Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
Utazások Kárpátalján Medire és Nem talál koztam I magam én«. A szöveg szomor' ká*s, a -melódia vidáman pattogó. Olyan, mint a környező táj. A sűrű hegyi erdőkében, a mély völgyek alján csobogó patakók mentén melankolikus csend fogad, de a hegyi legelőkre lépve mintha az egész világ tetején Jenmedvével. Pedig _ Borisz, a minket Antalócon egy hétig vendégül látó fiatal erdész váltig erősítette, az ő területén három medvecsalád is él. Be nagyon félénkek, s ha meghallják a közeledő lépteket, eltűnnek a sűrűben. Találtunk viszont forrást, fönt az egyik magas hegy ormán, körötte apró nádas lengedezett a szélben, imbolyogtatva barna buzogányokat. A Kárpátok még csak Itt kezdődnek, de a vadregény«%: hegyek megszámlálhatatlan szépséget rejtenek. A farkasok nem tartoznak a szépségek közé, nem is félénkek. Leereszkednek a völgybe bújt faluba friss bárányhúsért. Még megvan az irha, amely tavaly télen egy ordast melegített, amíg Bő- írisz — a faluban! — puskavégre nem kapta. Zakárpátye — azaz Kárpátalja két jól elkülöníthető vidékre oszlik. A nagy városok, Ungvar, Munkács, Beregszász ífuszt sík vidéken terülnek el, csak a lépten-nyomon magasodó szabályos hegykúpok utalnak arra, hogy vagy 80 kilométerre innen kezdődnek Európa egyik leghatalmasabb hegységének láncolatai. A föld jó termő, de néhol túlontúl is bővizű. Azért látni itt annyi lánctalpas traktort, alagcsövező gépet húzva maga után. Ahol tavaly — jó emlékszem — zsombélkos mocsár volt, az idén kukorica virul. A hegyoldalakon pedig szőlő. Híres az itteni bor, sokfelé eljut a hatalmas országban. Könnyebb, illatosabb a magyarországinál és nem olyan erős. A szép Tisza itt még ősi vadságában pompázik. Ágakat, holtágakat hasít ki a talajból, medrét gömbölyű kavicsok bélelik, s bár sehol sem mélyebb az ember magasságánál, megállni még- a derékig érő vízben is nehéz, seöés ’• a sodrása. Kristályosán tiszta, könnyű megérteni, miért keresztelték el a folyót valaha szőkének. Habár inkább azúrkéknek kéne hívni. Lakodalom van a faluban, immár negyedik jjapja. Most a szakácsokat, a segítőkét, a háromnapos mulatozás kiszolgálóit látják vendégül a többiek. Itt ez a szokás. Mi is helyet kapunk, bár csak most érkeztünk. A házi főzésű 70—80 fokos pálinka égeti a torkot, de hamar feloldja a nyelvi korlátokat, és együtt énekel a falubeli ■ a külországból érkezett ukrán nyelven, hogy »Szarna pju, szama i huljáju, szama szob i sztelju, szama i leháju, szama ja«. Azaz: »Magam iszom, magam is sétálok, magiamnak ágyazok, magam is alszom, Javítják a vasárnapi ellátást Kedvezően alakult a lakosság ellátásában fontos szerepet betöltő tej, kenyér és péksütemény vasárnapi árusítása — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium legutóbbi vizsgálata. A három év tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosság igényli a vasárnapi tej és kenyérárusítást, a kereslet folyamatosan növekszik, a tej és péksüteményforgalom például 80 százalékkal, a kenyéré 50 százalékkal emelkedett. Ezért a vasárnap tejet árusító üzlethálózatot tovább bővítik. A minisztérium felkéré- sére a tanácsok szakigazgatási szervei felülvizsgálják a hálózatot és elsősorban Budapesten. valamint a nagyobb városokban szükség szerint több, arra alkalmas üzlet ki- i jelölésével megszüntetik a | területi aránytalanságokat, ja- I vítjáik a vasárnapi ellátást. I ne az ember, szinte szállni támad kedve... Magam sétálok a végtelen erdőkben, magam iszom a források vizéből, magam ágyazok a hegyi rét füvébői, magam is alszom a békés csendben, és semmiért se cserélném ezt az életet. Erről szól ‘ a dal, ott lent a faluban, ahol a szőnyegekkel díszített sátorban négy napon át ünnepelték Antalóc lakói az ifiú párt. Jankuval horgászni indulunk. Még C6ak tíz éves a kis barátom, de már nagy tapasztalataikkal rendelkezik a pisztrángfogás terén — mert a falut átszelő zegzugos patakban jó húsú pisztrángok élnek. Bukdácsolunk az irdatlan kövek közt. Barátom könnyedén ugrik’ egy fatörzsről a víz közepéből magasodó, gömbölyű kőre, majd a túlpartra onnan. Igyekszem követni, de elvétéin az ugrást, és a sekély vízbe csobbanok. Janku attól fogva diszkréten ügyel lépteimre. Egymáshoz közel álló köveket keres, megmutatja a járást és figyeli mozdulataimat. Udvarias segítségével lassan megtanulom a patakmeder fölött való közlekedés fortélyát. Néha még egy-egy nagyobb ugrásra is merészke- dek. Janku elégedett. Alkonyodik, de pisztráng sehol. Apró öbölhöz érünk, búcsúzóul megmerítjük (a horgot. A bot megrándul, megrántom én is, és nagy izgalommal a partra húzom a negyvencentis, pöttyös oldalú halat. Diadalmasan vonulunk haza a zsákmánnyal, estére vacsora lesz belőle. Közben nyelvet tanulok. Már tudom ukránul a giliszta, a horog és a patakban élő különféle halak nevét, valamint a legfontosabbat, ami nélkül elképzelhetetlen horgászok között a társalgás: »van kapás?« Beregszász ngeyvenezer lakosú város. Számos nemzetiség él benne, de legtöbb a magyar. Délután egy igazi kozákhoz vagyunk hivatalosak, orosz vacsorára. Mihail Lukasov Kubányból származott ide. Élete delén már túljár, de rokoncátlan fürtjei bozontos bajusza még csak alig őszülnek. — Ml a különbség a kubá- nyi és doni kozákok között? — kérdezem. — Semmi. Egyformán haramia mind a kettő — és hamiskásan nevet. A második világháborúban abban a hadseregben szolgált, amelyben Leonyid Brezsmyev ezredes volt. Erre büszkeséggel gondoL Leírja az államfő ifjúkori külsejét. Közben a háziasszony, Tamara Fjodo- rovna asztalhoz hív. A párolt marhanyelvhez fokhagymával, tejföllel és dióval ízesített mártást készített. Felséges eledel, de már következik a második fogás, az egyben sütött tök, amelyike különféle zöldségekből készült a töltelék. A piünényije tipikus orosz étel, éppen f olyan népszerű, miint nálunk a gulyás. Lepénytésztába fűszeres hús- gombócot tesznek, s azt sós vízben kifőzik. Ízesíthető ecettel, tejföllel és még sokféle mártással. Kellemes, fűszeres étel, az apró lencseforma tésztákkal azonban hamar eltelik az ember. Vacsora után az asztal közepére helyezik a szamovárt. Kátya, vendéglátónk lánya zongorázik, nemrég végezte a konzervatóriumot. Kis unszolás után enged, és a pianínó elé ül. Chopint hallgatunk friss teát szürcsölve, és a vacsora közben elfogyasztott vodkáktól fellelkesülve úgy érzem magam, mintha egy Csehov-színműbe csöppentem volna. A beregszászi néprajzi múzeum különleges meglepetéssel szolgál. A kicsi épület egyetlen szobájában ókori és őskori, leletek mellett különféle paraszti szerszámok láthatóit. Az egyik sarokban terjedelmes vaspárífcos láda. »II. Rákóczi Ferenc tábori Iá* dáje« — hirdeti a felirat magyar és orosz nyelven, -y Valóban ez volna? — kérdem 3 múzeumőrt. — Igen — feleli —, itt táborozott Rákóczi Festékszórók exportra Beregszászban annak idején, innen szervezte a hadjáratát. A láda meg valahogy ittmaradt. Megsimítom a sötétre párolódott ládát. Vajon mit őrizhetett benne a fejedelem? Most üres. Csak az illúzió kedvéért tették rá a lakatot, így hitelesebben fest. A múzeummal szemben a város egyik legszebb épülete- a szecessziós pnozaikkal díszített. Kárpáti étterem áll. Az idő vasfoga már érzékelhetően megtette a magáét, de még mindig lenyűgöző az egykori kereskedővárosban virágzott északi szecesszió pampája. A Kárpáti étterem a múltat őrzi, az ungvári Zákár- pátye szálló a jövőnek szolgák Magyar vállalat építette, hamarosan elkészül. A moszkvai olimpiára . utazóknak ez lesz az első szálláshelyük, ha autóval érkeznek a határra. A tizenöt emeletes üveg-beton palota magyar mérnökök és munkások munkáját dicséri, az itteni lapok nem is fukarkodtak az elismerő ielzőkkel. Igaz ami igaz, otthon ritkán látni építkezésen olyan szervezett munkát, mint itt.- — Magyar virtus — üti el tréfával a dolgot az egyik építő. Igaza van. S ez a virtus jó hírét kelti hazánknak. A műszaki átadás már megtörtént, s mint arról a helyi ^televízió beszámolt, a magyar építők munkája olyan tetszést aratott, hogy mánk két újabb megbízást kaptak. Még egy több száz személyes szállót építenek, s megbízták őket a határtól ide vezető autóút megépítésével is. — Elkészülnek az olimpiáig? — Elvállaltuk, el kell készülnie. A társalgás befejeződik, újabb teherautó érkezik, le kell rakodni a szállítmányt Az építkezés ideje alatt — mint megtudtam — egyszer sem kellet fegyelmi büntetést hozni. Aki ide jött dolgozni, komolyan vette a munkáját. A Zakárpátye impozáns épülete a tanú rá Bencsik András Hegesztik a festékszóró kocsikat a Mechanikai Müvek marcali gyárában. A nyugatnémet Wagner licenc alapján gyártott berendezésekből az idén 1109-at adnak át a tőkés megrendelőknek, jövőre pedig 1500 gyártását tervezik. Piaci körkép Nem minden fénylik, ami arany Hamisítatlan őszi reggelen még nyárias felhozatal és nyüzsgés, de már emelkedő árak jellemezték a tegnapi kaposvári hetipiacot. Lassan apad a paradicsomözön, szerencsére az 5 forintos ár erről még nem árulkodik. A zöldpaprikaárusok már nemigen tárgyalnak 14 forint alatt. A felfűzni való csemegepaprika 20-ért várt vevőre. Sajátságosán egyoldalú piaci tájékozottságról tettek tanúbizonyságot a vásárlók és az eladók. Az előbbiek például tudták, hogy az ABC- ben csak 1,40 a tojás, így »nem értették«, miért 2 forint a piacon; az utóbbiak viszont azt vélték tudni, hogy országszerte ifevés a káposzta, s ennek megfelelően 12— 45. A pici kölyök nyöszörgőit. Gyengécske hangon, kimerültén, de most már szinte megszakítás nélkül nyöszörögte keserves panaszait. Aranka lágyan pa&kolgatta a pólyát, de ez semmit sem használt neki. Istenem, gyermekem, kicsi tiam... Te aztán Szép egy anyára akadtál. Ilyen bolond anyára, aki elment a világ végére, hogy ott szüljön meg téged... S milyen szép egy világgal találkozol életed legelső óráiban ... A két férfi megfontoltan, egyenletesen szedte a lábát. Szaporán is haladtak. S míg tekintetük előrefürkészett, 'hallgatni meg visszafelé hallgatónak, hogy kattog-e még mögöttük az a géppuska. Igen; idönkint fel-felkatto- gott. Ez a ’géppuska volt a bizonyosság, hogy átkerültek a front innenső oldalára. Hogy talán közvetlen veszély itt most már egyelőre nincsen. Ha ugyan ez egyáltalán frontnak tekinthető. Ha ugyan másutt is akadnak ilyen megkapaszkodott géppuskák. S ha ugyan vannak még valahol csapatok, akiik kiépíthetik azt a valamilyen ideiglenes hídfőt, amely majd biztosítja a visszavonulást a másik partra; s ha ugyan akad még valaki, aki szervezi ezt a visszavonulást... — Szusszanjunk már egyet! — mondta a katona, de már tette is le a hordagyat; András alig érkezett utánaereszteni. Leültek, kilihegték magukat. Körülnéztek egy kicsit. Ez itt már valójában ártér iehetett, ha nem is mindig jött ki eddig a víz. Ezen az oldalon sem építettek mindenütt gátat; vagyis némely helyen egyoldalas folt a gát, itt eleve természetes szintkülönbség lehetett. A fűzfabokrok, nyárerdőcskék, dús zsom- bikdombok, vízzel csillogó mélyedések mutatták, hogy azért ez lényegében ártér. Nem is olyan rossz terep ez arra, hogy megkapaszkodjék rajta egy. visszavonulóban levő . csapatrész — gondolta András. Mert bár egy kissé már mélyen fekszik, de nem olyan nagy a szintesés, hogy az ellenség támadása felülről sújtsa, s amúgy meg, különösen egyenkint vagy kis csoportokban, nagyon jól lehet fedezni. Na de hát, egyelőre nem nagyon látszottak azok, akik itt szándékoztak megkapaszkodni. S akkor kiket védenek azok ott elöl a géppuskával? S éppen felcsapott, idáig hallatszott a románok rohamkiáltása. Egy rövid sorozat ugyan rögtön válaszolt rá, de hamar elhallgatott, s aztán már csak kézigránát-robbanásokat leheléit hallani. , — Bz meg az a Laci, nem? Somogy! Néplap Aki ott maradt a .régi helyen, a hullák közt... Az ám. A gránátjaival. Elég gyorsan dobálta el a gránátjait. Az utolsó gránátrobbanás után nagy csend támadt. Na, most aztán jönnek vagy nem jönnek. A‘csend kezdett túlságosan hosszúnak tűnni. — Közelebb engedi... * — mondta most eléggé rezgő bajusszal a fekete katona. — Mindjárt kezdi a géppuska! Figyeld csak! Majd egy jó hosszú sorozatot, mint az imént... megkapják, amit kerestek ... mindjárt... mindjárt. De már mind a ketten tudták, hogy a géppuska nem kezd többé se hosszú, se rövid sorozatot, semmit. Hallatszott ugyan fegyverropogás; mindenfelől hallatszott, az ég minden tája felől. Csak az az egyetlen géppuska hallgatott el. S lám, ennek az egyl géppuskának a némasága úgy hatott, mintha félelmetes, nagy csend keletkezett volna. Beléjük hatolt ez a csend, megbénította őket. — Ez a lengyel... — szólalt meg aztán a fekete ba- juszu kis katona. —Ez a lengyel nagyon jó egy gyerek volt. Losonc előtt rohamoztunk a folyón keresztül... tudod, az Ipolyon ... Felbuktam, bele is fúltam volna, ha ki nem húz. De kihúzott.. átértünk ... elvettük a esetiektől a géppuskát, megfordítottuk. András úgy érezte, hogy csak azért beszél, mert még nem lihegte ki magát, nincs ereje továbbmenni, ö maga is nagy lélegzetekkel igyekezett csillapítani a szívét, tüdejét, hogy ha újra elindulnak, legyen elég szusz benne a következő pihenőig. Az a következő pihenő különben már a partíközelben kell hogy legyen. A katonát zavarta ugyan, hogy András nem figyel rá eléggé, de azért csak mondta, sehogy sem volt még kedve továbbindulni. Kényelmesebb ülést keresett magának, megtámaszkodott a fél könyökén. — Dumdum golyóval is lőttek a rohadtak! — mondta még most is tartó őszinte felháborodással. — Egész rákászt találtunk. \ — Ellőttétek? — Hogy képzeled? Feljebb küldtük... mutassák meg Párizsban. Eh ... Legyintett, hogy mit ér az ilyesmit Párizsban mutogatni.. Aztán sóhajtott, és még mindig tovább beszélt: — Barátom, ha azok a fiúk most mind megvolnának! Nem hiszem, hogy így kot- ródnánk visszafelé, «.hanem gyerünk: neki!... A cseh jni- niszterek különben nem is hitték el, hogy az is lehetséges, amit mi ott véghezvit- tünk ... Rögtön le is váltották azt a tábornokukat. — Ezredes volt — mondta András. — Csak ezredes. Ez a csak megállította a fiút. Mintha az egészre vonatkozott volna. — Na jó, menjünk...! — mondta, és fel is tápászko- dott. De mielőtt a helyére lépett volna, még megkérdezte: — Ott voltál? — Zólyomig. Június hetedikén sebesültem. Ez viszont némileg módosította a- mesélő és a hallgató viszonyát. Egész más hangon kérdezte meg: — Igen. sebesültél? Zólyomnál? Súlyosan? — Semmi, comblövés. Két hétig voltam kórházban. — F,s ... érzed még? — Á, nem, semmit. (Folytatjuk.) 14-ért mérték kilóját. Hasonló ára volt a karfiolnak is, míg a karalábé darabja 4 forint volt. A zöldség 5 forintos csomónként! arát sokan sokallták, és nem tülekedtek a fejenként 3,40-re tartott fejes salátáért sem. A cukorborsó, ha még oly öregecske volfr; is, különlegességszámba ment, legalábbis a 20 forintos Útból ítélve. Olcsó csemege a forintos tengeri. A fejtett Bab ‘ »lite-, renkénti« ára fajtától és minőségtől függetlenül változik 7— 14 forint között. A gyümölcspiac slágere a szőlő, melynek gusztusos fürtjeit 14—20 forintért mérik. A vásárlók bizodalma mintha megrendült volna a 3,50-ért _ kapható dinnyével szemben. Az árusok kesernyés szájízzel kínálgatták a »mézédes« görögöt. A barackból már csak hír-* mondó maradt, -így senkinek . sem tűnt drágának a 20 forintos ár. A szilva nyújtotta ’ örömökhöz bárki hozzájuthatott, aki lefizette a 6—7 fo-; rintot. Nincs az a kertbarát,1 aki a körte fantázianevei közt eligazodna. Ahány árus, any- nyi elnevezés. Szerencsére a kiváló minőség és a 10 forint körüli ár egyöntetű volt. Feltűnést keltett a ropogós cseresznyéhez hasonlatos, pici aranyalma. A vevőket nem ámította el ez a csillogás, és inkább azokat a fajtákat keresték, amelyekbe bele - is lehet harapni. 10-ért lehetett válogatni. A gombaárusok nyilván ösz- szebeszéltek: minden gombát 80 forintért adtak, volna ... A vásárlók nemigen tolakodtak. A nagyatádi piacon szőlőből volt a legtöbb, ennek ellenére 22 forintig sikerült feltornászni az árakat. Kaposváron jóformán nem is látunk, ugyanakkor Atádon kizárólag sárgadinnye kapható 8—10-ért. A szilva 10 forintos ára túlzásnak látszik. A körte majd megszólal, az ára öt forintnál kezdődik. Itt sem volt sok a barack, az ára mégis csak fe-, le a megyeszékhelyinek. A zöldségfélék közül a pa- , radicsom és a paprika ára csendesen emelkedik: az előb- j binek a java 12, az utóbbi 8— 16 forint. Tavaly ilyenkor raktáron fonnyadt a káposzta, most. 14—20 forintért az ínyencek vásárolják. A párolt káposzta helyett adhatunk köretnek tört krumplit, ennek n—rsanyaga már csak 5' forint. A megyei Zöldért-nél is megerősítették, hogy a káposzta és a karfiol nem tartozik a kifejezetten dömping- cikkek közé. 1* V. Molnár Zoltán
