Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
Szaudi cáfoSat Szaud-Arábia, amelyet pedig erős politikai és gazdasági szálak fűznek az Egyesült Államokhoz, az aktív amerikai közreműködéssel létrejött különbéke óta egyre jobban neheztel óceánon túli barátjára. Az olaj nagyhatalomnak számító sivatagi királyság vezetői úgy vélekednek, hogy Washington nem mutatott kellő megértést országuk speciális érdekei iránt a térségben. Ezért nemcsak hogy elhatárolták magukat a Camp Davidben fogant különállóitól, hanem tevékeny részvevői az Egyiptomot bojkott alá vett arab országok közös akciójának. Ríjad a jelek szerint továbbra sem hajlandó megkönnyíteni Washington dolgát, azaz, hogy elmozdítsa holtpontjáról a palesztin? autonómiáról folyó egyiptomi—izraeli tárgyalásokat. Szaud al-Fej- szál herceg, Szaud-Arábia külügyminisztere tegnap kijelentette: országa változatlanul szembehelyezkedik az egyiptomi—izraeli különbékével. Cáfolta továbbá Washington közel-keleti külön- megbízottjának, Robert Straussnak azt a nemrég elhangzott véleményét, miszerint lehetségesnek tartja, hogy Szaud-Arábia, Jordánia és a Palesztinái Felszabadító Szervezet idővel bekapcsolódjék az egyitomá—izraeli béketárgyalásokba, valamint a paleszti- naiaknak- nyújtandó »korlátozott autonómiáról-“ folyó megbeszélésekbe. A PFSZ már korábban cáfolta, hogy ilyesmi szándékában állna, most pedig Szaud- Arábia is leszögezte ezt (Husszein jordániai király 'többször kijelentette, hogy országa semmiképpen sem vesz • részt a különbéke-tárgyalá- sokhan.) Amerikai részről kifejezték reményüket, hogy a PFSZ végül is elfogadja a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát és ezzel közvetett módon elismeri Izraelt is. A közel-keleti válság politikai rendezésének elveit összegező — 1967 novemberi — határozat azonban a palesztin arabokról csupán; mint menekültekről tesz említést. A PFSZ ezért ragaszkodik ahhoz, hogy egyidejűleg Izrael is ismerje el a palesztin arabok önrendelkezési jogát. Így hát Washingtonnak először izraeli védencét kell meggyőznie. Pertini olasz köztársasági elnök tegnap délután magához kérette Francesco Cossiga kereszténydemokrata párti politikust, és kormányalakítási megbízást adott neki. A Quirinale-palotából távozóban a kijelölt miniszterelnök újságíróknak elmondotta, hogy »széleskörű megbízatást« kapott a kormányválság megoldására. Egyúttal közölte azt a szándékát, hogy minél előbb megkezdi kormányalakítási tárgyalásait, és lehetőleg a jövő hét első napjaiban bemutatja kormányát a parlamentben. Római politikai körökben egyelőre nem tudni, hogy Cossiga milyen pártok bevonásával kíván kormányt alakítani. Cossiga 51 éves, Szardínia szigetéről származik. Jogi tanulmányokat folytatott, és Olaszországban mint kiváló alkotmányjogász ismert. 1958 óta mint a kereszténydemokrata párt képviselője, tagja a parlamentnek. Az 1960-as évek második felében előbb államminiszteri majd különböző miniszteri tisztségeket töltött be az azóta meggyilkolt Aldo Moro kormányában. A kereszténydemokrata párt elnökének elrablása és meggyilkolása idején Cossiga belügyminiszter volt Andreotti kormányában. Mint ilyen, a leghatározottabban kiállt a kereszténydemokrata párt és a kormány álláspontja mellett, neGerillatámadás A lusakai csúcs idején Megállapodás Romániával benziaügyben Az üzemanyagvásárlással kapcsolatos romániai intézkedésekről folytatott magyar- román megbeszélések során tegnap délután román részről bejelentették, hogy augusztus 10-ig a személygépkocsival haza induló magyar autŐ6 turistáknak a szükséges üzemanyagot biztosítják. Hasonlóképpen biztosítják azok számára is, akik Bulgáriából Románián keresztül térnek haza. A rhodesiai szabadságharcosok tegnap ismét az ország egyik legfontosabb katonai központját, Fort Victóriát támadták meg. A Zimbabwe afrikai nemzeti felszabadító hadsereg (Zanla) fegyvereseinek egy osztaga eljutott a település központjáig, robbanó- i töltetű rakétákkal tüzet nyi- ' tott több épületre, majd visz- szavonult. Fort Victoria ellen első ízben idén áprilisban, a választási színjáték idején intéztek támadást a gerillák. Mint emlékezetes, az akció következtében kigyulladt egy hatalmas üzemanyag-tároló, s többezer liter benzin megsemmisült. A támadás elsősorban azért jelentős, mert a szabadság- harcosok, több sikertelen kísérlet után, a szigorú biztonsági rendszabályok ellenére, most ismét megjelentek az egyik legnagyobb katonai körzet főhadiszállásán. Akciójukkal egyidőben zajlik a lusa- kai brit nemzetközösségi csúcsértekezlet Rhodesia-vi- tája, amelynek során Több nyugati vezető minden valószínűség szerint megpróbálja majd kétségbe vonni a haza' fias front ütőképességét. A támadásról a Zanla egyelőre nem adott ki közleményt, s a rhodesiai kormány csapatok vesztesége, illetve az okozott anyagi kár egyelőre ezért csak hozzávetőlegesen ismeretes. A salisbury-i katonai parancsnokság ezzel kapcsolatos kommünikéje szokás szerint lekicsinylőén ad hírt az akcióról. Eszerint a rakétalövedékek csak néhány ház ban okoztak kárt, de szemtanúk ugyanakkor beszámolnák arról, hogy több épület porig égett. A rhodesiai propaganda emellett arra helyezi a hangsúlyt, hogy a lusakai csúcs idejére Nkomo, a front társelnöke tűzszünetet ígért. A Fort Victoria elleni támadást azonban egyrészt nem Nko- ma, hanem a Mugabe, a front másik társelnöke irányításával harcoló gerillák hajtották végre. másrészt a tűzszünet a hallgatólagosan, de egyértelműen csak a Zambiából indított akciókra vonatkozik, s nem a Rhodesia szívében végrehajtott támadásokra. tíífim A VILÁGBÓL Todor Zsivkov, a BKP KB J első titkára, a bolgár államtanács elnöke Szófiában fogadta Nyikolaj Rajbakovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, az állami tervbizottság elnökét. A szívélyes, elvtársi légkörben megtartott találkozón Todor Zsivkov és Nyikolaj Bajbakov áttekintette a két ország 1990- ig terjedő szakosodási és kooperációs terveinek legfőbb vonásait és foglalkozott az 1981—85 közötti időszak, azaz a következő ötéves terv főbb problémáival is. A guatemaíai hadsereg és rendőrség egységei Quezalte- nangóban megszállták azt a középiskolát, amelyben mint- e"v ötezer diák lépett sztráj- ba, és túszként tartja fogva az oktatási intézmény igazgatóját és egyik munkatársát. A tanulók azért tiltakoznak, mert az iskola vezetése elbocsátott hét tanárt. A fegyveres katonai és rendőri egységek kiszabadították a túszokat. Jelentős mennyiségű csempészett fegyvert foglalt le a mexikói rendőrség Izucair de1 Matamoros városban. A fegyverek értéke meghaladja az ötmillió pesót (220 ezer dollárt). A hatósági jelentés szerint a lefoglalt fegyverek között géppisztolyok, puskák és revolverek vannak. A rendőrség feltételezi, hogy a fegyvercsempészésbe vámtisztek is belekeveredtek. A fegyverszállítmányok az Egyesült Államokból származnak. Soii^étiíiíéPÍflP Három ember életét vesztette, húszán megsebesültek a dominikai fővárosban a sztrájkolok és a rendőri egységek összecsapása következtében. A szakszervezeti felhívásra szervezett munkabeszüntetés során a közlekedési járművek sofőrjei tiltakoztak az üzem- anyagárak emelése ellen. Tájfun Tájfun pusztít délkelet-ázsia partjainál. Képünkön: egy tízezer tonnás görög hajó, amelyet a 200 kilométeres sebességgel száguldó szélvihar partra vetett Honkongban. (Telefotó — AP — MTI — KS) Kormányválság után Indiában Merre tovább? Ki kit fenyeget? Ogarkov marsall cikke a Pravdában — A nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata az impeiralista reakció támadásai ellenére továbbra is korunk vezető irányzata — írja Nyikolaj Ogarkov, a Szovjetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese a Pravda tegnapi számában közölt terjedelmes cikkében. A SALT—II. szerződés jelentőségét méltatva a szovjet vezérkari főnök rámutat: a szerződés »akadályokat emel a legnagyobb romboló erejű hadászati fegyverzetek további mennyiségi növelése és minőségi tökéletesítése elé, és ezzel utat nyit a nagyobb arányú és átfogóbb megállapodások létrejöttéhez«. Annak kapcsán, hogy az Egyesült Államokban, számos nyugat-európai országban, valamint Kínában a »szovjet katonai veszély«-ről beszélnek, Nyikolaj Ogarkov emlékeztet arra, hogy a »szovjet katonai veszély« meséje, a »Moszkva fondorLatoeságáról« terjesztett koholmányok nem újdonságok, már több ízben éltek velük, különösen a hidegháború éveiben. Nyugaton ezúttal is a Szovjetunió és békeszerető politikája ellen irányuló politikai és ideológiai kampány céljaira akarják felhasználni az efféle állításokat, holott a Szovjetunió soha senkit nem fenyegetett háborúval és soha senkit nem támadott meg. Meggyőzően tanúsítja ezt a Szovjetunió több mint 60 esztendős történelme — hangsúlyozta a szovjet katonai vezető: A marsall felhívja a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió az utóbbi években nem növelte védelmi kiadásait — ami a katonai támaszpontokat illeti — írja —, mindenki tudja hogy a Szovjetuniót amerikai katonai támaszpontok gyűrűje veszi körül és e támaszpontban nagy mennyiségű nukleáris fegyvert tárolnak. Amerikai hadihajók, köztük rcpü- lőgépanyahajók és ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárók tartózkodnak a szovjet határ közelében. Ugyanakkor az Egyesült Államok területének közelében nincs egyetlen szovjet katonai támaszpont sem. Felvetődik a kérdés: ki, kit fenyeget? A SALT—II. egyes ellenzői azzal ijesztgetik az amerikai közvéleményt, hogy a Szovjetunió, miután nukleáris térerj fölénybe került »első csapást« igyekszik mérni az Egyesült Államokra. Ennek kapcsán a szovjet katonai ve zető egyebek közt kijelenti: »Erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy semmiféle viszály ne fajuljon sem első, sem második csapásig, hogy egyáltalán ne legyen nukleáris háború. Álláspontunk a következő: a Szovjetuniónak elegendő védelmi erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy senki se merészelje megzavarni békés életünket. Politikánk célja nem a katonai fölény, hanem a fegyverkészletek kölcsönös csökkentése, a katonai szembenállás enyhítése«. India új miniszterelnöke Csaran Szingh (ülve), pártbeli helyettesével, iladzs Narain-nal. i Az indiai parlamentben nem került sor a június közepére tervezett bizalmatlan- sági szavazásra. Nem mintha megszűnt volna a Deszai vezette kormányt fenyegető veszély — ellenkezőleg: a 83 éves miniszterelnök olyan reménytelennek látta kabinetjének helyzetét, hogy a voksolást meg sem várva benyújtotta lemondását 0 válság okai Első pillantásra érthetetlennek tűnik a Dzsanata kormányzásképtelenné válása: máig is emlékezetes az a fölény, amellyel a párt 1977- ben Indira Gandhit legyőzte. Most viszont szinte napok alatt tovatűnt parlamenti többsége: a pártból egy hét alatt mintegy 100 képviselő és jónéhány miniszter lépett k\ E felbomlás összetevője az volt, hogy Dzsanata 28 hónapi kormányzással sem tudott egységes párttá válni és Indira Gandhi eltávolítása után nem akadt olyan közös cél, amely a rendkívül heterogén pártalakulatot összetartotta volna. A kormányzópárt viharos szétesésének másik oka az indiai belpolitikai helyzet rosszabbodása volt. A Dzsanata hatalomra kerülésekor Indirához hasonlóan a »Gari- bi Hathao« (szegénység legyőzése) jelszavával fellépve több munkaalkalmat, az élet- színvonal emelését, és a demokratikus szabadságjogok védelmét hirdette. Az ígéretek jó része beváltatlan maradt. Különösen az elmúlt évben felgyorsult infláció, a sokhelyütt kiéleződő vallási ellentétek, s a jócskán megszaporodó sztrájkok gyengítették Deszai pozícióját. A Dzsanata ellentétes áramlatai kérdésessé tettek számos tervet, így a földreform folytatására, a háziipar szerepének növelésére vonatkozó ígéretet is. Bonyolították a helyzetet a személyi összeütközések. Deszai egyszer már áthidalt tavaly egy kormányzati válságot azzal, hogy két legfőbb vetélytársát, Dzsagdzsivan Ramot és Csaran Szinghet miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Az átmeneti kompromisszumok azonban nem voltak képesek leleplezni a közös platform hiányát. Megoszlott ellenzék Deszainak sokáig kedvezett, hogy a vele szemben álló erőkre is a megosztottság volt a jellemző. A választási vereség 1978-ra szétrobbantotta a több. évtizedig kormányzó Nemzeti Kongresszus Pártot: létrejött az úgynevezett »In- dira-Kongresszus«, s vele szemben a hivatalos Kongresszus Párt Jesvantraó Csáván vezetésével. Azóta jónéhány közeledési kísérlet történt, bejelentették már újraegyesülésüket is, az elválasztó erők mégis mindig erősebbnek bizonyultak. A kombinációkat bonyolította ráadásul, hogy a Dzsanata egyes csoportjai és ellenzéki képviselők már régebben is folytattak tárgyalásokat Ez azzal magyarázható, hogy sem Indira Gandhi bukásakor, sem a mostani válságkor nem játszódott le, alapvető változás a hatalom szintjén, legfeljebb a különböző burzsoá csoportok eltérő nézetei tükröződnek a belpolitikai kötélhúzásban. Kombinációs^ problémák Természetesen a Föld második legnépesebb országa, a 630 milliós, kontinensnyi India kormányzása óhatatlanul világpolitikai jelentőséggel is bír. így mégsem mindegy, hogy a többhetes pártcsatározás után létrejött kormány tevékenysége milyen politikai változást fog jelenteni. A július utolsó napjaiban beiktatott új miniszterelnök, Csaran Szingh nyilatkozataiban a munkanélküliség megszüntetésének fontosságát emelte ki, külpolitikai téren pedig az el nem kötelezettség politikája mellett tett hitet. Szingh a Kongresszus-pártok segítségében, s az újonnan létrejött Dzsanata (világi) Párt hirtelenjében felduzzadt tagságában bízik. Helyzetét nehezíti, hogy támogatását az Indira-Kong- resszus bizonyára több feltételhez köti, a Parlamentben pedig , változatlanul a Dzsanata maradt a legerősebb párt. Deszai meg is próbálkozott volna egy új kabinet létrehozásával, ehhez azonban már nem rendelkezett elég belső támogatással. így pártvezetői tisztét kénytelen-kelletlen át kellett, hogy adja Ramonak: neki, mint a 100 milliósra becsült »érinthetetlenek« képviselőjének elismerten óriási befolyása van. így nagyobb eséllyel veheti fel a továbbiakban a versenyt az új vezetéssel. Ugyanakkor — talán Indira Gandhi kivételével — senkinek nem áll érdekében, hogy a kormány- válság patthelyzetének felújításával rendkívüli választásokat kényszerítsen ki: ugyanis nincs remény alapvető változásra a politikai erőviszonyokban. Ifc G. Cossiga az új jelölt . vezetesen, / hogy nem szabad. engedni az Aldo Morót elra-j bolt terroristák zsarolásának. I Amidőn azután Róma köz-1 I pontjában 1978. május 9-én | egy gépkocsi csomagtartójában megtalálták Aldo Moro holttestét, Cossiga 24 órán belül lemondott a belügyminiszteri tisztségről.
