Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
Bjelovári pártküldöttség Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) lóban van a vendéglátóipari együttműködés is: Nagyatádon jugoszláv söröző, a bjelovári térületen pedig magyar borozó megnyitását tervezik. Létrejötteik a szakszervezet és a népfront kapcsolatai is. Barcs és Virovitica között erősek a szálak, de van példa már arra is, hogy üzemek, szövetkezetek veszik föl egymással a kapcsolatot A tájékoztató után Malta- rics Drágó első titkár szólt; egyetértett a két terület kapcsolatának értékelésével, majd így folytatta: ■ — Nőtt az együttműködésben résztvevők száma és a találkozások gyakorisága. Ez mind a két fél számára hasznos, és magában hordozza a -további bővítés lehetőségét a politika és a kultúra területén, valamint a sportban egyaránt. Egyetértett azzal, hogy a kapcsolat Barcs és Virovitica között a legszorosabb, de létrejött már más somogyi települések és a bjelovári terület több községe között is. Javasolta — és a somogyi vezetők egyetértettek ezzel —, hogy a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a kri- zsevci főiskola fűzze szorosabbra a már több éve kialakult együttműködést. Cáljer Iván, a Bjelovár megyei tanács elnöke az együttműködés más formáira Is javaslatot tett — hozzáfűzve, hogy ezek további vizsgálatot igényelnek, de ha csak egy részük valósul meg, az is jelentős eredmény lesz. A vendégek délután á kaposvári Mezőgép-vállalatot keItt eljárók, ott bejárók... Együttes ülés a fontos témáról »1978-ban Somogy megye ben if1 nem mezőgazdasági ágakban foglalkoztatottak 31 százaléka — mintegy 30 ezer dolgozó — bejáró volt. Az országosnál lényegesen magasabb arányt az utóbbi években növekvő tendencia jellemzi. A megye, községeiben élő aktív keresőknek csaknem egynegyede nem a lakóhelyén, hanem más településeken talált munkát.. .« Ezek a megállapítások abból a jelentésből valók, amelyet tegnap vitatott meg — és fogadott el — együttes ülésén két testület: a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége, valamint a megyei népfrontelnökség. A tanácskozáson, amelyet Róna Imre, az SZMT elnöke vezetett, a két elnökség tagjain kívül részt vett és felszólalt Palló Ildikó, a megyei pártbizottság munkatársa is. A téma látszólag egyszerű, könnyen áttekinthető területet ölelt, fel, hiszen bejárókról, eljárókról, kétlakiakról gyakorta esik szó. Helyzetük azonban sokkal összetettebb, mint ahogy első pillanatra hinné az ember. A községekben és az apróbb településeken buszra és vonatra-várók vagy a saját autójukon, motorkerékpárjukon, biciklijükön útra kelők eljáróknak számítanak. Fizikai és , szellemi foglalkozásúak, vállalati, üzemi vagy . intézményi dolgozók, alkalmazottak. És közülük jónéhányan e távollétükben — közvetve vagy közvetlenül — a lakóhelyükért is munkálkodnak. Sajátos feladatot ró ez a lakóhelyi szervekre, intézményekre, szervezetekre az eljáró aktív keresők bevonása az adott terület gazdasági és társadalmi , »vérkeringésébe«, a közéletbe, s' ugyanakkor meg-: különböztetett tennivalók várnak a munkahelyre is, ahol' a dolgozók a bejárók »kategóriájába« tartoznak. Az a tény. hogy nem pár száz méterről érkeznek műszakba, hanem olykor órákon' át tartó »bumlizás« után foglalják el helyüket a munkapad vagy az íróasztal mellett, fokozott körültekintést. nagyobb törődést igényel. Ha ezt nem kapják meg, nehezen vagy egyáltalán nem lehet rájuk számítani az üzemi és a szakszervezeti éleit | ben, nem oldható meg a képzésük, továbbképzésük. Csak a helyzet alapos ismeretében javítható az ingázók anyagi, szociális ellátása, könnyíthetőek a közlekedési föltételek. A két elnökség 1970-ben, majd 1973-ban tárgyalt már erről a témáról: fölmérték és elemezték az akkori állapotokat, s megszabták a közös tennivalókat. A megyei népfrontelnökség három évvel ezelőtt — a megyei párt-végrehajtóbizottság határozata alapján — döntött az e1 áró dolgozók fórumainak megszervezéséről. Ennek meg- f ’élőén három év alatt hetvenöt somogyi településen tartottak, illetve tartanak a hátralevő három hónapban tanácskozást Ezeket a bejárók, illetve az eljárók, valamint az üzemi és a lakóhelyi vezetőség gondjai, igényei kerülnek terítékre. A fórumok többségén élénk Vita bontakozott ki. Elhangzottak e találkozókon közlekedéssel, kulturális lehetőséggel, kereskedelmi ellátással, felvásárlással kapcsolatos kifogások, helyenként a társadalmi munka szervezésének fogyatékosságait bírálták. A fórumokon — miután ismertté váltak a település fejlesztési gondjai — sokan tettek társadalmimunka-felaján- lásokat az eljárók közül, hogy így is segítsenek lakóhelyükön. A tegnapi közös elnökségi ülésen a két testület, továbbá a települések népfrontbizottságainak és a munkahelyi szakszervezeti bizottságoknak az eljáró dolgozók helyzetének javítását célzó együttműködési eredményeit méltatta többek között Varga Károly. a megyei népfrontbizottság titkára és Postás Károly, a népfront megyei elnöke. dr. £ .erényi János, az SZMT vezető titkára is. A jövőben az SZMT és a Hazafias Népfront megyei bizottsága egyezteti és együttesen kidolgozza a hasznosnak bizonyult fórumok éves programját -r- ezeken szakszervezeti képviselők is részt vesznek —, hasznosítják a tapasztalatokat, és szükség esetén közös javaslatokkal fordulnak tanácsi szervekhez, vállalatokhoz — gondok orvoslása végett restéjt föl. A központi Irodaház előtt Boros József igazgató, Illyés Ferenc, az üzemi pártbizottság szervező titkára és Nagy János szb-ti tikár fogadta a jugoszláv pártmunkás- küldöttséget. Az üzemlátogatáson részt vett Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára és Deák Ferenc, a kaposvári városi pártbizottság első titkára is. A 2800 embert foglalkoztató nagyüzem történetéről, jelenéről és a tervekről Boros József adott rövid tájékoztatást. Elmondta, hogy az egymilliárd forint értékű terméket előállító vállalat egyre erőteljesebben érdekelt a nemzetközi piacon: gyártmányainak 40 százalékát viszik külföldre. — Jugoszláviába is —• kérdezték a vendégek. — Mélylazító talajművelőt és hidraulikus darukat adtunk el oda — felelte az igazgató. ■— Mostani kapcsol ?■'. mik a jugoszláv partnerekkel' a kezdetét jelenti, de máris biztató. Tettünk lépéseket a határ menti kapcsolat kialakítására is, és látogatóba jártunk, hogy megismerjük a lehetőségeket. A vendégek ezután a párt- szervezetek munkájáról érdeklődtek. Ribarics Tomislav, a bjelovárl városi pártbizottság első titkára így tette föl a kérdést: — Milyen napirendeket tárgyal a pártszervezet a taggyűlésen; miként mozgósítják a tagságot a gazdasági feladatok megoldására? Részletes tájékoztatást kértek arról is, hogy káder- és személyzeti kérdésekben a vezetők kiválasztásában, megbízásában milyen szerepe van a pártszervezeteknek. A tájékoztatót üzemlátogatás követte. A gyárudvaron ott sorakoztak a termékek. Bent a festődében, az új hatezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnokban és a forgácsol óüzemben azt mutatták meg a vendégeknek, hogy milyen technológiával készülnek a Kaposgép emblémájával forgalomba kerülő daruk, anyagmozgató és talajművelő gépeli, valamint a gyümölcsválogató gépsorok. A Bjelovár megyei pártküldöttség késő délután Szennába utazott, s megtekintette a tájmúzeumot. Ma fölkeresik Marcaliban a Május 1. Ruhagyár farmerüzemét. Megtekintik a város munkásmozgalmi múzeumát, majd a kéthelyi tsz munkájával ismerkednek. Gazdaságonként másért adják Ösztönöz-e az ösztönző? pán a minőségi szempontok hiánya, sokkal inkább, hogy a mennyiségi szempontok sem érvényesülnek mindig következetesen. A szállítójárművek vezetőinek bélét a legtöbb gazdaságban az úgynevezett tonnakilométer aiapján számolják. Papíron az a sofőr dolgozik jobban, aki a legtöbb időt tölti a volánnál és a legnagyobb mennyiségű árut fuvarozza. Valójában: ha egy gépkocsivezető Szolnokra megy 50 csapágyért, többet keres mint az a társa, aki egesz nap szalmát szállít A tonnakilométer alapján bérezett gépkocsivezetők körében »elegáns fuvarnak« számít »felugrani Pestre« és »robotnak a gazdaságon belül szállítani. Márpedig ez utóbbihoz nemcsak a tsz-nek fűződik érdeke .. . A kaposvári Latinca Tsz- ben belátták ezt és a gépkocsivezetőket elsősorban az elszállított mennyiségért fizetik. Ebben a rendszerben sorscsapásnak számítana 50 csapágyért Szolnokra menni, viszont érdemes búzát vagy kukoricát szállítani a kombájntól a szárítóhoz vagy onnan a teiményforgalmi telepre. A mérői gépkocsivezetőknek — ha olykor mégis távolsági fuvarra kerül sor — nagyon sietős a dolguk. Igyekeznek haza, hogy még otthon is csinálhassanak néhány lord ülőt Igaz, a szállítás irányi lója is kétszer meggondolja, miért , furikáztasson egy kocsival 3—400 kilométert Az őszi kampánymunkák premizálására itt 60 ezer forint áll rendelkezésre. A feltételek közé kevés minőségi szempontot sikerült bevenni A leglényegesebb követelmény, hogy a kampánytervnek megfelelő ütemben végezzék el a munkákat A munka azonban éles minőségi különbségeket is rejt. Két egyidős gép közül az egyik még olyan, mintha új volna, a másik viszont már másodszor volt, nagyjavításon. A Latinra Tsz-ben az alapbérbesorolás differenciálásával igyekeznek megkülönböztetni a két »igen különböző hozzáál- lású« dolgozót A nagybajomi tsz-ben ilyen megkülönböztetésre a teherautósaiknál csak közvetett módon van lehetőség. Például úgy, hogy a »megbízhatóbb« sofőr jobb fuvarokat kap. És milyen a jó fuvar a Alapanyag - Önerőből Egy hónapig tartanak a próbák Kicserélték a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi üzemének fűrészcsarno- kában a gépeket az épületeket pedig megtoldottak. Ebbe a részbe helyezték az új gyártósor gépeit. A beruházás 160 millió forintba került de ez néhány év alatt megtérül. És ami a legfontosabb: az Itt gyártott félkész termék meny- nyisége a korábbinak kétszerese lesz 1— ezután 90 ezer köbméter rönköt dolgoznak föl évente —. 6 így mind a panel, mind a hagyományos parketta, gyártásához saját alapanyagot tudnak majd adni; nem kell több helyről ideszállítanl a fűrészárut Az új üzemcsarnok fölépítésével egy időben elkészültek a szociális létesítmények is. A három nagyteljesítményű nyugatnémet Linck keretfűrész mellett meghagytak tartaléknak egy régi osztrák gépet is, ám »az öreg« csak gazdaságban még használat, s órabérrendszer mellett? Amelyik a legtovább tart. Előfordult, hogy a gépkocsivezető, aki úgy ítélte meg: »túl gyorsan fordult«, a szomszédos faluban várt egy-két órácskát ... E véglet nélkül is egyértelmű, hogy ebben a bérformában a munkának nem jellemzője a sietség. Jól látszott ez s silókukorica betakarításakor, amikor a szakításban »vendégkocsik« is segítettek. A Samogysá rd ról jött teherautók teljesítménybéres vezetői méltatlankodtak, hogy túl sok kocsit osztottak be a silózóhoz. Szerencséjükre helybeli kollégáik mindannyiszor »előzékenyen« előreengedték őket. Elvégre az ő órájuk amúgy is telt... Hasonlóan udvariasak voltak saját gazdaságuk vontatóvezetőivel is. Az utóbbiak ugyanis már teljesítménybérben dolgoznak: kilométeren kent 75, mázsánként 30 fillér a bérük. Ez már jelentene vonzerőt, ha a pénzügyi szabályozók nyomán egy órára átszámított bérük plafonja nem 15 forint • volna. Így azonban megeshet, hogy aki délelőtt nagyon ráihajt, az eléri a 10 órára jutó 150 forintos bér- határt, s mivel többet már nem kaphat, hazamegy, A pénzügyi szabályozókat persze a nagybajomi gazdaság szakemberei sem tudják megváltoztatni, ám hogy változásra szükség van, mert a jelenlegi helyzet sok visszásságot rejt, ezt ők is jól látják, (Ha például teljesítménybéres •komibájno6okat órabéres szállítójárművek szolgálnak ki. Ilyen esetben — a megye több gazdaságában volt rá példa — előfordul, hogy kétmillió forintos kombájn vár 100 ezer forintos tehergépkocsira.) Már meg Is kezdték egy új bérforma kidolgozását Az eddigi elképzelések alapján a gépkocsivezetők bérének totót a mázsa és a kilométer szabja meg. árunemenként más szorzókulccsal. (Tehát kavicsot szállítani nem lesz előnyösebb, mint szalmát fuvarozni.) A bér másik felét továbbra is az órák alapján fizetik. Az indoklás: előfordulnak kényszerpihenők, várakozások. amelyekről legkevésbé a gépkocsivezető tehet Több gazdaságban megkérdeztem, mekkora összeg választja el a legjobban dolgozó kombájnost vagy traktorost a legrosszabbtól. A válasz meglepett A bérkülönbség túlnyomórészt abból adódik, hogy a jó minőségű munkát végző embereknek rendszerint a teljesítményük is nagyobb. Két azonos teljesítményű dolgozó között ha egyáltalán tesznek különbséget az többnyire csak jelképes. Ennél is jellemzőbb azonban, hogy a rendelkezésre álló prémiumösszeget a munka befejeztével egyszerűen kiosztják. Az emberek már jóelöre számolnak a novemberi »bérkiegészítéssel*. A prémium alapbérré válik, és semmire sem ösztönöz, A miértre a válasz rendszerint ez: miért teremtsünk néhány százasért bérfeszültséget S még a mennyiség! munkára való ösztönzés se mindig egyértelmű. A minőségnek pedig olykor még hiteles mércéje sincs. (Az egyik gazdaságban a kombájnok nyomában járkáló szünidőző diák »mérte* a szemveszteséget... Nem tudom, mi volt a nagyobb hiba: ha a prémium- osztásnál figyelembe vették ezt a »mérést* vagy ha a korábban kialakult »karmbáj- nosrangsor* alapján premizáltak ...) A legeredményesebb, korszerű nagyüzemekben n fejlődés minden külső sürgetés nélkül is kikényszeríti a munka pontos lemérését, a differenciálást. Egy szinten túl már lehetetlen előbbre lépni az. ösztönzőkben rejlő lehetőségek kiaknázása nélkül* Bíró Fere«e ä. r. Á terméseredmények nem 1 növelhetők vég nélkül. Hasonlóképp véges az a munka- mennyiség is, amelyet egy , traktoros vagy kombájnos — akár a legjobb géppel és legnagyobb igyekezettel — el tud végezni. így a jövő legfőbb tartaléka csak a minő- ' ségi termelés, a minőségi munka lehet. Ennyiben tehát indokolt az a gyakran hallható vélemény: a munka minőségén alapuló ösztönzőrerd- szert kell bevezetni a szövetkezetekben is. »Aki többet szánt, többet kap. Nem kap viszont többet, aki jobban vigyáz a gépére vagy gondosabban végzi a rábízott munkát. Nálunk is vannak prémiumok, de azok elosztása sokszor formális, és döntően a mennyiségi teljesítményhez kötődik...« Egy délsomogyi gazdaság ifjúsági parlamentjén jegyeztem föl e szavakat. Rokonszenves fölvetés, de vajon teljesen helytálló-e? Annyiban mindenesetre. hogy a gazdaságok zömében csak a »sok munkát* jutalmazzák. Ennek oka azonban nemcsak a vezetők régimódi gondolkodásában van. Nem jutalmazhatják a minőséget ott, ahol még gyakoriak a hosszú cigarettaszünetek, ahol a kombájnok délelőtt tíztől délután háromig dolgoznak, ahol a szántás milyenségénél is döntőbb, hogy időben végezzenek vele. A gazdaságok jó részében a munkának még jócskán van- 1 nak mennyiségi tartalékai. Tehát pillanatnyilag igenis az a traktoros dolgozik legjobban a gazdaság érdekeinek legmegfelelőbben, aki sokat 6zánt. A holnap elkerülhetetlen követelményeit hiába kérjük számon ott, ahol még jócskán hagy kívánnivalót a ma (sőt a tegnap) követelményeinek a teljesítése. Több gazdaságban évek óta igyekeznék a minőséget is »becsempészni* a célprémiumok, jutalmak feltételei közé. Csakhogy az ilyesmi nem könnyű. Az emberek tudatába nagyon is beivódott a mennyiségi szemlélet. A »jobb munka« sokuknak azt jeleníti: »többet csinálni*. Es nem ; is teljesen alaptalanul. Ahol ugyanis egyik traktoros kétszer annyit szánt, mint azonos gépen dolgozó társa, aligha igazságos jutalmazni az , utóbbit, mert »jobban óvta« a . gépet. Amit a tez-ek bér-, és pré- i mi tanrendszere kapcsán érdé- ' mes szóvá tenni, az nem csu- i aikkor án munkába, ha valamelyik új szerkezet elromlik. A hulladék sem megy kárba: a mohácsi ‘ farostlemezgyárban újjászületik. A megkétszereződött termelés miatt több munkást foglalkoztatnak az üzemben, de csak az eddigi létszám egyötödével többet. Az emberek azt mondják: jóval könnyebb lett a munka, és remélhetőleg többet tudnak keresni. , Műszaki szakemberek hada kísérte figyelemmel kedden a gépek üzembe helyezését. Egy hónapig próbálják az új gyártósorokat, azután teljes gőzzel megindul a termeié*.
