Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

MAI KOMMENTÁRUNK

Gondolkodva kel! dolgozni

A munkatársak nem

A nagyatádi cérnagyárban sokkal több a nő. mint a férfi. A könnyű cérnát nehéz munkával csinálják, alaposan elfáradnak a műszak végére, sok helyen kemény fizikai erőfeszítés kell. máshol ké n vetületien testtartással kénytelenek dolgozni. Minden apró ötlet, amely gyorsítja, köny- nviti a munkát, célszerűbbé teszi a mozdulatokat, kincs. Kincs. mert. talán egy kicsit kevésbé fáradtan érkeznek haza, ahol legtöbbször az otthoni »műszak- várja őket. és kincs, mert gazdaságosabb lesz a termelés.

Sok a nő, és mégis több nyíre a férfiak hozták a kincset érő ötleteket, ők vezettek az újításokban. Az idén azonban fordult a kocka. Tavaly csak két asszony adott be ú jítást, 1973 első félévében nyolc. Valószínűleg korábban is eszükbe jutott jó pár hasonló dolog. Talán féltek az »erősebb nem- gúnyolódásától, talán nem jutott idejük arra. hogy alaposan átgondolják az ötleteiket, talán, nem látták értelmét annak, hogy ilyesmivel foglalkozzanak.

Bútor Istvánná a meóban dolgozik:

— Ismerjük eszközeinket, a

hibáikat is. Néha egészen kézenfekvő lenne a megoldás; mégis csak hosszú idő után »esik le a tantusz-. Apró újítások születtek nálunk. Nem vagyunk gépészek, konstruktőrök. de néha-néha a kisebb javítanivalókhoz tudunk ötletet adni.

Ilyen apróság volt az is,

hogy magasabb székek kerültek a cérnát vizsgáló berendezések elé. Eleinte nem tudták, mitől fáj a derekuk, mitől faiadnak ki, amikor itl

valóban nem nehéz a munka. Azután valaki kipróbálta: nii lenne, ha magasabban ülnének? Üjitás? Sokan talán nem neveznék annak, sokan talán mosolyogak rajta. Pedig az öt-tíz centivel magasabb ülő- alikalmatosság nagy gondot oldott meg.

Butorné ötlete hasonlóan egyszerű. Az egyik gép fake- reke — amelyen a motring feszül — össze-vissza ugrált. Csupán egy kis csavarra volt szükség, és megszűnt a rángat ózás.

— Mondtam a férjemnek otthon, hogy újítottam. Ö műszaki ember, engem »analfabétának« tart. Kinevetett; milyen újítás lehet az. Szerencsére a munkatársnőim nem nevettek ki. Ök azóta könnyebben dolgoznak.

— Mit kapott a megvalósult ötletért?

— Négyszáz forint volt a díj. Nem is gondoltam, hogy ilyesmiért ez jár. Jól jött, a könyvrészletet fizettem ki belőle.

Simon Ernőné hasonló apróságokkal lepi meg időnként az újítási előadót. Aki nem szakember, meg sem érti, mi a jelentősége az egy-egy motringon átfűzött jelzőszálnak és a hasonlóknak. A gyáriak azt mondják, sokat számít. Sok munkafolyamat jön még a motringolá» után, és mindegyiket megkönnyíti Simonná újítása.'

— Szerintem azért kevés az újító nő, mert a legtöbben be- |

tanított munkások vagyunk. A | férfiak között sokkal több a szakember, ők a felkészültségükkel könnyebben megtalálják egy-egy hiba megoldását. Ezért kell tanulnunk. No és

nem szabad megijedni, ha valami így is eszünkbe jut. Gondolkodva keli dolgozni.

— Megéri, ha törik a fejű" két?

— Négy-ötszáz forint az ilyen kisebb dolgok újítási díja. De nem azért újít az ember, hogy pénzt kapjon. Egyszerűen zavar, ha valami nem tökéletes, zavar, ha könnyebb, jobb lehetne a munka. és mégis a nehezebb és rosszabb megoldás marad az uralkodó.

Ilyen egyszerű hát az egész Azaz annak látszik. Mert senki sem kifogásolhatná, ha a bevált, régi módszerek megmaradnának, hiszen azt is mondhatnánk: ennél jobban

nem megy, ki kell bírni. Ha valamit nem találnak ki, nem hiányzik. Ami nincs, arról senki sem tudja, hogy ki lehetne találni.

Az újítóknak mégis hiányzik.

— Mivel magyarázható, hogy az idén több nőnek támadt kedve az újításhoz?

Győri László előadó:

— Egyszerű. Más az ösztönző rendszer, jobban számít, ha valaki újító. Változott a szemlélet. Ma már nem mosolyogják .Ti? az ötleteikkel próbálkozó r.öket.

Ennyi. A bővebb magyarázkodás szükségtelen.

L. P.

Vita helyett együttműködés

Arra a rutára gondolok, amely hosszú-hosszú idő óta folyik a mezőgazdasági nagyüzemek és a vadásztársaságok, illetve az erdőgazdaságok között. Nem egyszer a pereskedésig, a bíróságig vezetett az út, vem is beszélve arról. hogy súlyos százezres és milliós értékek vesztek el.

Jelentős erdőterületekkel tendeikezö megyénkben évről évre .tetemesei: a vadkárok. A pénz, a mezőgazdaságnak adott kártérítés vóg- sösoron csak »tüneti kezelés«: csupán enyhít a gondon, de nem oldja meg. A /elpusztított terményt —akár gabona, akár kukorica — a kárba veszett munkát for in-, tokkal sohasem lehet pótolni. íiáadásul az esetek többségében a vadkáras \jtayy- üzemek nem tartoznak a legjobb, legerősebb gazdaságok közé, így aztán érthető, hogy hatványozottan é.inti őket a veszteség. Nem egyszer láttam magam is erdő melletti, elszomorító képet mutató kukoricatáblákat, amelyeket az ember helyett a vadak takarítottak le; jegyeztem le keserű, panaszos mondatokat arról, hogy ezt a kiesést nem lehet semmivel sem pótolni.

Ezek az emlékképek jutottak az eszembe, mikor a napokban a baléi szövetkezetben azt hallottam: ~úgy mutatkozik, hogy sikerült megtalálni a módját a vadkárok mérséklésének«. Méghozzá roppant egyszerű és kézenfekvő ez a mód. Egyetlen szóra, az egyiit működésre épül az egész tevékenység.

A lényeg az, hogy a Győzelem vadásztársaságnak es az erdőgazdaságnak a szövetkezet öt különböző helyen ad bérbe vaájöldekct. Ezeket a területeket a szövetkezet munkálja, beveti, de a termést nem takarítja be: rábízza azt a vadállományra. A vadat a láplalókszer- zöhelyhez hozzá lehet szoktatni. A helykijelöléskor arra is ügyeltek: olyan területeken legyenek ezek a bérbe adott vadföldek, hogy a vadállomány »leszokjon- a termelőszövetkezet tábláinak károsításáról. . . Mindez ma már nem elmélet, hanem a gyakorlat. És — mint az elnök mondta — szinte a minimálisra csökkent a vadkár. s megszűntek az olya t idegtépő viták, ellenségeskedések is.

A megyében mindenfelé gazdag termést Ígérnek a kukoricatáblák. Már csak a gabonánál keletkezett terméskiesések miatt is igen fontos volna, hogy jól fizessen. leletöleg egy kis többletet is hozzon ez az értékes kultúra. Am a betakarításig még jó pár éjszakát kell kinn töltenie a termésnek, és nem egy veszélynek — többek között a vadak kártételének is — ki van téve ez a szép ígéret. A botéi példa, az ott kialakított módszer figyelemre méltó. Sem a vita, sem a vadkárté- rités nem jelenthet végleges megoldást. Minden szempontból ésszerűbb, hasznosabb. ha az ellenségeskedés helyett — ahogy itt történt — egymással együttműködve megkeresik és bevezetik a károk mérséklésének e módját.

V. M.

Átszervezték a kábelgyártást

Kábeleket ezentúl csak a Magyar Kábelmüvekben gyártanak hazánkban, miután a szigetelő- és műanyaggyárban augusztus első napjaiban véglegesen fölszámoltak a gumi- kábel-termelést. Az elhatározás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára. A vállalat eddigi ká- i belgyártóüzemében az akkumulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló műanyag cső- és rúdtermékeket készítenek.

Az átszervezést a gyár vezetői minden egyes dolgozóval külön megbeszélték.' több lehetőséget is fölkínáltak szá- ’ mukra. Az átcsoportosított i munkások többsége korszerűbb gépeken dolgozik majd. igényesebb munkát várnak tőlük.

Sorsok az üzemben

Sétálunk az üzemben, kerülgettük az éppen rakodó munkásokat. A szakszervezeti titkár odamutat egy rokonszenves asszonyra. A babos fejkendős nő gyors mozdulatokkal rakja az alkatrészeket a gépbe, s amikor meglátja a titkárt, kedvesen odaköszön.

Továbbmegyünk, s beszélgetőpartnerem rámutat a noteszra.

— Tegye most el 1 Ezt csak úgy elmondom .. . Általában a termelésről kérdeznek, de hát emberi sorsok alakulnak, szomorú meg vidámabb esetek is előfordulnak a műhelyekben.

— Visszaérünk közben az irodába, s leülünk.

— Az az asszony a legCsökken a „távolság"

Hasznos Javaslatok a társközségekből

Tanácsaink csak úgy oldhatják meg eredményesen feladatukat, ha e munkából valamennyi tanácstag, tanácsi bizottság megfelelő mértékben kiveszi részét. Különösen így van ez ott, ahol a társközségek távolabb esnek a központban levő tanácsoktól, s ők azok, akik tolmácsolják a lakosság, a választók kívánságait, javaslatait.

Jellemző példa Iharosbe- rény. A társközségek — Iharos, íreké, Pogáayszsntpéter — távol vannak a központtól. De ezt a távolságot a tanácstagok csökkenthetik — oly módon, ha rendszeresen tartják a kapcsolatot a tanács vezetőivel; részt vesznek a tanácsüléseken, a bizottságok munkájában. felszólalásaikkal és n feladatokból való részvállalással elősegítik a község fejlődését.

A távolság miatt nem köny- nyű az ilyen testületek összefogás^, a döntések előkészítése. — Erről érdeklődtem Antaliét Sándor iharosberényi tanácselnöktől. i

— Mennyire fejeződik ki a

tanácstagok összetételében, hogy a székhelyen vágy a társközségben élnek? Arányban áll-e ez a választók számával ?

— A lakosság, illetve a választók számának megfelelően alakítottuk ki a tanácstagi körzeteket. Iharosberény- ben 21, Inkén 24. Iharosban 11, Pogányszentpéteren pedig 7 tanácstag tevékenykedik.

— Milyen a tanácstagok |

megjelenése és aktivitása a testületi üléseken ?

— Jónak értékelhető. a többségük nagy felelősséggé végzi közéleti tevékenységét Egy-két tanácstagnál tapasztalaté csak távolmaradás, az idősebb kor és a betegség miatt. Ennek ellenére évek óta nem fordult elő. hogy a tanács, a végrehajtó bizottsági ülése határozatképtelen lett volna. A hozzászólások tartalmi szempontból jónak érté kelhetök, a tanácsüléseken átlag tízen kérnek szót.

— Mivel foglalkoznak?

— Elsősorban a saját községük gondjaival. Ez persze nem ellentétes a közös tanacs tevékenységével. Az interpellációkban szintén nagyon sok hasznos javaslatot mondanak el. László Lajos inkei tanacs- és vb-tag például rendszeresen kifejti véleményét, több javaslatot tett a községien de zéssel. a közintézmények munkájával, az egészségügygyei, a közellátással és a sportélettel kapcsolatban is. Ugyanilyen felelősséggel tevékenykedik Czippán Józset inkei tanácstag. Az iharosbe i'ényi Köves László — ö a településfejlesztési bizottság elnöke — nagy segítsége! nyújt valamennyi fejlesztési, köztisztasági kérdésben, aztán a községrendezési tervek kidolgozásában. Molnár József iharosi tanácstag gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint szo- ció’politikai, Kodela Ferenc pogányszentpéteri tanácstag pedig a települést érintő feladatok megoldásában segít.

— Miként értékeli a tanácsi bizottságok tevékenységét?

— Egyre eredményesebb

munkát végeznek. Igen nagy feladatot vállalnak a testületi

ülések előkészítésében, a határozatok végrehajtásában, ellenőrzésében. Főként a gyér mek- és ifjúságvédelmi fel adatokból, a hátrányos helyzetben élő gyermekek körülményeinek vizsgálatában, az idős-, magános öregek helyzetének javításában, valamint a települések fejlesztéséhez adnak nagy segítséget.

— Mit. tesznek a hiánytalan megjelenés és az aktivitás növelésének az érdekében?

— A tanácstagi csoportüléseket a székhelyen es a társközségekben rendszeresen megtartjuk. Ezeken a közéleti feladatokkal foglalkozunk és felkészítjük a tanácstagokat az ülésekre. A Hazafias Népfront községi bizottságaival évenként értékeljük a tanácstagok megjelenését, aktivitását és személyes beszélgetésekkel segítjük elő a megjelenést. Sőt azt is alkalmazzuk, hogy a tanács- vagy vb-ülés előtt írásban megkeressük a munkaadókat. s felkérjük őket is, hogy gondoskodjanak a tanácstagok megjelenéséről — mondta Antalics Sándor tanácselnök.

Sz. L.

jobb bizalmiul volt ... Innen a közelből jár be. nagyon tisztelik a társnői Kitűnő munkás. Nem nagy szájú, de a maga módján csendesen mindig megmondta a véleményét, ha akadozott az anyagellátás, ha nem volt megíe'.eió minőségű valamelyik alkatrész. Amikor ( bizalmit választott a műhely I szinte egyszerre mondták. I kórusban: Jegyen a Juci ... ! Nem nagyon akarta vállalni.

! persze én akkor még arra | gondoltam, hogy a tisztség is- ! meretlen, a végzettségét, a I gyakorlatát tartja kevésnek... Váltig mondtam, ne riadó/, zon Juci, mi támogatjuk mindenben..

Elhallgatott, s így közbekérdezhettem.

— Már nem bizalmi?

— Sajnos, nem ... Tudja, hogy van ... A választás után ilyen értekezlet, olyan megbeszélés. Naponta körbesétálom a műhelyeket, s látom ám, hogy az én bizalmiul arca kék-zöld. Azt hittem, hogy elesett. A mellette dolgozó falubelije intétt, hogy semmit se kérdezzek. Kimentem, ez az asszony meg utánam. »Képzelje, titkár elvtárs, a férje eltángálta .. Később ment ha,.a. mint szokott. Hiába mondta szegény. hogy gyüiéseu volt .. Nekem is említette, hogy előre megfőzte a pörköltet; az a vadállat azonban ahelyett, hogy saját maga meg- melegítette volna, hozzávágta a Jucihoz fazekastul .,.

A titkár rágyújtott egv cigarettára, közben leveleket keresett elő.

— Nagyon bántott ez az eset, igy egy in nap behívattam Jucit. Először a bizalmi munkájáról beszélgettem vele, megkérdeztem, bírja-e? Nem mondta egy szóval sem hogy mi a baj. Akkor én kérdeztem ró: igaz. hogy megverte a férje? Bólintott, de nem szóit semmit. Hol dolgozik a férje? A szövetkezetben. írtam az elnöknek, az vissza. Beszéltek a fejével, mór amennyire lehet, mert alkoholista ... Nemigen tudnak vele mit kezdeni.

— S ezért mondott le?

— Épp az az érdekes, hogy nem mondott le ... O itt bent mindig mindenben helytállt, ezért, tisztelték. A férjéről nem nagyon beszélt addig; szóba sem hozta — az asszonyok így mondták — az állandó »ivászatát«. A helyettesemmel kimentünk egyszer a faluba. Az az ember akkor is beszámíthatatlan volt . .. Az anyja létrehívott, s azt mondta, a három gyerek miatt tegyem meg: ne legyen tovább bizalmi a menye, mert úgy sem békés a ház, de legalább kevesebb patáliát kell végighallgatniuk.

Kopogtak az ajtón, s egy kerek képű, vigyorgó arcú fiú jelent meg.

— Később. Pityu! Majd szólok — mondta a titkár. — Csukd be az ajtót, tárgyalok.

Kérdőn néztem, rá, így már mondta is:

— Ez vidámabb eset, mint az előző. Ez a Pityu nagy bohém ... A néhány sörét megissza műszak után a többiekkel, de nem részeges. Korán szétesett családból keveredett ide, amo'yan gyökér- leien fiatal. Az Alföldről jött, s hamarosan rajta ragadt az »Adjegyhusr.ast« • név. Fűtői- fától kölcsönkért, fizetéskor visszaadta, de 1 szinte semmi pénze nem maradt. Bejöttek a brigád tagjai, és azt mondták: ez így nem mehet tovább. ebből a Pityuból sohasem lesz beosztó ember. Vegyük kézbe együtt! Hol az egyik meghívta ebédre, hol a másik vacsorára, attól függően, milyen műszakban dolgoztak. így egy fél havi pénzt megspórolta* lak vele. s ide adták nekem, legyek a bankár . .. Most biztosan azért jött, hogy menjünk eL farmert venni. Azt hiszem, hogv Pityu kiérdemelte, most már ne hívjuk a csúf ne vén....

Emberek, sorsok. Elszomorítóak és vidámabbak. Naponta. szükség van a segítségre. Szerencsére nem minden eset olyan, mint az egykori bizalmié. Ez inkább a kivétel.

Lajos Géz*