Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Bárdibükki kerámiák

„Gcszfhony Márta,' a bárdibűkki földesúr leánya festőművész.” Az élet cáfolt rá arra, hogy a hivatást a családi rang támassza alá. 1919-ben Goszthony Mária a Tanácsköztársaság oldalán állt, fontos megbízatásokat teljesített Szinte véletlennek tűnik, hogy az idézett, 1926-ban megjelent írás említést tesz egyik mesteréről, Kemstokról, aki Nyergesújfaluban az elsők között hozta létre 1919-ben a művészek szabadiskoláját Goszthony Mária, a festő, határozott szándékkal és ígéretes . tehetséggel folytatta tanulmányait az «migrációs években Olaszországban. Nem rekedt meg a pályán, palettájáról sem fogytak el a színek, hiszen továbbra is ecsettel dolgozott, csupán. munkássága öltött más testet A kerámiaművé- szet ismert somogyi művelője lett Goszthony Márta.

A bárdibükki kastélyban született A fel- szabadulás után a gazdaság vette birtokába, nemrégen költöttek rá, hogy fölújítsák. A család az év nagyobb részét Budapesten töltötte, 1919 után költöztek véglegesen a somogyi birtokra. A kisebb épület, ahol jelenleg Is él és dolgozik a keramikus, 1948 óta az otthona és munkahelye. A ház műteremablakai az utcára néznek. Az épületet befutották az indák, a vakolat erősen megöregedett. Az udvaron halomban a fölvágott fa, az égetőkemence torka emészti el.

A ház asszonya délelőtt tízkor kel általában. Éjfélig dolgozik.

— Tegnap nyitottunk kemencét — mondja. A műterembe kísér, ahol ß festmények, bútorok a múltat idézik; az asztalon korongo- zott és alapmá- zazott edények, festékek és ecsetek — ez a jelen. Az életmű szerény maradéka az. amit látni.

— A művészek mind hiúak. Nem jó, ha kitudódik, hány évesek — pillog gyanúsan, hogy leírtam-e, amit az előbb titkon elárult.

— A gyerekkorról beszélgessünk — engesztelem a pillanatnyi dermedt csöndet,

— Édesapámnak híres ügyvédi írbdája volt Budapesten. Én is ott nevelkedtem, a nyarakat töltöttük itt Kilencéves koromban már megmutatkozott a tehetségem. Emlékszem, a nevelőnőről készítettem először egy portrét Budapesten végeztem az elemit, majd a polgárit, a gimnáziumot Sokat voltam magántanuló. Akkor már csak festettem. 1918 előtt Münchenben tanultam egy évig az akadémián, majd itthon Rippl-Rónai és Kerns to Jc szabadiskolájába jártam.

— 1919-ben édesapja föladta ügyvédi Irodáját Végleg Bárdibükkre telepedtek. Miért?

— Azt hiszem, én rontottam el az életét...

Azaz; koíQpromitálta a családot. Goszthony

Mária a forradalommal értett egyet. Balázs Béla írta róla:

„Goszthony Mária már 1918-ban, a magyar proletárdiktatúra kikiáltása előtt is harcos segítője volt a magyar forradalmi mozgalomnak.”

Lukács György: „ö volt az összekötő az illegalitásban élő Szamuely Tibor és a Központi Bizottság között.”

A művészi siker együtt járt a politikai feladatok vállalásával. A Nyugat 1918-as száma a budapesti szabadiskola első kiállításáról lelkesen számolt be. Goszthony Máriát „a festő pályára Indulók között” Szilágyi Jolánnal, Nyerges Jánossal, Novotny Róberttel együtt a „határozott tehetségek” sorában említik.

„Goszthony Mária tónusos rajzain szétporló árnyalatok foglalják egybe a formákat, a színek mélységét, a matéria súlyát” — állapítja meg' Bálint Aladár kritikus.

— Adjuk vissza a szót a Tanácsköztársaság művelődéspolitikája élő tanújának, Goszthony Máriának.

— Nyergesújfalura költözött Budapestről a szabadiskola; az engedélyezést én intéztem. Kemstok birtokára mentünk, lehettünk olyan húszán. Rippl-Rónai oda már nem jött velünk. Nyergesújfaluban több politikussal megismerkedtem, ott nyaralt Kun Béla felesége, kislánya, Lengyel Gyula családja. Szamuely Tibor is ki-kijárt.

■— A dicsőséges 133 nap után emigrációba kényszerült. Bécs, majd Firenze, Villach voltak az állomásai. 1920-ban utazott Olaszországba : Firenzébe, Assisibe, Perugiába és Rómába.

— Firenzében rézkarcot és freskófestészetet tanultam.

A műterem falán egy nagyobb méretű lap idézi az ügyes kezű rézkarcoló tehetségét. Assisi kolostort ábrázol.

— Rómában elvégeztem az olasz festőakadémiát, hogy meglegyen a diplomám.

Goszthony Mária kézírásos naplójából, a História Sacelli Bardibükkiensisből: „Az édes Olaszország gyermekévé fogadott. Ott kint éltem három évig, s a második év nyarán Umbria kis városkája, Assisi lett a hazám.”

Az idős művésznő szinte elém varázsolja ezeket az éveket.

.— Hazajöttem, de tíz évig tartottam fönn műtermet Rómában, a Villa Borghese mellett. Volt ott egy művésztelep, Villa Ruffónak nevezték?

— Kik dolgoztak ott?

— Fiatal festők, főleg franciák. Francia kolóniának is nevezhetnénk. Más országbeliek is bekerülhettek, mert sosem telt meg franciákkal.

— A falon egy akvarell: a kertet mutatja. Körülnézünk együtt a szobákban. A képeket szemléljük. Tuniszi városképek.

— Egy zeneszerző hívott meg, repülővel Utaztunk ót Tuniszba.

Itt egy velencei városkép. Ez meg Róma melletti táj. A másik szobába vezető ajtó mellett budapesti látkép.

— Ezt festettem utoljára. Ez az én utolsó plein aire képem. Tíz éve lehet, hogy letettem az ákvarellt.

— Miért nem fest már?

— Vállalom kötelezettségemet. A kerámia egész embert követel.

— Mikor kezdett el foglalkozni a kerámiával?

— A harmincas évek közepén. A barátnőmnek nem volt szakmája. Salemóban tanultuk ki a kerámiát. Ida kitűnő tehetség volt. Együtt dolgoztunk, mellette megkedveltem én is a kerámiát. Anyai nagyanyám házában — ahol most élek, dolgozom — építettük a kemencét. Mindenem magánkézen van. Elmulasztottam egy • kis gyűjteményt megőrizni. Kötelességem lett volna. Talán még nem késő. Szeretnék létrehozni egy kis gyűjteményt. Üj kerámiákat kell ehhez csinálom.

, A beszélgetést az égetésre vá- , ró, illetve a még meleg edények között folytatjuk.

— Milyen tár- ” gyakat készít s a legszívesebben?

— Az Iparművészeti Vállalatnak és a Képcsarnoknak dolgozom. Általában készleteket rendelnek.

— A kézzel festett készletek között kávésedények, gyümölcsös-, süteményestálak.

Díszítésük any- nyira jellemző Goszthony Máriára, hogy ösz- sze se lehetne téveszteni mások munkájával. Napraforgós, olaszosan

tüzes és könnyedén hullámzó ritmusú virág- díszítésű edények.

— Nem szoktam korongoznt. Az alapjait

sem ismerem, csak díszítek. Rajzolok, festek. És égetek. Kaposvárról, Mohácsról jönnek hozzám koron gozni.

Kávéval kínál Mária néni. özv. Major Jó- zsejné hozza a gőzölgő italt. Természetesen itt készült a kávéscsésze is. öt kérdeztem:

— Szeret itt dolgozni?

— Főzök, mosok, takarítok, ami jön, sorban. Égetek is, ha kell. Húsz éve járok ide. Nagyon? szeretem őtet. Nagyon aranyos. Sose láttam még ilyen béketűrő nőt. Ha bántja valami, lenyeli.

— Ahogy itt végignézzük a kerámiákat, bizony mindnek olyan olaszos hangulata van. Jól érzem?

— Igen —helyesel a keramikusnő. — Nagyon megkedveltem Olaszországot. Elsősorban művészetén és az ott szerzett barátokon keresztül. Rendszeresen fölkeresem őket. Most ts hívnak Rómába.

— Az udvaron ember nagyságú szobor.

— A nagymama kapta az egyik udvarlójától. El tudja képzelni, hogy hogyan utazott ide ez a szobor Karlsbadból? Szuvenír ...

— A régi világot idéző emlék. Térjünk mi

is egy kicsit vissza az ifjúságra. Ügy elszaladtunk tőle. Nem volt abban egy kis úri passzió, hogy festőnek készült?

— Zenei tehetségem is volt, de a festői hajlamaim erősebbek voltak. Anyám kitűnő zongorista volt, Dohnányi-tanítvány. A kaposvári műkedvelő zenekarral is szerepelt. Beethoven- koncertet adott a földbirtokos-feleség! A zongorát odaajándékoztam a kaposvári zeneiskolának, ennek a hangversenynek az emlékére.

Belelapozunk T a régi kastély vendégkönyvébe is.

Lehet benne búvárkodni. Az úri világ mellett megfordult itt sok művész is Főleg zenészek jöttek szívesen.

Rangos zenei élet folyt abban az időben Bár- dibükkben, a szülők házában.

Dohnányi neve fordul elő legtöbbször a vendégkönyvben, kézjegye mellett néhány dallam kottája őrzi a neves művész itt jártának emlékét. Kunffy Lajos jegyezte le ezeket a sorokat 1926. július 8-án: „Bárdibükk Somogy megye legkulturáltabb helye.” Harsányt Zsolt verset is írt az albumba. Néhányszor előfordul Rippl-Rónal Józsej

neve is a lapokon. Egyik alkalommal e sorokkal örökítette meg, hogy a kastély vendége volt: „Rippl-Rónai itt dorbézolt a mi kedves Máriánk születésnapján, amikor kellett volna látnom a láthatatlan Badacsonyt, nagy meny- nyiségű halat és az igen híresnek ígérkező íe- nevadat, egy öreg őzbakot. 1918. augusztus 23.”

— Egy olasz vendég így lelkesedett: Elyen Ungherial

Vadakban sem volt hiány. Egy vadászat által elejtett kis- és nagyvadak jegyzéke: 44 szalonka, 56 fácán, 28 nyúl, 3 róka és 1 sólyom.

Bárdibükki látképek. Rajzmappa. A finnek nagy nemzeti festőjének, Axel Galel Ka falának a lánya hagyta itt emlékül a pár túsvo- nallal megörökített bárdibükki képeket.

Amikor belépjem a műterembe, zene szólt. Az igényes sztereo rádió arra vall, hogy Gosz- thonyi Mária most is szívesen hallgat zenét.

— Sokat dolgozom. Általában napi nyolc1 órát. Utána a legszívesebben rá/i'V

zek.

— Kedvenc zenéje?

— Mind föl akarja írni?

— Nem, csak a legkedvesebb

— Beethoven. Verdi, Liszt. Benne élek a zenéjükben.

— Hol voltak kiállításai ?

— Assisiben volt az egyetlen külföldi kiállításom, de sok munkám van kint Olaszországban. Főleg a templomokban, freskók. Rómában, Assisiben, Vare- sében, a csehszlovákiai Ko- csorcban. Itthon az egyik eg főbb művem

Veszprémben, a kis szeminárium kápolnája számára készült. Kiállításom volt Budapesten és 1970-ben Kaposváron.

— A parkban épült kápolna előtt készülünk a búcsúzásra. „Magyar Assisi’! irta róla Dénes

Gizella. Így mutatta be olvasóinak a tájat, a festőnőt.

— Somogy megye szívében gyönyörű, gazdagon termő ' földtáblák, szőlők és erdők koszorújában húzódik meg Bárdibükk puszta. Majdnem fél százada a Nógrád megyei Goszthony család birtoka... (Goszthony Mária) 1923- ban azzal a szándékkal tért haza Olaszországból, hogy a bárdibükki parkban fölállítja, a Szent Damiano templom keresztjét. Keskeny boltozatot tervezett föléje. hogy esők és viharok ellen megvédje. De a kövek mellé kövek kívánkoztak és 1923. április 2-án lerakták a kápolna alapzatát...

A kis kápolna, akár az öreg épület, ahol Goszthony él, nem viselte el úgy az éveket, ahogy a keramikus. Életkora is tiszteletet ébreszt, de rendkívüli munkaképessége csodálatra méltó. Forog a korong, ké-' •ízül az újabb Goszthony-ke- rámia.

Borán vi Bam»