Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-24 / 197. szám
Kl MIT ÉRDEMEL M indenkinek a munkája szerint. Felkészültsége, hozzáállása, akaraté alapján. Jó elv — hasznos, igazságos. De minden attól függ, hogyan válik gyakorlattá a mindennapokban. Itt úgy, ott amúgy ... Az alábbi történetet egy vállalati osztályvezetőtől hallottan, tehát nem általános, noha jellemző. Az elbeszélő indulattal 6zólt, de a végén csak arra. lyukadtam ki: azt kapta, amit megérdemelt. »Egy hónapja történt, a nyári szabadságolások közepén. Mindenki tudta, hogy vannak bérmaradványok, ezeket ki kell osztani. Kimondat-' lanul is próbának számított ez a bérfejlesztés. A differenciális mértékéről szónokolt mindenki, a különbségek tudatos beépítéséről. Az emberek éreztek egy kis drukkot, apró szorongást, mbit minden bizonytalan, új dolog előtt. De a lelkűk mélyén igazságosnak tartották a többletmunka többletdíjazását. Volt, aki számmutatványokat : végzett, én az osztályom dolgozóinak munkáját méregettem. Igyekeztem fölkészülni, ha megkérdeznek, nyugodt lelkiismerettel mondhassak véleményt Nem könnyű emberekről ítélkezni, mondhatom. Évék óta itt ülnek mellettem, túlságosan is jól ismerem őket. Ismerem a rossz modorút, a notórius hangulatrontót, aki viszont szívósan, keményen tud dolgozni. A másik éppen lefegyverező mosolygásával leplezi, hogy a keze közül szétfolyik minden. Van egy biztos ítéletű, ötletes közgazdász, de a hétköznapi aprómunka ugyancsak gyenge oldala. Dolgozik itt egy alapító tag is, két éve van a nyugdíjig. Kedves, idős bácsi használni már semmire sem lehet. Mégis mindenki egyetért azzal, hogy lökjük meg a fizetését, hiszen ez a nyugdíjba beszámít. Táblázatokat készítettem, mérlegeltem, számoltam. Néhány estém belenyúlt az éjszakába is. Nehéz dolog ez. Melyik szempont a legértékesebb a vállalatnak? Mi hajt több hasznot? Az utasításokat az utolsó betűig végrehajtó, akinek a munkáját az osztály egyszerűen nem nélkülözheti vagy az örökKé kritizáló, akinek néhány ötlete nélkül viszont nem tartanánk ott, ahol tartunk? Nehéz dolog a differenciálás, kétségkívül. Mégis elfogadható javaslatot tettem az asztalra. Azaz tettem volna. Mert a bérfejlesztés egészen másként történt. Később tudtam meg, hogyan. Az igazgató összeült a munkaügyi . osztályvezetővel Megtárgyalták, meghányták-vetették az ügyet Hogy miről esett szó, nem tudom. Az eredmény láttán valószínűleg hétvégi horgászásról, vadászatról cseveghettek. Mert utána elkérték a vállalati központ dolgozóinak listáját. s az igazgató mindenkinek a neve után odairt egy összeget. A névsorelső 100, a következő 200, a harmad'! 300 forintot kapott. S azutan újra kezdődött minden elölről: 100, 200, 300 ... Ennyi volt a differenciálás. Akadt aki 200-at kapott, pedig már kifelé állt a szekere rúdja. A kereskedelmi osztály egyik gépírónője — országos versenyt is nyert, sorón kívül más osztályoktól is vállalt munkát — egy fillért sem, mert véletlenül kimaradt a névsorból. 300-at kapott a legrosszabb brigád vezetője, 200-at a legjobbé. S koilégámat, akit utoljára szólítottak föl, hogy tegyen rendet az osztályán, szintén 300 forinttal »jutalmazták«. De ezt jóvá kellett hagyni, a vállalati demokratizmus szellemében. A párttitkár és a vszb titkára szabadságon volt. nem kérdezték őket. (Amikor visszaérkeztek, már mindenki megkapta a bérfejlesztésről az értesítést, visszacsinálni nem lehetett.) A mi véleményünket is kikérték, az osztályvezetőkét. Utólag. Csörgött a telefon, szólt a titkárnő: »Gyorsan a főnökhöz!« Azt se tudtam, miért. Már benn ült mindenki, azt hittük, letolás jön. Az igazgató elővette a sokszorosított listát, mindenkinek adott egyet, és a jóváhagyásunkat kérte. Hallgattunk. Még át sem futottuk, föl sem fogtuk, meg se fogalmaztuk ellenvetésünket. Az igazgató nevetett, és beleegyezésnek minősítette a hallgatást. Berekesztette az értekezletet, és mindenkinek jó munkát kívánt. És másnap elment szabadságra. Most tarthatom a hátam olyasmiért, amihez nem kérték a véleményemet. Amihez mégis a nevemet adtam. Az osztályon megromlott a hangulat. Nyíltan szidják egymást és a vezetést, szúrós, félhangos megjegyzéseket tesznek. Ezt érdemeltem...?« I gen, ezt. Az ember önmaga alakítja a sorsát. S ha eltörik és kátyúban reked a vállalati demokratizmus szekerének a kereke, nem lehet sorsára hagyni a kocsit KI kell rángatni onnan, meg kell javítani. Csupor Tibor Tizenhat asszany száz hektároii ÉPÍTENEK AZ ADOTTSÁGOKRA Takarékosan az energiával Somogy megye fejlett közúti hálózata ösztönzi a vállalatokat intézményeket a közúti szállítás igény- bevételére, a magánosokat az autózásra. Az üzemanyag áremelkedés nem mérsékelte az autózási kedvet; az Áfor dél-dunántúli ellátási területér az év első felében 12 ezer tonnával nőtt a benzin- fogyasztás a tavalyi év hasonló időszakához képest. A gázolajféleségek forgalma mintegy 25 ezer tonnás növekedést mutat Az elhúzódó tél miatt a lakosság és a közületek nagy mennyiségben vásároltak tüzelőolajat. Hazánkban az energiaellátás megbízható. Az Áfor minden igényt ki tudott elégíteni kút- jaináL Termékválasztéka kiegyensúlyozott A folyékony energiahordozók egyik legnagyobb fogyasztója a Volán. Jelentős benzin üzemű gépkocsiparkja van. Céljuk a nagy fogyasztású járművek gazdaságos üzemeltetése, a túlfogyasztás elkerülése. Ebben különös jelentősége van a műszeres vizsgálatoknak. Makarics József megyei "5 energetikus szerint a vállalatok komolyan veszik a racionális energiafelhasználást egyes költségvetési intézmények azonban nem sokat törődnek ezzel. Most nem a villanyoltásról van szó, nem is arról, hogy a takarítónők esti díszkivilágítást rendeznek — ezek csak töredékek. Nagy súllyal esik latba például a helyiségek szabályozható fűtése, az indokolatlan villanyfűtés megszüntetése. A kaposvári nagyvállalatokat végigjárva azt tapasztaltam, hogy az energetikusok mindenütt a Minisztertanács és a Nehézipari Minisztérium által megadott szempontok alapján törekednek az ésszerűbb energiafölhasználásra. Számukra ez nem újdonság csak a követelmények lettek szigorúbbak. Vannak azonban olyan adottságok, amelyeke' nem lehet megváltoztatni. Például a húskombinát szál- lí tópartiját a higiéniai követelmények miatt csak egyféleképpen használhatja, hiszen visszafelé üresen futnak a húst szállító autók. A SÁÉV- nál a panel gyártása, a beton érlelése viszi el az energiaköltség felét. Műszaki megoldással 1980-ban 20 százalékkal csökkentik az olajszükségletet. A szakipari munkákat ezután a távhőszolgáltatásba már bekapcsol' házakban kezdik, illetve a fűtést bevezetik a szakipari munkák kezdetéig. A folyamatosan beszerelt fázisjavító kondenzátorok a SÁÉV-nál, az Egyesült Izzónál hatékonyabb elektromos áramfelvételt tesznek majd lehetővé. Az Izzóban a vegyi műveletsoroknál az ellenáramú öb- litési elv kihasználása kifejezetten energiaracionalizálási tevékenység, mivel, így 20 százalékkal csökkenthető az ivó- és az ioncserélt víz mennyisége. Itt találkoztam először a huüadékhő hasznosításává’ is. A forró viz a technológia során beszennyeződik, de hófoka még mindig elég magas ahhoz, hogy hőcserélővel előmelegítse a következő meny- nyiséget. A fedett, sok embert foglalkoztató csőszerelő- üzemekben megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani a nyugodt munkához. A téli fűtési felkészülési terv alapján folyik a fűtési veszteségek csökkentése. Folyamatosan megszüntetik az egykörös fűtési rendszert, hogy kielégíthessék a differenciált igényeket. A sűrített levegőhálózatba újrendszerű kompresszorok beállításával kiiktatják a szükségtelen többlet- termelést. Az Izzó aktív hőrendszere 1980-ban megkétszereződik, a megtakarítást már most tervezik egy hőtároló kiépítésével. A vállalatok, intézmények igyekeznek energiafogyasztásukat elfogadhatóvá tenni, az operatív intézkedések egész sorát hozták, a huszonnegyedik órában és nem egészen önként. A lényeg azonban az, hogy az illetékesek hoz zákezdtek az országos feladatok végrehajtásához. Fontos, I hogy minél többen megért-' sék: egy beruházásnak nemcsak egyszeri beszerzési költségei vannak, hiszen egy gép meghajtásához energia keii; nem közömbös, hogy milyer energiát használnak föl, é: mennyit. Lehet, hogy az olcsóbb áru a drágább üzemű ! Nem ártana, ha a beszerzési tervek felülbírálásánál az áron, a szállítási határidőn túl az üzemeltetés költségei is szempontként szerepelnének. A nemzeti jövedelem növekedési ütemének ugyanis nemcsak import- tartalma, hanem fölhasznált energiatartalma is van, és ez jelenleg elég magas. A gazdálkodó egységeknek komolyan kell venni az energiatakarékosságot, a racionális felhasználást, mert mind a felügyeleti szervek, mind az energiafelügyelet szakemberei fokozott ellenőrzéssel és ha kell, bírsággal szereznek érvényt az előírásoknak. Cseke László Fél ötkor kelnek. Ellátják a jószágot, rendet raknak a ház kőiül. Aztán hét órakor már ott állnak, ahová nap nap után megérkezik a szövetkezet autóbusza. — Jó reggelt! — Szervusz! — Hogy vagy? — Alig aludtam valamit, egész éjjel úgy fájt a karom. <• — Nekem meg a lábam. Be is kellett fáslizncm, mert alig tudok lépni .. < Erről, arról > folyik a szó. Döcög az au- j tóbusz, viszi őket mindennapi munkahelyükre a zamárdi Magyar Tenger szövetkezet százhektáros szőlőjébe. (Petracsek Béla szőlészeti ágazatvezető: — Nagyszerű, nagyon szorgalmas Asszonyok. Mást nem mondhatok: ők a mi megmentőink.) Augusztus van, de a völgyekből estig sem tudja kizavarni a párát a napsugár. A szőlősorok között meg talán még jobban megreked a levegő. — Terka, adj egy ládát! — Viszem máris. Csemegeszőlőt szüretelnek. A látogatót szívélyesen fogadják, de egy pillanatra sem áll meg a kezük; szedik a hosszú bogyójú, kívánatos, szép szőlőslkertek királynőjét. — Válogatni kell most már — magyarázzák — ezt a részt már harmadszor szedjük. — Az idén nagyon korán »megtisztelt« a szőlő minket; már augusztus 6-án megkezdhettük a csemegeszüretet. — Nagyon szép az idei termés! (Sárosdi József főagronó- mus: —Ez a tizenhat asszony munkálja a száz hektárt, ő utánuk nem kell »pallér«, becsülettel helyt állnak.) — Mi egész évben itt keressük a kenyerünket. Ezt a munkát szoktuk meg. — De nemcsak a megszokás. Szeretjük is! Nem tudnám elképzelni, hogy máshová menjek dolgozni. — Mi a legszebb a szőlőmunkában? — Hát mi lenne? A szüret. Kivált, ha ilyen gyönyörű a termés, az ember csak azt mondja: érdemes volt. — És mi a legnehezebb? — A kapálás. A szőlőnek sok mindent meg kell adni, hogy megmutassa, »mit tud«. (Húsz hektár a termő, a másik harminc jövőre fordul termőre, de már itt ott gyönyörű fürtök díszítik az egészséges töveket. A többi még fiatalabb, ök tizenhatan itt voltak a kezdettől, emlékeznek a telepítés napjaira és szelíd örömmel mutatják, az akkor földbe rakott oltvány milyen szép fürtökkel viszonozza a fáradtságot.) — .Az ev elején szóba került — mesélik később —, hogy legyen szabad szombat, éppúgy, mint más munkahelyeken. De hát mi nem értettünk ezzel egy^t! — Miért? — Mert a szőlőben nem az szabja meg a munkát, hogy milyen nap van, hanem az, hogy milyen munkát kíván a szőlő. Ha valaminek elérkezik az ideje, akkor nem lehet egy napot sem késni. Aztán meg a mezőgazdaságban a természet is »rendez« szabad szombatot, ha esik, úgysem dolgozni. — Nagyon kevesen vagyunk ekkora területhez. Meg kell itt fogni a munkát, hogy elkészüljön minden. — A Balaton-part nagyon sok munkaerőt elvisz. Pedig néha vitatkozunk velük. Ök azt mondják: tisztább munka. Miért? Este hazamegyünk, lefürdünk, és mi is tiszták vagyunk. Elgondolom olykor, mi is lesz, ha már mi sem bírjuk. Nem sok fiatalt lát itt köztünk; a Tóthné. a Far- kasné. a Némethné. meg már nyugdíjas. — Néhányan ma hiányoznak közülünk. Aladics József né, Pacs Istvánná, N agv Béláné, Horváth Jánosné ma a halászatnál segít hajnal óta. Lassan kiérünk a sor szélére. Furgon érkezik, és máris viszi a tele ládákat. Az eddig leszedett száznegyven mázsa csemegeszőlő mintegv kétszázezer forint bevételt hozott. Tavaly a szőlőágazat másfélmilliós nyereséget termelt. az idén még jobb eredményben reménykednek. — Nagy kár, hogy nem tegnap jöttek — jegyzi meg egyikük. — Kis ünnepség volt. Ilona- napot tartottunk. Az a szokás, hogy akinek névnapja van, az készül otthon, aztán délelőtti pihenőkor megköszöntjük. — Szépen megvagyunk együtt. De hát másként nem lehetne, mert viszálykodással ennyi munkát nem tudnánk tisztességesen ellátni. (Arcuk, karjuk napégette, barna. Kezük a szölőmunkától érdes. Akikkel beszélgettem: Kovács Károlyné, Farkas Fe- rencné, Kovács Jánosné, Ge- csei Sándorné, Németh Fe- rencné, Török Ferencné, Szili Mártonná, Tóth Gyuláné. Gulyás Károlyné, Bóra lmréné. Kovács Józsefné, Óvári József- né.) Vörös Márta Szorgalmas zöldségtermelő 150 kötetes szakkönyvtár A kőröshegyi Papp Gyuláné a balatonszárszói Kon- zumszöv szakcsoportjának tagja hosszú évek óta. Először a fólia alatt termesztett paprikát, paradicsomot, uborkát és szabadföldi sárgarépa-petrezselyem termését néztük meg. Aztán a Lakásba lépve akaratlanul is a legalább százötven kötetes szakkönyvtárra, az asztalon sorakozó szakfolyóiratokra esott a pillantásunk. — Mindent megragadok arra, hogy többet tudjak a szakmáról — mondja. — Ezeket a könyveket többször átlapoztam már, sokat segítenek munkámban. A balatonszár- szói Konzumszöv lehetővé teszi, hogy időnként zöldségtermeléssel kapcsolatos eladásokat hallgassak meg a Kertészeti Egyetemen, a fővárosban. Nem maradok el azokról a szakelőadásokról sem, amelyet a községben tartanak. — Mióta kertészkedik? — Az áfész 6 évvel ezelőtt segített hozzá, hogy 840 négyzetméteren fólia alatt termelhessek zöldségféléket. Ennek ellenében termésemet a szövetkezetnél értékesítem. Vagy a boltokba szállítok — itt az elszámolás nagyon ked- kező, mert az eladási árból csak 20 százalékot vonnak le —, vagy a szövetkezet felvásárlójának adom el az árut, a mindenkor érvényben levő áron. 1100 négyszögölön szántóföldi kertészetem is van. A fóliák alatt ebben az évben 6000 csomó retket, 5000 darab karalábot, 12 ezer darab paprikát, 10 mázsa paradicsomot és 13 mázsa uborkát termeltem. A szabad földről sikerült még ériékesíteni hétezer fej salátát és négyezer csomó vegyes zöldséget. Van egy 50 négyzetméteres hajtató házam, a palántát is magam nevelem. — Hogy győzni ezt a sok munkát? — Csúcsidőben 16 órázom a föliák alatt, az ágyások között. Amikor szedni kell az árut, akkor az egész családom besegít munka után. Néhány munkagépet sikerült már beszereznem, van egy japán gyártmányú kézi aprómagvetőm, rotációs kapám, és a szállítást megkönnyíti. a motoros targonca. Szeretném a gépesítést fokozni, őszintén mondom: megéri zöldségfélét termelni, bár nagyon sok gonddal és munkával jár, és a termés függvénye az időjárásnak is. Nemcsak a haszonért termelek, hanem mert szeretem ezt a munkát. Amíg az ’egészségem bírja nem szeretném abbahagyni. Mindebből következik, hogy már a jövő évre készülök. A szerződéseket ismét megkötöm a' balatonszárszói Konzumszöv- vel, és bízom abban, hogy jövőre az időjárás is jobban fog kedvezni, mint 1979-ben A balatonszárszói Konzum- szöv vezetőinek véleménye szerint Papp Gyuláné kőröshegyi szakcsoporti tag egyike azoknak a termelőknek, akinek munkájára mindenkor lehet alapozni. D. Z.
