Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

növekvőigények korlátozott lehetőségek Nem mindig jutalom az üdülőbeutaló.„ Guth József, a társadalom- biztosítási és szociálpolitikai osztály vezetője.annak a vizs­gálódásnak az eredményeit tárta tegnap az SZMT elnök­sége elé, amelyet munkatár­saival a megye tizennégy na­gyobb üzemében, vállalatánál, intézményénél végeztek. Azt nézték meg- ezeken a munka­helyeken, hogyan intézik a szakszervezeti bizottságok a dolgozók üdültetését. A magyar szakszervezetek alapszabálya kimondja, hogy a szakszervezeti tag a közvet­len hozzátartozójával — a le­hetőségek figyelembevételével — kedvezményes üdülésben részesülhet. Mindenki, aki va­laha is igénybe vett SZOT- beutalót, tudja, milyen szá­mottevő ez a kedvezmény nemcsak a teljes anyagi te­herviseléssel járó, egyéni megoldású üdüléshez képest, hanem a vállalati üdültetéshez viszonyítva is. Ebből és egyéb .körülményekből adódóan ért­hető, hogy megnőtt az igény a beutalók iránt. Az említett tizennégy mun­kahelyen dolgozik a somogyi szakszervezeti tagok 18 száza­léka, ám a tapasztalatok más munkhelyekre is vonatkoztat­hatók. Különösen a főidény­ben nagy az eltérés az üdü­lési igények és a lehetőségek között. A beutalók elosztása még nagyobb körültekintést köyytel az szb-ktől. Általános tapasztalat ugyan, hogy a be­utaláskor előtérbe helyezik a végzett munkát — itt még va­lóban j utalómként fogható fel az üdülőjegy odaítélése —, a szociális és egészségügyi szem­pontokat, azonban főleg az elő- ég utószezonban több he­lyen az kapja a jegyet, aki kéri. Ahol a jutalom igazán kifejezésre jut, az többnyire a ' ‘’'nayycsaládosok, az egyedüláV lók és a fiatal korú dolgozók SMMltetése. A nagycSaládpsok- * nát* például többnyire rendkí­vüli segélyt is folyósítanak a beutaló mellé a szülőknek. Javuljon a szakszervezeti üdültetésben részesülő fizikai dolgozók aránya — intenek a brigádvizsgálatok tapasztala- • tai, és figyelmeztet az a meg­állapítás, amely szerint, — no­ha az igény fölmérése és az elosztás demokratikusabb a korábbinál — még mindig szép számmal vannak olya­nok, akik évenként vagy két­évenként hozzájutnak szak- szervezeti beutalóhoz. A ti­zennégy szakszervezeti bizott­ságnál például 1975 és 1978 között több mint hatvanan há­romszor vagy négyszeri!) ré­szesültek kedvezményes üdül­tetésben. Az szb-k arra hivat­koznak, hogy az elő- és utó­szezonra szóló jegyeket nem tudják másképpen felhasznál­ni, csak úgy, ha némelyeknek egymás után többször is ad­nak. Azt is felhozzák magya­rázatként, hogy a dolgozó más szb-től kapta a beutalót... > A résztvevőket jól fölsze­relt, kényelmet és pihenést nyújtó létesítményekben üdül­ted a SZOT — de az üdülé­seknek csak kisebb hányadá­nál tölti be a »házigazda-« sze­repét. A dolgozók nagyobb hányada ugyanis a vállalatok saját üdülőiben, illetve bérle­ményeiben tölti . szabadsága egy részét. Évinger Mihály, a SZOT Üdülési és Szanatóriu­mi Főigazgatóságának ' főosz­tályvezető-helyettese az el­nökségi tagoknak adott vála­szában, illetve a jelentés ki­egészítéseként felhívta a fi­gyelmet a közösen létesített üdülőhelyek fontosságára. Akik az együttműködésben részt vesznek, természetesen több jegyet kapnak. Az idé­nyekre kiadott beutalók meny- nyiségét ért kifogásra azt mondta: az szb-k igyekezze­nek változtatni azon a szem­léleten, amely szerint a dol­gozók egy része az üdülését csak nyáron tartja elképzel­hetőnek. Pedig a nyaralás és az üdülés nem mindig jelenti ugyanazt, a kettőnek nem föl­tétlenül kell egybeesnie, s a főigazgatóságnak nem a nya- raltatás, hanem az üdültetés a feladata.... Az elnökségi ülés vitáját Varga József, az SZMT. tit­kára zárta le. összegezésében egyebek között felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a külföldi üdülésre jogosító jegyekből az eddiginél többet kínálja­nak fel fizikai dolgozóknak. Sokan közülük jóval nagyobb költségért vesznek részt tár­sasutazásokon, mint amennyi­be á szakszervezeti kedvez­ményes üdültetés kerül, s biztosan szívesen vennék eze­ket a beutalókat. H. F. 1/ ■■ r ■ /■ r ' r Könyv es ifjúság Országos propagandistakonferencia Kaposváron ] Hétvégi tájoló A könyvtárak közönségkap­csolatával és propagandatevé­kenységével. foglalkozó kétna­pos országos konferencia kez­dődött tegnap Kaposváron, a megyei könyvtárban. A taná­csi és a szakszervezeti könyv­tárak propagandistáit Szita Ferenc, a megyei könyvtár — a házigazda szerepével megbí­zott intézmény — igazgatója köszöntötte; a konferenciát az Országos Széchényi Könyv­tár könyvtártudományi és módszertani központja, vala­mint a KISZ KB rendezte! Bevezetőben tájékoztatót hallottunk a könyvtárak meg­újuló munkájáról, különös te­kintettel a közönségkapcsola­tok továbbfejlesztésére. Fe­lejtet Tibor osztályvezető rö­viden emlékeztetett arra, hogy tizenöt éve Békéscsabán rendezték meg először a könyvtárak propagandistái­nak tanácskozását, azóta még nagyobb gonddal foglalkoznak a közönségkapcsolatok fej­lesztésével. A könyvtárügy megújulásának megvannak a feltételei. Ez a folyamat azon­ban nem jelentheti azt, hogy az eddigi módszereket el kell vetni, hogy helyettük minden­áron kényszeredett megoldá­sok szülessenek. Továbbra is fontos feladata a könyvtár­nak, hogy napjaink kérdéseire sokrétű választ adjon az ol­vasóknak. A tudatformálás, az igényesség fejlesztése, a munkásművelődés mozgal­mának erősítése a hagyomá­nyos könyvtári munka felül­vizsgálatára, új elképzelések kimunkálására készteti az in­tézményeket. Az utóbbi idő­ben a társtudományok ered­ményeit figyelembe véve pró­bálják megújítani a propa­gandatevékenységet is. A szo­ciálpszichológia, a reklámku­tatások alkalmazása a könyv­tári közönségkapcsolatok fej­lesztésében á legközelebbi fel­adatok egyike. Pelejtei Tibor nyomátékkal hívta föl _a fi­gyelmet arra, hogy a könyv­tárak kapcsolatrendszerében, módszertani munkájában is le kell küzdeni a formaliz­must. A kétnapos tanácskozás teg­nap délelőtti folytatása — a Könyv és ifjúság című olvasó­pályázatról elhangzott tájé­koztató vitája — máris a for­malizmus elleni harc jegyé­ben zajlott le. A KISZ KE több oldalas propagandaanya­ga alól ugyanis kilógott a ló­láb. Nevén nevezte az egyik könyvtáros: az akciónak kam­pányszaga van... A Könyv és az ifjúság ol­vasópályázat része a Művelt ifjúságéit, korszerű műveltsé­gért címmel meghirdetett hosszú távú programnak. Az akció neve kifejezi a célt. Még sokan vannak olyanok, akik nem ismerték föl az ol­vasás szerepét, azt, hogy a könyv a szórakozás, a tanulás, a munka egyik legfontosabb eszköze. A könyvtárak is el­sőrendű feladatuknak tartják, hogy kapcsolatot létesítsenek a fiatalokkal, s az alkalman­kénti találkozást — olvasást — folyamatossá tegyék. Meg­értőkre talált tehát a KISZ KB felhívása, az olvasópályá­zat az intézményekben, ám a könyvtárosok nyombari fölis­merték az akció fogyatékossá­gait is. Az alkalmatlan idő­ben meghirdetett pályázat ugvanis »rohammunkát-« kö­vetel a KISZ-fiataloktól csak­úgy, mint a sikerért tenni akaró könyvtárosoktól. Szép, hogy a tudást, az ismeretek játékos formában mutathatják föl a pályázók, de nyújt-e ez olyan élményt, amelynek ha­tására" tartósan olvasóvá vál­nak a részvevők? A könyvtá­rak a közönségkapcsolat esz­közeinek az arzenálját vonul­tathatják föl a pályázat sike­réért, ám — az olvasóvá ne­velés érdekében létesített — tartós kapcsolat megteremté­sében bizonyára magukra maradnak a közművelődési intézmények ott, ahol a KISZ-bizottságok és a KISZ- szervezetek a továbbiakban már nem igénylik a könyvtá­rosok segítségét. A tegnap megkezdődött or­szágos propagandistakonfe­rencia első napi programja talán nem váltotta be a hoz­zá'fűzött reményekét, a ta­nácskozás azonban rtem re­kedt meg a gondoknál, ezért remény van arra, hogy az eszmecsere hasznosan zárul. Horányi Barna Zselici, gyönyörű vidék Gyermekirodalom Bulgáriában A bolgár gyermekirodalom három évtizede még ismeret­len volt az ország határain kívül. Ma már Európa, Áz»a, Afrika és Amerika ifjú. olva­sóinak millióihoz jutnak el a bolgár gyermekirodalom al­kotásai. A bolgár gyermekki­adványok a szocialista álla­mokban a legnépszerűbbek. Sok országban keresettek a bolgár népmesegyűjtemények és a bolgár klasszikusok gyer­mekeknek írt művei. Külföl­dön a legismertebb szerzők: Elin Pelin, Pan Bornilek, An­gel Karalijosev, Georgij Ka- raszlavov, Doja Gabe, Emil- jan Sztanev. Kamen Kalcsev és még sokan mások. Az el­múlt időszakban egyre na­gyobb érdeklődés nyilvánult meg a fiatal írók gyermek­művei iránt is. A szovjet kiadók a Nemzet­közi Gyermekév alkalmából egész sor könyvet jelentetnek meg az idén bolgár szerzők­től. Ukrajnában Elin Pelin »Tudom és tehetem«, Litvá­niában Dora Gabe »A mi sze­münkkel«, Grúziában A. Pav­lov »Derék fiú«, a moszkvai Gyermekkönyvikiadónál Petr Neznakomov »Margitka és én« című művét adják ki. A ter­vek között szerepel még egy orószra fordított bolgár nép­mesegyűjtemény, valamint egy gyermekvers antológia közreadása is. Csehszlovákiá­ban már megjelent Elin PeT lin »Tudom és tehetem«, és Dora Gabe »Valamikor« című kötete. i A Zselicség Kaposvártól délre, délnyugatra terül el a Baranyából Somogyba átnyúló Mecseik-vidék tagjaként Fel­színét a patakok kusza össze­visszaságban barázdálják. Szép »e-rdőorsZág«. Kanászok, kondások birodalma volt. »Árpa is van, makk is van,/ majd meghízik a kis kan...« — énekelték az egykoriak, nem kis bizodalommal. A zse­licség tulajdonképpen még ma is őrzi a hagyományokat. De nemcsak ezért érdemes a Kaposvár környéki vidékre kirándulni a hét végén. Bár­hogy tiltakozunk is a kora: ! ősz ellen: érzékelhető már, hogy vége a nyárnak. A táj viszont barátságos arcot mu­tat, s egyre szebb lesz, ahogy az »ember« végű hónapok kö­vetkeznek. Képünkkel is ezért ajánljuk a zselici tájat, mint pihenő- és kirándulóvidéket. Természetesen tudjuk: szá­mosán vannak olyanók, akik a zajosabb kedvteléseknek hódolnak. Nos, a mostani szombat-vasárnap kínál ilyen rendezvényeket is. Itt van például a Kaposvári Közle­kedési Sportegyesület Volán motocross szakosztályának va­sárnap délelőtt 10 órakor kez­dődő versenye, melyet a me­gyeszékhelyhez közeli Han­gárdombon tartanak. Ahogy az eddigi hasonló rendezvé­nyeken tapasztaltuk: sok ér­deklődőt vonzanak ezek s versenyek. Ugyancsak zajosak a kapos­vári mozik ezekben a napok­ban. A Vörös Csillagban, a többszörös Oscar-díjas fan­tasztikus filmet, a Csillagok háborúját vetítik. A két és fél órás alkotás — ahogy a Films in Review írta — »minden idők egyik legna­gyobb kasszasikere«. A har­minchárom éves író-rendező. George Lucas pedig így nyi­latkozott a tudományps-fan- tasztikus mű elkészülte után: »Filmemben azoknak a köny­veknek, filmeknek és képre­gényeknek a világát akartam 44. Most nem volt senki a kö­zeiében. Az utolsó zölckentés- sel, úgy látszik, ott is hagy­ták. De valami nagyon jó dús fű lehetett alatta, ami tartot­ta, mert maradt egy kis rin- gása, 6 körűi, alóla, mellőle fel is buggyant a fű, rájuk borult, még hűsített is. — Na, dobd fel! — kiál­tott a parancsnak. Dobogás, surrogás, lihegés. Acél alkatrészek gyors kat­tanásai. — Jelentem, tűzkész! — Még mindig ez a rohadt por, nem látok előre semmit. — Pedig jönnek. — Hol? — Ott ni, a tarlón,' ahol a maradék keresztek vannak. — Igen, ott tényleg mozog valami; eresszünk egy soroza­tot? —- Várj csak, várj! — szólt megint a parancsnok. — Ne eressz semmit! — Egy rövidet gondoltam. — Rövidet, mi az istennek? Nem játszunk. Jöjjenek csak közelebb! Hé, Úpor tábor­nok! Kész az a heveder? — Egy kész. — Na, rakja csak akkor to­vább szépen, -»ügyesen! De meg ne akadjon, mert nirfcs időnk akadályokat elhárítani! Egy pillanat csend. Aztán András: — Na, lengyel, jössz velem? — Nem jössz — mondta a lengyel. — Nem tud jössz. Láb nem jó. Van pisztoly, itt megdöglesz többi. Nekem tó- zse kh arasó. András nem mondott rá semmit. Talán kezet fogtak. Aztán Aranka érezte, hogy András ott van mellette. Oda- térdel a hordágyhoz. De még most sem nyitotta ki a szemét. Inkább a kezét emelte föl egy kicsit. András rögtön megfogta! Aztán belehajtotta a tenyeré­be a homlokát. Milyen forró a homloka! Vagy az én kezem hideg? Most azon gondolkozik, ho­gyan is vigyen tovább... ta­lán azoknak, akik eddig hoz­tak, itt kell maradni... Mind­egy. Akárhogyan, de tovább kell menni. Tovább. De már oda is kúszott a kis fekete katona. — Megengedi ez a parancs­nok, hogy továbbmenjek vele­tek, szóltam neki. — Te nem akarsz itt ma­radni? — Minek? Ahhoz az egy gépfegyverhez elegen vannak. Megdögleni is ráérek még. Hátha veletek mégiscsak át­jutok még a Tiszán. Aranka érezte, hogy András valójában nemigen szeretheti ezt a beszédet, s ha most még­sem szól, az csak egyedül őmiatta van; hogy ő minden­képpen eljuthasson a Tiszáig a gyerekkel. — András.;; — Mondjad, Aranka! — Ha megpróbálnám most már... a saját lábamon... Akkor András odaszólt a kis feketének: — Na, fogd meg, pajtás! Megfogták. Már éppen kezdték is - emelni, amikor megszólalt a géppuska. Meg­indultak a románok? Vagy in­kább már el is érték azt a távolságot, amelyikről érde­mes volt rájuk lőni... And­rás meg a katona visszaen­gedték a hordágyat, s el­nyúltak mellette, vártak. Ta-ta-ta-ta ... kilőttél! egy teljes hevedert. Amikor a hosszú sorozat véget ért, felcsapott a romá­nok csatakiáltása. Lőttek is, futás közben. Már a lábúk dobogása is hallatszott. Kapkodva fűzték be a kö­vetkező hevedert. — Dolgozz, Upornyik szá­zados, dolgozz! Az új sorozat egészen rövid volt. Pedig a románok megint hosszút várhattak, rögtön le­feküdtek. — Állj! Figyelj! Célzott rö­vid sorozatokat az elöl fek­vőkre. Trrrr... trrrr Ügy látszik, ez nagyon érzékeny yolt. A románok feküdtek, vártak. — Várj még egy, kicsit, Aranka! András visszakúszott. Te meg mit akarsz itt már megint? — Engedj egy kicsit! Mes­terlövész vagyak. Aranka most csak egy-egy dörrenést hallott, s a nyomá­ban az elismerő felszisszené­seket. András sorra vette a csú­csos sapkákat, ami csak lát­ható volt belőlük. A románok nem moccantak sem előre, sem látra. — Köszönjük, fiú! Na, ti menjetek most már! Nyilván menniük kellett. Ennél tovább Arankát a gye­rekkel már nem kockáztat­hatta. Tudta, hogy ez az egyetlen amit csinálhatnak. Hogy ta­lán egy-egy ilyen itt-ott meg­kapaszkodott- géppuska fede­zete mögött valahol újra ren­dezik a szétszóródott zászló­aljakat. Hátha így biztosíta­ni lehetne legalább a vala­mennyire szervezett visszavo­nulást a Tisza mögé. — Na, fogd! Megragadták. Már indulni is gyorsan indultak. Fürgén vitték és ügyesen. Aranka is úgy érezte, hogy sokkal kevésbé himbálódzik, mint bármikor eddig az úton. — Veled azért könnyebb — mondta a katona. András csak most vette ész­re, hogy puska van a vállán. Ügy látszik, szerzett egyet a halottakéból. Szégyell tér magad, nyava­lyás, ugye, szégyellted. (Folytattuk.) feleleveníteni, melyeket ti­zenkét éves koromban szeret­tem. A cselekmény egyszerű: a jó felveszi a harcot a go­nosszal szemben. És bele akartam vinni sok vidámsá­got és fantáziát.« George Lu­cas alkotása egyébként vala­mikor nagyon régen és na­gyon messze játszódik. Elra­bolják a gonosz Galaíktikus Birodalom elleni lázadás egyik vezetőjét, a gyönyörű Leila hercegnőt, s az elpusz­títhatatlan Halál Csillagon tartják fogva. Ám ő a terve­ket már korábban átadta egy kis robotnak, Artoo Deto- nak. És megkezdődik á gálák - tikai küzdelem Leila kiszaba­dítására. Tehát: kozmikus meséről van szó! A Szabad Ifjúság Filmszín­ház ajánlata Az utolsó valcer című színes amerikai film. Rögtön a cannes-i bemutató után fellángolt a vita: az if­júsági zenéről szóló film ú.i formájáról van-e szó, vagy pedig csak az azt kiszolgáló tálalási formáról? Martin Scorsese rendező tudatbsan a The Band együttes búcsúkon­certjének dókümentáris rögzí­tésére szorítkozott, s ezen közreműködött — a film ta­núsága szerint — Bob Dylan, -Neil Diamond, Ringó Starr' is. Valcer ide, valcer oda — popzenei filmet láthatunk. Figyelemre méltó, kétrészes, színes szovjet vígjáték szere­pel a Latinca mozi műsorán: Eldar - Rjazanov neves rende­ző Munkahelyi románc című alkotása. A film cselekménye Moszkva Statisztikai Hivata­lában játszódik. Az igazgató­nő, Kulagina rettegett, vén­lány, a főstatisztikus, Novo- szelcev — rendkívül szorgal­mas munkaerő —, aki szeret­ne osztályvezető lenni. így kezdődik az új szovjet film. A Rákóczi mozi ugyancsak kétrészes szovjet alkotást ajánl. A Gyémánt akció ka­landfilm. Jó hírt közlünk a művészet- barátokkal: a Somogyi Kép­tárban meghasszabbítoUák dr. Ráez István gyűjteményé­nek kiállítási idejét. így, akik még nem tekintették meg a szép anyagot, azok is megis­merkedhetnek vele. Ugyan­csak kaposvári rendezvényről olvastunk: a városi könyvtár rpa délután 15 órára hívja a gyerekeket bábkészítésre ter­ményekből. Kadarkútról kaptuk az ér­tesítést, hogy a Pécsi Graf'l- kai Műhely kiállítása ott »vendégeskedik«. A bogiári kápolnákban Würtz Ádam grafikusművész és Incze Ju­dit szobrászművész alkotásai várják a látogatókat Nemi Sándor szabadtéri szoborkiál­lításával együtt. Bukaresti falumúzeum Több mint 20 holdon terül el az érdekes és élményt nyújtó bukaresti falumúzeum, amelynek anyagát sokéves ku­tatómunkával gyűjtötték ösz- sze Románia minden tájáról. Különös varázst ad a mú­zeumnak a sok faház. ame­lyet az ország különböző ré­szeiből szétbontva szállítot­tak ide. Somogyi Néplap Molnár Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents