Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

A hét három kérdése I Mi lesz Neto után An- • góléban? Agostinho Neto halálávai pótolhatatlan veszteség érte az angolai népet, Afrikát és az egész haladó világot. Netonak nagy része volt abhan, hogy Angola 1975, november 11-én elnyerte függetlenségét, s az országnak ő lett az első elnö­ke, két évvel később az ó kez­deményezésére alakult meg az MPLA—Munkapárt, amely meghirdette a szocialista ori­entációjú társadalom felépí­tésének programját. A független Angola első kor­mánya üres kincstárt, felper­zselt országot örökölt, írástu­datlan, éhező milliókkal. A külső és belső ellenség a nép­hatalom megdöntésével pró­bálkozott, 1977. május 27-én ellenforradalmi puccsot rob­bantottak ki Luandában. Zai­réből az FNLA. Dél-Afrikából az Unita zsoldosai támadták az országot. E nehézségeken is úrrá kellett lenni az ország újjá­építésének első óráiban. Az első lépések közé tartozott az ország természeti kincseinek államosítása, a földreform, az oktatás és az egészségügy megszervezése. Az ország ve­zetése bölcs előrelátással és körültekintéssel szervezte a nemzetközi kapcsolatokat. A szocialista országokra, minde­nekelőtt a Szovjetunióra és Kubára támaszkodva rendezte viszonyát a szomszédos Zairé­vel, megállapodásra jutott az olajat kitermelő amerikai, a gyémánt bányákat kezelő bel­ga és más nyugati cégekkel, gazdasági együttműködést ajánlott a volt gyarmattartó Portugáliának. Az MPLA—Munkapárt KB Politikai Bizottsága a Neto ha­lálát követő első ülésén elha­tározta : következetesen ha­ladnak a megkezdett úton. A párt kongresszusán hozott ha­tározatoknak megfelelően folytatják Angolában a szo­cialista társadalom 'építését fejlesztik kapcsolataikat a Szovjetunióval a Neto által aláírt barátsági és együttmű­ködési szerződés alapján. Az új típusú társadalom és a gazdaság újjáépítésével pél­dát kívánnak mutatni az af­rikai kontinens valamennyi népének. 1 Kinek jó az Egyesült Államokban a kubai szovjet jelenlét vitája? Hétfőn a késő esti órákban Washingtonban találkozóra került sor Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter és Dob- rinyin szovjet nagykövet kö­zött. A megbeszéléseken azok­ról a jelentésekről volt szó, amelyek szovjet harci egysé­geket feltételeznek Kubában. Az erről szóló hírt a múlt héten Frank Church, a sze­nátus külügyi bizottságának elnöke dobta be a köztudatba. Azt állította, hogy a legfris­sebb hírszerző jelentések és a műholdas felderítés adatai szerint Kubában 2—3 ezer fő­nyi szovjet katonai egység ál­lomásozik, páncélosokkal és tüzérséggel ellátott, gyorsan mozgó alakulatokba szervez­ve. A szenátor szerint ez fe­nyegetést jelent az Egyesült Államok biztonságára nézve, és azonnali vizsgálatot, illet­ve a Szovjetunióval szembeni hatékony lépéseket1 követelt. Washingtoni politikai meg­figyelők körében éleve kétke­déssel fogadták a hírt, s azt a logikusnak tűnő kérdési, tet­ték fel, miként lehetséges, hogy a CIA által állandóan nagyítóval vizsgált Kuba te­__________________________________W Na gyszabású:, hadgyakorlatokat tartanak a NATO-csapatok Nyugat-Németország területén. Képünkön: M 60 típusú amerikai harckocsik. erről is azt állították, hogy az »véletlen volt«, s nem esett rajta szó semmilyen komoly dologról, megfigyelők . nem mulasztottak el emlékeztetni rá, hogy arra olyan időpont­ban került sor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Jász- szer Arafat Becsben találko­zik a szocialista Intemacioná- lé két neves személyiségével, Bruno Kreiskyvel és Willy Brandttal. Amikor e sorok íródtak, a PFSZ elnöke éppen Suarez spanyol miniszterelnökkel tárgyalt Madridban. A közel­múltban az NSZK egyik kor­mányzó pártjának, az FDP- neik a megbízottja pedig nyolcpontos rendezési tervet terjesztett elő a PFSZ-nek Bejrútban, arról nem i6 szól­va, hogy a szervezetnek ma már legalább száz főváros­ban működnek képviselői. Az Egyesült Államok kormánya tehát azon kevesek közé tar­tozik, akik jogilag még nem ismerték él a szervezetet. Washington ugyanakkor nem is akadályozta meg, hogy dip­lomatái tárgyaljanak képvise­lőivel, méghozzá nem kisebb kérdésről, mint a Palesztinái önállóságról. Ez volt a témája egyébként az elnök különmeg- bízottja, Robert Strauss, és a PFSZ-t támogató betlehemi polgármester minapi megbe­szélésének is. Mindent egybevetve: ha a vezető tőkésországok körében is ma már többé-kevésbé egyenlő félként kezelik a Pa­lesztinái F e! szabad í tás i Szer­vezetet és Washington is tár­gyalni kényszerül képviselői­vel, akkor csupán idő kérdé­se és bizonyos diplomáciai' fejlemények függvénye, hogy mikor következik be a de ju­re, azaz a teljes elismerés. Kanyó András BZ ESEMÉNYEK CÍMSZavaKBiN Hétfő: Vanoe és Dobrmyin a Szovjetunió kubai jelenlé­téről tárgyalt Wash mg ton- ban. Londonban megnyílt a Zimbabwe—Rhodesia érte­kezlet. Ket’d: Meghalt Agostinho Neto angolai államfő. K>szigin—Mengisztu talál­kozó Addisz-Abebában. Szerda: Carter elnök különmegbí­zottjának izraeli megbeszé­lései a palesztin önkor­mányzatról. Jelentének a vietnami határ mentén tapasztalható újabb kínai katonai előkészüle­tekről. Csütörtök: Jasszer Arafat hivatalos látogatása Madridban. Iránban bejelentik, hogy az új alkotmány szerint vallási vezető lesz az ál­lamfő. Péntek: A bomlás jelei mutatkoz­nak a Londonban tárgyaló rhDdesiai delegációban. Szombat: Pham Van Dong vietnami miniszterelnök, aki pénte­ken érkezett Nicaraguába, folytatta tárgyalásait a for­radalmi kormány vezetői­vel. Botrány Essen ben Tojászápor Straussra Botrányba fulladt Franz Jo­sef Straussnak, a nyugatné­met jobboldal kancellárjelölt­jének első választási szereplé­se Essenben és Kölnben. A CSU-elnök a községtanácsi választásokra készülő Észak- rajna—Veszt fólia. tartomány­ban főpróbának szánta fellé­pését a jövő októberi orszá­gos választásokat megelőző kapimányhoz. Hallgatóságából azonban ezrek tüntettek elle­ne, tojásokkal dobálták és kö­zel fél óráig lehetetlenné tet­ték. hogy elkezdje beszédét. Essenben a húszezres tö­megből mintegy másfélezrem hatalmas füttykoncerttel, sza­valókórussal és záptojásokkal fogadták a bajor politikust. Strauss és kíséreté esernyők­kel védekezett a tojászápor el­len. A magasra tartott plaká­tokon a tüntetők azt követel­ték, hogy a kancellárjelölt ne lépjen fel többé az NSZK északi részén. Strauss magá­ból kikelve hol “-náciknak-«, hol “vörös terroristáknak« és »baloldali bűnözőknek-« nevez­te a tüntetőket, akikkel szem­ben a legkeményebben kell eljárni. Az események pénteken késő este megismétlődtek a kölni sportcsarnokban, ahol a tiltakozók hangja , ugyancsak elnyomta az erősítők szavát. A rendőrségnek egyik helyen sem kellett közbeavatkoznia, a politikus, hívei és ellenfelei megelégedtek a parázs szó­párbajjal. rülétén éppen most és “vá­ratlanul« fedezték fel a szov­jet katonák jelenlétét. A kér­désre az amerikai sajtó adta meg a választ. A Washington Post kommentátora szerint a “kubai kérdést« felmelegítő akcióra Frank Churchnek és a SALT—II. megállapodás el­lenzőinek volt szüksége. A szenátornak ugyanis nehézsé­gei támadtak az újraválasztá­sa miatt. Ellenfelei a hagyo­mányosan konzervatív Idaho államban “a szovjetek előtti meghátrálással« vádolták, mert elvben elfogadta a SALT—II. szerződést. A meg­buktatás veszélyétől megret­tent Church a kubai ügy ki­robbantásával válaszolt szél­sőjobboldali bírálóinak. A tét tehát a SALT—II. ra­tifikálása. A megállapodás amerikai ellenfelei már ki­fogytak megalapozatlan érve­ikből is, amikor ölükbe hul­lott az újabb érv: a szovjetek kubai jelenlétével kell össze­kapcsolni a SALT ratifikálá­sát. A Pravda megállapítja: 17 éve működnek katonai ta­nácsadók Kubában. Létszá­muk és funkciójuk az utóbbi években nem változott. Alig­ha véletlen, hogy a washing­toni propaganda-gépezet ép­pen akkor lépett működésbe, amiíkor Havannában tanács­koztak az el nem kötelezett országok állam- és kormány­fői: s a “kubai kérdést« újabb eszközként igyekeznek fel­használni a SALT ratifikálá­sának halogatására. í Mikor ismeri el Wa- shington a PFSZ-t? A Palesztinái Felszabadítási Szervezet de facto elismerése Washington által már akkor is megtörtént, ha Carter el­nök az izraeli lobby nyomásá­ra kénytelen volt megválni Andrew Young ENSZ-képvi- selőtől, attól az embertől, aki­nek pedig a néger választók millióinak voksát köszönhette. Tekintsünk el most az em­lített esemény hátterének újbóli felidézésétől, marad­junk a puszta tényéknél. Ezek közül is mindenekelőtt azt kell az olvasó figyelmébe ajánlanunk, hogy Young és a PFSZ ENSZ-megfigyélőjének találkozóját megelőzte egy másik. Nevezetesen a bécsi amerikai nagykövet megbeszé­lése a PFSZ egyik magas rangú képviselőjével. Noha Khomeini a hatalom megvédésére szólított fel Khomeini ajatollah pénte­ken este közvetített televíziós beszédében arra szólította fel az iráni egyházi vezetőset, hogy ne engedjek ki kezükből azt a hatalmat, amelyet a feb­ruári forradalom idején vív­tak ki. Mint a TASZSZ szovjet hír­ügynökség jelenti, folytatód­nak azok a bírósági eljárások, amelyek során a megdöntött sah támogatóit az iráni nép ellen elkövetett bűntetteikért vonják felelősségre. Üjabbkét csendőrtisztet végeztek ki. mert részt vettek a sah re- zsimje ellen harcolók meg- kínzásában. 14 év után először Népfrontanácskozás Kínában Tizennégy év óta első íz­ben tartottak országos nép­front tanácskozást Kínában. Az augusztus 15. és szeptem­ber 3. között megrendezett ér­tekezleten 370 ember vett részt a népfront munkájával foglalkozó központi és tarto­mányi szerveik képviseletében. A kínai sajtóban szombaton hozták nyilvánosságra annak a beszédnek a szövegét, ame­lyet Ulanju„ a KKP KB po­litikai bizottságának tagja, a központi bizottság népfront osztályának igazgatója mon­dott, el az országos tanácsko­zás záróülésén. Ulanfu egyebek között kije­lentette: amikor a kínai párt- és állami vezetés a négy mo­dernizálást helyezte az egész társadalom tevékenységének középpontjába, alapvető vál­tozás következett be az osz­tályviszonyokban. Ez a válto­zás döntően meghatározza a népfront jellegét, feladatait és politikáját Mivel a kapita­lista osztály megszűnt Kíná­ban, nincs többé szükség a munkásosztály és a nemzeti burzsoázia szövetségére. Kína gazdái az új szakaszban a szocialista munkások, parasz­tok és értelmiségiek, valamint azok a hazafiak, akik támo­gatják a szocializmust. Ennek a minden eddiginél tá.gab- bam értelmezett népfrontnak döntő feladata, hogy a négy modernizálás valóra váltása érdekében mozgósítson min­den pozitív erőt, változtassa pozitívvá a kínai társadalom negatív tényezőit és egyesít­sen minden egvesíthetö erőt annak biztosítására, hogy az ezredfordulóra Kína hatalmas és korszerű országgá váljék. A választási hosszútávtuló magányossága El nem kötelezettek Megerősödött egység Az ellen drukkerek rosszul számítottak. A havannai ta­nácskozás végül is sikeresen befejeződött, nem következett be az, amit a nyugati főváro­sokban és Pekingben vártak: a 95 államot tömörítő el nem kötelezett mozgalom felbom­lása. A tanácskozást egyértel­műen sikeresnek nyilvánítot­ta Joszip Broz Tito jugoszláv elnök és Fidel Castro, aki a csúcs házigazdája volt, s az elkövetkező három évben a mozgalom szóvivője lesz. . Változatlan elvek A mozgalom egysége az el nem kötelezettség elvén . ala­pul. Ezt az elvet a Havanná­ban elfogadott záródokumen­tum is ismételten megerősí­tette, mint ahogy megerősítet­te az imperializmus-ellenes, gyarmatosítás-ellenes irány­vonalat is. Kudarcot vallottak teliát azok a törekvések, hogy valamiféle harmadik erőt ko­vácsoljanak a fejlődő orszá­gok ezen csoportjából a “Nyu­gat és a Kelet közötti egyenlő távolság« alapján. A rekord számú felszólalás természetesen tükrözte a tényt, hogy a magukat el nem köte­lezettnek valló államok között ellentétes irányzatú országok vannak. A szocialista Kuba és Vietnam ugyanúgy részt vesz a mozgalomban, mint Szaűd- Arábia és Argentína. Az olaj­ban gazdag arab államok mel­lett jelen vannak a “világ szegényházának« képviselői, azok az országok, ahol ma is sok millióan élnek az éhhalál küszöbén. Így érthető, hogy a gazdasági kérdések, az igaz­ságos világgazdasági rend megteremtése fontos helyet foglalt el a vitában, s helyet kapott a dokumentumban is. Azt azonban nem sikerült el­érniük az egyes államoknak, hogy a havannai csúcsot az “Észak—Dél« dialógus politi­kai hátországává tegyék. Az el nem kötelezettek isü mételten hitet tettek az erő- szakmentes világ, a leszerelés mellett, a békés egymás mel­lett élésen, a kölcsönös együtt­működésen és barátságon ala­puló globális rend mellett. Antümperiolista elkötelezettség Érthetően nagy figyelem összpontosult a csúcsértekez­let külpolitikai állásfoglalá­saira. Annál is inkább így volt ez, mivel sokái úgy tűnt, ezek az ellentétek megakadá­lyozhatják az állam- és kor­mányfők találkozóját. A mozgalom “jobbszámvő- hoz« tartozó országok egy cso­portja egyenesen arra készült, hogy Kubát a vádlottak pad­jára ültesse amiatt az inter­nacionalista segítségnyújtás miatt, amit a szocialista szi­getország nyújtott és nyújt ma is több haladó afrikai ál­lamnak és felszabadítási moz­galomnak. Hosszú hónapokig veszélyeztette az értekezlet sikerét az indokínai helyzet.’ Tény az, hogy számos, a moz-* galomhoz tartozó állam szó­ban még ma is a Pol Pót szét­vert népirtó kambodzsai rend­szerét ismeri el. Heng Samrin, a Kambodzsai Népköztársa- ság elnöke még nem foglal­hatta el az őt méltán megil­lető helyet a havannai ta­nácsteremben, de az állam- és kormányfők a kínai zsold- ban álló megbuktatott rezsim képviselőit sem engedték ma­guk közé. Végeredményben Kambodzsa .ügye továbbra is nyitva maradt. Bebizonyoso­dott: a Kína és a Nyugat tá­mogatását élvező bábrezsi­met ki lehet zárni egy fontos nemzetközi fórumról, megte­remtve a lehetőséget arra, hogy a kambodzsai nép való­di képviselői hamarosan átve­gyék az őket megillető he­lyet. Még az értekezlet előkészü­leti szakaszában több aráb ál­lam és a PFSZ felvetette Egyiptom kizárásának kérdé­sét. Érvelésük jogos alapja az volt, hogy Kairó a Camp Dlt- v J-i alkuval, a palesztin né­pet kisemmi7,ő különbékével kizárta magát az el nem köte­lezettek közösségéből. Nos, Egyiptom tagságát nem szün­tették meg, de a záródoku­mentum egyértelműen elítél­te Szadat kapituláns politiká­ja1:. megerősítette a mozgalom elkötelezettségét a palesztin nép jogai mellett. Támogatás A gyarmatosítás és, a fajöl« dözés végső felszámolása to« ‘vábbra is a mozgalom figyel­mének középpontjában volt. Havannában élesen elítélték az embertelen dél-afrikai apartheid-rendszert és név szerint azokat a tőkés hatal­makat, amelyek gazdasági, sőt katonai segítséget nyújta­nak Pretóriának. Az értekezz let megerősítette a zimbabwei felszabadító mozgalomnak nyújtott támogatást, s elítélte Muzorewa bábkormányzatát. Hasonló állásfoglalás született Namíbia ügyében is. A népek önrendelkezési jo­gának jegyében az el nem kötelezettek elítélték Marokkó politikáját Nyugat-Szahará- ban s arra szólították fel gz észak-afrikai monarchiát, hogy kezdjen tárgyalásokat a Polisario Fronttal. A havannai találkozót a résztvevők tekintélyes több­sége sikeresnek mondotta. A tagországok konszenzusa an- tiimperialista alapon jött lét­re. Ez a következetesség meg­nyilvánult minden alapvetően fontos kérdés megvitatásánál. A konferencia elnöke! Fidel Castro szavaival: “A mozga­lom egységesebb, határozot­tabb. erősebb és függetlenebb, mint valaha.« Miklós Gábor Építőipari Vállalat kaposvári munkahelyre 1 fölvesz felsőfokú szakvizsgával! és 5 évi szakmai gyakorlattal rendelkező dolgozót — szállítási csoportvezető: munkakörbe. A jelentkezéseket írásban kérik a 161627. számra, a hirdetőbe. (161627) Carter: — Mi lesz velem 7990-ban? (Az International Herald Tribune karikatúrája) A FONYŐDI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET üvegezési valamint víz-csatorna szerelési munkákat válla) a Balatom-parti területeken. Megrendelhető: Fonyód, Blaha Lujza u. 26. Telefon: FonVód 3« (161645)

Next

/
Thumbnails
Contents