Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

Diákok a konzervgyárban Szeretnének minden munkát kipróbálni A készá rurak tóm á 1 aligha található kellemesebb munka­hely ezekben a napokban a nagyatádi konzervgyárban. A hűvös, félhomályos helyiség­ben szinte alig érzékelni, hogy odakint harminc fok fölötti a hőmérséklet. A védőitalnak szánt szódavíz azért itt is megtalálható. Egy vízzel feltöltött öreg fahordóban áll a szódásbaHon. Körülötte egy csapat fiatal; egymás kezéből kapkodják ki a meggyszörppel ízesített hi­deg, savanykás üdítő italt. Ká­nikulában ez a jobb. Van, aki nem tud betelni élvezetével, és közben még egy jókora őszibarackot is majszol. — Nem féltek, hogy meg­eszitek a hasznot? — Megengedték — világo­sít föl a legelevenebb gyerek. — Csak azt kötötték ki, hogy annyit hozzunk eL, amennyit megeszünk. Elpocsékolni nem szabad. — Igen, mert eleinte elő­fordult, hogy minden gyerek fölborított egy üveg befőttet, aztán a felét otthagyta — mondja Somosi József műve­zető. — Egyébként is hamar eltelnek tőle. Nem kell állan­dóan fütyörészniük. Körülbelül ötven diák dol­gozik jelenleg a konzervgyár­ban; közülük tizenhét itt, a készáruraktárban. Sokkal töb­bet 'tudnának foglalkoztatni, de az idén a zöldborsó alapo­san "■betartott-« a munkára je­lentkező diákoknak. A gyenge termés miatt még a felnőttek­nek sem tudnak folyamatosan munkát adni, ezért a felvétel­re jelentkező gimnazisták, szakközépiskolások egy részét kénytelenek voltak elutasítani. Mert sem a gyárnak nem lett volna jó, sem pedagógiai szem­pontból nem helyes, ha mun­Kutatók összefogása A káros baktériumok gom­bák és a vírusok elleni véde­kezést, új gyógyszerek kidol­gozását hazáinkban mintegy 30 kutatóhely vegyészei, biológu­sai végzik. A sokrétű munkát a Magyar Tudományos Aka­démia központi kémiai kutató intézete hangolja össze, ily módon, a korábbi párhuza­mosságok megszűntek, kon­centráltabbá válik a kutatás. Az új gyógyszerek gyártá­sát gyakran 8—10 évi kémiai kutatás, biológiai, farmakoló­giái vizsgálat előzi meg. A többezer vizsgálat nemcsak a speciális felkészültségű szak­emberek közös munkáját, de bonyolult, drága műszerek egész sorát is igényli. Ezért is van szükség az intézetek közötti együttműködésre. ka nélkül lézengenek a fiata­lok a gyárudvaron. Most viszont égetően szük­ség van minden munkáskézre. A gyár vezetői egyöntetűen vallják: a diákok felnőttként helytállnak minden poszton. — Jelenleg a zöldbab cím­kézését, csomagolását végzik — mondja a művezető. — A felnőtték segítségét természe­tesen nem nélkülözhetik, hi­szen például a harminckilós kartonokat gyerek nem emel­getheti. Aztán irányítani, szer­vezni kell a munkájúkat, mert mindent szeretnének ki­próbálni. Amelyiket üvegra­kással bíztam meg, az cím­kézni akar, aki éppen címké­zik, az a csomagolókhoz vá­gyik. Végül persze mindenki talál kedvére való feladatot. A diákok között vannak, akik már szinte "törzsgárda- tagnak« számítanak, mint pél­dául Fülöp Lajos és Futsz Je­nő. Ök tavaly is itt voltak, a keresetük akkor csaknem el­érte a háromezer forintot. Az idén is legalább ennyire számí­tanak; egyikük ruházkodásra, a másik a motorkerékpárjára akarja költeni a pénzt. Mindketten túl vannak a kötelező szakmai gyakorlaton és a nyári táborozáson. Ügy gondolták, a vakáció utolsó heteit felnőtthöz illő, kemény fizikai munkával tölthetik el a leghasznosabban. — Találkozunk-e még a gyárban? — Igen, jövőre megint itt leszünk — felelik határozót­KISZ-titkár a pult mögött Sokoldalú, tehetséges, ud­varias kereskedő a fiatal Si­pos Mária a Sió Áruházban. Fehér köpenyben mindig ott láthatjuk az ABC-csztályon, ahol a legtöbben vannak. Mostanában van olyan nap, hogy 35—10 ezer vásárló megfordul náluk, s akad né­hány ezer, aki csak nézelőd­ni tér be. Marika, ha kell, a pénztár­géphez ül, kiszolgál a hagyo­mányos részlegeknél, szalámit szeletel, vagy ha tanácstalan vásárlót talál, megmutatja, hol van az általa keresett árucikk. Nemcsak érti, hanem szereti is a szakmáját. — Amikor öt esztendeje ta­nulni kezdett nálunk, nyom­ban megáliapitottam róla, hogy jó kereskedő lesz. Negy­ven esztendő alatt több mint 200 tanulót neveltem. Igaz, nálunk vannak tanulófelelő­sök, de azért én is foglalkoz­tam velük. Az ilyen nagy nyári vevőrohamokat csak olyan kereskedőkkel tudjuk állni, akik valóban élethiva­tásuknak választották e szak­mát — mondja Seres János, az ABC-osztály vezetője. Egy-egy forgalmasabb na­pon 1—1,2 millió értékű árut visznek el az osztályról. Többször megürülnek a gon­dolák, a pultok, gyorsan pó- 9»(ni kell az élelmiszereket. Nem könnyű feladat a ve­vőkkel zsúfolt, most már eléggé szűk területen kihor­dani a raktárból azt, ami hi­ányzik. — Gyerekkoromban, az ádándi lakásunkon ismertem meg a kereskedőszakmát, s elhatároztam, hogy ezt vá­lasztom. Volt a közelünkben egy ruházati bolt, gyakran betértem, láttam, hallottam az eladókat beszélni, s így kaptam kedvet. Igaz, hogy hely hiányában nem a ruhá­zati, hanem az élelmiszervo- nalra kerültem. Két éve dol­gozom kereskedősegédként, így állíthatom, nem bántam meg, hogy ezt a hivatást vá­lasztottam. Szereti a szakmáját, az embereket, szeret a közösség érdekeiért tevékenykedni. Társai ezért választották az áruház KISZ-titkárává. A két műszak és az, hogy a fia­talok egy része vidéken lakik nehezíti összefogásukat. Mégis sok szép eredményt értek mái­éi. Társadalmi munkában se­gítettek a szövetkezet egyik üzletének a bontásában, részt vettek a város szépítésébe Rendszeres volt a politikai oktatás az ifjúsági szervezet­ben, és gyakori a klubdélután, amikor az áruházban és a szövetkezet más területén dol­gozó fiatalok találkoznak. Most arra készülnek, hogy a bővítés miatt ideiglenesen a város különböző pontjaira te­leleptük az áruház osztálya,!. Ebben is minden segítséget megadnak. Nemrégen nagy jelentőségű esemény történt Sipos Mária életében. A pártszervezet tag­gyűlésére hívták, s a szövet- kőzet kommunistái úgy ha­tároztak, soraikba fogadják. — Kezdettől figyelemmel kísértük tevékenységét. Mun­kája, magatartása, politixai érdeklődése alapján került ő is azok közé. akikkel gyara­pítani kívánjuk az áruházban dolgozó kommunisták számát — mondja Dömötör István. az áfész párttitkára, a Sió Áruház igazgatója. Társai — akikkel az Ifjúság szocialista brigádban dolgo­zik —, a felvételében döntő kommunisták, s a vevők is tapasztalhatják, hogy Marika még odaadóbban, még na­gyobb felelősséggel végzi munkáját. — Régi vágyam teljesült ezzel. Édesapám csaknem há­rom évtizede kommunista, so­kat beszélt a párt céljairól, munkájukról, s én is megis­mertem már az úttörőmozga­lomban, majd a KISZ-ben a párt törekvéseit. Ezért esett nagyon jól, hogy a kommu­nisták soraiba kerülhettem, Ajú.iückúk társadalmi munkában A villatulajdonosokra is számítanak Vidám gyereksereg vette birtokába a hintákat. Egy-egy üdülőhelyen a hely­beliek és természetesen az ország más tájáról, külföldről érkezők javát is szolgálja a társadalmi munka. A szebb és tisztább utcák,' közterületek, a csinos porták hírét messze el­viszik, s a legkisebb rendel­lenesség is sokat ronthat a település hírnevén.' Aki körülnéz Fonyódon, s a kísérője jel ismeri a hely­zetet, sok társadalmi munkát láthat. Várhegyi István, a nagyközségi népírontbizottság titkára büszkén mutatta az épülő sportcsarnokot, az új játékokat az óvodaudvaron. — Mindig kiemelünk egy- egy létesítményt. Így volt az 1. számú óvodával, most a sportcsarnok építését tartjuk a legfontosabbnak. Minden mun­kahelyi közösségtől, minden lakostól megkérdeztük, hogy mivel "támogatja az üdülőhely fejlesztését. A népfromtaktivák és a tanácstagok a kisiparo­sokkal is beszéltek, s össze­gyűltek a fölmérési lapok ar­ról, ki mennyi társadalmi munkát, mennyi pénzt ajánl fel. Az a tapasztalatunk, hogy átlagban háromszáz forintot jegyeztek. Az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 1976 óta állandóan nő, s tavaly már el­érte az 566 forintot. A fonyó- diak azt remélik, hogy az idén alaposan túlszárnyalják ezt is. A fejlődést bizonyítja például, hogy a Tegyünk töb­bet lakóhelyünk tisztaságáért, rendjéért! elnevezésű mozga­lom eredményeit vizsgáló bi­zottság jónak értékelte a köz- tisztaságot és a környezetvé­delmet Fonyódon. Ebben a népírontbizottság, az aktívák munkája is benne van. — Fontosnak tartjuk — mondta Várhegyi István —, hogy közelebb jussunk az em­berekhez. Az év elején meg­alakult a körzeti népfrontbi­zottság Fonyódligeten, s ered­ményesen szervezi a társadal­mi munkát a környéken. így például. megszüntették a ká­tyúkat,' kőzúzalékot terítettek szét az úton. E példa nyo­mán jövőre Bélátelepen is megalakítjuk a körzeti bizott­ságot. Három utcabizottság tevékenykedik, kettő az új lakótömbökben, egy pedig a Kupa vezér utcában. Az utób­bi rendbe tette a fákat, az ár­kokat Máshol lékaszálták a füvet. Az iskola úttörőszobája, az öregek napközi otthona, a há­zasságkötő terem és még sok közintézmény bizonyítja a tenni akarást. A pénzfelaján­láson, a fizikai munkán kívül sok terv készül ingyen. S hogy ' miben lehetne, sőt kellene előrelépni? Elsősorban abban, hogy az állandóan vagy ideiglenesen ott üdülök is te­gyenek a rendért, a tisztasá­gért. Megszokott kép, hogy a kerítésen belül minden szép, a tulajdonos nagy gonddal nyírja a füvet az udvarán — majd kiszórja (!) az utcára. A népi ront aktívák felvilágosítás­sal, jó szóval szeretnék elérni e szemlélet megváltozását, hogy a villatulajdonosok töb­bet vállaljanak a kapun kí­vüli tennivalókból is. — Joggal panaszkodtak arra sokan, hogy milyen piázkos a móló környéke. Megszervez­tük a társadalmi munkát egy szombaton es vasárnap. Saj­nos, a mostani vihar minden szemetet * idehordott észak­ról... A környezetvédelmi társa­dalmi őrök sok rendellenessé­get jeleznek a népfrontbtzott- ságnak. Van közöttük például várpalotai lakos is, aki a ve­gyi művekben dolgozik. A környezet-, a levegőtisztaság lelkes védelmezője, minden rendellenességet azonnal jelez. — Sakkal hatékonyabb lesz a társadalmi őrök tevékenysé­ge, ha szorosabbra fűzizük a kapcsolatot a nagyközségi ta­nács helyszíni bírságolással felhatalmazott munkatársai­val. A nagyközség vezetői azt vallják, hogy minden erőt egyesítem kell az előrelépés érdekében. A sok jó szándé­kú vállalat segítőkészségének eredményét nagy érdeklődéssel néztük meg a tanácsháza mel­letti, szép óvodában. Á nem­zetközi gyermekév tiszteletére a kopár udvart szép játékok­kal telepítették be a tőzeg­üzemiek, a ktsz asztalosbri­gádja. Az elektroncsőeyár szo­cialista brigádja, a szülői mun­kaközösség szintén sokat se­gített. Nincs is szebb annál, mint amikor a csöppségek vi­dáman hintáznak az udvaron, s dicsérik a bácsikat és néni­ket, akiktől mindezt kapták. Rajos Géza Választ a holnap ad Vannak kérdések, jelensé­gek a mezőgazdaságban, me­lyekre végleges, megnyugtató választ a holnap adhat. i "Mostanában többször bizalmat szavaztak. Pártmeg- bizatásul a KISZ-saervezet segítését kaptam'. Marika az ősztől egy esz­tendőre Kaposvárra költözik, az egyéves bentlakásos part­iskola hallgatója lesz. — Szívesen tanulok. Mun­kám során, főként most,, a fogyasztói árváltozások után gyakorta kérdezik a különbö­ző árakat a vevők, tesznek megjegyzéseket, s ha az em­ber nem tud -érvelni, akkor hallgatni kénytelen, ez pedig nem jó. A pártiskola után a marx­ista esti egyetemre készül, majd szakmai téren akarja fejleszteni tudását Szálai László eszembe jut és eltöprengek rajta, hogy ki is a jó elnök« — mondta a közelmúltban az egyik szövetkezetünk vezető­je, azután csak úgy félig ma­gának folytatta a meditációt Legyen agrárszakember, köz­gazdász, politikus vagy lai­kus? Legyen rámenős, erősza­kos, félelmet, keltő, vagy csen­des, elnéző? Legyen kemény, következetes, szigorú, ugyan­akkor kedélyes, közvetlen hangulatot teremtő egyéniség? Tulajdonképpen egy terme­lőszövetkezetet vezető ember­nek szüksége lenne mindegyik vonásból valamennyire — de hát ilyen ember talán nincs is. A forrongó, formálódó, fej­lődő, korszerűsödő mezőgazda- sági termelés szoros kölcsön­hatásban van a vezetési stí­lussal és módszerekkel. Hol vagyunk már attól, amikor egv elnök, jó esetben — mert eleinte ez sem volt általános — egy agronómus, egy állat- tenyésztő, meg valamilyen el­fogadható végzettségű köny­velő el tudott vezetni egy szövetkezetei?! Laboratóriu­mokban vallatják ma a ta­lajt; ugyanott analizálják a takarmányt, milligrammnyi pontosságig határozzák meg, hogy az adott hasznosítási iránynak megfelelően milyen táplálóanyagra van szüksége az állatnak; egy-egy munka­folyamat elvégzésénél percnyi pontossággal kell megszervez­ni az egymást kiszolgáló nagy teljesítményű munka­eszközök tevékenységét És lehetne sorolni tovább. Milyen legyen hát a jó ve­zető? A válasz, melyet már régóta hangoztatunk, kézen­fekvő: vegye körül magát jó szakemberekkel, specialisták­kal. Adjon nekik teret és ez­zel együtt felelősséget tudjon tőlük kérdezni, velük konzul­tálni. Napjainkra ez lassan megvalósul. Egy másik kérdést is fölvet a ma mezőgazdasága: egy- egy poszton milyen képzettsé­gű szakember álljon. Általá­ban azonnal rávágjuk: a ker­tészetet kertész, a gépműhelyt műszaki, a növénytermesztési ágazatot növénytermesztő szakember irányítsa. Ügy vé­lem ezt a tradíciót, szokást vagy elméletet — mindegy, r ■'nek nevezzük — hovato­vább felül kell vizsgálni, mert az élet, a gyakorlat igencsak ingatja már. Meghökkentőnek tűnhet, hogy a balatonszabadi szövet­kezet növénytermesztési ága­zatvezetője nem agrár-, ha­nem műszaki ember. (Köny- nyen lehet, hogy már nem ú egyedülálló eset az övé a me­gyében.) De a meghökkenés csak addig tarthat, míg e! nem hangzik: "Amikor a ter­melési rendszerek vagy a sa­ját szakemberek által elké­szített pontos termelési tech­nológiák szerint termelnek, akkor az az elsődleges, hogy ezt a technológiát úgy has­sák végre, ahogy azt előírták. Ez pedig kifejezetten műszaki feladat.« így már nyomban természetesnek, kézenfekvő­nek hat, hogy a növényter­mesztési ágazatot ^ műszak i ember vezeti. Sőt, úgy véli a : ember: ez az ésszerű, ez a jövő útja. Hogv ígv lesz-e, ar­ra megnyugtató választ maid a holnap ad. Változó mező- gazdaságunkban ez is új vo­nás, ami töprengésre késztet­het, amiről érdemes — és azt hiszem — fontos is beszélni. Vörös Márt*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents