Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Bűnüldözés és technika A műszaki szakértő 144 év szolgálat a vasúton A titok: derűvel dolgozni 'Amikor egy-egy balesetről hírt adunk, gyakran azzal fe­jezzük be;, a rendőrség mű­szaki szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot. Vaj or a nyomozás során milyen se­gítséget nyújt a bűnüldöző szerveknek és hogyan segíti a bíróság ítéletalkotását a műszaki szakértő? Erre vol­tunk kiváncsiak, amikor mun­kahelyén fölkerestük Vörös Ferencet, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola termelés­fejlesztési osztályvezetőjét. Ű ugyanis 1973 óta igazságügyi gépjárműközlekedési és mű­szaki szakértő. — A szakértő munkája két fő részből áll — mondja —. A gépjárműközlekedés mecha­nizmusával kapcsolatos kér­déseikre kell választ adnia és a különböző műszaki állapo­tok közrehatását vizsgálja, va­lamilyen esemény bekövetke­zésénei. — Csak baleseteknél kérik a segítségét? — A munka zömét az teszi lei. De sokszor kérnek szak- véleményt vitás kérdések el­döntéséhez, például gépkocsi­vásárlás után. Előfordul, hogy az eladó a kocsi valamilyen hibáját, elhallgatja, s ez ké­sőbb kiderül. Olyankor meg kell állapítani, hogy a hiba az új tulajdonos gondatlansá­ga miatt keletkezett-e, avagy erről még -az eladó tehet. Az is előfordul, hogy a szervizben rosszul javítják meg a kocsit, aztán később ebből lesz bal­eset. Ez történt annál a Pols­kinál is, amelyik kis sebes­séggel kisodródott az útról és összetört. Rossz volt a kerék­összetartás; a balesetért a ja­vítóműhely a felelős. A műszaki szakértő vélemé­nye egy-egy baleset vizsgála­ta során döntő. Megcáfolha­tatlan bizonyítékokat szolgál­tat, s ezzel eldönti a vitás kérdéseket. Munkájának nem az a célja, hogy bizonyítsa vagy cáfolja valakinek a bű­nösségét, hanem az, hogy kö­rültekintő, tárgyilagos véle­ményt alkosson. —1 Ha műszaki szakértőről van szó, az emberek általá­ban arra gondolnak: ő hatá­rozza meg a féknyomböl a se­bességet. — Munkánk nagy részét valóban ez tészi ki. Persze a sebesség meghatározásához nemcsak a féknyom hosszát vesszük figyelembe. Számos együtthatóval számolunk. Kö­vetkeztetni lehet rá például a rongálódás nagyságából, be­folyásolja a gumiabroncsok minősége, az útburkolat álla­pota. — Milyen pontosan állapít­ható meg, mekkora sebesség­' gél haladt a jármű a baleset előtt? — Amikor kiszámítottuk a sebességet, mindig hozzátesz- szük, hogy plusz-mínusz öt százalék eltérés lehetséges. Egyébként a legbiztosabb módszer a fékpróba. Különbö­ző viszonyok között végez­zük ezt, s aztán kezdődhet a számolás. — Van-e úgynevezett tisz­ta ügy, amikor már a baleset bekövetkezésekor világos min­den? — Az ügy csak akkor lesz »tiszta«, ha valamennyi vizs­gálatot elvégeztük, és min- kérdésre sikerült válaszolni. A tisztának látszó ügyekben is sokszor más a végered­mény, mint amire például a baleset egy-egy szemtanúja számít. Egy fékcsövet tesz elém az asztalra. Mutatja rajta a re­pedést; — Ez a fékcső egy halálos balesetnél szerepelt. Egy idŐ6 asszonyt elütött egy teher­gépkocsi ; a helyszínre érve nagyon hosszú féknyomot ta­láltunk, ami arra utalt, hogy nagy sebességgel jött az au­tó. Közelebbről vizsgálva ki­derült, hogy a hátsó ikerke­rekeknek nincs féknyoma. A műhelyben átvizsgáltuk a fékberendezést: az első fé­kekkel nem volt baj, hátul azonban erre a fékcsőre buk­kantunk. Kiderült, hogy a fékcső fala elvékonyodott, a normális fékezéskor nem volt baj, a hirtelen fékezésnél azonban a fékolaj á(szakítot­ta a cső falát, s ezért nem fogtak a fékek. A gépkocsive­zető időben észrevette a gya­logost, fékezett, de műszaki hiba miatt nem tudta megállí­tani a kocsit. Ezért a hibáért a javítóműhely a felelős, ahol nem vizsgálták meg elég ala­posan a fékberendezést, nem vették észre a hibát. A másik példában még egy­értelműbbnek látszott minden. Itt egy új — alig tízezer ki­lométert futott — IFA teher­gépkocsi letért az egyenes út­ról egy fának rohant, s da­rabokra tört. Ha beigazolódik a gyanú, hogy a gépkocsive­zető elaludt vagy figyelmetlen volt, kártérítést kell fizetnie, nem is keveset. Munkához lá­tott a szakértő. — A gépkocsivezető arra hivatkozott: beszorult a kor­mány, nem tudta elfordítani, ezért szaladt le az útról. Át­vizsgáltuk a kormányművet. s kiderült, hogy hibátlan, ám a gépkocsivezető továbbra is kitartott, állítása mellett. Ne­ki lett igaza: az alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy a kormány irányító kar gömb­csukló feje beakadt az alvá­zon a hosszabbra hagyott csa­varvégek közé. Ezért vált kormányozhatatlanná a kocsi. — A cserbenhagyásos bal­eseteknél mi a műszaki szak" értő teendője? — Nagy létszámú szemlebi­zottság vonul a helyszínre, s ennek az orvos meg a műsza­ki szakértő is tagja. Az orvos szakértő megállapítja milye­nek a sérülések, én pedig meghatározom, hogv milyen típusú kocsi okozhatta a bal­esetet. Ezután kezdődik az igazi munka. — Eddig hány ilyen ügye volt? — Fjét. Az egyik esetben az úttesten fekvő részegen ke­resztülhajtott egy személygép­kocsi. Miután meghatároztuk, milyen kocsi lehetett, megke­restük a gyanúsítottakat. He­lyes volt a gyanú; bár az autós mindent elkövetett, hogy eltüntesse a nyomokat egy földes úton »legyalulta« a kocsi alvázát —, találtunk az autón olyan sérülést, amely csak balesetkor keletkezett. Záporban, sárban autózott mégis maradt az egyik első kerék belső felületén cipő- tál pnyom: az áldozat jobb bo­kája a baleset során kicsava­rodott, az autó kereke fordí­totta ki; ez döntő szempont volt. És néhány hajszálat is találtunk az alvázon: ezekről kiderült, hogy a halálra gá­zolt férfié. Cáfolhatatlan bi­zonyíték. Persze ez csak így elmondva egyszerű: valójában sok ember pontos, aprólékos munkájának az eredménye. Két hónapig tartott ennek az esetnek a földerítése. — Tapasztalatai szerint me­lyek a leggyakoribb okai a baleseteknek? — A figyelmetlen vezetés, az ebből adódó cselekvési ké­s-delem. Aztán az abszolút és relatív sebességtúllépés. A balesetek többsége általában személyi okok miatt köveke- zlk be: az emberek felelőtlen­sége, nemtörődömsége okozza. A műszaki szakértő munká­ja sokrétű. Üzemi balesetek­nél is kérik a szakvéleményét, és sokszor kell vizsgálnia az úgynevezett sértetti közreha­tást is — azt, hogy az áldozat milyen mértékben felelős. Munkája során még valamire kell ügyelnie. — Két, látszólag egyforma eset sem teljesen egyforma. A tapasztalatra, a rutinra ha­gyatkozni itt nem lehet Min­dig nagyon alapos vizsgálatra van szükség, csak így alkotha­tó pontos .szakvélemény, csak igy adhatunk választ arra a kérdésre: hogyan és miért történt a baj. Dán Tibor Nem csörög már hajna­lonként az ébresztőóra Kor­mos István lakásán. 0 azon­ban minden reggel fölébred: fél ötkor csengőszó nélkül is; a szervezet belső órája hibát­lanul működik tovább. Amióta a munkába készülődés min­dennapi teendői elmaradtak, nyugtalanul tesz-vesz odahaza. Még nem tud mit kezdeni a hirtelen ölébe hullott rengeteg szabad idővel. Alig egy hete nyugdíjas... Negyvennégy év szolgálati idő után bensőséges hangulatú házi ünnepségen búcsúztatták kollégái az idős kaposvári vasutast, akinek ez volt első és egyetlen munkahelye. Fá­tyolos szemmel beszélt arról, milyen szerettei köszöntötték közvetlen munkatársai, a Törzsgárda Szocialista Brigád tagjai, akik — mint a brigád neve is jelzi — szintén régi »megrögzött« vasutasok. Halk szavú, nyugodt beszé­dű, kiegyensúlyozott ember Kormos István — vagyis in­kább Pista bácsi. Mint min­den közmegbecsülésnek örven­dő idős embert, őt is csak a keresztnevén szólítják, isme­rik a többiek. — 1938 -ban kerültem a vas­úthoz, pályamunkáénak. Ez idénymunka volt, télen kü­lönböző alkalmi munkákból éltem. Abban az időben isko­lai végzettségtől függetlenül mindenkinek itt, a legalacso­nyabb munkakörben kellett kezdeni,’ csak hosszú évek jó munkájával remélhette bárki is, hogy állományba veszik és megnyílik előtte az út a ma­gasabb beosztásokhoz. Pálya­mester szerettem volna lenni, a háború azonban egy kicsit módosította az elképzelései­met. Sok fiatalt behívtak a vasúttól, és amikor egy évi katonáskodás után leszereltem a távírdába irányítottak, mert épp ott volt rám szükség. Sze­retem a zenét — néha még most is előveszem a hegedű­met —, a távirásznál meg fon­tos a jó ritmusérzék.. Rövid idő alatt annyira belejöttem, hogv egy országos versenyen harmadik helyezést értem el. Tetszett a főnökségnek az igyekezetem, no meg az, hogy azonnal szóvá tettem, ha va’a- hol hibát, rendellenességet lát­tam. Állandóan törtem a fe­jem, hogyan lehe4ne a mun­kánkat jobban, ésszerűbben megszervezni. Vitorlázórepülők szervize Az MHSZ budaörsi repülőterén dolgozik a szövetség leg­nagyobb repiilögépjavitó-részlege. Itt végzik az MHSZ vala­mennyi géptípus nagyjavítását. (MTI — foto — Balaton József felv. — KS) »A drágaság a .közszükségleti cikkekben folyton nőtt, egyik helyi napilap, a »Somogyi Hírlap« cikkeiben izgatta a munkásságot a drágaság letö­résére. Ennek tulajdonítható, hogy 1918. december 11. és 13-1 ke közötti éjjelen a hon- védtéri barakkokban elhelye­zőit katonaság egy része a harctérről hazatért 19-ik hon­véd-gyalogezred fegvverszál- lítmányának egy részét a vas­úti állomásról elvitte és az- zali felfegyverkezett. A cső­cselék csatlakozása után meg­rohanta az üzleteket és azokat, sőt az üzletek mellett levő la­kásokat is, kifosztotta és né­hány üzletet fel is gyújtott.« Az idézett könyvet Bereck Sándor írta, aki 1918-ban vá­rosi főmérnök volt Kaposvá­ron. Nyilván nem személyes sérelmek miatt tette a Somo­gyi Hírlapot bűnbakká ama decemberi éjszakáért, hiszen nem a Hírlap, hanem a So- mogyvármegye írta róla 1913- ban: »Kaposvár utcáit Bereck Sándor városi mérnök fényes tudománya oly rettenetesen elrontotta, hogy nincs .olyan mémök-művé6z a világon, aki ezeket valaha meg tudná ja­vítani.« A Somogyvármegye vádját nem áll módunkban megcá­folni, a Somogyi Hírlap védel­mére viszont két érvünk is van: 1. nemcsak a Hírlap »izgatott« a háború alatt az egekig felszökött, iparcikkárak »letörésére«, a Somogyvárme- gyében. is több, a kaposvári kereskedő árdrágításait bíráló cikk jelent meg 1917—1918- ban, 2. A Somogyi Hírlap 1918. december 18-i számában élesen elítélte a fosztogatáso­kat, akár csak a kaposvári szociáldemokrata párt. A történetekre reagálva dől­tein Gábor a Somogyvárme- gyében így fogalmazott: »Nem szabad egy polgárnak sem lenni, aki gondolkodásmódjá­val szavaival, cselekedeteivel fel akarja tartóztatni az új idők szekerét. De viszont a munkásság se engedheti ezt a kereket kormányos éts fék nélkül lefutni, mert akkor a pusztítás, amit ez esztelen száguldás magával hoz, nem­csak a polgárságot, hanem végül és nagyon hamar a munkásságot s összes eddig elért eredményeit maga alá temeti. A népszava a napok­ban komoly mérsékléssel inti a munkásságot a szélsőségek­től.« , A Somogyi Hírlap fennma­radt december l'Ö-i számá­ban »Martalócok« címmel fog­lalkozott az esettel Göndör Ferenc, a Somogyvármegye egykori munkatársa, Az em­ber című hetilap szerkesztője ezt írta: »Az éjszaka sötétjé­ben martalóckodó katona cső­cselék ugyanis kétségtelenül ellenforradalmár jelszavak­kal, a felekezeti izgatás tűz- csóvájával indult el rablóhad­járatára. Nagyon tévednek a háttérben settenkedő vezér urak, ha azt hiszik, hogy a népkormánynak, sőt a kapos­vári munkásságnak nincs meg • az ereje ahhoz, hogy velük le- í számoljon.« Homlokegyenest ellenkező I álláspontok! A Somogyvárme­gye a munkásságot inti mér­sékletre, a Somogyi Hírlap a reakció aknamunkájáról ír. Mindez három héttel a Somo­gyi Hírlap átvétele és három hónappal az előtt, hogy Gön- éör Ferencet k forradalmi kormányzótanács sajtóügyi népbiztossá nevezi ki ftgig. március 22-én), s hogy Goitein dr. megválik (március 23-án) a Somogyvármegye szerkesz­téségétől ... Gábor diák Goitein dr. 1910-ben ironi­kusan írta önmagáról a — Göndör Ferenc szerkesztette — tiszavirág-életű Somogyi Naplóban: »Én is szerkesztet­tem már tejgazdasági szakla­pot, amikor a mezőgazdasági múzeum falitábláiból ismer­tem csak a tejgazdaság fejlő­dését és a Pallas-lexikonban I olvastam el a sajtkészítés mi­kéntjét.* {Folytatjuk) Harminc évvel ezelőtt igy került Kormos István a kocsi- szolgáiaíhoz és lett annak a vezetőj e. Szervezőkészségének aztán igazán hasznát vehette, hiszen itt az állomás teher­kocsiparkjának az -elosztása volt a feladata. Ezt a mun­kát csali az tudja igazán kifo­gástalanul elvégezni, aki ál­landóan benne él. , — Soha nem számoltam a perceket, mikor telik már le a munkaidő — folytatja.» — Gyakran még odahaza is azon járt az eszem, hogyan osszam el a másnapra kért kocsikat. Soha nem volt addig nyug­tom, amíg ezt el nem végez­tem, legalább fejben. Tudtam, nekem lesz könnyebb, mert reggel nem kell ezzel tölte­nem az időt. Nemcsak napokra, hanem évszakokra is előre gondolko­dott, tervezett. A gabonaszál­lítások, a cukorrépakampány, az őszi betakarítás időszaká­ban általában kevés a kocsi; ügyesen kellett gazdálkodni, hogy mindenkinek jusson. Név szerint említi a nagyobb válla­latok szállítási ügyintézőit,' ve­lük állandó kapcsolatban állt, kérés nélkül is tudta, mikor, kinek kell üres vagon. Előfordult, hogy néha — ön­hibáján kívül — nem tudott adni. Ilyenkor nem védte a mundér becsületét, nem ta­kargatta a vasút hibáját. — Mindig az igazat szeret­tem mondani, mert az más­nap is eszembe jutott. Ha vi­szont különféle kitalált kifogá­sokra hivatkozom, lehet, hogy olyan ellentmondásba keve­redtem volna, amiből csak még nagyobb hazugság révén tudok kibújni. Ezt sohasem mertem megkockáztatni. A másik elvem, amihez mindig ragaszkodtam; jó kedvvel kell dolgozni, mert a dühös ember rendszerint hibát követ el, az egyik hiba pedig szüli a mási­kat. Nálunk emberéletek és milliós értékek múlhatnak egy-egy baklövésen. Az utánpótlás kerül szóba. Vajon a fiatalokban is do- bog-e az a sokat emlegetett vasutasszív, amely az idősebb generációt a mai napig jel­lemzi ? — Kevesen jelentkeznek manapság vasutasnak, de akt mégis ide jön, az többnyire eltökélte, hogy végleg magá­ra ölti az egyenruhánkat, Na­gyon sok törődéssel türelem­mel és figyelemmel lehet csak vérbeli vasutassá nevelni őket. De a befektetés minden eset­ben megtérül. Kormos István élete elsza­kít hatatlanul ehhez a pályá­hoz kötődik. Még egy hét sem telt el az ünnepélyes búcsúz­tatás óta, s már ismét az iro­dájában, régi munkahelyén sürgölődik. Talán legnagyobb elismerése az volt eddigi mun­kájának, hogy érezte: hiány­zik a többieknek. Most nem o a »főnök«, döntési joga nincs, tanácsokat azonban lépt, ár­ny omo n kérnek tőle. Rövid ujjú, világoskék ingben, »civil« nadrágban ül a pamlagon. Bevásárolni jött le a hegyről a városba; a vas­utasruha ma a szekrényben marad. De nem végleg. — Mindig úgy éreztem: az egyenruha kötelez. Hogy néz­ne ki, ha szatyrokkal csoma­gokkal megpakolva közleked­nék benne? Kormos István több mint negyven évig vizsgázott ^köte­lességből, vasútszeretetből A fia, Kormos József most tette le az el6Ő vi/Igáját vasútit*-, jneretből. Dendvai József RÓZSÁK! Ezüstfenyők, díszalmák, díszszilvák, orgonák, díszcserjék virághagymák A színes, nagy árjegyzéket kérésére díjtalanul megküldjük. A vidéki megrendelőknek postán a növényeket — pontosan megküldjük. Szálkái Rózsaitelep, díszfaiskola, 1061 Budapest, Népköztársaság útja 8. (429071

Next

/
Thumbnails
Contents