Somogyi Néplap, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

V!LAßEIA£Jä!I IfiYEES-LJELEK] Akk .1,60 Ft AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam 194. szám 1979. augusztus 19., vasárnap Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyről Pártunk Központi -Bizottsá­ga örömmel állapítja meg, hogy az iparban, a mezőgaz­daságban és a népgazdaság más területein dolgozó kollek­tívák munkaverseny-felaján- lásokat tettek a párt közelgő XII. kongresszusának és ha­zánk felszabadulása 35. évfor­dulójának tiszteletére. A Központi Bizottság üd­vözli és nagyra értékeli a szo­cialista brigádok, a kollektí­vák kezdeményezéseit A rö­vid idő alatt országos méretű­vé vált mozgalom újabb ta­núbizonysága a párt politiká­jával való egyetértésnek, a szocialista haza gyarapodását szolgáló tettrekészségnek. A felajánlások teljesítése ' szá­mottevően hozzájárul terveink valóra váltásához; erősíti a munkához való szocialista vi­szonyt, amely nélkülözhetetlen forrása annak, hogy a gazda­sági fejlődés nehezebb felté­telei között is sikerrel előre­haladjunk. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és né­pünk életkörülményeinek ja­vításában eddig elért vívmá­nyainkat kell megszilárdíta-, nunk, és a jövőbeni fejlődés feltételeit keli jól megalapoz­nunk. A szocialista brigádok, a vállalati kollektívák kezdemé­nyezései összhangban vannák gazdaságpolitikai céljainkkal, a népgazdasági terv követel­ményeivel. örvendetes, hogy a felajánlások középpontjában a gazdaságos termelés és érté­kesítés, a jövedelmezőség, a munka termelékenységének növelése, a termelés hatékony­ságának, a termékek korsze­rűségének és minőségének ja­vítása áll. A felajánlások ar­ra irányulnak, hogy elősegít­sék a külkereskedelmi árufor­galom terv szerinti megvaló­sítását, a gazdaságos export fokozását, az időjárás okozta veszteségek ellensúlyozását a mezőgazdaságban. A felaján­lások sorában külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek az i anyaggal, az energiával, az j importtal való takarékosságot,1 a javainkkal való gondos gaz- ! dálkodást szolgálják. A kő- j zösségnek és az egyes állair»-1 polgároknak egyaránt érdé-1 kük, hogy ezek a törekvések j munkánk és életünk minden j területén mind teljesebben ér- j vényre jussanak. A Központi Bizottságnak [ meggyőződése, hogy a ver- senymozgaiom korábbi idő­szakaihoz hasonlóan, a dolgo­zók vállalt kötelezettségeiket most is becsülettel teljesítik, s ily módon is hozzájárulnak az Így évezreden át a nép munkája éltette, tartatta fenn Hazánkat A túrkevei nagygyűlésen Apró Antal mondott beszédet Az alkotmány napja alkal­mából ünnepi nagygyűlést rendezett tegnap Túrkevén, a városi sportcsarnokban az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront. A gyűlést Gyenes Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára nyitotta meg. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke tartott ün­nepi beszédet, amelyben töb­bek között a következőket mondatta: — Harmincéves évforduló­ját ünnepeljük annak, hogy megszületett a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya. Ha­zánk alkotmánya kifejezi az országunk életében végbement alapvető változásokat, né­pünknek a társadalmi hala­dásért, a szabadságért vívott küzdelmeit, az országépítő munkában élért történelmi eredményeit Joggal állapít­hatja meg alkotmányunk, hogy házánkat több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalom- íormáló ereje éltette és tartot­ta fenn. — Az ellenforradalmi hor­thysta rendszer előszeretettel líivatkozott egy soha le nem írt ezeréves alkotmányra. Mi volt ennek ae állítólagos al­kotmánynak a lényege? Év­századokon át a dolgozó nép kizsákmányolása, kiszolgál­tatottsága, a dolgozó milliók jogf osztottsága, az országnak kalandor háborúkba való ker­ge lése. — Igazi népi alkotmányt csak 30 évvel ezelőtt — 1949- ben fogadott el a magyar or­szággyűlés. De előbb jelentős társadalmi, gazdasági refor­mokat kellett megvalósítani, a szegényparasztok között szét kellett osztani a feudális nagy­birtokokat és az egyházi bir­tokokat, államosítani kellett az üzemeket, vállalatokat, bányá­kat, bankokat Meg kellett szüntetni a kizsákmányolást, a dolgozó milliók jogf osztottsá­gát. Állami irányítás alá kel­lett vermi az iskolákat, a kul­túrát, a szociális intézménye­ket Rövid évek alatt dolgozó népünk legjobbjait kellett az állami élet, a közigazgat ás, a gazdasági élet, a fegyveres erők élére állítani. — Munkásosztályunk a kommunista párt vezetésével rövid évek alatt győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Az 1919-es Magyar Tanacs­(Folytatás a 2. oldalon)..^ idei és a jövő évi népgazdasá­gi I terv mind eredményesebb megvalósításához, a VI. öt­éves terv megalapozásához. Ehhez elengedhetetlenül szük­séges, hogy a párt-, állami és társadalmi szervek, a gazda­sági vezetők, a termelés irá­nyítói biztosítsák a verseny­vállalások teljesítésének felté­teleit, karolják fel és minden erővel támogassák a dolgozók alkotó kezdeményezéseit. A kommunisták, az ifjúkómmu- nisták járjanak élen, mutas­sanak példát a feladatok tel­jesítésében. A Központi Bizottság üd­vözli a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága munkaver- seny-felhívását. Támogatja a Hazafias Népfront-bizottságok kezdeményezéseit: a település- fejlesztést, a környezetvédel­met és -szépítést szolgáló mozgalmak kibontakoztatását. A Központi Bizottság elha­tározta, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyben kiemelkedő teljesít­ményeket nyújtó vállalatok­nak, szövetkezeteknek és in­tézményeknek az 1979. és 1980. évi eredmények alapján 25 kongresszusi zászlót és a kimagasló sikereket elérő szo­cialista brigádoknak 80 kong­resszusi oklevelet adományoz. A kongresszusi zászlók és ok­levelek átadására 1981, májas elseje alkalmából kerül sor. Budapest, 1979. augusztus 19. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága " ■ t | Bemutatkoztak a kertek mesterei Kemény, fényes húsú pap­rikák és paradicsomok meg­annyi változata, óriás bogyójú szőlőfürtök, katonásan sora­kozó körték — és ki tudná fölsorolni a zöldségek, gyü­mölcsök megszámlálhatatlan sokaságát, amply három nap­ra a boglár lel lei iskolába köl­tözött! Formák, színek, illa­tok, termények kavalkádja, olyan kiállításban, olyan mi­nőségben, hogy az ember ámulatba esik. Valóban mes­terek remekei,: akik korán kelnek, későn fekszenek, es ha az időjárás vagy a mun­ka úgy kívánja éjszakájukat is kisebb-nagyobb kertbiro­dalmukban töltik. Most ötödik alkalommal rendezte meg Boglárlellén a Hazafias Népfront mellett működő megyei kertbara'.szö­vetség, a Mészöv, a mezőgaz­dasági kistermelésben érde­kelt szolgáltató vállalatok, in­tézmények a kiskertek mes­tereinek . vándorkiállítását, melyet ezúttal színvonalas ga­lambkiállítás is kiegészít. A- kertbarátmozgalom sok- odalúságát jól tükrözi ez a versenykiállítás. De kifejezi azt is, ami a kertbarátszö­vetség tegnap délelőtti köz­gyűlésén elhan^ott: terjed, szinte hétről hétre új híveket. szerez magának ez a mozga­lom. Hagyománnyá vált a kert­mesterek évenként ismétlőd bemutatkozása és hagyomány a legjobbak megjutalmazása is. Ezen a kiállításon több miTtt negyven kistermelő kép­viseli a mozgalmat, vala­mennyiük munkáját oklevél­lel ismerték el. Ezenkívül a fogyasztási szövetkezetek, a megyei tanács, a Hazafias Népfront, az Agroker. a keszthelyi egyetem kertészeti tanszéke összesen huszonnyolc tárgyjutalommal díjazta a kiemelkedő eredményt elérő­ket. A megyei tanács egyik serlegét a boglárlellei áfész kapta termelést szervező, se­gítő munkájáért, a másik ser­leget Czinkóczi Géza toponári kistermelő házikerti trakto­ráért, eszközeiért. A Hazafias Népfront nagydíját 1 Formadi Sándor bonnyapusztai kert­mesternek ítélték oda. Mert ő és a többi fel nem sorolt társa valóban mestere a kert­nek. MINDENNAPI ALKOTMÁNYUNK Azon gondolkozom, mi a hétköznapi viszonyunk az alkotmányhoz. Mert ünnepi viszonyunk világosabb. Az alkotmány ünnepén eszünkbe jut, hogy fölemlegessük büszkeségünket és eredményeinket; talán néha még azt is, hogy nagyjából számba vegyük, mit valósítottunk már meg belőle. Jogos ez? Jogos a büszkeség és az eredmények szám­bavétele? Természetesen jogos. Hiszen miután oly sokáig emlegettük a mi — valójában sohasem létezett — ezer­éves alkotmányunkat, most végre, és évtizedek óta, van valóságos, szocialista alkotmányunk. Nem árt ezt éppen most, életbe lépésének harmincadik évfordulóján hang­súlyozni. Az ünnepi megemlékezést pedig igen nagymérték­ben fokozhatjuk azzal, ha mellé iktatjuk a másik megem­lékezést. Arra, hogy valójában mi már nem is harminc, hanem hatvan esztendővel ezelőtt megalkottuk első szo­cialista alkotmányunkat, és nem is akármilyet. ■ Ezerkilencszáztizenkilenc júniusában a Tanácsok Or­szágos Gyűlése elfogadta azt az alkotmányt, mely a ma­gyar történelem első szocialista alkotntá,nya volt, egy­ben az európai, sőt a világtörténelem második szocialista alkotmánya. Ezek az évszámok jelzik a magyar munkásosztály és a magyar nép valóságos történelmi helyét-szerepét az európai népek családjában. Jogos hát az ünnep és a büszkeség. Különösen, ha ezeknek az alkotmányoknak elvi kö­vetkezet ességére gondolunk. És arra, hogy a Tanácsköz­társaság alkotmányav például nemcsak szavakba foglalta a nemzetiségek jogait, nyelvhasználatát, hanem a törté­nelemtől kapott oly rövid idő alatt is hozzáfogott a nem­zetiségek autonómiájának megvalósításához. Arról már többet szoktunk beszélni, hogy mi min­dent sikerült megvalósítanunk d negyvenkilences alkot­mányunkból. Sőt, már azt az elvet — és gyakorlatot is — magáévá tette a közvélemény, hogy időnként felül is kell vizsgálni az alkotmányt, s amit megvalósítottunk, amin túlhaladtunk, azon változtatni kell. Azaz följebb vinni a megvalósítandó célok mércéjét a szocialista fejlő­dés lépcsőjén. De azt hiszem, még azt tartjuk természetesnek, hogy az ilyen kezdeményezések csak felülről indulhatnak ki, hogy a szövegmódosítás feladatai is csak ünnepi felada­tok. S ez elsősorban azért van így, mert a hétköznapi vi­szonyunk még 'nem elég világos az alkotmányhoz. Azt hiszem, nem árt épp ezen a kétszeres történelmi évfordulón, ezekben az ünnepi pillanatokban szóvá ten­ni azt, hogy a legfontosabb éppen a hétköznapi viszo­nyunk a Magyar Népköztársaság alkotmányához. Minden állampolgárnak nemcsak jogai, de kötelessé­gei is vannak. Kötelessége éberen őrködni az alkotmány betűjének és szellemének megvalósulásán, és végrehaj­tásán, s főleg és legfőképpen az alkotmányba foglalt fel­adatokban részt vállalni, ha szükséges: részt követelni. Sokszor kényelmetlenségekkel, itt-ott veszélyekkel is jár még a jó ügy melletti kiállás. De a szocialista alkot­mány, amelynek előnyeit fenntartások és kételyek nél­kül élvezzük, azt is elvárja minden állampolgártól, hogy ha kell, kiálljon, sót kockáztasson is, amikor szükséges. Hiszen most már nem az életet kell kockáztani, mint a Tanácsköztársaság alkotmánya védelmezőinek; legföljebb a kényelmet. Akik a világ egyik első szocialista alkotmányát meg­fogalmazták, nagyon is tisztában voltak vele, hogy a dol­gozók világának1 békéje, a szocialista termelési és társa­dalmi rend megteremtése nem szavak, határozatok és szép pózok kérdése. És ha nem is gondolták, mily hosz- szú évtizedekig tartó küzdelem, de azt tudták, hogy liosz- szú és keserves küzdelem kérdése. Ebben a küzdelemben ma már mind kevesebb a ke­serv és mind több az öröm. De küzdelem maradt. A hétköznapok küzdelme. Erre is gondoljunk az ün­nepnapokon. ÉLJEN AUGUSZTUS HÚSZADIKA!

Next

/
Thumbnails
Contents