Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-09 / 185. szám

Bértömeg A teljesítmény alapozza meg A közgazdasági példabeszéd szerint az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy seper­gessen, hanem hogy az utca tiszta legyen. Az elv világos, a gyakorlat viszont sorra pro­dukálja a váratlannak tetsző helyzeteket. így azt, hogy bér is van és tisztítandó út is . van, de a munkára nincs elég jelentkező... A köztisztaság­gal foglalkozó vállalat egyik lehetősége — ha ezt a reá vo­natkozó előírások megengedik — felosztani a meglevő lét­számra a teljes bérmennyisé­get, s ennek fejében többlet- munkát követelni, azaz úgy megnövelni az egy-egy dolgo­zóra jutó, rendbentartandó útszakaszt, hogy mindenütt legyen a feladatnak gazdája. Példánk — ma már — nem i számít ritkaságnak a gazdál­kodó szervek gyakorlatában. A fokozatosan terjedő bértö­meg-gazdálkodás kétségtele­nül a teljesítménytartalékok fölszabadítója lehet, hiszen — látszatra — egyetlen kötöttsé­get jelöl meg: a vállalatnál, a szövetkezetnél dolgozóknak kifizetett összes bér évi meny- nyiségét, mondjuk tízmillió forintot Ennek a summának a túllépése szankciókkal jár; a részesedési alap terhére a költségvetésnek járulékot kell befizetnie, mégpedig prog­resszívon emelkedő kulcs sze­rint. Ennek indoka a bérki­áramlás ésszerű korlátozása, bár kétségtelen: ugyanakkor valamelyest fékeződik a bér­tömeggazdálkodásban rejlő ösztönzés is. Ha viszont a cég nem lépi túl a tízmilliós — példabeli — keretet akkor önállóan, tetszése és érdeke szerint dönthet arról, hogy feladatai ellátásához meg- elégszik-e száz emberrel s ad-e nekik havi 8333 forintos átlagkeresetet vagy ezit a lét­számot megtoldja további hetvenöt fővel, igaz, akkor az átlagkereset 4761 forintra csökken. Napjainkban a bértömeg­szabályozásnak két fő típusa használatos. Az egyik az ún. abszolút a másik a relatív bértömegmeghatározása. Az első forma a kifizethető bér összegét függetleníti a válla­lati tevékenységtől, s a bér­tömeget legtöbbször kívülről, az irányító szervek írják elő a gazdálkodónak. Főként ott alkalmazzák, ahol nincs mód a vállalati tejjesítmény és a bérfejlesztés összekapcsolá­sára. Szerepe van ótt is, ahol — népgazdasági érdekeltség­ből — a létszám további bő­vítését nem tartják kívána­tosnak. Ilyen alapon gazdál­kodnak a bérrel, például a tervező-, a beruházáslebonyo­lító vállalatok, a kutatóinté­zetek; ez érvényesül a városi tömegközlekedésben, a vasút­nál. A másik formánál a vál­lalat tevékenysége egyben meghatározója a fölhasznál­ható bér mennyiségének is, bizonyos automatizmusok se­gítségével. Volt idő — nem is olyan régen —, amikor az ún. biz­tosított bértömegnövekedés kényelmes támaszként szol­gált a gazdálkodóknak, mert az mindenképpen járt Ma egyre inkább abba az irányba halad az ösztönzés, a szabó- j lyozás, hogy a bérnövekményt telj es ítmény növekmény ala­pozza meg, azaz: érvényesül­jön a valamit valamiért elve. Persze önmagában a bértö­meggazdálkodás sem tud se­gíteni azon, hogy például — amint egy fölmérés kiderítet­te — a vállalatoknál kiuta­lással, fejlesztéssel foglalko­zók átlagos havi bére 10—22 százalékkal — összességében 16,3 százalékkal — volt csak nagyobb a teljes nem fizikai foglalkozású állomány átla­gos bérénél. Mint a példa is bizonyítja: a lehetőségeket jobban ki kel­lene használni, mert a bértö­meggazdálkodás a teljesít­ménytartalékok föltárásának ugyan eredményes formája, de ma még jórészt csak ígérete. V. T. «.cet talán foljajdul Lépések a gyárkapuban Óriási az üzemcsarnok. Két utcája is van, és az utak mellett négy sorban hatalmas gépek állnak katonás rendben. Néha föltűnik közöttük az elektromos villás- targonca. Nagy koloncokat cipel. A több tonnás acélda­rabok nemsokára a gépre kerülnek és talán föl is fáj­dulnák, amikor a lomha óriások vagy a valamivel ki­sebb fürgék beléjük marnak... Irdatlan nagy itt minden. És a behemót »jószá­gok« között dolgozik az ember. Vrr Zoltán alig több mint egy hónapja belépett a Csepel kaposvári nehézgépgyárának kapuján,. Átlépte már koráb­ban is sokszor azt a küszö­böt. És azóta is, a vasárnap és a szabad szombat kivételével naponta. 1979. július másodikán az a bizonyos egyetlen lépés is ugyanolyan volt, mint a többi­eké, mint az ország minden gyárába sietőké, mint a világ minden munkákezdő emberé­nek lépése. Egyszerű lábmoz­dulat egy képzeletbeli vonal fölött, és a vonalon belül ott a gyár. Urr Zoltánnak azonban a július másodiki lépés egyszeri és megismételhetetlen, Urx Urr Zoltán Zoltán szakmunkás akikor lé­pett be először a gyárkapun. — Odajön a Pista bácsi, és mindent megmutat, ha vala­mi nem megy. Mindig megka­pom a megfelelő segítséget. Kell is, mert a bizonyítvány még nem jelenti azt. hogy mindent meg tud csinálni az •ember. A Pista bácsit Pálffy István­nak hívják. Kevés szóval so­kat mondó ember, kőnyugal- mú arca van. — Zoltán már tanuló korá­ban a kezem alatt volt. Istá­polóm a régi strácomat. Ennyi az egész. — És ha elront valamit? — Munkaidő után megcsi­nálja újra. Nem veszekszünk Mindenki hibázhat. munkás ijedt kisfiúként állt az üzemcsar­nokban az első munkanapon. Pedig már alaposan is­merték a gyá­rat De nem mindegyikük mellett állt gyakorlott társ. Nincs annyi ember, a ter- , melésnek za­vartalannak ' kell lenni. A segítő nél­kül maradtak vajon hogyan állják meg he­lyüket? Az üzemve­zető szerint bírják az ira­mot. Őket is figyelik né­ha, és köny- nyebb mun­kát kapnak először. László György Fölkészültek a tanácsok Dr. Raft Miklós nyilatkozata Tavaly több mint 120 ezer szabálysértési üggyel foglal­koztak a tanácsok. Hatáskö­rük az idén július 1-től — a szabálysértési kódex módo­sításáról és kiegészítéséről szóló törvényerejű rendelet hatályba lépésével — lénye­gesen bővült. Sikerült-e fel­készíteni az új típusú sza­bályszegések elbírálására az ezzel foglalkozó tanácsi dol­gozókat? — dr. Rajt Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese erről tájékoztatta az MTI munkatársát. — Állampolgári fegyelme­zetlenségek, egyes foglalkozá­sok alapvető szabályainak, az együttélési normáknak a meg­sértése, végül, de nem utol­sósorban a Btk-ban bűncse­lekménynek nyilvánított ma­gatartások enyhébb »változa­tai«, tehát sokféle szabálysze­gés az, amit a szabálysértési hatóságok bírálnak éh Az ilyen ügyek száma számottevő­en megnövekszik, mivel a ko­rábban bűncselekménynek számító becsületsértési, ma­gánlaksértés! ügyeket a taná­csok szabálysértési hatóságai intézik. Várhatóan mintegy tízezerrel növekszik a vagyon elleni szabálysértések száma is, mivel körülbelül ennyi volt a korábban még bűncse­lekménynek számító 500 és 1000 forintos értékhatár kö­zötti Ippósi, sikkasztási és más károkozások száma. Az ilyen cselekmények el­követői közül azok lesznek majd hatóságaink »ügyfelei«, akik 1000 forintnál nem na- •obb értéket tulajdonítottak t. Viszont értékre tekintet ílkül büntetőbíróság elé ke­ltnek azok, akik a veszélyes módon, bűnszövetségben, erő­szakkal, üzletszerűen, betörés­sel vagy például zsebtolvaj­lással vétenek a személyi vagy a társadalmi tulajdon ellen. Érdemes megemlíteni: a kiszabható pénzbírság felső határa ötezerről tízezer fo­rintra emelkedett. — Bízunk abban — mond­ta dr. Raft Miklós —, hogy a helyi körülményeket jól is­merő tanácsi szervek siker­rel látják el feladataikat és a jogi védelem mellett arról is gondoskodnak, hogy ne váljék szabálysértési üggyé minden megromlott, de még helyrehozható szomszédság, vagy emberi kapcsolat. Ezért a hatóságnak még a tárgya­lás előtt meg kell hallgatnia a feleket Ezt az alkalmat is föl lehet használni arra, hogy a békétlenek közt megértést teremtsenek. Űj szabá’ysértée a nem gé­pi meghajtású jármű — ke­rékpár, kézikocsi vagy más hasonló úti alkalmatosság — jogtalan igénybevétele. Ugyan­csak a tapasztalatok alapján kerül t a jogsértések közé az üzemi gépkocsival való visz- szaéiés, amelynek elkövetője ezier forintig terjedő bírság­gal sújtható. Korábban az územbentartási engedélyt, menetlevél nélküli autóveze­tők »csupán« fegyelmi felelős­séggel tartoztak. — Érdekes szabálysértés a járműalkatrészek szaksze­rűtlen készítése. Ennek felál­lítására azért volt szükség, mert igen sok fusizással elő­állított alkatrész, jármű tarto­zék került az autókba, ame­lyek azután súlyos balesetek forrásaivá váltak. Ezért á minőségi jóváhagyáshoz kötött gén járműalkatrészek eloállí- tói — a műszaki kontroli- vizsgálat e'hagyása miatt — tízezer forintig terjedő pénz büntetéssel sújthatók. — Az űj Btk rendkívül szi­gorúan bünte'i a korrupciós bűncselekmények elkövetőit Enyhébb, ám gyakorisága miatt korántsem veszélytellen magatartás, a vesztegetés sza­bálysértési alakzata, A .jövő­ben ezért ötezer forintig ter­. — Dorgálás azért volt már — koppannak Borda György forgácsolóüzem-vezető szavai. A Csepelbe érkező fiatal szakmunkások’ néhány hóna­pig kedvezményt kapnak. A j norma hatvan százalékát kel; I megcsinálniuk, bérüket pedig fölkerekítik száz százalékra I Ha valaki többet csinál vagy talán eléri a százszázalékos teljesítményt, nyeregben érez­heti magát: hamar belejött, később sem lesznek gondjai. Keszthelyi Csaba a gondta­lanok' közül: — Először volt az eligazí­tás, aztán megkaptuk a gépet; bedsztoltak egy idősebb mun­kás mellé. És uccu neki, már dolgoztunk is. Remegett a ke- zem-lábam. Néha még most is egy kicsit bizonytalan a vi­lág. — Minden ilyen hirtelen jött? — Minden. A tanműhelyek és a terme­lőüzem gépei között ég és föld a különbség. Az ugrás akkora, hogy néhány szak­Keszthelyi Csaba iedő bírsággal sújtható az a ülami szervnél, szövetkeze! léi vagy egyesületnél dolgoz< iki munkájával kapcsolatba ;súszópénzt kér. — Egyszerűbb, gyorsab esz a hatósági munka is. . ►nyilvánvaló«, tisztázott tén; illású szabálysértéseknél, tál ;yalás nélkül is bírságol!« najd a szabálysértési hatc iág. Tavaly fele-fele aránj ián fordultak elő a szabálj sértési tárgyalással, illetve a tárgyalás mellőzésével lezárt ügyek. Most ez utóbbiak bő­vítésére nyújt lehetőséget a módosított törvény, mivel nemcsak ezer forintig terjedő pénzbírságot lehet kiszabni tárgyalás nélkül, hanem akár tízezer forintosat is, ha kellő bizonyítékok állnak rendelke­zésre. Segíti és várhatóan csökkenti majd a szabálysér­tési hatóságok munkáját az az új lehetőség, hogy a ta­nácsi szakigazgatási szerv ré­széről eljáró és erre fölhatal­mazott dolgozók — általában azok, akik ellenőrzési, felada­tokat látnak el — egyes sza­bálysértések tetten ért elkö­vetőjét, például parkrongálás, köztisztasági szabálysértés, tiltott helyen táborozás 50— 200 forint közötti összegben a helyszínen megbínságolhatr ják. Erre eddig csak a rend­őrségnek volt módja. — Szeretném hangsúlyozni, hogy hatóságaink valamennyi szabálysértés elbírálásánál a társadalmi együttélési kapcso­latok .helyreállítására törek­szenek. Természetesen ez nem jelent valamiféle liberaliz­must. A büntetésekben ér­vényre jut továbbra is az el­követett jogsértés súlya, ve­szélyessége. A tanácsok és a hatóságok közötti jó kapcso­latokat igyekszünk felhasznál­ni. különösen a birtokháborí- tási és. az említett együttélé­si Háborúskodások esetében — mondotta befejezésül dr. Raft Miklós. — Lehetne va­lamivel »sze­lidebb« az átmenet? — Nem gyerekek már: munkások. Ez tudatosul ben­nük, és hajtanak. Van olyan üzemrészünk, ahol több kez­dő van együtt, és úgy teszik meg az első »munkáslépése­ket«. Persze mindenütt nagy a fegyelem. Sokat követelünk. A termelőüzemben senkit sem lehet pátyolgatni. Azok, akik nem érik el a kellő időben a követelményszintet, meg kell bogy gondolják: érdemes-e itt-, maradniuk. Kérdeznék tovább. De a rö­vid szünetben Urr Zoltán és Keszthelyi Csaba fegyelmezett, semmiről sem árulkodó arcát látva felködlik néhány pilla­natra a gyárkapu, az a július másodiki lépés, és a képzelet­beli vonal. Borda György is | maga elé néz ebben a pár pil­lanatban, azután ezt mondja: — Érezzük persze, hogy nagy ez a szakadék. A gyen­gébbeket áttesszük másik gép­re, talán ott többet produkál­nak. De riéhányan mindenkép­pen kihullanak. Rossz munkást a Csepel serr. bír el. Rossz munkást?. . A »bélyeg« néhány hónap alatt megvan. László György nem azon a napon tette meg azt a lépést, amikor a többiek. NDK-beli jutalomút várt rá, lűváió ta­nulmányi eredményeiért. Ké­sőbb lépte át a vonalat. Em­lékszik rá: — Egészen másképp jöttem be akkor. Először szakmunkás­ként. És úgy is fogadtak. Mon­dani ugyan senki sem mond­ta, de éreztem, hogy most ke­mény napok jönnek. Megszűnt a régi hangulat, a sok móka, a vidámság. Az a tanulók dol­ga. ‘ — Amikor először bejöttek dolgozni, akkor sem volt va­lamiféle vidám »avatás«? — Nem ér­tem ponto­san, mire gon­dol. — Valaha valamilyen beugratással ismerték el az öregek, hogy a társukká 'fo­gadják az új munkást. Mondjuk vé­gigfuttatták a gyáron egy nem létező al­katrészért. Valahol aztán a kezébe ad­tak egy jó ne­héz vasat, hogy hadd cipelje. Amikor visz- szatért vele, nagy nevetés, hátbavagdo- sás várta. Ez­zel lett »teljes jogú« társ. — Ilyen ma nincs. A mun­kafegyelem nem engedi. Ülünk kör­ben. Nehezen értjük meg egymást. A há­rem- esztergá­lyos szak-. munkás talán nem is várt többet az első munkanap reggelén, mint az eligazítást, a munkadarabot és a »mély­vizet« az első percektől. Tud­ták, hogy erre kell készülniük. — Fásultnak látszottak a fiatalok — mondom az irodá­ban. Akkerman József, a Csepel igazgatója nem lepődik meg: — Igen, talán jobb lenne nekik még egy kis pihenés, egy-két hét a gyáron kívül. Biztosan kitombolnák magu­kat. — Itt, a gyáron belül lehet­ne-e enyhíteni a gondjaikon? Föloldani a kicsit rideg érke­zést? — Normakedvezményt kap­nák, és más — anyagi és egyéb — ösztönzőkkel is igyekszünk rászorítani őket, nogy mielőbb munkába len­düljenek. Mátrai Ferencné tanulmányi előadó: — Szeptemberben ünnepsé­gen fogadjuk a pályakezdőket. Beszéd hangzik el a köteles­ségekről és arról, hogy mit ad a gyár. Azután kötetlen, be­szélgetés, bál következik. Minden jó szót... Urr Zol­tán szakmunkás egyszer mo­solygott. Amikor a Pista bá­csit említette. Szeptemberben Urr Zoltánt is ünnepélyesen fogadják. Ali­kor már túl lesz a félszáza­dik lépésen és eszébe sem jut az egyetlen és megismételhe­tetlen. amely csak a hasonló lábmozdulat miatt volt olyan, mint a többi. Ha valaki egyszer filmet ké­szítene ezekről a lépésekről és a képzeletben meghúzott vonal fölötti pillanatban »ki- merevítené« a képet, és az­után lassítva vetítené tovább, vajon mi mindent figyelhetne meg? — Ilyen hirtelen rossz volt jönni — mondta csöndesen az egyik ifjú esztergályos. — A munka az szép, csak túl gyor­san kellett átállni. Nagy a fegyelem. Ez kell is De rossz, hogy nemigen tudjuk megnéz­ni egymást a régi társakkal. — Ott is hagytad a gépet, pedig tilos »megszökni« — válaszol az üzemvezető. — Ilyenkor mi történik? — Kapott a fejére. De nincs sértődés. - Megértette. Dolgo­zik is. Jobban, mint a szökés előtt. De vajon mi doppingolta? A dorgálás, vagy a beszélge­tésre'»lopott« néhány perc? Irdatlan nagy itt minden. A behemót jószágok között föl- föltünik, dolgozik az ember. A gépek mellett állnak azok. akik nemrég léptek be a gyár­kapun, és most észrevétlenül változnak gyerekből emberré. A több tonnás acéldarabok talán följajdulnak — amikor beléjük marnak és formálni kezdik őket az óriások. Luthár Péter

Next

/
Thumbnails
Contents