Somogyi Néplap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

I

Nyolc méter ma&as «cff^oiiés*

A betonhenger elássa magát

Hatalmas csőrendszer húzódik Bélateleptől Kaposvár határáig Sok helyütt még láthatók részei a told nyitott sebein, sok helyütt már csak a gyengébben sarjadó gizgazok tudatják, hogy egy-két méterrel alattuk rejtőzik valami. A Kaposvár vízellátását szolgáló regionális vezeték sejtjei lassan összenőnek, s egy év múlr va zúgni kezdenek a gépek, lüktetni, dolgozni kezd minden — mintha élőlény születne.

A hajók most töltik föl a Balaton medrébe ásott nyolcszáz méteres árkot. A benne fekvő Irdatlan csöveket nemsokára már nem nézegethetik a halak, és néhány hónap múlva a »Fürödni tilos!« táblák is eltűnnek a környékről.

A parton betongyűrűk. Észrevétlenül, lassan a földbe süllyednek. Olyan súlyosak, hogy nem kell mást tenni, mint néha a markolóval kiszedni a körök belsejéből a földet A többi megy, mint a karikacsapás — a betonhenger elássa magát. Itt jut majd be a Balatonból kiszívott víz a rendszerbe.

■ Autóval megyünk a vasúti átjáróig. Alattunk valahol a cső is átbújik és a műút mellett visszakanyarodik, láthatatlanul elkísér. Szabó Tibor, a Délviép építésvezetője, mintha látná, úgy mondja:

— Itt jön ni! — Ha tehetné, talán még meg is simogatná az acélkolosszusokat.

Az Irodában lepedőnyi rajzokat terítenek szét. Ez a következő lépcső: 1 a víztisztító telep. Szinte áttekinthetetlenül bonyolult a vonalrengeteg.

— A halasi csipke kutyafüle ehhez képest — mondják. Ádárn István munkavezető

.még hozzáteszi:

— Gyönyörű munkát csinált a tervező, de iszonyú nehéz lesz fölépíteni. Négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre kell haladni; pontról pontra meg kell küzdeni a mindenütt föld alá bujtatott, rejtett mechanizmussal.

A ba-akk me'lett már szürkülnek a betonozott részek. Az emberek odaszólnak a né- zelődőknek:

— Megkezdtük! — És kihúzzák magukat.

A következő állomás a víztároló. Két betongyűrű. A belső körben és a külsőben is háromezer köbméter víz lesz. A belső már kész, a külsőt a napokban zsaluzták. A tárolómedence mellett két épület magasodik — ezeket a tanácsi építők rakják össze. Egy dél- viépes mondja, műharaggal:

— Majd megütött a guta, aiftikor fölvcnultak a Tanép emberei, és egy hét alatt több volt a munkájuk látszatja, mint a mi több hónapos hajtásunké.

Mélyépítősors. Dolgoznak, dolgoznak, azután egyszer csak eltűnik minden.

— Még teszünk is róla, hogy kisebb legyen a látványosság — mosolyog Papp Ferenc tőgépész. — Akkora állványer- dőt lehetne itt nézni, mint egy kátéd rális építkezésén. De gondolkoztunk egy kicsit Azután csináltunk egy »apró« állványt, és kerekeken gurítjuk oda, ahol éppen kell.

A gépház fölé újabb gerendát étnél a két daru. Nemsokára elkészül a váz. Majdnem ugyanolyan mélyen, mint amilyen magasra teszik a födémet, már minden kész, csak a gépek hiányoznak. Az úszómeden- cényi katlan egyik falából nyolc akkora cső szája ásít, hogy bemászhatna rajtuk egy ember.

Frank Dezső, a munkák szervezésének egyik felelőse, a rendszer jó ismerője magyarázza:

— Azért van ennyiféle vezeték, mert sokféle módon

juthat el a víz Kaposvárra. Közvetlenül is mehet a nyirá- di karsztvz, vagy a tisztított balatoni víz. Lehet csak a tárolóból nyomni, és lehet úgy is, hogy telik a tároló, de ugyanakkor megy is belőle... Csak néhány gombnyomás, és a megfelelő helyről kerül a víz a megyeszékhely felé vivő csőbe.

Robog az autó. Nemsokára Edd« határában vagyunk. Majdnem kilencven méterrel magasabbra kapaszkodott a vezeték — sok atmoszféra nyomás kell, hogy ide eljusson a víz. Az eddei tárolómedence már majdnem kész. Ez kisebb, mint a bélatelepi, de a kicsibe is könnyen beleszédül, aki nem vigyáz.

Űjabb zárak, újabb sokféle lehetőség. És innen már nem kell »segítség«: a kaposvári tároló negyven méterrel lejjebb van, a víz »csak úgy« odacsorog.

Csigabiga — mondanák a gye.rekek, ha megnéznék a Jutái út mellett épülő víztároló tervrajzát Őslényeknél is hatalamasabb csiga kellene ebbe a spirális betonmonstrumba.

Szelői László építésvezető

mondja:

— Száznegyven méter hoszA bélatelcp! külső gyűrű.

Észrevétlenül süllyed a henger.

szú, nyolc méter magas, húsz centi vastag a fal. Tükörsimára vakoljuk majd. Kívül érkezik a víz, és a »csiga«, közepén várják a városba vivő vezetékek. ötezer köbméter fér a tárolóba; naponta háromszor cserélődhet Idáig a szabad területen könnyű volt a dolgunk. De innen bevinni a vezetéket a városba... Naponta tízszer átgondolom, hogyan is lesz.

! A fejtek lassan összenőnek, jövőre elkezdenek zúgni a gépek. Mintha élőlény születne.

' Ma még száz ember bábáskodik a rendszer körül. Amikor működik, negyedannyían lesznek.

És hetvenezren kinyitjuk

otthon a vízcsapot

Lath ár Péter

Vietnam ünnepén

September másoaika független és demokratikus vietnami állam létrejöttének 34. évfordulója, e sokat szenvedett ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A kommunisták köré tömörült nemzeti egységfront a Viet Minh sok évi, kitartó japán- és frandaeále- nes felszabadító harcának eredményeként 1945. szeptember 2-án született meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Létrejötte egyúttal a gyarmatbirodalmak széthullásának nyitánya volt Délke- let-Ázsiában és az egész világon.

Vietnam újkori története, kis túlzással, napjaink világ- történelménél: nevezhető.

Kevés népet kónyszerített a történelem olyan kemény erőpróbára, mint a vietnamit Ho Si Minh nemzete — lélegzetvételnyi szünetektől elteiúntve — harminc esztendeje harcol. Helytállt a francia gyarmatosítók »piszkos háborújában« és az Egyesült Államok csaknem két évtizedes agresz- sziójával szemben, példátlan áldozatvállalás, lemondás árán a világ legerősebb imperialista hatalmát legyőzve kivívta hazájának szocialista alapokon megvalósuló újraegyesítését. Nemzedékek önfeláldozásával így lett a VDK-ból VSZK. azaz Vietnami Szocialista Köztársaság, vagy ahogyan a vietnamiak nevezik gyakorta önmagukat: a szocializmus előretolt délkelet-ázsiai bástyája.

Épp ez a regionális és világpolitikai jelentőségű változás lett a vietnami nép újabb megpróbáltatásának forrása. •

Vietnamban tegnap országszerte megemlékeztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 34. évfordulójáról, az ország nemzeti ünnepéről. A központi esemény a Hanoiban rendezett nagygyűlés volt. Az elnökségben foglaltak helyet a vietnami párt- és állami vezetők, élükön Le Duannal, a VKP KB főtitkárával.

A díszünnepség szónoka Le Thanh Nghi miniszterelnök- helyettes, a párt politikai biA szomszédos Kína »agyhatalmi törekvéseit látta veszélyeztetve az erős, egységes, ötvenmillióé Vietnamban. Peking hosszú, ideje lappangó Vietnam-ellenessége végül ie nyílt agresszióba torkollott, másképpen fogalmazva: Kína csatlakozott ahhoz a dicstelen sorhoz, amely a japán császári hódítóktól kezdve 3 francia gyarmatosítókon at az Egyesült Államokig, mind vereséget szenvedett Vietnam földjén.

Egyes nyugati lapok manapság tendenciózusan azt sugallják: Vietnam népe annyira hozzászokott a háborúhoz, hogy nem tud már nélküle élni. Igazságtalan, rosszhiszemű és félrevezető propaganda ez! A vietnamiak milliói — o világ többi népéhez hasonlóan, sőt jóval erőteljesebben — igénylik a békét, a nyugalmat. A háborúban felnőtt nemzedék azt akarja, hogy gyermekeinek bőséggel jusson rins, ne ismerjék a szegénységet ne kelljen félniük többé járványok pusztításától.

A vietnamiakban a béke- vágynál csak egy tulajdonság erősebb: ragaszkodásuk nehéz küzdelemben megszerzett függetlenségükhöz. Ezt csaknem három és fél évtized szakadatlan harca bízom vitte. Senki és semmi nem tudta őket megtörni, s aligha valószínű, hogy ez bárkinek Is sikerülne a jövőben.

Ehhez az elszánt küzdelemhez kíván sok sikert Vietnam nőnének hazánk, a haladó világ, amely ma épp oly szolidáris vete, mint tíz vagy huszonöt évvel ezelőtt.

zottságának tagja, megemlékezett a VDK kikiáltásának történelmi jelentőségéről, s arról a nagy történelmi szerepről, amelyet a vietnami forradalom legendás vezetője, Ho Si Minh játszott a vietnami nép győzelmében.

Megfogalmazva a VSZK békés külpolitikájának lényegét, a szónak aláhúzta: a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való szoros együttműködés a VKP következetes tartós politikája.

Pályaelhagyók és vándormadarak

Megyei helyzetkép

A hűvös időjárás is arra

figyelmeztetett a héten, hogy elmúlt a nyár, s nem egy esemény már az ősszel függött össze.

A megye pártszervei megkezdték a fölkészülést a párt jövő márciusában összeülő kongresszusára. Barcs város, a nagyatádi járás, valamint Kaposvár város pártbizottsága megtárgyalta és elfogadta a kongresszusi feladattervet. Ezék pontosan megfogalmazzák az előkészítés politikai és szervezeti teendőit.

A Kaposvári Városi Pártbizottság feladatterve figyelembe vette a megyeszékhelyre jellemző sajátosságokat A beszámoló, a vezetőségválasztó taggyűlések, a pártértekezletek eredményessége tartalmas és jól szervezett munkát követel a város pártszerveitől és -alapszervezeteitől. Mindenhol mérlegre teszik a XI. kongresszus határozatainak megvalósulását az V. ötéves terv idején megtett utat. Ez a számvetés módot ad arra hogy szó essen a tartalékokról, a jobb minőség, a hatékonyabb termelés, az anyaggal és az energiával való takarékosság, a munka jobb megszervezése érdekében tét' intézkedésekről, a kongresszusa és a felszabadulási műn- kaversenv eredményeiről.

Nagy és felelősségteljes feladat megoldása vár tehát a pártszervezetekre. Éppen ezért döntött úgy a városi pártbizottság. hogy a testüket, a munkab*zotteáí>ik tagjai, sa

aktívák minden útmutatást és

támogatást megadnak a vezetőségeknek. A feladattervet hamarosan megismerik a párttitkárok is, így összehangoltan kezdhetik meg minden szinten a kongresszusi felkészülést.

A Magyar Szolidaritási Bizottság az idén js meghirdette a hagyományos őszi akciósorozatot. Tegnap kezdődött és november 11-ig tart a szolidaritási gyűlések, rétegtalálkozók, rendezvények sorozata Somogybán szintén megkezdődött a felkészülés erre az eseményre. A jó előkészítésben részt vett a béke, barátsági és szolidaritási munka bizottság, megtárgyalták az elképzeléseket a városi és a nagyközségi népfronttitkárok is. A Hazafias Népfront megyei elnöksége ez után fogadta el a szolidaritási akciósorozat tervét.

Somogybán százöt gyűlést tartanak, ebből, hatvanegyet a lakóterületen. Fontos, hogy az előadók fölkészül-ten álljanak a kisebb és a nagyobb közösségek elé. A Hazafias Népfront megyei bizottsága dktí- vaülésen készítette föl az előadókat ezen a téren. E fórumon arra is lehetőség nyílt, hogy a résztvevőik választ kapjanak az őket érdeklő kérdésekre. A felkészülés befejeződött, a jövő héten egyik esemény a másikat követi, s ezeken a somogyi emberek is kifejezhetik internacionalista szolidaritásukat az imperializmus a gyarmati és újgyámut-i

ti elnyomás, a fajüldözés ellen, a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért küzdő népekkel. Bizonyos, hogy egyetértésüket fejezik ki a gyűlések résztvevői a Béke-világ- tanács felhívásával, amelyet most adtak ki a tömegpusztító fegyverek betiltására.

A nyár végét jelző egyik esemény, hogy pénteken, befejeződött az úttörők üdültetése Zánkán. A somogyi pajtások közül több mini négyszázan pihentek, tanultak, szórakoztak a zámkai gyermekvárosban az idén. Leg na- gyobb létszámban az úttörőtanács-titkárok, az úttörőgár- da-tagok, a honvédelmi versenyeken részt vevő pajtások jutottak el a Balaton északi partjára. A kiváló Úttörők országos táborában ötven somogyi fiú és lány volt, s bizonyára örök élményük marad az európai gyermektalálkozó résztvevőivel való együttszó- rakozás. Most majd minden úttörő beszámol az iskolában az élményeiről, s a csapat hasznára felhasználja mindazt, amit a gyermekvárosban tanult.

A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szőlőtermesztési bemutatót rendtlítt Pécsen, s ezen a somogyiak is képviseltették magukat. Különösen nagy érdeklődést vá’- tottak ki a mo6t ajánlott új borszőlőfajták, s az Idei szüretre vonatkozó hasznos tanácsok. '

!*fas Gém

Sokasodó kérdőjeleinkkel Balogh Lászlót, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjét kerestük föL Hosszú

évek óta foglalkozik a témával, úgy is, mint a megyei munkaerőmozgásért felelős egyik ember.

— Somogybán még mindig tapasztalható erőteljes munkaerőmozgás — mondja Balogh László. — Bár ez a mozgás az utóbbi években csen- desülni látszik. 1977-ben például 39 ezren léptek ki a somogyi vállalatoktól, ez a foglalkoztatottaknak 32 százaléka volt

— Tekintélyes hányad.

— Igen. De ebből 17 ezer kilépés indokolt volt Lejárt a szerződés, sok kereskedő elszegődött nyárra a Balatonhoz, mások gyes-re mentek vagy nyugdíjba. Számításaink szerint a 39 ezer kilépőnek mindössze 18 százaléka hagyta el vállalatát indokolatlanul 1971-ben a kilépőknek legalább a fele ment el elfogadható indok nélkül.

— Minek köszönhető a ked vező változás?

— Legfőképpen annak, hogy a megyében megvalósult teljes foglalkoztatottság, és nincsenek jelentős létszámbővítést igénylő üzemek. Korábban a VBKM villamossági gyára például szinte egyszerre ezernél is több embert kívánt. A mostanában induló Csepel munkaerőigénye ennek csak a negyede. Jellemző, hogy a tervidőszakban mindössze 500—600-zal nő a megyében az Ipari létszám. A negyedik ötéves tervidőszakban 5—6 ezerrel nőtt

— Munkaerőmozgás mégis van és nem is jelentéktelen arányú ? Miért maradhatott meg ez?

— Vizsgálataink szerint a megyében állandósult a munkásgárda, és ennek számos társadalompolitikai következménye vast. U& például i

erőteljesen csökkent a pénz szerepe a munkahelyek megítélésében. Vagyis: nem feltétlenül vonzók azok a vállalatok, amelyek nagy pénzt ígérnek. Egész sor embert kérdeztünk meg, s ugyanezt tették a vállalatok is a kilépés okait kutatva. Az emberek nem egészen negyede ment csak el a magasabb jövedelem reményében. Szükségleteik ma már összetettebbek.

Például sokan mentek el azért — vállalva a rosszabb szociális körülményeket, a kisebb keresetet is —, hogy a családhoz, a lakóházhoz közelebb kerüljenek. A másik, még nehezebben körvonalazható, mégis határozottan erősödő ok: a munkahelyi körülmények. Itt a megkérdezettek zöme a bánásmódra, az emberibb hangra gondolt. A vállalatvezetőknek, középvezetőknek' — véleményem szerint — sokkal több gondot kell éné fordítaniuk, összességében: van ma is munkaerőmozgás Somogybán, de ennek zöme természetes, mindennapi. A megyében ott nő a létszám, ahol népgazdasági érdekből a legkívánatosabb. A SÁÉV például már a munkaerő minőségi összetételének javítását várja a munkaerőmozgástól, a KGM-vállalatok- tól pedig szinte senki sem megy el.

— Gyakori az országban a pályaelhagyás, nehezen gyökereznek meg a fiatalok új munkahelyükön. Miért? Hogyan látja ezt a megyei mimika ügyi osztályvezető?

— Pár éve sokkal rosszabb volt a helyzet Akadt vállalat, ahonnan a végzett ifjúmunkások 80 százaléka, sőt még nagyobb hányada is elment. Ez kényszerítette e termelő szervezeteket hogy minden eszközzel segítsék a fiatalok beilleszkedését.

— £s vannak hathatós eszközeik?

— Legfontosabb törekvésük: távlatot mutatni a fiatal, még iskolás szakmunkástanulóknak. Ezért gyakran szerveznek találkozókat Ifjúmunkásokkal, akik beszámolnak vállalati mindennapjaikról, sikereikről. Egy-két éve fölismerték vállalataink, hogy a munkakönyv igen nagy dolog egy ifjú ember életében. Azóta megszervezik az ünnepélyes munkakönyvátadást. Gyakran kötnek társadalmi tanulmányi ösztöndíjat is, hogy ezzel még szorosabbra vonják a kapcsolatot. Javultak a szakmunkásképző iskolákban a képzés körülményei, s ma a vállalat és az iskola erősödő kapcsolatának lehetünk tanúi,

— Ezek valóban igen fontos lépések. De hol tartunk a legfontosabbal? Milyen munkahelyi légkör fogadja a vállalatokhoz érkező fiatalokat?

— E kérdésnek ez az Achil- les-sarka. Egy jó, a gyerekek nyelvén értő szakoktató, aki nemcsak korhol, hanem dicsér is. Nem minden vállalatnál van ilyen. Gyakran inasként kezelik a fiatalokat: sörért, borért küldözgetik. Sajnos nem a legépületesebb dolgokat látja, tanulja a fiatalember az ilyen munkacsoportoknál, pedig majdani munkaerkölcsei ebben a legfogékonyabb időszakban alakúi ki. A vállalatnak hallatlanul nagy a felelőssége ebben.

— Megfelelőnek tartja-e a jelenlegi pályaorientáció rendszerét? (Elmesélem Endre esetét.)

— A rendszert igen, bár még jócskám van rajta javítanivaló. Sok minden dőlhet el itt, de még több később, a vállalati gyakorlatban.

Csupor Tibor