Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Válasz egy olvasói levélre Kell a mozira költeni! Szennyvízcsatorna épül Egy kilométer három hónap alatt Kaposmérőből hoznak homokot Lezárták a kaposvári Bartók Béla utcát, és a múlt hét elején felvonult a csatornaépítéshez a Délviép. A meglehetősen zajos előkészítő munkálatok első lépése volt, hogy feltörték egy jó darabon az aszfaltot. Nehezítette a dolgukat, hogy az út több rétegű, az aszfalt alatt hol maikadámot, hol kockakövet találtak. Azután megérkezett a hatalmas Castor markológép, és kivájta az első »kanál« földet a leendő 2,5—3,5 méter mély árok helyén. A gépek zúgása és a légkalapácsok csattogása nem túl kellemes az ott lakóknak, de örömmel viselik el a fülsértő hangokat. Amikor befejeződnek a munkák, nagy gondtól szabadulnak meg: az emésztőgödröket gyorsan megtöltő, és néha bizony az utcára eresztett szennyvíztől. ' Húsz ember és sok gép munkájával még az idén elkészül a csatorna első, 950 méter hosszú szakasza. Ez az Iszák utcától a Jókai utcáig tart. Jövőre csak a Töröcske felé vezető 120 méter megépítése marad. A több mint egy kilométer hosszú vezetéket negyven - egy tisztító vagy csatlakozó akna szakítja meg, ezek előregyártott vasbetonelemekből készülnek, azbesztcementből lesznek a 300 milliméter belső átmérőjű csövek. Csaknem 11 ezer köbméter földet, homokot, kavicsot és betont kell megmozgatni ahhoz, hogy a szennyvízcsatorna elkészüljön. Az árokból kiásott anyagot nem tölthetik vissza, mert az itteni talaj rossz tulajdonságai miatt később megsüllyedne az út; Kaposmérőből hoznak majd megfelelő homokot, és azzal temetik be a csöveket. A délviépesek szokatlanul rövid idő alatt végzik el ezt a munkát, most kezdték, és december közepén már meg akarják nyitni a Bartók« Béla utcát. Ám ez a szép terv csak akkor valósulhat meg, ha nem lesz túl kemény a november és a december. Persze jobb lett volna az építkezéshez a nyár elején hozzákezdeni, de a vállalat csak most kapta meg a munkaterületet. (Pedig ez a csatornázási terv 1971 óta létezik, legalábbis sejteni lehetett volna már tavaly, hogy az idén megépülhet a vezeték.) 1980 elején, amikor a szennyvízvezeték elkészül és átadják a Somogy megyei Víz-’ és Csatornamű Vállalatnak, következik, a helybeliek igazi- — és akkor is sok fölfordulással járó — öröme, megkezdhetik a házak szennyvízvezetékének bekötését az új csatornába. Az utolsó lépésként új aszfaltszőnyeget húznak a Bartók Béla utcára. “Miért kell mozira költeni?-« címmel inkább indulatos, semmint kérdő-érdeklődő olvasói vélemény jelent meg a Somogyi Néplap 1979. szeptember 8-i számában, Tarjányi István főigazgató-helyettes, népi ellenőr tollából. írásában a Fonyódligetre tervezett kertmozi ellen tiltakozik. Azt is feltételezi, hogy az illetékesek “demagóg magyarázat helyett« úgymond “helyére teszik az elképzelést«. Távol áll tőlünk a demagóg magyarázat, olyannyira, hogy cikkének kezdő soraival mesz- szemenően egyetértünk. Való igaz, hogy Fomyódligeten — nemcsak a középítkezések, hanem a magánépítkezések során is — jobban irtották a ligetet, mint kellett volna. A területre tervezett kertmozi azonban nem jár a természeti környezet további rombolásával, s jellegéből adódóan, architele t uráhsan illeszkedik majd ahhoz. Kár, hogy szerepkörét és küldetését illetően nem egyezik a levélíró igényeivel. Ezért lehet, hogy számára a »magyarázatunk« demagógnak tűnik, mikor azt mondjuk, hogy a pihenéshez, a kikapcsolódáshoz hozzátartozik a kulturális szolgáltatás is, amellyel e környék nem rendelkezik még. E területen épül egyébként a megyei tanács kétezer személyes ifjúsági tábora is. Eddigi tapasztalataink szerint a kertmozik elsősorban a filmkedvelő közönség, s nem a »gyakran nemkívánatos elemek« gyülekezőhelyed, örömmel vennénk, ha a levélíró erről, mint az előző csoport mo- ziszerető tagja győződne meg. A mozi egyébként nem hat hétig üzemel, hanem az elő- és utószezonban is. és este tíz órára minden esetben befejezi a vetítést. Ismerve a balatoni filmszínházak látogatottságát, úgy hisszük, ide sem kell majd toborozná a közönséget. Annáik^ tudatában tehát, hogy nem a nyaralók bosszantására, hanem jobb és választékosabb igénykielégítése céljából létesül az új intézmény, azt válaszoljuk, hogy mozira nemi AZ ÉPGÉP BARCSI GYÁRA a IV. negyedévre kb. csak kell költeni, hanem érdemes is. Tröszt Tibor, megyei művelődésügyi osztályvezető-helyettes Dombóvári László, • Somogy megyei Moziüzeml Vállajiat Igazgatója A pontos körülményeket ma már csak találgathatjuk, annál is inkább, mert a Somogyi Hírlap számai 1919-ben csak január 24-től maradtak fenn. Az viszont tény: a Tanácsköztársaság megdöntését követően a helyi katonai parancsnokság »fontos nyomozati érdekből« kerestette a ' Somogyi Tükör példányait... 350 óra szabad kapacitássá1 rendelkezik az alakos lángvágó automata gépre. 5 mm-től 50 mm-es lemezvastagságig darabolási műveletek elvégzését bérmunkában vállaljuk. (53338) A szerkesztő társ Péchy-Horváth Rezső felelős szerkesztő mellett “másodhegedűs« volt Boncz József, a Somogyi Tükör társ- szerkesatője. Az ő cikkei nem támadtak személyt, csak egyes jelenségeket. (Például: “Mit kerestek a lányok a kaposvári kaszárnyákban?«) ■ > üzemgazdászok Az üzemgazdasági j elemzés a tsz-eknél is a termelés minőségi tartalékai kö-1 zé tartozik. Akkor válik nélkülözhetetlenné, amikor a gazdaság hajójában tátongó lékeket már sikerült betömni, és a víz már Csak hajszálrepedéseken át juthat a hajóba. A “bármi áron, csak végre föl legyen szántva« korszakban, amikor itt is, ott is milliók mennek veszendőbe, nem sok keresnivalója lehet a filléres költségmegtakarításra is vadászó üzemgazdásznak. A kaposvári Kapostái Tsz- ben — ha nem is a példában szereplő végzetes módon — a termelésnek még jócskán vannak mennyiségi tartalékai, a nyáron mégis létrehoztak egy üzemgazdasági osztályt. — Nem egy vezető szakemberünk korábban országos hírű és kiemelkedő eredményeket elérő nagyüzemben dolgozott, olyan helyen, ahol az irányításnak magától értetődő eleme volt a gazdasági elemzés, ahol a döntéseknek elengedhetetlen vonása volt a tudatosság — mondja Szilágyi Ákos. az új osztály vezetője. — Meglehet, ez a vezetői igényesség előtte jár annak, amit a tsz általános helyzete okvetlenül megkövetelne. De talán jobb így, mintha utána kullogna. Másrészt a mennyiségi és minőségi tartalékok “korszaka« között nincs éles határ. Már ma is számos olyan területe van a munkánknak, ahol nem képzelhető el az előrelépés a számok vallatása nélkül. A gazdasági vezetőik munkájáról szólva divatos kifejezés a tisztánlátás. Többen azonban kesernyésen jegyzik meg: a szabályozók dzsungel- jében, a gyors gazdasági változások korában örülhet, aki homályosan is lát... — Hogy az egy vagy két év múlva életbe lépő szabályozók hogyan hatnak majd a munkánkra, azt nem tudhatjuk. Fontosabb ennél, azt látni, hogy mostani helyzetünkben — egy gondokkal teli aratás után — mit lehet tenni az egyensúly megőrzéséért. A csoport tagjainak megvan a saját területük, amelynek termelési mutatóit havonta szembesítik a terv- számokkal. Ezeket összegezve szinte napra pontosan kimutatható — némiképp leegyszerűsítve —, hogyan áll a gazdaság. Gyakori vád, hogy az üzemgazdászok munkája eső után köpönyeg. Hogy nem tesznek egyebet, mint utólag regisztrálják a gyakorlat változásait. Valamivel nyersebben fogalszontalan. A kis szakember mazva: hogy munkájuk ha- csoport tagjaival napi feladataikról beszélgetve több érvet is összegyűjthettem a vélemény cáfolására. Juhász Ágota a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola üzemszervező szakát végezte el levelező hallgatóként. Területe az állattenyésztés. — Egy-két hónap nyilván kevés látványos eredmények eléréséhez, mégis már akadnak bíztató jelek. Az abrakfelhasználást és az ezzel kapcsolatos költségeket például rendszeresen elemzem. Ha túllépjük a megengedett határt, figyelmeztet a tennivalókra. Egy ilyen költségielzés nyomán már változtattak a kevert abrak “receptjén«. Tóth Szabó Irén tapasztalt számviteli szakember. Az ó feladata a növénytermesztési főágazat munkájának figyelemmel kisérése. — Igaz. már megmásíthatatlan számokkal dolgozunk, ezek elemzéséből azonban le lehet vonni olyan következtetéseiket, melyek alkalmasak a holnapi eredmények alakítására. A kukoricabetafcarítás megkezdéséig például a növénytermesztésre szánt költségek 63 százalékát használtuk fel. Ha tehát a kukorica — mint. remélhető — megadja a tervezett 55 mázsás hozamot nem lépjük túl a ráfordításokat. A búzánál kedvezőtlenebb volt a költséghozajm- aránv. Előre jelezni tudtuk a kiesés mértékét, a növénytermesztők ezek alapján döntöttek, hogy miből és mennyi másodvetést csináljanak. Magyar Gyöngyi csak néhány hete államvizsgázobt a kaposvári főiskola ágazatszervező karán. Szakdolgozatának témája az erőgép-kihasználás vizsgálata volt. Ö kíséri figyelemmel a gépüzemeltetést. — Most, az őszi betakarítás kezdetekor úgynevezett kapacitásmérleg készítése volt az egyik feladatom. A kukoricánál például 25 nap lenne a betakarítás optimális tartama. Kiszámítható, hogy ennek eléréséhez milyen feltételek szükségesek. A felmérés világosan jelzi, hol fog »szorítani a cipő«, a munka hol kíván erősítést, milyen a szinkron a betakarítási lánc — a kombájnok, a szállítójárművek, a szárító, a tároló — egyes részei között. Az anyagilag legszilárdabb gazdaságok általában úgy rövidítik le a betakarítási időt, hogy túlgépesí- teneki A mi szerényebb lehetőségeink mellett más megoldást kell keresnünk. A másik fősitos, soron lévő feladatom, hogy a műhelyfbeli szakvezetőkikel közösen minden egyes gépre egyedi üzemanyagnormát dolgozzak ká. Eddig előfordulhatott hogy a több éves gépen dolgozó traktoros még oly takarékos vezetési móddal sem tudta tartani a normát míg egy társa “lezserebb« munkával is megtakarítást ért eb — Vannak-e “postamun- kák« ? — Munkaidőnk nagy részét ezek teszik ki. Tegnapelőtt délután negyed ötkor kaptuk a feladatot, hogy ma reggelre dolgozzuk ki, miként módosul a gazdaság eredménye az új árrendszerben. Nyilván ezt a számítást is fölhasználják majd vezetőink a gazdálkodás jövő évi “taktikájának« kialakításánál. Az osztályvezető egyebek közt a fejlesztések gazdaságossági vizsgálatait végzi. — Egy rosszul megválasztott technológia, vagy egy megalapozatlan, nem JceVően körültekintő beruházás tönkretehet egy gazdaságot. Hogy ennek veszélyét elkerüljük, rendszerint több megoldás értékelése után választjuk ki a legjobbat. Ilyen alternatívák kidolgozása az osztály feladata. Gazdaságunk valamennyi állattenyésztő telepén külön takarmány osbrigád működik. A következő napokban megvizsgáljuk, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna egy központi takarmáryos- brigád létrehozása. A gazdaságossági elemzést nem végző üzemekben nemegyszer hibás döntéshez vezet, hogy az új technológia bevezetésekor csak a folyamat egy mozzanatát nézik. A takarmánytermesztő például azt mondja, jó volna egy nagy teljesítményű Heston. Nem számol viszont azzal. hogy az egy nagy gép levágta takarmányt vagy szál-' mát 12 helyre kell. eljuttatni. Így végül is kiderülhet, hogy kifizetődőbb a több kisgép ... — Az elemzők munkájának eredményességéről nyilván még nem készült elemzés. — Saját magunk — bárhogy dolgozzunk is — nem tudunk eredményt elérni. A gazdaságossági számítástól még nem lesz gazdaságosabb a termelés. A fő-ágazatveze- tőkkel és a többi gyakorlati szakemberrel közösen azon - ban megtalálhatjuk az eredményesebb munka módját, a költségek lefaragásának titkát. Bíró Ferenc Valószínűleg Pécsről került a Somogyi Hírlap szerkesztőségébe ő is, mint Horváth Rezső, akinek “Péchy« előne- ve onnét ered. És még egy ismert közös pont: 1919. március 2-án együtt léptek ki a Somogyi Hírlap szerkesztőségétől. Boncz Józisef neve—ha ugyan ő volt — egy 1919-ben keltezett iratra is rákerült: ez a szabadlábra helyezését javasolta .. . Pontosabb dátum és részletek nem állapíthatók meg, mert forrásunk itt mindössze egy bejegyzés a kaposvári levéltár 1919-es tárgymutatójában. Boncz József 1920-ban a Pannónia című, Kaposváron megjelent irodalmi folyóirat felelős szerkesztője volt. Ez a lap, amely az ellenforradalmi rendszer vádjaival szemben első számában Móricz Zsig- mond és Alexander Bernát mellé állt és amely — nem kis becsvággyal — Karinthyt, Kosztolányit, Tóth Árpádot kívánta főmunkatársul szerződtetni, mindössze néhány hónapig élt. Első számában jelent meg Boncz József »Éjszakákról« című novellája. Két fiatal frontkatona beszélget ebben 1918 nyarán, a világháború negyedik, évében. —“Alszol? — kérdezte az egyik. — Nem, hazagondolok. Nyomorult élet Mit akarnak velünk? ötven h ónapós véres karnevál, hát meddig tart még? Hát nem félnek? Hajrá! Előre!... És ha majd nem előre, hanem visszafelé megyünk?! Akkor, akkor sai lesz?* Erre a történelem adott választ. A forradalom, amelynek viharszelét már 1919 januárjában éreztették lapjuk hasábjain a Somogyi Tükör szerkesztői — azzal, hogy vádoltak és számon kértek. Boncz József későbbi újságírói tevékenységét nem ismerjük részletesen (ha nem csupán névazonosság, akkor 1947-ben a Független Kisgazdapárt »Somogyi Hírlap«-ját szerkesztette fél évig), de az 1919-es somogyi újságírók tablójában ő is a bal oldalon állt, mint Péchy-Horváth Rezső, akinek Satellit volt az álneve. A “satellite« olasz szónak három jelentése is van: testőr, segítőtárs, mellékbolygó. E jelentések közös tartalma: kisérő. Péchy-Horváth Rezső — vérbeli újságíró lévén — mindent figyelemmel kísért, írásai sok irányú érdeklődését mutatják. A Várasd megyei Kaprinán született 1890. április 9-én. Iskoláit. Pécsen járta; ott lett újságíró is 1909-ben. Előbb a Pécsi Közlöny című napilapot szerkesztette, majd á Pécsi Naplónál írta cikkeit. Hírlapíróként Fiúméban és Szakszór- don is dolgozott. 1912-ben három hónapig a Somogyi Ellenzék című lapot szerkesztette. Korábban már a Somogyi Hírlapnak is volt munkatár- ** A Somogyi Ellenzék megindulásakor így írt róla a Pécsi Napló: “Horváth Rezső szerkesztése mellett nem kell attól tartani, hogy ezen lap megindulásával a kaposvári lapok hasábjain ismét az a tónus kapjon lábra, mely ideig- óráig mulattatja a közönséget. de messze elvezeti az újságírót a toll megbecsülésétől, melyet hivatása adott kezébe « Péchy-Horváth Reaső a Somogyi Ellenzékbe tárcákat, glosszákat írt “Satellit« jelzéssel, de cikkeit többnyire csak egy (S) betűvel látta el. Novellái fővárosi lapokban is megjelentek, többek között a Pesti Hírlap és a Budapesti Napló hasábjain; a “Belle Zo- ra« című idegenlégiós történet — a Somogyi Ellenzék egyik híre szerint — a párizsi Le Journal 1911. november 10-i számában látott napvilágot. A kormánypárti sajtóról Péchy-Horváth így írt a Somogyi Ellenzékbe, »Munkapárti közhangulatcsinál ás« címmel: »A sürgöny, amelyet államtáviratként kezelnek a postán és amelyért így egy huncut fillért se fizet senkise, rendszerint így hangzik: .Tisza tegnapi képviselőházi beszédét vezető helyen. egész terjedelmében azonnal leadni Sajtóosztály.’ És leadják. Mert hát ettől függ a lelket tartó szubvenció, ettől a vasúti szabadjegy, ettől függ az állami munka a nyomda részére, ettől függ a protekció...« (Folytat}uk)
