Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

Szaudi cáfoSat Szaud-Arábia, amelyet pe­dig erős politikai és gazdasá­gi szálak fűznek az Egyesült Államokhoz, az aktív amerikai közreműködéssel létrejött különbéke óta egyre jobban neheztel óceánon túli barát­jára. Az olaj nagyhatalomnak számító sivatagi királyság ve­zetői úgy vélekednek, hogy Washington nem mutatott kellő megértést országuk spe­ciális érdekei iránt a térség­ben. Ezért nemcsak hogy el­határolták magukat a Camp Davidben fogant különállóitól, hanem tevékeny részvevői az Egyiptomot bojkott alá vett arab országok közös akciójá­nak. Ríjad a jelek szerint to­vábbra sem hajlandó meg­könnyíteni Washington dolgát, azaz, hogy elmozdítsa holt­pontjáról a palesztin? autonó­miáról folyó egyiptomi—izrae­li tárgyalásokat. Szaud al-Fej- szál herceg, Szaud-Arábia külügyminisztere tegnap ki­jelentette: országa változatla­nul szembehelyezkedik az egyiptomi—izraeli különbé­kével. Cáfolta továbbá Was­hington közel-keleti külön- megbízottjának, Robert Straussnak azt a nemrég el­hangzott véleményét, misze­rint lehetségesnek tartja, hogy Szaud-Arábia, Jordánia és a Palesztinái Felszabadító Szer­vezet idővel bekapcsolódjék az egyitomá—izraeli béketárgya­lásokba, valamint a paleszti- naiaknak- nyújtandó »korláto­zott autonómiáról-“ folyó meg­beszélésekbe. A PFSZ már korábban cá­folta, hogy ilyesmi szándéká­ban állna, most pedig Szaud- Arábia is leszögezte ezt (Husszein jordániai király 'többször kijelentette, hogy or­szága semmiképpen sem vesz • részt a különbéke-tárgyalá- sokhan.) Amerikai részről kifejezték reményüket, hogy a PFSZ végül is elfogadja a Bizton­sági Tanács 242. számú hatá­rozatát és ezzel közvetett mó­don elismeri Izraelt is. A kö­zel-keleti válság politikai ren­dezésének elveit összegező — 1967 novemberi — határozat azonban a palesztin arabok­ról csupán; mint menekültek­ről tesz említést. A PFSZ ezért ragaszkodik ahhoz, hogy egy­idejűleg Izrael is ismerje el a palesztin arabok önrendelke­zési jogát. Így hát Washing­tonnak először izraeli védencét kell meggyőznie. Pertini olasz köztársasági elnök tegnap délután magához kérette Francesco Cossiga ke­reszténydemokrata párti poli­tikust, és kormányalakítási megbízást adott neki. A Quirinale-palotából távo­zóban a kijelölt miniszterel­nök újságíróknak elmondotta, hogy »széleskörű megbíza­tást« kapott a kormányválság megoldására. Egyúttal közölte azt a szándékát, hogy minél előbb megkezdi kormányala­kítási tárgyalásait, és lehető­leg a jövő hét első napjaiban bemutatja kormányát a par­lamentben. Római politikai körökben egyelőre nem tudni, hogy Cos­siga milyen pártok bevonásá­val kíván kormányt alakítani. Cossiga 51 éves, Szardínia szigetéről származik. Jogi ta­nulmányokat folytatott, és Olaszországban mint kiváló alkotmányjogász ismert. 1958 óta mint a kereszténydemok­rata párt képviselője, tagja a parlamentnek. Az 1960-as évek második felében előbb állam­miniszteri majd különböző miniszteri tisztségeket töltött be az azóta meggyilkolt Aldo Moro kormányában. A ke­reszténydemokrata párt elnö­kének elrablása és meggyilko­lása idején Cossiga belügymi­niszter volt Andreotti kormá­nyában. Mint ilyen, a legha­tározottabban kiállt a keresz­ténydemokrata párt és a kor­mány álláspontja mellett, ne­Gerillatámadás A lusakai csúcs idején Megállapodás Romániával benziaügyben Az üzemanyagvásárlással kapcsolatos romániai intézke­désekről folytatott magyar- román megbeszélések során tegnap délután román részről bejelentették, hogy augusztus 10-ig a személygépkocsival haza induló magyar autŐ6 tu­ristáknak a szükséges üzem­anyagot biztosítják. Hasonló­képpen biztosítják azok szá­mára is, akik Bulgáriából Ro­mánián keresztül térnek ha­za. A rhodesiai szabadsághar­cosok tegnap ismét az ország egyik legfontosabb katonai központját, Fort Victóriát tá­madták meg. A Zimbabwe afrikai nemzeti felszabadító hadsereg (Zanla) fegyveresei­nek egy osztaga eljutott a te­lepülés központjáig, robbanó- i töltetű rakétákkal tüzet nyi- ' tott több épületre, majd visz- szavonult. Fort Victoria ellen első íz­ben idén áprilisban, a válasz­tási színjáték idején intéztek támadást a gerillák. Mint em­lékezetes, az akció következ­tében kigyulladt egy hatalmas üzemanyag-tároló, s többezer liter benzin megsemmisült. A támadás elsősorban azért jelentős, mert a szabadság- harcosok, több sikertelen kí­sérlet után, a szigorú bizton­sági rendszabályok ellenére, most ismét megjelentek az egyik legnagyobb katonai kör­zet főhadiszállásán. Akciójuk­kal egyidőben zajlik a lusa- kai brit nemzetközösségi csúcsértekezlet Rhodesia-vi- tája, amelynek során Több nyugati vezető minden való­színűség szerint megpróbálja majd kétségbe vonni a haza' fias front ütőképességét. A támadásról a Zanla egyelőre nem adott ki közle­ményt, s a rhodesiai kormány csapatok vesztesége, illetve az okozott anyagi kár egyelőre ezért csak hozzávetőlegesen ismeretes. A salisbury-i kato­nai parancsnokság ezzel kap­csolatos kommünikéje szokás szerint lekicsinylőén ad hírt az akcióról. Eszerint a rakéta­lövedékek csak néhány ház ban okoztak kárt, de szemta­núk ugyanakkor beszámolnák arról, hogy több épület porig égett. A rhodesiai propaganda emellett arra helyezi a hang­súlyt, hogy a lusakai csúcs idejére Nkomo, a front társ­elnöke tűzszünetet ígért. A Fort Victoria elleni támadást azonban egyrészt nem Nko- ma, hanem a Mugabe, a front másik társelnöke irányításával harcoló gerillák hajtották vég­re. másrészt a tűzszünet a hallgatólagosan, de egyértel­műen csak a Zambiából indí­tott akciókra vonatkozik, s nem a Rhodesia szívében vég­rehajtott támadásokra. tíífim A VILÁGBÓL Todor Zsivkov, a BKP KB J első titkára, a bolgár államta­nács elnöke Szófiában fogadta Nyikolaj Rajbakovot, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, az állami tervbizottság elnökét. A szí­vélyes, elvtársi légkörben megtartott találkozón Todor Zsivkov és Nyikolaj Bajbakov áttekintette a két ország 1990- ig terjedő szakosodási és koo­perációs terveinek legfőbb vonásait és foglalkozott az 1981—85 közötti időszak, azaz a következő ötéves terv főbb problémáival is. A guatemaíai hadsereg és rendőrség egységei Quezalte- nangóban megszállták azt a középiskolát, amelyben mint- e"v ötezer diák lépett sztráj- ba, és túszként tartja fogva az oktatási intézmény igazga­tóját és egyik munkatársát. A tanulók azért tiltakoznak, mert az iskola vezetése elbo­csátott hét tanárt. A fegyve­res katonai és rendőri egysé­gek kiszabadították a túszo­kat. Jelentős mennyiségű csem­pészett fegyvert foglalt le a mexikói rendőrség Izucair de1 Matamoros városban. A fegy­verek értéke meghaladja az ötmillió pesót (220 ezer dol­lárt). A hatósági jelentés sze­rint a lefoglalt fegyverek kö­zött géppisztolyok, puskák és revolverek vannak. A rendőr­ség feltételezi, hogy a fegy­vercsempészésbe vámtisztek is belekeveredtek. A fegyver­szállítmányok az Egyesült Ál­lamokból származnak. Soii^étiíiíéPÍflP Három ember életét vesz­tette, húszán megsebesültek a dominikai fővárosban a sztráj­kolok és a rendőri egységek összecsapása következtében. A szakszervezeti felhívásra szer­vezett munkabeszüntetés so­rán a közlekedési járművek sofőrjei tiltakoztak az üzem- anyagárak emelése ellen. Tájfun Tájfun pusztít délkelet-ázsia partjainál. Képünkön: egy tíz­ezer tonnás görög hajó, amelyet a 200 kilométeres sebesség­gel száguldó szélvihar partra vetett Honkongban. (Telefotó — AP — MTI — KS) Kormányválság után Indiában Merre tovább? Ki kit fenyeget? Ogarkov marsall cikke a Pravdában — A nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata az impeiralista reakció támadá­sai ellenére továbbra is ko­runk vezető irányzata — írja Nyikolaj Ogarkov, a Szov­jetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke, a honvédelmi miniszter első helyettese a Pravda teg­napi számában közölt terje­delmes cikkében. A SALT—II. szerződés je­lentőségét méltatva a szovjet vezérkari főnök rámutat: a szerződés »akadályokat emel a legnagyobb romboló erejű hadászati fegyverzetek továb­bi mennyiségi növelése és mi­nőségi tökéletesítése elé, és ezzel utat nyit a nagyobb ará­nyú és átfogóbb megállapodá­sok létrejöttéhez«. Annak kapcsán, hogy az Egyesült Államokban, számos nyugat-európai országban, va­lamint Kínában a »szovjet katonai veszély«-ről beszél­nek, Nyikolaj Ogarkov emlé­keztet arra, hogy a »szovjet katonai veszély« meséje, a »Moszkva fondorLatoeságáról« terjesztett koholmányok nem újdonságok, már több ízben éltek velük, különösen a hi­degháború éveiben. Nyuga­ton ezúttal is a Szovjetunió és békeszerető politikája ellen irányuló politikai és ideológiai kampány céljaira akarják fel­használni az efféle állításokat, holott a Szovjetunió soha sen­kit nem fenyegetett háború­val és soha senkit nem táma­dott meg. Meggyőzően tanú­sítja ezt a Szovjetunió több mint 60 esztendős történelme — hangsúlyozta a szovjet ka­tonai vezető: A marsall felhívja a figyel­met arra, hogy a Szovjetunió az utóbbi években nem növel­te védelmi kiadásait — ami a katonai támaszpontokat il­leti — írja —, mindenki tudja hogy a Szovjetuniót amerikai katonai támaszpontok gyűrűje veszi körül és e támaszpont­ban nagy mennyiségű nukleá­ris fegyvert tárolnak. Ameri­kai hadihajók, köztük rcpü- lőgépanyahajók és ballisztikus rakétákkal felszerelt tenger­alattjárók tartózkodnak a szovjet határ közelében. Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamok területének közelében nincs egyetlen szovjet katonai támaszpont sem. Felvetődik a kérdés: ki, kit fenyeget? A SALT—II. egyes ellen­zői azzal ijesztgetik az ameri­kai közvéleményt, hogy a Szovjetunió, miután nukleáris térerj fölénybe került »első csapást« igyekszik mérni az Egyesült Államokra. Ennek kapcsán a szovjet katonai ve zető egyebek közt kijelenti: »Erőfeszítéseink arra irányul­nak, hogy semmiféle viszály ne fajuljon sem első, sem má­sodik csapásig, hogy egyálta­lán ne legyen nukleáris há­ború. Álláspontunk a követ­kező: a Szovjetuniónak ele­gendő védelmi erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy sen­ki se merészelje megzavarni békés életünket. Politikánk célja nem a katonai fölény, hanem a fegyverkészletek köl­csönös csökkentése, a katonai szembenállás enyhítése«. India új miniszterelnöke Csaran Szingh (ülve), pártbeli he­lyettesével, iladzs Narain-nal. i Az indiai parlamentben nem került sor a június kö­zepére tervezett bizalmatlan- sági szavazásra. Nem mintha megszűnt volna a Deszai ve­zette kormányt fenyegető ve­szély — ellenkezőleg: a 83 éves miniszterelnök olyan reménytelennek látta kabi­netjének helyzetét, hogy a voksolást meg sem várva be­nyújtotta lemondását 0 válság okai Első pillantásra érthetet­lennek tűnik a Dzsanata kor­mányzásképtelenné válása: máig is emlékezetes az a fö­lény, amellyel a párt 1977- ben Indira Gandhit legyőzte. Most viszont szinte napok alatt tovatűnt parlamenti többsége: a pártból egy hét alatt mintegy 100 képviselő és jónéhány miniszter lépett k\ E felbomlás összetevője az volt, hogy Dzsanata 28 hó­napi kormányzással sem tu­dott egységes párttá válni és Indira Gandhi eltávolítása után nem akadt olyan közös cél, amely a rendkívül hete­rogén pártalakulatot össze­tartotta volna. A kormányzópárt viharos szétesésének másik oka az indiai belpolitikai helyzet rosszabbodása volt. A Dzsa­nata hatalomra kerülésekor Indirához hasonlóan a »Gari- bi Hathao« (szegénység le­győzése) jelszavával fellépve több munkaalkalmat, az élet- színvonal emelését, és a de­mokratikus szabadságjogok védelmét hirdette. Az ígére­tek jó része beváltatlan ma­radt. Különösen az elmúlt évben felgyorsult infláció, a sokhelyütt kiéleződő vallási ellentétek, s a jócskán meg­szaporodó sztrájkok gyengí­tették Deszai pozícióját. A Dzsanata ellentétes áramla­tai kérdésessé tettek számos tervet, így a földreform foly­tatására, a háziipar szerepé­nek növelésére vonatkozó ígéretet is. Bonyolították a helyzetet a személyi összeütközések. De­szai egyszer már áthidalt ta­valy egy kormányzati válsá­got azzal, hogy két legfőbb vetélytársát, Dzsagdzsivan Ramot és Csaran Szinghet miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Az átmeneti kompromisszumok azonban nem voltak képesek leleplez­ni a közös platform hiányát. Megoszlott ellenzék Deszainak sokáig kedvezett, hogy a vele szemben álló erőkre is a megosztottság volt a jellemző. A választási vere­ség 1978-ra szétrobbantotta a több. évtizedig kormányzó Nemzeti Kongresszus Pártot: létrejött az úgynevezett »In- dira-Kongresszus«, s vele szemben a hivatalos Kong­resszus Párt Jesvantraó Csá­ván vezetésével. Azóta jóné­hány közeledési kísérlet tör­tént, bejelentették már újra­egyesülésüket is, az elválasz­tó erők mégis mindig erő­sebbnek bizonyultak. A kombinációkat bonyolí­totta ráadásul, hogy a Dzsa­nata egyes csoportjai és el­lenzéki képviselők már ré­gebben is folytattak tárgya­lásokat Ez azzal magyaráz­ható, hogy sem Indira Gand­hi bukásakor, sem a mostani válságkor nem játszódott le, alapvető változás a hatalom szintjén, legfeljebb a külön­böző burzsoá csoportok eltérő nézetei tükröződnek a belpo­litikai kötélhúzásban. Kombinációs^ problémák Természetesen a Föld má­sodik legnépesebb országa, a 630 milliós, kontinensnyi In­dia kormányzása óhatatlanul világpolitikai jelentőséggel is bír. így mégsem mindegy, hogy a többhetes pártcsatá­rozás után létrejött kormány tevékenysége milyen politikai változást fog jelenteni. A július utolsó napjaiban beik­tatott új miniszterelnök, Csa­ran Szingh nyilatkozataiban a munkanélküliség megszün­tetésének fontosságát emelte ki, külpolitikai téren pedig az el nem kötelezettség poli­tikája mellett tett hitet. Szingh a Kongresszus-pártok segítségében, s az újonnan létrejött Dzsanata (világi) Párt hirtelenjében felduzzadt tagságában bízik. Helyzetét nehezíti, hogy tá­mogatását az Indira-Kong- resszus bizonyára több felté­telhez köti, a Parlamentben pedig , változatlanul a Dzsa­nata maradt a legerősebb párt. Deszai meg is próbálko­zott volna egy új kabinet lét­rehozásával, ehhez azonban már nem rendelkezett elég belső támogatással. így párt­vezetői tisztét kénytelen-kel­letlen át kellett, hogy adja Ramonak: neki, mint a 100 milliósra becsült »érinthetet­lenek« képviselőjének elis­merten óriási befolyása van. így nagyobb eséllyel veheti fel a továbbiakban a versenyt az új vezetéssel. Ugyanakkor — talán Indira Gandhi kivé­telével — senkinek nem áll érdekében, hogy a kormány- válság patthelyzetének fel­újításával rendkívüli válasz­tásokat kényszerítsen ki: ugyanis nincs remény alap­vető változásra a politikai erőviszonyokban. Ifc G. Cossiga az új jelölt . vezetesen, / hogy nem szabad. engedni az Aldo Morót elra-j bolt terroristák zsarolásának. I Amidőn azután Róma köz-1 I pontjában 1978. május 9-én | egy gépkocsi csomagtartójá­ban megtalálták Aldo Moro holttestét, Cossiga 24 órán be­lül lemondott a belügyminisz­teri tisztségről.

Next

/
Thumbnails
Contents