ök azok — mutatott a gépkocsivezető a két távoli, néha eggyéolvadó porpamacs felé. Aranysárga kxmbemyő- vel' takart horhokon kapaszkodott a terepjáró, amíg elértünk Baíialjára, a Marcalit övező fennsíkok egyikére. Épp kiürült a vetőgépek tartálya, így jutott néhfmy perc a beszélgetésre. — Az évek során valahogy kialakul, hogy kik azok, akik a legjobban vetnek — állította Kádi József főagronó- mus. — Hasonlóképp van -szántó típusú- traktoros is. A Csatáriék nem egy évben bizonyították, hogy vető specialisták. — Hogy mérik a vetők munkáját ? — 15 hektár a napi norma. Ha nem túlszabdalt a tábla, lehet is teljesíteni — mondta a fiatal zetorcs, Nemes Zoltán. — És a minőség? Ügy gondolom az anyagi érdekük elsősorban azt diktálja, hogy 20 legyen az a 15 ... — Amit most elvetünk néhány hét alatt kikel, és árulkodik — így Csatári István—: Egyenesek-e a sorok, nincs-e töhiány ... Különben sem lehetséges, hogy valaki pusztán a sebesség növelésével javítsa a teljesítményét. A technológia szerint a gépnek hetedik sebességben kell mennie. — Jól tudjuk, hogy az idei ’ gyönge gabonatermés után kétszeresen is fontos, hogy a következő aratás jobb legyen. Rajtunk, úgy gondolom, nem fog múlni. “Farosnak« lenni nem nagy élvezet. Olyan, mintha az ember órákon át utazna valamiféle -porlégpárnás hullámvasúton«. Zsákolnak, s figyelik: egyenletesen ömlik-e a szem a vetőgép csövein... — Fiatalember számára le- het-e mindez vonzó? A megkérdezettek már a kérdés ilyen fölvetésével is vitatkoztak. — Én azelőtt gyárban dolgoztam, sajtolóigépen — mondta Vámosi István —. Ez talán jobban hangzik. mint -gyalogmunkásnak« lenni a tsz-ben, számomra ez a munka mégis sokkal jobb. Itt is keményen kell dolgozni, az ember mégis szabadabbnak érzi magát. Egyetértett ezzel Csatári István -vasbetonszerelő- traktoros is. Mindig is pátosztelinek éreztem -az ország kenyeréért dolgozó emberek« megfogalmazást. Az ország kenyere — ez nagyon is általános, míg a vetőgépen állva lenyelt por kellemetlenül konkrét. Eszem ágában sem volt hát megkérdezni, gondolnak-e rá, hogy amit most vetnek, abból kenyér lesz. A másik fiatal -faros«, Bekk József azonban kimondatlan gondolataimmal vitatkozott: — Végül is itt kezdődik minden; ebből lesz a kenyér. Szerintem, igenis szép munka ez. Aligha van olyan -segédmunka«, ami ennyi felelősséggel járna ... A beszélgetés során kiderült, hogy a tsz-ben azelőtt a vetés minőségéhez kötött célprémium is volt a kelés utáni -zsűrizés« alapján fizették. — Miért szűnt még? — Nem volt nagy húzóereje — állította a főagronómus —; ráadásul viták is támadtak a traktorosok között,.. -Miért kap valaki prémiumot csupán azért mert a vetéshez osztották be?« Ilyen és hasonló — nem is teljesen alaptalan — vélemények hangzottak el. — Milyen — senkiinek az érdekét nem sértő — ösztönzőt tartana célravezetőnek? — Nevén nevezném a traktorost — mondta a vetést irányító brigádvezető, Balina Elemér. — A tábla szélére feliratot tennék, a traktoros és a faros nevével, ion még a következő aratáskor is bárki láthatná, kinek a szégyene vagy büszkesége ez a munka. :" i — Vállalnák ezt? — kérdeztem- az érintettektől. — Miért ne? Vállaljuk a munkánkat. — Azért persze a norana- és bérrendszerünkön is van még csiszolnivaló — toldotta meg Kádi József. — Aligha elfogadható például, hogy -1 rak torosszemmel - a bárkire rábízható gyűrüshengerezés jobban fizető munka, mint a nagyon is felelősségteljes vetés. Igaz, az előbbinek a normája magasabb — ugyanazért a napi bérért —. csakhogy fiyúrűshemgerrel -száguldozva« könnyebb azt a normát túlteljesíteni. Elhúzódott a beszélgetés, és tudtam, hogy a ' vetőbrigád számlájára megy minden szó. — Mibe került maguknak ez a félóra? — Semmibe — válaszolták. — Este majd tovább maradunk egy kicsit. Néhány fordulóval később Csatári István leugrott a gépről s kitisztogatta a boronát. — Figyelje csak meg: most össze fogja majd kupacba és leviszi a tábláról! A főagronómus jól ismerte az emberéiKözben a farosok újratöl- töttek és indult az újabb menet, Néhány másodperccel később porfelhő nyelte el az embereket és gépeket. A marcali tsz-ben tegnapig a búzavetés felével végeztek. Hátravan még 400 hektár. Bíró Ferenc Gyorsmérleg Boglárlellén Aj, 0v első kilenc hónapjában 217 millió forint értékű árut adott el üzleteiben a bog- Járlellei áfész. Ez a forgalom 18,1 százalékkal nagyobb, mint az előző év hasonló időszakában volt. A forgalom emelkedése alapján a megye áfész-ei között Boglárlelle az első helyre került, At idegenforgalmi szezonban megmutatkozott az eredménye annak a sok munkának amit az áru- beszerzésre fordítottunk — mondta Rács Jenő, az áfész áruforgalmi osztály vezetője. — Olyan árukat sikerült beszerezni, melyeket a kill- és belföldi vevőink egyaránt kerestek. — Melyik üzletben dolgoztak az átlagnál is többet? — Boglárlellén a benzinkút melletti élelmiszerből tban. Augusztusban az egy főre jutó forgalom 307 ezer forint volt. A leilei iskola melletti kis ABC-ükben pedig 77 százalékMiből válogat a vevő? Egy körút tapasztalatai Ellenőrző körútra indultunk a kora reggeli órákban Gelencsér Ferenccel, a megyei kereskedelmi felügyelőség felügyelőjével. Szulimán Józseffel, aki a MÉVI élelmiszerellenőrző intézet munkatársa, valamint Marosi Zoltán társadalmi ellenőrrel. -Rajtaütésszerű« ellenőrzés volt próbavásárlással -egybeköt-1 ve«. — Nemcsak az árváltozások, hanem a növekvő minőségi igények is szükségessé teszik, hogy a fogyasztó, amikor a különféle zöldséget keresi, valóban azt kapja pénzéért, amit kér — mondja Gelencsér Ferenc. A Zöldért fonyódi telepén csípős a levegő. Dideregve állunk a rámpán. A hajnali szállítmányok egy része már elment, de néhány kirakott láda még várja a szállítót. Ezeknek az áruknak válogatás után szabad csak a rámpára kerülniük; ha bennük az osztályba Sorolásnál rosz- szabb termék van, a raktár a felelős. Szulimán József egyenként vizsgálja a fejeskáposzta- es kelkáposztaszdliitmányt. A másodosztályú kelkáposztában nemcsak sérült, hanem egykét rothadó fejet is talál. A végeredmény: a 30 kilós -adag« 10 százaléka selejt — ennek már nem szabad a boltba kerülnie. A jegyzőkönyv hamar elkészül: majd a felelős raktáros is kézhez kapja. Tény, hogy a Zöldért-te- lep, amelynek egyidöben kell j a tárolást és a kiadást végeznie, ilyenkor kevés dolgozóval ahg-alig tud rendesen munkát végezni. A munkaerőgondok azonban aligha vigasztalják a vevőt, ha a boltban vett áruról otthon kiderül, hogy mar csak a szemétbe való... A telepvezető egyetértett az ellenőrök tapasztalataival. A nagy tételű felvásárlás során a hibásat miiid kiszúrni igen nehéz, s a végén a raktáron -csattan az ostor«. E körülmények ismeretében sem enyhíthető azonban a szabvány előírásának szigora. Utunk újabb állomása — a szállítmányt követve — a fonyódi zöldségbolt. Társadalmi eUenőrünk -bevásárol«, ml kint várunk. A -delegáció bevonulása« nem csekély meglepetést okoz. Az eladó légi ismerős. Első a vásárolt áruk árának egyeztetése. A végeredmény: az ellenőr által számolt összeg egy forinttal több, mint amennyit a bolt kért. A vevő tehát jól járt, de a bolt kárára sem szabad tévedni — igaz, a különbség nem jelentős. A bolt egyébként feltűnően tiszta, az áruk gondosan, ízlésesen vannak -tálalva«. A MÉVI ellenőre gondosan elemzi a vásárolt első osztályú almákat. Néhány közülük »szépséghibás«: nem illik az első osztályba. Iga2, a r.ugy mennyiségű szó U tmányí egyenként ellenőriz.;! a forgalom mellett nem könnyít, a bolti eladónak nem kellemes utólag korrigálni azt, amit a raktárban elmulasztottak. A szabály azonban szabály: az eltérésről itt is jegyzőkönyv készül. Következő állomásunk a Zöldért 336/a számú marcali boltja. A raktár nélküli helyiségben rend és tisztaság fogad, a bolti dolgozóit függönyükkel kis tárolótér: határoltak el, s a függöny mögött is rend van és t sztaság. A forgalom meglehetősen nagy, az áruválaszték hasonló a fa- nyódiéhoz. A próbavásárlás kedvező képet mutál. Itt is a fonyódi raktár készletét árusítják, a örvendetes, hogy a vásárolt áruk minősége megfelel a szigorú szabványnak, Az eladó — érthetően — együtt Örül az ellenőrökkel. Mert az ellenőrzés közismerten szigorú. Az esetek nagy részében a jó szándék mellett is találnak ap- róbb-nagyobb hibákat, s az eljárás sem térhet el a szabvány által előírttól Utunk véget ért. Hazafelé összegezzük benyomásainkat. A legtöbb gondot az okozz.«, hogy a változó időjárás nem m*nden zöldségnek kedvezett. Aho], hiány volt, ott csökkent, a minőség iráni igény, hiszen t a kereslet nagy. Egy nem vitás: az utóbbi evebyn elem - tősen nőtt az á’jk iv«rnvisé- ge, javult a minőség és a választék. A me» d'.vekedett igényeket azonban a termelő és felvásárló hasonló igényének is követnie kell. Azaz: egyre szigorúbb az ell >nőrzés. H. A. kai árusítottak többet. Sző- Lősgyörökörv Székely Ilona boltvezetőt évről évre a legjobbak között tartjuk számon, Rádpusztán pedig az előző év augusztusának forgalmát meghatazorozták. Kiss Emimé igazán nagy munkát végzett itt, A belle Aruház ruházati részlege 7, a műszaki részlege 22 százalékkal javította forgalmát. A műszaki részt itt otnkiszolgálóvá alakítottuk át. Az is sokat segített, hogy a Ravill-lal közösen hozzuk forgalomba a villamossági cikkeket. A Boglárka Áruház ruházati részlege 10 százalékkal ért el magasabb forgalmat. — Hogyan értékeli a nyári áruellátást? — A kenyér minőségével nem voltunk megelégedve. Ha Siófokról egykilós kenyeret kaptunk, akkor gyakran maradt az üzletekben. Ezeket a kenyereket többször kellett leírnunk. A tej- és tejtermék- ellátó* viszont kifogástalan volt. A húskészítményeket a kaposvári kombináttól, a marcali áfész-től és a fenyvesi állami gazdaságtól kaptuk: jó közepes volt az ellátás. A sör csak a nyár elején okozott gondot. A ruházati árut elsősorban h megyei nagykereskedelmi vállalatoktól vásároltuk, de jelentős mennyiség érkezett a fővárosból és más megyék nagykereskedelmi vállalataitól. Cipőből az ellátás közepes volt, gyermekcipőkből esetenként nem tudtuk kielégíteni az igényeket. Nem volt megfelelő a választék sem. j Bosszantó az is, hogv olyan napi cikkek hiányoztak, mint zárak, lakatok, pántok, csavarok, zománcozott edények ,, Iá z. i Hatan a tízből N éhány életút is korszakos örömöket, gondokat hordozhat. Hátha még alkalmunk volna bejárni sok tízezer ember belső vívódásának forrásvidékétl Amikor a tízből csak hat ember gondolatai és életérzése felől tudakozódtam, az a kép rajzolódott ki bennem, mintha az előrelátóan és gondosan megtervezett jövő formálóinak gyors változását késve követnék intézkedéseink. Váratlanul ér bennünket a fejlődés, amiért munkálkodunk? Bizonyos esetekben hátrány lenne a tudás, amelynek előnyeit akarjuk kiaknázni? Vagy egyszerűen csak nem vesszük észre, hogy — néha szánt szándékkal — milyen ellentmondásokat teremtünk a felnövekvő, ember életútjában? Ezek a kérdések foglalkoztatóik, amikor a közelmúltban a Ba 1 a to n nagy bereki Állami Gazdaságban jártam. Hírét vettem ugyanis, hogy néhány ember — ha nem iá közvetlenül — hátrányt szenved amiatt, hogy tanult, hogy okosabb, több akart lenni, hogy hallgatott a gazdaság vezetőinek ösztönző szavára. Lehetséges ez? Sajnos igen. Kezdjük hát az elején. Köztudomású, hogy nincs nagy múltja ennek a gazdaságnak. 1949-ben alakult, s akikor javakorabeli embereket hoztak ide az ország különböző tájairól. A hetvenes évek elején már kiderült, hogy ezek a szakemberek egyszerre és rövidesen nyugdíjba mennek. De ha nem így történt volna, akkor is meg kell tereroteim az utánpótlást. Az alsóbb és a középvezetők pótlására csak a legjobb szakmunkások jöhettek számításba. S á gépműhely siziinte tele volt értelmes, fiatal szakmunkással. 1974-et írtaik akikor, s az ösztönzés nyomán tíz szakmunkás vállalkozott rá, hogy tanul, érettségi bizom/itványt szerez. A tízből hatan, becsülettel végigkiizdöttélk a nehéz éveket, s ahogy megillették a tudás zamatét, többségük továbbment, technikusi minősítést is szerzett — újabb erőfeszítések, újabb lemondás árán. A változó körülmények, a robbanásszerű technikai fejlődés tulajdonképpen azt követelné, hogy a nagyobb tudás birtokában ki-ki magasabb szinten lássa el korábbi feladatát. Ma azonban még nem tartunk Itt. S ennék két oka van. Egyrészt az, hogy szinte fehér hollónak számít, ha egy egyetemei: végzett szakember, mondjuk, brigádvezetői beosztást vállal. Másrészt nem v»gyuirtk még túlságosan gazdagok érettségizett szakmunkásokban. Így hát természetes, hogy a leérettségizett szakmunkások többsége vezető állásba került. Említsük csak őket a keresztnevükön! István kiváló hegesztő volt, azután traktoros brigád vezető, majd a technikumi végzettség megszerzése után az egyik kerület gépesítési vezetője lett Felelős beosztás; ahogy a gazdaságban mondják: minden hozzá tartozik, ami forog. E» ezzel — ahogy mélabúsaw és .magyarázatot kereső iróniával mondták — megkezdődött »elidegenedése* a munkásosztálytól. a fizikai dolgozóktól. Ezt az állapotot tetézi még, hogy a felesége . — aki ugyancsak fizikai dolgozó volt — a közeljövőben érett sóéi ri.k De hót. nem ezt akarjuk? Miért vetődhet föl eay kiváló munkásban as elidegenedés gondolatának réme? György motorszerelő volt. nem is akármilyen. Érettségi uitán a keverőüzem vezetője lett. Becsülettel helytállt, és felkészülten. Károly lakatos volt — ugyancsak a gépműhelyben —, aztán gépkocsivezető lett. Képesítést szerzett, és ma ő 'irányítja az egész közúti és vasúti szállítást. Lajos ugyancsak lakatosként kezdte, érettségi bizonyítványt, majd technikusi végzettséget szerzett, és traktoros brigád- pezutő lett. C-saikbogY ő már fél év óta — salát kérésére — újra szerelő a gépműhelyben. Igaz, minőségileg jobb munkára képes. De miért kívánkozott vissza ? Nem anyagi okai voltak... r K özbevetem: a személyzeti vezető életútja önálló téma lehetne. Árván, nevelőszülőknél nőtt fel, aa érettségi megszerzéséig segítették, de egyetemi évei alatt már önmagénak kellett gondoskodnia mindenről. Va- gontkirakás és éjszakai hőlapátolás, alkalmi munkák. — Ugye, nem kell mondanom, hogy mibe került a diploma? Lánya jelesen végzett a középiskolában, de a tanárképző-' bői elutasították, mert nem fizikai dolgozó gyermeke. Sírt, zokogott ez az ember, valami összetört benne. Csak fölleb- bezésére— a miniszter közbeszólása révén — juthatott be kislányu a tanárképzőbe. Azonos pontszám esetén is hátrány éri ezeket a gyerekeket S ha mégis fölveszik őket? Aligha számíthatnak kollégiumi elhelyezésre. Kérdezhetnék: na és, miért ne lehetne belőle fizikai dolgozó, hogy azután az ő gyereke újra tanulhasson? Napjaink — meggyőződésem szerint elmaradott — gyakorlata csakugyan valami ilyesféle megközelítést sugall. De nem vagyunk már túl ezen? Hiszen hamarosan 35 éves lesz a szocializmus! Mi, akik tudatosan készítjük elő a társadalmi struktúraváltozást, ne vennénk észre, hogy az osztályöntudat ma már nemcsak a kalapácsnyéllel, a fizikai munkával függhet össze? De maradjunk ásóknál, akik áldozatos munka, tanulás és fölkészültség' révén különböző vezetővé értek. Miféle -megkülönböztető hátrányt« érdemeltek ki? És miért? János, akiről még nem beszéltem, rengeteget tanult. Gépkocsivezető volt, kitanulta a lakatos és a marós szakmát Is, azután gépipari technikumot végzett, majd a gödöllői egyetemen műnk a védelmi felügyelői képesítést szerzett. Házat akart építeni, de százezren felüli hitelt csak a felesége nevére tudott szerezni, mart ő még fizikai dolgozó. Gyermeke azonban már-időben« és megfontoltan az apja elé állt: »Apu! Nem tudom, gondölkodtál-e már rajta, de jó volna, ha máshová mennél dolgozni, mire leérettségizek«. És ez az ember csakúgy értetlenül áll a mindennapi gyakorlat, mint gyermeke korai »felvilágosultsága« előtt. Említettem: egyetemet végzett fiatalember nem vállal alsóbb vagy középvezetői beosztást. A gazdaságba c«uk tavaly tizenegyet vettek föl. S egy ifjú házaspár elment, mert a felajánlott háromszoba-összkomfortos lakás ellenére »csak nem gondolja az igazgató úr, hogy diplomával a zsebünkben elmegyünk a világ végére?« Ez a világvége — Sáripuszta — hét kilométerre van Marcalitól és hét kilométerre a Balatontól... Az utánpótlás nem szenvedhet hiányt. A szakmunkásokból előlépett vezetőknek azonban rossz a szájízük. S a példák nyomán egyre nehezebb -rászedni« bárkit is a tanulásra. Nemde elgondolkoztató jelenség? Pedig az oktatási felelős — mint elmondták — mindent elkövet, még önmagát is beiskolázza. S híre van jó módszerének. A gazdaságban kétszer is indítottak általános iskolai tagozatokat. Azok számára, akiknek korábban nem volt lehetőségük vugy ők éppen dolgoztak, amíg mások tanultak, És most vita van. Szabad-e újra tizenéves gyerekeknek munkaidő alatt, kedvezménnyel (!) általános iskolai osztályt indítani. Mert a nem végzettek újratermelődnek. S hol csapódnak le? A mezőgazdaságban es az építőiparban. -De ha egyszer abból fl zsivány kölyökböl jó szakmunkás lenne? Hiszen már traktorosiskolára sem küldhetem el nyolc általános nélkül...« — mondta a párt- t.ifkár. Feszültség ez is. Ellentmondás a javából. Nekik is a tankötelezettségi törvény jutott ae eszükbe ... a felnövekvő embert — elveink szerint nem, de m gyakorlatban gyakran érheti hátrány. S ez visszahúzó erő. Gondolom, az eddigiekből is kiderült: nem a fizikai dolgozók érdekei ellen, hanem értük, a hatalom nézőpontjából vetettem papírra e figyelmeztető jelenséget. Jávori Béla
