Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
AZ IFJÚSÁG ÉLETE Pillantás a kerítések mögé . Rendszeresen hirt ad magáról a község. Tavaly új iskolát avattak, két hete sport- parkot adtak át. Egymás után készülnek a kisebb-nagyobb létesítmények, szaporodnak a házak, új utcasorok nyílnak. A másfél ezer lélekszámú Nagyberki, s a közigazgatási szempontból hozza tartozó négy község naponta 6—700 dolgozót ad a közeli városoknak. Az otthon maradtak , a tsz-ben találnak munkalehetőséget Fiatalokban nincs hiány, hisz a környező kisebb társközségekből sokan beköltöznek. Munka után öntik magukból a hazatérőket a vonatok, ilyenkor pezsdül még az elet Legalábbis ezt gondolnánk. Vajon hogyan telik ez az idő, mit csinál .a község ifjabb nemzedéke? Frech József - tanácselnök alig van túl a harmincon. Mielőtt a sportparkot felavatták, azt mondta: fél, hogy a helybeliek fogják a legkevésbé használni. — Valami összetartó erő hiányzik, az élet esténként itt valójában nem pezsdül meg. A társközségekben nagyobb a mozgás. Kercseligeten olyan ifjúsági klub van, amely tartalmas programot ad. A mos- dósi szanatórium kulturális tevékenysége városban i6 megállná a helyét. Ezek a rendezvények nyitottak, mégsem használ ják ki a környékbeliek. Az úgynevezett értelmiségi réteget mintegy 130—150 ember alkotja. A mezőgazdasági értelmiség még ebből is kilóg. Van Nagyberkiben is ifjúsági klub, de nagyon vérszegény. Sok évre tekint visz- sza a Fórum irodalmi színpadunk, ennek még egyik alapítója voltam. Rádióban, tévében foglalkoztak a műsorunkkal, itt azonban nem kelt osztatlan lelkesedést a munkánk. A legkülönfélébb fiatalokat vontuk be, függetlenül a képzettségtől, a munkakörtől, úgy érzem, egészséges légkörű társaság. Persze, ha kimondom, hogy passzívak a község fiataljai, akkor a föltételekről is beszélnem kell: Van művelődési házunk, a népművelők azonban gyorsan váltják egymást. Még meg sem melegedtek, máris a város felé kacsintgatnak. Az ifjúsági klubnak pedig nagy szükség lenne egy képzett ember segítségére. A társközségekben inkább megtalálható a fiatalok között a vezető egyéniség, a népszerűbb, öszetartc ember. A Kaposvölgye Tsz. gépjavítóműhelyében harmincöt-negyven fiataL dolgozik. Traktorosok, gépkocsivezetők, szerelők, az építőbrigád tagjai Pohl József egy ma már ritka szakmát képvisel: bognár — A mezőgazdaságban tavasztól őszig van a hajtás időszaka. Reggel korán bejövünk és hat óra felé kerülünk haza. Én Mosdóson lakom, de a fiatalok ott is inkább beülnek a presszóba, vagy otthon dolgozóiak. Sportolás? A városban lakóknak program az, ha kimennek a szabadba, mi itt lakunk. A munkában pedig a testedzés is megvan. Itt hetenként egyszer vetítenek a moziban, azért Kaposvárra is bemegyünk. — Jóska még nőtlen, de az ő fejét is nemsokára bekötik — élcelcdött Puha László. — Nekem ott a család, az anyám Kisberki-ben lakik, gyakran elmegyek hozzá segíteni. _Az unatkozást nem ismerőm, hisz otthon mindig van munka, ha nem, akkor bütykölök valamit. Van kocsink, évente négyszer-ötször kiruccanunk valaloová. A komája szintén a gépműhelyben dolgozik. Budai Mi- hályéknál három generáció lakik »egy fedél alatt«. —- Ha hazamegyek, ott is a munka vár, a rengeteg állat igényli a gondozást, meg ott a kert. Talán még a meccsre járás a legjobb szórakozás. Jön velem a feleségeim is, itthon sem lehetne hagyni. A szabadságidő alatt meg a Balatonra vagy külföldre meÜssük együtt a vasat! 81 Négy húron — felsőfokon Neve összefonódott a magyar jazz gyermekkorával, múltjával, jelenével. Azon kevés zenészek közé tartozik, ' akik a legtöbbet tették a hazai zene kifejlesztéséért, elismertetéséért. A közönség azonban, mindig csali az eredményt látja — hogy egy-egy produkció, 6iker mögött mennyi munka rejtőzik, arról meglehetősen kévés információ áll rendelkezésre. Pedig az esetek többségében a szürke hétköznapokon lezajló események határozzák meg a reflektorok világát. Megvalósult és jövőbeli lehetőségekről kérdeztük Pege Aladárt: — Milyen helyet foglal el a jazz zenei kultúránkban? — A jazz-zene, mint művészeti ág, szerves részévé vált kultúránknak. A komoly zenét kedvelők magukhoz közelebb állának érzik a jazzt: zenésznek és hallgatónak egyaránt könnyebb a helyzete, ha komoly zenei alappal rendelkezik. Iskoláinkban meghonosodott a híres Kodály-mód- szer, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberekben zenei ismerpt-zen eszeretet alakuljon ki. Én is klasszikus művésznek készültem, pályafutásom kezdetén elsősorban komoly zenével foglalkoztam. Később, koncertjeim összeállításánál is hű maradtam ehhez a hagyományhoz. — Sokát vitatott téma hazai jazz-életünk múltbeli és jelenlegi helyzete. Véleménye szerint mi jelent manapság problémát? Egyáltalán-mek- kora bázisra támaszkodhat a magyar jazz? — Nálunk jó zongoristák •vannak, e téren állunk a legjobban. Ugyanakkor alig van dobosunk, fúrósunk — bőgősöket pedig még nehezebb «■találni«. Azt is szokták mondani, hogy nálunk nincsenek együttesek. Vannak, csak egy maroknyi zenész állandó mozgásából állnak össze. ’Saját együttesem összeállításánál a ntái napig ugyanazokat veszem, vehetem figyelembe. — A mai tizen-húszévesek kevéssé ismerik az ön eddigi pályafutását. Milyen célokkal, miért éppen a bőgővel indult útnak? — 14 éves koromban kezdtem zenével foglalkozni, akkor választottam ezt' a hangszert.. Bármilyen furcsa, a nagybőgő tetszett meg a' legjobban ... Minden attól függ, persze, hogy. kinek mi a mércéje. Én magásra helyeztem a képzeletbeli lécet, igen nagy követelményeket ' támasztó?-" tam önmagáimmal szemben f mindert időmet a gyakorlás, a komponálás és a koncertezés kötötte le. Mint már említettem, egész pályafutásom alatt párhuzamosan foglalkoztam klasszikus zenével és jazzszel. A Liszt-díjat, amit igen nagy megtiszteltetésnek és elismerésnek érzek, nem mint jazz- zenés, hanem mint előadóművész kaptam. A Zeneakadémián is tanítok — természetesen nagybőgőt. — ön hosszabb Uletg határainkon túl szerepelt, nemrég tért ismét haza. Mire emlékszik vissza szívesen, milyen tapasztalatokat szerzett? — Szerződésein egy időre külföldre szólított. Turnéim során az Európában élő zenészek többségével játszottam. Sokat koncerteztem egyedül is, ami mindig komoly feladatot jelentett. A nagybőgő nem zogora, igen nehéz vele szólókoneertet adni. Az ilyen fellépések első harmadában hagyományos jazzt, a másodikban szabad improvizációkat, az utolsóban pedig kiasz- szikus darabokat adtam elő. Bozsik József mondta egyszer az aranycsapatról: «Szeren csenik volt, így születtünk össze...« Tényleg csak ezen múlt volna? V. S. A szövetkezet ifjúsági parlamentjén majd egy órás vita keveredett arról, hogy legyein-e ifjúsági klub vagy sem. Nem a pénz, nem a válalko- zó szellem hiányzott. Termet is lehetett volna keríten-i, ám a szövetkezőt vezetői aggályoskodtak, mondván: egy helyi ünnepségre is nehéz elcsábítani a fiatalokat, kultúrműsort is számtalanszor ígértek már, mégsem lett belőle semmi, miért pont az .ifjúsági klub váltaná meg őket a nagy tunyaságból? Nemrégiben az egyik nagy- vállalat -kultúr házának vezetője mesélte, hogy újabban a ház népművelői rendszeresen ellátogatnak a brigádok gyűléseire,. néha egy-egy termelési értekezletre is, hogy figyeljék a hangulatot és megkíséreljék a kultúrház létezését elültetni a fejekbe. Tudták, hogy ez sem hoz azonnali sikert, mégis meglepődtek, hogy gyakran a legnagyobb akadályt éppen a gazdasági vezetők jelentik, ők a legkevésbé megbízhatóak, holott tőlük várták a példamutatást vagyis a legtöbb segítséget. A gazdasági, termelési feltételek —• a jelen időszakban különösen —, nehéz helyzetbe hozzák a vezetőket A jó eredményekért sokkal ' több időt, energiát kell bevetni a műszaki fejlődéssel való lépéstartás, a naprakész ismeret, a korszerű gazdaságirányítás követelményei átrendezik a vezetők életét. » Hogy gyakran maguk a vezetők is irányításra, tájékoztatásra, ha úgy tetszik példára szorulnak, ez szinte természetes. Talán ez is egyik oka,, hogy a közművelődési törvény nyomán kulturális bizottságok létrehozását szorgalmazzák a munkahelyeken, olyan fórumokét, amely a példamutatás, az informálás, az igények és lehetőségek összehangolásának hivatott testületéi. Sokfelé megalakultak, jól-rosz- sául /működnek is ezek a bizottságok, jó szándékuk kétségtelen. De hogy a kívánt hatást nehezen érik el, annak sajátos oka van. Valahogy úgy néz ki: pia még gyakran mindenki a maga vasát üti. A tűz, amelyben ezeket a vasakat az ifjúsági szervezet, . az üzem kulturális életének gazdái, a népművelők hevítik, már közös, csak amikor a formát, a kovácsolás módját kell eldönteni, vonulnak más-más üllőhöz. Az eredmény? Letört igényű fiatalok, látszatcselekvésre készülődő brigádok, irodáikba zárkózó, vezetők, a kelleténél több kudarccal tűzdelt közművelődés, • érdektelenné váló emberek. Cselekvő, aktív műveltség teremtésére van szükségünk, s erre igazán a munkahely szervezetén belül kínálkozik a legtöbb lehetőség. Sem automatizálás, sem új szervezési rendszer, sem magasabb minőségi igény, nem terjedhet beszűkült gondolkodás, keskeny látómező, csekély érdeklődés mellett. S mert e célok megvalósításában a fiataloké a legnagyobb szerep, növekszik felelősségük is, mellettük, értük szól az a megjegyzés, amit nemrég egy fiatal népművelő mondott, egy vitaklubban: ma még talán lehet élni és butának lenni, de holnap, amikor évezredek bölcsessége alapján sem lesz könnyű eligazodni a világban, az okosság is kevés. Ezért kell együtt ütnünk a vasat. R. S. Moszkvában tanulnak Három huszonéves fiatallal találkoztam a napokban. Életük, létformájuk talán nem átlagos. Lovró Csaba negyedéves moszkvai egyetemista mégis úgy ■ fogalmazott — kitartással ez mindenki számára elérhető. Csaba harmadéves volt a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének nemzetközi kapcsolatok szakán Moszkvában. — Fizika tagozatos osztályban érettségiztem a Kaposvári Táncsics Mihály Ginmá- aumöain 1975-ben. Talán furcsa, de az Állam és Jogtudományi Egyetemre fölvéteUz- tem Pécsen. Fölvettek, majd a kalocsai katonáskodás idején «jött« az a lehetőség, hogy megpróbáljam a moszkvai diplomáciai szakot. A Pécsen szerzett magyar—történelem átlagát elfogadták, csak oroszból kellett vizsgáznom. Nem valami / fényesén, de sikerült. Vörös Anna Csaba osztálytársa volt. ö mindjárt elsőnek próbálta meg a külföldi egyetemet, mérnök-közgazdász szeretett volna lenni! Most ötödéves. — Én nem utazom vissza a többiekkel most, szeptemberben, mert nekünk az. ötödév első felben hazai szakmai gyakorlatunk van. Sajnálom is, mert nagyon szeretek kint lenni, megszoktam az ottani életet, Moszkvát, a nagyvárost az ezernyi jó programmal. Két nyáron is dolgoztam a BAM-on, azaz a Baj- kál-Amúr vastvonalon. Nem volt könnyű, de nagyon jól éreztük magunkat. , Kovács Ibolya Csabával egy egyetemen, csak másik szakon tanul. Külkereskedőnek készül, ő a legfiatalabb a hármójuk közül. A kaposvári Munkácsy gimnáziumban érettségizett. — Talán az első félév a legnehezebb. Először mindegyikünk előképző tanfolyamon vett részt Harkovban vagy Kljevben. Ennek elsősorban a nyelvtanulás a célja, de ki-ki szakmájának megfelelő szöveget is fordíthat, olvashat a kezdeti »lépések« után, — Az első könnyes búcsú a legnehezebb — mondja Anna. — Kiszakadni a megszokott családi környezetből önállóvá válni, több mint fél éven keresztül nem látni a megszokott barátokat, ismerősöket, ez egy 18—19 éves ember számára bizony elég nagy megpróbáltatást jelent. Ilyenkor azt hiszem, mindenkinek ösz- szeszorul a szíve. Az első félév különben is vízválasztó. A tananyag akármilyen. egyetemről legyen szó, feszített. S közben egy más ország étkezési szokásait, éghajlatát, és még hosszan sorolhatnám, Társadalmi munkát végeznek Jól zösség összekovácsolódott kö- a Balatonboglári Állami Gazdr»ág KISZ-szervezete. Könnyű —'lát dicsérni őket, és beszámolni sikereikről, ám érdemes legelőször arról szólni, hogy az itt dolgozó 600 fiatalból két évvel ezelőtt 68 tagja volt a KISZ-nek, ma pedig 104. — Nem volt könnyű feladat a fiatalok összefogása a gazdaság fölépítése miatt — mondja, Kalász József, a KISZ bizottság titkára. — A gazdaság öt részre tagolódik, egyik; helyem több, a másakon kevesebb a fiatal. Bebizonyosodott, ' hogy az összefogás olyan eredményekre képes, amely más esetekben elképzelhetetlen. Ma már természetes, hogy négy alapszervezetünk kommunista szómba tot tart, tagjaink társad aim munkát végeznek, az ifjúság vitaköröket *4©lt ház«-zal tort juk. Három jól működő klubunk van, teljes berendezéssel, teniszpályát építettünk, csónak" klubot létesítettünk. Évente legalább kétszer kirándulást szervezünk. Igaz, évi 90 ezer forintból meglehetősen könnyű jól gazdálkodni. — Látja-e hasznát a gazdaság annak, hogy itt jól működő KlSZ-szervez^t van? — Természetesen. Az összefogás nemcsak a szervezeten belül érvényesül: hiszen legfontosabb feladatunk a munkaköri kötelezettségünk teljesítése. Példa erre a borkombinátban dolgozók munkája. Ott működik a legjobb alapszervezetünk. Ebben az üzemegységben nincs munkaerővándorlás. Még a katonaság után is visz- szatémek a fiatalok. Igaz, ott könnyebb az összefogás, hiszen együtt vannak, egy helyen. — Mi a legfontosabb feladatuk jelenleg? Mire van a legnagyobb szükség a gazdaság, a KISZ életében? — A külön üzemegységek miatt a fiatalok többsége jóformán alig találkozik egymással. Minél nagyobb ki terjedésű egy-egv ilyen egység, annál nehezebb az összefogás. Ezt kellene valamilyen módon megoldanunk, s örülünk, hogy a gazdaság egyre jobban törekszik a területek egységesítésére. — Bizonyára álkad vidámság a munka közepette, a mindennapi hajtást föloldja a fiatalok jókedve. — Nálunk is rendszeresen működik diszkó, gyakran szervezünk útibeszámolókat, csónakversenyeket, kirándulásokat az ország különböző részeire. Októberben nagy készülődés folyik a szüreti bálra. Reméljük, hogy a jó és változatos programokkal, ötletekkel tovább nő a taglétszám, a szer- * vezettséfc . A. A, i hogy mit, szintén meg kell szokni. — Ibolya, korábban indul. Miért? — KISZ-titkár vagyok az egyetemen, többek között az is a feladataim közé tartozik, hogy az előbb Anna által említett kezdeti nehézségeken megpróbáljuk minél köny- nyébben átjuttatni a »gólyákat«. Sok elintézni való van ilyenkor a szobaelosztástól a megfelelő étkezési helyek megtalálásáig. Ez utóbbi talán. egy kicsit furcsán hat, de a havi 90 rubelt,, ez körülbelül 1500 forintnak felel meg, jól be kell osztani, hogy jusson is,"maradjon is. tehát meg kell mutatni azokat az éttermeket, bisztrókat, ahol a fiatalok takarékosan és mégis kedvük szerint tudnak étkezni. — Ki lehet jönni a 90 rubelból? — Józan beosztásra nevel — mondta Csaba. — Valamit a kollégiumi elhelyezésre is levonnak belőle, igaz ez szinte jelképes összeg, de mindenkinek ebből kell fedeznie az ellátás teljes költségét. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy mint bizonyára sokad tudják, a »kaja« sokkal olcsóbb, mint nálunk és az egyetem is számos étkezési alkalmat kínál. Igazán mondom, a büfékben és bisztrókban pillanatok ^latt kiszolgálják az embert és jól is lakhat. A téli szünetben van hazautazása lehetőség arra is takarékoskodni kell, mert bizony’ akkor inkább repülővel jönnek, a két hét az csak két hét, nem mindegy, hogy mivel telik! — Az orosz mellett hány nyelvet tanulnak még? — Általában kettőt, de van áld többet is. — Szabadidő? Ö6szenéznek. . — Amint már mondtuk, rengeteg a lehetőség, a választás sem könnyű. Nyáron, szinte fillérekért nagy kirándulásokat szervez az ottani KISZ. Novoszibinsziktől Ir- kutszkig az ország minden részébe el lehet jutni A három fiatal példája talán rendhagyó, céljaik, törekvéseik azonban senki számára nem elérhetetlenek. Kiteljesedő, értelmes életük a kitűzött életcél tudatosságát tükrözi. i Körlési Zfluií gyünk. Két gyermekem van. — Annak az ideje már eb múlt, hogy az öregek, fiatalok a fonóba mennek és esténként mindenki együtt volt — szólt közbe újra\ Puha : László. — Az embrek nem- i igen törődnek egymással, az életföltételeiket akarják jobbá tenni. Hogy ez mennyire helyes vagy helytelen, lehetne róla vitatkozni. A fiatalok . egyik összetartó szervezete a KISZ. Én a katonaság 'után kiléptem. A havi egy KISZ- gyülés meg az évenkénti majális révén még nem kötődnek egymáshoz az emberek. Egy bizonyos kor elérése után már a haveri társaságok is felbomlanak^ Vendel Sándorné Kaposvárról került Nagyberkibe, egy éve ment férjhez. — Mennyiben változott meg az életforma az új környezettel? — Először furcsa volt, hisz én mindig városban éltem. Nehézséget azonban nem okozott, mivél van kocsink. Eddig még soha nem töltöttül-; itthon a vasárnapot, örökké kirándultunk. A nyáron egy nyugat-európai úton voltunk. Színházba, moziba is járunk. | Az itteniekkel nincs kapcsolatom, csupán a férjem, rokonaival járunk össze. Élénk az élet a faluban, ám csak a kerítéseken belül. Puha László tömören fogalmazza meg: el akarnak érni egy színvonalat, még ha felbomlanak is az emberi köte- ! lékek. A jelenség nem egyedi. A tapasztalatok azt mutatják, másutt is nehéz ellensúlyozni az érdektelenséget, a közömbösséget. Erről azonban nem mondhatunk le. Változatos, a helyi igényekhez alkalmazkodó módszerek kimunkálásá- , val minden bizonnyal segíthetjük a fiatalok szabad ide- J jének tartalmasabb közösségi j jellegű eltöltését. Izményl Éva
