Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
Sokoldalú információ- cs tapasztalatcsere Véget ért a mosdósi nemzetközi szimpozion Idegen országok gyógyító szakemberei sétáltak a kora őszi napfényben a mosdósi szanatórium vén fái alatt. Jöttek a szocialista országokból — Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, r.omániából, Lengyelországból, az NDK-ból és Bulgáriából —, de osztrák, nyugatnémet és belga orvosok is érkeztek. A vendégekkel már szerdán befutottak a vonatok, s a szimpozion csütörtök reggeli kezdése előtt szerda délután szervezeti kérdésekről tárgyaltak a munka- cs oport-vezetők. Mint már hírül adtuk, két napig hazánkban tanácskozott az európai szocialista országok gyermektüdőgyógyászainak nemzetközi munkacsoportja. Olyan gyógyító szakemberek jöttek el, akiknek többsége jó két évtizede ismeri egymást. Valamikor a magyar Görgényi professzor volt ennek a munkának nemzetközileg is élenjáró tudós vezetője. Talán az ő emlékére, példájára, szellemi örökségének ösztönzésére határozták el a gyermektüdőgyőgyászok 1975 szeptemberében a nemzetközi szervezet megalakítását. Az akkori első — Keszthelyen tartott — szimpoziont minden évben egy újabb követte. így került sor újra hazánkra, és szűkebb pátrián- ko- belül a mosdósi szanatórium vállalta a házigazda szerepét. Hogy rájuk esett a választás, ebben kétségkívül szerepe van az intézet rangjának, s nem utolsósorban annak, hogy a nemzetközi munkacsoport magyar titkára az intézet igazgatója, dr. Andrá- sofszky Barna. A két nap programja igen sűrített volt. Hatvanhatan léntek a mikrofon elé és tartottak előadást német, angol, franci. és orosz nyelven. Még ennél is többen jelentkeztek. A 150 résztvevőből 86-an. A rendező bizottságnak jutott az a nem éppen népszerű feladat, hogy az írásban benyújtott előadásokat »-megszűrje«. Akik nem léphettek az előadói emelvényre, gondolataikat. írásos formában, poszteren láthatták viszont. Miről volt szó a két nap során? Három fő témát érintettek az előadók: a gyermektuberkulózis járványtanát, a gyermekkori légzőszervi betegségek utólagos vizsgálatának tapasztalatait és a csecsemőkori tüdőelváltozásokat. A légutak, légzőszervek betegsége ma is sok kisgyermek napjait keseríti meg. *Á különböző gyermekkori bajoknak legalább a fele e légzőszervi megbetegedésekből származik. Zömük vírusos fertőzés, de nem elhanyagolható a városi környezet (levegő- szennyeződés, kevés napfény) negatív hatása sem. Ha e betegségeket már a gyermekkorban fölismerik, és sikerrel gyógyítják, megelőzhető ennek a felnőttkori továbbélése. Hosszű évtizedekig a gyermektüdőgyógyászok munkájának középpontjában a tbc elleni küzdelem állt. Az ebben elért eredmények közismertek. Nem szorultak még vissza az egyéb krónikus, légzőszervi bajok. Ilyen az asztma, az idült krónikus hörghurut és a ismétlődő tüdőgyulladás, noha gyógyításukban több szép eredményt értek el. A szimpozionon elhangzott előadások tulajdonképpen összegezték mind a tudományos gyógyító célzatú kutatásban, mind a konkrét orvosi gyakorlatban elért eredményeket. Gazdag és sokoldalú információ- és tapasztalatcsere folyt ezen a két napon. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-másíél évtized múlva e betegségek gyógyításában is frontáttörés következhessék be. Sajnálat helyett segítséget kérnek... Életem egyik legmegrázóbb eseményét gimnazista kóromban életem át Visegrádon. Kirándulni voltunk, egy csapat fiatal, fergeteges jó kedéllyel. A hajóra vártunk, •4Yögy Budapestre menjünk, csak úgy szétnézni, hogy mi újság a »nagy faluban«. A -hajó kikötött, s a fedélzet zengett egy hozzánk hasonlóan víg társaságtól. Nem tartottuk érdemesnek a találgatást: biztosnak látszott, hogy országjáró középiskolások vagy egyetemisták érkeztek. Aztán leengedték a pallót. Tolószékek hosszú sora gördült le a deszkákon. Akinek ►-csak« a keze hiányzott, vagy bottal, mankóval tudott járni, az támogatta, tolta a társait. Legalább ötvenen voltak, de a legidősebb sem lehetett több huszonöt évesnél. Ezek a fiatalok elvesztették kezüket, lábukat, csak az életkedvüket nem. jai »egymásra találjanak«. Eddig a legtöbb segítséget a Hazafias Népfront városi bizottsága adta, s további rendszeres támogatást ígért, mind a szervezésben, mind anyagilag. A Latinca központ 102. számú terme mindén szombaton négy órától nyolc óráig a klubé. Az »ismerkedési estet« e hónap utolsó szombatján tartják, remélik, nagyobb létszámmal. — Tudja mit? — fordult hozzám egy fiatalember. — Tiszteletbeli taggá fogad'uk. Jól rálépek a lábára, akkor maga is rokkant le6z. A felcsattanó nevetés iga- i zán szívből jött. Hát igen. az a bizonyos életkedv és opti- mitás. Ami annyi »egészséges« emberből hiányzik. Szívesen ide hívtam volna mind, hogy tanuljanak. A. A. i Néhány szót kell szólnunk a rendezésről. A mosdósi szanatóriumban már 1977-től megkezdődött a széles körű levelezés, a szimpozion alapos előkészítése. Szeptember elején két hét alatt kifestették a kastélyt. A festést a Kemikál legújabb — bemutatónak szánt — festékeivel, társadalmi munkában végezte. Felújították a nővérotthont is, ahol a vendégek zömét elszállásolták. Ugyancsak a szimpozion kezdetére lett kész a kétszintes, modern kivitelezésű portaépület. Ez a rendezvény ideje alatt gyógyszerkiállításnak adott helyet. Mintegy 12 gyógyszergyár állította ki készítményeit, legújabb gyógyászati segédeszközeit, műszereit. Eljött néhány világcég is, a WHO világnaptárból tudomást szerezvén a szimpozionról. E portaépület segítségével ezután könnyebbé, emberségesebbé válik a látogatás a szanatóriumban. Nem kell a látogatásra várva nagy tömegnek az utcán ácso- rognia. Az új épület három váróhelyiségében 300 ember fér el egyidejűleg. Ma a szimpozion résztvevőit autóbusszal pécsi kirándulásra viszik. Hajrá, Samu Fiú a csilláron Az első gyerekszínház! bemutató — noha taps csattan, noha nevetnek 16 a nézőtéren a gyerekek — nem sikerült. Nem bizonyult szerencsés választásnak a mű. Ha az alig egyórányi (!) darabot még ki is kellett tölteni hosszadalmas tomagyakorlatokkal, sót a a közönség bevonásával e gyakorlatokba, akkor a kívülálló arra a következtetésre jut: bizonyára a színháziak is érzik azt, hogy igazi élményhez kevés az írói munka ebben a műben. Csalódásomat motiválja az, hogy rendkívül sokat vártam ettől a bemutatótól, ugyanis Spiró György jelentős művei, a Kerengővei kezdte pályáját, melyet a hetvenes évek égjük legjobb regényének tartok, s az a jó érzés is munkál bennem, hogy legelső recenzorai között lehettem e hasábokon. A Hajrá, Samu című játék egyszerűen »nincs megírva«. Hiányoznak a dimenzio- nális jellemek, helyettük kil- séfigurákat látunk, szájukból sokszor közhelyek peregnek. Spiró — Gombrowicz fordítója — követte a lengyel származású író módszerét, ugyanis más művek motívumait építi be a vérszegény cselekménybe, s ezt illik paródiának értékelni manapság. Csakhogy a gyermek néző ismeretek hitudja, mit csúfol az író, aki tulajdonképpen a felnőttre kacsingat e részekkel. Csakhogy a gyermekszínházi előadások sajátossága, hogy néhány pedagóguson kívül nem vesznek részt rajta felnőttek! Hősünk, Zsolti repülni tud. De a felnőttek »természetesen« lenyesik szárnyait; már elfelejtették, hogy valaha ők is áldottak voltak a repülés képességével. A darab bágyadt didakticizmussal figyelmeztet tehát bennünket: engedjük szárnyalni a »kisdedeket«. Zsoltit a társai Samunak becézik, hogy az író emlékeztethessen (?) bennünket: a világirodalomban már akadt egy Sam Small nevű jorks- hire-i, aid szintén képes volt a magasba emelkedni. Valahol ott lebeg ma is a legendákban Erich Knight író jóvoltából, talán éppen a filmvászonról ismert Szárnyas Fifl- vel horgolva az égre »dugóhúzókat«, nyolcasokat, Paragraf usjel-bonyolultságú figurákat. Azon sem csodálkoztam volna, ha végül is Zsolti gyerek osztálya — miként Erich Kästner egyik hősének színdarabjában a »repülő osztály« — mindig azon a földrészen tartaná meg a földrajzórát, amelyről éppen tanúi. Mert Spiró György színpadi játékában reinkarnálódik Karinthy Frigyes Lógok a szeren című humoreszkjének fantáziadús diákja is: így kettős létra tetején hegedül, s közben orosz, angol és német nyelvleckéjét mondja föl. József Attila sem marad ki, imigyen ferdítik sorait: »tornázni csak pontosan, szépen. ..« S a »szólj ügyészedre, / ki ne tépje a toliamat!« is földereng itt. Ez a darabbeli család — Szakonyi Károly Adáshiba- béli családjának rokona — persze: tipikus. De a tipizálás gyakran sztereotipizálást jelent. Néhány kitűnő ötlet petárdája’ viszoihf" robban, s harsány kacaj a jutalma. (Samu helyett a nagyapa leng a csilláron, igazi kutya jön a színpadra stb.) Ám az is bizonyos, hogy olykor az abszurdnak csak a divatjellegű jellemzői vannak jelen: minden harmadik abszurd játékban egymáshoz beszélnek a szereplők, de nem figyelnek oda egymásra, lamentációjuk van hivatva arra figyelmeztetni a nézőt, hogy komm-uni- kációképtelen. érzéketlen fa- tuskó. Itt szülői minőségben. A csoda tehát nem született meg. Pedig Gazdag Gyula vendég rendező mindent elkövetett ezért. De klisékbe életet lehelni szinte képtelenség. Emiat jellegtelen a tavalyi évadban nagyszerű munkát végző Czakó Klára, vagy az egyébként karakteres Gőz István az apa szerepében. A feledékeny nagyapát — 6 is a közhelydramaturgia jellemző figurája — Balázs Andor ala- kítja szere te treméltóan. Főként azonban ifi. Mucsi Sándor remekel egy hajcsár stílusú tornatanár szerepében, s méltó »társa« az idomár keménységű gyógy tornász:: ő, Beregszászi Olga. Csernák Árpád ugyancsak sikerrel alakítja az orvos szerepét, arról nem tehet, hogy gyermekda- rabban olyan idegen kifejezéseket kell hajtogatnia, mint a neuraszténia, a sokk, a pszichés ráhatás. A darab silleréért tevékenykedett Papp István, Kisvárday Gyula és Ta- podi Gabriella; utóbbi kettőt most láttuk először. A főszereplő Nagy József — noha érezhetően többre is képes — jól debütált új színházában, s egy időre megoldja a fiúsze- repgnndokat. A nyomasztó díszletet — ízléstelen kispolgári lakás —, valamint a jelmezeket vendégként Antal Csaba tervezte. Mondhatnánk »dum spiro, spero« a remény jegyében, mert volt is, lesz is jobb gyermekdarab a Csiky Gergely Színház előadásában. Leskó László anyában kép télén erzekémi ezt a réteget — csak a mű hámrétegét ismeri meg —, s nem Ez az eset pár napja jutott eszembe, útban a Latinca központ felé. A mozgássérültek klubja tartotta itt alakuló ülését, szeptember 15-én. Fiatalok, idősebbek jöttéik össze, hogy egy felhívás eredményeként összefogjanak, segítsék, megismerjék egymást, s egy kicsit szórakozzanak. Fél óra elteltével teljesen megfeledkeztem arról, hogy testileg és lelkileg sérült emberek között ülök. A csendesen induló beszélgetésből igazi klubhangulat kerekedett- A közös problémák hamar feloldották a kezdeti feszültséget : hogy megkülönböztető jelzést kellene tenni a rokkantautókra, mert látszólag olyan, mint bármelyik másik Trabant, s ez néha nehézségeket okoz; hogy rosz- szak az új művégtagok; hogy miként bánnak velük az emberek; hogy jó lenne eljutni színházba, moziba;... aztán előkerült a család, meg h">gy ki hogyan lett rokkant. Egy- re-másra jöttek az ötletek a klub programjára vonatkozólag. Könyvtárt lehetne létrehozni, meg egy perselyt szerezni — ki amennyit tud, annyit ad. Ebből a pénzből nyújthatnának segítséget a beteg vagy teljesen mozgásképtelen társaknak. Akinek kocsija van, szívesen elhozza őket a .klubba. Egy csinos fiatalasszony a pécsi klubról mesélt. A programokról, hogy Volt diszkó is (!), ahol hajnalig ropták a táncot. Amúgy rokkant módra. Egy idősebb j hölgy Bárdibükkből jött, s először ő köszönte meg mindazoknak s. hozzájárulását, akik lehetővé tették, hogy a Város, sót a megye rokkant; 1978-tól kerül fokozatosan bevezetésre az új tanterv, amiély elég sok változást hoz az iskolai munkában. Ezért az új tanévben még inkább közös munkára van szükség mind az iskolában, mind a családban, hogy gazdag eredmények szülessenek a gyermekeket alakító munkában. Az év kezdetétől évzárásig tartó együttműködés érdekében nem haszontalan dolog néhány fontos kérdésben szót érteni. A szülők és a nevelők kapcsolata Többnyire mindenki elismeri, hogy jelentős mértékben attól függ gyermekeink nevelésének sikere: mennyire tud együtthaladni a családi és az iskolai nevelés. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy minél jobb személyi kapcsolat alakuljon ki a szülők és a pedagógusok között Elengedhetetlen, hogy a szülők is törekedjenek minél jobb együttműködésre gyermekeik nevelőivel. Ne várjanak csak az iskola közeledésére, a nevelők családlátogatásaira, akik hivatalból kötelezően épitik ki a kapcsolatokat, hanem legyenek kezdeményezők. Keressenek minél több alkalmat a nevelőkkel való találkozásra. Tudjuk, köny- nyebb kérni, mint megtartani: ne csak az évnyitón, az ünnepi alkalmakkor legyenek ott az iskolában szép számmal, hanem a hétköznapok során !«, szülői értekezleten, fogadóór&a, Kuiönosai az NEVELÉSRŐL A család és az iskola egyittmuködése édesapákhoz szeretnénk szólni arról, hogy mindez az ő nemes feladataik közé is tartozik, akár kisiskolásról, akár nagydiákról van szó. Jó lenne általánossá tenni a szemléletet: ne csak akkor keressék fel a szülők a pedagógust, ha már valami »baj van«, inkább a megelőzés hívei legyenek. Különösen akkor keressék fel mielőbb a nevelőt, ha az még nem ismeri gyermeküket — új iskolába járás, új nevelővel való munkálkodás esetén, és ha valamilyen jelentős változás történt gyermekük életében. Segítsenek tökéletesebben megismerni a gyermeket, hogy minél »testre szabottabb« eljárásokkal igyekezzen nevelni őt a tanító, tanár. A szülők és a nevelők közötti kapcsolatban a kölcsönös tiszteletről sem szabad megfeledkeznünk. Ügy véljük. hogy a pedagógus és a szülő kapcsolatában is érvényes a szólás: »Csak annyi megbecsülést kívánj magadnak, amennyit megadsz társaidnak.« Mind a szülőnek, mind a nevelőnek egymás kölcsönös tiszteletére kell nevelnie gyermekeinket. Ezért vigyázzunk a gyerekek előtt elhangzó kijelentéseinkre, nehogy lejárassuk velük az 1 iskola, a nevelők tekintélyét. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a szülők és a nevelők bírálják egymást, szóvá tegyék az elkövetett neveltsi hibákat. De mindezt négyszem között kell tenniük, nem a gyermek előtt, és a legnagyobb tisztelettel, megbecsüléssel. Gyermekeink megismerése Többnyire azt tartjuk, hogy mi jól ismerjük saját gyermekünket, tudjuk milyen tehetséges, mire képes. Ez általában így is van. Néha azonban elfeledkezünk minderről, így a tanév eleji tor- vezgetéseknél is, amikor kitűzzük a célt gyermekünk elé, hogy milyen eredményeket érjen el az év során. Néha túl magasra állítjuk a mércét, olyan célt tűzünk eléje, amelyet nem tud elérni. Például közepes tehetséggel, kevés előzetes ismeretanyaggal hogyan v tudna jeles bizonyítványt szerezni magának. Ez abban az esetben is lehetetlen, ha szigorral, tűzzel-vassal kényszerítjük a megfeszített tanulásra, vagy ha bármilyen jelentős jutalmat ígérünk is neki. Legtöbbször mi történik a gyermekben, ha nem éri el a kivánt eredményt? Bátortalanná válik, önbizalmát veszti, és még arra sem képes, hogy adottságainak megfelelő eredményeket érjen el. De kialakulhat a kényszerítő szülővel - és a végzendő tanulással szemben, is kedvezőtlen érzelem. Megutálhatja a tanulást, mely a mai világban minden pályán egyre inkább egész életünkben végzendő tevékfenységgé válik. Most év elején, amikor celt tűzünk ki gyermekünk elé, még akkor is vegyük figyelembe képességeit, ha minden áron azt szeretnénk: tanuljon majd tovább felsőbb iskolákban. Nehogy félereértés legyen. nem a lusta tanulókat akarjuk védeni, nem azok érdekében szólunk, akik képességeik birtokában gyatra eredményeket érnek el, hanem a szorgalmas, de nem »zseni« tanulókért. Vagyis: kinek-kinek képességei szerint szabjuk meg a tanév so- j rán elérendő célt. Ebben a tevékenységben is nagy szükség van a szülők és a nevelők megbeszélésére, közős véleményük kialaikítására. Segítenek a könyvek Gyermekeink megismerő • séliez egyre több segítséget kapunk a televíziótól, így többek között a Családi kör című sorozat révén, valamint a sajtótól és a könyvkiadástól. A Hazafias Népfront és az Oktatási Minisztérium közös lapja, a Gyermekünk olvasása mellett a különböző népszerű kiadványok tanulmányozása gazdagíthatja pedagógiai műveltségünket. így a Szülők kis lexikona, a különböző korosztályok neveléséről kiadott könyvek, mint legutóbb a kisiskolásokról és az ifjúkorról megjelent kötet, valamint a családi életre való felkészítésről közzétett kiadvány. Gyermekeink nevelésében hasznosíthatjuk ezeket a kiadványokat, kiegészítve a pedagógusoktól kapott nevelési tanácsokkal, eljárásokkal. Az iskolarendszerünkben bekövetkezett változ-ások, az 1978-as tanterv bevezetése után — amely tananyagváltozással, a tanulói túlterhelés csökkentésével jár — sem szabad valamiről megfeledkeznünk. Arról, hogy gyermekeink csak rendszere^, folyamatos tanulással tudják elsajátítani az iskolai anyagot. Ennek biztosításához elengedhetetlen a szülők és a nevelők. együttmunkálikodásri, ebben a tanévben még jobban, mint .az eddigiekben. Dr. Szeléndi Gábor
