Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
Közéleti elkötelezettség Az élet teljessége Sokam, sokfélét írtak, be- _ eaéltek — nem kis nosztalgia-’ Veil — azokról az emberekről, akiknek természetes életeleme a közélet. Akiknek a vérében van, mindennapjaik szerves része az örök nyüzsgés, mai- ■ kálkodás közös dolgainkért. Az ilyen személyiség kialaku- lásámak forrásvidékeit nem könnyű megtalálni: a gyökerek egyéni sorsokba, vérmérsékletbe, kezdeti mumkasike- rekbe nyúlnak. A beszélgetés, amelyet Soós Dezsővel. folytattam, mindezeken kívül még egy fontos tanulsággal szolgált: a szenve» délyes közéleti elkötelezettség szorosan összefügg az életmóddal. Amikor a »hogyan élünk« nem elsősorban a lakás alapterületénék nagyságával, a fölhalmozott régiségekkel, a külföldi úttal és saját »kiválóságunk-« fitogtatá- sának egyéb kellékeivel függ össze. Hanem olyan egészséges életszemlélettel, amelyet nehéz volna pontosam megfogalmazni, kategóriába nyomorítani. Amikor az ötvenes évek elején friss magyar—történelem szakos tanári diplomával a zsebében Pécsről Vízvárra került, aligha gondolkodott azon Soós Dezső, hogy jövőjének polgári alapjait beto- nozgassa. A pattanásig feszült nemzetközi helyzetben inkább egyénisége sokoldalú kibontakoztatásának színtere lett a kis határszéli község. Természetszerűleg a pedagógus volt a falu közszellemének, műveltségének erjesztő je. »A harangozó kivételével minden posztot ml töltöttünk be« — jellemzi tömören a helyzetet. Mégsem volt könnyű. A kor nem kedvezett a falusiak és a pedagógusok közötti oly nélkülözhetetlen bizalom kialakításának, s ebben néha a pedagógusok is ludasak voltak. — Általános igazságok, elvek vulgarizált szájbarágása, az evolúció elméletének »az ember a majomtól származik* szentenciára való leegyszerűsítése sok embert elidegenített Meg kellett küzdeni a bizalmukért. Különösen az idősek véleménye volt becses és fontos a számomra. Nehéz volna felsorolni; mit tett, milyen sikereket ért el a vízvári évek alatt. Tanított, rágta a labdát a helyi, csapatban, népi együttest szervezett, igazgatóiként iskolát, tantestületet irányított. S amikor 1961-ben a barcsi járási tanács művelődésügyi osztályára hívták, 300 aláírással ellátott kérés érkezett: helyezzékvisz- sza Vízvárra, ahol lakott, s ahol eddig annyi mindent tett. 1963-tól osztályvezető. Egy falu ügye helyett egv járás oktatásügye, művelődésének irányítása a dolga. Ez idfltőS fokozatos váltás következett a járás iskoláinál: új, fiatalabb igazgatók, helyettesek, tanárok, tanítók kerültek a tantestületekbe és azok élére. Mélyült, intenzívebbé vált a pedagógiai munka. Bonyolultabb lett az ágazati irányítás feladata. Nemcsak többfelé kellett tekinteni, hanem a tennivalók száma is tovább gyarapodott. Az 1971-es tanácsi átszervezés után például négy évig nem volt a járásnak közművelődési felügyelője : egy személyben végezte az osztályvezetői es a felügyelői munkát. Másutt jönnek-mennek az emberek a művelődési ágazat irányításában. Hívják és <— sokszor megfontolatlanul — küldik őket. ö 16 éve a helyén maradt. A járás, és most a város művelődésügyének alakításában döntő szerepe volt és van ma is. A városi tanácson kétszer annyi intézmény dolgával kell foglalkoznia, mint a járásnál. Ez a munka itt mégis jobban a ' ' ' való, mert tervezett, átgondolt koncepcióik és sokoldalú egyeztetés alapján dolgozik. 1959 óta naplót vezet. A sűrűn teleírt oldalak kordokumentumok és egyben munkastílusának jellemzői is. A naplóírás ugyanis felkészülés. A fehér papír fölött töprengve kikristályosulnak a gondolatok, s másnap könnyebb lesz pontosan, egyértelműéin megfogalmazni, amit akar. Ez a korrektség vezetési stílusának alapja és egyben a titka Soó6 Dezső eddigi munkájának. Augusztus 20-án Kiváló Népművelő miniszteri kitüntetést kapott Aligha elég erre csak ennyit mondani: megérdemelten. Grapor Tibor Már nem sírok...* Otthont teremtenek Bármennyire sajnáljuk: végét ért a nyár. Megtelnek élettel a kollégiumok, a ne- velőotthónakj az első éjszakák után még könnyes a párna. Nehéz elválni a, vakáción szerzett barátoktól, az otthoni környezettől. Az öreglaki Kisegítő Iskolában és Nevelő- otthonban is megélénkültek a szobák augusztus végén. Féltve őrzött fényképek járnak kézről kézre, a friss élményekről mesélnek egymásnak a lányok. Újra meg kell szokni az otthon rendjét, az iskolakezdés is okoz némi izgalmat. — Én már nem sírok, ha vissza kell jönni, csak az első alkalommal volt rossz. Otthon, Somogyjádon a testvéreimmel sokat játszottunk. A szüleim szombat—vasárnap is haza szoktak vinni, Pápics Ildikó az úgynevezett térítésesek közé tartozik Ügy él az otthonban, mintha kollégista lenne, a szünidőket és a hétvégeket kéthetenként otthon tölti. — Itt is sok barátom van. Nem baj, hogy kezdődik az iskola, mert újra tanítják a kedvenc tantárgyamat, az éneket, Tavaly nyolcvannégy lakója volt az intézetnek, mely 1976 óta működik gyógypedagógiai nevelőotthonként, egyébként huszonöt éves múltra tekintenek vissza./ Huszonhatan tartoznak a »térítésesek« közé, akikért a szülők kollégiumi díjat fizetnek. A többi kislány állami gondozott A tizenegy éves Kovács Mária nevelőszüleinél töltötte a nyarat, kiskora óta mindig hozzájuk tér vissza. — Jobban szeretnék mindig az anyu mellett lenni. Mielőtt visszajöttem, azt ígérte, hogy talán majd ott járhatok iskolába. Sok babám van, és segíteni is szoktam. Mélyen ülő fekete szemében csak egy pillanatra látszik a szomorúság, ez minden iskolakezdéskor így szokott leírni. Még frissek az emlékek, az otthoni légkört nem tudja pótolni az intézet. Nem sír, már érti, hogy miért kell minden ősszel visszatérnie az öreg kastély , fa^ai közé. Az itt megszokott rendét a nevelőszülőiknél séma felejtette, el. — Otthon is lefeküdtem nyolc órakor, akárcsak az intézetben. A barátnőmről meg hoztam fényképet, így velem lesz a következő szünetig. Már az újabb vakációra is gondolnak a lányok. Fummel Mária nem járt a szülőknél, őt nem viszi haza senki. A nyár azonban kellemesen telt neki is. Tizennégy éves, így rpár dolgozhatott, mégpedig nyaralással egybekötve. Társaival és nevelői kísérettel egy balatonföldvári üdülőben segédkezett. — Délelőtt dolgoztunk, délután pedig napoztunk, fürödtünk, kirándultunk. Jártunk Tihanyban, gyönyörű az apátsági templom. Az üdülőben nagyon változatos volt az élet, sok külföldi nyaralt, még japánok is: Most hetedikes vagyok, majd szeretnék tovább tanulni. ö a nagyok közé tartozik, így játékról nem esik szó. A könyvek és a zene kötik le. Arra is kell gondolnia, hogy milyen szakmát válasszon, hisz nincs olyan messze az önállósulás ideje. Mayer Levente nyolc éve igazgatja az intézetet. Amikor ide került, még ifjúsági nevelőotthonként működtek. — Negyedik éve kezdjük á tanévet a megváltozott jelleggel. Hattól tizennégy évig vannak itt a lányok. Ez az időszak valóban nehéz egy kicsit, természetes, hogy él a szülőd ház vonzása. A rendszeresen hazajáró gyermekeket ez nem érinti olyan erősen, a megrázkódtatásnak inkább az állami gondozott lányaink vannak kitéve, ök vagy patronáló szülőkhöz, vagy a valamikori nevelőszülőkhöz mennek, az itthon maradottak pedig dolgozhatnak. Ez új közösséget, elfoglaltságot jelent. Az iskolában ki- lencvenheten vannaik, tíz nevelővel, az otthonban pedig tizenkét ten dolgoznák. — Belül kellemes, otthonos az épület, . külsőre azonban nem nyújt valami szép látványt. — Az átalakítással vannak terveink, remélem, majd sikerül megvalósítani. Most elég szűkösen vagyunk. Amíg ifjúsági nevelőotthon voltunk, a lányok műszakban jártak dolgozni, tehát a közös helyiségekben nem volt zsúfoltság. Amikor gyógypedagógiai jellegre váltottunk át, sok gonddal kellett megbirkóznunk. Az intézeti nevelők igyekeznek megszerezni a szakképesítést, hisz nagy felelősség a gyerekek felkészítése az életre és útnak indítása. Izményl Éra így Js lehet élni — mondja, inkább csak magának fo 1 tóriporfcer kollégám. ( — Csak így érdemes. Ha a teljességet akarod — kockáztatom meg. A kaposfői Petőfi utcából jövünk, Szókelyűéktől. Véletlenül és hívatlanul érkeztünk. Megállított bennünket a ház i előtti látvány. Faragott oszlop, rugón hintázó falovacska a kiskertben, a tornác pihenősarka, melynek hátterét hajdani paraszti szerszámok teszik szemet vonzóvá, alattuk pedig fák koronakezdetéből alakított ülőkék állnak, mondhatni: maga a természet formálta ezeket az ülőalkalmatosságokat. Ifjabb Székely- fi József keze munkáját, alkotó fantáziáját dicséri a lakásbelső is. Négy nemzedék él egy fedél alatt: a legidősebb a dédnagymama, a legfiatalabb, Boái ka még nincs itthon, mert a napokban született a kaposvári - kórházban. De itt van Orsika, a négyéves kislányuk. Neki készült az a rugóra ringó paci, meg egy csacsi is, s ha kedve tartja, átül a lengőhintára, melynek oszlopai szintén népi motívumokkal kifaragva. — Két éve készült el a csl- kóhimta — mondja az édesapja, ifjabb Székélyfi. — Előre terveztem, hogyan veszi birtokba. De félt tőle. Ám amikor a közelben lakó kisfiú felpattant a lovacskára és vidáman meglovagolta, az én lányomnak is rögtön tetszeni kezdett a »mű«. Hogy miért volt rokonszenves nekünk ez a huszonnyolc éves ember ott, a kaposfői családi háziban? Mert azok közé — s ritka az ilyen gondolkodás — tartozik, akik kezük tehetségéből akarnak tőkét kovácsolni, nem akarnak művészek lenni őrök kielégü- letlenségben, mert az csak keveseknek sikerülhet-, ő csak ösztöneinek engedelmeskedve teremt szépet maga körül Menti a régi, múló világ emlékeit: bugyogós korsókat, lakodalmas fazekakat, egyéb tárgyakat. Kisebb néprajz) Pihenő—rak. Orsikával. múzeumot megtöltene az »anyag« már. Népművészettel, fával foglalkozó könyvekből tanulta meg becsülni azt ami nemes szenvedélyévé vált. Egyébként: »könyves« volt az egész család. Mindenki szeretett olvasni. — A szállításban dolgozom Kaposváron, a tanácsi magas- és mélyépítőknél. Osztályvezető-helyettesként gyakorlatra tettem szert a szervezésben, de azért egy-egy különlegesebb, kényesebb szállítmány megszervezése »feldob« ma is. Szakállas; erős fiatalember. A Táncsics gimnáziumban érettségizett majd Debrecenben kezdett főiskolai tanulmányokba. Egy váratlan fordulattal a tiszai nagy árvíznél termett, majd részt vett az újjáépítésben is. — Hogyan került kapcsolatba a fával? — Atedlenben lakik a bognár, Kovács Feri bácsi. Rendkívül jó beszédű ember, szívesen hallgattam a műhelyében. Közben szerszámnyelet ügyeskedtem. Így kezdődött Amikor már megismerkedtünk, a fa meg én, kaposvári mesterhez, Gieszler Fülöp esztergályoshoz is bekéredzkedtem. Idős ember, arany minden szava; néha németre fordítja a beszédet. Nagyon kedvelem. Ahogy a famunkákat megszerettem, úgy kezdtek szaporodni itthon a szerszámok. — Nem vonz a kuglizás a kocsmába. Nekem egy Végh Antal-szociográfia a Magyar- ország felfedezése sorozatban, egy Moldova-könyv, egy Re- marque-regény jelenti a szórakozást, a kikapcsolódást Ha kiállítást nyitnak valahol mondjuk idősebb Szabó István faszobraiból, persze, hogy felkerekedek és megnézem. Ügy kell »levakarni* onnan... Olykor öreg tomácoszlop ad ötletet, máskor — mint a pihenősarki koronaülőkék ~ maga a természet: amit az idő és az esők már megmunkáltak, azt formálja ő tovább. A községben már ismerik ezt a kedvtelésnél is nagyobb szenvedélyét, s hívják, ha kivágnak egy szilvái át: »Legyen a tiéd!« Két fejíát is megfaragott már; az egyik nagyapja sírjára került Szennában, Nagybajomban és a kapoeföi régi temetőben tanulmányozta a formájukat, díszítésüket Vasárnap már együtt lesz a család: felesége az újszülött Borlkával akkor jöhet haza. A vad komondor, »aki« ugatva fogadott bennünket, megju- hászkodik a szavára. Sokat segít a cukrász szakmájú fiatalasszony a férjének a tárgyak megrajzolásában. Köny- nyű keze van. ■ Habos kőris, lapickafa, képié — ilyen szavak ragadnak bogáncsként belénk az esti beszélgetés után. Meg ez a mondata: — Ha valakinek megtetszik valami itt, s én nekiadom. csak olyat ajándékozok eb amit magam is szívesen használok. Egyébként mi értelme lenne? Holnap újra munkanap lesz, s mindennap újra kell teremteni a külső és belső harmóniát ... Leskó László Új lakások, javuló körülmények A Kispest utca végén kétfelé ágazik az út: kétfelé és felfelé. Az egyik egyenesen visz fel a dombra, a másik kanyarogva halad tova, de ugyancsak felfelé. A kép akár szimbólum is lehetne: a göllei cigánylakosság útját ábrázolja felszabadulásunk után. Vannak, akik az egyenes utat választották, és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: sikerült a beilleszkedésük. Sokan viszont a kanyargós, visszaír issza csúszkál 6 úton indultak el... őket kell segíteni, jó szívvel, megértő türelemmel, előítéletek nélkül. Ezért tűzte ismét napirendre a Göllei Községi Tanács a cigánylakosság élet- és munkakörülményeinek megjavítását — A cigánylakosság életkörülményeinek javítása nem •«■’vnapos* munka — mondta Szakály János tanácselnök —, időről időre visszatérünk ehhez a témához, hogy lássuk: meddig jutottunk és mit kell még tenni. — fis mennyit haladtak élőre? — Sokat. Még 1964-ben a Minisztertanács rendeletet hozott a cigónytelepülések felszámolására. Községünkben a Kispest utca végén volt ilyen. Megszüntettük. Közigazgatási területünkön mintegy 30 család élt a lakásvásárlási kedvezménnyel, amelyhez összesen kétszázezer forintot adott a tanács. Sokan nem tartottak igényt erre, szorgalmas munkájukkal, takarékoskodással saját erejükre támaszkodva vettek házat maguknak. — Hogyan alakultak a cigánylakosság életkörülményei? — Itt Göllében nincs különösebb gondunk, szinte minden családnál található rádió, televízió. A foglalkoztatás is megfelelő. A legnehezebb községünk Büssü, ahol 69 család él, kétszer annyi, mint öt évvel ezelőtt. A 203 keresőképes nő és férfi közül csak 35-nek van állandó munkahelye, a többiek alkalmi munkából és p-ógynövénygyűjtésből élnek. — Feladatok? — Biztosítani kell minden felnőttnek az állandó munkalehetőséget. a jobb lakást, az emberibb életkörülményeket. Meg kell tanulniuk takarékosan bánni a pénzzel... Igen fontos a nevelés, ebben sokat tehet az iskola. Zsigárdi Péter iskolai gazától —• Segítésünk., kétirányú: pedagógiai és anyagi. A legfontosabb a tankötelezettségi törvény végrehajtása a cigány tanulóknál is. Az arra rászorulóknak tanszersegélyt, utazási kedvezményt, napközi otthoni elhelyezést, korrepetálást biztosítunk. Az elmúlt tanévben csaknem 20 000 forint volt a segély, értéke. Körzetünkben 62 tanuló cigány, ez az öesziétszóm 20 százaléka. Erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy csak 6 tanuló bukott meg. Külön figyelemmel kísérjük sorsukat, pályaválasztásukat, elhelyezkedésüket, beilleszkedésüket, T& J. Somogyi Néplap
