Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

KÉT HÓNAP HŐSI HARCA

h szlovák nemzeti felkelés évMIejáo

1944, nyárutó. Ä távírón »Különösen fontos! Azonnal!-“ jelzéssel jelentés érkezett a magyar vezérkari főnökhöz: »Kassabéla és Kassahámor térségében a - partizánoikat a napokban 300, Magyarországról származó katomastzökevény- nyel erősítették meg. A szökevények között olyan is van, aki a Don-kanyarból szökött át az oroszokhoz. Mint ismerősöket, a magyar—szlovák határra osztották be őket. felszerelésük golyószóró és automata puska. Feladatuk a német utánpótlás megakadályozása.«

A jelentés ez utóbbiban tévedett A feladat sokkal nagyobb volt: Szlovákia felszabadítása. Akkoriban a fasiszta kormánnyal és a háborúval a szlovák bábállamban már csaknem mindenki torkig volt. A pozsonyi Tiso-kiikk hatalma hétről hétre csökkent.

A kommunisták vezette, illegális Szlovák Nemzeti Tanács 1944 elejétől közvetlenül tárgyalt a szlovák hadsereg magas rangú tisztjeivel, akik v segítséget ígértek egy kirobbantandó felkelésihez. Hitelüket erősítette, hogy 1943-ban a szlovák gyorshadtest 2000 katonája testületileg ment át a szovjet hadsereghez.

A fasiszta Tiso-kormány már tehetetlen volt: 1944 elején az add ig elszórtan operáló szlovákiai partizáncsoportok már Ü6szeh angol tab ban harcoltak. Augusztus elején a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák hadsereg képviselője titokban Moszkvába ment, hogy egyeztesse a honi és a külföldi ellenállás akcióprogramját. Augusztus derekára K özóp -Szí ováki áhairt a lakosság vette kezébe a közigazgatást A pozsonyi kormány ekkora ellenállást- saját erejéből '9ár képtelen volt elfojtani: nyíltan a németek támogatását kérte. Augusztus 29-én SS-alakulatok lépték át a határt. Az ellenállás, vezetői kész tények elé kerülve nem ha-! hozhattak, Zsolnában kirobbantották a nemzeti felkelést. Napok alatt kezükbe került K üzép-Szlovákia mindem jelentős városa. A szlovák helyőrségek szinte mindenütt szembefordultak a közeledő német alakulatokkal. Augusztus 30-án a besztercebányai rádió már a felkelők programját sugározta, szeptember 1-én pedig — mozgósítást hirdetve — bejelentették: ismét létezik az 1933—39-ben széttiport Csehszlovák Köztársaság.

A felkelésben — becslések szerint — 60 ezren harcoltak. A partizánok serege a kezdeti 5—6 ezerről 18 ezer főre gyarapodott. A Szovjetunióból megérkezett a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár kétezer harcosa, s a partizánok Tri Duby — Három Tölgy —.nevű repülőtérre leszállt a Szovjetunióban szervezett csehszlovák vadászrepülő ezred 21 gépe. A szlovák nemzeti felkelés a nemzetköziség szép példájává nemesedett: harcoltak a felkelőt!; között csehek lengyelek, franciák és szovjet partizánok is. A felkelők soraiban ott volt 800 (némely források szerint 3000) magyar is, köztük sok, a Horthy-Kadseregből átszökött katona.

Két nap híján két hónapig folyt a harc. A szlovákoknak nehéz fegyverzetük nem volt, mégis ellenálltak 43 ezer német katonának, és két páncélos hadosztálynak. Erejükből még arra is futotta, hogy »hátországukban«, Közép- Szlovákiában megindítsák a demokratikus életet. Kilépett illegalitásából a kommunista párt, megjelentek az újságok, működött a népi köz- igazgatás. Besztercebányán szeptember 17-én a kommunisták és a szociáldemokraták kimondták a két párt egyesülését Október 15-én Padbre- zován összeült az üzemi bizottságok konferenciája, ahol meghirdették az új állam gazdasági és szociálpolitikájának elveit

A német túlerő elől végűi

október 27-én . ürítették ki Besztercebányát s harcolva visszavonultak a' hegyekbe; Innen csaptak, le a megszállás hátralevő hónapjaiban a német hadsereg egységeire, amelyeknek azonban még jutott erejük és idejük arra, hogy hatvan falut felégessenek, s tömegével álljanak bosszút férfiakon és nőkön.

Ma, harmincöt*0 év múltán tisztelgünk a szlovák nemzeti felkelés emléke előtt, mely az egyik legnagyobb európai fegyveres akció volt a Wehrmacht arcvonala mögött

A munkaerő. csábításról

«

A „szomszéd” többet ígér

»A szomszédban ráígérnek.«

Ez a mondat került a jegy- , zetfüzetembe, amikor a minap r gazdasági vezetőkkel beszél- j getve a munkaerőhelyzet és a , munkaerő-vándorlás kerüli szóba. Egy volt ösztöndíjasuk- j ról beszéltek, akit az üzem i taníttatott, aztán araikor már ) befejezte az iskolát, szerelő 1 lett, s számítottak a munkájára, továbbállt. Vállalta azt is, hogy visszafizeti a taníttatása ! költségeit, de elmegy. Nem , azért, mert nem érezte jói magát a közösségben, hanem mert másutt az itteni fizetésére »ráígértek«. Nem ő volt az első, aki elment.

— A szomszéd üzem a legjobb szakembereinket csábítja el — mondták a vezetők. — Ml 12—13 forintos órabért adunk a fiataloknak, ők, ha | átmennek hozzájuk, 2—3 forinttal többet.

A szakemberek tehát az egyik helyről elmennek. S ahonnan elmentek, ott mit tudnak csinálni? ' Elcsábítják a szomszédból a szakembereket, szintén a »ráígérős« módszerrel. Aztán azok visszahívják, és így tovább. Megindul a körforgás, az emberek vándorlása. Ez természetesen feszültséget teremt üzemen belül, bomlasztja a közösséget, lazítja a munkafegyelmet. De véget érhet-e ez egyszer? Rendelet írja elő, hogy ilyen vándorlás esetén az új munkahelyen a régi bérért vehetik föl a dolgozót Am a gyakorlatban ez másképp van. Hiszen az ilyenfajta munkaerőcsábítást »szentesítették«. Hogyan?

A szóban forgó üzem a megyei tanács utasítására minden évben néhány szakmunkást küld a városi építkezésekhez. Ezeknek az embereknek a béréről a tanács gondoskodik, méghozzá nem is szűkmarkúan. Több fizetést kapnak, mint »otthon«.

— Most is van olyan szakmunkásunk, akit elfcüldtünk ilyen építkezésre. Már üzent is, hogy nem jön vissza, hiszen ott jóval többet keres.

Munkaerő-csábítás ez is. Persze, mondhatja bárki: az ember oda megy, ahol többet fizetnek. Csakhogy itt nem egy ritka jelenségről, hanem folyamatról van szp. Olyan keringőzés kezdődött, amelynek nincs vége, mert mindenki mindenkire ráígér. Tulajdonképpen árverés, aholszak- muikásokat adnak-vesznek. S kik veszítenek rajta? Természetesen a Vállalatok, de veszítenek az. emberek is. Hiszen nem alakulhat ki jó közösség, s a munkahelyi légkör, mint a megfelelő mun kavégzés előfeltétele, sem a legjobb. A vállalatók energiát fecsérelnek arra, hogy túljárjanak a másik eszén, s nem akarják észrevenni, hogy ezzel az esztelen pazarlással maguknak is ártanak.

D. T.

Mérlegen kilenc szakcsoport munkája

(Tudósítónktól.)

A napokban értékeli szakcsoportjainak tevékenységét a karádi áfész. Karúdon, Kis- bárapátiban, Törökkoppány- ban és Baranyán működik méhészszakcsoport. Kilencven- egy méhész 2111 méhcsaláddal vállalta, hogy ebben az évben 5.5 vagon mézet szállít az áfész felvásárlóinak. Bár a területen volt méhmérgezés, mégis várható, hogy az év végéig 6 vagon mézet vásárolhatnak fel. A méhészék közös alapja a félév végén 26 ezer forint volt. Munkájuk segítéséle 330 mázsa méhetető cukrot adtak ki 11 forintos, és :’,5Ó mázsát nagykereskedelmi áron. Kaptak a méhészek ezenkívül 40 mázsa Invertcuk- rot is. A méhészeteket a karádi körzetben korszerűsítik, a kaptárakat a legújabb, típusúakra cserélik.

Három nyúltenyésztő szakcsoport működik Karúdon. Nágecson és Somogyacsán. 64 nyulász 260 mázsa nyúl szállítására kötött szerződést. Az első félévben ennek több mint felét leszállították, úgyhogy a terv teljesítése várható. A szövetkezet ebben az évben 570 tenyásznyulat adott ki 58 ezer forint értékben. Ebből a kedvezmény 46 ezer forintot tett ki. A nyúitenyész- tők ennek ellenében vállalták, hogy a szaporulatot kizárólag a karádi áfész-nek adják el. A nyúltenyésztő szakcsoportok közös alapja a félév végén 14 ezer forint volt.

A szövetkezet irányításával két . zöldségtermelő szakcsoport működik, összesen 42 taggal. A karádiak primőröket, a törökkoppányiak szabadföldi zöldségfélét termelnek. Mindkét szakcsoport nemrég alakult. A primőrökből 50 ezer forint ' értékűt vettek meg a felvásárlók. A szabadföldön termelő szakcsoport Törökkoppánvban eddig 10 ezer forint értékűt adott el, de ennél a szakcsoportnál a nagyobb mennyiség az ősz folyamán várható. Mindkét ! szakcsoport elsősorban a helyi igények kielégítését tűzte célul. A szövetkezet ebben az évben adott a primőr termelőknek 5 darab 20x8,5 méteres fóliavázat és sátrat 13 ezer forintos kedvezménnyel.

Kifogás akad f

Tatarozás, hibákkal

A szövetkezet vezetőinek

véleménye szerint kiemelke- j dő munkát végez a nágocsij és a karádi nyúltenyésztő, i valamint a karádi méhész-J szakcsoport. A zöldségtermelő szakcsoportok gyengéül >en működtek, munkájukhoz na gyobb eogrtséget kell adni.

Volt egy képcsarnok Kaposváron. Aztán mint derült égből a villámcsapás, kiderült, hogy hamarosan leszakad, s a pincében találja, magát. Mit volt mit tenni, megkérték az ingatlankezelőt: hozza helyre a dolgot. Helyre is hozta, bár túllépte a határidőt. A födém azonban ma már szilárd.

Igaz, hogy e munkák után a bemutatóterem frissen festve és mázolva is rosszabb állapotban van, mint a tatarozás megkezdése előtt, de hát nem ez az első eset, amikor az »operáció sikerült, de a beteg meghalt«.

A múlt héten lett volna az átadás, ám az IKV és a Képcsarnok Vállalat szakemberei nemigen tudtak dűlőre jutni. Égbekiáltó hibák ugyan nincsenek, csupán a fal ázik be. nemrég a mennyezetből eső esett, a faburkolatok még véletlenül sem egyező színűéit és még egy sor apróság akad. Azaz a szokásos huzavona alakult ki az átadás körül, így aztán többféle kikötéssel, pótlási, ígérettel, utóbb elvégzendő munkával átvették a 1

Vaszary-termet a képcsarnok szakemberei, de hogy mikor nyithat ki az üzlet, még bizonytalan.

Nagy vita sem volt a hi' búk láttán, csupán megegyezés született arról, hogy nem egyeztek meg a felek. Szinte már természetesnek tartjuk a sok hibaigazítást, utólagos javítást.

Augusztus húszadikáig a képcsarnokot át kellett volna adni, és ez nem történt meg. Kifogás, mentegetőzés persze jócskán vari. De hát már megszokott, hogy mindenki mindenre hivatkozhat, ha néni tartotta be ígéretét és a határidőt

Még azt is hozzátehetjük

mindehhez, hogy az épületet nem egész két éve, télen renoválták kívülről, most pedig az akkori kedvezőtlen körülmények közt, rosszul elvégzett munkák miatt újra föl kellett állványozni...

Sovány vigasz, hogy a külső munkát most igen gyorsan

megcsinálták.

u v, i

Befektetés

E

gy ellentétpár is állhatna a mai jegyzet elején, mondjuk így: Zári kapuk — nyitóit gondolat. Még talán meg sem kellene magyaráznom, hogy a mondat első fele kritikai megjegyzésekre ingerel, a második őszinte lelkesedésre. Van ugyanis, ahol a gondolat még a zárt kapuk mögött poshad, de másutt már n&píénjt keres. kitörve a kényelmes megszokás bűvköréből. Néhány szainc. is mondok majd, de azt hiszem — bármennyire számottevőek ezek a gyár, a népgazdaság számára — mégsem a legfontosabbak. Törvényszerű ugyanis, hogy a szellemi lefektetés nemcsak műveltségben, világlátásban, életmódban és visel/cedéskultúrában, hangulatban, szellemi gazdagságban és emberségben, térül meg, hanem anyagiakban is. Nos hát mindössze negyvenezer forintból — többszörös áttételben — egymillió-kétszázezer forint született, s ezt úgy hívják a gyárban, hogy termelési többlet. Vagyis július 1. és augusztus 17. között ennyivel kevesebb új érték jött volna létre, ha nem születik meg a gondolat, ha elmarad a szellemi befektetés, amely összesen 8ő0 nap ti8a0 munkaóráját mentette meg a gyárnak.

Olvastam egy levelet, pontosan emlékszem rá: május •7-én született. A szakszervezeti bizottsághoz érkezett, ha jól tudom, összesen tíz kaposvári üzembe. A lényege az volt, hogy a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ — a közművelődés fejlesztése érdekében (!) felajánlotta a segítséget. Ha netán nyári napközi tábort akar létrehozni az üzem, akkor a művelődési intézmény tanító- képzős hallgatókkal, a program összeállításával, különböző jellegű foglalkozások, rendezvények megszervezésével tud segíteni. És várták a választ. Látszólag kicsi, korántsem látványos feladatra vállalkoztak. Pedig úgy gondolom, az ilyesminél jóval egyszerűbb mondjuk egy Ómega-együttes szerződtetése. Csakhogy ebben a kezdeményezésben már megcsillant valami abból, amit korszerű közművelődésnek hívunk, s amelynek csápjai mindig oda nyúlnak, ahol a legjobban, s ahol kettős értelemben is a legnagyobb azük- * ség van rájuk.

Az üzemek persze nem rendeztek díszfelvonulást, örömtüzeket sem gyújtottak, inkább furcsán, bizonytalankodva húzódtak vissza, több helyről válaszra, sem méltatva a kezdeményezést. Pedig alighanem ők is tudnak az iskolák zárt kapuiról, az óvodák nyári szünetéről. Ha vették volna a fáradságot, rájöhettek volna, hogy hány .dolgozójuk megy emiatt — egyszerre — szabadságra, táppénzre (!), netán még kényszerű fizetés nélküli szabadsága is, hiszen nincs, aki foglalkozzon gyermekével. A termeléskiesés tehát nyilvánvaló. Egyetlen iskolában működött nyári napközi Kaposváron! És volt egy úgynevezett »-<íszótábor* is. A szülőknek, a gyárnak sem mindegy, hogy milyen, körülmények között töltik a, gyerekek a' napot. Az új azonban mindig nehezen tör utat. Néhol a gondolatokra is tölgyfa kapu zárul.

Nemrégiben olvashattak lapunkban egy színes riportot arról, hogy a Finommechanikai Vállalat 3. számú gyárában — és csak ott! — éltek a lehetőséggel. Munkatársunk beszámolt a_ sikeres nyári tábor mozzanatairól. Igaz, ők is más úton indultak el: a hivatalos szerveket hívták volna segítségül. Dé »senkinek sincs joga ahhoz, hogy pedagógust jelöljön ki-e, amikor valamennyien megérdemelt nyári »pihenőjüket« töltik. Végül is az egyik iskola segített vezetővel, a művelődési intézmény pedig tanító- és. óvónőképzés — csupaszfv — lányokkal. A mamák, a nagymamák a * gyárhoz vitték a kicsinyeket, akik azután negyvenen, negy venötön együtt utaztak mákrobusszal a sportpályára, az ifjúsági házba vagy élménydús kirándulásra aszerint, hogy arra a napra mit ajánlott a 12 oldalas, gazdag pogrom.

S

zülőkkel beszélgettem. Péter László mondta: »Igazán köszönöm, hogy gondoskodtak róla és megszólaltatták a kisfiámat. Azelőtt hangját sem hallottuk, sohasem tudtuk, hogy tanult-e valamit. Most? Mindkét gyerek széles mosollyal jött haza, kifogyhatatlanok voltak a mesében, énekeltek, verseket mondtak; szinte nem ismertem rájuk. És mennyi élményt, mennyi kedvességei kaptak!« Egy anyuka arról vallott a záró tábortűznél, hogy sok távirat- és telefonköltséget is megtakarított, mert nem kellett minduntalan vidékről hívni a nagymamát Es mondta élményeit Bárány Tibor szakszervezeti titkár, aki befő- , -íá gadója, lendítöje és szervezője volt a kezdeményezésnek ** (mellesleg »gyakorló* apa); dicsérte Lovró Mihály személyzeti vezető és szinte minden szülő, aki ez idő alatt nyugodtan dolgozott és egymillió-kétszázezret termelt Jó volt. ; hallgatni őket, s közben figyelni a szerényen a fotel mélyébe húzódó, szótlan népművelőiket, akiknek aligha ülhetett volna arcukra nagyobb boldogság...

Nem, mondok: többet erről, ámbár hozzá tehet ném *kaján* vagy talán nem is kaján gondolatomat, miszerint alighanem ez az igazi »érdekvédelem* a szakszervezetek számára; így lehet légkört, munkaikedvet hangulatot és kötődést teremteni egy gyárban, miközben színvonalas szórakozásra, sok-sok okos játékra leap lehetőséget a gyermek: s ha nem is pontosan ezzel, de hasonló gondolatok megvalósításával lehet valóban a közművelődési törvény szellemében tevékenykedni művelődési házainknak, népművelőinknek.

De föirémlenek bennem a zárt kapuk. Kaposvár 26 iskolájából mindössze háromba mehettek be nyáron a gyerekek játszani az udvarra, olvasni esős időben, hangulatos játékokat játszani, vagy labdát rúgni a sportpályákon. Pedig az iskolák nyári »nyitottságára* több éve miniszteri rendelet is született. Ki törődik vele? Mondják, hogy nincs kikkel biztosítani a felügyeletet Elgondolkodtató.

De maradjunk inkább az ifjúsági háznál, ahol sok más és idősebb társ előtt rájöttök, hogy a közművelődést nem lehet, nem szabad azonosítani a látványos rendezvényekkel; hogy a szellemi tőke befektetése —• bémilyen nehéz és fáradságos a kezdet — talán jobban megtérül, ha ismerjük a befogadót, s ha munkáját, életkörülményeit gondolkodását életmódját és viselkedéskultúráját próbáljuk kifinomult eszközökkel, magas színvonalon alakítaná vagy továbbfejleszteni.

Az utóbbi időben sokszor beszélgettem az ifjúsági ház munkásaival,, de kevésszer hallottam tőlük — csak a jelentésekben olvasom kötelességszerűen leíva — azt a fogalmat hogy »munkásművelődés*. Inkább tetteket várhatunk — és várunk is — tőlük, hivatásuk szellemében mindenekelőtt az ifjúság körében. Hallottam, hogy »beépülnek* az üzemekbe; hogy a népművelők az üzemi közművelődési bizottságok tagjai lesznek; hogy máris segítenek a tervkészítésben, a programok, üzemi események megrendezésé ben — módszerekkel, ötletekkel, jó javaslatokkal. Azaz kutatják és már-már megtalálták a szellemi tőke igazi helyét

B

eépülnek? Azt hiszem inkább: bekapcsolódnak tevékenységükkel a termelési folyamatokba, meg akarják ismerni azokat hogy azután az emberekkel való kapcsolatuk meghittebb és bensőségesebb legyen a felnőttoktatásban, a szakmai képzésben és akkor is, ha nem ők mennek a gyárba, hanem onnan hívják ismerőseiket barátaikat az új házba, ahol különböző színvonalas rendezvények várják majd őket Nem mondták, de nem hiszem, hogy csak én érzem: együtt akarnak gondolkodni a munkásokkal. És dolgozni: »nem látványosan, dé értékesen*.

Nos vát ezt szerettem volna elmondani a nyári napközis f ; ürügyén. Nem mindenek fölé emelve a szereplőket, án követésükre ösztönözve. jávori ff#<f