Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-10 / 186. szám
Híres vagy hírhedt? „PuBóverpiac” Siófokon Kedden és pénteken á siófoki híres — vagy hírhedt? — pulóverpiac napjain, reggel nyolckor már elárasztja a tömeg a Szeles zárd felé vezető utat Autók »dugóban-« (tülkölés, káromkodás), gyalogosok manővereznek a kocsik iközött és a szántóföldeken, földhányásokon. »Hegyek-' .völgyek« között vonul az elszánt menet Magyar szót alig hallani. A pulóverpiac leghűségesebb látogatói, vásárlói az NDK-beli üdülők. E két napon reggeltől körülbelül délután háromig szinte a város minden pontján »megérzi« a közlekedő ember a piac hatását Lamperth Györggyel, a siófoki csarnok- és piacigazgató- iság vezetőjével gyalog vágtunk neki az útnak: sikerült is megelőznünk az autósokat, s meglehetősen gyorsan meg- • közelítettük a keleti bazárok I atmoszféráját idétő elárusító- helyet ahol ezen a napon legalább 40 ezer ember fordult meg. A bejáratnál körül- oelül egy méter széles ajtón »küzdi« át magát a vásárló, aki többnyire nem is vásárol, fusak nézelődik, ruhát, puló- ‘vert nadrágot próbál, megta- pintja a szőrmét kucsmát illeszt a fejére, végül vesz egy fél dinnyét a Zöldért árusaitól, s jóízűen megeszi valamelyik bokor tövében. A kereskedők már kora reggel fölverték sátrukat. — összesen 230 úgynevezett bérletes kereskedő és iparos árul itt (ők csekken fizetik be a bérleti díjat), s körülbelül ötven »napidíjas« érkezik minden alkalommal a piacra. Tőlük itt kasszáljuk be a helypénzt. Négyzetméterenként 25 forintot fizetnek, a használt cikkeket árusítók pedig 6 forintot Május elseje óta 1 millió 150 ezer forint bérleti díjat, s mintegy 40 ezer forint helypénzt szedtünk be. A szezon végéig több mint másfél millió bevétel várható. A legtöbb kereskedő »bérletes«, évek óta visszajár a siófoki pulóverpiacra. Bóna Ist- vánné például Nagytarcsáról érkezett, s németül, oroszul kínálja portékáját — Sok a néző, kevés a vevő — mondja, s ezzel a véleménnyel a szomszéd stand rövidárusa, a budapesti Vigh Imre is egyetért. — Kevés az NDK-beli üdülők pénze — mondja sajnálkozó arckifejezéssel —, tavaly sokká) jobban ment az üzlet — Van valami áru, ami az idén különösen keresett? — Slágerre gondol? Nincs. Az idén nincs sláger. A pulóvert immel-ámmal veszik. Inkább a nadrágok, s főként a kord bársony nadrágok iránt érdeklődnek. A műbőr dzsekiket a csehszlovákok keresik. Moksony József használt- cikk-kereskedő Füredről érkezett. Amióta a pulóverpiac megnyílt minden nyáron fölveri itt a sátrát. — Négy évve! ezelőtt én Tv-jegy^t Az óriásesecsemö A képernyő nem biztosíthatja az eredeti színházi élményt, a televízió közvetítő funkciója azonban e műfajban Abis lu, felbecsülhetetlen értékű, így volt ez most is, amikor Déry Tibor Az óriáscsecsemő 3, című egyfelvoná6os abszurd- ját nézhettük végig felvételről. A képernyő — mivel a színen egyidejű történések zajlanak, nem adhatta vissza az eredeti előadás minden mozzanatát, viszont önmagában pozitívum, hogy sokakat megismertetett a művel. Déry 1926-ban írta ezt a drámáját; ezt az évet Párizs és Perugia között osztotta meg, anyagi csődben, dé alkotói szempontból termékenyen. Magyar színpadon először amatőrök előadásában szólalt meg a mű Szegeden 1988-ban, Paál István rendezésében. 1978-ban viszont egy végzős főiskolás rendező, Szikom János állította színre Pécsen. Ez utóbbit láthattuk szerdán este a 2. műsorban. Olvasva Ss — körülbelül másfél évtizede jelent meg az Üj írásban — hatást gyakorolt groteszk humorával, végletességével az emberre Déry abszurdja. (Könyv alakban 1967-ben jelent meg más drámáival együtt.) Sajnos a nagy felismerésig, hogy a magyar irodalomban is fellelhető — ráadásul megelőzve a folyton citált külföldi példákat — ez az irányzat, talán csak most, e színházi közvetítés ka picsán jutnak el sokan. S az is bizonyos, hogy Az óriáscsecsemő az abszurdon belüli konkrétságával értékben is messze megelőzi a többet játszott, sznobériából jelentősebbnek föltüntetett külföldi műveket, anélkül, hogy azokat lebecsülnénk. Ráadásul ehhez a darabhoz közünk van; nem gyökerezik más kultúrában, hagyományban. Bori Imre nem véletlenül nevezte Az ember tragédiája dadaista változatának. Ugyanakkor kapcsolódik Déry Tibor külhoni élményeihez is, így a párizsi bolti kisegítői munka kiszolgáltatottság érzetéhez. A megszülető rögtön árucikké válik a ka- ^ pitalista társadalmi viszonyok , között. Az ember életét | ugyanis nem más, mint az | »eleve elrendelés«, azaz jelen I esetben a társadalmi forma! határozza meg Óriáscsecsemőnk predesztináció terhelte sorsa groteszk módon, de emlékeztet ama Fiú útjára is. aki messiásként érkezett. Szi- kora János rendezése hangsúlyozza is ezt a záróképpel, mely fölerősiti Nikodemos vásári kikiáltói szövegét az ember újrateremtődéséről, el- pusztíthata Hanságéról. A redező nagyszerű szimultán játékká szervezte a művet, a szürreáliák világába emelve evvel. Olyan színészek voltak a segítségére, mint Pogány György, Dávid Kiss Ferenc, Faludy László, ifj. Kömíves Sándor, N. Szabó Sándor, Németh Nóra, Györgyfalvay Péter, Kovács Dénes. L. L. voltaim a huszonkettedik kereskedő, aki a piacon helyet kapott A piacon tapasztalt kezdetleges, mostoha körülményekről beszélgetünk. Nincs elég parkolóhely, szegényes színvonalúak a szociális helyiségek (a gyorsfejlesztési programra szánt költségből létesített konténer WC talán a szezon végére (!) használható lesz); elképzelni sem jó, milyen következményekkel járna, ha netán tűz ütne ki a piacon, vagy sürgős orvosi ellátásra szorulna valaki... '— Mi, régi kereskedők szívesen végeznénk társadalmi munkát csak meg kellene szerveznie valakinek. Sokat tudnánk mi tenni, higgye el — mondja Moksony József. A Sió Tsz vállalta a piaci nép ellátását. — Lehet valamit enni? — kérdezem az eladót délben. — Tíz órára elfogyott a kolbász — mondja. — Csak hetven kilót kaptam .,. — Hurka, pecsenye? — Talán majd pénteken. Ma a maszek halsütő sem érkezett meg. Jő, hogy van elég gyümölcs. Dinnyehéj hegyek lepik el a piac környékét Minden második ember kézében nagy szelet görögdinnye piros! ik. Könyvet, térképet is árulnak a piacon. Ez örvendetes újdonság. — Ma négy és fél ezer forint forgalmam volt —mondja Papp Lajosné. az Állami Könyvterjesztő Vállalat eladója. — Különösen a térképiek kelendők, de Jókai és Móricz német nyelvre fordított művei is. Valutabeváltó dolgozik a helyszínen. Egy-egy piaci napon mintegy 150 ezer forint értékű külföldi pénzt váltanak itt be. Ennek 10 százaléka nyugati, a többi szocialista ország pénzé. A kijáratnál Unger György- gyel, a helypénz-szedővel találkoztunk. — Több mint ötezer a mai bevétel — mondja elégedetten. Iía már kell, hogy »keleti zsibvásár« színesítse a Bala- ton-part forgalmát, és ha tisztes bevételt jelent is ez a vásári forgalom, akkor éppen ideje volna, hogy megteremtsék Siófokon a közlekedés, a parkolás feltételeit, és gondoskodjanak a tömeg ellátásáról, az egészségügyi követelmények teljesítéséről. Jó néhány éve joggal vár erre a közlekedni vágyó, és közlekedni kényszerülő helyi lakosság. Sz. A. Tizenéves horgászok és idegen- vezetők Alapvetően különbözhet két kisgyermek nyara. Az áhított vakációt el lehet tölteni színes élményekkel, változatos játékokkal és látnivalókkal gazdagodva. De eltelhet az a két hónap szürkén, a kánikulában izzó betontömbök között céltalanul csatangolva is. A művelődési intézmények évek óta igyekeznek megtalálni azokat a formákat, melyek a legtöbb kisiskolást csábítják, s élénkítik,-gazdagítják képzeletét. Somogybán is erre törekednek. Végigtekintve a sokrétű programokon, választékban nincs hiány. Filmvetítéseket, kirándulásokat, sportvetélkedőket és még számos más rendezvényt tartalmazott az »étlap«. Kérdés azonban: kik vettek részt ezeken? Több éves tapasztalat, hogy például az ifjúsági és úttörő művelődési ház szokásos (programjai — bár népesek — nem mozgatnak meg népes gyerekseregeket. Olyan rendezvényekre van szükség, amelyek lávtányosak, maradandó élményt nyújtanak. Ott volt például a júniusi igali vasárnap. A népművészet jegyében Igazi vásári hangulatot sikerült teremteni. Táncosok, bábosok, zenekarok, szólisták, modellezők, ripor- terőreok nyüzsgése, szereplése kínált hatásában rendkívül összetett és mégis diffe- | renciált szórakozást. Az ilyen — ha nem is mindenképpen folklórjellegű — rendezvények sorára a jövőben is nagy szükség volna. A gyermekek élményszerű szórakozását nemcsak jó szervezéssel lehet megteremteni, hanem mindenekelőtt kiváló ötletekkel. Bohóciskola a Balatonnál, »fifikás« vetélkedők — Kis idegenvezető kerestetik!, Búvárvetélkedő — hangolják igazi jó kedvre a gyerekeket, s lopóznak az élmények a tudat mélyrétegeibe. Ilyen kiváló ötlet volt a kaposvári báb- és sárkánykészítés, valamint a horgászverseny a töröcskei tavon. (Bár lehetett volna horgásziskolát is szervezni!) Tartalmas volt az Állami Bábszínház balatoni előadó- kőrútja. Évek óta hiányzik viszont egy-egy színházi gyerekelőadás, mint nagyszerű nyári élmény. Szombaton megkezdődnek a harmadik alkalommal megrendezett Dráva menti nap>ok. Vértes Györgytől, a barcsi művelődési központ igazgatójától kaptuk a tájékoztatást, hogy 11- én este délszláv bállal nyitják meg az ünnepi eseményt A Boróka étteremben a mohácsi együttes és a Suhopoljei KUD Matije Gubec együttes zenekara muzsikál majd. Vasárnap a strand szabadtéri színpadán — esős időben a művelődési központban — a mohácsi Bartók Béla művelődési központ délszláv együttesének műsorában gyönyörködhetnek a nézők. Boglárlellén, pontosabban a bogiári kápolnadombon a hét utolsó két napján újra műsorra tűzik Paul Foster— John Braden zenés western- jét, a Sylver Queen Saloon-t. A Lengyel Pál rendezte előadásban többek között K,ls-, honti Ildikónak, Csákányi Eszternek, Lukáts Andornak tapsolhat a közönség. Ugyancsak boglárlellei eseményről tudósított bennünket Soós Béla a Budapest Északnyugati Kutyakiképző Iskola boglár- lellei részlegének megbízásából. Eszerint a leilei sportpálya szombaton délelőtt 10 órától érdeklődésre számot tartó esemény színhelye lesz: Kutya-show címmel zajlik majd bemutató. S ezen a »válogatott kutyák« is részt vesznek majd idomítóikkal. Az a csapat, amely nemsokára a Dániában megrendezendő Európa-bajnokságon indul ... Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központba a hét végén két rendezvény is vonzza az érdeklődőket. Szombaton este 20 árakor magyar folklórestet tart a Balaton Táncegyüttes. Minden A boglárlellei művelődési házban rendezett id. Iiapoli Antal emlékkiállít ás anyagából. 27. András majdnem túlszaladt a házon. A kiskapuról Ismerte meg; a szemöl dökfala felett a korhadó, elvetemedett zsindelyt teljesen belepte a vékony, ke- sérüzöld moha. Nem is vette pedig észre, hogy ezt ő valamikor megjegyezte volna; hiszen este már sötéttel jött, reggel elmentében meg talán nem is nézett vissza; s ilyen moha lehet akármelyik ház kapuján. Ez most mégis olyan ismerős volt; megtorpant, visszalépett. Azért még tétován nyomta le a fekete kilincset, nyitotta az ajtót, s csak akkor tárta tovább bátrabban, amikor a kutyát is megpillantotta. Az most is ott őrködött az eperfa alatt, feszülő lánccal, épp>en a kapura figyelve, mozdulatlanul. Benyitott hát, belépett az udvarra. A kicsi Aranka kint állt a tornáclépcsőrii. A kutya odafordította a fejét, * a kislány csak intett neki szótlanul, hogy maradjon csendben. András önkéntelenül halkra forgta a lépteit, szinte osonva ért el a tornácig. Aranka az ajkát* telte az ujját, és eilépett előle; vagy lehet, hogy inkább csak azért lép>ett arrébb, hogy ő maga hatjsa ki a verőceajtót, hogy egy csep- p>et se nyikorogjon, mert ő tudta, hogyan kell hozzányúlni. A kutya engedelmes mozdulatlansága, a kislány aggódó figyelme, saját osonó, nesztelen léptei — mindez olyan furcsán és meghatóan ismerőssé, otthonossá tette ezt az idegen házat. A faoszlopos, keskeny tornác is ismerősnek tetszett; a falusi mester valaha faragta oszlopai megszürkültek, bámulták, feketedtek; hasadékok szikkadtak, repedtek beléjük; ki tudja: ezek az oszlopok tartották-e . még a tornác feletti öreg zsúpot, vagy csak az igézet, hajdan volt emberek akarata, mely némi vályoból, sárból, fából nemzedékek számára otthont teremtett. A tornác is csak tapasztott volt, nem téglával kirakott, s egyik felől, ahol nem jártak, száradt a borsószalma. Még azt is észrevette, hogy a bprsószalmát reggel óta arrább kotorták, talán azért, hogy valaki gondtalanul, lépve meg ne zizzentse. S elképzelte, hogy nem is arrább kotorták, hanem ez a csendet mellett, aki még mindig mozdulatlanul tartotta a verőceajtót, megérintette a karját. Talán hívta volna magával; de a kiesd Aranka nem ment, nem akart' innen elmenni, konokul csak állt, és fogta az ajtót. Az asszony, az anya, aki ezeket a lányokat is a világra hozta, aki megélte a háború szenvedéseit, aki tegnap is még férfi munkát végzett a cséplőgépnél, ez az asszony is kötelezőnek tartotta önmagára nézve is a szülés szertartását és áhítatát. Leguggolt a tűzhely elé, rozsét dobott a parázsra, minden bizonnyal feleslegesen, hiszen ott sustor- gott ki a gőze a felrakott fazekak fedője alól; nyilvánvaló, hogy nemigen lesz szükség ilyen rengeteg vízre. A parázson felropogott a rőzse, pattogott, mintha a tűz örömmel üdvözölné a • friss ropogtatnivalót. Az asszony arca megfürdött a piros láng fényében, s csak most látszott, hogy az ő fakó kendője is, mellyel a fejét bekötötte, valamikor piros lehetett. András elképzelte ezt a megviselt arcot pirosbabos kendőben, első hetes menyecskekorában, meg első viselős korában, amikor a nagyobbik lányát hordta. Vagy talán előbb még egy fiút is szült? Lehet. S lehet, hogy az is odavan valahol. Mit lehet azt tudni, hogy hány éves egy ilyen asz- szony, a megviselt kendője mögött? (Folytatjuk) bizonnyal nagy sikerrel, hiszen a siófoki táncszínház rendezvényeinek is kimagaslóan sok a látogatója. Ugyancsak számon tartott esemény az immár hagyományos Művészet a Művészetben kiállítás, mely a reprezentatív, szép folyóirat egy évfolyamát érzékelteti az eredeti képző- művészeti alkotások segítségévek Az Országos Rendező Irc~ da programjában szombatra a Halló, itt Balaton! című műsorát hirdette meg Fonyódon, neves énekesek, humoristák felléptével. A közönség Sáro- si Katit, Izsmán Neüyt, Bon- tovics Katit, Payer Andrást, Mikes Györgyöt és Somogyi Pált, illetve az Apostol együttest látja-hallja. Lesznek olyan fiatalok, akik szombaton Keszthelyre utaznak majd Omega-koncertet hallgatni. Balatonföldváron viszont Koncz /Zsuzsáért és a Korona együttesért válthatnak majd jegyet 11-én. I S most lássuk, mit ígérnek a kaposvári mozik! A Vörös Csillag műsorán két film is szerepel. A korai előadásokon Szomjas György Rosszemberek című betyártörténete szerepel, western-modor- ban. A főbb szerepeket Dzso- ko Roszics, Kiss Mari, Dör- ner György és Derzsi János alakítják. Az esti előadáson Ettore Scola világhírű ' filmjét, a Csúfak és gonoszakat vetítik Nino Manfredivel a főszerepben. A rendező minden szépítés nélkül enged betekintést a nagyváros peremén lévő nyomortanyák egyikébe. Scola szerint nem ezek az emberek felelősek sorsukért, hanem a társadalom, mely hagyja, hogy emberek százezrei így éljenek. Mentsd meg Zapatát! szólít föl a Szabad Ifjúság műsorán szerepl ő NDK-kaland- film címe. A mű különösen a fiatalabb korosztálynak szerez majd kellemes két órát. Az esti két előadáson a Sógorok, sógornők című színes francia filmet vetítik. A Latinca moziban egy csehszlovák krimi szerepek a Suttogó fanlom A Rákóczi mozi kínálata vasárnapra A holnap lovasai A Krénusz kertmoziban a Fantozzi című olasz vígjáték kockái peregnek, míg a Bartók kertmoziban A fekete farkasok üvöltése borsództatja a hátakat. A televízió hét végi műsorából két filmre hívjuk föl a figyelmet. Az egyiket szombat este 20 órakor sugározzák az 1. műsorban. John Ford immár klasszikus westernjét, az 1939-ben forgatott Hatosfogatot láthatjuk. Egyik főszerepét a nemrég elhunyt John Wayne alakítja. Vasárnap 20 óra 05 perckor a Henry James regényéből készült angol tévéfilmet. A közben- iárókat sugározzák. • . iCUVULjl LdJUlU Á Dráva mentén muzsika parancsoló kislány guggolt oda le, s rakta arrább száian- kint, óvatosan. Ó, hát ezért van mo6t ez a csend, az egész falut, egész világot betöltő csend, mert ez a kislány mindenre ráparancsolta. Nem akarta másképpen érteni, másképpen magyarázni a csendet. Óvatosan megsimogatta a kicsi Aranka haját; óvatosan, mintha csak attól félne, hogy megzizzen, mint a borsószalma. Anya és nagyobbik lánya tettek-vettek valamit a tűzhelynél; vagy csak úgy csináltak, mintha tették-vettek volna, hiszen a fő dolguk egyelőre nekik is inkább csak az lehetett, hogy csendben maradjanak. Suttogva köszönt nekik.-Ugyanúgy suttogva vagy még inkább csak bólintva fogadták. S most ő is meghallotta a szobaajtón túli nyöszörgést ... Ez a hang egyszerre belemarkolt, s ki kellett nyitnia a száján, hogy úgy vegyél lélegzetet. Leültették egy székre. Talán mutatták, talán mondták, hogy arra székre kell ülnie, de egyszer ott ült a széken. Dermedten ült, és viszolyogva az élménytől, hogy hallania kell a szülő nő fájdalmas nyöszörgését. Nem, ez a hang nem Aranka hangja volt most hanem talán valami minden más nőével közös hang, a vajúdó asz- szonyok nyöszörgésének közös hangja. A kislány, ez a nagyobbik, sápadtan felállt, kiment; ahogy elment a kicsi Aranka Molnár Zoltán
