Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság

f (Folytatás a 4. oldalról)

Boglárlelle—Lábod 1:0 (0:0)

Lábod, 200 néző. V.: Szentgyörgyi.

Boglárlelle: Boht — Brunner, Pusztai, Kabát, Riba, Soós, Vass, Pintér, Takács, Gergye, Szabó. Edzői Haragh Tibor. Lábod: Pethő — Sebics, Kovács, Varga, Nemes, •Csabi, Horváth (Iván), Illés (Fodor), Gotwald, Lehár, Zákányi. Edző: Tálos Józsel..

Szikrázó, kemény mérkőzésen négy biztos gólhelyzetet hagyott ki a hazai csapat, és ez megbosszulta magát. A boglárlelleiek némi szerencsével szerezték meg a két port tot. Góllövő: Riba. Kiállítva: be bár durvaságért az 55. percben, Brunner tiszteletlenségért a 65. percben. Jók: Pusztai, Kabát, Riba, Vass, illetve Varga, Nemes, Csabi.

Lábod ifi—Boglárlellei ifi

2.0

Tóth Sándor

Kiss 3. SE—Csörgő 3:0 (1:0)

Kapoly, 200 néző. V.: Vajda.

Kiss J. SE: Edőcs — Répás, Horváth L., Vámos, Monok!, Szanyi, Kovács, Bencze (Lőjek), Kopcsa i Horváth G.), Gedai, Dómján. Ed- *8: Kétszeri Ferenc. Csurgó: Jancsi — Bencsik, Kisgéczi, Bodó, Kovács J., Horváth R., Horváth A. (Elekl), Hosszú, Gabács, Molnár, Kiss. Edző: Kütsön László.

Az első játékrészben körülményesen játszott a Kiss J. SE, szünet után azonban feljavult és biztosan nyert. Mindkét oldalon, sok helyzet maradt kihasználatlanul. Góllövők: Gedai, Domjám, Monoki. Jók: Vámos, Monoki, Gedai, illetve Jancsi, Bodó, Gabács.

Kálmán Ferenc

Memye—Marcali 2:0 (0:0)

Memye, 200 néző. V.: Pesti.

Memye: Szekeres: — Herencsár, Horváth, Tardi (Siniglai), Szanyadi, Pellérdi (Kiss P.) Simor J., Bogdán, Simon M., Cservenák, Simita. Edző: Szűcs László. Marcali: Egyed — Vida, Hajdú, Babina, Filagics, Lassú (Mohr), Kovács, Gregus, Ilia, Izsák, Luka . (Sándor). 'Edző: Sándor Imre.

első félidő kiegyenlített játéka után a nagy akarással küzdő mennyeiek a maguk ja- Mfk-a fordították a sportszerű találkozó kimenetelét. Góllövők: Bogdán, Cservenák (11-esből). Jók: Simon J., Bogdán, Cservenák, Simita, illetve Hajdú, Izsák.

Memye ifi—Marcali ifi 2:0

Kéri Lajos

Kadarkút—Nagyatád 3:1 (2

Kadarkút, 300 néző: V.:

Laczkovics.

Kadarkút: Tráj — Miovecz, L-óki,

Harczos, Bakonyi, Ernyes, Matán, Benke, Púpos (Mészáros), Hosszú, Nagy L. Edző: Matán József. Nagyatád: Zsobrák — Czimbalek, Czár, Hoffmann, Béres (Vidák), Harcz, Bátor!, Utas:, Pintér, Mohácsi, Bre- zovszky. Edző: Fúisz János.

Nagy iramú, magas színvonalú mérkőzésen megérdemelten nyert a helyzeteit jobban kihasználó Kadarkút. Az atá- diak csak a mezőnyben jeleskedtek. Kiállítva Harcz a labda elrúgásáért. Góllövők: Er- nyes. Nagy, Matán (11-esből), illetve Pintér. Jók: Harczos, Bakonyi, Benke, Hosszú, illetve Bátori, Utasi.

Nagyatád ifi—Kadarkút 5:3

Schán György

Latinos SE—Fonyód 4:1 (2:0)

Marcali, 250 néző, V.: Fa- zaurek.

Latinca: Müllner — Kozma, Kövér, Ticz, Bodó, ,Gúricza, Czuczka, Födi, Szarka (Basics), Pasztusics (Apró), Bosnyák. Edző: Borsfái Géza. Fonyód: Csonka — Vecsera, Paszér, Landor, Fejes, (Kadlicskó), Túrái, Kila J. (Kocsis), Pintér, Zámbori, Kila Cs., Ható. Edző: Túrái László.

Heves iram, jó játék jellemezte a mérkőzést. A kezdetben szervezetten védekező fo- nyódiak megnehezítették a szünet után már jobban játszó Latinca dolgát. Kiállítva Bosnyák a 70. percben. Góllövők: Bosnyák (2), Pasztusics, Guricza (11-esből), illetve Ható (11-esből). Jók: Müll- ner, Czuczika, illetve Landor, Túrái.

Rákóczi ifi n.—Fonyód tfi

7.-0

Giber Károly

Barcs—Tab OH)

Barcs, 300 néző. V.: Fodor.

Barcs: Tóth — Kovács, Erdelecz, Gölöncsér, Fodor, Hódosi, Pintér, Gulyás, Bardek, Dóczi, Pávics (Magyar). Edző: Karsai Tibor. Tab: Molnár, Androsovics, Barabás, Kovács, Balázs (Kaveczki), Reichert, Kiss — Németh, Vendl, Kurucz, (Vinkler), Berki. Edző: Puha József.

A barcsiak végig többet támadtak, sok helyzetet kihagytak. A tabiakat jó és szervezett védekezésük dicséri. A hazai csapatból senki sem

játszott átlagon felül. A tabiak legjobbjai: Kiss, Molnár, Barabás, Kovács.

Barcs ifi—Tab ifi 2:0

Pandúr Ferenc

A forduló válogatottja: Kiss (Tab), Kozma (Latinca) Varga (Lábod), Monoki (Kiss J. SE), Vámos (Kiss J. SE), Czuczka (Latinca), Simon, (Memye), Szálai (Vasas), Cservenák (Mernye), Fürtös (Siófok), Orosz (Siófok).

A bajnokság állása:

1.

Siófok

2

2

—

—

13-3

4

2.

Latinca SE

2

2

—

—

7-2

4

3.

Kiss J. SE

2

2

—

—

5-1

4

4.

Vasas

2

1

1

—

5-3

3

5.

Táncsics

2

1

1

—

3-1

3

6. Fonyód

2

1

—

1

8-6

2

7.

Nagyatád

2

1

—

1

5-4

2

8.

Kadarkút

2

1

—

1

5-5

2

9.

Mernye

2

1

—

1

2-2

2

10.

Boglárlelle

2

1

—

1

2-4

2

H.

Karád

2

1

—

1

3-7

2

12.

Tab

2

—

1

1

1-3

1

13.

Barcs

2

—

1

1

0-3

1

14.

Marcali

2

—

—

2

1-4

—

15.

Csurgó

2

—

—

2

3-9

—

16.

Lábod

2

—

—

2

2-8

—

Óvoda

Berénybert

társadalmi

összefogással

Alkotmányunk ünnepén adta át dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese a helybelieknek a 75 személyes, felújított óvodát Ba- latomberényben. Tavaly nyáron bontották: le az öreg épületet. Évtizedekig úri villaként szolgált ez a Balatonra tekintő ház, 1951-ben alakították át a legkisebbek örömére. Tavaly már életveszélyessé vált, le kellett bontani.

Azonnal megkezdődött az új óvoda építése, mégpedig széles körű' társadalmi munkával. Sokat segített a honvédség. Katonák verték szét a maltertól porzó falakat, s ugyancsak ott serénykedtek, amikor a kivitelező, a bala- tonmáriai áfész építőrészlege megkezdte az új épület falazását. Társadalmi munkájuk értéke 400 ezer forint. A kaposvári Agrober szintén társadalmi munkában készítette a terveket és végezte a műszaki ellenőrzést. 90 ezer forinttal járultak hozzá az építéshez a végelszámolásnál. Faanyaggal segített az Érdért balatonszentgyörgyi telepe, soron kívül, kedvezményes áron adott építőanyagot a szentgyörgyi 2-es számú téglagyár. S ha fuvar kellett, mindig a tsz-hez fordultak a herényiek. 10—15 ezer forint értékű fuvart végzett a szövetkezet.

A községi tanács és a Hazafias Népfront helyi szervezetének kezdeményezésére, a szülői munkaközösség támogatásával megmozdult a helyi lakosság is. Sokan ragadtak szerszámot, segítettek az építőknek, mások társadalmi munka megváltása címen pénzt fizettek be erre a célra. A herényiek munkájának értéke 100 ezer forint. Így, az óvoda újjáépítése 1,3 milliós költségének csaknem felét az önkéntes felajánlók viselték. Példa lehet a megyében ez az összefogás.

Az óvodát az idén kezdték építeni, hat hónap alatt készült el jó minőségben. Kis lakói mától már birtokukba vették a helyiségeket. A festék- és habarcsillatú falak bizonyára jobban elviselik a zsivajt, a nevetést, mint a vén elődök.

Egyenlő erők küzdelme jellemezte a kaposvári rangadót.

36.

Aranka bal kezével tartotta a pólyát, jobbjával meg önkéntelenül megfog ódzott a rúdban. Bizony, nem esett ez most valami jól neki, ez a himbálódzás. Elég nehezen haladtak a szűk kerti ösvényen, hagyma-, répa-, petrezselyem-, káposzta- és papri- kaágyások között.

Egy valamikori kis léckerítés maradványaihoz értek. Az asszony meg a lánya óvatosan átlépdeltek felette a hátulsó szomszéd telkére. Egy ugyanolyan, konyhakertbe értek, csak most a végéből, fordítva, kukoricával kezdődött és hagymával végződött, s aztán a baromfiudvarral folytatódott. Ezen a baromfiudvaron csak néhány tyúk ténfer- gett meg egyetlen kakas.

Kint, az első udvaron öregasszony állt egyedül a tornác előtt. Ráncokból szőtt, szürke néma arca volt; csak bólintott. ök is szótlanul, köszönés nélkül vonultak el előtte. Már el is hagyták, amikor az öregasszony észbe kapott, fürgén elsietett mellettük, és kinyitotta nekik a kaput. Ki is nézett előbb jobbra is meg balra is, s csali azután engedte ki őket. '

Ez egy kicsi utcácska volt, ahova kiléptek; fű verte fel az árok partját. Az öregasz- szony kapuja előtt régen beszakadhatott a hí dlás; nem akarták a hordágyat megzökken texú. elmentek inkább a

szomszédig, s ott vitték át az árok felett. Nem nagyon örült ennek András, mert a nyílt utca mégiscsak veszélyesebb, jobb lenne rajta minél hamarabb túl lenni. De az asszony meg a lánya olyan ügyesen, botladozás nélkül siettek át a keményre szikkadt keréknyomokon, hogy szinte, pillanatok alatt már be is pyitottak a szembülső kapun.

Ott meg a kutya rögtön elkezdett ugatni, s arra a házbeliek kicsődültek az udvarra. Egy kis sánta ember volt, meg egy öregasszony, meg egy fiatalabb asszony és vagy három gyetek. Riadtak voltak meg kíváncsiak is; szájtátva bámulták őket, s a fiatal asszony megkérdezte:

— Te jó isten, kit visztek, Julis, csak nem sebesültet?

De aztán, oda is szaladt, mind odagyűltek, s látták a pólyát, látták az anyát a gyerekkel.

— Szűzmáriám... csak nem le akarjátok a Tiszához?

Az asszony bólintott rá, nem állt meg.

— Na, hadd segítsünk! — kapott észbe az öregasszony. — Legalább amíg itt átértek.

S a két asszony el is vette a rudak elülső végét. A sánta ember meg a kutyát csendesítette, mert nagyon ugatott.

Lecipelték a hordágyat a kertjük végébe, a gyerekek meg szaladtak mellettük- Tetszett nekik a furcsa menet, rikkantgattak.

— Kotród jatok csak visz- sza, te! — kergette őket a fiatalabbik asszony. — Visít- nak itt, mint a malacfalka!

Ez is elég volt a két asz- szanynak; igen lihegteg, mikor visszáadták a rúd végét.

— Na, nesze, Julis, hallod-e, nem tudom, hogy bírjátok el olyan messzire... !

— De meg oda sem értek! — csóválta a fejét az öregasszony is. — Hiszen amarra meg már átmentek a falun a románok.

Nem szóltak erre se semmit; 'ezzel is takarékoskodtak az erejükkel. Cipelték tovább hárman a hordágyat, csak éppen elöl az asszony meg a lánya megcserélték az oldalt.

Ezután már a kertek alatt menték. Az asszony járása szabta meg a léptüket. Egyenletesen haladtak, pihentető lassítás, észbe kapó nekilendülések nélkül. András, mögöttük járván, s hozzájuk igazodva elnézte izmos karjukat, izmos lábukat, teher- hez szokott, természetes mozgásúkat. Eszébe jutott, hogy nem mondtak neki se nevet, se semmit, még a kérdésére se; s hogy miért... S rájött, hogy amit irántuk érez, az miért nem a hála, s miért nem az az érthető rokon- szenv, melyet az ember a rajta önzetlenül segítők iránt érez. Hanem kevesebb ennél s több is. Az együvé tartozás. Mintha családja tagjai cipe- kednének vele együtt.

Egyébként Julis... így szólította a másik asszony.

Bár így hátulról nem sokat láthatott Aranka arcából, szerette volna kifürkészni, vajon milyen állapotban van, hogy bírja ezt a különös utazást. Szemhéja leeresztve, majdnem egészen lecsukva, rezzenéstelen. Nyugalom es? Vagy faelem?

Ügy igyekezett, hogy minél közelebb, minél rövidebbre

fogja a rudat, hogy a teher nagyobbik része, jóval nagyobb része essen rá. De így a felelőssége is nagyobb volt azért, hogy minél kisebb legyen a hordágy rázkódása.1

Ügy dolgozott a karjával, 1 hogy ügyesen kiegyenlítse az út egyenetlenségeit, hogy úgy működjön, mirit a lehető legjobb, erre a célra kiválasztott, kiképzett rugó.

Egyszer azt vette észre, hogy elöl valahogy mégis bizonytalankodni kezdenek. A lépésük lassult. Előrepillantott, s rögtön felfedezte, hogy mi tette őket bizonytalanná.

Egy rossz kerítés tövében öreg, görbe körtefa alatt kucorgót! két vöröskatona.

András is tétovább lett, s hogy néhány lassú lépéssel már oda is értek, hát megálltak.

— Hát ti?

Egy nagy szőke volt meg egy kis fekete.

\ — Ez itt megsebesült — mutatta a kis fekete. — Ez a lengyel. Éppen kötözöm befele.

A lengyel valami tönkőfé- lén ült; a zubbonya ujja le volt nyiszálva, de talán csak egy rossz bicskával. A felső karja már valódi kötszerrel elég tűrhetően bekötözve és saját derékszíjával a nyakába akasztva. De most éppen a fekete már a lengyel combjával bajlódott. Arról is levágta a nadrágot; de arra már nem maradt kötszere.

— Tegyük csak le! — szólt András.

— Óvatosan! — figyelmeztette az asszony.

Letették a hordágyat.

— Kicsit errébb! —kapott észbe András; s behúzták szorosan a kerítés tövébe, hogy legalább messzebbről ne lehessen látni.

(Folytatjuk.)

feines szükség szánalomra

A vigasztalanul esős, rossz idő ellenére is megtartották a hagyományos buzsáki búcsút. Több látványos, hangulatos rendezvény elmaradt ugyan, de a kitartó közönséget mindenért kárpótolta a szép muzsika, a csodálatos kiállítás, amelyen Buzsák utolérhetetlen népi kincseit mutatták be, s a népművészeti tájház. Átmenetileg csak az úszhatta meg tiszta cipővel, laki szédítő magasból tekintett le a sárban úszó, búcsúi sátorvárosra...

Menettánc nélkül

Nem szeretem a szánalmat.

Ez az érzés inkább megalázni tud, segíteni aligha. Olyan emberek közé mentem, akik sokszor olvashatják le mások arcáról a szánakozást, pedig nincs szükségük rá. A kaposvári szociális foglalkoztató dolgozói egészségi szempontból valamilyen módon károsultak. Mintegy kétszáz embernek adnak munkát itt, egy részük otthon ' dolgozik. A varroda, a kötődé, a szerelőrészleg az elfoglaltság mellett a társas életre is lehetőséget nyújt. A Berzsenyi utcai épületet kívül virágok fogják körül, a belseje már sokkal komorabb. A hangulatra azonban nincsenek hatással a kopott falak. A teremben varrógépek sorakoznak, gyűlik a kész ruha.

Az ablak mellett egy bájos, 18 éves lány hajol a gép fölé. Csőkör Aranka a legfiatalabb. A pályaválasztáskor azt tervezte, hogy női szabó lesz, ám egy súlyos agyműtét megakadályozta a tanulásban

— Heten vagyunk testvérek, én egy éve dolgozom. Majdnem azt csinálom, amit valamikor szerettem volna. Ezer-ezerkétszáz forintot keresek, azt odaadom a szüleimnek.

Mosolyogva biceg felém Bujtor Teréz. Megszokta már, hogy megnézik az utcán.

— Eleinte bántott, amikor az emberek azt mondták egymásnak: nézz oda, sánta! Ma már nem érdekel. Aki egészséges, örüljön neki, nem tudhatja, milyen egy beteg élete.

A gyerekkori csípőficam következménye a négyszeri műtét, a gerince sem ép. Betegen, néha kínlódva, de szakmát szerzett, női szabó, egy éve dolgozik a szociális foglalkoztatóban, általában 1900-2200 forint a keresete'1 volt azonban már háromezer is.

— 1975-ben százalékoltak le 949 forintos nyugdíjjal, s ez lassan ezerháromszázra emelkedett. Azt mondták a tanácson, hogy annyit kereshetek a munkahelyemen, amennyit tudok, mert a nyugdíjam nem éri el a korlátozó határt. A napokban pedig

kaptam egy papírt, ezen tudatják, hogy elvonják a nyugdíjamat. Nem értem. Az állapotom csak romolhat, nem hiszem, hogy mindig ennyi*' tudnék dolgozni.

— Család, tervek?

— Sajnos, nem valószínű, hogy gyereket szülhetnék. Pedig imádom őket. így maradnak a testvérem csemetéi.

A sok nő között Fehér

Gyula az egyetlen férfi. Huszonhárom éves, a tüdeje

miatt kényszerült könnyebb munkára.

— Lakatosszakmát kezdtem,

ám az első három hét után már Mosdóson kötöttem ki. Az orvos könnyebb foglalkozást javasolt, férfiszabó lettem. Dolgoztam a ruhagyárban a nagy hajtást azonban nem bírtam. Néha itt is megerőltető, de azért sokkal könnyebb. Ha nem érzem jól magam, akkor hazamegyek, azonkívül csak hat órát dolgozunk.

Az édesanyámmal ketten élünk, most éppen albérletben. Szükség van a munkámra.

Kaponya Erzsébetre azt mondják, egyetlen baja van. hogy kicsit félénk. Mégsem zavarja, mikor állapotáról faggatom.

— Idegszálgyengüléssel születtem. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem bírom az erős munkát, és könnyen ideges leszek. Nyolc éve dolgozom a foglalkoztatóban, itt nincs nagy hajtás. Jó a társaság is.

— Került-e már kellemetlen helyzetbe azért, mert nem egészséges?

— Sajnos, sokszor. Ha kapcsolatot teremtek emberekkel mindaddig kedvesek és tér-* mészét-esek hozzám, míg meg nem mondom, hogy hol dolgozom. A munkahelyem ismerete megváltoztatja a magatartásukat velem szemben.

— Ha testi hibás ember

kérné feleségül?

— Én sem vagyok egészséges, ha megérteném, hozzámennék.

Izményl Év»

Molnár Zoltán