Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

A hét három kérdése Műért napolták el hatá- 1 * rozathozataJ nélkül a Biztonsági Tanács palesztin vitáját? Egy bizonyos: nem a Biz­tonsági Tanács egyetlen szar­vára jön majd létre a közel- keleti béke, nem a világszer­vezet — egyébként kétségte­lenül legfontosabb — szervé­nek határozata teremti meg majd a palesztin államot. De az is nyilvánvaló, hogy a hosszú folyamatban megvan annak is a jelentősége, ha az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének ezen a fórumán a pa­lesztinok jogait elismerő ál­lásfoglalás születik. Talán inkább fordítva kel­lene szemlélni a Biztonsági Tanácsában és a körül dúló diplomáciai csatát: a palesz­tin kérdésnek a világiban va­ló megítélése .tükröződik ab­ban. A palesztinok mellett és ellen felsorakozó erők meg- mérkőzésének állását képes jelezni, hogy az ENSZ-nek eme jelentős fórumán miként alakul a helyzet. Elvi és politikai szempont­ból igenis lényegesnek tűnik a vita, hogy a világszervezet lépjen túl azon az annyiszor idézett határozaton, amely a palesztin problémáról csak mint »menekültek megsegíté­séről-« tett említést Az Egye­sült Államok vezetői értésre adták, hogy nem hajlandók elfogadni olyan biztonsági ta­nácsi határozatot amely az önálló palesztin államiság kö­veteléséhez jogi, diplomáciai alapot/ adna. Ebben az ame­rikai álláspontban nagy ré­sze van Izrael nyomásának. Tel Aviv ma — ellentmondá­sos módon — már ahhoz a régi határozathoz ragaszko­dik, amelynek egyébként so­hasem tett eleget.,. Tudni­illik 1967-ben a Biztonsági Tanács Izraelt felszólította a megszállt területek kiürítésé­re! Az amerikai magatartást meghatározzák választási megfontolások Is. Carter el­nök, aki még nem mondott le arról a szándékáról, hogy jövőre a demokrata párt el- nökjelöltjeként ismét megpá­lyázza az elnökséget, nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai zsidó választók véleményét, és az úgy neve­zett »izraeli lobby« (érdek- csoport) követelményeit 2 Van-e kibontakozási le- * hetőség az indiai kor­mányválságból? »A világ legnagyobb de­mokráciája« — így nevezték egy-két évtizede még Indiát, amely az újonnan, a második világháború után függetlenné vált országok közül a leg­eredményesebben vette át a parlamentarizmus módszere­it Egynéhány párt küzdött a hatalomért úgy hogy min­denekelőtt a választók bizal­mát akarta megszerezni. A dicső múltú, tekintélyes kong­resszus párt, Nehru pártja többször is győzni tudott egy­másután. Nehru művét Indi­ra Gandhi, a leánya folytatta. Gandhi asszony kormányzá­sának utolsó éveiben kezdő­dött a Kongresszus párt új meg új csoportokra bomlása. Ma már féltucatnyi csoport hivatkozik nevében a kong­resszusra. De ugyanúgy fel­bomlott a korábbi ellenzéki Dzsanata párt is. Az indiai politikai színkép szélsőjobbol­dalán ott a Dzsan Szangh és fegyveres szervezete, az HSS, »a nemzet önkénteseinek szer­vezete«. A félig illegális, fél­katonai tömörülés az indiai demokráciát fenyegető egyik veszély. A másik veszély az.' hogy a pártok harca, a személyes ambíciókat tápláló vezetők intrikája a kiírt választáso­kon még inkább felismerhe­tett enné teszi a népakaratot -A világ legnagyobb demok­ráciájában« bárhogyan sza­vaznak a polgárok tíz- és százmilliói, a több tucat párt parlamenti alkudozásai dön­tik el, kik és milyen prog­rammal formálják meg In­dia új kormányát Egyelőre szinte mindenki harca folyik mindenki ellen. Lázadóknak ítélt kurd fegyvereseket végeztek ki Paveh vá­rosában. (Fotó — AP—MTI—KS) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfős Lemondott Csaran Szingh kormánya — Amerikai kongresszusi Küldöttség érkezett Moszkvába és tár­gyalt a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának küldött­ségével. Kedd: A laoszi fővárosban tár­gyal Heng Samrin kam­bodzsai államfő, akinek ez az első külföldi útja — Jimmy Carter az alelnök»- nek, Walter Mondale-nek a hatáskörébe utalta az USA közel-keleti politikájának összehangolását. Szerda: A rhodesiai hadsereg újabb fegyveres támadást intézett zambiai területek ellen — Az indiai köztársasági el­nök feloszlatta a parla­mentet és új választásokat írt ki. Csütörtök: Megkezdte munkáját az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának 22. kong­resszusa — A nicaragual kormány a volt diktátor, Somoza kiadatását kéri Pa- raguaytóL Péntek: Véget ért a franciaországi vasutassztrájk — Négy vá­rost megszálltak Kurdisz- tánban a kurd lázadók — Üjabb izraeli támadások Libanonban. Szombat: Az iráni kormány 5 milli­árd dollár értékű lőszert és tartalék-alkatrészt kíván vásárolni fegyvereihez, re­pülőgépeihez az USA-től — Mondale amerikai alelnök Kínába látogatott — A BT határozatlan időre elnapol­ta a palesztin vitát. Még a parlamentáris szoká­sokat sem akarják figyelem­be venni a tekintetben, hogy a lemondott kormány ügyve­zetőként egyelőre folytassa az ország dolgainak vitelét, jel­lemző, hogy az el nem köte­lezettek havannai csúcstalál­kozójára nem a kormányfő­nek, vagy a kormány vala­mely magasrangú tagjának a kiküldetéséről van szó, hanem esetleg egy többpárti küldött­séggel képviselteti magát In­dia, 3 Hogyan alakul a helyzet • Afrika déli részein — »Namíbia napján« időszerű ez a kérdés. Az ENSZ határozata értel­mében a világ »Namíbia nap­ján« az egykori német gyar­mat, a Dél-afrikai Köztársa­ság által jogtalanul bekebele­zett több mint 820 000 négy­zetkilométernyi terület felé fordul a figyelmével. Jó al­kalom arra, hogy számbave- gyük: ott, ahol tulajdonkép­pen már megindult a függet­len állammá szerveződés fo­lyamata (a nyugati nagyha­talmak, köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a magát különösen érdekeltnek nyilvánító NSZK segítségével is), most megtorpant a fejlő­dés. Látnivaló, hogy a Rhe- desia-Zimhabwe sorsával Kap­csolatos új tárgyalásokat azért is tolta annyira az előtérbe a nyugati propaganda, mert közben el akarja leplezni, hogy Délnyugat-Afrikéban még egy lehetőséget kíván adni a pretoriai kormánynak, illetve ki akarja zsarolni a majdani független államtól, hogy minél több engedményt adjon a nyugati nagyhatal­mak tőkéseinek, monopóliu­mainak. Közben messze hangzó mó­don folyik a szeptemberi, Londonban összehívott Rhode- sia-értekezlet előkészítése. A hazafias erők képviselői nem utasították el egyértel­műen, nehogy érvet adjanak a londoni és a Salisbury reak­ció kezébe: íme, a feketék nem akarnak tárgyalni. Pálfy József Mrelc Irénből Ezzadin békét akar Továbbra is egymásnak len tmondó hírek érkeznek az iráni, Saqqiz város sorsáról. Míg az iráni hivatalos forrá­sok a város éléstáréi számol­nak be, kurd források sze­rint sikerült visszavetni a vá­rost ostromló k ormányosa pa- tokat A kurdok szerint a fel­kelők megsemmisítették a kormánycsapatok három harc­kocsiját és visszavonulásra kényszerítettek a támadókat. A Kurd Demokrata Párt Mahabadból származó jelenté­se szerint szombaton a kor­mánycsapatok 65 harckocsija északi és déli- irányból táma­dást indított 35 kilométerre MahabadtőL azzal a céllal, hogy bekerítse a felkelők fő­hadiszállását. A felkelők grá­nátvetőkkel és zsákmányolt könnyűtüzénséggel igyekeznek megállítani az offenzívát. A felkelők szombaton vríz- szafoglalták Saqqiztól 50 ki­lométerre, az iraki határ mentén fekvő Baneh városát. A teheráni * rádió pénteken még azt jelentette, hogy a kormány csapatok bevették a várost szombatom azonban már Banehban adott interjút a Reuter hírügynökség tudó­sítójának Ezzadin Hosszeini sejk, kurd vallási vezető. Ez­zadin sejk a kurd kérdés bé­kés rendezéséért szállt síkra, ugyanakkor hangoztatta, hogy nem hajlandók tárgyalni az iránt vallási vezetőkkel, akik »szent háborút« indítottak a kurdok ellen. Követelte, nogy a kormány állítsa le a forra­dalmi gárdistáknak a térség­be küldését és üljön tárgyaló­asztalhoz a kurd politikai pártok képviselőivel. Egy teheránl lap jelentése szerint a kurd felkelők szom­batom elfoglalták a Sardasht-i laktanyát és magúkkal vitték az összes ott talált fegyvert, valamint a laktanya olajkész­letét. Khomeini a kurd kérdéssel kapcsolatban szigorú bünte­tést helyezett kilátásba az ellenállóknak és felszólította a kurdokat, szolgáltassák ki a felkelés vezetőit. Erélyes tiltakozás Szovjet állampolgárt provokáltak a Kennedy repülőtéren Az Aeroflot szovjet légitár­saság repülőgépének, amely rendszeresen közlekedik New York és Moszkva között, augusztus 24-én fel kellett volna szállnia a New York-i Kennedy repülőtérről. Miután áz utasok, akik eleget tettek az amerikai hatóságok által megkövetelt minden előírás­nak, elhelyezkedtek a repülő­gépen, amely megkezdte az előkészületeket a felszállásra, a gépet körülvették az ame­rikai rendőrségi gépkocsik. A hatóságok képviselői behatol­tak a gépbe, és követelték, hogy L. I. Vlaszova asszony, szovjet állampolgár hagyja el a repülőgépet, mert »beszél­ni« akarnak véle Ennek so­rán megpróbálták erőszakkal kényszeríteni Vlaszovát, hogy ne térjen vissza a Szovjet­unióba. Vlaszova a leghatározottab­ban megtagadta, hogy el - hagyja a repülőgépet és ki­jelentette, hogy aaját akara­tából utazik vissza a Szovjet­unióba, és elutasította az amerikai hatóságok képvise­lőinek különböző ajánlatait. Az amerikai hatóságok megakadályozták a gép fel­szállását A gépen szovjet uta­sok, köztük nők és 13 gyer­mek tartózkodnak, felszállásra várva. Az amerikai hatóságok dur­va beavatkozása folytatódik, annak ellenére, hogy a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vetsége és állandó ENSZ kép­viselete bejelentette erélyes tiltakozását közölve, hogy a repülőgépbe való beszállása­kor valamennyi utas teljesí­tette az amerikai törvények által megkövetelt előírásokat, és a hatóságoknak az a kí­sérlete, hogy erőszakkal hoz­zák le a repülőgépről Vlaszo­va asszony szovjet állampol­gárt — a nemzetközi jog normáinak legsúlyosabb meg­sértését jelenti. Negyven éve Az agresszor kudarca Halhm-Golnál A Hagy Honvédő Háború folyamán tokáig fennállt a veszély, hogy egy japán tá­madás a Szovjetuniót két- frontos _ harcra kényszeríti, hogy megossza a hitleri fasiz­mussal élet-halálharcot vívó erőit az európai front és Tá­vol-Kelet között. Japán szov­jetellenes hadbalépésére vé­gül mégsem került sor — s ennek nem kis részben az a kudarc az oka, amit a császá­ri Kvantung-hadsereg 1939- ben Mongólia megtámadása­kor elszenvedett. Japán provokációi nyomán már 1938-tól megszaporodtak a határkonfliktusok, majd a rá következő év ta vaszán nyílt támadást indítottak Halhin- Golnál. A betolakodókat az egyesült szovjet—mongol csa­patok kemény harcokban megállították, majd — au­gusztus végére — kiűzték az országból. Zsukov marsall, aki a szovjet—mongol erők pa­rancsnoka volt. »Emlékek, gondolatok« című könyvében írja: »A japán egységek sok­szor az utolsó emberig küz- döttek. Hadvezetésük olyan biztos volt dolgában, hogy számos külföldi tudósítót és katonai attasét hívtak meg (köztük természetesen a né­met és olasz szövetségesek képviselőit), hogti tanúi legye­nek a várt sikernek■« Erre azonban hiába számí­tottak. A Halhin-Gol-i vere­ség figyelmeztette a militaris­ta Japánt, t a Szovjetunió fel­készültsége, az erőviszonyok kényszerű tudomásul vétele Tokió katonai terveinek átér­tékeléséhez vezetett. Hathin- Gol megmutatta a szovjet—■ mongol barátság erejét és se­gítette a japán megszállás el­len küzdő Kínát is. Bizonyí­totta, hogy a terjeszkedő-szán­dék gyengébb az igazságos védekezésnél, összefogásnál. A negyven évvel ezelőtti csata ma már történelem —- Mongóliát viszont ma Is fe­nyegeti a pekingi vezetés he- gemonizmusa, területi követe­lései. Hathin-Gol példája ma is érvényes: a hódító törekvé­sek nem járhatnak sikerrel, az agresszió mindig és minden­hol kudarcra van ítélve. Indokról a nácik gondoskodtak Egy SS-stareibaiiHfiihrer kapott parancsot Nürnbergben, a háborús bű­nösök perében a nemzetközi katonai bíróság 1945. novem­ber 20-án hallgatta ki Alf­red Helmut Naujocksot A személyi adatok felvételénél elmondta, hogy SS-katomaként töltötte a háborús esztendő­ket. A vád kérdéseire aztán bevallotta, hogy 1939-ben SS- sturmbannführer volt, vagyis őrnagy. Az SD, a biztonsági szolgalat egyik alosztályát ve­zette, a, VI. F-t, vagyis: a »műszaki osztályt«, A náci párt külföldi hírszerző szolgá­latánál irányította a különbö­ző titkos műhelyeket. Az ő emberei állították elő például azokat a hamis útleveleket, személyazonossági igazolvá­nyokat, és más okmányokat, amelyekre a náci kémeknek szükségük volt. Nau jocks SS -Sturmbann­führer kapta a feladatot, hogy ürügyet teremtsen Hitlen szá­mára a háború kirobbantásá­hoz. Amint Nürnbergben val­lotta: »1939. augusztus 10-e körül Heydrich, a SIPO (rendőrség) és az SD parancs­noka, személyesen parancsot adott nekem, amelynek értel­mében a lengyel határ köze­lében fekvő gleiwitzi adóál­lomás ellen színiéit támadást kell intézni olyan látszatot keltve, mintha a támadóik len­gyelek lettek volna.« Heydrich (később, mtrrt a cseh—morva protektorátus helytartóját megölték a cseh­szlovák hazafiak) Hitler leg­szűkebb köréhez tartozott. A gleiwitzi lengyel ál támadást annak a határprovokáció so­rozatnak a csúcspontjaként tervezte, amelyet valójában az SD szervezett. Hitler háborút akart A fa­siszták »élettér-elmóletéból«, a felsőbbrendű német ember misztikus tanából és a hódí­tás ideológiájából magától ér­tetődően következett ez a cél. A német kommunisták Hitler hatalomrajutása előtt már figyelmeztették népüket, hogy Hitler a háborút jelen ti. A nemzeti-szocialista vezér akkoriban — közkézen forgó könyvének, a Mein Kampf- nak célkitűzéseivel ellentétben — a gyűléseken a béke védel­mezőjének pózában lépett fel. Tudta, hogy a háború nem népszerű: még nagyon közel volt az 1914 és 1918 között kapott lecke. S Hitler tanult belőle — támadó háborúját védelmi harcnak igyekezett álcázni. 1; Félévvel azután, hogy kancellárrá nevezték ki. 1933. október 14-én Hitler kiléptet­te Németországot a Népszö­vetségből, amely a béke meg­őrzését volt hivatva szolgál­ni. A nyugati hatalmak tét­lenül nézték. 1935. március 16-án felmondta a versaillesi békeszerződés katonai cikke­lyeit, amelyek a német had­sereg méreteit megszabták, bevezette az általános hadkö­telezettséget és a nyílt fegy­verkezés útjára lépett. A kö­vetkezmények elmaradtak. 1936. márciusában bevonult a dezndlitarizáLt Rajna-vidékre — a franciák, angolok tűrték. 1938. februárjában magához rendelte Schuschnigg osztrák kancellárt, s szerződésnek ál­cázott diktátumot kényszerí­tőit rá. Márciusban megszeg­ve ezt is, bevonult Ausztriá­ba és az országot bekebelezte a német birodalomba. Nem ütközött lényeges akadályok­ba. Ezután jött München. Hit­ler ugyanis most csehszlovák területeket követelt — siker­rel. A bajor fővárosban, amelynek sörpdncéiből a dik­tátor annak idején útnak in» dúlt, találkoztak egymással Anglia, Franciaország. Olasz­ország és Németország képvi­selői. Megegyeztek, Csehszlo­vákia rovására. 1938. október 1-ón a Wehrmacht csapatai megkezdhették bevonulásu­kat a Szudéta-vidékre. Nem egészen félévvel később Hit­ler elfoglalta egész Cseh- és Morvaországot, Szlovákiát pe­dig »német védnökség« alatt álló bábáliammá változtatta. Büntetlenül, ellenállás nélkül! Az akkori angol és francia kor­mányzat tétlensége felbátorí­totta Hitlert. Mikor kiadta Lengyelország megtámadására a parancsot, kijelentette: »El­lenfeleink kis férgek. Én lát­tam őket Münchenben.« Miután elérte célját Cseh­szlovákiában, egy percig nem késlekedett, s Lengyelország­ra vetette álmatlanságtól, ki­A hírhedt müncheni egyezmény létrehozói: Chamberlain angol és Daladier francia miniszterelnök, mellettük Hitler és Mussolini. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) alvatlanságtól rendszerint vér­eres szemét. A már az oszt­rák és csehszlovák esetben jól bevált módszerek szerint a kiszemelt áldozatot vádolta ellenséges szándékkal. S eh­hez volt szükség a provoká­ciókra, amelyek 1939. márciu­sának végén kezdődtek meg. az SD, a birodalmi biztonsági szolgálat szervezésében. Alá­támasztandó azt a diplomáciai kampányt, amelynek célja eleve nem egyszerűen bizo­nyos lengyel engedmények ki­csikarása. hanem egy háború előkészítése volt. Hitler követelte: a lengye­lek járuljanak hozzá ahhoz, hogy Dánzig szabad állam »visszatérjen a .Birodalom­ba«, egyezzenek bele abba. hogy Berlin a kikötővárost Lengyelországgal összekötő korridoron keresztül 1 km széles, területen kívülinek szá­mító autóutat építtethessen. Egyébként pedig a hatalmas Németország hajlandó Len­gyelországot megvédelmezni, ha a lengyel kormány külpo­litikájában igazodik hozzá. Hitler ezúttal azonban nem behódolást, hanem katonai akciót akart, további hódító sikerek kiindulópontját. A tá­madási parancs kiadásakor a tábornokai előtt így sóhajtott fel: »Csak amiatt aggódom, hogy valami gazember, disz­nó az utolsó pillanatban köz­vetítő javaslattal áll elő.« (Következik: Danzig csak ürügy volt) Pintér István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents