Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
Munkavédelmi feladatok Országos konferencia Siófokon Áz Országos Vízügyi Hivatal, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szsk- Bzervezete, valamint a He’vi- ipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Siófokon tartja II. országos pír- ügyi munkavédelmi konferenciáját. A kétnapos rendezvénysorozat ' tegnap kezdődőt: a Bányász-üdülőben, az ország minden részéből összegyűlt több mint háromszáz vízügyi szakember részvételé vei. Az elnöki megnyitót Csanádi Lajosné dr., az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője tartotta, maid dr. Brei- rich Miklós.'az OVH-e’.só elnökhelyettese a vízgazdálkodás munkavédelmi helyzetérő1 és a további feladatokról tartott tájékoztatót. Előadásában egyebek között arról szólt, hogy 1975-től napjainkig állandóan javult a munkavédelmi tevékenység a vízügyi hivatal felügyelete alá tartozó vállalatoknál és társulásoknál. Külön kiemelte a rakodás, a szállítás gépesítésének feiiő- dését. ezeken a területeken ugyanis korábban meglehetősen sok baleset . fordult elő. Javult' a munkásszállítás is, igyekszenek minden dolgozót korszerű körülmények között eljuttatni a munkahelyére: számos lakókocsi és melegedő szolgálja szerte az országban a vízügyi dolgozók ellátását Ugyancsak a tegnapi plenáris ülésen hangzott el Lach- mann Gáborné dr-nak. a Me- dosz titkárának előadása a’ • időszerű munkavédelmi feladatokról: dr. Székely Márta az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője pedig a vízügyi dolgozók munkaegészség- ügyi helyzetéről beszélt a résztvevőknek. Ezt követően dr. Breinich Miklós kitüntetéseket adott át. Az elismerést k ben részesülők között somogyiak is voltak. Seres József,, a Délviép munkavédelmi vezetője a Vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetés* kapta, Kiss Jánosáét, a Me dosz megyetó zottságánsk munkatársát pedig az OVH elnöke dicsértben részesítette. A kitüntetések átadásánál részt vett és felszólalt dr. Dobi Ferenc, a Medosz főtitkára is. Predács Gyula, a HVDSZ szociálpolitikai osztályvezetője délután arról 6zólt. milyent feladatok várnak a szakszervezetekre a munkavédelemben és a szociális ellátásban; dr. Rózsa József, a Munkaügyi Minisztérium főosztály- vehetője időszerű szociálpolitikai kérdésekről tartott előadást. Dr. Bandi Iván. a Vízépítői pari Tröszt vezérigazgatója a munkavédelem tervszerű fejlesztéséről beszélt a nagy siámú hallgatóságnak. ( Az országos konferencia résztvevői ma szekoióü’.é-'-e- ,ken vitatják meg a munkavédelmi munka tapasztalatait és feladatait Amit elvett, visszaadta a természet Hiánypótló remények Talán már több is, mint bizonyossá?. Pedig nagyon rosszul kezdődött és ha lehet még rosszabbul folytatódott. Amit megkímélt a fagy, elvitte az aszály — olyan hatalmas veszteségeket okozva, hogy aki ismerte, úgy vélte: ez az év menthetetlenül a »földhöz vágia« a görgeteg! termelőszövetkezetet. Kis Vince Jenő elnök nappalai és éjszakái akkoriban aggódással teltek. Vajon a milliós veszteségeket , lehet-e pótolni, és hogyan? A kenvérgabona aratásakor már tudták: 30 va- gonnvi veszett el. elpusztította az as7.álv. A nagy nyereséget ígérő zöldborsó úgy száradt el a földeken, hogy géppel rámenni sem volt már érdemes. Kár lett volna a2 üzemanyagért. Két és fél milliót »ért« ez akkor. — veszteségben számolva. És most? Merre billen a mérleg nyelve? — Visszaadja a természet, amit elvett — Az elnök arca nyugodt, kiegyensúlyozott — Pedig szinte minden növény károsodott valamiképp. Nekem minidig is szívügyem volt a krumpli. Amikor virágzott * jött a hideg, mindennap a krumpliföldön jártam. Azt hittem, ebből már semmi sem lesz. Végül még a korai fajta is rendbe jött. a ■ középérésűvel pedig már nem lehet baj. Azaz: ha több nem is lesz. a termésmennyiség. megközelíti a tervezettet. — Két öklét egymás mellé szorítja. — Ilyenek most a gumók! Jó az ősz. A burgonyának pattogzik a héja. még mindig fejlődik a földben. Nyár közepén, az év dere kán újabb baljós jel mutatkozott. A szép termést és tisztes nyereséget ígérő dohány nagy részét jég verte el. Osapzottan. tépetten ros- kadtak a földre a már kétte- nyérnyi levelek .., — Rendbe jött az is. sőt úgy láttuk: több lesz a termés^ mint terveztük. A fő növényekkel tehát »egyenesbe jöttek«, de a veszteséget, a kiesést pótolni kellett — Másodvetésben zöldbabot vetettünk: a napokban hozzuk be a földről. Szemterményként takarítjuk be a kukoricát negyven hektárnyi silóba szántóból, de vetettünk másodszorra is. Ha nem is ad annyit, mint az időben vetett az az 50 hektár sokat jelent. A negyven hektár zöldbabtól 700 ez-‘ rét várunk, a kukorica termésátlaga a tervezettnél jobbnak ' ígérkezik, s épp így van a dohány is. Ma már azt mondhatom, a növénytermesztés hozza azt ami év közben elveszett. Tán még az sem lesz »csoda«, ha nyereséget produkál. A természet tehát visszaadta. amit elvett, de ehhez nehéz hónapok erőfeszítése kellett. Alaposan »-átforgatták« a termésszerkezetet, s ha másért nem, a pótlásért minden tagnak és vezetőnek szinte létkérdéssé vált a legcélszerűbb, leghasznosabb és legtakarékosabb gazdálkodás. A példát a dohány adja. Az a dohány, amit júliusban kis híján elhivathattak. Harmincöt. hektáron termelik az exportképes. amerikai eredetű cooker fajtát, 14 .mázsát vártak egy hektárról, s most már — a betakarítás felénél — biztos, hogy meglesz a 10 mázsásátlag. De ennél fontosabb. hogy a gazdaság saját mesterséges szárítójának dolgozói úgyszólván levelenként •hozzák a nyereséget“. Kint a szárító előtt most nagy a forgalom' egymást követik a lovai kocsik, hozzák a dohánvlpvélköteceket. amelyeket fémkonténerben' tesznek a szárítóba Általában l?ó óráig tart a szárítás. Ez idő alatt a zöld levelekből aranysárga dohánv lesz. — ha sikerül mindent jól beállítani. Ez azonban nem mindig könv- nyű Böndi Lajos a megmondhatója. — Én vagyok itt az egyik szárítókezelő, három műszakban hárman váltjuk egvmást. — Fürge mozdulattal tárja ki a szárító ajtaját, mutatja a lassan sárguló leveleket. a szerkezet irányító berendezéseit, amihez egy-egy izgalmas történet fűződik. — Nem olyan könnyű ám úgv vezetni a szárítást, hogy az a legtökéletesebb legyen. Saját találmány 1s szolgál ja a minőséget. A szárítás utáni -visszanedvesítés“ eddig sok időbe telt. Egv újabb vízbevezető segítségével most lerövidítették, s ez a korlátozott befogadóképességű szárítónál igen sokat számít. — Jó lenne, ha mások is tudomást szereznének róla — ajánlja Böndi Lajos — Másoknak is hasznos volna, és nem kerül semmibe. Csak egy ötlet az egész. A dohánycsomagolóban folyik talán a legizgalmasabb munka. Itt derű! ki: a- válogatandó bálák hány százaléka lesz. az első osztályú. A legértékesebb aranysárga dohánylevél. Ezek innen egyenesen az. NSZK-ba .kerülnek. Mázsájáért kilencezer forintot ka.p a gazdaság. Nem mindegy hát, hány levelet találnak. Szinte versenv <van az itt dolgozó asszonyok között, kinek a legélesebb a szeme, ki veszi észre a többi közé búvó aranyszínű leveleket. S ez már aligha írható a természet számlájára: a 'jó minőségű szárítás, a gondos válogatás eredményeként már most. félidőben e1 érték a tervezett 40 mázsa első osztályú dohányt Ami hátravan. az mind többlet nyereséget hoz. B. A. Brigád a gépműhelyből Gyümölcsfeldolgozó gépek l A szokásostól eltérő brigád- vezetői értekezletet tartottak szeptemberben a Kutasi Állami Gazdaságban. A mezőgazdasági üzem somogysárdi brigádja megvizsgálta évi válla lásait, s felhívta a szocialista brigádokat, hogy tűzzenek ki újabb feladatokat a köveiké ző időszakra. A pótfelaiánlá- sok a minőség javítását, a költségek csökkentését, a terméshozamok növelését szolgálják. Ez utóbbira ötvenezer forint értékű vállalást tett a génjavítóműhely Április 4 brigádja.^ A 15 tagú csapat már eudig is sok értékes munkával segítette a gazdaságot. Táoso dalmi munkáját* jól isménk a községben is.' Balogh József brjgádvezetőt ♦gy idő óta ritkán lehet láfni a gépműhe’v ben: az épülő takarmánykeverő üzemben dolgozik, másodmagával. — Általában ketten . dolgozunk itt — mondja —; a vasmunkát mind mi készítjük Elég sokat törjük a fejünket ugyanis nem rajz szerin. cs! nöliuk. Nap nap után ionnak az ötletek; ez nem újítás inkább ésszerűsítés. Az Öntödei Vállalat kőbányai vas- és acélöntődé,lében speciális gépeket gyártanak a naradicsom, valamint a gyümölcs nagyüzemi feldolgozására, A termékek zömét exportálják. (MTl-fotó — Fehér József felv. = KSJ — Ezek szerint jobban keli szervezni a munkát a műhelyben? — Három emberünk van másutt, és Felsőbogáion szintén dolgozik egy brigád tagunk.. Így is meg lehet oldani azonban. s nem gyakoriak a túlórák sem. A hónap végére szeretnénk befejezni a munkát a takarmánykeverőnél Ezzel nagyjából már teljesítjük is a pótfelajánlást. Régebben Bárány Tibor volt a brigádvezető, Tiz é'*e dolgozik a gazdaságban. A tavasszal kiváló társadalmi munkás kitüntetést kaptak — őt erről faggatom. — Az oklevéllel együtt könyvutalványokat is kaptunk, s ezeket az itteni óvodának adtuk. Társadalmi munkánkban legtöbbet a gyermekeknek igyekszünk nyújtani Az óvodában, az iskolában, és a kollégiumban végeztünk munkát. Játszóteret. KRÉSZ-né- iyát alakítottunk ki: ennek nagyon örültek. Az én gyerekem is. — Ügy tudom, nem köny- nyű a brigádjukba bekerülni? — A tagok nagy része a középsó korosztályhoz tartozik; jól összeszokott társaság. Bárkit beveszünk, egy fc tétellel: előbb bizonyítsa be. hogy tud dolgozni ... A brigádtagok már bebtto- iivították. A gazdaság beruházásainál 350 ezer forint ér-1 tékű vasmunkákat végeztek, I a javításon kívül. Nem csoda,1 ha a vezetőit számítanak rá-í juk, j I. ft * B begyek tengerén H ullámzottak a hegyek; tarajuk hófehér volt, de lábaik már üde zöldek az ember varázslatára.’ Lankák és csúcsok, ijesztő sz'klaormok és kőfolyók, aprócska termőföldek és sűrű erdők váltották egymást. Helyenként óriás gofnbákká formálta a szél a vízmosta köveket. Szemem káprázott és megpihent egyszerre a hosszú úton; feledhetetlen látvány volt. A százkilométeres szerpentinen erőlködő zúgással kapaszkodott füí a gépkocsi, és lassú megnyugvással ereszkedett alá a hegyek oldalán. Valóságot, s képzeletemben a valóság jelképét láttam. Tengernek a hegyek beláthatatlan sokaságát, és hullámhegyeknek a hófehér ormokat; embereknek a keményen kapaszkodó. délceg fákat, ahogy fáradhatatlanul küzdenek <t természet erőivel. S a motor zúgása közben Orpheuszról és Eurüdikéről hallgattam a legendát. Jó barát elevenítette föl a mitológiai történetet, a Rodope érces hangú énekeséről. akinek zengő, mélabús dalát és lantját hallva szinte megállt az élet a hegyek között. Elnémultak a madarak, fifidbe gyökerezett a vadak lába: “csodálni kényszerült ember és természet... Hat napig jártam — ha a jelképnél maradunk: eveztem — a hegyek tengerén. Csodálnom kellett embert és természetet. Szokatlan iehet, hogy e hasábokon hangulati elemek. érzelmek vezetik be mondanivalómat, de nem .hallgathatom el őket. hiszen e tájak lakóinak érzelmi gazdagsága. a földhöz, a hegyekhez ragaszkodása és tervié- szetátalakító erőfeszítése ragadott meg a legjobban. A szű- • kebh határok között, a több mint négyezer négyzetkilométeres területen nincs is síkság, csak Rodope van. s egyetlen nagyobb völgyk-atlan. ahol a megye fővárosa épült. Megvallom: először sajnáltam az itt élő, népéket. Visszaemlékeztem rá. hogy sünikor néhány éve Görögországban jártam, mindenütt csak a panaszt, s a keserűséggel előadott regét hallottam: amikor az istenek követ zúdítottak a földre, országuk fölött kiszakadt a hatalmas zsák. és tízszeres kőmennyiség hullott rájuk. De itt, Bulgáriában — a török és a görög határ mentén — nem panaszkodnak az emberek. Büszkék a hegyekre. »Szerencse és nem szerencsétlenség. hogy a Rodope átöleli az egész tnegyét. A táj száz százalékig lákható és művelhető...-" De miiyen erőfeszítés árán! A hegyek tengerének híAr lámáit több mint három évtizede szelídítik. Nern, nem lesznek alacsonyabbak a csúcsok, a legmagasabb is tartja magát az 1459 méterhez: de barátságosabbak, üdébbek és ter- ‘ mékenyebbek már. Mintha h.Másak lennének a gondoskodásért. Évente ötezer hektárt erdősítenek a kopár hegyoldalakon. s a csemeték 95 százaléka megered, pedig alig van föld. amibe kapaszkodhatna. De hiszen az ember is megkapaszkodott ezen a köves, valaha kopár és kietlen tájon. Évszázadokig' terméketlennek. hitt vidéke volt ez az országnak, s ahogy a közvetlenek és barátságosak között is a legközvetlenebb, csupaszív ember mondta: -Faruhába öltöztetjük a Rodopét. s a föld mélyének kincseihez új. felszíni vagyon társul«. És mennyi minden még! Megfékezték a félelmetes folyót, az Ardát. amely nyáron kiszáradt mindig, hogy azután hirtelen duzzadásával, hömpölygőára- dásávaí fél említse s elűzze a közeiében letelepedő embert Három hatalmas víztárolót építettek, száz kilométer a hosszuk, s mélységük a száz métert is meghaladja. Itt alkották meg Bulgária legnagyobb vízi erőművét, amely az ország víz:energia-termelésének 43 százalékát adja. Jártam az óriás gátakon, láttam a természet — ember alkotta — új kincsét, s mögötte a hatalmas csőnalkházat a hajót a sima víztükröt, a nagy, sportversenyek színterét S amerre csak jártam, ahol csak talpalatnyi termőföld is szorult a kövek közé. megművelt dohányföldeken pihent meg a szemem. Évente hatmilliárd dohánypalántát ültetnek el kézzel. s igen fáradságos munkával termesztenek 26—28 ezer tonna -dzsebel baszmá"-f,. Bulgária leghíresebb dohányát Ez p—mban a dohánytermelésnek csak 40 százaléka. S k mindent mondhatnék még a hegyek tengerének értékeiről. Az ásványkincsekről, a színesfémkohászatról. a komplex kutatóintézet erőfeszítéseiről, ahol olyan növényeket nemesítenek, amelyeknek telepítése a termőföldek erózió elleni védelmét is szolgálja. Vaev arról. hogy 1959-bgn évente 38 millió leva út értéket állítottak elő és most a US milliónál tartanak. (Kb. kétmilliárdháromszázezer forint.) De most a hegyek tengeréről beszélek. Gondolom, éhezték: a hegyek tengere egyúttal az emberek százezreinek a tengere is. összeforrtak: eggvé olvasztotta őket a szülőföld. a történelem s rumjaink mindennapi cselekvése. Bolgárok és törökök tengere, akik megértésben élnek együtt Jártam egv tőrök családnál. A fiú — erősen kopasz, meglett fó-fi "már — megbecsült brigádvezető a gépállomáson, A-rif Kezimov a neve. Azt mondta: »Nekem két apám van, az egyik török származású, a másik a Bolgár Kommunista Párt." A mi fülünknek talán szokatlanul hangzik, mégis azt hiszem: ez az ember aligha fejezhette volna ki szemléletesebben a hovatartozását. És mindenütt az emberek közvetlenségével, jó kedvével, a kölcsönös megbecsüléssel találkoztam. Termékeny atmoszférát érzékeltem a kisebb- nagyobb közösségekben éppúgy, mint a megyeszékhely széles utcáin, a közlekedés élői elzárt sétányokon és tereken, a ligetekben és parkokban. Elgondolkoztatott, hogv a megyeszékhely minden lakóidra — 60 000-en élnek itt — 30 négyzetméternyi zöldterület jut. Pedig a várost környező hegyek és erdők itt atmoszférát teremtenek. Tiszta a levegő. És áttételesen is az... Ügv éreztem: Pomosv szerény követeként utaztam Kardzsaiiba. és Kardzsaii követeként tértem haza. Azt hallottam ott, nem is egyszer és nem is egyféleképpen megfogalmazva: »Mi nem tudunk és nem is akarunk egymás nélkül élni". S ez a vallomás, a jó értelmű egymásrautaltság kifejezése mély emberi érzésekből, a közös eszméből, az azonos célokból fakad. Testvérmegvénkben jártam. És sokan eljutottak már oda Somogyból. Ök lehetnének a leghitelesebb tanúim: milyen szeretet, közvetlenség és megbecsülés, barátság és ragaszkodás él irántunk a bolgár emberek szívében. Ök is tudják: az együttműködés nem nélkülözheti a bensőséges emberi kapcsolatokat. Sokat tesznek érte. És ugyanúgy, mint mi: gyorsan eljutnak beszélgetéseikben addig, hogy mit tanulhatunk egymástól,. mit vehetünk át a jó tapasztalatokból, a már kipróbált módszerekből. És van — mindig is lesz — mit ellesnünk egymástól. Végtére is a megismerésen, a barátságon kívül ez a kapcsolataink lényege. A z Arda széles medrében — szeptember utolsó napjaiban is — keskeny ezüstcsík csörgedezett. Már nincs félelemre ok. A víztárolók medre hét-nyolc méteres -dagályt" is elbír. Az apró, kövek közé szorult parcellák egyre terebélyesednek; új növények, hatalmas erdőségek honosodnak meg. Ügy láttam, hogy a szikrázó napsütésben a népek tengerének közelségétől is derűs volt a Rodope arca. Jávori Bél*
