Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-28 / 200. szám

II iiiunka „egyszerű” lélektana K ezdetben voltak az úgy­nevezett fluktuációs vizsgalatok. Végezték ezt eieiute mindazok. akik éppen ráértek, ám az igé­nyesebb vállalátok csakha­mar speciális képzettségű szakemberekre — szociológu­sokra, pszichológusokra — bízták annak kiderítését, hogy az emberek miért vándorol­nak egyik munkahelyről a másikra. Ezek a vizsgálatok egytől egyig megállapították, hogy az emberek kismillió ok miatt cserélgetik a munkahe­lyeiket, ám a több pénz, a magasabb fizetés, mint a mozgást motiváló tényező, csak nagyon sokadik, és szin­te mellékes. Akkoriban nagy divatja volt a fluktuáció el­leni dühödt sajíókirohállások­nak, amelyek — éppen az említett vizsgálatokra ha­gyatkozva, igaz: kissé egy­szerűsített módon — a labi­lis öntudatban vélték felfe­dezni a munka erő-vándor lás legfőbb okát. Ma 'is emlék­szem az Qrion-gyár műveze­tőjére, aki — minden szo­ciológiai és pszichológiai képzettség nélkül, csupán mindennapi gyakorlatára . és emberismeretére támaszkod­va — előttem is elvégzett egy ilyesfajta fluktuációs elemzést. Emlékszem a szá­mokra is: hat hónap alatt a mintegy százhúsz embert fog- ] alkottató műhely egyharma- da (kicserélődött. Az eltávo­zottak közül több mint hú­szán már hónapok óta kilin­cseltek orabéremelésért, mindhiába. Végül is a leg­eredményesebb módszerhez nyúltak: munkahelyét cserél­tek, és egyszersmind egy­másfél, sőt két forinttal ke­restek többet óránként. Ugyanis ez volt a csere fel­tétele. Hasonló elemzést végzett el a nagy hírű finommechani­kai üzem gyáregységvezetője, arról sem feledkezve meg, hogy összehasonlítsa a »ma- szek« -el emzés végeredményét a »proíik*> megállapításával. Persze, - nagy volt az eltérés, am senki se gondolja, hogy a »profik« tudatosan hamisítot­tak meg vizsgálódásaik kö­vetkeztetéseit. ök csak azokat a válaszokat értékelhették és elemezhették, amelyeket kér­déseikre a »vándormadaruk« adtak. Senki sem volt olyan bolond, hogy akár távoztakor is bevallja: »azért megyek el, mert keveslem a fizetésem és ezért — kénytelen kelletlen — kihasználom a munkaerő iránti általános és korlátlan keresletet«. A művezető és a gyuregységvezető pedig — ha szabad így fogalmazni — »emberközelből« ismerte az indítóokokat. Más kérdés, . hogy nem változtathatott eze­ken az okokon, sőt: ezzel kapcsolatos tájékoztatásait a vállalatok vezetői sem vették tudomásul. Inkább hittek a kétségkívül jóindulatú és nagy szakmai tudással elké­szített, de megbízhatatlan je­lentéseknek. N apjainkra a feledés ho­málya borul a fluk­tuációs vizsgálatokra: hiábavalóságuk ma már nyil­vánvaló. Az üzemekben dol­gozó szociológusok,, pszicholó­gusok, .sőt — mert ilyen is van — pedagógusok másfajta, és remélhetően komolyabb tennivalókat kaptak. Ám az­óta is gyakran eszembe jut egy másik — történetesen könnyűipari üzemben dolgozó — csoportvezető keserű kifa- kadása: »Nálunk laboratóriu­mi vizsgálatokkal állapítják meg az emberek pályaalkal­masságát. Pszichológusok jár­ják időnként a műhelyeket, s mások is különböző rejtélyes ■ vizsgálatokat végeznek. Fil­mes módszerekkel rögzítik a .munkaidő-kihasználást, moz­dulatelemzéssel igyekeznek kideríteni a racionálisabb munkavégzés lehetőségeit. De mit érnek velük? Idékülde- nek egy embert, akit a pálya­alkalmasságin jól minősítet­tek, és 48 ó-" múlva kiderül, hogy erre a munkáhelyre csak jobb híján jött, hogy’i egészen mások az elképzelé­sei. És hiába mondom:' nem megyek semmire az illetővel,! senki sem hallgat ram. Kide­rítik a lehető legszakszerűbb vizsgálatokkal, hogy csapni­való módon dolgoznak az em­bereim, többek között azért, mert ócska, elavult berende­zésekkel, rosszul elhelyezett eszközökkel kénytelenek dol­gozni. Hosszú .vajúdás után és nem kevés pénzért meg­születik a korszerűen fölsze­relt munkahely, de továbbra is futkosni kell a messzire levő raktárba, egyenként ki­vételezni a szükséges anyago­kat, szerszámokat és alkat­részeket, mert a racionális szervezés meg az anyag-, al­katrész- és szerszáfnh aszná lat ügyviteli rendje két különbö­ző kategória. Arról nem is beszélve, hogy esetenként most a korszerű munkahelyek mellett üldögélnek az embe­rek tétlenül, mert ugye az állásidő réme bennünket is fenyeget. Aztán: történt nem­régiben, hogy szakemberek hada, kérdőíves módszerrel kutatta, miért, olyan magas az úgynevezett törtnapi hiányzá­sok aránya a műhelyben? Te­hát amikor az emberek egy része napi néhány órára kér eltávozást. Dolgozott ezen a munkán vagy négy ember, nem is tudom hány napig. Pedig csak meg kellett volna nézniük a kiiépőcédulák má­solatait, néhány óra alatt ös­szegezhették volna az általam egyébként is jól ismert vég­eredményt: menni kell a hi­vatalba, az OTP-hez, a bizto­sítóhoz, az útlevelet' intézni, várni kell a szerelőt, a tüze­lőt, vigyázni kell a gyerekre soroljam mée?... Az ilyes­mit elmondom minden cso­portvezetői tanácskozáson, ós még sok minden mást is, ami alapvetően befolyásolja, ép­penséggel rontja az emberek hangulatát, munkakedvét. Hiába! Rám nem hallgatnak, a kollégáimra se, inkább vizs­gálódnak, elemezgetnek, föl­méréseket készítenek ... Ke­serű és sovány vigasz, hoey ezek után sem történik lé­nyeges változás...« Meglehet: kissé hosszan idéztem a csoportvezetőt, és úgy tűnhet, mintha feltétel nélkül' egyetértenék a mon­dataiból kiosendülő végkö­vetkeztetéssel. nevezetesen, hogy minek annyi speciális képzettségű szakember foglal­koztatása, minek ez a sok tu­dományos fölmérés, vizsgálat, meg miegyéb ?... Hadd j e- gyezzem meg gyorsan: nem errői van szó, és a munka­helyeket közvetlenül irányító vezetők, főnökök sincsenek azon a véleményen, hogy az emberismeret tudományából felkészült szakemberek fölös­legesek lennének a termelő­üzemekben. Igenis szükség van rájuk, de a magas fokon művelt szociológia, pszicholó­gia tudománya mellett léte­zik a munka egyszerűbb, egé­szen elemi fokon művelt lé­lektana is, aminek nagy tu­dósai azok az emberek, akik hosszabb ideje irányítanak egy-egy munkahelyet, s akik a lehető legegyszerűbb mó­don ismerhetik meg a rájuk bízott kis csoport »mikro­klímáját«. Ügy, hogy nap nap után ott élnek, dolgoznak ab­ban a bizonyos kis csoport­ban, s bár az irányítással, ve­zetéssel kapcsolatos jogaik és lehetőségeik nagyon korláto­zottak, emberismeretük bi­zony fölér egy tudományos felkészültségű szakember is­meretanyagával. Éppen ezért többet kellene hallgatni rá­juk, komolyabban kellene venni a véleményüket, tisz­telni kellene azokat a nagyon egyszerű módszereket, ame­lyekkel könnyedén feltérké­pezhetik a műhely vagy cso­port hangudatát, munkaked­vét, illetve az ezeket rontó, akadályozó tényezőket. E r s persze: nem ártana tőlük tanulni. Megis­merni a közeget, amelyben dolgoznak, éS. meg­ismerni a módszereket, ame­lyek révén a sokszor bonyo­lultnak látszó lélektani és szo­ciológiai folyamatok is köny- nyen. áttekinthető, nyitott könyvként állnak előttük. Az ilyesfajta gyakorlati stúdiu­mok talán hozzásegíthetnék a felsőbb beosztású vezetőket ahhoz is, hogy a társadalom- tudomány professzionalista szakembereit hivatásuk és tu­dományuk rangjának megfe­lelő tennivalókkal foglalkoz­tassák. Vértes Csaba Futó szálak között Villámgyorsan pereg a fo­nal a hosszú gépsorokon ... A látvány szép. Álmélkodva nézzük a gépek mellett dol­gozó nőket, amint nyugodtan végzik a munkájukat. Csak néhányuknak a fülén van zajszűrő. A Nagyatádi Cérnagyár cémázóüzemében kétszáz em­ber dogozik váltott műszak­ban. A férfiak aránya álig tíz százalék, közéjük tartozik a 29 éves üzemvezető Monos József. Két éve van ebben a beosztásiban, de tizenegy éve kezdte a munkát a gyárban. — Az, hogy ennyi nőnek a vezetője vagyok, nem okozott gondot; szakmai szempont­ból azonban voltak kételye­im, hiszen az emberek nagy része tíz-tizenöt éve dolgozik itt. Volt azonban időm tanul-’ ni, míg üzemvezető lettem, mert gépipari technikumban végeztem. Két éve kezdtem a Könnyűipari Műszaki Főis­kolán, így hamarosan les? szakiképzettségem is. ' — Hogyan jutnak el a fő­nökhöz az asszonyok gondjai? — Nemigen kerülik meg a közvetlen vezetőt. A műveze­tők önállóak és felelősek: csak úgy tudják jól végezni a dolgukat, ha bíznak ben­nük. Ha személyes gondjaik­kal jönnek, igyekszem segíte­ni. — Említette a felelősséget. Miből áll az üzemvezető fe­lelőssége? — Nálunk nagy értékekről van szó, nem engedhetjük meg a selejtes munkát Sze­rencsére ennek a lehetősége is csekély; mint mondtam, az asszonyok régóta itt dolgoz­nak, és a munkafázisok során észreveszik, ha valami nincs rendben. Moncs Józsefről azt mond­ták: mozgékony ember. A munka és tánulás mellett a szakszervezeti bizottság tagja, a Fiatal Mű.szakiak és Köz­gazdászok Tanácsának titká­ra; KISZ-munkájára is min­dig számítanak. — Lassan kiöregszem a KISZ-ből, a szakszervezetben pedig 1974 óta tevékenyke­dem. Igaz, a tanulás sok időt’ (kíván, de el lehet osztani a többi feladatot is. — Mint vezető került-r már »meleg« helyzetbe? • — Azt hiszem, igen. De ez idővel már nem »olyan fon­tos. Ha volt, főként a teme­tés menete, valaminek a hiá­nya vagy a rosszabb minősé­gű munka okozta. Mindany- nyian azt szeretnénk, ha ba­jok nélkül, zökkenő nélkül haladnánk. Szeretek nőkkel együtt dolgozni: pontosabbak és lelkiismeretesebbek, mint a férfiak. — Nincsenek könnyű hely­zetben az itt dolgozók — te­szi hozzá —, mert teljesít­ményben dolgoznak: a gép- zaisato’.ást pedig hallhatta. A íüivédőtől sokan idegenked­nek. Ilyenkor,, nyáron azt is meg kall érteni, ha az óvo­dai szünetben a gyerekek miatt többen mennek szabad­ságra ... Kifelé menet újra megcso­dáljuk a gépeken futó szála­idat. Az yzemv-szetd körülnéz, kézbe vesz egy-egy tekercset. A nők némán dolgoznak. Itt még a rossz nyelvek sem mondhatják, hogy valaki »e. ­beszélgetné« a munkaidőt. I. £. Fórumra várnak a külterületeken Nagyobb as igény, mint a lehetőség Több dohány — k&w&sebb munkaerő Nagyapáink, dédapáink még sodorták a cigarettát. Ma már ez a művelet teljesen fele­désbe merült, kivész a köz­tudatból még a hagyományo­san dohánytermelő vidékeken is, mint amilyen Somogyiján például Mike, Lábod, Szülőik. — Az évek során csökkent ugyan a dohány termőterüle­te, de változatlanul nagy je­lentőségű, mivel megoldja a téli foglalkoztatás egy részét — mondja Frank Gyula, a mikei termelőszövetkezet el­nöke. — Mi 17 hektáron tér» melünik dohányt, és örömmel mondhatom: ez az év kedve­zett a fejlődésnek. így a ter­vezett 15 mázsa helyett 18— 19 mázsa száraz dohányt vá­runk egy-egy hektárról. Némi gondot csupán az okoz, hogy a betakarítás egy kissé elhú­zódott, mert 15—16 személy áll' rendelkezésünkre a ko­rábbi évek több mint 40-es létszámával szemben. A nyug­díjazásokkal fogy a munka­erő. — Lehet a betakarítást gé­pesíteni? — Igen, lehet. Éppen a kö­zelmúltban ismerkedett meg a tsz vezetősége egy amerikai gyártmányú dohánybetakarí­tó kombájnnal. Sajnos több probléma merült fel. Ezzel a géppel kizárólag egy bizonyos, erre a célra alkalmas dohány­fajtát, a Virgíniát lehet beta­karítani. Másrészt nem lehet­ne kihasználni a nem éppen olcsó gépet. Az ültetés csaknem telje­sen gépesített. Egyébként ép- nen úgy folynak a dohánnyal kapcsolatos munkák, mint ré­gen. Mindent kézzel kell csi­nálni: a szedést, a felfűzést, aggatást stb., sőt a szárítás is hagyományos. A dohány kézi, szakaszo­san történő betakarítása fá- í rasztó fizikai munka. A, fia­Naponta 60—80, egyenként négyméteres »zsinórt« fűznek föl az asszonyok. talok nem szívesen gömyedez- ; nek naphosszat a földeken. A ' határban szorgoskodó asszo­nyok többsége már a nyugdíj felé kacsingat, a legfiatalabb is »felváltotta« rég a negyedik X-et. — Lesz elegendő dolgos kéz a jövőben? — Nem tudjuk. Talán lesz, főleg ha a nyugdíjasok visz- sza jönnek segíteni; számí­tunk rájuk. A fűzést jelenleg az ő segítségükkel tudjuk idő­ben befejezni. A szárítópajták kihaltaknak látszanak. A több tucatnyi közül csak egyben zajlik az élet. Az idős kezek fiatalos fürgeséggel tűzik hosszú tűre a dohányleveleket. Sokan már gyermekkoruk óta végzik ezt. Lábodon negyven asszony foglalkozik dohánnyal. 25 hek­tár Virgíniát és 25 hektár ha­vannát termesztenek. A jó termés négymilliós bevételt jelent a szövetkezetnek. Az egyre fogyó munkaerő miatt igyekeznek a munkaigénye­sebb havannát felváltani a Virgíniával. A dohány a kiszáradás után a begyűjtőhelyekre kerül, So­mogybán Nagyatádra. < — 1979-ben a, kedvező idő­járás és a nagyobb termőte­rület következtében jelentő­sen nőtt a mennyiség — tájé­koztat Fodor József telepve­zető. — Felkészülten várjuk a 7—8 ezer mázsára becsült zöld és az 5—6 ezer mázsa száraz dohányt — Milyen szempontok alap­ján állapítják meg a dohány értékét? — A nagyságát, színét és fajtáját vesszük figyelembe. A minőséggel az idén elége­dettek vagyunk. Eddig négy­ezer mázsa zöld és kétszáz mázsa száraz dohányt vettünk át. Horny ák József Ahol emberek élnek, ott természetes igényük, hogy tö­rődjenek velük, rendszeresen tájékoztasság őket, időnként kérdezzék meg a véleményü­ket. S minél távolabb varinak a közigazgatási központtól, annál jobban igénylik ezt az élő kapcsolatot. Még a társ­községeknél is nehezebb a külterületek, a puszták hely­zete. A gazdasági, a közigaz­gatási központok messzebb kerültek, s ezzel együtt meg­mozdultak a családok is, kü­lönösen a fiatalok költöztek be a sokkal jobb körülmé­nyekről gondoskodó települé­sekre. A mindennapi politikai munkát nehezíti, hogy az emberekkel együtt még egyes szervezetek is »elköltöztek«. Ha szétnézünk a külterülete­ken és pusztákon, akkor leg­följebb néhány' KlSZ-szerve- zetet tatálunk, így például Al­sóboga ton, Imremaiorban. Szőcsénvpusztán, Mefcnye- szentmiklóson, Rácegresen. Az állami gazdaságok hatósu­garában levő településeken még nőbizottságok Is tevé­kenykednek. Ez azonban rit­kább. A népfrontmozgalom az egyetlen, amely valamilyen formában képviselteti magát a külterületeken és a pusztá­kon. Három évvel ezelőtt huszonegy népfrontcsoport alakult huszonegy kevés lako­sú településen. E testületek munkája igen felelősségteljes hiszen tőlük is függ a pohti- zálás iránti Igény kielégíté­se. annak az érzésnek a táp­lálása, hogy a pusztán élő családok véleményére szintén kiváncsiak a közigazgatási gazdasági központban. , A tapasztalatok ßzt' bizo­nyítják, hogy ott lendült fel igazán a népfrontcsoport te­vékenysége, ahol a közigaz­gatási központban levő közsé­gi népfrontbizottság minden támogatást megadott, jól irá­nyította a testületet hasznos útmutatással és tájékoztatás­sal látta el a két-háram tagú vezetőségeket. így a pálmajo- ri, a rádpusztai, a nagytoldl- pusztai csoport rendszeresen szervez előadássorozatot az ott élő embereknek. A rác­egresi, a memyeszentmiklósi, , a pálmajori csoport tevékeny­sége azért vált önállóvá, mert nem kapott elegendő támoga­tást. Sajnos, a német6űrűi, a sörnyepusztai, a vótapusztoi csoport alig hallat magáról, nagy szükség volna rá, hogv jobban felkarolják őket. A Hazafias Népfront megyei el­nöksége is egyetértett azzal, hozy több segítségre van szük­sége a huszonegy népfront- c&opoi-tnak. Az eddigi tapasz­talatok alapján minden na­gyobb külterületi településen erdemes megalakítani e tes­tületet. Az egyes csoportok munká­ja közutti eltérés edenére Kedvező a kép. A poütiua magyarítása révén sonkái többen vesznek részt u köz­életben a közterületeken is. Jobb 'a politikai tájékozott­ság és fejlődött a közgondol­kodás. Nagy a szerepük a községfejlesztés eredményeit és terveit ismertető falugyű­lés jeilegű tanácskozásoknak mert ezeken elmondhatják gondjaikat, javaslataikat. A Külterületi emberek tenni akarását' bizonyítja, hogy szí­vesen ajánlanak fel társadal­mi munkát járda- vágy út­építéshez, egy-egy középület átalakításához; rendbetételé­hez. Jó volna; ha mindenhol rendszereesn megszerveznék a falugyűlést és fórumot, még­pedig úgy, hogy az eszmecse­rére is maradjon idő és lehe­tőség. A tanácstagok még nem mindenhol számolnak be a külterületeken. Ezen minden­képpen változtatni kell, hi­szen ez Is fontos kapocs a külterület és a tanács között. Jó módszer, hogy a tanácsta­gok és a népfrontbizottságok tagjai együttes megbeszélésen alakítják ki javaslataikat Ez beVált a nagyobb külterületi településeken. Miért ne lehet­ne ezt általánossá tenni?! A javuló közlekedés csök­kenti a távolságot a puszták és a városok között Az álla mi gazdaságok, a termelűszö vetkezetek dolgozói laknak ott, s most már közülük is egyre többen Indulnak or­szágnéző kirándulásra a mun­kahelyükkel, sőt egyre többen eljutnak a szocialista orszá­gokba is. A látókör szélesedé­sével nő a mindennapos po­litizálás iránti igény. Erre ér­demes jobban odafigyelni, például a béke- és barátsági rendezvények helyének a meghatározásakor. Nam egy megyei, járás! előadó bizonyíthatja, hogy a leghálásabb közönséget a kül­területeken találni. Ezt a tér mészetes érdeklődést kivárnia a megyei népírontelnökség jobban kielégíteni. A jövőben a mostaninál rendszeresebben szerveznek majd különféle rendezvényeket e területeken. Természetesen e munka ter­vezésében. megszervezésében a közigazgatási központokban levő népfrontbizcttsánolcra hárul a legnagyobb feladat. Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents