Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Az adottságokhoz igazodva Aggályok egy ésszerű terv kapcsán Nincs könnyű dolguk azok­nak, akik az élemiszertör- vény betartásán fáradoznak. Hiszen olyan követelménye­ket tartalmaz, melyek csak jelentős technológiai fej „esz- léssel oldhatók meg. Azonban ezek figyelembevé­telével is számos feladatot kap a Somogy megyei Élel­miszer-ellenőrző és Vegyvizs­gáló Intézet, amelynek nyári tapasztalatairól dr. Sarudi Im­re igazgató tájékoztatott — Feladatunk valóban a törvény betartása, s «ezt min­tavétel alapján szerzett ta­pasztalatokkal, majd javasla­tok tételével végezzük. Az in­tézet tehát egyrészről ellen­őrző szerepet tölt be, másrész­ről mi magunk is folytatunk olyan kutatásokat, melyeknek lévén a vizsgálatok eredmé­nyesebben és gyorsabban vé­gezhetők el. Többek között a húsipari termékek fehérjetar­talmának megállapítására vagy a tésztakészítmények to- j;'■startalmának pontos megha­tározására dolgozunk ki mód­szereket. Ezek az eredmények később szabvány formájában, o szágos előirányzattá válhat­nak. Az ellenőrző tevékenység a forgalomban levő különféle élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök szabályos, előírás- szerű forgalmazására vonatko­zik, s mint az igazgató sza­vaiból kiderült, ezen a terü­leten nincs minden rendben. — Legfájóbb pontunk a sör. Különösen a Balaton partján, ahol igen nagy az idegenfor­galom. Megengedhetetlen, hogy olyan palackok kerülje­nek forgalomba, melyek bel- sfjében különféle szennyező anyagok találhatók. Sajnos ilyenek igen gyakran fordul­nak elő, s ez szinte minden esetben a palackok nem meg­felelő mosásra, tisztításra ve­zethető vissza. A kanizsai sör­gyár ugyan nem tartozik a megyei intézmény hatáskörze­tébe, azonban termékeit itt is árusítják, sőt a megyében három helyen, Kaposváron; Siófokéul és Balatombogláron palackozó teiepek is vannak. A felelősség tehát megosz­lik. Bár a közelmúltban szá­mos szabálysértési eljárást indítottak, a jelenség nem szűnt meg, ezért most a MÉVI a söripari tröszthöz fordult orvoslásért. Sok gondot okoz a sütőipar is. Az esetek többségében ugyan a zsemlék súlya meg­felel a szabványnak, de o rossz technológia miatt a sü' temények zsugorodnak, asza­lódnak és deformálódnak, így érthetően számos kifogás oko­zói. Igaz, a liszt minősége sem mindig megfelelő. A zöldségek és gyümölcsök minőségének ellenőrzése új feladatokat jelent. Sajnos sek még az olyan üzlet megyénk­ben, ahol a szabványkönyvet a fiókban tartják, s a beérke­ző árut »szemre« minősítik a felvásárlók, mondván: — Nincs időnk a könyvet bön­gészni, olyan nagy a forga­lom! Ilyenkor aztán a vásárló károsul, aki a felületesen első osztályúnak minősített és első osztályú áron eladott termék­ről hazaérve megállapítja, hogy az bizony messze van a legjobb tói. Ugyancsak hiá­nyosság, hogy szinte egy üz­letben sem található az árcé­dulákon az eladott termék minőségére utaló osztályba sorolás jelzése. A MÉVI munkatársai ilyen­kor jegyzőkönyveket vesznek föl, s eljárást indítanak. Min­den megelőzhető lenne, ha az üzletek magukénak éreznék az előírásokat, s nem utóla­gos magyarázkodásokkal pró­bálnák »levenni a lábukról« az odaérkező ellenőröket. B. A. Figyelemre méltó és ro­konszenves az a terv, ame­lyet meg a múlt évben a Taurina Szarvasmarha te­nyésztő Közös Vállalat szak­emberei készítettek a tabi dombvidéki húshasznú szarvas-marhatartás fejlesz­tésére. A megyei állattenyésztési felügyelőség megbízásából született és 198ö-ig szóló program a körzet nagyobb­részt gyönge adottságú tsz- einek egységes technológián alapuló termelési együttmű­ködésével számol. Lényege, hogy nyereséges húst állíthat" nak elő ott, ahol korábban veszteséges gabonát termeltek A nehezen és csak nagy költséggel művelhető domb­oldalak füvesítésével az ed­digi takarmánytermelő terü­let jó része is felszabadul árunövények termelésére. A termelésnek és adottsá­goknak efféle összehangolá­sa kétszeresen is ésszerű. Vi­szonylag kis ráfordítással nyújt módot a hústermelés növelésére, és ésszerűbbé te­szi a növénytermesztés szer­kezetét is. A terv lapjain jól érzékel­hető az ésszerű szemlélet. A tartásra még alkalmas, de ki­használatlan épületek, vagy a különféle melléktermékek hasznosítására vonatkozó el­képzelések jól példázzák ezt. A társulás gépeinek 40 szá­zalékát közösen üzemeltetné, ami módot adna néhány nagy teljesítményű gép tökéletes kihasználására. Ugyancsak kecsegtető a re­mélt eredmény: az évi 3650 hízóállat és a tehenenként számolt több mint 3500 fo­rintos jövedelem. További adalékok sorolása néikíil is világos, hogy a terv alapel­gondolása helyes. Aligha vitatható, hogy n szóban forgó gazdaságokban a termelési szerkezetnek az adottságokhoz való igazítása a termelés fejlesztésének egyet­len ésszerű lehetősége. Egy domboldalakon gazdálkodó szövetkezet nyilván sohasem lesz eredményes gabonater­melő, ugyanakkor — gyönge adottságait cáfolva — kiemel­kedhet eredményes juhászat- tal vagy intenzív legelőre ala­pozott húsmarhatartással. A Taurina iránymegjelölé­se jó, a terv megalapozottsá­gához és megvalósíthatóságá­hoz mégis fér némi kétség. A gyorsan változó piaci és gaz­dasági helyzetben olykor egy évre előre sem könnyű ter­vezni, hát még 5—7 évre. Vajon két-három év múlva hogyan alakul a résztvevő tsz-ek anyagi helyzete és hi­telképessége'’ Hogyan alakul a gazdaságok szakemberhely­zete? Rendelkezésre állnak-e majd a programhoz szükséges gépek, s ha nem, lesz-e azo­kat pótló konstrukció? A gazdaságok termelést színvo­nalának, munkafegyelmének alakulása lehetővé teszi-e majd a tervben rögzített ter­melési mutatók elérését? S ezzel még korántsem teljes a kérdések sora. Látszólag mellékes, valójá­ban a gazdasági szakemberek szerint nagyon is vitatott részletkérdés: hogyan alakul­jon a húsmarhaprogramon belüli esetleges specializáció? A termelés különböző fázi­sainak — borjűnevelés, nö­vendék-, illetve üszőtartás, termelő tehenészet' — nem­csak jövedelmezőségi foka tér el. hanem a szükséges mun­karáfordítás és gondoskodás, valamint a vele járó kocká­zat mértéke is. (Részben épp az ezzel kapcsolatos érdekel­lentétek és viták fékezik a másik nagy hú sma rh a prog ram — a zselici — megvalósulá­sát. Kérdezhetné valaki, ha a program alapjában jó a gaz­dálkodás mai követelményei­nek megfelelő, mire való az aggályoskodás. Az elmúlt évek bon akadt rá példa, hogy az önmaguk­ban büszkélkedésre is alapot adó tervek és az azok nyo­mán épült, csodált létesítmé­nyek végül nem igazodtak a népgazdaság realitásaihoz. S bár szó sincs arról, hogy a tabi hősprogram »kacsalá­bon forgó« létesítményeket kí­vánna (egv 15—13 ezer forin­tos férőhely igazán olcsó), a még oly szerény költségvetés Évfordulóra készülnek A tavalyi, mintegy 13 vago­né« értékesítéssel szemben az idén várhatóan 40 vagon fagylaltport adnak el, annál is inkább, mert az év felénél már elszállítottak az üzemből 35 vagonnyit. Az üzem tehát teljesíti forgalmi és bevételi tervét, ha más termékből is mint kezdetben gondolták. Sőt Jelentős évfordulóra emlé­kezik augusztusban a Magyar Vöröskereszt: száz éve ala­kult meg a Magyar Országos Segélyező Nöegylet. a Vörös- kereszt jogelődje. A centená­rium alkalmából Debrecen­ben ünnepi ülést tartanak, Dobogókőn pedig kétnapos nemzetközi tanácskozáson te­kintik át a Vöröskeresztnek az önkéntes ápolónőképzésben betöltött .szerepet. Az Igal-Gölle és Vidéke Afész korszerű, *4(5 négyzetméterer alapterületű bisztrót épft az ijjali strandon. A műszaki átadás szeptember elsején Ica». Mézeskalács helyett fagylaltpor A termelés nem csökken Évről évre keveebbet rendel a kerseltedelem a különféle mézes süteményekből, úgy lát­szik, változik a fogyasztói íz­lés — állapíthatták meg a tabi édesipari üzem dolgozói. Három évvel ezelőtt még 120 vagon puszedli kelt el, egy övre rá már csak 70, tavaly 50, és az idén csupán 40 va­gon az igény. A gépek és a j dolgozók viszont nagyobb tel- | jesítményre képesek, ezért új terméket és új piacot volt kénytelen kerseni az üzem ve­zetősége. Az első kísérletek biztató eredményei után álltak rá a különféle fagylaltporok gyár- 1 ásóra, az idén már 12 félét készítenek. A gyümölcsízű porok alapanyaga Ausztriából érkezik, s bizonyára a jó mi­nőség. valamint a szakszerű technológia eredménye, hogy ogvre nagyobb az érdeklődés a tabi üzem új készítményei iránt. úgy fest, mintegy 15—20 szá­zalékkal magasabb lesz a nyereség. A tabiak kísérletező ked­vűek, nemcsak a gyors — és sikeres — termékváltás bizo­nyítja ezt, hanem az egyelőre még csak próba szintjén levő új technológiai kísérlet, a meggy alkoholban való tartó­sítása. Ezt a kapacitás jobb kihasználására vállalták, bér­munkaként a fővárosi édes­ipari gyár számára. Az 5 va­gon meggy feldolgozása az üzemnek tízmillió forint be­vételt hozott. is jóval 100 millión felüli be­ruházást kíván. Ez, nem sok, ha számba vesszük, hogy nemrégiben jóformán egyet­len tehenészeti szaktelep ke­rült ennyibe, csakhogy, ma szigorúbb a mérce, és holnap talán még inkább az lesz. A társulás taggazdasá­gainak vezető szakemberei rö­videsen összeülnek. hogy megvitassák a soron levő lé­péseket. Az ő feladatuk lesz a gyakorlathoz igazítani a tervet. Ha úgy tetszik megal­kotni azt a »minimális prog~ ramot«, amely előmozdítja a tabi dombvidék állattenyész­tésének fejlődését. 15. F. ÉPÜL A BISZTRÓ Beidegzettségek G ondolom, emlékeznek rá, hogy legutóbb egy fontra gondolatsornak csak a féléig jutottunk el. Arról vo t szó (már csak azért is érdemes visszatérni rá, meri egyik olvasónk szerint elég zavarosan fogalmaztam meg a lényeget), hogy a munka szerinti elosztás elvét csak akkor lehet megvalósítani, ha a gazdaságon kívüli területeken épp­úgy alkalmazzák, mint ahogy a gazdaságban. Korszakváltás­ról beszéltünk, amelyet keresztülvinni ma már elkerülhetet­len Bizonyos értékrendek visszaállításáról, vagy inkább ki­alakításáról kell sürgősen gondoskodnunk, hogy valób, n megbecsülést élvezzen a tisztességes, a jó minőségű műnk■.«. és csak az élvezzen elismerést. Nos hát, a gondolatsorban el­jutottunk odáig, hogy mindehhez le kell küzdenünk a ros. beidegzettségeket. Vannak ilyenek? Hogyne lennének! Hiszen nélkülük már messzebbre jutottunk volna. Amióta szocalista társadalomban élünk, mindig is a munka szerinti elosztás volt az elvünk. Csak a gyakorlat maradt el nemegyszer me­részen, megfontolatlanul. Nagyrészt éppen a beidegzettségek miatt, amelyeknek eredőit ma már igen nehéz volna össze­gezni. A beidegzettség nem más, mint amikor felületesen és rutinból ösztönszerűvé, gépiessé alacsonyítom a tettet; ami­kor fontos elveket hangoztatok, de nyomában sablonossá si- lányítom a mindennapi gyakorlatot, s néha homlokegyenest az ellenkezőjét cselekszem. Pedig ahogy az emberi gondola­tot és cselekvést nem helyettesítheti a gép, úgy az elvek meg­valósulása sem következhet be kinyilatkoztatással, a rossz szokások ismétlődő, gépies alkalmazásával. Sokszor leírjuk, gyakran beszélünk róla — sohasem magyarul! —, hogy »dif­ferenciáljunkazaz különböztessük meg nemcsak a jót a rossztól, hanem a jobbat a jótól, a rosszabbat a rossztól, és így tovább. Mondják, hogy ahány ház, annyi szokás. Az em­beri képességet, a cselekcökészséget sem egy kaptafára “csinálták-. A különbségek nyilvánvalóak — és mérhetők. Mégis azt tapasztaltuk, hogy a munka helyett gyakran vették mindenekfölöM. számításba a munkába töltött éveket; a ko­rábbi érdemeket, az »alapjában rendes ember- általánosított véleményt, a -ki honnan jött, mikor és miért- indokát, és a besorolásnál niég azt sem hagyták fi gyekben kívül, hogy ki­nek ki a barátja — ha erkölcsi vagy anyagi elismerésről volt szó. Kétségkívül ez is hozzájárulhatott, hogy -a munka jo­gát- nemegyszer a -munkahelyhez való jog- váltotta föl, s hogy nem mindig az lett a'példakép, aki képességei legjavá­val hajt, fáradozik, nem ismer lehetetlent, hanem az. aki lát.- szattevékenységből könnvedén él (mert élhet!), s fölényesen leszólja az áldozatos, odaadó munkát. . Ezen csakugyan változtatni kell. Voltak persze központ; intézkedések is, amelyek, há nem írták is elő az eg.yenlősdi.t, egy kissé afelé hatottak. (Legalábbis ott, ahol gépiessé vált az ítéletalkotás.) Nemrégiben örömmel vette tudomásul m:n- denki. hogy megszüntették a szakmai bértarifarendszert. Nyilvánvalóan időszerű volt. Ez az intézkedés nagyobb le­hetőséget teremt, és ösztönöz a meg különbőz te létre, azaz a differenciálásra. De csak lehetőséget teremt és ösztönöz. Ha nem irtjuk ki önmagunkból a rossz beidegzettségeket, úgy gondolom, ezután is meg lehet kerülni a munka szerinti el­osztást — a gyakorlatban. A gazdasági területen dolgozók kö­zött talán kevésbé. A gazdaságon kívül azonban — mini sok­szor eddig — ezután is előfordulhat, hogy mondjuk a beosz­tás. es nem a képességből, szorgalomból fakadó teljesítmény határozza meg a bért, a jövedelmet. Ez pedig ellenhatást szűk B eszéljünk két »általános- ember példázatáról? Tegyük töl. hogy a szándék, az elkötelezettség .mindkettőben azonos, talán még a terhelési próbát is egyformán áll­ják, az elvégzett munka mennyiségében nincs közöltük kü­lönbség. Csak a minőségben! De abban óriási. Egyszerre kezdték a pályát, beosztásuk is azonos. Kettőjük munkájának minőségi különbsége azonban mm fejeződik ki a bérükben. Es ezzel máris éktelen csorbát szenvedett a munka szerinti elosztás. A példázat, sajnos, igaz kisebb munkacsoportokra, nagyobb közösségekre is. Mintha sokáig azt hittük volna: ak­kor van nyugalom és béke egy-egy munkahelyen, ha viszony­lag >>kiegyensúlyozott- a bérezés. Ez egyenlősdihez vezetett Pe­dig csak az ember egyenlő — jogaival, kötelességeivel együtt —, és nem a képesség, a felkészültség, a munkabírás, u tel­jesítmény. Az első zavart az olvasóban is bizonyos beidegzettsés idézheti elő, amikor töltesz! önmagának a kérdést: de mi lesz a *hitbizományokkal-? Mi lesz azokkal, akik rengeteg érde­met szereztek, de ma már nem a régiek; hogyan fogják meg­állni a helyüket a szigorúbb, és teljesítményt követelő gaz­daságban és a gazdaságon kívül? Hogyan lehet majd az új körülmények között elismerni korábbi érdemeket a szocia­lista humanizmus szellemében úgy, hogy senki se tudjon ál­humanizmussal vádolni minket? Es mi lesz azokkal, akik ed­dig bizonyos kapcsolatok révén tartották fönn magukat? Megtalálják-e a képességeiknek legmegfelelőbb helyet? Es el.jutunk-e oda, hogy a diploma sem lesz érdem önmagában, hiszen azt már egyszer megfizette a magyar állam! Tudunk-e majd úgy becsülni ilyen okirattal rendelkező embereket, hogy közöttük is -merünk- különbséget tenni, mégpedig képessé­geik és tetteik alapján, a munka szerinti eloszlás szellemé­ben? És folytathatja az olvasó a kérdésüzönt, de higgyék el: ezek is csak rossz beidegzettségböl merülhetnek fel önökben. A korszakváltás ugyanis csal; új gondolatokat, módszereket követel, és nem új elveket! Tehat a beidegzettségeket kell kiirtani önmagunkból. Talán kissé furcsa megfogalmazás, de nézzenek körül: manapság mindenkinek van valamiféle »védőszentje-. Mi­lyen jó is volna, ha ezek a »védőszentek- és »védőszent-szer-^ rezetek- valódi érdekvédelmi feladatot, azaz a nagy közösség érdekével egybeeső személyes. érdekeket képviselnének. Es nem -a« dolgozóét — mindenáron. Elég volna utalni a bérfej­lesztések vitáira, hogy »azért ö is dolgozik, adjunk neki vala­mit-; a jutalomosztásra, mert-milyen hangulatot váltana ki, ha csak ő, és csak ö egyedül nem kapna-. Az ilyenkor beadott derekakra aligha lehetne rászabni a munka szerinti elosztás elvét. Vagy gondoljanak arra a »tényezőrehogy ki hány éve — és milyen régóta — van már a munkahelyén! Törvé­nyeink és jogszabályaink teljes joggal becsülik és becsülte- tik meg a hűséget! Erre szolgál a törzsgárdaszabúlyzat. De a bérnek valami .mást kell kifejeznie. A munkát! A munka mennyiségéi is minőségét. M ondhatnék mást is, ha már a »védőszent-szervezetek­ről- esik szó.* Gondoljanak csak arra: hány és hány mihaszna mellett állnak ki — kemény paj­zsot állítva a rendteremtő elé. ha fegyelmi ügyek­ről van szó. Hány ember védelmére kelnek, amikor az intrika, az áskálódás, a. névtelen levelek áradá­sa munkál, .5 hány tisztességest hurcolnak meg miat­tuk? Lám. ez is rossz beidegzettség. Ügy gondolom, ha a gazdaságon kívüli területeken is továbbfejlődik és érvénye­sül a szocialista teljesítményelv, akkor azok a szervek, ame­lyek jogos és jogtalan panaszok elbírálására hivatottak — éppen a teljesítményelv nagyítója alatt —. sokkal gyorsab­ban és pontosabban tudják majd elbírálni ezeket az esete­ket. A beidegzettségek fölsorolását ki-ki tovább folytathatja. Hogy azután rádöbbenjen: ki kell irtani őket gondolkodá­sunkból, tetteinkből és egész közéletünkből. Jávori Béla Legfájóbb pont a sör,.. A törvény kötelező

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents