Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
/ KETTESBEN Ä csengetésre szőke, kék szemű, kedves arcú lány nyit ajtót: — Kit tetszik keresni? Mondom a nevet, s kérdezem, itt laldk-e? — Én vagyok — válaszolja. Amikor megtudja, miért jöttem, egy kicsit meglepődik. Aztán a szobába kísér. Leül velem szemben a fotelbe, s várja, hogy én kezdjem a beszélgetést. Megegyezünk: a nevét nem írom meg. Sőt, bár ez ellen nem tiltakozott, ezt sem,* hogy hol dolgozik. — Albérletben lakik itt? — Igen. Nyolcszáz forintot fizetek, s nagyon jó helyem van. Tizennyolc éves múlt. Élt intézetben, járt iskolába, csavargóit is néha, s aztán gyermeke született S most talán majd egyenesbe^ jön az élete. Talán. Legalábbis bízik benne. Tudja, hogy nehéz lesz — most sem könnyű. Ami eddig történt, arról mások is tehetnek, de főleg ő maga. Tulajdonképpen azzal kezdődött Äiinden, hogy elköltözött hazulról. S hogy miért? — Apám sokat ivott, anyám meg nagyon ideges természetű. Állandóan veszekedtek. Nem bírtam már, hát elmentem albérletbe. Elszöktem hazulról. Visszavittek, megint elmentem. Egyszer bejött apám a munkahelyemre, és ott bent kegyetlenül megvert. Aztán az egésznek az lett a vége, hogy igazoltattak egyik este az utcán. Azt mondták válasszak: hazavisznek vagy intézetbe megyek. Azt válaszoltam, inkább az intézet. Így kerültem Kaposvárra. — Tartotta a kapcsolatot a szüleivel? — Nem. Nem kerestük egymást, és levelet se váltottunk, a bátyámmal igen, a szüleimmel soha. —• S azóta, hogy megszületett a gyerek? — Egyszer találkoztunk a viktosban. Mondták, hogy milyen aranyos a kis unoka, az- .téjV, bementünk apámhoz a kórházba. — Nem hívták haza? — Nem. Meg nem is mennék. Tudom milyenek, meg nekem is nehéz a természetem. Nem lenne jó vége a dolognak. — Hol ismerkedett meg a kislány apjával? — A régi munkahelyemen. Nős, beszéltem a feleségével is. Féltem ettől a találkozástól, de a végén jól elbeszélgettünk. Nem fizet gyerektartást, mert szeretné, ha nála lehetne a lányom. Nekik nem lehet gyerekük, és örökbe akarják fogadni. — Maga akarta a kislányt? — Valaha úgy terveztem, hogy nem megyek férjhez, de lesz majd egy gyermekem Hát ez kicsit korán sikerült. Nem is akartam megtartani, de az intézetben rábeszéltek, hogy első gyerek, nem szabad elvenni. Amiktfr megszületett, nagyon furcsa volt, de most már megszoktam, hogy velem van, s együtt töltjük az egész napot. Nem járók sehová, barátaim sincsenek. Itthon olvasgatok, és a kicsivel foglalkozom. Februárban született. — Addig viszont sok minden történt magáváL — Amikor Kaposvárra kerültem, az intézetbe, el akartak vinni javítóba, aztán mégis maradtam. Munkahelyet kerestek nekem, s a kórházban kellett volna dolgoznom. Nem akartam, fél évig jártam egészségügyi szakközépiskolába, nem szerettem azt a munkát. Mégis odatettek, hát kirúgattam magarp. Egyszerűen nem mentem be dolgozni. Aztán a cukorgyári laborba kerültem. Amikor véget ért a kampány, véget ért a munkám, s mentem a mostani vállalatomhoz. Nagyon jó közösségben dolgoztam. Mindenki segített beilleszkedni, soha egyetlen szóval sem éreztették velem, hogy honnan jöttem. Amikor terhes lettem, Budapestre vittek, -onnan visszaszöktem Kaposvárra. Aztán kórházba kerültem, megszületett a kislányom, és én a kórházban maradtam áprilisig, amíg nagykorú lettem. Utána visszamentem a vállalathoz, de most kénytelen voltam gyes-re jönni, mert nincs egy műszakos munka, én meg nem tudom kire bízni a kislányt Az olvasás növekvő szerepe Megjelent a somogyi könyvtárak tájékoztatója A közművelődési párthatározat érvényesülését elemzi Könyvtáraink útján című írásában Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója a Somogyi könyvtárak című kiadvány idei első számában. Többek között megállapítja, hogy nőtt az olvasási kultúra szerepe. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok is. Az elmúlt négy év alatt ötezerrel emelkedett az olvasók száma Somogy megyében. Többet olvasnak a munkások, a szakmunkástanulók. A termelés eredményes segítőivé válnak a könyvtárak. A párthatározat nyomán javult a könyvtárak működési körülménye, jobb lett a személyi ellátottság. Az elmúlt öt évben kilenc új könyvtár épült, a tanácsi könyvtárak harmincegy főhivatású könyvtárossal gyara- podtak. , Számtalan példa erősíti azt ti megállapítást, hogy a köz- művelődési párthatározat kedvezően hatott a könyvtárügy- %e. De tovább hatna — írja dikkében Szita Ferenc —, ha helyi összegezéssel, vizsgálódással a fenntartó tanácsok, a pártszervezetek is megtárgyaltuk, mit tettek a határozat szellemében, és meghatároznák az újabb tennivalókat. Tovább; feladatunk az olvasási .kultúra mennyiségi és mi.tőségi fejlesztése, a könyvtárak Kedvezőbb elhelyezése, a könyvállomány és a szolgáltatja fejlesztése. A szakszervezeti könyvtárak tavlalyi mérlegét vonta meg Gelencsér István, az SZMT központi könyvtárának vezetője. 1978-ban megyénk szak- s-trvezeti könyvtáraiban 11 314 olvasót tartottak, nyilván. ötszáztizenhárommal kevesebben voltak, mint egy évvel korábban. Jelentősen csökkent az olvasók szánna az Egyesült Izzó kaposvári gyárában és a Nagyatádi Cérnagyárban. Az olvasási kedv is megfogyatkozott megyénk szakszervezeti könyvtáraiban, ahol 12 429-cel kevesebb könyvet kölcsönöztek tavaly, mint 1977-ben. Mélyebb vizsgálódást követel ez a 'jelenség, hogy úrrá legyenek a további visszaesésen. Érdekes és értékes dokumentumokat közöl a kiadvány a szocialista könyvtárhálózat létrejöttéről, az 1949-es első lépésekről. Ide tartozó írás Frang Józsefé is, aki harminc éve könyvtáros. Visszaemlékezéseit közli a Könyvtáros lettem 1949-ben című írásban. A megyei könyvtárban kétszázötven olvasót megkérdeztek, milyen javaslataiic vannak a szolgáltatás fejlesztésében. Sok segítséget nyújtottak a válaszok a könyvtárosoknak, hogy munkájukban tovább javítsanak az olvasok érdekében. Végül még egy írásra hívjuk föl a figyelmet: a szakfelügyeletről és a módszertani munkáról írta meg tapasztalatait Bolevácz József. Érdemes megfogadni a tanácsait, észrevételeit. — A módszertani munkában nincs egység— állapítja meg. — Átalakult a módszertani tevékenység, csak sajnos nem ott érződik a hatása, ahol kellene: a területen. Ahány ház, ahy- nyi szokás — jegyzi meg, s hozzáteszi, hogy a megváltozott körülményekhez nem tudott alkalmazkodni a módszertani segítség. H. B. — A gyes éppen az albérletre elég ... — Sajnos, élég rossz a helyzetem. Jó lenne egy kis lakás, elég egy szoba, de hát nem megy. Az intézettől is kaptam pénzt, 15 ezer forintot. . Garzonlakásra; csak éppen az nincs. Most nem tudom, mi lesz. — Nem gondolt rá, hogy valamit, tanuljon? — Tanulok. Beiratkoztam estin a gyors- és gépíróiskolába. Egyszer már jártam egy magántanárhoz, de nagyon sokba került, s nem tudtam fizetni. Most jó lenne, ha elvégezhetném az iskolát. De ki tudja, bírom-e. Hetente kétszer a gyerekre is vigyázni kell valakinek. — Tartja a kapcsolatot a munkatársaival ? — Ritkán találkozunk. Korábban sokkal kedvesebbek voltak, de most már nem fogadnak olyan kitörő örömmel. Az igaz, a kórházban sokszor meglátogattak. — Ez talán attól van, hogy lányfejjel gyereke lett? — Nem hiszem. Erre soha nem tettek megjegyzést. Egyszerűen nem törődünk any- nyit egymással, mindenki teszi a maga dolgát. — Hogyan képzeli a jövőt? — Hát ... Nem is.tudom pontosan. Nem nagyon képzelem el. Szeretném rendesen nevelni a gyereket, tanulni, dolgozni. Az bizonyos, hogy segítséget kaptam, s talán ennek köszönhetem, hogy sikerült talpra állnom. De talpra akartam állni én is. Dr. Orbán István, a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója: — Egyike azoknak a lányoknak, akiknek a személyisége rövid idő alatt sokat fejlődött Mi igyekeztünk segíteni abban, hogy lábra állhasson. Ügy érzem, ez sikerült. Egyébként nem egészen egy év alatt csaknem félmii; lió forintot adtunk a volt intézeti gyerekeknek — szám szerint 32-nek —, lakás-, bútorvásárlásra, azért hogy könnyebb legyen nekik az indulás. ö egy a harminckettő közül, és nála annyiban más a helyzet hogy már anya lett tehát tulajdonképpen két ember sorsának alakulását kísérjük figyelemmel. A kislány a szobában gő- gicsél, édesanyja az ajtóig kísér: —Ugye, hogy nincs semmi különös abban, ami velem történt. Sajnos, változtatni nem lehet rajta, hát mit tehetek, elfogadom. Igaz, nehezebb egyedül, barátok és társ nélkül, de nekem jobb így. Aztán majd meglátjuk, hogyan lesz tovább ... Lányok a Szajna völgyéi! Nemzetközi” üdülés Fonyód/igeten Dán Tibo/ j Lassan csapatokba verődnek a madarak, a nyári gyerek- üdülőkben pedig az utolsó csoportok kezdik meg a pihenést. — Nálunk ez az utolsó előtti turnus. Szeptember 2- től még ifjúmunkások lesznek itt két hétig — mondja Rapp Jánosné, a fonyódligeti SZOT Építők Gyereküdülőjénék vezetője. A valamikori sátortábor helyén üzemel 1971 óta ez a minden kényelemmel ellátott, 240 személyes, modern létesítmény. Az idén hat alkalommal érkeztek ide gyerekek, s az összlétezám meghaladta a kétezerötszázat. — Immár hagyomány, hogy -a- Magyarok Világszövetségének közreműködésével több nemzet leányai töltenek nálunk két hetet, gyakorolva feledésbe merülő anyanyelvűket. Az idén száznegyven külföldit. látunk vendégül. Amerikaiak, franciák, svédek, nyugatnémetek, svájciak... Most épp van két kis japán lányunk is. Ebben a pillanatban lép a szobába Galambos Sándorné vezető nevelő. Még hallotta az utolsó szavakat, s rögtön hozzáteszi: elég sok különbség van a magyarok és a külföldiek között. — A külföldiek, úgy érzem, sokkal jobban megbecsülik, hogy itt lehetnek, viszont a magyarok talán háziasabbak. Nagyon sok fiatal nevelő dolgozik itt. Évek óta szívesen vállalják a munkát: egybekötve a hasznosat a kellemessel, mert azért jut idő a pihenésre is. — Hadd meséljem el, hogy zajlik itt egy átlagos nap, amikor nem megyünk kirándulni vagy versenyekre. A kicsinyeknek 7-kor, a nagyoknak 8-kor van ébresztő; ezt külön kérte a tanulók választotta tábortanács. így nincs semmiféle torlódás az étkezésnél sem. Felkelés után reggeli torna, mosakodás, rendcsinálás a szobákban:, erre nagyon ügyelünk, ezt külön pontozzuk, s értékeljük, és csak ezután jön a reggeli. Ha jó idő van, természetesen az egyik legkedveltebb elfoglaltság a fürdés, a napozás. Ezenkívül azonban még sok-sok lehetőség van a szórakozásra. Szép játszótereik is vannak hintákkal, mászó- kákkal. Ennyi fiatal persze akkor sem érezné rosszul magát, ha nem lenne itt semmi, mert egymás megismerése, a barátkozás, a nyelvtanulás minden játéknál többet ér. ^ — Sók vetélkedőt, ügyességi versenyt tartunk — mondja Galambos Sándorné. — A legjobbak épp ma délelőtt voltak Siófokon. A Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság a Murai Jenő kisplasztikái nemzetközi gyermekév tiszteletére játékos vízi vetélkedőt rendezett; elég sokan indultak, s a mi gyerekeink lettek az elsők. A lányok nagyon szeretnek táncolni, és esténként sokszor van disco, filmvetítéseket is tartanak minden héten. A táborban állandó az orvosi felügyelet, s három védőnő gondoskodik a gyerekekről. Zsíros Anikó ügyeletes a barátnőjével. — Mindketten először vagyunk a Balatonnál — mondják —, és nagyon jól érezzük itt magunkat... Az egyik játszótéren két bájos kis francia lánnyal beszélgetünk. Közvetlenségük elbűvölő. — Tavaly szintén itt voltam, akkor is nagyon jól éreztem magam; a Balaton csodálatos, az emberek kedvesek — mondja szinte hibátlan magyarsággal Catherine Horváth, vagyis Horváth Kati, áld Stras6bourgból érkezett, s az itteni két hét után még Pesten is tölt néhány napot a szüleivel. Stephaine Marton Párizs környékéről jött. ö kevésbé beszéli a nyelvet, Kati segítségével azonban folyamatos a társalgás. Stephaine hetedik osztályba, Kati kilencedikbe megy az ősszel. — Csodálatos ez a víz! — mondják lelkendezve. Kelemen Mária és Éva Angliából jött; most épp kézimunkázni tanulnák. Daróczi Ági nagyon szeret sportolni, ö ott volt Siófokon a versenyen. — Én odahaza, Egerben is rendszeresen járok úszni. Meg is vertük a fiúkat; az volt ám a jó! — Olyan savanyú képet vágtak, hogy öröm volt nézni — nevetnek össze a körül- állóüc. Az aranyhíd lassan »-átér-« a ligeti partra, s képzeletben akár Keszthelyig is sétálhatnak rajta. Az itt szerzett élmények egy életre- szólnak. Köríési Zsolt Mi újság az újságosnál ? A Rákospalotán élő és dolgozó Mura! Jenő szobrászművész vaslemezből hegesztéssel készíti érdekes kisplasztikáit. A művész többek között régi mesterségekről, mint például a jeges, a kubikos, a drótos stb. készít sorozatot, Napközben a Kossuth téri pavilonban ül. Amikor odaléptem hozzá, Piriíi Péter épp egy fiatal nővel beszélgetett, aki a Lakáskultúra első számát kereste. — Ma délután megnézem a postai raktárban, holnap jöjjön el érte! Reggel fél hatkor már itt leszek... — Mindig sikerül teljesíteni az ilyen kéréseket? — CsaK ha idén megjelent újságok után érdeklődnek: ezeket általában ki tudom keresni a raktárban. Sokszor kell azonban nemet mondanom. Kaposvári várostérképet és autóstérképet például sehol nem kapni, pedig gyakran keresik a szálloda előtt parkoló vagy erre járó turisták ... Az egyik polcon dossziék sorakoznak. Mindegyiken név és folyóiratok, napilapok címe. — Főleg állandó vásárlóink vannak. Nagy részüknek ilyen dossziét készítek, s bármikor jön a lapért, megkapja. Elég sok nyugdíjas jár ide: nekik külön program, hogy elsétálnak az újságért, és persze egy kis beszélgetésre ... Mesélnek néhány percet itt töltenek; lassan megismerem az ízlésüket. Van, aki csak olyan lapot vesz, amelyben kedvenc írójának a cikke található. Megkérnek, hogy figyeljük. Ez nem is nehéz, hiszen amíg itt ülőik, szinte minden lapot kiolvasok. A járókelők nagy részének nem erre visz az útja. A for-. galom növeléséhez kereskedői ötletekre is szükség van. — Valóban rossz helyen van a pavilon, kevés ember jár erre. Az áthelyezéséről azonban nem lehet szó, ezért fontos, hogy állandó vevőieket megtartsuk. A nyitvatartási a nap legforgalmasabb időszakára tettük. Reggel fél hattól fél tizenegyig és a délutáni órákban ... Próbálkoztam már azzal is, hogy odamentem a piros lámpánál megálló gépkocsikhoz, de itt nem szokták meg ezt az emberek, s csupán egy-két lap »■megy él«. — Mi a legkelendőbb? — Első helyen a Somogyi Néplap áll, utána a Népszabadság. A hetilapok közül az Élet és Irodalom, a Magyar- ország meg a képes újságok. A folyóiratoknak kisebb a vevőkörük. Nemcsak vásárolni jönnek az emberek: lassan már kitehetnénk egy táblát, hogy "információ«. Az idegenek itt tudakozódnak a város utcái és épületei után. Leltározásnál, lapátvételnél az édesanyja helyettesíti. ö mondja el néki az esti lap fontosabb híreit is, ha nincs ideje elolvasni. — Az eredeti foglalkozása? — Autószerelő; most szeretném elkezdeni a mester- vizsgatanfolyamot. Egyelőre németül tanulok; ez is segít a munkámban. T. fi.
